CEFOTAXIME SWYSSI 1 G POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ/INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CEFOTAXIME 1 G
A Cefotaxime Swyssi az alábbi fertőzések kezelésére javallott, amennyiben a fertőzést cefotaximra érzékeny kórokozó okozza:
-
alsó légúti fertőzések;
-
a vese és a felső húgyutak fertőzései;
-
bőr- és lágyrészfertőzések;
-
csont- és ízületi fertőzések;
-
genitális fertőzések, beleértve a gonorrhoea;
-
hasüregi fertőzések (beleértve a peritonitis);
-
meningitis;
-
Lyme‑kór (különösen II.és III.stádium);
-
endocarditis;
-
igazoltan vagy feltételezetten a fenti fertőzések által okozott bacteraemia.
Profilaxis
Perioperatív profilaxis, ha a betegnél fokozott a fertőzés kockázata.
A cefotaxim alkalmazásakor figyelembe kell venni az antimikrobiális szerek helyes alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Az adagolás és az alkalmazás módja a fertőzés súlyosságától, a kórokozó érzékenységétől és a beteg állapotától függ.
A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a cefotaximot súlyos és szövődményes fertőzések esetén intravénásan kell alkalmazni.
Felnőttek és 12év feletti gyermekek és serdülők
Felnőttek és 12év feletti gyermekek és serdülők szokásos adagja 1‑2g cefotaxim 12óránként.
Súlyos esetekben a napi dózis 12g‑ra emelhető. A nagyobb napi dózisokat legalább 3‑4különálló dózisra kell osztani 8 vagy 6órás időközökkel.
Az alábbi táblázat az adagolásra vonatkozó iránymutatásként használható:
| A fertőzés típusa | Egyszeri cefotaxim dózis | Adagolási intervallum | Napi cefotaxim dózis |
| Szövődménymentes fertőzés | 1g | 12óra | 2g |
| Közepesen súlyos fertőzés | 1‑2g | 12óra | 2‑4g |
| Súlyos fertőzés | 2‑3g | 6‑8óra | 6‑12g |
Gyermekek és serdülők
A 12év feletti gyermekek és serdülők ugyanazt a dózist kapják, mint a felnőttek.
Csecsemőknek és legfeljebb 12éves gyermekeknek a fertőzés súlyosságától függően naponta 50‑100mg (legfeljebb 150mg) cefotaximot kell adni testtömegkilogrammonként, (6‑)12órás időközönként adott egyenlő egyszeri dózisokra osztva. Egyedi esetekben – különösen életveszélyes helyzetekben – szükséges lehet a napi cefotaxim dózist testtömegkilogrammonként 200mg‑ra emelni.
Az egyszeri dózis nem haladhatja meg a 2g‑ot.
Koraszülött csecsemők
Koraszülötteknél figyelembe kell venni a renális clearance éretlenségét.
Az 50mg/ttkg/nap cefotaxim dózist nem szabad túllépni.
Különleges adagolási ajánlások
Gonorrhea
Felnőttek gonorrheájának kezelésére 0,5g cefotaximot kell egy alkalommal, intramuscularisan alkalmazni. Kevésbé érzékeny kórokozók esetén a dózis emelésére lehet szükség. A terápia megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a beteg nem szenved-e szifiliszben.
Perioperatív profilaxis
A perioperatív fertőzés megelőzésre 1‑2g cefotaxim alkalmazása javasolt a műtét megkezdése előtt 30‑60perccel. A fertőzésveszélytől függően ugyanaz a dózis ismételten is beadható.
Lyme‑kór
Napi 6g cefotaxim dózist kell alkalmazni (14‑21napig). A napi dózist általában 3részre osztották (naponta 3‑szor 2g cefotaxim), de egyedi esetekben 2részletben is alkalmazták (naponta 2‑szer 3g cefotaxim). Ezek az adagolási ajánlások nem kontrollos klinikai vizsgálatokon, hanem egyedi esetek megfigyelésén alapulnak.
