RYZNEUTA 20 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN

A Ryzneuta a neutropenia időtartamának és a lázas neutropenia előfordulási gyakoriságának csökkentésére javallott malignus betegség (a krónikus myeloid leukaemia és a myelodysplasiás szindrómák kivételével) miatt citotoxikus kemoterápiával kezelt felnőtt betegeknél.

A Ryzneuta‑kezelést az onkológia és/vagy a hematológia területén jártas szakorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie.

Adagolás

A Ryzneuta egyszeri 20 mg-os dózisa (egy előretöltött fecskendő) ajánlott minden kemoterápiás ciklusban, a citotoxikus kemoterápia után legalább 24 órával beadva.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél, beleértve a végstádiumú vesebetegséget, nem szükséges a

dózist módosítani.

Gyermekek és serdülők

A Ryzneuta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták, és nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Ryzneuta subcutan alkalmazásra. Előretöltött fecskendőként érhető el kézi beadáshoz.

Az injekciókat combba, hasba, farba vagy felkarba kell beadni.

A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Malignus sejtnövekedés

A granulocyta-kolóniastimuláló faktor (G-CSF) in vitro serkentheti a myeloid sejtek növekedését, és

hasonló hatások figyelhetők meg egyes nem myeloid sejtek esetében in vitro.

Az efbemalenograsztim alfa biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták myelodysplasiás szindrómában, krónikus myeloid leukaemiában vagy akut myeloid leukaemiában szenvedő betegeknél, ezért a gyógyszer ezeknél a betegeknél nem alkalmazható.

Az efbemalenograsztim alfa biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták nagy dózisú kemoterápiát kapó betegek esetében. A gyógyszer nem alkalmazható arra, hogy a citotoxikus kemoterápia dózisát az adagolási rendjében meghatározott dózis fölé növelje.

Pulmonalis mellékhatások

Pulmonalis mellékhatásokról, főként interstitialis pneumoniáról számoltak be a G-CSF alkalmazását követően. Közelmúltbeli pulmonalis infiltráció vagy pneumonia esetén a betegek magasabb kockázatnak lehetnek kitéve (lásd 4.8 pont).

A pulmonalis jelek megjelenése, mint a köhögés, láz és dyspnoe, a pulmonalis infiltráció radiológiai jeleivel együttesen, valamint az emelkedett neutrofil granulocytaszámmal együtt járó légzésfunkció romlása az akut respirációs distress szindróma (ARDS) előzetes jelei lehetnek. Ilyen körülmények esetében a kezelőorvos megítélése alapján az efbemalenograsztim alfát fel kell függeszteni, és a megfelelő kezelést kell alkalmazni (lásd 4.8 pont).

Glomerulonephritis

G-CSF-et (pl. filgrasztimot és pegfilgrasztimot) kapó betegeknél glomerulonephritisről számoltak be. A glomerulonephritises esetek a G-CSF csökkentését vagy megvonását követően rendszerint rendeződtek. Vizeletvizsgálat monitorozása javasolt.

Kapillárisszivárgás szindróma

G-CSF alkalmazását követően kapillárisszivárgás szindrómát jelentettek, amelyet hypotonia, hypoalbuminaemia, oedema és haemoconcentratio jellemez. Azoknál a betegeknél, akiknél a kapillárisszivárgás szindróma tünetei alakulnak ki, szoros monitorozás szükséges, és a szokásos tüneti kezelésben kell őket részesíteni, amely magába foglalhatja az intenzív ellátás szükségességét is (lásd 4.8 pont).

Splenomegalia és lépruptura

Általában tünetmentes splenomegalia eseteiről számoltak be az efbemalenograsztim alfa beadását követően. Lépruptura eseteket, néhány halálos kimenetelű esetet beleértve, jelentettek G-CSF alkalmazását követően (lásd 4.8 pont). A lép méretét ezért szorosan monitorozni kell (pl. klinikai vizsgálat, ultrahang). A lépruptura diagnózisa megfontolandó azoknál a betegeknél, akik bal felső hasi vagy vállcsúcsi fájdalomról számolnak be.

