KAYSHILD 1 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KAYSHILD 1 MG
A Kayshild, a diétával és a testmozgással együtt, a nem cirrhoticus metabolikus diszfunkcióhoz társult steatohepatitisben (MASH – Metabolic Dysfunction-Associated Steatohepatitis) szenvedő olyan felnőttek kezelésére javallott, akiknél közepesen súlyos vagy súlyos (F2–F3 stádiumú) májfibrosis áll fenn.
Adagolás
A heti egyszeri 2,4 mg szemaglutid fenntartó dózis eléréséhez a terápiát 0,25 mg-os kezdődózissal kell indítani. A gasztrointesztinális tünetek valószínűségének csökkentése érdekében a dózist 16 hetes időszak alatt heti egyszeri 2,4 mg fenntartó dózisra kell növelni (lásd 1. táblázat). Jelentős gasztrointesztinális tünetek esetén fontolja meg a dózisemelés késleltetését vagy az előző dózisra történő csökkentést addig, amíg a tünetek nem javulnak. Ha a tünetek javultak, kísérelje meg a dózis újbóli emelését.
-
táblázat Dózisemelési protokoll
Dózisemelés Heti dózis 1–4. hét 0,25 mg 5–8. hét 0,5 mg 9–12. hét 1 mg 13–16. hét 1,7 mg Fenntartó dózis 2,4 mg 2,4 mg-nál nagyobb heti dózis nem javasolt.
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
A szemaglutid-kezelés elkezdésekor 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében fontolja meg az egyidejűleg alkalmazott inzulin vagy az inzulin szekrécióját fokozó gyógyszerek (például szulfonilureák) dózisának csökkentését, lásd 4.4 pont.
Kimaradt dózis
Ha egy dózis kimaradt, azt minél előbb, a kihagyott dózistól számítva 5 napon belül be kell adni. Ha már több mint 5 nap eltelt, a kimaradt dózist teljesen ki kell hagyni, és a következő dózist a szokásos rend alapján előírt napon kell beadni. Akármelyik eset fordul is elő, a beteg folytathatja a szokásos heti egyszeri adagolási sémát. Ha több dózis maradt ki, fontolóra kell venni a dózis csökkentését az újrakezdéshez szükséges kezdődózis meghatározásakor.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Életkor alapján nincs szükség dózismódosításra. A 75 éves vagy annál idősebb betegek esetén a terápiás tapasztalat korlátozott.
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem kell módosítani a dózist. A szemaglutid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre. A szemaglutid alkalmazása nem ajánlott súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2), beleértve a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeket is (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe (Child-Pugh A stádiumú) vagy közepesen súlyos (Child-Pugh B stádiumú) májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A szemaglutid súlyos (Child-Pugh C stádiumú) májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre. Nem ajánlott a szemaglutid alkalmazásának megkezdése súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, és elővigyázatossággal alkalmazandó közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont). Megtartott májfunkcióval rendelkező MASH-ben szenvedő betegeknél a biztonságossági profil jól megalapozott (lásd 4.8 pont). A MASH-ben és F4c-ben (Child-Pugh A stádiumú) szenvedő betegeknél korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre, azonban a biztonságossági eredmények hasonlók voltak a megtartott májfunkciójú betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban tapasztaltakhoz.
Nincs tapasztalat a közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban és MASH-ben szenvedő betegekre vonatkozóan.
Gyermekek és serdülők
A Kayshild biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Subcutan alkalmazásra.
A Kayshild injekciót hetente egyszer kell beadni, bármely napszakban, étkezéskor, vagy étkezéstől függetlenül.
Az injekciót subcutan kell beadni a hasba, a combba vagy a felkarba. Az injekció beadási helye változtatható. Nem szabad intravénásan vagy intramuscularisan alkalmazni.
A heti beadás napja szükség esetén megváltoztatható, ha legalább 3 nap (> 72 óra) eltelik két dózis között. Az új beadási nap kiválasztása után onnan kell folytatni a heti egyszeri adagolást.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer beadása előtt figyelmesen olvassák el a betegtájékoztatóban található használati utasítást.
Az alkalmazás előtti utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Aspiráció általános anesztéziával vagy mély szedációval összefüggésben
Pulmonalis aspiráció eseteiről számoltak be olyan, GLP-1-receptor-agonistákat kapó betegeknél, akiknél általános anesztéziát vagy mély szedációt végeztek. Ezért az általános anesztéziával, illetve mély szedációval végzett beavatkozások előtt mérlegelni kell a késleltetett gyomorürítés miatt visszamaradó gyomortartalom fokozott kockázatát (lásd 4.8 pont).
Emésztőrendszeri hatások és dehydratio
A GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásához emésztőrendszeri mellékhatások társulhatnak. Ezt figyelembe kell venni vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor, mert az émelygés, a hányás és a hasmenés dehydratiót okozhat, ami ritka esetekben a vesefunkció romlásához vezethet (lásd
4.8 pont). A szemaglutiddal kezelt betegeket tájékoztatni kell a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokkal összefüggő kiszáradás lehetséges kockázatáról, és óvintézkedéseket kell tenniük a folyadékhiány elkerülése érdekében.
Akut pancreatitis
GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásakor akut pancreatitist figyeltek meg (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni az akut pancreatitis jellegzetes tüneteire. Pancreatitis gyanúja esetén a szemaglutid alkalmazását abba kell hagyni. Ha az akut pancreatitis beigazolódik, a szemaglutid-kezelést nem szabad újrakezdeni. Elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel.
Az akut pancreatitis egyéb jeleinek és tüneteinek hiányában a hasnyálmirigyenzimek emelkedése önmagában nem prediktív az akut pancreatitisre.
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
A szemaglutidot nem szabad az inzulin helyettesítőjeként alkalmazni 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél.
A szemaglutidot nem szabad más GLP-1-receptor-agonistával együtt alkalmazni, mivel az együttes alkalmazást eddig nem vizsgálták, és a túladagolással összefüggő mellékhatások előfordulásának megnövekedett kockázata valószínűsíthető.
Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Az inzulin és a szulfonilurea ismerten hypoglykaemiát okoz. Azoknál a betegeknél, akik a szemaglutidot szulfonilurea- vagy inzulin-kezeléssel együtt kapják, megnőhet a hypoglykaemia kockázata. A hypoglykaemia kockázata csökkenthető, ha a GLP-1-receptor-agonista-kezelés megkezdésekor csökkentik a szulfonilurea vagy az inzulin dózisát. Inzulinnal kezelt betegek Kayshild injekcióval történő kiegészítő kezelését nem vizsgálták.
Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Diabeteses retinopathiában szenvedő, szemaglutiddal kezelt betegeknél azt észlelték, hogy megnő a diabeteses retinopathia által kiváltott szövődmények kialakulásának kockázata (lásd 4.8 pont). A glükózkontroll gyors javulásához a diabeteses retinopathia átmeneti romlása társult, de más mechanizmust sem lehet kizárni. A szemaglutidot alkalmazó, diabeteses retinopathiás betegeket szorosan monitorozni kell, és a klinikai irányelvek szerint kell kezelni őket.
Nincs tapasztalat a Kayshild olyan 2-es típusú diabeteses betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban, akik egyidejűleg kontrollálatlan vagy potenciálisan instabil diabeteses retinopathiában szenvednek. Ezeknél a betegeknél a Kayshild alkalmazása nem javasolt.
Nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION)
Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION) megnövekedett kockázatát jelzik a szemaglutid-kezelés alatt. Nincs arra vonatkozó azonosított időintervallum, hogy a kezelés megkezdését követően, mikor alakulhat ki NAION. Hirtelen látásvesztés esetén szemészeti vizsgálatot kell végezni, ha a NAION beigazolódik, a szemaglutid-kezelést meg kell szakítani (lásd 4.8 pont).
Gastroparesisben szenvedő betegek
A gastroparesisben szenvedő, szemaglutiddal kezelt betegek súlyosabb vagy erőteljesebb emésztőrendszeri nemkívánatos eseményeket tapasztalhatnak. A szemaglutidot elővigyázatosan kell alkalmazni ezeknél a betegeknél, és alkalmazása súlyos gastroparesisben nem ajánlott (lásd 4.8 pont).
Nem vizsgált betegcsoportok
A Kayshild biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták az alábbi betegeknél:
-
1-es típusú diabetesben szenvedők,
-
súlyos vesekárosodásban szenvedők (lásd 4.2 pont),
-
közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban, és MASH-ben szenvedő betegek (lásd 4.2 pont),
-
a New York Heart Association (NYHA) szerinti IV. stádiumú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.
Ezeknél a betegeknél nem javasolt az alkalmazása.
A Kayshild alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre a következő betegeknél:
-
75 éves vagy annál idősebb betegek (lásd 4.2 pont),
-
közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedők (lásd 4.2 pont),
-
gyulladásos bélbetegségben szenvedők,
-
MASH-ben szenvedő és 25 kg/m2-nél kisebb (ázsiai populáció esetében 23 kg/m2-nél kisebb) testtömegindexszel (BMI) rendelkező betegek.
Ezeknél a betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni. Nátriumtartalom
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A szemaglutid késlelteti a gyomorürülést, és potenciálisan befolyásolhatja az egyidejűleg per os alkalmazott gyógyszerek felszívódását. Mindazonáltal, a 2,4 mg szemaglutid esetében nem figyeltek meg klinikailag jelentős hatást a gyomorürülés sebességére, valószínűleg toleranciahatás miatt. A szemaglutidot körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akik per os olyan gyógyszert kapnak, amelynél gyors emésztőrendszeri felszívódásra van szükség.
Warfarin és más kumarinszármazékok
A szemaglutid nem módosította az R- és S-warfarin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét a warfarin egyszeri dózisa után (25 mg), és a warfarinnak az INR (International Normalised Ratio) értékével mért farmakodinámiás hatásai sem módosultak klinikailag jelentős mértékben. Jóllehet, acenokumarol és szemaglutid együttes alkalmazásakor az INR csökkenésének eseteiről számoltak be. Amikor megkezdik a warfarinnal vagy más kumarinszármazékkal kezelt betegeknél a szemaglutid-kezelést, ajánlott az INR értékének gyakori monitorozása.
Paracetamol
A szemaglutid lassítja a gyomorürülést, amint azt a paracetamol farmakokinetikai vizsgálatakor egy szabványos étkezési teszt során kimutatták. A paracetamol AUC0-60 perc-értéke 27%-kal, a Cmax-értéke pedig 23%-kal csökkent 1 mg szemaglutid egyidejű alkalmazását követően. A teljes paracetamol expozíció (AUC0-5 óra) nem változott. A szemaglutid esetében nem figyeltek meg klinikailag jelentős hatást a paracetamolra. Szemaglutiddal történő egyidejű alkalmazáskor nincs szükség a paracetamol dózisának módosítására.
Szájon át szedett fogamzásgátlók
A szemaglutid várhatóan nem csökkenti az orális fogamzásgátlók hatékonyságát. A szemaglutid nem módosította klinikailag jelentős mértékben sem az etinilösztradiol, sem a levonorgesztrel teljes expozícióját, amikor egy kombinált orális fogamzásgátlót (0,03 mg etinilösztradiol + 0,15 mg levonorgesztrel) a szemaglutiddal egyidejűleg alkalmaztak. Az etinilösztradiol expozíciója nem változott, a levonorgesztrel dinamikus egyensúlyi állapotban mért expozíciója pedig 20%-kal nőtt. A Cmax-érték egyik vegyület esetében sem változott.
Atorvasztatin
A szemaglutid nem módosította az atorvasztatin teljes expozícióját az atorvasztatin egyszeri dózisa után (40 mg). Az atorvasztatin Cmax-értéke 38%-kal csökkent. Ezt úgy ítélték meg, hogy klinikai szempontból nem jelentős.
Digoxin
A szemaglutid nem módosította a digoxin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét a digoxin egyszeri dózisa után (0,5 mg).
Metformin
A szemaglutid nem módosította a metformin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét napi kétszer 500 mg metformin 3,5 napig történő adása után.
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nők számára fogamzásgátlás alkalmazása javasolt a szemaglutid-kezelés során (lásd 4.5 pont).