Kombinációs terápia
A cefotaxim és az aminoglikozidok kombinációs terápiája antibiogram hiányában súlyos, életveszélyes fertőzésekben javallott. Aminoglikozidokkal való kombináció esetén monitorozni kell a vesefunkciót.
Az aminoglikozidokat a cefotaximtól elkülönítve kell beadni (lásd még a 6.2pontot).
Legyengült immunrendszerű betegeknél a fertőzés megelőzésére egyéb, megfelelő antibiotikumokkal való kombináció is javallott lehet.
Vesekárosodás
Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance kisebb, mint 10ml/perc, az 1g telítő dózis után a fenntartó napi dózist a normál dózis felére kell csökkenteni az adagolási intervallumok változtatása nélkül.
A fertőzés súlyosságától függően a hemodializált betegeknek naponta 1‑2g cefotaximot kell adni. A hemodialízis napján a cefotaximot a dialízis után kell beadni.
A fertőzés súlyosságától függően a peritonealis dialízisben részesülő betegeknek naponta 1‑2g cefotaximot kell adni. A peritonealis dialízis nem távolítja el a cefotaximot.
Az adagolás módja
Intravénás és intramuscularis alkalmazás
Intravénás injekció
Iv. injekcióhoz 1g Cefotaxime Swyssi‑t 4ml injekcióhoz való vízben kell feloldani, majd az oldatot közvetlenül a vénába fecskendezni 3‑5perc alatt.
Centrális vénás katéteren keresztül történő gyors beadás esetén potenciálisan életveszélyes ritmuszavarokat figyeltek meg (lásd még 4.4pont).
Infúzió
Rövid intravénás infúzióhoz 1g Cefotaxime Swyssi‑t 40‑50ml injekcióhoz való vízben vagy kompatibilis intravénás infúziós folyadékban kell feloldani, és az oldatot 20perc alatt kell beadni.
Hosszan tartó intravénás infúzióhoz 2g Cefotaxime Swyssi‑t 100ml, 0,9%‑os nátrium-klorid oldatban, 5%‑os glükóz oldatban, 0,9%‑os nátrium-klorid +5%‑os glükóz oldatban kell feloldani. Más kompatibilis infúziós folyadékok (pl. Ringer-laktát oldat, Ringer-oldat) is használhatók a feloldáshoz.
Intramuscularis injekcióhoz
1g Cefotaxime Swyssi‑t 4ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Ezután az injekciót mélyen intraglutealisan kell beadni. Az intramuscularis injekció fájdalma elkerülhető 1g cefotaxim 4ml, 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatban történő feloldásával.
Az intravascularis beadást kerülni kell, mivel a lidokain beadása nyugtalanságot, tachikardiát, ingerületvezetési zavarokat, valamint hányást és izomgörcsöket okoz.
A lidokain-tartalmú oldószerrel elkészített cefotaxim nem adható 30hónaposnál fiatalabb gyermekeknek.
A szakembereknek szóló, lidokain-tartalmú készítményre vonatkozó információkat figyelembe kell venni.
Egy oldalra legfeljebb 4ml beadása javasolt. Ha a napi dózis meghaladja a 2g cefotaximot, vagy ha a cefotaximot napi kettőnél több alkalommal kell beadni, intravénás alkalmazás javasolt. A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ.
A gyógyszer beadás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A cefotaximmal vagy bármely más cefalosporinnal szembeni túlérzékenység.
Korábbi azonnali és/vagy súlyos túlérzékenységi reakció penicillinnel, vagy bármely béta-laktám antibiotikummal szemben.
Anaphylaxiás reakciók
A cefotaxim alkalmazásakor súlyos akut (beleértve a halálos kimenetelű) túlérzékenységi reakciók (például angioödéma, bronchospasmus, anaphylaxiás sokk) léphetnek fel (lásd 4.3 és 4.8pont). Ezekben az esetekben a cefotaxim adását abba kell hagyni és megfelelő kezelést kell indítani.
