REMIFENTANIL ANFARM 5 MG POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ/INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - REMIFENTANIL 5 MG
A Remifentanil Anfarm fájdalomcsillapító szerként alkalmazható az általános érzéstelenítés indukciója és/vagy fenntartása során.
A Remifentanil Anfarm fájdalomcsillapításra javallott 18éves vagy annál idősebb, gépi lélegeztetésben részesülő intenzív terápiás betegek esetében.
A Remifentanil Anfarm-ot kizárólag olyan környezetben szabad beadni, amely teljes körűen felszerelt a légzési és szív-ér rendszeri funkciók monitorozására és támogatására. Olyan személyek által adható be, akik specifikusan képzettek az érzéstelenítőszerek alkalmazásában, valamint az erős opioidok várható mellékhatásainak felismerésében és kezelésében, beleértve a légzési és a szív-újraélesztést is. Az ilyen képzésnek ki kell terjednie a légutak átjárhatóságának fenntartására és a mesterséges lélegeztetésre is.
A Remifentanil Anfarm folyamatos infúzióját kalibrált infúziós készülékkel kell beadni egy nagy áramlású infúziós szereléken keresztül, vagy egy erre a célra szolgáló infúziós szereléken keresztül. Ezt az infúziós szereléket a vénás kanülhöz vagy annak közvetlen közelében kell csatlakoztatni, és elő kell tölteni, hogy a lehetséges holttér a lehető legkisebb legyen (lásd 6.6pont).
A Remifentanil Anfarm célkoncentráció-vezérelt infúziós (target-controlled infusion, TCI) módszerrel is beadható egy olyan jóváhagyott infúziós eszközzel, amely a Minto-féle farmakokinetikai modellt alkalmazza, amelynek kovariánsai az életkor és a zsírmentes testtömeg (lean body mass, LBM) (Anesthesiology1997; 86: 10-23).
Ügyelni kell arra, hogy az infúziós szerelék ne legyen elzáródva vagy leválva, és a használat után a szereléket megfelelően át kell öblíteni a maradék Remifentanil Anfarm eltávolítása érdekében (lásd 4.4pont).
A Remifentanil Anfarm kizárólag intravénás alkalmazásra szolgál, és semmiképpen sem adható be epiduralis vagy intrathecalis injekció formájában (lásd 4.3pont).
Hígítás
A Remifentanil Anfarm oldat az elkészítés után tovább hígítható. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6. pontban.
Manuálisan szabályozott infúzió esetén a Remifentanil Anfarm 20–250μg/ml-es koncentrációra hígítható (felnőttek esetében az ajánlott hígítás 50 μg/ml, 1 éves és annál idősebb gyermekek esetében pedig 20–25 μg/ml).
TCI esetén a Remifentanil Anfarm ajánlott hígítása 20–50 μg/ml.
Általános anesztézia
A Remifentanil Anfarm adagolását a beteg reakciója alapján egyénileg kell meghatározni.
Felnőttek
Alkalmazás manuálisan szabályozott infúzióként
Az 1. táblázat összefoglalja a kezdeti injekciós/infúziós sebességeket és az adagolási tartományt:
1. táblázat. Adagolási irányelvek felnőttek esetében
| JAVALLAT | BOLUS INJEKCIÓ (μg/ttkg) | FOLYAMATOS INFÚZIÓ (μg/ttkg/perc) | |
| Kezdeti sebesség | Tartomány | ||
| Az anesztézia indukciója Az anesztézia fenntartása lélegeztetett betegeknél Dinitrogén-oxid (66%) Izoflurán (kezdő adag 0,5 MAC) Propofol (kezdő adag 100 μg/ttkg/perc) | 1 (legalább 30másodperc alatt beadva) 0,5–1 0,5–1 0,5–1 | 0,5–1 0,4 0,25 0,25 | - 0,1–2 0,05–2 0,05–2 |
Lassú bolus injekció esetén a Remifentanil Anfarm-ot legalább 30másodperc alatt kell beadni.
A fent javasolt adagokban a remifentanil jelentősen csökkenti az érzéstelenítés fenntartásához szükséges hipnotikum mennyiségét. Ezért az izofluránt és a propofolt a fentiekben ajánlottak szerint kell adagolni annak érdekében, hogy a hemodinamikai hatások (például hypotensio és bradycardia) fokozódása elkerülhető legyen (Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, ebben a részben).
A 1. táblázatban felsoroltakon kívüli egyéb hipnotikumok és a remifentanil egyidejű alkalmazására vonatkozó adagolási ajánlások adásához nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az anesztézia indukciója: A Remifentanil Anfarm-ot a standard dózisú hipnotikumokkal – pl. propofol, tiopentál vagy izoflurán – együtt kell beadni az altatás indukciója céljából. A Remifentanil Anfarm infúzió sebessége 0,5–1 μg/ttkg/perc lehet, kezdeti lassú bolus injekcióval (1μg/ttkg, legalább 30 másodperc alatt injektálva) vagy anélkül. Ha az endotrachealis intubációra a Remifentanil Anfarm infúzió megkezdésétől számított 8-10 percnél később kerül sor, akkor bolus injekció beadása nem szükséges.
Az anesztézia fenntartása lélegeztetett betegeknél: Az endotrachealis intubáció után a Remifentanil Anfarm infúzió sebességét csökkenteni kell, az érzéstelenítési eljárásnak megfelelően, az 1. táblázat szerint. Tekintettel a Remifentanil Anfarm hatásának gyors kialakulására és a rövid hatástartamra, az anesztézia alatt az adagolás sebességét titrálni lehet, 2-5 percenként 25-100%-kal emelve, ill. 25-50%-kal csökkentve a dózist, a µ-opioid-receptor-válasz kívánt szinten tartása érdekében. Felületes anesztézia fennállása esetén további lassú bolus injekciók adhatók 2-5 percenként.
Anesztézia spontán légzésű anesztetizált betegeknél, átjárható légutak biztosítása mellett (pl. gégemaszkos anesztézia): Átjárható légutak biztosítása mellett a spontán légzésű, anesztetizált betegeknél feltehetően légzésdepresszió következik be. Különös gondossággal a beteg igényeihez kell igazítani az adagolást, és a légzés támogatására is szükség lehet. Az ajánlott kezdeti infúziós sebesség kiegészítő analgéziában, spontán légzésű, anesztetizált betegeknél 0,04 μg/ttkg/perc, a hatásnak megfelelően titrálva. Az infúzió sebességét a 0,025–0,1 μg/ttkg/perc tartományban vizsgálták.
Spontán légzésű, anesztetizált betegeknél bolus injekció adása nem javasolt.
A Remifentanil Anfarm adása analgetikumként nem javasolt olyan eljárásokban, amikor a beteg tudata megtartott, vagy a légutak átjárhatóságát semmilyen módon nem biztosítják az eljárás során.
Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek: A remifentanil csökkenti az anesztéziához szükséges inhalációs anesztetikumok, hipnotikumok és benzodiazepinek mennyiségét vagy adagját (lásd 4.5pont).
Remifentanillal történő együttadás esetén a következő, anesztéziában alkalmazott gyógyszerek adagja akár 75%-kal is csökkenthető: izoflurán, tiopentál, propofol és temazepám.
Irányelvek az adagolás leállításához/folytatásához közvetlenül a műtét utáni időszakban: Mivel a Remifentanil Anfarm hatása nagyon gyorsan elmúlik, az adagolás befejezése után 5-10 perccel már nincs opioid maradékhatás. Azoknál a sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél, akiknél posztoperatív fájdalomra lehet számítani, már a Remifentanil Anfarm leállítása előtt egyéb analgetikumo(ka)t kell adni. Elegendő időt kell biztosítani a hosszabb hatású analgetikum teljes hatásának kialakulásához. Az analgetikumot a sebészeti beavatkozásnak és a posztoperatív ellátás szintjének megfelelően kell megválasztani.
Abban az esetben, ha a hosszabb hatású analgetikum nem éri el a megfelelő hatást a műtét vége előtt, a Remifentanil Anfarm adását folytatni lehet az analgézia fenntartására közvetlenül a műtét utáni periódus során, amíg a hosszabb hatású analgetikum ki nem fejti teljes hatását.
Ebben a részben – lásd Alkalmazás az intenzív ellátásban – található az iránymutatás a géppel lélegeztetett, intenzív terápiás betegek esetében történő alkalmazáshoz.
Spontán légzésű betegek esetében a Remifentanil Anfarm infúziós sebességét kezdetben 0,1μg/ttkg/perc értékre kell csökkenteni. Az infúzió sebességét ezután ötpercenként legfeljebb 0,025μg/ttkg/perccel lehet növelni vagy csökkenteni, a beteg analgéziájának szintje és légzésszámának egyensúlyba hozása érdekében. A Remifentanil Anfarm-ot kizárólag olyan környezetben szabad alkalmazni, amely teljes körűen felszerelt a légzési és szív-ér rendszeri funkciók monitorozására és támogatására. Olyan személyek szoros felügyelete mellett adható be, akik specifikusan képzettek az erős opioidok légzési mellékhatásainak felismerésére és kezelésére.