Terhesség
Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A szemaglutid terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Ezért nem szabad szemaglutidot alkalmazni a terhesség alatt. Ha a beteg terhességet tervez vagy terhes lesz, a szemaglutid-kezelést abba kell hagyni. Tervezett terhesség előtt legalább 2 hónappal le kell állítani a szemaglutid-kezelést a hosszú felezési idő miatt (lásd 5.2 pont).
Szoptatás
Utódjukat szoptató patkányoknál a szemaglutid kiválasztódott az anyatejbe. Az anyatejjel táplált gyermekre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Nem szabad szemaglutidot alkalmazni a szoptatás alatt.
Termékenység
A szemaglutid humán termékenységre kifejtett hatása nem ismert. A szemaglutid nem volt hatással a hím patkányok termékenységére. Nőstény patkányoknál az ivarzási ciklus meghosszabbodását és a peteérések számának enyhe csökkenését figyelték meg olyan dózisok esetén, amelyek maternális testtömegcsökkenést okoztak (lásd 5.3 pont).
A szemaglutid nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szédülés azonban jelentkezhet elsősorban a dózisemelési
időszak alatt (lásd 4.8 pont). Ha a szédülés előfordul, gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni csak fokozott elővigyázatossággal szabad.
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
Ha a szemaglutidot szulfonilureával vagy inzulinnal együtt alkalmazzák, a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket a gépjárművezetés és a gépek kezelése alatt jelentkező hypoglykaemia elkerülésére (lásd 4.4 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Az emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak a szemaglutid-kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások a MASH-ben szenvedő betegekkel végzett III. fázisú klinikai vizsgálatban (ESSENCE, lásd 5.1 pont), többek között hányingert (36,1%), hasmenést (26,8%), székrekedést (22,1%), hányást (18,5%) és kimerültséget (lásd a „Kiválasztott mellékhatások leírása” című részt) jelentettek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A 2. táblázat a szemaglutid-kezelés során azonosított mellékhatásokat tartalmazza. A legnagyobb gyakoriság kerül bemutatásra, amennyiben különbség tapasztalható a MASH-ben szenvedő betegekkel végzett III. fázisú klinikai vizsgálat (ESSENCE lásd 5.1 pont), a testtömegkontrollal kapcsolatban végzett IIIa fázisú vizsgálatok (STEP 1-4), valamint a forgalomba hozatalt követően azonosított jelentések között.
A mellékhatások MedDRA szervrendszeri kategória és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
táblázat: Mellékhatások
MedDRA szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyonritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek éstünetek Anaphylaxiás reakció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknéla Idegrendszeri betegségek éstünetek Fejfájása,b Szédülésb Dysaesthesiaa,cÍzérzés zavarab,c Szembetegségek és szemészeti tünetek Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknéla Nem-arteritises elülső ischaemiás opticusneuropathia (NAION)a,d Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Hypotensio Orthostaticus hypotensio Szapora szívverésa,c MedDRA szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyonritka Nem ismert Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek Hányása,b Hasmenésa,b Székrekedésa,b Hányingera,b Hasi fájdalomb,c Gastritisb,c Gastro-oesophagealis refluxbetegségb Dyspepsiab Eructatiob Flatulenciab HasfeszülésbA gyomorürüléslassulása Gastroenteritis Megemelkedettlipázszintc Akut pancreatitisa Megemelkedett amilázszintc Bél-elzáródásc,d,e Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Cholelithiasisa A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei Hajhullása Angiooedema Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Kimerültségb,c Az injekció beadásának helyén fellépő reakciókc a) Lásd alább, a „Kiválasztott mellékhatások leírása” című részt.
b) Főként a dózisemelési időszakban volt látható.
c) Csoportosított preferált kifejezések.
d) Forgalomban lévő más szemaglutid-készítmények forgalomba hozatalt követően keletkezett jelentéseiből
e) Csoportosított kifejezés, amelybe a bélelzáródás, az ileus és a vékonybél-elzáródás preferált kifejezések tartoznak bele.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Emésztőrendszeri mellékhatások
Az eseményeket leggyakrabban a dózisemelés során jelentették. Az ESSENCE klinikai vizsgálatban a szemaglutiddal kezelt betegek 36,1%-ánál fordult elő hányinger (12,4%-nál a placebo esetén), 26,8%-ánál hasmenés (12,2%-nál a placebo esetén) és 18,5%-ánál hányás (5,6%-nál a placebo esetén). Az események többsége enyhe vagy közepesen erős volt, és rövid ideig tartott. Székrekedés a szemaglutiddal kezelt betegek 22,1%-ánál fordult elő (7,8%-nál a placebo esetén), és enyhe vagy közepesen erős volt, és hosszabb ideig tartott.
Az ESSENCE-vizsgálatban az emésztőrendszeri események a szemaglutiddal kezelt betegek 1,6%-ánál vezettek a kezelés végleges leállításához.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a 68 hetes vizsgálati időszak alatt a szemaglutiddal kezelt betegek 43,9%-ánál fordult elő hányinger (16,1%-nál a placebo esetén), 29,7%-ánál hasmenés (15,9%-nál a placebo esetén) és 24,5%-ánál hányás (6,3%-nál a placebo esetén). Az események többsége enyhe vagy közepesen erős volt, és rövid ideig tartott. Székrekedés a szemaglutiddal kezelt betegek 24,2%-ánál fordult elő (11,1%-nál a placebo esetén), és enyhe vagy közepesen erős volt, és hosszabb ideig tartott. A szemaglutiddal kezelt betegeknél az émelygés medián időtartama 8 nap volt, ugyanez az érték hányásnál 2 nap, hasmenésnél 3 nap és székrekedésnél 47 nap volt.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatok adatai szerint a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek
(eGFR ≥ 30 – < 60 ml/perc/1,73 m2) több emésztőrendszeri mellékhatást tapasztalhatnak szemaglutiddal történő kezelés esetén.
A gastroparesisben szenvedő betegek súlyosabb vagy erőteljesebb emésztőrendszeri hatásokat tapasztalhatnak, ha szemaglutid-kezelésben részesülnek.