Különös elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknél korábban penicillinekkel vagy más béta‑laktám antibiotikumokkal szemben bármilyen allergiás reakciót tapasztaltak, mivel keresztreakciók léphetnek fel (az ismert túlérzékenységi reakciók miatti ellenjavallatokat lásd a 4.3pontban).
Más allergénekre érzékeny betegeknél (pl. szénanátha vagy asthma bronchiale) a cefotaximot szintén különös óvatossággal kell alkalmazni, mivel fokozott a súlyos túlérzékenységi reakciók kockázata.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (severe cutaneous adverse reaction, SCAR), köztük akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms, DRESS) jelentettek a cefotaxim-kezeléssel összefüggésben a forgalomba hozatalt követően, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8pont).
A gyógyszer felírásakor a betegeket tájékoztatni kell a bőrreakciók jeleiről és tüneteiről.
Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jelek és tünetek lépnek fel, a cefotaxim-kezelést azonnal le kell állítani. Ha a betegnél a cefotaxim alkalmazásakor AGEP, SJS, TEN vagy DRESS jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető cefotaximmal, és a kezelést véglegesen le kell állítani.
Gyermekeknél a bőrkiütés megjelenése összetéveszthető az alapfertőzéssel vagy más fertőzéses folyamattal, ezért az orvosnak mérlegelnie kell a cefotaximmal szembeni reakció lehetőségét azoknál a gyermekeknél, akiknél a cefotaxim-kezelés során bőrkiütés és láz jelentkezik
Clostridioidesdifficileokoztabetegség (például pseudomembranosus colitis)
A kezelés alatt vagy a kezelést követő első hetekben jelentkező súlyos és tartós hasmenés a Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease, CDAD) következménye lehet.
A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. A legsúlyosabb formája, a pseudomembranosus colitis halálos kimenetelű lehet. Pseudomembranosus colitis gyanúja esetén a cefotaxim-kezelést le kell állítani és azonnal megfelelő kezelést kell indítani (pl. olyan speciális antibiotikumok/kemoterápiás szerek alkalmazása, amelyek hatásossága klinikailag bizonyított). Bélperisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad alkalmazni. A székletpangás kedvezhet Clostridioides difficile okozta betegségnek.
Hematológiai reakciók
Leukopenia, neutropenia és ritkábban csontvelő-elégtelenség, pancytopenia vagy agranulocytosis alakulhat ki a kezelés során, különösen hosszan tartó alkalmazás után. Ezért, ha a kezelés 7napnál hosszabb ideig tart, a vérképet ellenőrizni kell. Ha a vérkép megváltozik, meg kell fontolni a cefotaxim-kezelés megszakítását.
Néhány esetben eosinophiliáról és thrombocytopeniáról számoltak be, amelyek a cefotaxim abbahagyása után gyorsan rendeződtek. Haemolyticus anaemia eseteit is jelentették (lásd 4.8pont).
Encephalopathia
A béta-laktám antibiotikumok, beleértve a cefotaximot is, növelhetik a betegnél az encephalopathia, például központi idegrendszeri izgalom, myoclonus, zavartság, tudatzavar, mozgászavarok és görcsrohamok kialakulásának kockázatát. Ez különösen nagy dózisok alkalmazása, túladagolás vagy károsodott vesefunkciójú betegek esetében áll fenn (lásd 4.8 és 4.9pont). A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy ilyen reakciók jelentkezése esetén azonnal forduljanak orvoshoz.
Ha rohamok lépnek fel, a szokásos sürgősségi eljárásokat kell követni, és az előnyök és kockázatok mérlegelése után a cefotaximmal történő kezelést esetleg abba kell hagyni.