Spontán légzésű betegeknél fájdalomcsillapításra a posztoperatív periódusban a Remifentanil Anfarm bolus injekció adása nem javasolt.
Alkalmazás célkoncentráció-vezérelt infúzióként (TCI)
Az anesztézia indukciója és fenntartása lélegeztetett betegeknél: Lélegeztetett felnőtt betegeknél az anesztézia indukciója és fenntartása alatt a Remifentanil Anfarm TCI-t intravénás vagy inhalációs hipnotikummal együtt kell alkalmazni (lásd 1. táblázat, az Általános anesztézia című részben). Ezekkel a szerekkel együttesen alkalmazva általában 3-8 ng/ml remifentanil-célkoncentrációval érhető el az anesztézia indukciójához és a műtéthez szükséges fájdalomcsillapítás. A Remifentanil Anfarm-ot a beteg egyéni reakciójának megfelelően kell adagolni. Különösen nagy stimulációval járó sebészeti beavatkozások esetén a vérben akár 15 ng/ml-es koncentrációra is szükség lehet.
A fent javasolt adagokban a remifentanil jelentősen csökkenti az érzéstelenítés fenntartásához szükséges hipnotikum mennyiségét. Ezért az izofluránt és a propofolt a fentiekben ajánlottak szerint kell adagolni annak érdekében, hogy a hemodinamikai hatások (például hypotensio és bradycardia) fokozódása elkerülhető legyen (lásd 1. táblázat, valamint Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, ebben a részben).
A manuálisan szabályozott infúzióval elérhető, vérben mért remifentanil-koncentrációkra vonatkozó információkat lásd a 6.6. pontban, a 11. táblázatban.
Mivel nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat, nem ajánlott a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő alkalmazása a spontán légzéses érzéstelenítéshez.
Irányelvek az adagolás leállításához/folytatásához közvetlenül a műtét utáni időszakban: A műtét végén, amikor a TCI-t leállítják vagy a célkoncentrációt csökkentik, a spontán légzés várhatóan 1‑2ng/ml körüli, számított remifentanil-koncentráció mellett tér vissza. Akárcsak a manuálisan szabályozott infúzió esetében, a műtét befejezése előtt meg kell kezdeni a posztoperatív fájdalomcsillapítást hosszabb hatástartamú fájdalomcsillapítókkal (lásd Alkalmazás manuálisan szabályozott infúzióként– Irányelvek az adagolás leállításához, ebben a részben).
Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat, a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő alkalmazása nem ajánlott a műtét utáni fájdalomcsillapításra.
Gyermekek (1-től 12 éves korig)
A Remifentanil Anfarm és egy intravénás érzéstelenítőszer együttes alkalmazását az anesztézia indukciója céljából még nem vizsgálták részletesen, ezért nem ajánlott.
A Remifentanil Anfarm TCI alkalmazását gyermekeknél nem vizsgálták, ezért ezeknél a betegeknél a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő alkalmazása nem ajánlott. A Remifentanil Anfarm következő adagjait javasoljuk az érzéstelenítés fenntartásához:
2. táblázat. Adagolási irányelvek gyermekek esetében (1-től 12 éves korig)
| EGYÜTT ALKALMAZOTT ÉRZÉSTELENÍTŐ SZER* | BOLUS INJEKCIÓ (μg/ttkg) | FOLYAMATOS INFÚZIÓ (μg/ttkg/perc) | |
| Kezdeti sebesség | Tipikus fenntartási tartomány | ||
| Halotán (kezdő adag 0,3 MAC) Szevoflurán (kezdő adag 0,3 MAC) Izoflurán (kezdő adag 0,5 MAC) | 1 1 1 | 0,25 0,25 0,25 | 0,05–1,3 0,05–0,9 0,06–0,9 |
*együtt adva dinitrogén-oxid/oxigén 2:1 arányú keverékével
Bolus injekció formájában a Remifentanil Anfarm-ot legalább 30 másodperc alatt kell beadni. A műtétet legkorábban 5 perccel a Remifentanil Anfarm infúzió megkezdése után szabad elkezdeni, amennyiben nem adtak be egyidejűleg bolus adagot. A Remifentanil Anfarm-mal történő kizárólagos dinitrogén-oxid- (70%) adagolás esetén a szokásos fenntartó infúziós sebességnek 0,4és3μg/ttkg/perc között kell lennie, és – bár ezt kifejezetten nem vizsgálták – a felnőttekre vonatkozó adatok alapján a 0,4 μg/ttkg/perc megfelelő kezdeti adagolási sebességnek tűnik. A gyermek betegeket monitorozni kell, és a dózist úgy kell titrálni, hogy az analgézia mélysége az adott sebészeti beavatkozásnak megfelelő legyen.
Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek: A fent javasolt adagokban a remifentanil jelentősen csökkenti az érzéstelenítés fenntartásához szükséges hipnotikum mennyiségét. Ezért az izofluránt, a halotánt és a szevofluránt a fenti ajánlásoknak megfelelően kell beadni, hogy elkerülhető legyen az olyan hemodinamikai hatások fokozódása, mint például a hypotensio és a bradycardia. A táblázatban felsoroltakon kívüli egyéb hipnotikumok és a remifentanil egyidejű alkalmazására vonatkozó adagolási ajánlások adásához nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd Felnőttek – Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, ebben a részben).
A betegek ellátására vonatkozó irányelvek közvetlenül a műtét utáni időszakban
Alternatív analgézia megkezdése a Remifentanil Anfarm leállítása előtt: Mivel a Remifentanil Anfarm hatása nagyon gyorsan elmúlik, az adagolás befejezése után 5-10 perccel már nincs maradékhatás. Azoknál a sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél, akiknél posztoperatív fájdalomra lehet számítani, már a Remifentanil Anfarm leállítása előtt egyéb analgetikum(ok)at kell adni. Elegendő időt kell biztosítani a hosszabb hatású analgetikum terápiás hatásának kialakulásához. A hatóanyag(ok) kiválasztását, az adagot és az adagolás időpontját előre meg kell tervezni, és azokat a beteg műtéti beavatkozásához, valamint a várható posztoperatív ellátás szintjéhez igazodva, egyénileg kell meghatározni (lásd 4.4pont).
Újszülöttek és csecsemők (1 éves kor alatt)
A remifentanil újszülötteknél és csecsemőknél (1 éves kor alatt; lásd 5.1pont) történő alkalmazásáról csak korlátozottan állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati tapasztalatok. A remifentanil farmakokinetikai profilja újszülötteknél és csecsemőknél (1 éves kor alatt) a testtömegbeli különbségek figyelembevétele után összehasonlítható a felnőtteknél megfigyelt profilhoz (lásd 5.2pont). Mivel azonban nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat, a Remifentanil Anfarm alkalmazása ebben a korcsoportban nem ajánlott.
Alkalmazás teljes intravénás anesztézia (TIVA) biztosítására: Korlátozottan rendelkezésre állnak klinikai vizsgálati tapasztalatok csecsemőkről a remifentanil teljes intravénás anesztéziájának (TIVA) biztosításával kapcsolatosan (lásd 5.1pont). Azonban nincs elegendő klinikai adat az adagolási ajánlások megfogalmazásához.
Szívműtétnél végzett anesztézia
Alkalmazás manuálisan szabályozott infúzióként
3. táblázat. Adagolási irányelvek szívsebészeti anesztéziához
| JAVALLAT | BOLUS INJEKCIÓ (μg/ttkg) | FOLYAMATOS INFÚZIÓ (μg/ttkg/perc) | |
| Kezdeti sebesség | Tipikus infúziós tartomány | ||
| Intubáció Az anesztézia fenntartása Izoflurán (kezdő adag: 0,4MAC) Propofol (kezdő adag: 50 μg/ttkg/perc) Az analgézia folytatása a posztoperatív periódusban, extubáció előtt | Nem ajánlott 0,5–1 0,5–1 Nem ajánlott | 1 1 1 1 | - 0,003–4 0,01–4,3 0–1 |
Az anesztézia indukciós szakasza: A tudatvesztés elérése céljából alkalmazott hipnotikum beadását követően a Remifentanil Anfarm-ot 1 μg/ttkg/perc kezdeti infúzió sebességgel kell adagolni. Remifentanil Anfarm bolus injekció alkalmazása az indukcióhoz nem ajánlott szívsebészeti betegeknél. Endotrachealis intubáció nem végezhető az infúzió elindítása után legalább 5 percig.
Az anesztézia fenntartó szakasza: Az endotrachealis intubációt követően a Remifentanil Anfarm infúzió sebességét a beteg igényének megfelelően kell beállítani. Kiegészítő lassú bolus adagok is adhatók szükség esetén. A nagy kockázatú szívbetegeknek – például a gyenge kamrai funkciójúaknak vagy a szívbillentyű-műtéten áteső betegeknek – legfeljebb 0,5 μg/ttkg bolus adagot szabad beadni. Ezek az ajánlások vonatkoznak a hypothermiában alkalmazott cardiopulmonalis bypassra is (lásd 5.2pont, Szívműtétnél végzett anesztézia).
Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek: A fent javasolt adagokban a remifentanil jelentősen csökkenti az érzéstelenítés fenntartásához szükséges hipnotikum mennyiségét. Ezért az izofluránt és a propofolt a fentiekben ajánlottak szerint kell adagolni annak érdekében, hogy a hemodinamikai hatások (például hypotensio és bradycardia) fokozódása elkerülhető legyen.
A táblázatban felsoroltakon kívüli egyéb hipnotikumok és a remifentanil egyidejű alkalmazására vonatkozó adagolási ajánlások adásához nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd Felnőttek – Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, ebben a részben).
Irányelvek a beteg posztoperatív ellátásához
A Remifentanil Anfarm adásának folytatása a műtét utáni időszakban az analgézia biztosítására az extubáció előtt: Javasolt, hogy a Remifentanil Anfarm infúziót a betegek posztoperatív ellátóhelyre szállítása során is a műtét végi adagolási sebességen tartsák. A beteg posztoperatív ellátóhelyre érkezésekor gondosan monitorozni kell a fájdalomcsillapítás és a szedáció mértékét, és a Remifentanil Anfarm infúziós sebességét az egyes betegek igényeihez kell igazítani (további információkért az intenzív osztályon kezelt betegek ellátásáról lásd Alkalmazás az intenzív ellátásban, ebben a részben).
Alternatív analgézia megkezdése a Remifentanil Anfarm leállítása előtt: Mivel a Remifentanil Anfarm hatása nagyon gyorsan elmúlik, az adagolás befejezése után 5-10 perccel már nincs opioid maradékhatás.
A Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítása előtt a betegeknek megfelelő időben alternatív fájdalomcsillapító(ka)t és nyugtatószer(eke)t kell adni, hogy ezeknek a szereknek a terápiás hatása kialakulhasson. Ezért ajánlatos a gyógyszer(ek) kiválasztását, az adagot és az adagolás időpontját előre megtervezni, mielőtt a beteget levennénk a lélegeztetőgépről.
A Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítására vonatkozó irányelvek: A Remifentanil Anfarm hatásának rendkívül gyors megszűnése miatt szívbetegeknél a Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítását követően azonnal magas vérnyomás, remegés és fájdalmak jelentkezéséről számoltak be (lásd 4.8pont). Ezek bekövetkezésének kockázatát minimalizálni kell, ezért a Remifentanil Anfarm infúzió leállítása előtt megfelelő alternatív fájdalomcsillapítást kell biztosítani (a fent leírtak szerint). Az infúzió sebességét legalább 10 perces időközönként, 25%-os lépésekben kell csökkenteni, amíg az infúziót le nem állítják.
A lélegeztetőgépről való levétel során a Remifentanil Anfarm infúzió adagját nem szabad növelni, csupán lefelé titrálás történhet, szükség szerint más fájdalomcsillapítókkal kiegészítve. Az olyan hemodinamikai változásokat, mint a hypertensio és a tachycardia, adott esetben más gyógyszerekkel kell kezelni.
Ha az alternatív fájdalomcsillapításra való áttérés protokollja keretében más opioidot is adnak a betegnek, a beteget gondosan monitorozni kell. A megfelelő posztoperatív fájdalomcsillapítás előnyeit mindig össze kell vetni az ezekkel a szerekkel járó légzésdepresszió kockázatával.
Alkalmazás célkoncentráció-vezérelt infúzióban (TCI)
Az anesztézia indukciója és fenntartása: Lélegeztetett felnőtt betegeknél az anesztézia indukciója és fenntartása alatt a Remifentanil Anfarm TCI-t intravénás vagy inhalációs hipnotikummal együtt kell alkalmazni (lásd 3. táblázat). Ezekkel a hatóanyagokkal kombinálva megfelelő fájdalomcsillapítás a szívsebészeti beavatkozások során általában az általános sebészeti beavatkozásoknál alkalmazott cél-remifentanil-koncentrációtartomány felső határánál érhető el. A remifentanil adagjának az egyes betegek reakciójához igazítása után a klinikai vizsgálatokban akár 20 ng/ml-es koncentrációt is elértek a vérben az alkalmazás során. A fent javasolt adagokban a remifentanil jelentősen csökkenti az érzéstelenítés fenntartásához szükséges hipnotikum mennyiségét. Ezért az izofluránt és a propofolt a fentiekben ajánlottak szerint kell adagolni annak érdekében, hogy a hemodinamikai hatások (például hypotensio és bradycardia) fokozódása elkerülhető legyen (lásd 3. táblázat és Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, ebben a részben).
A manuálisan szabályozott infúzióval elérhető, vérben mért remifentanil-koncentrációkra vonatkozó információkat lásd a 6.6. pontban, a 11. táblázatban.
Irányelvek az adagolás leállításához/folytatásához közvetlenül a műtét utáni időszakban: A műtét végén, amikor a TCI-t leállítják vagy a célkoncentrációt csökkentik, a spontán légzés várhatóan 1‑2ng/ml körüli, számított remifentanil-koncentráció mellett tér vissza. Akárcsak a manuálisan szabályozott infúzió esetében, a műtét befejezése előtt meg kell kezdeni a posztoperatív fájdalomcsillapítást hosszabb hatástartamú fájdalomcsillapítókkal (lásd Alkalmazás manuálisan szabályozott infúzióban– Irányelvek az adagolás leállításához).
Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat, a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő alkalmazása nem ajánlott a műtét utáni fájdalomcsillapításra.
Gyermekek (1-től 12 éves korig)
Nincs elegendő adat ahhoz, hogy adagolási ajánlást lehessen megfogalmazni a szívsebészeti beavatkozások során történő alkalmazásról.
Alkalmazás az intenzív ellátásban
Felnőttek
A Remifentanil Anfarm alkalmazható fájdalomcsillapításra gépi lélegeztetés alatt álló intenzív terápiás betegeknél. Szükség szerint nyugtató(ka)t kell adni.
A Remifentanil Anfarm biztonságosságát és hatásosságát megfelelően kontrollált klinikai vizsgálatok igazolták gépi lélegeztetésben részesülő intenzív terápiás betegeknél, legfeljebb 3 napos kezelési időtartamra vonatkozóan (lásd Vesekárosodásban szenvedő intenzív terápiás betegek, ebben a részben és 5.2pont). Ezért a Remifentanil Anfarm alkalmazása 3 napnál hosszabb kezelés esetén nem ajánlott.
A Remifentanil Anfarm TCI-t még nem vizsgálták intenzív terápiás betegeknél, ezért ezeknél a betegeknél nem ajánlott a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő alkalmazása.
Felnőttek esetében a Remifentanil Anfarm adagolását 0,1 μg/ttkg/perc (6 μg/ttkg/óra) és 0,15μg/ttkg/perc (9 μg/ttkg/óra) közötti infúziós sebességgel ajánlott megkezdeni. Az infúzió sebességét 0,025 μg/ttkg/perc (1,5 μg/ttkg/óra) lépésekben kell beállítani a kívánt fájdalomcsillapítási szint elérése érdekében. Az adagmódosítások között legalább 5 percnek kell eltelnie. A beteget rendszeresen ellenőrizni kell, és a Remifentanil Anfarm infúzió sebességét ennek megfelelően kell beállítani. Ha az infúziós sebesség eléri a 0,2 μg/ttkg/perc (12 μg/ttkg/óra) értéket, és szedációra van szükség, javasolt megfelelő szedatívum adagolásának megkezdése (lásd alább). A szedatívum adagját úgy kell titrálni, hogy a kívánt szedációs szintet érjük el. Ha további analgéziára van szükség, a Remifentanil Anfarm infúziós sebességét 0,025 μg/ttkg/perc (1,5 μg/ttkg/óra) lépésekben tovább lehet növelni.
A 4. táblázat összefoglalja az egyes betegek analgéziájának biztosításához szükséges kezdeti infúziós sebességeket és a jellemző adagolási tartományt:
4. táblázat. Adagolási irányelvek a Remifentanil Anfarm alkalmazásához az intenzív ellátás keretében
| FOLYAMATOS INFÚZIÓ μg/ttkg/perc (μg/ttkg/óra) | |
| Kezdeti sebesség | Tartomány |
| 0,1 (6) – 0,15 (9) | 0,006 (0,38) – 0,74 (44,6) |
Remifentanil Anfarm bolus dózisok adása nem javasolt az intenzív ellátás keretében.
Remifentanil Anfarm adása esetén kisebb dózisok szükségesek az együtt adott szedatívumokból. Az esetleg szükséges szedatívumok jellemző kezdő adagját az 5. táblázat tartalmazza.
5. táblázat. Szükség esetén alkalmazandó szedatívumok ajánlott kezdő adagja:
| Szedatívum | Bolus (mg/ttkg) | Infúzió (mg/ttkg/óra) |
| Propofol Midazolám | max. 0,5 max. 0,03 | 0,5 0,03 |
Annak érdekében, hogy az egyes hatóanyagok titrálása külön-külön történjen, a szedatívumot nem szabad egy keverékben, ugyanabban az infúziós zsákban elkészíteni.