Akut pancreatitis
Az akut pancreatitis gyakorisága az ESSENCE-vizsgálatban 0,4% volt a szemaglutiddal, illetve 0,5%
a placebóval végzett kezelés esetén.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a független szakértő által megerősített akut pancreatitis gyakorisága 0,2% volt a szemaglutiddal, illetve < 0,1% a placebóval végzett kezelés esetén. A cardiovascularis kimenetelt tanulmányozó SELECT klinikai vizsgálatban a független szakértő által megerősített akut pancreatitis gyakorisága 0,2% volt a szemaglutiddal, és 0,3% a placebóval végzett kezelés esetén.
Akut epekőbetegség / Cholelithiasis
Az ESSENCE-vizsgálatban cholelithiasisról a szemaglutiddal kezelt betegek 1,4%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,8%-ánál számoltak be.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a szemaglutiddal kezelt betegek 1,6%-ánál cholelithiasisról számoltak be, ami a betegek 0,6%-nál vezetett cholecystitishez. A placebóval kezelt betegek 1,1%-ánál, illetve 0,3%-ánál jelentettek cholelithiasist, illetve cholecystitist.
Fejfájás
Az ESSENCE-vizsgálatban fejfájásról a szemaglutiddal kezelt betegek 8%-ánál, és a placebóval kezeltek 6,3%-ánál számoltak be.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a szemaglutiddal kezelt betegek 12,8%-ánál és a placebóval kezeltek 8,7%-ánál jelentettek fejfájást.
Hajhullás
Az ESSENCE-vizsgálatban hajhullásról a szemaglutiddal kezelt betegek 1,6%-ánál, és a placebóval
kezeltek 0,5%-ánál számoltak be.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a szemaglutiddal kezelt betegek 2,5%-ánál és a placebóval kezeltek 1%-ánál jelentettek hajhullást. Az események erőssége többnyire enyhe volt, és a legtöbb betegnél az esemény megszűnt a kezelés folytatása során. A nagyobb testtömegcsökkenést elérő betegeknél gyakrabban jelentettek hajhullást (≥ 20%).
Megnövekedett pulzusszám
Az ESSENCE-vizsgálatban a szemaglutiddal kezelt betegeknél a kiindulási 75 ütés/perc átlagértékhez képest a 72. héten a pulzusszám 2 ütés/perc átlagos emelkedését figyeltek meg. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a kiindulástól számított maximális növekedés ≥ 10 ütés/perc volt bármely időpontban a kezelési időszak alatt, 43,3% volt a 2,4 mg szemaglutid-csoportban, míg 50,4% a placebocsoportban.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a szemaglutiddal kezelt betegeknél a kiindulási 72 ütés/perc átlagértékhez képest a pulzusszám 3 ütés/perc emelkedését figyelték meg. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a kiindulástól számított pulzusnövekedés ≥ 10 ütés/perc volt bármely időpontban a kezelési időszak alatt, 67% volt a szemaglutid-csoportban, míg 50,1% a placebocsoportban.
Immunogenitás
A fehérjéket vagy peptideket tartalmazó gyógyszerek potenciálisan immunogén tulajdonságaival összhangban szemaglutid-kezelést követően a betegeknél antitestek fejlődhetnek ki. Az ESSENCE-vizsgálatban alacsony (0,4%) volt azoknak a betegeknek az aránya, akik a klinikai vizsgálat megkezdését követő bármely időpontban pozitívnak bizonyultak az antiszemaglutid-antitestekre.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban alacsony (2,9%) volt azoknak a betegeknek az aránya, akik a klinikai vizsgálat megkezdését követő bármely időpontban pozitívnak bizonyultak antiszemaglutid-antitestekre, és a
vizsgálat végén egyetlen betegnél sem észleltek antiszemaglutidneutralizáló-antitesteket vagy endogén GLP-1 neutralizáló hatású antiszemaglutid-antitesteket. A kezelés során a magas szemaglutid koncentrációk csökkenthették a vizsgálat érzékenységét, ezért az álnegatív eredmény kockázata nem zárható ki. Mindazonáltal azoknál az alanyoknál, akiknél az antitest-vizsgálat eredménye pozitív volt a kezelés során és a kezelést követően, az antitestek jelenléte átmeneti volt, és nem volt észlelhető hatásuk a hatékonyságra és a biztonságosságra.
Dysaesthesia
Az ESSENCE-vizsgálatban a szemaglutiddal kezelt betegek 2,9%-ánál, míg a placebóval kezeltek 1,5%-ánál jelentettek a megváltozott bőrérzékeléshez társuló klinikai képhez kapcsolódó eseményeket, mint például paraesthesiát, hyperaesthesiát, bőrfájdalmat, érzékeny bőrt, dysaesthesiát és a bőr égő érzését.
A testtömegkontrollal kapcsolatos, 2,4 mg szemaglutid dózissal végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a 2,4 mg szemaglutiddal kezelt betegek 2,1%-ánál, míg a placebóval kezeltek 1,2%-ánál jelentettek a megváltozott bőrérzékeléshez társuló klinikai képhez kapcsolódó eseményeket.
Mindkét klinikai fejlesztési programban az események erőssége az enyhétől a közepes fokúig terjedt, és a legtöbb betegnél az esemény megszűnt a kezelés folytatása során.
Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Az ESSENCE-vizsgálatban klinikailag jelentős hypoglykaemiát (< 3,0 mmol/l) figyeltek meg a szemaglutiddal kezelt betegek 6,1%-ánál (0,068 esemény/betegév), szemben a placebóval kezelt betegeknél észlelt 5%-kal (0,12 esemény/betegév). Súlyos hypoglykaemiát (amely külső segítséget igényelt a rendeződéshez) a szemaglutid alkalmazása során a betegek 2,2%-ánál jelentettek
(0,015 esemény/betegév), szemben a placebóval kezelt betegeknél észlelt 0,5%-kal (0,003 esemény/betegév).
Egy, túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőttekkel végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatban (STEP 2) klinikailag jelentős hypoglykaemiát figyeltek meg a szemaglutiddal kezelt betegek 6,2%-ánál (0,1 esemény/betegév), szemben a placebóval kezelt betegeknél észlelt 2,5%-kal (0,03 esemény/betegév). A szemaglutid melletti hypoglykaemia előfordult szulfonilurea együttes alkalmazásakor és a nélkül is. Egy epizódot jelentettek súlyosként (a betegek 0,2%-ánál,
0,002 esemény/betegév) egy olyan beteg esetében, aki nem részesült egyidejűleg szulfonilurea-terápiában. A szemaglutid szulfonilureával történő együttes alkalmazásakor a hypoglykaemia kockázata megnövekedett.
Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Egy két évig tartó klinikai vizsgálat során a szemaglutid 0,5 mg-os és 1 mg-os dózisát vizsgálták placebóval összevetve 3297 olyan beteg bevonásával, akik 2-es típusú diabetesben szenvedtek, magas volt a cardiovascularis rizikójuk, hosszú ideje állt fenn náluk diabetes, és rosszul kontrollált volt a vércukorszintjük. Ebben a vizsgálatban diabeteses retinopathia szövődményének minősített esemény szemaglutid mellett (3%) több betegnél fordult elő, mint placebo mellett (1,8%). Ezt ismert diabeteses retinopathiában szenvedő, inzulinnal kezelt betegek körében figyelték meg. A kezelési különbség korán jelentkezett és a klinikai vizsgálat teljes ideje alatt fennállt.
Az ESSENCE-vizsgálatban retinabetegséget a szemaglutiddal kezelt betegek 3,1%-ánál és a placebóval kezelt betegek 4,1%-ánál jelentettek. Kevés betegnél számoltak be diabeteses retinopathiáról (1,1%, illetve 1,4%).
Egy, túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőttekkel végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatban (STEP 2) retinabetegséget a 2,4 mg szemaglutiddal kezelt betegek 6,9%-ánál, az 1 mg szemaglutiddal kezelt betegek 6,2%-ánál és a placebóval kezelt betegek 4,2%-ánál jelentettek. Az események nagy részét diabeteses retinopathiaként (4%, 2,7% és 2,7%) és nem proliferatív retinopathiaként (0,7%, 0% és 0%) jelentették.
Nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION)
Különböző nagy epidemiológiai vizsgálatok eredményei alapján, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegek szemaglutid-expozíciója a NAION-kialakulás kockázati arányának megközelítőleg kétszeres növekedésével jár együtt, ami körülbelül egy további esetet jelent 10 000 kezelésben töltött betegévenként.
Gyermekek és serdülők
A szemaglutidot nem vizsgálták MASH-ben szenvedő, 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.
Legalább 12 éves, de 18 évesnél fiatalabb, elhízott vagy túlsúlyos, és legalább egy, a testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálat során, 133 beteg kapott szemaglutidot. A klinikai vizsgálat időtartama 68 hét volt.
Összességében, a gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és erőssége hasonló volt a felnőtteknél megfigyeltekhez. Epekövességet a szemaglutiddal kezelt betegek 3,8%-ánál, és a placebóval kezelt betegek 0%-ánál jelentettek.
Nem találtak növekedésre vagy nemi érésre kifejtett hatást a 68 hetes kezelést követően. Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - KAYSHILD 1 MG
Farmakoterápiás csoport: Cukorbetegség kezelésére való gyógyszerek, glükagonszerű peptid-1-analógok (GLP-1-analógok), ATC kód: A10BJ06
Hatásmechanizmus
A szemaglutid egy GLP-1-analóg, a humán GLP-1-hez viszonyított 94%-os szekvenciahomológiával. A szemaglutid GLP-1-receptor-agonistaként hat, amely szelektíven kötődik a GLP-1-receptorhoz, a natív GLP-1 célpontjához, és aktiválja azt. A GLP-1-receptorok széles körben megtalálhatók a szervezetben (például a hasnyálmirigyben, a vesében, az agyban, a szívben, az érrendszerben, az immunrendszerben és a tüdőben); azonban a májsejtekben nem mutatták ki jelenlétüket.
A májra vonatkozó hatásmechanizmus többtényezős, és feltételezhetően olyan anyagcsere-tényezők javulásán keresztül valósul meg, mint a testtömegcsökkenés, a glükóz- és lipidanyagcsere javulása, valamint a gyulladás csökkenése. A szemaglutid hatással van a gyulladásban és a fibrosisban szerepet játszó génútvonalakra, ezáltal a MASH-ben szenvedő betegek proteomikai mintázatát előnyösen alakítja. Ezenkívül, a szemaglutid csökkenti a májban történő zsírlerakódást.
A szemaglutid csökkenti a testtömeget, a lecsökkent étvágy és az ennek következtében lecsökkent energiafelvétel révén. Emellett a szemaglutid csökkenti azt a késztetést, hogy a beteg a magas zsírtartalmú ételeket részesítse előnyben.
Ezenkívül, a szemaglutid glükózfüggő jelleggel csökkenti a vér glükózszintjét oly módon, hogy stimulálja az inzulinelválasztást és csökkenti a glükagonelválasztást, amikor magas a vér glükózszintje. A vércukorszint csökkentésének mechanizmusában szerepet játszik a gyomor ürülésének kismértékű késleltetése is a korai postprandialis fázisban. Hypoglykaemia alatt a szemaglutid csökkenti az inzulinelválasztást, és nem mérsékli a glükagonelválasztást.
A szemaglutid előnyösen befolyásolja a vérlipidek szintjét, csökkenti a szisztolés vérnyomást és csökkenti a gyulladást. Továbbá, állatkísérletek kimutatták, hogy a szemaglutid csökkenti az atherosclerosis kialakulását, és gyulladáscsökkentő hatású a szív- és érrendszerben.
Farmakodinámiás hatások
A MASH-betegség aktivitása
Szövettani vizsgálatok alapján, a szemaglutid javítja a MASH-betegség aktivitásának egyes elemeit, azáltal, hogy csökkenti a steatosist, a gyulladást és a hepatociták ballonos degenerációját. Ezenkívül, a tranziens elasztográfiával (TE) meghatározott kontrollált attenuációs paraméter (CAP – Controlled Attenuation Parameter), valamint mágneses rezonancia vizsgálat során a protonsűrűség mérésével meghatározott zsírfrakció (MRI-PDFF – Magnetic Resonance Imaging - Proton Density Fat Fraction) alapján, a szemaglutid csökkenti a máj steatosisát.
