AMLODIPIN TEVA GMBH 5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AMLODIPIN 5 MG
Adagolás
Felnőttek
Mind a hypertonia, mind az angina kezelésére a szokásos kezdő dózis naponta egyszer 5mg amlodipin, amely legfeljebb napi 10mg-os dózisig emelhető, a beteg egyéni reakciójától függően.
Hypertoniás betegeknél az Amlodipin Teva GmbH-t alkalmazzák tiazid-típusú diuretikummal, alfa-blokkolóval, béta-blokkolóval vagy egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátlóval kombinációban. Angina esetében az Amlodipin Teva GmbH alkalmazható monoterápiaként, vagy más anginaellenes gyógyszerekkel kombinálva, azoknál, az angina pectorisban szenvedő betegeknél, akik nem reagálnak a nitrátokra és/vagy béta-blokkolók megfelelő dózisaira.
Az Amlodipin Teva GmbH dózisát nem szükséges módosítani tiazid-típusú diuretikumok, béta-blokkolók és az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók egyidejű alkalmazása esetében.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A hasonló dózisokban alkalmazott Amlodipin Teva GmbH-t az idős, illetve a fiatalabb betegek is egyaránt jól tolerálják. Idős betegeknél a szokásos adagolási rend szerinti kezelés ajánlott, de a dózis emelését fokozott körültekintéssel kell végezni (lásd 4.4 és 5.2pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél még nem állapítottak meg adagolási ajánlásokat, ezért a dózist elővigyázatosan kell megválasztani, és az adagolási tartomány kisebb dózisaival kell kezdeni a kezelést (lásd 4.4 és 5.2pont). Az amlodipin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban nem vizsgálták. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin adagolását a legkisebb dózissal kell elkezdeni, és a dózist lassan kell emelni.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Az amlodipin plazmakoncentrációinak változásai nem korrelálnak a vesekárosodás mértékével, ezért a normál adagolás ajánlott. Az amlodipin nem dializálható.
Gyermekek és serdülők
6 és betöltött 18.életév közötti életkorú, hypertoniás gyermekek és serdülők
6 és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekeknél és serdülőknél az ajánlott vérnyomáscsökkentő per os kezdődózis naponta egyszer 2,5mg, amelyet fokozatosan naponta egyszer 5mg-ra lehet emelni, ha a kívánt vérnyomáscsökkenést 4hét után sem sikerül elérni. A napi 5mg-nál nagyobb dózisokat gyermekeknél és serdülőknél nem vizsgálták (lásd 5.1 és 5.2pont).
6évesnél fiatalabb gyermekek
Nem állnak rendelkezésre adatok.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az amlodipin ellenjavallt a következő esetekben:
-
az amlodipinnel, egyéb dihidropiridin-származékokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység;
-
súlyos hypotonia;
-
sokk, beleértve a kardiogén sokkot is;
-
bal kamra kiáramlási obstructio (pl. súlyos aorta stenosis);
-
acut myocardialis infarctus után kialakuló, hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.
Az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát hipertenzív krízisben nem állapították meg.
Szívelégtelenségben szenvedő betegek
Szívelégtelenségben szenvedő betegek fokozott körültekintéssel kezelendők. Egy, súlyos szívelégtelenségben (NYHA III. és IV. stádium) szenvedő betegeknél végzett, hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatban a tüdőödéma közölt előfordulási gyakorisága az amlodipinnel kezelt csoportban nagyobb volt, mint a placebót kapó csoportban (lásd 5.1pont).
Kalciumcsatorna-blokkolókat – köztük amlodipint is – csak óvatosan szabad alkalmazni pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel ezek a szerek fokozhatják a későbbi cardiovascularis események és a mortalitás kockázatát.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin felezési ideje megnyúlt, és AUC értékei nagyobbak; adagolási ajánlásokat még nem állapítottak meg. Ezért ilyen betegeknél az amlodipin-terápiát az adagolási tartomány kisebb dózisaival kell kezdeni, és óvatosan kell alkalmazni, mind a kezelés kezdetén, mind a dózis növelésekor. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél lassú dózistitrálásra és gondos monitorozásra lehet szükség.
Idősek
Időseknél a dózis emelését körültekintéssel kell végezni (lásd 4.2 és 5.2pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Ilyen betegeknél az amlodipin a szokásos dózisokban alkalmazható. Az amlodipin plazmakoncentrációinak változásai nem korrelálnak a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.