Lélegeztetett betegek kiegészítő fájdalomcsillapítása stimulációt okozó eljárások során: Az alkalmazott Remifentanil Anfarm infúzió sebességének növelésére szükség lehet lélegeztetett betegeknél kiegészítő analgézia biztosításához, stimulációt okozó és/vagy fájdalmas eljárások során, mint pl. endotrachealis leszívás, sebkötözés és fizioterápia. A Remifentanil Anfarm infúzió sebessége legalább 0,1 μg/ttkg/perc (6 μg/ttkg/óra) legyen legalább 5 percen keresztül a stimulációt okozó beavatkozás előtt. Ezután 2-5 percenként módosítható a dózis, 25-50%-os emelésekkel, a feltételezett, ill. észlelt fájdalomcsillapító igénynek megfelelően. Az átlagos infúziós sebesség 0,25 μg/ttkg/perc (15μg/ttkg/óra), a maximális 0,74 μg/ttkg/perc (45 μg/ttkg/óra) kiegészítő anesztézia biztosítására, stimulációt okozó beavatkozások alatt.
Alternatív analgézia megkezdése a Remifentanil Anfarm leállítása előtt: Mivel a Remifentanil Anfarm hatása nagyon gyorsan elmúlik, az adagolás befejezése után 5-10 perccel már nincs opioid maradékhatás, függetlenül az infúzió időtartamától. A Remifentanil Anfarm beadása után az intenzív osztályon történő alkalmazás során figyelembe kell venni a tolerancia, a hyperalgesia és a kapcsolódó hemodinamikai változások lehetőségét (lásd 4.4pont). Ezért a Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítása előtt a betegeknek alternatív fájdalomcsillapító(ka)t és nyugtatószer(eke)t kell adni a hyperalgesia és a kapcsolódó hemodinamikai változások megelőzése érdekében. Ezeket a gyógyszereket kellő időben előre kell beadni, hogy a gyógyszerek terápiás hatása kialakulhasson. A fájdalomcsillapításra rendelkezésre álló lehetőségek közé tartoznak a hosszú hatástartamú, orálisan, intravénásan vagy regionálisan alkalmazható fájdalomcsillapítók, amelyek adagolását az ápoló vagy a beteg szabályozza. Ezeket a technikákat mindig az egyes betegek igényeihez titrálással kell igazítani, mivel a Remifentanil Anfarm infúzió adagja csökken. Javasolt, hogy a Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítása előtt megtervezzék a hatóanyag(ok) kiválasztását, az adagot és az adagolás időpontját.
A μ‑opioid-agonisták hosszan tartó alkalmazása során idővel tolerancia alakulhat ki.
Irányelvek az extubációhoz és a Remifentanil Anfarm leállításához: A Remifentanil Anfarm-alapú protokoll problémamentes leállításának biztosítása érdekében ajánlott a Remifentanil Anfarm infúziós sebességét az extubáció előtt legfeljebb 1 órával fokozatosan 0,1 μg/ttkg/perc (6 μg/ttkg/óra) értékre csökkenteni.
Az extubáció után az infúzió adagolási sebességét legalább 10 perces időközönként 25%-os lépésekben kell csökkenteni, amíg az infúziót teljesen le nem állítják. A lélegeztetőgépről való levétel során a Remifentanil Anfarm infúzió adagját nem szabad növelni, csupán lefelé titrálás történhet, szükség szerint más fájdalomcsillapítókkal kiegészítve.
A Remifentanil Anfarm alkalmazásának befejezése után az intravénás kanült ki kell öblíteni vagy eltávolítani, hogy elkerülhető legyen a későbbi véletlen beadás.
Ha az alternatív fájdalomcsillapításra való áttérés keretében más opioidot is adnak a betegnek, a beteget gondosan monitorozni kell. A megfelelő fájdalomcsillapítás előnyeit mindig össze kell vetni az ezekkel a szerekkel járó légzésdepresszió kockázatával.
Intenzív osztályon fekvő gyermek és serdülő betegek
A gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásról nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodásban szenvedő intenzív terápiás betegek
A fenti adagolási javaslatok módosítására nincs szükség vesekárosodásban szenvedő betegek esetében, beleértve a művesekezelésben részesülőket is, azonban a karboxilsav-metabolit clearance-e csökken a vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2pont).
Különleges betegcsoportok
Idősek (65 éves kor felett)
Általános anesztézia: A 65 év feletti betegeknek adagolandó remifentanil kezdő adagjának az ajánlott felnőtt adag felének kell lennie, majd a dózist az egyes betegek igényeihez titrálással kell igazítani, mivel ebben a betegcsoportban a remifentanil farmakológiai hatásaira fokozott érzékenységet figyeltek meg. Ezt a dózismódosítást az anesztézia minden szakaszában alkalmazni kell, beleértve az indukciót, a fenntartást, valamint a közvetlen posztoperatív fájdalomcsillapítást is.
Mivel az idős betegek fokozottan érzékenyek a remifentanilra, a Remifentanil Anfarm TCI módszerrel történő adása esetén ebben a betegcsoportban a kezdő célkoncentrációnak 1,5–4 ng/ml-nek kell lennie, a továbbiakban pedig a beteg egyéni reakciójának megfelelő titrálás szükséges.
Szívműtétnél végzett anesztézia: A kezdő adag csökkentése nem szükséges (lásd Szívműtétnél végzett anesztézia, ebben a részben).
Intenzív ellátás: A kezdő adag csökkentése nem szükséges (lásd Alkalmazás az intenzív ellátásban, ebben a részben).
Elhízott betegek
Manuálisan szabályozott infúzió esetén elhízott betegeknél javasolt a Remifentanil Anfarm adagját csökkenteni és a dózist az ideális testtömeg alapján megállapítani, mivel a remifentanil-clearance és az eloszlási térfogat jobban korrelál az ideális, mint a tényleges testtömeggel.
A Minto-modellben alkalmazott zsírmentestesttömeg- (LBM) számítással valószínű az LBM alábecslése a 35 kg/m2-nél nagyobb testtömegindexszel rendelkező nőbetegek és a 40 kg/m2-nél nagyobb testtömegindexszel rendelkező férfi betegek esetében. Az aluldozírozás elkerülése érdekében TCI esetén a titrálást gondosan az egyéni reakcióhoz kell igazítani ezeknél a betegeknél.
Vesekárosodás
Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vesefunkció-károsodásban szenvedő betegeknél, beleértve az intenzív osztályon fekvőket is, nincs szükség az adag módosítására.
Májkárosodás
A májfunkció-károsodásban szenvedő, korlátozott számú beteggel végzett vizsgálatok nem indokolnak külön adagolási ajánlásokat. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek azonban kissé érzékenyebbek lehetnek a remifentanil légzéscsökkentő hatásával szemben (lásd 4.4pont). Ezeket a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a remifentanil adagját az egyes betegek igényeihez titrálással kell igazítani.
Idegsebészet
Az idegsebészeti beavatkozáson áteső betegeknél szerzett korlátozott mennyiségű klinikai tapasztalat alapján nincs szükség külön adagolási ajánlásokra.
ASA III/IV rizikócsoportba tartozó betegek
Általános anesztézia: Mivel az erős opioidok hemodinamikai hatásai várhatóan kifejezettebbek az ASA III/IV besorolású betegeknél, a Remifentanil Anfarm alkalmazásakor ezen a betegcsoporton belül körültekintően kell eljárni. Ezért a kezdő adag csökkentése, majd a kívánt hatás eléréséig történő fokozatos emelése ajánlott. Gyermekek és serdülők esetében nincs elegendő adat az adagolásra vonatkozó ajánlás megfogalmazásához.
A TCI esetében az ASA III. vagy IV. besorolású betegeknél alacsonyabb, 1,5–4 ng/ml-es kiindulási célértéket kell alkalmazni, amelyet később a terápiás válasz függvényében kell beállítani.
Szívműtétnél végzett anesztézia: A kezdő adag csökkentése nem szükséges (lásd Szívműtétnél végzett anesztézia, ebben a részben).
Mivel a készítmény glicint tartalmaz, a Remifentanil Anfarm alkalmazása epiduralis és intrathecalis injekció formájában ellenjavallt (lásd 5.3pont).
A Remifentanil Anfarm alkalmazása ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik túlérzékenyek a hatóanyaggal, más fentanil-analógokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
A Remifentanil Anfarm alkalmazása az anesztézia indukciójára önálló szerként ellenjavallt.
A Remifentanil Anfarm-ot kizárólag olyan környezetben szabad beadni, amely teljes körűen felszerelt a légzési és szív-ér rendszeri funkciók monitorozására és támogatására. Olyan személyek által adható be, akik specifikusan képzettek az érzéstelenítőszerek alkalmazására, valamint az erős opioidok várható mellékhatásainak felismerésére és kezelésére, beleértve a légzési és szív-újraélesztést is. Az ilyen képzésnek ki kell terjednie a légutak átjárhatóságának fenntartására és a mesterséges lélegeztetésre is. A Remifentanil Anfarm alkalmazása gépi lélegeztetés alatt álló intenzív terápiás betegeknél 3 napnál hosszabb kezelési időtartamra nem ajánlott.