A glutamát-piruvát-transzamináz (GPT [ALAT]) és a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT [ASAT)]) szintjének javulását is megfigyelték.
Májfibrosis
A szemaglutid csökkenti a TE-vel mért májtömöttséget, valamint mérsékli az Enhanced Liver Fibrosis (ELF) pontszámot és a biomarker III-as típusú kollagén propeptidjének (Pro-C3) szintjét.
Éhomi lipidek
A szemaglutid a placebóhoz viszonyítva 17%-kal csökkentette az éhomi triglicerid-koncentrációt és 4,7%-kal javította a HDL-koncentrációt.
Glükóz- és inzulinérzékenység
MASH-ben és 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a szemaglutid 1,1%-kal csökkentette a HbA1c-t a placebóhoz (0%) képest.
Azoknál a MASH-ben szenvedő betegeknél, akik nem szenvedtek 2-es típusú diabetesben, a becsült inzulinrezisztencia-homeosztázis modell (HOMA-IR) csökkenése nagyobb volt a szemaglutid esetében (–32,5%), mint a placebónál (–0,5%).
Glükózfüggő inzulin- és glükagonelválasztás
A szemaglutid glükózfüggő jelleggel stimulálja az inzulinelválasztást, csökkenti a glükagonelválasztást, és ezáltal csökkenti a vér magas glükózkoncentrációját. Szemaglutid alkalmazásakor a 2-es típusú diabeteses betegek inzulinelválasztási sebessége az egészségesekéhez hasonló volt.
Indukált hypoglykaemia alatt a szemaglutid a placebóval összehasonlítva nem módosította az ellenszabályozásként működő fokozott glükagonelválasztást és nem rontotta a C-peptid csökkenését 2-es típusú diabeteses betegeknél.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A szemaglutid hatásosságát és biztonságosságát egy III. fázisú vizsgálatban (ESSENCE) értékelték F2 vagy F3 stádiumú MASH-ben szenvedő felnőtt betegeknél.
Az ESSENCE-vizsgálat egy 240 hetes, randomizált, több vizsgálati centrumban végzett, kettős vak, párhuzamos csoportos elrendezésű vizsgálat. A bevont betegeknél a kiinduláskor vagy a közelmúltban végzett májbiopszia klinikailag jelentős, metabolikus diszfunkcióhoz társult steatosisos májbetegséget (MASLD) igazolt, ami MASH-t F2 vagy F3 stádiumú fibrosissal együtt, és ≥ 4 nem alkoholos zsírmájbetegség aktivitási pontszámot (NAS) jelentett úgy, hogy a steatosis, a lobularis gyulladás és a hepatociták ballonos degenerációja legalább 1-es pontszámot ért el. A hatásosságot az alapján ítélték meg, hogy a szemaglutid miként hatott a steatohepatitis rendeződésére (ahol a NAS-t úgy határozták meg, hogy gyulladás esetében 0–1, hepatociták ballonos degenerációja esetében 0, a steatosisra pedig bármilyen érték elfogadott [a NASH CRN szerint]) a májfibrosis rosszabbodása nélkül (a fibrosist a NASH CRN fibrosisskálán 0-tól 4-ig osztályozták), valamint a májfibrosisban bekövetkező legalább egy stádiumnyi javulás (a NASH CRN fibrózisskálán ≥ 1 fokozat javulásként meghatározva) a
steatohepatitis rosszabbodása nélkül (azaz a NAS-pontszám nem növekedett a kiinduláshoz képest a hepatociták ballonos degenerációjára, a gyulladásra vagy a steatosisra vonatkozóan), a kiindulás utáni
72. héten vett májbiopsziák alapján.
A 72. heti időközi elemzésbe összesen 800 beteget vontak be, akiket korábban 2:1 arányban randomizáltak szemaglutidra (534 beteg) vagy placebóra (266 beteg). Közülük 31,3%-nál MASH és F2 stádiumú fibrosis, 68,8%-nál pedig MASH és F3 stádium fibrosis állt fenn, a kiinduláskor végzett értékelés alapján. Az átlagéletkor 56 év volt, a betegek 25,3%-a volt 65 év feletti. A résztvevők 57,1%-a nő volt. Az átlag BMI 34,6 kg/m2 volt; a betegek 6,6%-ának BMI-je < 25, 72,8%-ának BMI-je ≥ 30 volt, és 55,9%-uk 2-es típusú diabetesben szenvedett. A TE-vel mért májtömöttség kiindulási
(mértani közép) értéke 11,5 kPa volt; az ELF-pontszám (mediánja) 9,9, a FIB-4 (mediánja) 1,6, a GPT (ALAT) (mértani középe) 56,8 egység/l, a GOT (ASAT) (mértani középe) pedig 46,6 egység/l volt.
A 72. héten a szemaglutid szuperior volt a placebóhoz képest a steatohepatitis rendeződésének indukálásában a májfibrosis rosszabbodása nélkül, a májfibrosis javulásának indukálásában a steatohepatitis romlása nélkül, valamint a steatohepatitis rendeződésében a májfibrosis javulásával együtt is (lásd 3. táblázat). A szemaglutid-kezelés a 72. héten a placebóhoz viszonyítva nagyobb mértékű és tartós fogyást, valamint a nem invazív májvizsgálatok eredményeinek javulását eredményezte (lásd 3. táblázat).
A hatásosságot kortól, nemtől, rassztól és etnikumtól függetlenül figyelték meg, továbbá független volt a kiinduláskor meghatározott fibrosisstádiumtól, májfunkciótól, BMI-től, 2-es típusú diabetestől és a vesefunkciótól is.