Nátrium
A gyógyszer kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Egyéb gyógyszerek hatásai az amlodipinre
CYP3A4-gátlók
Amlodipin és erős vagy közepesen erős hatású CYP3A4-gátlók (proteáz-gátlók, azol-típusú gombaellenes szerek, makrolidek, mint pl. eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) egyidejű alkalmazása jelentősen megnövelheti az amlodipin expozícióját, növelve a hypotonia kockázatát. Ezen farmakokinetikai variációk klinikai manifesztációi időseknél kifejezettebbek lehetnek. Ezért klinikai monitorozásra és dózismódosításra lehet szükség.
CYP3A4-induktorok
Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt figyelemmel kell kísérni a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, közönséges orbáncfű - Hypericum perforatum) alkalmazása esetén.
Amlodipin és grépfrút vagy grépfrútlé egyidejű alkalmazása nem ajánlott, mivel egyes betegeknél az amlodipin biohasznosulása fokozódhat, ami a vérnyomáscsökkentő hatások fokozódását eredményezi.
Dantrolén (infúzió)
Állatoknál halálos kimenetelű kamrafibrillációt és a cardiovascularis rendszer összeomlását észlelték verapamil és intravénás dantrolén alkalmazása után fellépő hyperkalemiával összefüggésben. A hyperkalemia kockázata miatt kalciumcsatorna-blokkolók, mint pl. amlodipin egyidejű alkalmazását ajánlatos elkerülni malignus hyperthermiára hajlamos betegeknél és malignus hyperthermia kezelésében.
Az amlodipin hatásai egyéb gyógyszerekre
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatásai hozzáadódnak más vérnyomáscsökkentő szerek vérnyomáscsökkentő hatásaihoz.
Takrolimusz
Amlodipinnel történő együttes alkalmazáskor fennáll a kockázata annak, hogy megemelkedik a takrolimusz vérszintje, de az interakció farmakokinetikai mechanizmusa nem teljesen ismert. A takrolimusz toxicitásának elkerülése érdekében a takrolimusz-kezeléssel együtt amlodipint is kapó betegeknél monitorozni kell a takrolimusz vérszintjét, és ha szükséges, módosítani kell a takrolimusz dózisát.
mTOR (mammalian target of rapamycin) -gátlók
Az mTOR-gátlók, mint a szirolimusz, a temszirolimusz és az everolimusz CYP3A-szubsztrátok. Az amlodipin gyenge CYP3A-inhibitor. Az mTOR-gátlók együttes alkalmazása esetén az amlodipin növelheti az mTOR-gátlók expozícióját.
Ciklosporin
Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat egészséges önkénteseknél vagy más populációknál, kivéve a vesetranszplantált betegeket, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációjának változó mértékű növekedését (átlagosan 0–40%) figyelték meg. Amlodipin‑kezelésben részesülő vesetranszplantált betegeknél fontolóra kell venni a ciklosporin-szintek monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.
Szimvasztatin
10mg amlodipin többszöri alkalmazása 80mg szimvasztatin egyidejű szedése mellett az önmagában alkalmazott szimvasztatinhoz képest 77%-kal növelte a szimvasztatin-expozíciót. Amlodipinnel kezelt betegeknél a szimvasztatin napi dózisát 20mg-ra kell csökkenteni.
Klinikai interakciós vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, a digoxin vagy a warfarin farmakokinetikai tulajdonságait.
Terhesség
Az amlodipin biztonságosságát terhességben még nem igazolták.
Állatkísérletes vizsgálatokban nagy dózisok mellett reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3pont).
Terhesség alatti alkalmazása csak akkor ajánlott, ha nincs más, biztonságosabb alternatíva, és maga a betegség nagyobb kockázatot jelent az anyára és a magzatra nézve.
Szoptatás
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományába esik, de legfeljebb 15%. Az amlodipin csecsemőkre gyakorolt hatása nem ismert. El kell dönteni, hogy folytatják/felfüggesztik a szoptatást, vagy folytatják/megszakítják az amlodipin-kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint az amlodipin-terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Egyes, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegeknél a spermiumok feji részében előforduló, reverzibilis biokémiai változásokról számoltak be. Nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat az amlodipin termékenységre gyakorolt potenciális hatását illetően. Egy patkányokkal végzett vizsgálatban a hímek termékenységére gyakorolt mellékhatásokat észleltek (lásd 5.3pont).