Azoknál a betegeknél, akiknél más csoportba tartozó opioidokkal szemben ismert túlérzékenység áll fenn, a Remifentanil Anfarm beadása után túlérzékenységi reakció léphet fel. Ezeknél a betegeknél a Remifentanil Anfarm alkalmazása előtt körültekintően kell eljárni (lásd 4.3pont).
A hatás gyors megszűnése / áttérés egyéb fájdalomcsillapításra
Mivel a Remifentanil Anfarm hatása nagyon gyorsan elmúlik, a Remifentanil Anfarm adagolásának befejezése után 5-10 perccel már nincs opioid maradékhatás. Azoknál a sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél, akiknél posztoperatív fájdalomra lehet számítani, már a Remifentanil Anfarm leállítása előtt egyéb analgetikumo(ka)t kell adni. Az intenzív osztályon történő alkalmazás során figyelembe kell venni a tolerancia kialakulásának, a hyperalgesia kialakulásának, valamint a kapcsolódó hemodinamikai változásoknak a lehetőségét (lásd 4.2pont). A Remifentanil Anfarm alkalmazásának leállítása előtt a betegeknek alternatív fájdalomcsillapító(ka)t és nyugtatószer(eke)t kell adni. Elegendő időt kell biztosítani a hosszabb hatású analgetikum terápiás hatásának kialakulásához. A hatóanyag(ok) kiválasztását, az adagot és az adagolás időpontját előre meg kell tervezni, és azokat a beteg műtéti beavatkozásához, valamint a várható posztoperatív ellátás szintjéhez igazodva, egyénileg kell meghatározni. Ha az alternatív fájdalomcsillapításra való átállás keretében más opioidot is alkalmaznak, a megfelelő posztoperatív fájdalomcsillapítás előnyeit mindig össze kell vetni az ezekkel a szerekkel járó légzésdepresszió kockázatával.
A benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekhez hasonló hatású szedatívumok egyidejű alkalmazásából eredő kockázat
A Remifentanil Anfarm és az olyan nyugtató hatású gyógyszerek, mint a benzodiazepinek vagy az azokhoz hasonló hatású szerek egyidejű alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt ezeknek a nyugtató hatású gyógyszereknek az egyidejű felírását csak azoknak a betegeknek szabad fenntartani, akik esetében más kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre. Ha úgy döntenek, hogy a Remifentanil Anfarm-ot nyugtatószerekkel együtt írják elő, a legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell szorítani.
A betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. Ezért nyomatékosan ajánlott a betegek és gondozóik figyelmét felhívni ezekre a tünetekre (lásd 4.5pont).
A kezelés leállítása és az elvonási tünetek
A kezelés rövid időközönkénti ismételt, hosszú távú alkalmazása a kezelés leállítása után elvonási szindróma kialakulásához vezethet. A remifentanil hirtelen leállítását követően ritkán jelentettek olyan tüneteket, mint a tachycardia, a magas vérnyomás és az izgatottság, különösen a 3 napnál hosszabb kezelés után. Azokban az esetekben, ahol ezeket jelentették, az infúzió újrakezdése és fokozatos leállítása kedvező hatással járt. A remifentanil alkalmazása gépi lélegeztetés alatt álló intenzív terápiás betegeknél 3 napnál hosszabb kezelési időtartamra nem ajánlott.
Izomrigiditás – megelőzés és kezelés
Az összes ajánlott adagolás mellett előfordulhat izomrigiditás. Ennek gyakorisága, a többi opioid alkalmazásához hasonlóan, az adag nagyságával és a beadás sebességével függ össze. Ezért a lassú bolus injekciókat legalább 30 másodperc alatt kell beadni.
A remifentanil által kiváltott izommerevséget – a beteg klinikai állapotának figyelembevételével – megfelelő szupportív intézkedésekkel kell kezelni. Az érzéstelenítés indukciója során jelentkező túlzott izommerevséget neuromuscularis blokkoló és/vagy további hipnotikum(ok) adásával kell kezelni.
A remifentanil fájdalomcsillapítóként történő alkalmazása során jelentkező izommerevséget a remifentanil adagolásának leállításával vagy az adagolási sebesség csökkentésével lehet kezelni. A remifentanil infúzió leállítása után az izommerevség perceken belül megszűnik. Alternatív megoldásként opioid-antagonista is adható, azonban ez visszafordíthatja vagy gyengítheti a remifentanil fájdalomcsillapító hatását.
Légzésdepresszió – megelőző intézkedések és kezelés
Mint minden erős opioid esetében, a nagyfokú analgézia jelentős légzésdepresszióval jár. Ezért a remifentanil csak ott alkalmazható, ahol a légzésdepresszió monitorozásához és kezeléséhez szükséges feltételek rendelkezésre állnak. Különös óvatossággal kell eljárni légzési zavarokkal küzdő betegek esetében. A légzésdepresszió jelentkezése esetén megfelelő intézkedéseket kell tenni, ideértve az infúzió sebességének 50%-os csökkentését vagy az infúzió ideiglenes felfüggesztését. Más fentanil-analógokkal ellentétben a remifentanilról nem bizonyosodott be, hogy visszatérő légzésdepressziót okozna, még hosszan tartó alkalmazás esetén sem. Mivel azonban számos tényező befolyásolhatja az általános érzéstelenítő hatás megszűnését a műtét után, fontos gondoskodni arról, hogy a beteg teljes eszméletre térjen és megfelelő spontán légzésre legyen képes, mielőtt kiengedik az ébredő-megfigyelő helyiségből.
Cardiovascularis hatások
Az olyan cardiovascularis mellékhatások kockázata, mint az alacsony vérnyomás és a bradycardia – amelyek ritkán asystoléhoz vagy szívmegálláshoz vezethetnek (lásd 4.5 és 4.8pont) –, csökkenthető a Remifentanil Anfarm infúziós sebességének vagy az egyidejűleg alkalmazott érzéstelenítők adagjának csökkentésével, illetve szükség szerint intravénás folyadékok, vazopresszorok vagy antikolinerg szerek alkalmazásával.
A legyengült, hypovolaemiás, hypotensiv és idős betegek érzékenyebbek lehetnek a remifentanil cardiovascularis hatásaira.
Véletlen beadás
A Remifentanil Anfarm-ból elegendő mennyiség maradhat az infúziós szerelék és/vagy az intravénás kanül holtterében ahhoz, hogy légzésdepressziót, apnoét és/vagy izommerevséget okozzon, ha az infúziós szereléket intravénás folyadékkal vagy más gyógyszerekkel öblítik át. Ez elkerülhető úgy, hogy a Remifentanil Anfarm-ot egy gyors áramlású infúziós szereléken keresztül vagy egy erre a célra szolgáló külön infúziós szereléken keresztül adják be, amelyet a Remifentanil Anfarm adagolásának befejezésekor eltávolítanak.
Újszülöttek/csecsemők
Az újszülötteknél és az 1 évesnél fiatalabb csecsemőknél történő alkalmazásról csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre (lásd 4.2pont Adagolás és alkalmazás – Újszülöttek/csecsemők (1éves kor alatt) és 5.1pont).
Tolerancia és opioidhasználati zavar (visszaélés és függőség)
Az opioidok ismételt alkalmazása tolerancia kialakulásához, fizikai és pszichés függőséghez, valamint opioidhasználati zavarhoz (opioid use disorder, OUD) vezethet. Az opioidokkal való visszaélés vagy szándékos helytelen használat túladagoláshoz és/vagy halálhoz vezethet. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi kórtörténetében (szülők vagy testvérek) szerepelnek szerhasználati zavarok (beleértve az alkoholhasználati zavart is), valamint a jelenleg dohányzóknál, illetve azoknál a betegeknél, akiknek személyes kórtörténetében más mentális betegség (pl. súlyos depresszió, szorongás és személyiségzavar) szerepel.
A Remifentanil Anfarm nátriumot tartalmaz
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A remifentanilt a plazma-kolinészteráz nem metabolizálja, ezért nem várhatók kölcsönhatások olyan gyógyszerekkel, amelyeket ez az enzim metabolizál.
Más opioidokhoz hasonlóan a remifentanil – függetlenül attól, hogy manuálisan szabályozott infúzióként vagy TCI-ként adják-e be – csökkenti az inhalációs és intravénás anesztetikumok, valamint a benzodiazepinek anesztéziához szükséges adagját (lásd 4.2pont). Ha az egyidejűleg alkalmazott, központi idegrendszerre ható szerek adagját nem csökkentik, a betegeknél fokozódhatnak az ezekkel a gyógyszerekkel összefüggő mellékhatások.
Szedatívumok, például benzodiazepinek vagy hasonló hatású szerek: Az opioidok és a szedatívumok – például a benzodiazepinek vagy azokhoz hasonló hatású gyógyszerek – egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát a központi idegrendszerre gyakorolt kumulatív gátló hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás adagját és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4pont). Az opioidok és a gabapentinoidok (gabapentin és pregabalin) egyidejű alkalmazása növeli az opioid-túladagolás, a légzésdepresszió és a halál kockázatát.
