1. A nyálmirigyek működési zavara okozta panaszok enyhítése súlyos, a fej-nyaki régióban kialakult carcinoma sugárkezelésének szövődményeként kialakult xerostomiában.

2. A szájszárazság és a szem kiszáradásának enyhítése Sjögren-syndromában.

Adagolás

1.) A fej-nyaki régió carcinomája:

A javasolt kezdő adag felnőtteknek 3 × 5mg (3×1 tabletta) naponta. A terápiás hatás rendszerint 4-8 hetes kezelés után éri el maximumát. Ha a beteg jól tolerálja a 15mg-os napi adagot és nem kielégítő a 4 hetes kezelés után mutatkozó hatás, mérlegelhető a napi dózis növelése legfeljebb 30mg-ra. Nagyobb adagok alkalmazásakor a gyógyszerfüggő mellékhatások gyakoriságának növekedése is várható. Ha 2-3 havi kezelés után sem enyhül a xerostomia, abba kell hagyni a Salagen filmtabletta alkalmazását.

2.) Sjögren-syndroma

Felnőttek javasolt adagja 4 × 5mg (4×1 tabletta) naponta. Ha a beteg jól tolerálja a 20mg-os napi adagot és nem kielégítő a 4 hetes kezelés után mutatkozó hatás, mérlegelhető a napi dózis növelése legfeljebb 30mg-ra. Ha 2-3 havi kezelés után sem enyhül a xerostomia és a kötőhártya szárazsága, abba kell hagyni a Salagen filmtabletta alkalmazását.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Dózismódosítás nem szükséges.

Gyermekek és serdülők

Biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Májkárosodás

Közepesen súlyos és súlyos májcirrhosisban csökkentett kezdő adagot kell alkalmazni. A Salagen tolerálhatósága és a kezelés biztonságossága függvényében fokozatosan a szokásos szintre (3×5mg/nap) növelhető a napi adag.

Vesekárosodás

Nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy meghatározható legyen a pilokarpin és metabolitjai vesén keresztül történő kiválasztásának jelentősége, így veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az adagolásra vonatkozóan nem lehetséges ajánlást adni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

1.) A fej-nyaki régió carcinomája:

A tablettát közvetlenül étkezés után, egy teljes pohár vízzel kell bevenni. A napi dózis utolsó részletét mindig az esti étkezés alkalmával kell bevenni.

2.) Sjögren-syndroma

A tablettát étkezéskor és az esti lefekvéskor, egy teljes pohár vízzel kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Minden olyan kórkép, amiben a miosis kerülendő (pl. heveny iritis).

• Klinikailag jelentős, kezeletlen szív- és vesebetegség.

• Asthma bronchiale.

• Krónikus betegségek, amelyekben kockázatos a kolinerg agonisták alkalmazása.

Profúz verejtékezéssel járó állapotokban – ha korlátozott a folyadékbevitel lehetősége – dehidráció veszélye miatt körültekintően kell alkalmazni.

Pilokarpinnal kezelt asthmás betegekben a légúti ellenállás fokozódásáról számoltak be. A súlyos szív-érrendszeri kórképekben szenvedő betegek szervezete nem feltétlenül képes kompenzálni a pilokarpin okozta haemodinamikai ingadozást és szívritmus-változást. Kezelt asthmában vagy klinikailag jelentős cardiovasculáris betegségben ezért csak abban az esetben adható – gondos orvosi felügyelettel – pilokarpin, ha a kezelés várható előnyei felülmúlják a lehetséges veszélyeket.

A következő kórképekben/állapotokban körültekintően kell alkalmazni a Salagen filmtablettát:

• Idült hörghurutban és/vagy idült obstruktív tüdőbetegségben fennálló légúti hyperreaktivitás esetén – a légúti simaizomzat tónusának fokozódása és a hörgőváladék mennyiségének növekedése panaszokat okozhat.

• Epekőbetegségben, epeúti kórképekben, ill. ezek gyanúja esetén – az epehólyag simaizomzatának összehúzódása szövődményeket (pl. cholecystitist, cholangitist, és epeúti elzáródást) okozhat.

• Peptikus fekélybetegségben – a Salagen fokozhatja a gyomorsav-elválasztást.

• Cognitív diszfunkcióban vagy pszichiátriai kórképekben – a kolinerg szerek (pl. a pilokarpin‑hidroklorid) dózisfüggő központi idegrendszeri hatásokat fejthetnek ki.

• Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a Salagen alkalmazásakor körültekintően kell eljárni.

• A pilokarpin fokozhatja az ureter simaizomzatának tónusát és ezáltal – elméletben – vesegörcsöt (vagy „ureterális refluxot”) idézhet elő, legfőképpen vesekövességben szenvedőkön.

• Szűk csarnokzugú glaucomában körültekintően kell alkalmazni a Salagen tablettát.

β-adrenerg receptor antagonistákat szedő betegekben ingerületvezetési zavar kialakulásának lehetősége miatt körültekintően kell alkalmazni a készítményt.

Salagen és paraszimpatomimetikus hatású készítmények egyidejű alkalmazásakor a kombinált szerek hatásainak additív fokozódása várható.

A pilokarpin antagonizálhatja az egyidejűleg adott antikolinergikumok hatásait (pl. atropin, inhalációs ipratrópium).