Az amlodipin kis vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegnél szédülés, fejfájás, fáradtság vagy hányinger lép fel, akkor lehetséges, hogy csökken a reakcióképessége. Óvatosság ajánlott, különösen a kezelés kezdetén.
A biztonságossági profil összefoglalása
A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, fejfájás, palpitáció, kipirulás, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, ödéma és fáradtság.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg és jelentették az amlodipin-kezelés során, a következő gyakoriságokkal: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem becsülhető meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek felsorolásra.
| Szervrendszeri kategória | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon ritka | leukopenia, thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon ritka | allergiás reakciók |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nagyon ritka | hyperglykaemia |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori | depresszió, hangulatváltozások (szorongást is beleértve), insomnia |
| Ritka | zavartság | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | aluszékonyság, szédülés, fejfájás (különösen a kezelés kezdetén) |
| Nem gyakori | tremor, ízérzészavar, syncope, hypaesthesia, paraesthesia | |
| Nagyon ritka | az izomtónus fokozódása, perifériás neuropathia | |
| Nem ismert | extrapiramidális zavar | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Gyakori | látászavar (kettőslátást is beleértve) |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Nem gyakori | tinnitus |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Gyakori | palpitatio |
| Nem gyakori | arrhythmia (beleértve a bradycardiát, kamrai tachycardiát és pitvarfibrillációt) | |
| Nagyon ritka | myocardialis infarctus | |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | kipirulás |
| Nem gyakori | hypotensio | |
| Nagyon ritka | vasculitis | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | dyspnoe |
| Nem gyakori | köhögés, rhinitis | |
| Emésztőrendszeri betegségek tünetek | Gyakori | hasi fájdalom, hányinger, dyspepsia, a székelési szokások megváltozása (beleértve a hasmenést és a constipatiót) |
| Nem gyakori | hányás, szájszárazság | |
| Nagyon ritka | pancreatitis, gastritis, gingiva hyperplasia | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Nagyon ritka | hepatitis, sárgaság, emelkedett májenzimszintek* |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Nem gyakori | alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, fokozott verejtékezés, viszketés, bőrkiütés, exanthema, urticaria |
| Nagyon ritka | angioneuroticus oedema, erythema multiforme, exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, Quincke-ödéma, fényérzékenység | |
| Nem ismert | toxicus epidermalis necrolysis | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Gyakori | bokaduzzanat, izomgörcsök |
| Nem gyakori | arthalgia, myalgia, hátfájás | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori | vizelési zavarok, éjjeli vizelés, gyakori vizelés |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nem gyakori | impotencia, gynaecomastia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | oedema |
| Gyakori | fáradtság, asthenia | |
| Nem gyakori | mellkasi fájdalom, fájdalom, rossz közérzet | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Nem gyakori | testtömeg-növekedés, testtömegcsökkenés |
* többnyire epepangással függ össze
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az amlodipin embernél történt, szándékos túladagolásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat.
Tünetek
A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a jelentős túladagolás igen nagymértékű perifériás értágulatot és esetleg reflex tachycardiát eredményezhet. Beszámoltak kifejezett és valószínűleg tartós szisztémás hypotensióról, amely akár halálos kimenetelű sokkig is súlyosbodhat.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés
Amlodipin-túladagolás hatására bekövetkező, klinikailag jelentős hypotensio esetén aktív cardiovascularis támogatás szükséges, beleértve a szív- és a tüdőfunkció gyakori monitorozását, a karok és lábak megemelését, valamint a keringő folyadéktérfogat és az ürülő vizeletmennyiség monitorozását.
Ha nem ellenjavallt, vazokonstriktor készítmény alkalmazása hasznos lehet az értónus és a vérnyomás helyreállítására, valamint kalcium-glükonát intravénás alkalmazása a kalciumcsatorna-blokád hatásainak visszafordítására.
Egyes esetekben hasznos lehet a gyomormosás. Egészséges önkénteseknél kimutatták, hogy 10mg amlodipin alkalmazását követően a 2órán belül alkalmazott aktív szén csökkentette az amlodipin felszívódásának sebességét.
Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos.