A remifentanil és a szerotonerg szerek – például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin–noradrenalin-visszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy monoaminoxidáz-gátlók (MAOI-k) – egyidejű alkalmazása növelheti a szerotonin-szindróma kialakulásának kockázatát, amely egy potenciálisan életveszélyes állapot. MAOI-k egyidejű alkalmazása esetén körültekintéssel kell eljárni. Az irreverzibilis MAOI-k alkalmazását legalább 2 héttel a remifentanil alkalmazása előtt abba kell hagyni.
A Remifentanil Anfarm cardiovascularis hatásai (hypotensio és bradycardia, lásd 4.4 és 4.8pont) súlyosbodhatnak azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg szívműködést gátló gyógyszereket, például béta‑blokkolót és kalciumcsatorna-blokkolót szednek.
A Remifentanil Anfarm beadása után tanácsos kerülni az alkoholfogyasztást.
Terhesség
Nem végeztek kielégítő és megfelelően kontrollált vizsgálatokat terhes nőknél. A Remifentanil Anfarm terhesség alatt kizárólag akkor alkalmazható, ha a potenciális előnyök meghaladják a magzatot érintő potenciális kockázatot.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a remifentanil kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Mivel azonban a fentanil-analógok kiválasztódnak a humán anyatejbe, és a remifentanil adagolása után kimutattak remifentanilból származó anyagot a patkányok tejében, a szoptató anyáknak azt kell tanácsolni, hogy remifentanil adását követően 24 órán keresztül ne szoptassanak.
Vajúdás és szülés
Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a remifentanil alkalmazását ajánlani lehessen a vajúdás és a császármetszés alatt. Ismert, hogy a remifentanil átjut a vér–placenta gáton, továbbá az is, hogy a fentanil-analógok légzésdepressziót okozhatnak a gyermeknél. Amennyiben mégis remifentanilt adnak be, a beteget és az újszülöttet figyelemmel kell kísérni a túlzott szedáció vagy a légzésdepresszió jeleinek észlelése érdekében (lásd 4.4pont).
A remifentanillal történő érzéstelenítés után a beteg nem vezethet gépjárművet és nem kezelhet gépeket. Az orvosnak kell eldöntenie, mikor végezheti újra ezeket a tevékenységeket. Célszerű, hogy a beteg kísérővel menjen haza.
A remifentanillal kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a μ-opioid-agonisták farmakológiai hatásainak közvetlen következményei. Ezek a mellékhatások a remifentanil adagolásának leállítását vagy az adag csökkentését követően perceken belül megszűnnek. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).
| Szervrendszerikategória | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Remifentanilt egy vagy több érzéstelenítőszerrel együtt alkalmazva a betegeknél allergiás reakciókról, köztük anafilaxiáról is beszámoltak |
| Nem ismert | Anafilaxiás sokk | |
| Pszichiátriai kórképek | Nem ismert | Kábítószer-függőség, elvonási szindróma |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | A vázizomok merevsége |
| Ritka | Szedáció (az általános érzéstelenítő hatásának megszűnése során) | |
| Nem ismert | Görcsrohamok | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Gyakori | Bradycardia |
| Ritka | Remifentanilt más érzéstelenítőszerekkel együtt kapó betegeknél asystoléról/szívmegállásról számoltak be, amelyet általában bradycardia előzött meg | |
| Nem ismert | Atrioventricularis blokk, aritmia | |
| Érbetegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Alacsony vérnyomás |
| Gyakori | Műtét utáni magas vérnyomás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | Akut légzésdepresszió, apnoe, köhögés |
| Nem gyakori | Hypoxia | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Hányinger, hányás |
| Nem gyakori | Székrekedés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Viszketés |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Műtét utáni remegés |
| Nem gyakori | Műtét utáni fájdalmak | |
| Nem ismert | Gyógyszer-tolerancia |
A kezelés leállítása
A remifentanil hirtelen leállítását követően ritkán jelentettek olyan tüneteket, mint a tachycardia, a magas vérnyomás és az izgatottság, különösen 3 napnál hosszabb alkalmazás után (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A többi erős opioidhoz hasonlóan a túladagolás a remifentanil várható farmakológiai hatásainak felerősödésében fog megnyilvánulni. A Remifentanil Anfarm rendkívül rövid hatástartama miatt a túladagolásból eredő káros hatások kockázata a gyógyszer beadását közvetlenül követő időszakra korlátozódik.
A gyógyszer leállítására a beteg gyorsan reagál, a kiindulási állapot 10 percen belül visszaáll.
Túladagolás vagy annak gyanúja esetén a következő intézkedések szükségesek: Le kell állítani a Remifentanil Anfarm adagolását, fenn kell tartani a légutak átjárhatóságát, asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést kell végezni oxigénadagolással, és biztosítani kell a cardiovascularis rendszer megfelelő működését. Ha a csökkent légzés izomrigiditással társul, neuromuscularis blokkoló alkalmazásával lehet segíteni az asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést. A hypotensio kezelésére intravénásan folyadék és vazopresszor adható, valamint egyéb szupportív intézkedések alkalmazhatók.
A súlyos légzésdepresszió és az izomrigiditás kezelésére opioid-antagonista, pl. naloxon adható intravénásan, mint specifikus antidotum. A Remifentanil Anfarm-túladagolás által okozott légzésdepresszió időtartama minden valószínűség szerint rövidebb, mint az opioid-antagonista hatása.
Farmakológiai tulajdonságok - REMIFENTANIL 5 MG
Farmakodinámiás tulajdonságok: Opioid érzéstelenítők, ATC-kód: N01AH06.
Hatásmechanizmus
A remifentanil egy szelektív μ-opioid-agonista, amelynek hatása gyorsan jelentkezik és nagyon rövid ideig tart. A remifentanil μ-opioid-hatását a narkotikus antagonisták, például a naloxon, gátolják.
Farmakodinámiás hatások
A betegeknél és egészséges önkénteseknél végzett hisztaminvizsgálatok nem mutattak ki hisztaminszint-emelkedést 30 μg/ttkg-ig terjedő bolus adagokban beadott remifentanil után.
Újszülöttek és csecsemők (1 éves kor alatt):
Egy randomizált (remifentanil:halotán 2:1 arányú), nyílt elrendezésű, párhuzamos csoportos, multicentrikus vizsgálatban 60, legfeljebb 8 hetes (átlagosan 5,5 hetes) csecsemő és újszülött vett részt, akiknek ASA fizikai státusza I–II volt, és akiknél pyloromyotomiát hajtottak végre. A (0,4μg/ttkg/perc kezdeti folyamatos infúzióban, szükség szerint kiegészítő adagokkal vagy az infúziós sebesség módosításával alkalmazott) remifentanil hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze a (0,4%-os koncentrációban, szükség szerint kiegészítő adagokkal alkalmazott) halotánéval. Az érzéstelenítés fenntartását 70% dinitrogén-oxid (N₂O) és 30% oxigén további adagolásával érték el. A remifentanil-csoportban az általános érzéstelenítő hatás megszűnésének ideje rövidebb volt, mint a halotán-csoportban (nem szignifikáns).
Alkalmazás teljes intravénás érzéstelenítéshez (Total Intravenous Anaesthesia, TIVA) 6 hónap és 16év közötti életkorú gyermekeknél és serdülőknél
Három randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálatban hasonlították össze a gyermeksebészetben alkalmazott remifenanil-alapú TIVA-t az inhalációs érzéstelenítéssel. Az eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze.
| Sebészeti beavatkozás | Életkor (év),(N) | A vizsgálat körülményei (fenntartás) | Extubáció(perc)átlag (szórás) |
| Alhasi/urológiai műtét | 0,5–16 (120) | TIVA: propofol (5–10 mg/ttkg/óra) + remifentanil (0,125–1,0 μg/ttkg/perc) | 11,8 (4,2) |
| Inhalációs érzéstelenítés: szevoflurán (1,0–1,5 MAC) és remifentanil (0,125–1,0 μg/ttkg/perc) | 15,0 (5,6) (p<0,05) | ||
| Fül-orr-gégészeti műtét | 4–11 (50) | TIVA: propofol (3 mg/ttkg/óra) + remifentanil (0,5 μg/ttkg/perc) | 11 (3,7) |
| Inhalációs érzéstelenítés: dezflurán (1,3 MAC) és N2O keverék | 9,4 (2,9) Nem szignifikáns | ||
| Általános sebészeti vagy fül-orr-gégészeti műtét | 2–12 (153) | TIVA: remifentanil (0,2–0,5 μg/ttkg/perc) + propofol (100–200 μg/ttkg/perc) | Hasonló extubációs idők (korlátozott mennyiségű adat alapján) |
| Inhalációs érzéstelenítés: szevoflurán (1–1,5 MAC) + N2O keverék |
Az alhasi/urológiai műtéti alkalmazást értékelő, a remifentanil/propofol és a remifentanil/szevoflurán kezelést összehasonlító vizsgálatban a remifentanil/szevoflurán kezelés során szignifikánsan gyakrabban fordult elő hypotensio, míg a remifentanil/propofol kezelés során szignifikánsan gyakrabban fordult elő bradycardia. A fül-orr-gégészeti műtéti alkalmazást értékelő, a remifentanil/propofol és a dezfluránnal/dinitrogén-oxid kezelést összehasonlító vizsgálatban a dezflurán/dinitrogén-oxiddal kezelt alanyoknál szignifikánsan magasabb pulzusszámot figyeltek meg, mint a remifentanil/propofolt kapóknál, és a kiindulási értékhez képest is.