Vesekárosodás
Vesekárosodás esetén a dózist a számított kreatinin-clearance alapján módosítani kell (lásd 4.2pont).
Elővigyázatossággal kell eljárni aminoglikozidokkal, probeneciddel vagy más nephrotoxicus gyógyszerrel történő együttes alkalmazás során (lásd 4.5pont).
A vesefunkciót ezeknél a betegeknél, időseknél, illetve már korábban fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell.
A beadásra vonatkozó óvintézkedések
Néhány betegnél potenciálisan életveszélyes szívritmuszavarokat jelentettek a cefotaxim központi vénás katéteren (CVC) keresztül történő gyors beadását követően. Ezért az injekció beadásának ajánlott sebességet be kell tartani (lásd 4.2pont).
Felülfertőződés
Mint minden antibiotikum alkalmazása esetén, a cefotaxim alkalmazása (különösen hosszú távú kezelésnél) az adott gyógyszerre nem érzékeny kórokozók elszaporodásához vezethet. Figyelni kell az ilyen kórokozókkal való esetleges későbbi fertőzés jeleire.
A későbbi fertőzéseket megfelelő módon kell kezelni.
Laboratóriumi vizsgálatokra kifejtett hatás
Ahogy más cefalosporinok esetében, a cefotaxim alkalmazása során a Coombs‑teszt néhány betegnél pozitív eredményt ad. Ez befolyásolhatja a vérátömlesztéskor végzett keresztpróbát. Nem specifikus redukálószerekkel végzett vizeletcukor-vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak. Ez a jelenség nem figyelhető meg glükóz-oxidáz specifikus módszer esetén.
Nátriumbevitel
Ez a gyógyszer 48mg (2,09mmol) nátriumot tartalmaz 1g‑os injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 2,4%‑ának felnőtteknél.
Egyéb antibiotikumok
A cefotaxim nem kombinálható bakteriosztatikus szerekkel (például tetraciklinek, eritromicin, klóramfenikol vagy szulfonamidok), mivel antagonista antibakteriális hatást figyeltek meg invitro.
Aminoglikozidokkal kombinálva szinergista hatás alakulhat ki.
Uricosuriás szerek
A probenecid zavarja a cefotaxim renális tubuláris transzportját, ami terápiás dózisok mellett a cefotaximin expozíciót körülbelül kétszeresére növeli, és a renális clearance-ét felére csökkenti. A cefotaxim széles terápiás indexének köszönhetően normál vesefunkciójú betegeknél nincs szükség a dózis csökkentésére, míg vesekárosodásban szenvedő betegeknél szükség lehet a dózis módosítására (lásd 4.2 és 4.4pont).
Nephrotoxikus szerek
A többi cefalosporinhoz hasonlóan, potenciálisan vesekárosító gyógyszerekkel (például aminoglikozid antibiotikumok, polimixinB és kolisztin), vagy erős vizelethajtókkal (például furoszemid) történő kombináció esetén monitorozni kell a vesefunkciót, a felsorolt anyagok nephrotoxicitása miatt (lásd 4.4pont).
Terhesség
A cefotaxim terhesség alatt történő alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak reprodukciós toxicitást. Azonban terhes nőknél nem végeztek megfelelő kontrollos vizsgálatokat.
A cefotaxim átjut a placentán, ezért terhesség alatt nem alkalmazható, kivéve, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.
Szoptatás
A cefotaxim bejut az anyatejbe.
A cefotaxim szoptatás alatt történő alkalmazásakor nem zárható ki a csecsemő fiziológiás bélflórájára gyakorolt hatás, a hasmenés és a sarjadzógomba-kolonizáció, valamint esetleg a csecsemő szenzitizációja sem. A Cefotaxime Swyssi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
A korábbi tapasztalatok alapján az alacsony és közepes dózisú cefotaxim nincs hatással a koncentrációs és reagáló képességre.