Farmakológiai tulajdonságok - AMLODIPIN 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Kalciumcsatorna-blokkolók, szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként vascularis hatásokkal. ATC kód: C08CA01
Az amlodipin a dihidropiridinek csoportjába tartozó kalciumion-beáramlás gátló (a lassú csatorna blokkolója vagy kalciumion-antagonista), amely gátolja a kalciumionok membránon keresztüli (transzmembrán) beáramlását a szívizomba és az erek simaizomzatába.
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatásmechanizmusa az erek simaizomzatára kifejtett közvetlen relaxáns hatásból adódik. Még nem állapították meg teljes mértékben, hogy az amlodipin pontosan milyen mechanizmus útján képes csökkenteni az angina pectorist, de az amlodipin az alábbi két hatás révén csökkenti a teljes ischaemiás terhet:
-
Az amlodipin tágítja a perifériás arteriolákat, és ezáltal csökkenti a teljes perifériás ellenállást (afterload), amelyet a szívnek le kell küzdenie. Mivel a szívfrekvencia stabil marad, a szív terhelésének ily módon történő mentesítése csökkenti a szívizom energiafogyasztását és oxigénigényét.
-
Az amlodipin hatásmechanizmusában valószínűleg szerepet játszik a fő coronariák és a coronaria-arteriolák tágítása is, mind a normál, mind az ischaemiás régiókban. Ez a tágítás növeli a szívizom oxigénellátását a coronaria görcsben (Prinzmetal vagy variáns angina pectorisban) szenvedő betegeknél.
Hypertoniás betegeknél a napi egyszeri dózisok alkalmazása klinikailag szignifikáns mértékben csökkenti mind a fekvő, mind az álló testhelyzetben mért vérnyomást, a 24órás intervallum teljes időtartamán át. A hatás lassú kialakulása miatt akut hypotensio nem várható az amlodipin alkalmazása után.
Angina pectorisban szenvedő betegeknél az amlodipin napi egyszeri alkalmazása növeli a beteg terhelhetőségét, az angina fellépéséig eltelt időt, valamint az EKG-n az 1mm-es ST‑depresszió kialakulásáig eltelt időt, továbbá az amlodipin csökkenti mind az anginás rohamok gyakoriságát, mind a nitroglicerin tabletta használatát.
Az amlodipin nem volt összefüggésbe hozható semmilyen anyagcserére kifejtett hatással vagy a lipidek plazmaszintjeinek változásaival, továbbá alkalmasnak bizonyult asthmás, diabeteses és köszvényes betegeknél történő alkalmazásra.
Alkalmazás koszorúér-betegségben (coronary artery disease, CAD) szenvedő betegeknél
Az amlodipin klinikai események megelőzésében mutatott hatékonyságát koszorúér‑betegségben szenvedő betegeknél, egy független, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték, 1997betegnél: „Az amlodipin és az enalapril összehasonlítása trombózisos események visszaszorításában (Comparison of Amlodipine vs. Enalapril to Limit Occurrences of Thrombosis (CAMELOT)”. Ezen betegek közül 663beteget kezeltek 5-10mg amlodipinnel, 673beteget 10‑20mg enalaprillal, és 655beteg kapott placebót, a sztatinokból, béta‑blokkolókból, vízhajtókból és acetilszalicilsavból álló standard terápia mellett, 2éven át. A kulcsfontosságú hatásossági eredmények az 1.táblázatban kerülnek felsorolásra. Az eredmények azt mutatják, hogy az amlodipin-kezelés mellett kevesebb angina miatti hospitalizációra és revaszkularizációs eljárásra került sor a koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél.