Thrombocytopenia és anaemia

Az efbemalenograsztim alfa-kezelés önmagában nem zárja ki a thrombocytopeniát és anaemiát, mivel a teljes dózisú myelosuppressziv kemoterápiát az előírt ütemezés szerint tartják fenn. A vérlemezkeszám és a haematocrit rendszeres monitorozása javasolt. Különös figyelmet igényelnek azok a monoterápiában vagy kombinációban alkalmazott kemoterápiás készítmények, amelyek ismerten súlyos thrombocytopeniát okoznak.

Sarlósejtes anaemia

Sarlósejt jellegű betegségben vagy sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél a G-CSF alkalmazását sarlósejtes krízissel hozták összefüggésbe (lásd 4.8 pont). A kezelőorvosnak ezért óvatosan kell eljárnia, amikor sarlósejt jellegű betegségben vagy sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknek rendel efbemalenograsztim alfát, a klinikai paramétereket és a laboratóriumi státuszt megfelelően monitoroznia kell, és figyelemmel kell lennie a gyógyszer alkalmazásához lehetségesen társuló splenomegaliára és vasoocclusiv krízisre vonatkozóan.

Leukocytosis

G-CSF-et kapó betegek esetében 100 × 10⁹/l vagy ennél magasabb fehérvérsejtszámot figyeltek meg. Nem jelentettek az ilyen fokú leukocytosissal közvetlen összefüggést mutató nemkívánatos hatásokat. A fehérvérsejtek ilyen emelkedése átmeneti, jellemzően az alkalmazás után 24–48 órával látható, és összefügg a gyógyszer farmakodinámiás hatásaival. A klinikai hatásokra és a leukocytosis lehetőségére tekintettel a fehérvérsejtszámot rendszeresen ellenőrizni kell a terápia során. Ha a leukocytaszám meghaladja az 50 × 10⁹/l értéket a várt szélsőértéket követően, akkor a gyógyszer adagolását azonnal fel kell függeszteni.

Túlérzékenység

G-CSF-et kapó betegeknél az első vagy az azt követő alkalmazásoknál túlérzékenységről számoltak be, beleértve a súlyos allergiás reakciókat is. Az efbemalenograsztim alfát végleg le kell állítani a klinikailag jelentős túlérzékenységet mutató betegeknél. Efbemalenograsztim alfa nem adható azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében efbemalenograsztim alfával szembeni túlérzékenység szerepel. Óvatosan kell eljárni az efbemalenograsztim alfa alkalmazásával kapcsolatban azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében egyéb G-CSF készítménnyel szembeni súlyos allergiás reakció

szerepel, mivel a keresztreakció kockázata nem zárható ki. Ilyen körülmények esetén a kezelőorvos megítélése alapján, a kockázat és a haszon megfelelő értékelésével kell adagolni az efbemalenograsztim alfát. Súlyos allergiás reakció előfordulása esetén a megfelelő kezelés alkalmazandó, a beteg több napon át történő, szoros utánkövetésével együtt.

Stevens–Johnson-szindróma

A G-CSF-fel végzett kezeléssel összefüggésben ritkán Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) jelentettek, amely életveszélyes vagy halálos lehet. Ha a betegnél az efbemalenograsztim alfa alkalmazásával kapcsolatban SJS alakult ki, akkor ennél a betegnél tilos újrakezdeni az efbemalenograsztim alfa alkalmazását.

Immunogenitás

Ahogy minden terápiás proteinnél, úgy jelen esetben is fennáll az immunogenitás lehetősége. Az efbemalenograsztim alfa elleni antitestképződés aránya általában alacsony. Ahogy ez minden biológiai készítménynél várható, megjelennek a kötő antitestek, ugyanakkor eddig ezekhez nem társult neutralizáló aktivitás.

Aortitis

Egészséges alanyoknál és daganatos betegeknél a G-CSF alkalmazását követően aortitist jelentettek. Az észlelt tünetek közé tartozott a láz, a hasi fájdalom, a rossz közérzet, a hátfájás és a gyulladásos markerek (pl. C-reaktív protein és fehérvérsejtszám) emelkedett szintje. A legtöbb esetben komputertomográfiás (CT) vizsgálattal diagnosztizálták az aortitist, és az a G-CSF abbahagyását követően rendszerint rendeződött (lásd 4.8 pont).