A cefotaxim nagy dózisai, különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, encephalopathiát (például zavartság, tudatzavar, rendellenes mozgások és konvulziók) okozhatnak (lásd 4.4és 4.8pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ilyen tünetek jelentkezése esetén ne vezessenek gépjárművet és ne használjanak gépeket.
| Szervrendszer | Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) | Nem ismert* (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazita-fertőzések | felülfertőződés (lásd 4.4pont), pl. orális vagy vaginális candidiasis | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | granulocytopenia, leukopenia, eosinophilia, thrombocytopenia | csontvelő‑elégtelenség, pancytopenia, neutropenia, agranulocytosis (lásd 4.4pont), haemolyticus anaemia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Jarisch–Herxheimer-reakció | anaphylaxiás reakciók, angiooedema, bronchospasmus, anaphylaxiás shock | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | görcsrohamok (lásd 4.4pont) | fejfájás, szédülés, encephalopathia3 (lásd 4.4pont) | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | tachycardia, arrhythmia (gyors, bolus infúzióban, centrális vénás katéteren keresztül történő beadás esetén) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés, étvágytalanság | hányinger, hányás, hasi fájdalom, enterocolitis (haemorrhagias is), pseudomembranosus colitis (lásd 4.4pont) | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | májenzimszintek emelkedése (GPT, GOT, LDH, gamma-GT és/vagy alkalikus foszfatáz), és/vagy emelkedett szérum-bilirubinszint5 | hepatitis4 (néha sárgasággal) | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés, viszketés, csalánkiütés | erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció, akut generalizált exanthemás pustulosis (lásd 4.4pont) | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | ízületi probléma (pl. duzzanat) | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | csökkent veseműködés/ szérum-kreatininszint emelkedése (különösen amino-glikozidokkal történő együttadáskor) | akut veseelégtelenség (lásd 4.4pont), interstitialis nephritis | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | im. alkalmazás esetén: fájdalom a beadás helyén, valamint: induratio | láz, gyulladásos reakciók az injekció beadásának helyén, beleértve a phlebitist/ thrombophlebitist is | Gyors iv. alkalmazás esetén: bőrpír és hányás |
1 Más antibiotikumokhoz hasonlóan a cefotaxim alkalmazása, különösen tartós alkalmazás esetén, a nem érzékeny organizmusok elszaporodását eredményezheti. Elengedhetetlen a beteg állapotának ismételt értékelése. Ha a terápia során felülfertőződés lép fel, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
2 Spirochaeta fertőzések (pl. Lyme‑kór) kezelése során lázzal, hidegrázással, fejfájással és ízületi panaszokkal járó Jarisch‑Herxheimer-reakció alakulhat ki. A Lyme‑kór több hetes kezelése után a következő tünetek közül egy vagy több tünetet jelentettek: bőrkiütés, viszketés, láz, leucopenia, emelkedett májenzimszintek, légzési nehézségek, ízületi problémák. Ezek a tünetek részben megfelelnek a kezelt betegek alapbetegségének tüneteinek.
3 A béta-laktámok, beleértve a cefotaximot is, az encephalopathia kialakulásának kockázatára hajlamosítanak (amely magában foglalhat görcsöket, zavartságot, tudatzavarokat, mozgászavarokat), különösen túladagolás vagy vesekárosodás esetén.
4 A forgalomba hozatal utáni tapasztalatok
5 A májenzimszintek vagy a bilirubinszint emelkedése ritkán meghaladja a normálérték kétszeresét, és a májkárosodás különböző formáit jelzi (általában kolesztatikus, többnyire tünetmentes).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás esetén a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása mellett az elimináció gyorsítására is szükség lehet. A cefotaxim hemodialízissel eltávolítható, míg a peritonealis dialízis hatástalan a cefotaxim eliminálásában. Specifikus antidotum nincs.