-
táblázat ESSENCE: Eredmények a 72. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 534 266 A steatohepatitis rendeződése és a májfibrosis rosszabbodásának hiánya1 Terápiásválasz-adók aránya (%)2 62,9 34,3 Eltérés (%-pont) a placebóhoz képest [95%-os CI]3 28,6 [21,1; 36,2]* - A májfibrosis javulása és a steatohepatitis rosszabbodásának hiánya4 Terápiásválasz-adók aránya (%)2 36,8 22,4 Eltérés (%-pont) a placebóhoz képest [95%-os CI]3 14,4 [7,5; 21,3]* - A steatohepatitis rendeződése és a májfibrosis javulása5 Terápiásválasz-adók aránya (%)2 32,7 16,1 Eltérés (%-pont) a placebóhoz képest [95%-os CI]3 16,5 [10,2; 22,8]* - Testtömeg Kiindulás (kg) 95,4 97,6 Változás (%) a kiinduláshoz képest6 −10,5 −2,0 Eltérés (%-pont) a placebóhoz képest [95%-os CI]6 −8,5 [−9,5; −7,4]* - A TE-vel mért májtömöttség Betegek száma a kiinduláskor7 417 216 Kiindulás (kPa)8 11,5 11,6 Változás (%) a kiinduláshoz képest6 −31,1 −13,5 Relatív eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]6 −20,4 [−25,9; −14,4] - ELF-pontszám Kiindulás 10,0 10,0 Változás a kiinduláshoz képest6 −0,57 0,01 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]6 −0,57 [−0,68; −0,47] - GPT (ALAT) Kiindulás (egység/l)8 57,1 56,4 Változás (%) a kiinduláshoz képest6 −52,1 −22,2 Relatív eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]6 −38,5 [−43,4; −33,1] - 2,4 mg szemaglutid placebo GOT (ASAT) Kiindulás (egység/l)8 46,9 45,9 Változás (%) a kiinduláshoz képest6 −44,9 −17,1 Relatív eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]6 −33,5 [−37,9; −28,9] - GPT (ALAT): glutamát-piruvát-transzamináz, GOT (ASAT): glutamát-oxálacetát-transzamináz, ELF: Enhanced Liver Fibrosis – fokozott májfibrosis, TE: tranziens elasztográfia
* p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 A steatohepatitis rendeződését a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) aktivitási pontszáma (NAS) alapján definiálták: gyulladás esetében 0–1, a hepatociták ballonos degenerációja esetében 0, a steatosisra pedig bármilyen érték elfogadott (a nem alkoholos steatohepatitis klinikai kutatási hálózat – NASH CRN szerint). A fibrosist a NASH CRN fibrosisskálán 0-tól 4-ig osztályozzák.
2 A hiányzó megfigyeléseket feltétel nélküli referencia alapján, többszörös imputációval (MI) pótolták.
3 Cochran–Mantel–Haenszel-teszttel becsült érték, a kiindulási diabetesstátusz és a kiindulási fibrosisstátusz szerint rétegezve.
4 A fibrosis javulását a NASH CRN fibrosisskálán észlelt ≥ 1 fokozatnyi javulásként definiálták. A steatohepatitis rosszabbodásának hiányát a következők szerint definiálták: A kiindulási értékhez képest nincs növekedés a hepatociták ballonos degenerációjára, a gyulladásra vagy a steatosisra vonatkozó NAS-pontszámban.
5 A steatohepatitis rendeződését a NAS-pontszám alapján a következők szerint definiálták: gyulladás esetében 0–1 érték, a hepatociták ballonos degenerációjára 0 érték, a steatosisra pedig bármilyen érték elfogadott (a NASH CRN szerint). A fibrosis javulását a NASH CRN fibrosisskálán észlelt ≥ 1 fokozatnyi javulásként definiálták.
6 Feltétel nélküli referencia alapján, többszörös imputáció alkalmazásával ANCOVA modell használatával becsült érték.
7 A szükséges berendezéssel rendelkező vizsgálóhelyek betegei.
8 Mértani közép.
A cardiovascularis biztonságosság
A randomizált, kettős vak, placebokontrollos, eseményvezérelt SELECT klinikai vizsgálat eredményei alapján, melybe 17 604 olyan beteget vontak be, akik fennálló cardiovascularis betegséggel rendelkeztek és BMI-jük legalább 27 kg/m2 volt, nincs jelentős nemkívánatos cardiovascularis eseményre (MACE) vonatkozó semmilyen káros cardiovascularis biztonságossági problémára utaló jel – a relatív hazárd (HR – hazard ratio) 0,80 [95%-os CI: 0,72; 0,90] – a MACE-t a következő események kompozit végpontjaként definiálták: cardiovascularis elhalálozás (beleértve a meg nem határozott okból bekövetkező elhalálozást), nem fatális myocardialis infarctus vagy nem fatális stroke. Mindegyik komponens hozzájárult a MACE csökkentéséhez.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Kayshild vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a MASH kezelésére vonatkozóan (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Feltételes jóváhagyás
Ezt a gyógyszert „feltételes jóváhagyással” engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerre vonatkozóan további adatokat kell benyújtani.
Az Európai Gyógyszerügynökség legalább évente felülvizsgálja az erre a gyógyszerre vonatkozó új információkat, és szükség esetén ez az alkalmazási előírás is módosul.
A natív GLP-1-hez viszonyítva a szemaglutidnak hosszabb a felezési ideje, kb. 1 hét, így alkalmas heti egyszeri subcutan beadásra. A megnyúlt felezési idő elsődleges magyarázata az albuminkötődés, amely csökkenti a renális clearance-t, és védelmet nyújt a metabolikus lebomlás ellen. Ezenkívül a szemaglutid stabil a DPP-4 enzim révén bekövetkező lebontással szemben.
Felszívódás
A IIIa fázisú klinikai vizsgálat adatai alapján a szemaglutid fenntartó dózisának subcutan beadását követően a szemaglutid dinamikus egyensúlyi koncentrációjának átlaga körülbelül 80 nmol/l volt a MASH-ben és F2 vagy F3 stádiumú fibrosisban szenvedő betegeknél, ahol a betegek 90%-ánál az átlagos koncentráció 52 nmol/l és 122 nmol/l között volt. A szemaglutid dinamikus egyensúlyi állapotban elért expozíciója arányosan nőtt a heti egyszeri 0,25 mg dózistól a 2,4 mg dózisig történő adagolással. A dinamikus egyensúlyi állapotban elért expozíció a 72. hétig stabil maradt az idő múlásával. A hasba, a combba vagy a felkarba történő subcutan beadás hasonló expozíciót eredményezett. A szemaglutid abszolút biohasznosulása 89% volt.