Myelodysplasiás szindróma és akut myeloid leukaemia mellrákban, illetve tüdőrákban szenvedő

betegeknél

Mell-, illetve tüdőrákban szenvedő betegeknél myelodysplasiás szindrómát (MDS) és akut myeloid leukaemiát (AML) figyeltek meg néhány G-CSF (pl. pegfilgrasztim) alkalmazását követően, kemoterápia/sugárterápia mellett alkalmazva (lásd 4.8 pont). Mell-, illetve tüdőrákban szenvedő betegeknél az MDS/AML jeleit és tüneteit monitorozni kell.

További figyelmeztetések

A Ryzneuta biztonságosságát és hatásosságát a vér progenitor sejtjeinek mobilizációjára vonatkozóan,

betegek vagy egészséges donorok esetében nem értékelték megfelelően.

A csontvelő fokozott, a növekedési faktorral végzett terápiára válaszként adott haemopoeticus aktivitását összefüggésbe hozták a csontfelvételek átmeneti kóros eredményeivel. Ezt figyelembe kell venni a csontfelvételek eredményeinek értékelésekor.

Szorbit

Ez a gyógyszer 50 mg szorbitot tartalmaz előretöltött fecskendőnként. Az egyidejűleg alkalmazott szorbit- (vagy fruktóz-) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni.

Nátrium

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 20 mg-os adagonként, azaz

gyakorlatilag „nátriummentes”.

Gumi - latex

Az előretöltött fecskendő tűvédő kupakja száraz természetes gumit (latexet) tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

A gyorsan osztódó myeloid sejtek citotoxikus kemoterápiával szembeni potenciális érzékenysége miatt az efbemalenograsztim alfa a citotoxikus kemoterápia beadása után legalább 24 órával és a következő kemoterápiás dózis előtt legalább 14 nappal alkalmazandó. A Ryzneuta kemoterápiával történő egyidejű (azaz ugyanazon a napon történő) alkalmazásáról kimutatták, hogy fokozza a myelosuppressiót.

Klinikai vizsgálatokban kifejezetten az egyéb haemopoeticus növekedési faktorokkal és citokinekkel való lehetséges kölcsönhatásokat nem vizsgálták.

A lítiummal való kölcsönhatás lehetőségét, amely szintén elősegíti a neutrofilek felszabadulását, külön nem vizsgálták. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy egy ilyen jellegű kölcsönhatás káros lenne.

A Ryzneuta biztonságosságát és hatásosságát késői myelosuppressióval járó kemoterápiát

(pl. nitrozoureákat) kapó betegek esetében nem értékelték.

Terhesség

Az efbemalenograsztim alfa terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok. Habár az állatokkal végzett vizsgálatok nem jeleztek reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont), a Ryzneuta alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

Az efbemalenograsztim alfa anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ; az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. A Ryzneuta alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Az efbemalenograsztim alfa hím, illetve nőstény patkányoknál nem befolyásolta a reprodukciós teljesítményt vagy a termékenységet az ajánlott humán dózis (testfelszín alapján) kb. 2,2-szer nagyobb kumulatív heti dózisai mellett (lásd 5.3 pont).

A Ryzneuta nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek

kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatás a csontfájdalom volt (nagyon gyakori [≥ 1/10]). Gyakran

számoltak be hátfájásról, ízületi fájdalomról és végtagfájdalomról (≥ 1/100 – < 1/10). Az

izomrendszeri fájdalom általában enyhe vagy mérsékelt súlyosságú és átmeneti volt, és a legtöbb

betegnél a szokásos fájdalomcsillapítókkal kezelhető volt.

Az efbemalenograsztim alfa sorozatos alkalmazásakor súlyos angiooedema fordult elő (nem

gyakori [≥ 1/1000 – < 1/100]).