1. táblázat: Jelentős klinikai kimenetelek előfordulási gyakorisága a CAMELOT vizsgálatban
| Cardiovascularis események gyakorisága, szám (%) | Amlodipin vs. placebo | ||||
| Kimenetelek | Amlodipin | Placebo | Enalapril | Kockázat-hányados (95%-os CI) | P-érték |
| Elsődleges végpont | |||||
| Nemkívánatos cardiovascularis események | 110 (16,6) | 151 (23,1) | 136 (20,2) | 0,69 (0,54‑0,88) | 0,003 |
| Egyedi összetevők | |||||
| Coronaria-revaszkularizáció | 78 (11,8) | 103 (15,7) | 95 (14,1) | 0,73 (0,54‑0,98) | 0,03 |
| Angina miatti hospitalizáció | 51 (7,7) | 84 (12,8) | 86 (12,8) | 0,58 (0,41‑0,82) | 0,002 |
| Nem halálos MI | 14 (2,1) | 19 (2,9) | 11 (1,6) | 0,73 (0,37‑1,46) | 0,37 |
| Stroke vagy TIA | 6 (0,9) | 12 (1,8) | 8 (1,2) | 0,50 (0,19‑1,32) | 0,15 |
| Cardiovascularis halálozás | 5 (0,8) | 2 (0,3) | 5 (0,7) | 2,46 (0,48‑12,7) | 0,27 |
| CHF miatti hospitalizáció | 3 (0,5) | 5 (0,8) | 4 (0,6) | 0,59 (0,14‑2,47) | 0,46 |
| Szívmegállás miatti újraélesztés | 0 | 4 (0,6) | 1 (0,1) | NA | 0,04 |
| Újonnan fellépő perifériás érbetegség | 5 (0,8) | 2 (0,3) | 8 (1,2) | 2,6 (0,50‑13,4) | 0,24 |
Rövidítések: CHF (congestive heart failure): pangásos szívelégtelenség, CI: konfidenciaintervallum, MI: myocardialis infarctus, TIA: tranziens ischaemiás attak
Alkalmazás szívelégtelenségben szenvedő betegeknél
Hemodinamikai vizsgálatok, valamint NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett terheléses, kontrollos klinikai vizsgálatok szerint az amlodipin nem rontotta a betegek klinikai állapotát, a terhelhetőség, a bal kamrai ejekciós frakció, valamint a klinikai tünetek alapján értékelve.
Egy placebokontrollos vizsgálatban (PRAISE), amit NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő és digoxint, diuretikumokat és ACE-gátlókat szedő betegekkel végeztek, kimutatták, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az amlodipin nem vezetett a mortalitási kockázat, illetve a kombinált mortalitási és morbiditási kockázat növekedéséhez.
Egy hosszú távú, placebokontrollos, utókövetéses amlodipin-vizsgálatban (PRAISE 2), amelyet olyan NYHA III. és IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekkel végeztek, akiknél sem klinikai tünetek, sem objektív leletek nem utaltak háttérben álló ischaemiás szívbetegségre, és akik ACE-gátlók, digitálisz és vízhajtók stabil dózisait kapták, az amlodipin nem befolyásolta a teljes cardiovascularis mortalitást. Ugyanebben a populációban az amlodipin mellett gyakrabban számoltak be tüdőödémáról.
Szívroham megelőzésére irányuló kezeléssel végzett vizsgálat (ALLHAT)
Egy randomizált, kettős vak, morbiditási-mortalitási vizsgálatot végeztek „Vérnyomáscsökkentő és lipidszint-csökkentő kezelés alkalmazása szívroham megelőzésére” (Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial, ALLHAT) elnevezéssel, az újabb gyógyszeres terápiák összehasonlítására: a napi 2,5‑10mg amlodipint (kalciumcsatorna-blokkoló) vagy napi 10‑40mg lizinoprilt (ACE-gátló), mint első vonalbeli terápiákat hasonlították össze a napi 12,5‑25mg dózisban adott klórtalidonnal, tiazid-típusú diuretikummal, enyhe-közepesen súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél.
Összesen 33357, 55éves vagy ennél idősebb hypertoniás beteget randomizáltak és követtek 4,9éven át (medián érték). A betegeknél jelen volt legalább egy további CHD (Coronary heart disease) kockázati tényező, beleértve az alábbiakat: korábbi myocardialis infarctus vagy stroke (a beválasztás előtt több mint 6hónappal), vagy egyéb atheroscleroticus CVD dokumentált lelete (összesen 51,5%), II-es típusú diabetes (36,1%), HDL-C <35mg/dl (11,6%), EKG-val vagy szívultrahanggal diagnosztizált bal kamrai hypertrophia (20,9%), dohányzás (21,9%).