Abszorpció
A remifentanil koncentrációja a vérben arányos az alkalmazott dózissal az ajánlott adagolási tartományon belül. Az infúziós sebesség minden 0,1 μg/ttkg/perc-es emelésével 2,5 ng/ml-rel emelkedik a remifentanil koncentrációja a vérben. A remifentanil körülbelül 70%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
A remifentanil egy észterázok által metabolizált opioid, amelyet a vérben és a szövetekben található nem specifikus észterázok képesek lebontani. A remifentanil metabolizmusának eredményeként egy karboxilsav-metabolit keletkezik, amely kutyáknál a remifentanil hatásának 1/4600-ad részét teszi ki. A humán vizsgálatok arra utalnak, hogy minden farmakológiai hatás az anyavegyülethez kapcsolódik. Ennek a metabolitnak a hatása tehát klinikai szempontból jelentéktelen. A metabolit felezési ideje egészséges felnőtteknél 2 óra. Normális vesefunkciójú betegeknél a remifentanil elsődleges metabolitjának a vesén keresztül történő 95%-os kiválasztódásához szükséges idő körülbelül 7-10 óra. A remifentanil nem szubsztrátja a plazma-kolinészteráznak.
Elimináció
A remifentanil ajánlott adagjainak beadása után a tényleges felezési idő 3–10 perc. Fiatal, egészséges felnőtteknél a remifentanil átlagos clearance-értéke 40 ml/perc/ttkg, a centrális eloszlási térfogat 100ml/ttkg, a dinamikus egyensúlyi eloszlási térfogat pedig 350 ml/ttkg.
A placentán keresztüli átjutás és az anyatejbe történő kiválasztódás
Patkányokkal és nyulakkal végzett, a placentán keresztüli átjutást értékelő vizsgálatok kimutatták, hogy a kölykök növekedésük és fejlődésük során ki vannak téve a remifentanil és/vagy a metabolitjai hatásának. A remifentanillal kapcsolatos anyagok átjutnak a laktáló patkányok tejébe. Egy humán klinikai vizsgálatban a remifentanil koncentrációja a magzati vérben az anyai vérben mért érték körülbelül 50%-a volt. A remifentanil-koncentráció magzati arteriovenosus aránya körülbelül 30% volt, ami arra utal, hogy a remifentanil az újszülött szervezetében is metabolizálódhat.
Szívműtétnél végzett anesztézia
A remifentanil clearance-e körülbelül 20%-kal csökken hypothermiában (28°C) alkalmazott cardiopulmonalis bypass során. A testhőmérséklet csökkenése Celsius-fokonként 3%-kal csökkenti az eliminációs clearance-t.
Vesekárosodás
A remifentanil-alapú szedatív és fájdalomcsillapító hatás gyors megszűnésére a vesefunkció nem gyakorol hatást.
A remifentanil farmakokinetikája nem változik jelentősen a különböző mértékű vesekárosodásban szenvedő betegeknél, még akkor sem, ha az intenzív osztályon akár 3 napig is alkalmazzák.
A karbonsav-metabolit clearance-e csökken a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Az intenzív osztályon kezelt, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a karboxilsav-metabolit koncentrációja egyes betegeknél meghaladhatja a remifentanil dinamikus egyensúlyi állapotban mért szintjének 250-szeresét is. A rendelkezésre álló klinikai adatok azt mutatják, hogy a metabolit felhalmozódása még akkor sem okoz klinikailag jelentős μ-opioid-hatást, ha ezeknél a betegeknél legfeljebb 3 napig remifentanil infúziót adnak. A Remifentanil Anfarm 3napnál hosszabb ideig tartó infúziós alkalmazása esetén a metabolit biztonságosságára és farmakokinetikai profiljára vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat.
Nincs bizonyíték arra, hogy a remifentanil művesekezeléssel eltávolítható.
A karbonsav-metabolit legalább 30%-a eltávolításra kerül a hemodialízis során.
Májkárosodás
A remifentanil farmakokinetikája nem változik súlyos májkárosodásban szenvedő és májátültetésre váró betegeknél, illetve a májátültetési műtét azon szakaszában sem, amikor a szervezetben nincsen máj. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kissé érzékenyebbek lehetnek a remifentanil légzéscsökkentő hatására. Ezeket a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a remifentanil adagját az egyes betegek igényeihez kell igazítani.
Gyermekek és serdülők
A remifentanil átlagos clearance-értéke és dinamikus egyensúlyi eloszlási térfogata kisgyermekeknél magasabb, majd 17 éves korra a fiatal, egészséges felnőttek értékére csökken. A remifentanil eliminációs felezési ideje újszülötteknél nem tér el jelentősen a fiatal, egészséges felnőttekétől. A remifentanil infúziós sebességének módosítását követően a fájdalomcsillapító hatásnak gyorsan kell változnia, és hasonlóan a fiatal, egészséges felnőtteknél megfigyelthez.
A karboxilsav-metabolit farmakokinetikája a 2–17 éves gyermekeknél és serdülőknél a testtömegkülönbség figyelembevétele után hasonló a felnőtteknél megfigyelthez.
Idősek
Az idősebb (>65 éves) betegeknél a remifentanil clearance-e kissé alacsonyabb, mint a fiatal betegeknél. A remifentanil farmakodinámiás hatása az életkor előrehaladtával fokozódik. Az idős betegeknél a remifentanil – az elektroencefalogramon (EEG) megjelenő delta-hullámok kialakulására vonatkozó – EC50-értéke 50%-kal alacsonyabb, mint a fiatal betegeknél; ezért az idős betegeknél a remifentanil kezdő adagját 50%-kal csökkenteni kell, majd a dózist gondosan be kell állítani az egyes betegek igényeinek megfelelően.
Gyógyszerészeti jellemzők - REMIFENTANIL 5 MG
glicin
sósav (a pH-érték beállításához)
nátrium-hidroxid (szükség esetén a pH-érték beállításához használható)
A Remifentanil Anfarm oldatot kizárólag az ajánlott infúziós oldatokkal szabad elkészíteni és hígítani (lásd 6.6pont).
A Remifentanil Anfarm oldatot nem szabad Ringer-laktát injekciós oldattal vagy Ringer-laktát – 5%-os glükóz injekciós oldattal elkészíteni, hígítani, illetve keverni.
A Remifentanil Anfarm-ot az alkalmazás előtt nem szabad propofollal egy infúziós zsákban keverni.
Az Remifentanil Anfarm beadása vérrel, szérummal vagy plazmával közös infúziós szereléken keresztül nem ajánlott, mivel a vérkészítményekben található nem specifikus észterázok hatására a remifentanil inaktív metabolittá hidrolizálódhat.
A Remifentanil Anfarm az alkalmazás előtt nem keverhető más gyógyszerekkel.
Felbontatlan injekciós üveg:
2 év.
Elkészített oldat:
Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználást megelőző tárolási idő hosszáért és a tárolási körülményekért a felhasználó a felelős, amely 2és8°C közötti tárolás mellett általában nem haladhatja meg a 24órát, kivéve, ha a feloldás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Hígított oldat:
Az elkészített és hígított oldatot azonnal fel kell használni. A fel nem használt hígított oldatot meg kell semmisíteni.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
A Remifentanil Anfarm injekciós vagy infúziós oldat készítésére szolgáló por a Ph. Eur. előírásainak megfelelő, átlátszó, I. típusú injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval és lepattintható koronggal ellátott alumíniumkupakkal lezárva kerül forgalomba.
1 mg-os liofilizált por 2R-es injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval és szürke műanyag lepattintható koronggal ellátott alumíniumkupakkal lezárva, dobozban.
A doboz 1 vagy 5 injekciós üveget tartalmaz.
2 mg-os liofilizált por 2R-es injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval és kék műanyag lepattintható koronggal ellátott alumíniumkupakkal lezárva, dobozban.
A doboz 1 vagy 5 injekciós üveget tartalmaz.
5 mg-os liofilizált por 8R-es injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval és sötétkék műanyag lepattintható koronggal ellátott alumíniumkupakkal lezárva, dobozban.