Az általában tünetmentes splenomegalia nem gyakori előfordulású volt. Léprupturát jelentettek a G-CSF alkalmazását követően, néhány halálos kimenetelű esetet is beleértve (lásd 4.4 pont).

Az efbemalenograsztim alfával végzett kezelés során légzőrendszeri mellékhatások, például pulmonalis oedema, nem gyakran fordultak elő. Egyéb légzőrendszeri mellékhatásokat, beleértve interstitialis pneumoniát, pulmonalis infiltratiót és pulmonalis fibrosist jelentettek a G-CSF alkalmazását követően. Légzési elégtelenség, illetve ARDS eseteket jelentettek a G-CSF alkalmazását követően, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.4 pont).

Sarlósejtes krízis izolált eseteit hozták összefüggésbe a G-CSF alkalmazásával sarlósejt jellegű betegségben vagy sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Kemoterápiában részesülő daganatos betegeknél a G-CSF-ek alkalmazását követően kapillárisszivárgás szindrómát jelentettek, amely nem időben történő kezelés esetén életveszélyes lehet; lásd a 4.4 pontot és alább a „Kiválasztott mellékhatások leírása” című pontot.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az efbemalenograsztim alfa biztonságosságát klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A mellékhatásokat a MedDRA szervrendszeri osztálynak (SOC) megfelelően csoportosították, és az előfordulási gyakoriság szerinti csoportokat az alábbi megállapodás szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka

(≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Gyakran figyeltek meg hányingert, hányást, hasmenést, astheniát, kimerültséget, lázat, vertigót és fejfájást kemoterápiát kapó betegeknél.

Egy esetben súlyos urticariát jelentettek az efbemalenograsztim alfával végzett kezelést követően.

Emelkedett fehérvérsejtszámot gyakran jelentettek az efbemalenograsztim alfával végzett kezelést követően. Leukocytosist (fehérvérsejtszám > 100 × 10⁹/l) jelentettek a G-CSF beadását követően (lásd 4.4 pont).

Citotoxikus kemoterápiát követően efbemalenograsztim alfát kapó betegnél gyakran megfigyelték a glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), más néven alanin-amino-transzferáz (ALAT) és a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT), más néven aszpartát-amino-transzferáz (ASAT) emelkedését. Ezek az emelkedett szintek átmenetiek és visszatérnek a kiindulási értékre.

Bizonyos mellékhatásokat eddig nem figyeltek meg az efbemalenograsztim alfával végzett klinikai vizsgálatokban, de általánosságban elfogadott, hogy ezek a G-CSF-nek és származékainak tulajdoníthatók:

Mell-, illetve tüdőrákban szenvedő betegeknél az MDS/AML fokozott kockázatát figyelték meg egy epidemiológiai vizsgálatban egyes G-CSF készítmények alkalmazását követően, kemoterápia és/vagy sugárterápia mellett alkalmazva (lásd 4.4 pont).

Túlérzékenységi reakciókról számoltak be a G-CSF alkalmazását követően (lásd 4.4 pont).

G-CSF alkalmazását követően kapillárisszivárgás szindróma eseteit jelentették, amelyet hypotonia, hypoalbuminaemia, oedema és haemoconcentratio jellemez. Kapillárisszivárgás szindróma rendszerint előfordult előrehaladott malignus betegségben szenvedő betegeknél, szepszisben, több kemoterápiás gyógyszer alkalmazása esetén, illetve azoknál, akik aferezisen mentek keresztül (lásd 4.4 pont).

Aortitis fordulhat elő a G-CSF alkalmazását követően (lásd 4.4 pont).

Stevens–Johnson-szindróma, Sweet-szindróma (akut lázas neutrofil dermatosis) fordulhat elő a G-CSF alkalmazását követően (lásd 4.4 pont).

Glomerulonephritis fordulhat elő a G-CSF alkalmazását követően (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Egy kemoterápiás ciklusban 40 mg (egymást követő napokon 20 mg-os injekciók) efbemalenograsztim alfát kapó egyetlen alany esetében jelentettek mellékhatásokat, amelyek hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket az efbemalenograsztim alfát alacsonyabb dózisban kapó alanyoknál tapasztaltak.