Bár nem végeztek szabályszerű gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatokat, a Salagen hatékonyságát Sjögren-syndromás betegeken értékelő vizsgálatok résztvevőinek legalább 10%-a szedte egyidejűleg a következő szereket: acetilszalicilsav, műkönny, kalcium, konjugált ösztrogének, hidroxiklorokin-szulfát, ibuprofén, levotiroxin-nátrium, medroxiprogeszteron-acetát, metotrexát, multivitamin-készítmények, naproxén, omeprazol, paracetamol, és prednizolon. A terápiás hatást tanulmányozó vizsgálatok során nem észleltek toxikus mellékhatásokat.

In vitro vizsgálatokban a pilokarpin CYP2A6 gátló hatásúnak mutatkozott. Az in vivo gátló hatás, és ezáltal a CYP2A6 szubsztrátokkal (pl. irbezartán, kumarin) való kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a pilokarpin tekintetében. A pilokarpin magzati túlélésre és fejlődésre kifejtett hatásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre humán adatok. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).

A Salagen alkalmazása nem javasolt terhes és olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a pilokarpin, ill. metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Szoptató anyáknak csak feltétlenül szükséges esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelésével adható.

Termékenység

A pilokarpin női termékenységre kifejtett hatásai nem ismertek. Egereken, patkányokon és kutyákon elvégzett kísérletek során a spermatogenezis rendellenességeit észlelték. Egy patkányokon elvégzett vizsgálatban a nőstények termékenységének károsodására utaló jeleket is megfigyeltek (lásd 5.3 pont). A termékenységre gyakorolt hatások biztonságossági határértéke nem ismert.

A rendelkezésre álló állatkísérletes eredmények alapján (5.3 pont) a Salagen tabletta elővigyázatosságból csak abban az esetben alkalmazható gyermeket tervező férfiaknál, ha a kezelés előnyei meghaladják a nemzőképesség károsodásának kockázatát.

Ha a Salagen mellékhatásaként szédülés lép fel, nem javasolt, hogy a beteg járművet vezessen és gépeket kezeljen.

A pilokarpin alkalmazása után a mélységérzékelés romlásáról és a látás homályossá válásáról számoltak be. Az utóbbi következtében csökkenhet a látásélesség – különösen éjszaka, ill. a szemlencse magjának kóros elváltozása esetén. Ha a Salagen filmtablettát szedő beteg az említett rendellenességekről számol be, nem javasolt éjszaka a járművezetés, illetve elégtelen megvilágítású helyen a balesetveszélyes tevékenységek folytatása.

A Salagen tabletta alkalmazása során észlelt mellékhatások zöme a nagyfokú paraszimpatikus izgalom következménye. Ezek a reakciók dózisfüggők és rendszerint enyhe lefolyásúak, illetve spontán megszűnnek. Olykor azonban súlyos mellékhatások is előfordulhatnak, ezért ajánlott gondosan figyelemmel kísérni a kezelt betegek állapotát.

A kezelés alatt megfigyelt nemkívánatos hatások felsorolása a következő gyakorisági kategóriák szerint történt:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Általános tünetek

Nagyon gyakori: influenzaszerű panaszok

Gyakori: asthaenia, borzongás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: rhinitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: verejtékezés

Gyakori: allergiás reakciók (pl. bőrkiütés, pruritus)

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: fejfájás

Gyakori: szédülés

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: pollakisuria

Ritka: sürgető vizelési inger

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: emésztési panaszok, hasmenés, hasi fájdalom, émelygés, hányás, székrekedés, fokozott nyálelválasztás

Ritka: bélgázok

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: kipirulás (értágulat), hypertensio, szívdobogásérzés

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Gyakori: könnycsorgás, homályos látás, látászavarok, conjunctivitis, szemfájdalom.

A Salagen mellékhatásainak gyakorisága idős, ill. fiatal korban sem változik – ez alól csupán a 65 évesnél idősebb betegek által szignifikánsan sűrűbben panaszolt szédülés kivétel.

A következő, a pilokarpin eredendő farmakológiai sajátosságaira visszavezethető mellékhatásokról is beszámoltak a szakirodalomban: respirációs distress, gastrointestinalis spazmus, atrioventriculáris blokk, tachy- vagy bradycardia, szívritmuszavar, hypotensio, shock, tremor, pszichiátriai rendellenességek (többek között emlékezetkiesés, hallucinációk, emocionális labilitás, zavartság, izgatottság).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás „kolinerg-krízis”-hez vezethet, amelyre muszkarinos és nikotinos hatások egyaránt jellemzők.

A túladagolás muszkarinos hatások által okozott tünetei a hasi görcsök, hasmenés, hányinger és hányás, akaratlan széklet- és vizeletürítés, verejtékezés, nyálcsorgás, fokozott bronchialis szekréció, miosis, bradycardia és alacsony vérnyomás.

A nikotinos hatások a következők lehetnek: önkéntelen izomrángások, izomgörcsök (fasciculatio) és általános gyengeség.

A muszkarinos hatások csökkentésére antidotumként atropin adható. Szükség szerint szupportív kezelést kell alkalmazni; súlyos légzésdepresszió esetén mesterséges lélegeztetést kell indítani.