A doboz 1 vagy 5 injekciós üveget tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A Remifentanil Anfarm-ot intravénás alkalmazásra úgy kell elkészíteni, hogy szükséges mennyiségű – 1, 2 vagy 5 ml-t – oldószert adagolunk hozzá: az elkészített oldat remifentanil-koncentrációja 1 mg/ml legyen. Az elkészített oldat tiszta, színtelen és gyakorlatilag részecskementes. A feloldás után (amennyiben a csomagolás lehetővé teszi) vizuálisan ellenőrizze az oldatot, hogy nincs-e benne szilárd részecske, elszíneződés vagy nem sérült-e a csomagolás. Semmisítse meg az oldatot, amennyiben ilyen eltérések megfigyelhetők. A feloldott készítmény kizárólag egyszeri felhasználásra szolgál. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A Remifentanil Anfarm-ot nem szabad manuálisan szabályozott infúzióként, további hígítás nélkül 20–250 μg/ml-es koncentrációban beadni (felnőttek esetében az ajánlott hígítás 50 μg/ml, 1 éves és annál idősebb gyermekek esetében pedig 20–25 μg/ml).
A Remifentanil Anfarm-ot TCI-vel nem szabad további hígítás nélkül beadni (a TCI-hez ajánlott hígítás 20–50 μg/ml).
A hígítás mértéke az infúziós eszköz műszaki tulajdonságaitól és a beteg várható igényeitől függ.
A hígításhoz az alábbiakban felsorolt infúziós oldatok egyikét kell használni:
injekcióhoz való víz
5%-os glükóz oldatos injekció
5%-os glükóz és 0,9%-os nátrium-klorid oldatos injekció
0,9%-os nátrium-klorid oldatos injekció
0,45%-os nátrium-klorid oldatos injekció
A hígítás után vizuálisan ellenőrizze a készítményt, hogy tiszta, színtelen és gyakorlatilag részecskementes-e, valamint hogy a tartály sértetlen-e. Semmisítse meg az oldatot, amennyiben ilyen eltérések megfigyelhetők.
A 6–11. táblázat iránymutatásokat tartalmaz a Remifentanil Anfarm infúziós sebességére vonatkozó, manuálisan szabályozott infúzió esetén:
6. táblázat. A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (ml/ttkg/óra)
| A gyógyszer adagolási sebessége (μg/ttkg/perc) | Az infúzió adagolási sebessége (ml/ttkg/óra) a következő oldatkoncentrációk esetén: | |||
| 20 μg/ml 1 mg/50 ml | 25 μg/ml 1 mg/40 ml | 50 μg/ml 1 mg/20 ml | 250 μg/ml 10 mg/40 ml | |
| 0,0125 0,025 0,05 0,075 0,1 0,15 0,2 0,25 0,5 0,75 1,0 1,25 1,5 1,75 2,0 | 0,038 0,075 0,15 0,23 0,3 0,45 0,6 0,75 1,5 2,25 3,0 3,75 4,5 5,25 6,0 | 0,03 0,06 0,12 0,18 0,24 0,36 0,48 0,6 1,2 1,8 2,4 3,0 3,6 4,2 4,8 | 0,015 0,03 0,06 0,09 0,12 0,18 0,24 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 2,1 2,4 | Nem ajánlott Nem ajánlott 0,012 0,018 0,024 0,036 0,048 0,06 0,12 0,18 0,24 0,3 0,36 0,42 0,48 |
7. táblázat. A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (ml/óra) 20 μg/ml-es oldat esetén
| Infúziós sebesség (μg/ttkg/perc) | A beteg testtömege (kg) | ||||||
| 5 | 10 | 20 | 30 | 40 | 50 | 60 | |
| 0,0125 0,025 0,05 0,075 0,1 0,15 0,2 0,25 0,3 0,35 0,4 | 0,188 0,375 0,75 1,125 1,5 2,25 3,0 3,75 4,5 5,25 6,0 | 0,375 0,75 1,5 2,25 3,0 4,5 6,0 7,5 9,0 10,5 12,0 | 0,75 1,5 3,0 4,5 6,0 9,0 12,0 15,0 18,0 21,0 24,0 | 1,125 2,25 4,5 6,75 9,0 13,5 18,0 22,5 27,0 31,5 36,0 | 1,5 3,0 6,0 9,0 12,0 18,0 24,0 30,0 36,0 42,0 48,0 | 1,875 3,75 7,5 11,25 15,0 22,5 30,0 37,5 45,0 52,5 60,0 | 2,25 4,5 9,0 13,5 18,0 27,0 36,0 45,0 54,0 63,0 72,0 |
8. táblázat. A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (ml/óra) 25 μg/ml-es oldat esetén
| Infúziós sebesség (μg/ttkg/perc) | A beteg testtömege (kg) | |||||||||
| 10 | 20 | 30 | 40 | 50 | 60 | 70 | 80 | 90 | 100 | |
| 0,0125 0,025 0,05 0,075 0,1 0,15 0,2 | 0,3 0,6 1,2 1,8 2,4 3,6 4,8 | 0,6 1,2 2,4 3,6 4,8 7,2 9,6 | 0,9 1,8 3,6 5,4 7,2 10,8 14,4 | 1,2 2,4 4,8 7,2 9,6 14,4 19,2 | 1,5 3,0 6,0 9,0 12,0 18,0 24,0 | 1,8 3,6 7,2 10,8 14,4 21,6 28,8 | 2,1 4,2 8,4 12,6 16,8 25,2 33,6 | 2,4 4,8 9,6 14,4 19,2 28,8 38,4 | 2,7 5,4 10,8 16,2 21,6 32,4 43,2 | 3,0 6,0 12,0 18,0 24,0 36,0 48,0 |
9. táblázat. A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (ml/óra) 50 μg/ml-es oldat esetén
| Infúziós sebesség (μg/ttkg/perc) | A beteg testtömege (kg) | |||||||
| 30 | 40 | 50 | 60 | 70 | 80 | 90 | 100 | |
| 0,025 0,05 0,075 0,1 0,15 0,2 0,25 0,5 0,75 1,0 1,25 1,5 1,75 2,0 | 0,9 1,8 2,7 3,6 5,4 7,2 9,0 18,0 27,0 36,0 45,0 54,0 63,0 72,0 | 1,2 2,4 3,6 4,8 7,2 9,6 12,0 24,0 36,0 48,0 60,0 72,0 84,0 96,0 | 1,5 3,0 4,5 6,0 9,0 12,0 15,0 30,0 45,0 60,0 75,0 90,0 105,0 120,0 | 1,8 3,6 5,4 7,2 10,8 14,4 18,0 36,0 54,0 72,0 90,0 108,0 126,0 144,0 | 2,1 4,2 6,3 8,4 12,6 16,8 21,0 42,0 63,0 84,0 105,0 126,0 147,0 168,0 | 2,4 4,8 7,2 9,6 14,4 19,2 24,0 48,0 72,0 96,0 120,0 144,0 168,0 192,0 | 2,7 5,4 8,1 10,8 16,2 21,6 27,0 54,0 81,0 108,0 135,0 162,0 189,0 216,0 | 3,0 6,0 9,0 12,0 18,0 24,0 30,0 60,0 90,0 120,0 150,0 180,0 210,0 240,0 |
10. táblázat. A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (ml/óra) 250 μg/ml-es oldat esetén
| Infúziós sebesség (μg/ttkg/perc) | A beteg testtömege (kg) | |||||||
| 30 | 40 | 50 | 60 | 70 | 80 | 90 | 100 | |
| 0,1 0,15 0,2 0,25 0,5 0,75 1,0 1,25 1,5 1,75 2,0 | 0,72 1,08 1,44 1,8 3,6 5,4 7,2 9,0 10,8 12,6 14,4 | 0,96 1,44 1,92 2,4 4,8 7,2 9,6 12,0 14,4 16,8 19,2 | 1,2 1,8 2,4 3,0 6,0 9,0 12,0 15,0 18,0 21,0 24,0 | 1,44 2,16 2,88 3,6 7,2 10,8 14,4 18,0 21,6 25,2 28,8 | 1,68 2,52 3,36 4,2 8,4 12,6 16,8 21,0 25,2 29,4 33,6 | 1,92 2,88 3,84 4,8 9,6 14,4 19,2 24,0 28,8 33,6 38,4 | 2,16 3,24 4,32 5,4 10,8 16,2 21,6 27,0 32,4 37,8 43,2 | 2,4 3,6 4,8 6,0 12,0 18,0 24,0 30,0 36,0 42,0 48,0 |
A 11. táblázat a vér egyenértékű, a TCI módszer alkalmazásával kapott remifentanil-koncentrációját mutatja be különböző, manuálisan szabályozott infúziós sebességek esetén, dinamikus egyensúlyi állapotban:
11. táblázat. A remifentanil koncentrációi (ng/ml) a vérben, amelyeket a Minto-féle (1997) farmakokinetikai modell alapján becsültek egy 70 kg-os, 170 cm magas, 40 éves férfi beteg esetében, különböző, manuálisan szabályozott infúziós sebességek (μg/ttkg/min) mellett, dinamikus egyensúlyi állapotban.
| A Remifentanil Anfarm infúziós sebessége (μg/ttkg/perc) | A remifentanil koncentrációja a vérben (ng/ml) |
| 0,05 0,1 0,25 0,4 0,5 1,0 2,0 | 1,3 2,6 6,3 10,4 12,6 25,2 50,5 |
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./3. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).