Eloszlás
A MASH-ben és F2 vagy F3 stádiumú fibrosisban szenvedő betegeknél a subcutan beadott szemaglutid átlagos eloszlási térfogata körülbelül 13,7 l volt. A szemaglutid nagymértékben kötődött a plazmaalbuminhoz (> 99%).
Biotranszformáció
Kiválasztás előtt a szemaglutid a peptidgerinc proteolitikus hasításával és a zsírsav-oldallánc sorozatos béta-oxidációjával metabolizálódik. A neutrális endopeptidáz (NEP) enzimet az aktív metabolikus enzimek egyikeként azonosították.
Elimináció
A szemaglutiddal kapcsolatos anyagok fő kiválasztási útvonala a vizelet és a széklet. A felszívódott dózis körülbelül 3%-a választódott ki intakt szemaglutidként a vizeletbe.
A MASH-ben és F2 vagy F3 stádiumú fibrosisban szenvedő betegeknél a szemaglutid clearance körülbelül 0,05 l/h volt. A körülbelül 1 hetes eliminációs felezési idő miatt a szemaglutid az utolsó, 2,4 mg-os dózistól számítva körülbelül még 7 hétig van jelen a keringésben.
Különleges betegcsoportok
Idősek
18–80 éves betegek részvételével végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokból származó adatok alapján az életkor nem befolyásolta a szemaglutid farmakokinetikáját.
Nem, rassz és etnikum
A nem (494 nő, 326 férfi), a rassz (fehér és egyéb [641 beteg], ázsiai [179 beteg]) és az etnikum (spanyol vagy latin [137 beteg], nem spanyol vagy nem latin [683 beteg]) nem befolyásolta a szemaglutid farmakokinetikáját a II. és III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Testtömeg
A testtömeg befolyásolta a szemaglutid expozícióját. A nagyobb testtömeg alacsonyabb expozícióval járt; 20%-os testtömegkülönbség két személy között körülbelül 19%-os különbséget okoz az expozícióban. A 2,4 mg-os heti szemaglutid-dózis megfelelő szisztémás expozíciót biztosított a 42,7–206 kg testtömegtartományban.
Vesekárosodás
A vesekárosodás klinikailag nem befolyásolta érdemben a szemaglutid farmakokinetikáját. Ezt különböző (enyhe, közepes fokú, súlyos fokú, valamint dialízist igénylő) vesekárosodás esetén, normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva mutatták ki egyszeri 0,5 mg szemaglutid-dózis alkalmazását követően. Ezt MASH-ben szenvedő, enyhe – közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél is kimutatták a II. és III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Májkárosodás
A májkárosodás egyáltalán nem befolyásolta a szemaglutid expozícióját. Egy egyszeri 0,5 mg szemaglutid dózissal végzett vizsgálatban a szemaglutid farmakokinetikáját különböző (enyhe [Child-Pugh A] közepesen súlyos [Child-Pugh B] vagy súlyos [Child-Pugh C]) fokú májkárosodásban értékelték, normál májfunkciójú betegekkel összehasonlítva.
Májfibrosis
A májfibrosis stádiuma (F1–F4c) nem befolyásolta a szemaglutid expozícióját a II. és III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
A diabetes státusza
A 2-es típusú diabetes nem befolyásolta a szemaglutid expozícióját a II. és III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Immunogenitás
Szemaglutiddal kezelve, szemaglutid elleni antitestek kialakulása alacsony gyakorisággal fordult elő (lásd 4.8 pont), és a válasz látszólag nem befolyásolta a szemaglutid farmakokinetikáját.
Gyermekek és serdülők
A szemaglutid biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb, MASH-ben szenvedő gyermekek és serdülők esetében nem vizsgálták.
A szemaglutid farmakokinetikai tulajdonságait egy olyan klinikai vizsgálattal értékelték, melyben 12 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb, elhízott vagy túlsúlyos, és legalább egy testtömeggel
kapcsolatos komorbiditásban szenvedő gyermekek és serdülők (124 beteg, testtömeg: 61,6–211,9 kg) vettek részt. A szemaglutid expozíciója 12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél hasonló volt, mint az elhízott vagy túlsúlyos felnőtteknél.
Gyógyszerészeti jellemzők - KAYSHILD 1 MG
dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát propilénglikol
fenol
sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Használat előtt: 3 év.
Az első használat után: 6 hét. Legfeljebb 30 °C-on vagy hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C között) tárolandó.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Hűtést biztosító alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az injekciós toll kupakját tartsa az injekciós tollon, amikor nem használja.
A gyógyszer első használatot követő tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
1,5 ml-es vagy 3 ml-es üvegpatron (I-es típusú üveg), egyik végén gumi- (klórbutil-) dugattyúval, másik végén alumíniumkupakkal lezárva, melybe egy többrétegű (brómbutil/poliizoprén) gumilapot helyeztek. A patront egy polipropilénből, polioximetilénből, polikarbonátból és akrilnitril-butadién-sztirolból készült egyszer használatos, előretöltött injekciós tollba szerelték.
1 db előretöltött injekciós tollat és 4 db egyszer használatos NovoFine Plus tűt tartalmazó kiszerelés.
A Kayshild injekciót nem szabad felhasználni, ha nem tűnik átlátszónak és színtelennek! Az injekciós tollat nem szabad felhasználni, ha korábban megfagyott!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Az injekciós toll többszöri alkalmazásra való. Négy (4) dózist tartalmaz. A 4 dózis beadását követően – annak ellenére, hogy a készítményt helyesen alkalmazták – maradhat még oldat az injekciós tollban. Bármennyi oldat maradt az injekciós tollban, annak mennyisége nem elegendő még egy dózis beadásához és az injekciós tollat ki kell dobni.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy minden egyes injekció beadása után a tűt az arra vonatkozó előírások szerint dobja ki, és hozzácsatlakoztatott injekciós tű nélkül tárolja a Kayshild injekciós tollat. Ezzel elkerülhető a tű elzáródása és szennyeződése, a fertőzések átvitele, az oldat kifolyása és a pontatlan adagolás.
Az injekciós toll kizárólag egyetlen személy által történő használatra való.
A Kayshild injekciót legfeljebb 8 mm hosszúságú és 30G, 31G vagy 32G vastagságú, egyszer használatos tűvel szabad beadni.