A túladagolás tünetei
A szoros értelemben vett mérgezés embernél nem ismert. A tünetek nagyrészt megfelelnek a mellékhatásprofilnak. Béta-laktám antibiotikumok, köztük a cefotaxim alkalmazásakor fennáll a központi idegrendszeri izgalommal, myoclonussal, zavartsággal, csökkent tudatállapottal, mozgászavarokkal és görcsökkel járó encephalopathia kialakulásának kockázata. Nagy dózisok alkalmazásakor, túladagoláskor, valamint csökkent vesefunkciójú, epilepsziás és meningitisben szenvedő betegeknél fokozódik ezen mellékhatások kialakulásának kockázata.
Sürgősségi intézkedések
A centrálisan kiváltott görcsök diazepámmal vagy fenobarbitállal kezelhetők, fenitoinnal azonban nem. Anaphylaxiás reakciók esetén a szokásos azonnali intézkedéseket kell megtenni, lehetőleg a sokk első jeleinél. Egyéb esetben a mellékhatások tüneti kezelése javasolt, amennyiben szükséges.
Farmakológiai tulajdonságok - CEFOTAXIME 1 G
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek. Harmadik generációs cephalosporinok,
ATC kód: J01DD01
Hatásmechanizmus
A cefotaxim hatásmechanizmusa a baktériumok sejtfalszintézisének gátlásán alapul (a növekedés időszakában), melyet a penicillin-kötő fehérjék (penicillin-binding proteins, PBP‑k), például a transzpeptidázok blokkolása okoz, ami baktericid hatást eredményez.
A farmakokinetika és a farmakodinámia közötti összefüggés
A hatásosság alapvetően attól függ, hogy a gyógyszerszint mennyi ideig van a kórokozó minimális gátló koncentrációja (minimum inhibitory concentration, MIC) felett.
Rezisztenciamechanizmus
A cefotaxim-rezisztencia az alábbi módokon alakulhat ki:
-
Béta-laktamázok általi inaktiválás:
Egyes béta-laktamázok, különösen az Escherichia coli vagy a Klebsiella pneumoniae törzsekben előforduló kiterjedt spektrumú béta-laktamázok (extended spectrum beta-lactamases, ESBL), vagy a konstitutívan képződő AmpC típusú béta-laktamázok, amelyek például az Enterobacter cloacae‑ban mutathatók ki, hidrolizálhatják a cefotaximot. Az indukálható AmpC béta-laktamázzal rendelkező, és cefotaximra invitro érzékeny baktériumok által okozott fertőzésekben fennáll a veszélye annak, hogy konstitutív (derepresszált) AmpC béta-laktamázt termelő mutánsok szelektálódhatnak ki.
-
A PBP‑k csökkent affinitása a cefotaximhoz:
A Pneumococcusok és más Streptococcusok szerzett rezisztenciáját a már meglévő PBP‑k mutációs folyamat következtében bekövetkező módosulása okozza. Ezzel szemben a meticillin-(oxacillin-) rezisztens Staphylococcus esetében a cefotaxim iránt csökkent affinitással rendelkező újabb PBP létrehozása felelős a rezisztenciáért.
-
A cefotaxim nem penetrál megfelelően a gram-negatív baktériumok külső sejtmembránján keresztül, így a PBP‑k gátlása elégtelen.
-
A cefotaximot az effluxpumpák képesek aktív transzporttal eltávolítani a sejtből.