Az elsődleges összetett végpont a halálos kimenetelű CHD vagy nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus volt. Az elsődleges végpont tekintetében nem észleltek szignifikáns különbséget az amlodipin-alapú és a klórtalidon-alapú terápia között (RR: 0,98; 95%-os CI: 0,90‑1,07; p=0,65). A másodlagos végpontok közül a szívelégtelenség (az összetett kombinált cardiovascularis végpont egyik eleme) előfordulási gyakorisága szignifikánsan nagyobb volt az amlodipin-csoportban, mint a klórtalidon-csoportban (10,2%, illetve 7,7%; RR: 1,38; 95%-os CI: 1,25‑1,52; p<0,001). Ugyanakkor nem észleltek szignifikáns különbséget a bármilyen okú mortalitás tekintetében az amlodipin-alapú terápia és a klórtalidon-alapú terápia között (RR: 0,96; 95%‑os CI: 0,89-1,02; p=0,20).
Alkalmazás gyermekeknél és serdülők (legalább 6évesek)
Egy, 268, elsősorban szekunder hypertoniában szenvedő, 6‑17éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban a 2,5mg-os és 5,0mg-os dózisban alkalmazott amlodipin, illetve placebo összehasonlítása azt mutatta, hogy mindkét dózis szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a szisztolés vérnyomást, mint a placebo. A két dózis közötti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns.
Eddig nem vizsgálták, hogy az amlodipin hosszú távon miként befolyásolja a növekedést, a pubertást és az általános fejlődést. Azt sem állapították meg, hogy a gyermekkorban alkalmazott amlodipin‑terápia hosszú távon mennyire hatékony a felnőttkori szív-érrendszeri morbiditás és mortalitás csökkentésében.
Felszívódás, eloszlás, plazmafehérjékhez való kötődés
Terápiás dózisok per os alkalmazása után az amlodipin jól felszívódik, a vérben a csúcsszintek a dózis alkalmazása után 6‑12órával alakulnak ki. Az abszolút biohasznosulás a becslések szerint 64és 80% között van. Az eloszlási térfogat kb. 21l/ttkg. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a keringő amlodipinnek kb. 97,5%-a kötődik plazmafehérjékhez.
Az amlodipin biohasznosulását a táplálékfelvétel nem befolyásolja.
Biotranszformáció/elimináció
A terminális eliminációs felezési idő a plazmában körülbelül 35‑50óra, és összhangban van a napi egyszeri adagolással. Az amlodipin a májban nagymértékben metabolizálódik inaktív metabolitokká, és az alapvegyület 10%-a, illetve a metabolitok 60%-a ürül a vizelettel.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél igen korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre az amlodipin alkalmazásáról. Májelégtelenségben szenvedő betegeknél az amlodipin clearance-e csökkent mértékű, ami hosszabb felezési időt és kb. 40‑60%-kal nagyobb AUC értéket eredményez.
Idősek
Az amlodipin plazma csúcskoncentrációinak kialakulásához szükséges idő hasonló az idős és fiatalabb betegeknél. Idős betegeknél az amlodipin clearance-e általában csökken, ami az AUC és az eliminációs felezési idő növekedését eredményezi. Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az AUC és az eliminációs felezési idő növekedése megfelelt a vizsgált betegkorcsoportban várhatónak (lásd a 4.4pontot).
Gyermekek és serdülők
Egy populációs farmakokinetikai vizsgálatot végeztek 74, hypertoniás, 1-17éves korú gyermeknél és serdülőnél (közülük 34beteg 6‑12éves, 28beteg pedig 13‑17éves volt), akik naponta egyszer vagy kétszer 1,25‑20mg amlodipint kaptak. A 6‑12éves fiúknál az átlagos orális clearance (Cl/F) 22,5l/óra volt, a 13‑17éves fiúknál 27,4l/óra volt, a 6‑12éves lányoknál 16,4l/óra volt, illetve a 13‑17éves lányoknál 21,3l/óra volt. Az expozíció tekintetében nagymértékű egyéni variabilitást észleltek. A 6év alatti gyermekekre vonatkozóan közölt adatok korlátozottak.
Gyógyszerészeti jellemzők - AMLODIPIN 5 MG
kalcium-hidrogén-foszfát
mikrokristályos cellulóz
karboximetilkeményítő-nátrium (A típus)
magnézium-sztearát
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Buborékcsomagolásban (PVC/PVdC//Al), 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100 vagy 120db tablettát tartalmazó kiszerelések dobozban.
PP gyerekzáras kupakkal ellátott HDPE tartály, amely 100, 120, 200, vagy 250db tablettát tartalmaz, dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.