A cefotaxim teljesen keresztrezisztens a ceftriaxonnal és részben más penicillinekkel és cefalosporinokkal.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a cefotaxim vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_hu.xlsx.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért ajánlott beszerezni a rezisztenciaviszonyokra vonatkozó helyi adatokat, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi előfordulása olyan mértékű, hogy a cefotaxim alkalmazhatósága legalábbis bizonyos fertőzések esetében kérdéses. Különösen súlyos fertőzések vagy a terápia sikertelensége esetén mikrobiológiai diagnózisra kell törekedni, beleértve a kórokozó és a kórokozó érzékenységének igazolását.
| ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK |
| Gram‑pozitív aerobok |
| Staphylococcus aureus (methicillin-érzékeny) |
| Streptococcus agalactiae° |
| Streptococcus pneumoniae (beleértve a penicillin-rezisztens törzseket is) |
| Streptococcus pyogenes |
| Gram-negatív aerobok |
| Borrelia burgdorferi° |
| Citrobacter koseri |
| Haemophilus influenzae |
| Klebsiella oxytoca% |
| Moraxella catarrhalis° |
| Neisseria gonorrhoea° |
| Neisseria meningitidis° |
| Proteus mirabilis% |
| Proteus vulgaris° |
| FAJOK, MELYEKNÉL A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMA LEHET |
| Gram‑pozitív aerobok |
| Staphylococcus aureus |
| Staphylococcus epidermidis+ |
| Staphylococcus haemolyticus+ |
| Staphylococcus hominis+ |
| Gram‑negatív aerobok |
| Citrobacter freundii |
| Enterobacter cloacae |
| Escherichia coli% |
| Klebsiella aerogenes |
| Klebsiella pneumoniae# % |
| Morganella morganii |
| Serratia marcescens |
| Anaerobok |
| Bacteroides fragilis |
| EREDENDŐEN REZISZTENS FAJOK |
| Gram‑pozitív aerobok |
| Enterococcus spp. |
| Listeria monocytogenes |
| Staphylococcus aureus (methicillin-resistant) |
| Gram‑negatív aerobok |
| Acinetobacter spp. |
| Legionella pneumophila |
| Pseudomonas aeruginosa |
| Stenotrophomonas maltophilia |
| Anaerobok |
| Clostridioides difficile |
| Egyebek |
| Chlamydia spp. |
| Chlamydophila spp. |
| Mycoplasma spp. |
| Treponema pallidum |
° A táblázat közzétételekor nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenységet a primer irodalomban, a szakirodalmi cikkekben és a terápiás ajánlásokban becsülték meg.
+ Legalább egy régióban a rezisztencia aránya >50%.
% A kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelő törzsek mindig rezisztensek.
# Intenzív osztályokon a rezisztencia aránya <10%.
Felszívódás
A cefotaxim parenterális alkalmazásra szolgál. Az átlagos koncentrációk a cefotaxim 1g‑os dózisának intravénás beadása után 5perccel körülbelül 81‑102mg/l, 15perc elteltével pedig 46mg/l volt.
Az átlagos csúcskoncentráció 8perccel 2g cefotaxim iv. beadása után 167‑214mg/l volt. Intramuscularis beadást követően a maximális szérumkoncentrációk (körülbelül 20mg/l 1g beadása után) 30percen belül alakulnak ki.
Eloszlás
A cefotaxim jó szöveti penetrációval rendelkezik, átjut a placentán és magas koncentrációt ér el a magzati szövetekben (akár 6mg/ttkg). Csak kis százalékban választódik ki az anyatejbe (koncentráció az anyatejben: 0,4mg/l 2g beadása után).
Agyhártyagyulladás esetén a cefotaxim és a dezacetil-cefotaxim bejut a liquortérbe, majd ott terápiásan hatásos koncentrációt ér el (például gram-negatív baktériumok és pneumococcusok által okozott fertőzésekben).
A látszólagos megoszlási térfogat 21‑37l. A szérumfehérje-kötődés körülbelül 25‑40%.
Biotranszformáció
A cefotaxim az emberben részben metabolizálódik. A parenterális dózis körülbelül 15‑25%‑a dezacetil-cefotaximmá metabolizálódik. A metabolit a kórokozók széles körével szemben jó antibakteriális aktivitással rendelkezik.
A dezacetil-cefotaxim mellett két másik inaktív lakton is keletkezik. A dezacetil-cefotaximból egy lakton képződik rövid életű köztes termékként, amely sem a vizeletben, sem a plazmában nem mutatható ki, mivel gyorsan átalakul a nyitott gyűrűs (béta‑laktám gyűrűs) lakton sztereoizomerjeivé. Ezek szintén kiválasztódnak a vizelettel.
Elimináció
A cefotaxim és a dezacetil-cefotaxim főként a vesén keresztül ürül. A cefotaximnak csak kis mennyisége (2%) választódik ki az epével. A 6órán keresztül gyűjtött vizeletben a beadott cefotaxim dózis 40‑60%‑a változatlan cefotaximként, 20%‑a pedig dezacetil-cefotaximként található meg. Radioaktívan jelölt cefotaxim beadása után a vizeletben több mint 80% mutatható ki; e frakció 50‑60%‑a változatlan cefotaxim, a többi 3metabolitot tartalmaz.
A cefotaxim teljes clearance‑e 240‑390ml/perc, a renális clearance pedig 130‑150ml/perc.
A szérum felezési idő 50‑80perc. Időseknél a cefotaxim szérum felezési ideje 120‑150perc.
Súlyosan károsodott vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance 3‑10ml/perc) a cefotaxim szérum felezési ideje 2,5‑10órára emelkedhet.
Ilyen körülmények között a cefotaxim csak kis mértékben akkumulálódik, ellentétben az aktív és inaktív metabolitokkal.
Mind a cefotaxim, mind a dezacetil-cefotaxim nagyobb mértékben ürül ki, ha hemodialízissel távolítják el a vérből.
Gyógyszerészeti jellemzők - CEFOTAXIME 1 G
A cefotaximmal inkompatibilis:
-
nátrium-bikarbonát oldat;
-
7‑nél magasabb pH‑jú infúziós oldatok;
-
aminoglikozidok.
A cefotaxim nem keverhető más gyógyszerekkel, amíg az elegyíthetőséget nem ellenőrizték (az infúziós oldatokkal való kompatibilitásra vonatkozóan lásd a 4.2pontot).
Inkompatibilitás más antibiotikumokkal/kemoterápiás szerekkel
Az összes aminoglikoziddal való fizikai-kémiai inkompatibilitása miatt a cefotaxim nem adható aminoglikozidokat tartalmazó fecskendőben vagy infúziós oldatban. A két antibiotikumot külön eszközökből, különböző helyekre kell beadni.
Bontatlan injekciós üvegben: 3év
A feloldott és azonnal tovább hígított készítmény kémiai és fizikai stabilitása 2‑8°C‑on 24órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig a tárolási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely 2–8°C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24órát.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti dobozban tárolandó.
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
A Cefotaxime Swyssi 1g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz brómbutil gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárt színtelen, átlátszó, Ph.Eur. III‑as típusú, 15ml‑es injekciós üvegben kerül forgalomba.
A Cefotaxime Swyssi 1db, 5db, 10db, 25db, 50db, 60db vagy 100db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6
Injekciós/infúziós oldatok elkészítése
Az injekciós/infúziós oldatok elkészítésére vonatkozó utasítások
Im. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1g port 4ml injekcióhoz való vízben vagy 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatban kell feloldani.
Iv. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1g port legalább 4ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.
Intravénás infúzióhoz a Cefotaxime Swyssi 1g port 10ml kompatibilis intravénás infúziós folyadékban kell feloldani.
Az oldatot feloldás után 40ml ugyanolyan oldószerbe kell átvinni.
Kompatibilis intravénás infúziós folyadékok: 9%‑os nátrium-klorid oldat, 5%‑os glükóz oldat, 0,9%‑os nátrium-klorid oldat+5%‑os glükóz oldat, Ringer-oldat, Ringer-laktát oldat vagy injekcióhoz való víz.
Az injekciós vagy infúziós oldatok tiszta, sárgás színű oldatok.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).