TELMISARTAN/HYDROCHLOROTHIAZIDE TAD 80 MG/25 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TELMISARTAN/HYDROCHLOROTHIAZIDE 80 MG/25 MG
Esszenciális hypertonia kezelése.
Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 40mg/12,5mg tabletta és Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/12,5mg tabletta:
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD állandó dózisösszetételű (40mg telmizartánt és 12,5mg hidroklorotiazidot, valamint 80mg telmizartánt és 12,5mg hidroklorotiazidot tartalmazó) kombinált készítmény olyan felnőttek számára javallott, akik vérnyomása telmizartán monoterápiával nem állítható be megfelelően.
Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/25mg tabletta:
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD állandó dózisösszetételű (80mg telmizartánt és 25mg hidroklorotiazidot tartalmazó) kombinált készítmény olyan felnőttek számára javallott, akik vérnyomása Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/12,5mg tablettával (80mg telmizartán / 12,5mg hidroklorotiazid) nem állítható be megfelelően, vagy akik vérnyomása előzőleg már stabilizálódott a külön-külön adott telmizartán és hidroklorotiazid alkalmazása során.
Adagolás
Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettát azoknak a betegeknek kell szedniük, akiknek a vérnyomása egyedül telmizartánnal nem állítható be megfelelően. Az állandó összetételű kombináció alkalmazása előtt ajánlott a két összetevő adagját külön-külön, egyénre szabottan beállítani. Ha klinikailag helyénvaló, megfontolható a közvetlen áttérés a monoterápiáról az állandó kombinációra.
-
Napi egy Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 40mg/12,5mg tabletta adható, ha 40mg telmizartánnal nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása.
-
Napi egy Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/12,5mg tabletta adható, ha 80mg telmizartánnal nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása.
-
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/25mg tabletta alkalmazható naponta egyszer olyan betegeknél, akik vérnyomása Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/12,5mg tablettával nem állítható be megfelelően, vagy akik vérnyomása előzőleg már stabilizálódott a külön-külön adott telmizartán és hidroklorotiazid alkalmazása során.
Vesekárosodás
Tanácsos időszakosan ellenőrizni a veseműködést (lásd 4.4pont).
Májkárosodás
Enyhe-középsúlyos májkárosodás esetén a napi adag nem lehet több egy Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 40mg/12,5mg tablettánál. Súlyos májkárosodás esetén nem javallott a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazása. A tiazidokat károsodott májműködésű betegeken körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.4pont).
Idősek
Nem szükséges módosítani az adagolást.
Gyermekek és serdülők
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD biztonságosságát és hatásosságát 18év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tabletta naponta egyszeri, szájon át történő alkalmazásra szánt készítmény, amit folyadékkal kell bevenni, étkezés közben vagy attól függetlenül.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Túlérzékenység más szulfonamid-származékokkal szemben (mivel a hidroklorotiazid szulfonamid-származék gyógyszer).
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
-
Cholestasis és az epeutak elzáródásos rendellenességei.
-
Súlyos májkárosodás.
-
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc).
-
Refrakter hypokalaemia, hypercalcaemia.
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Terhesség
Az angiotenzin II-receptor antagonista kezelést a terhesség alatt nem szabad megkezdeni. Hacsak az angiotenzin II-receptor antagonista kezelés folytatását nem tekintik elengedhetetlennek, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, amely esetében igazolt a terhesség alatti alkalmazás biztonságossága. Terhesség megállapításakor az angiotenzin II-receptor antagonista kezelést azonnal abba kell hagyni és, ha szükséges, alternatív kezelést kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Májkárosodás
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tabletta nem adható cholestasisban, epeúti elzáródással járó betegségekben, vagy súlyos májelégtelenségben (lásd 4.3pont), mivel a telmizartán javarészt az epével ürül ki a szervezetből. Ezekben a betegekben várhatóan csökkent a telmizartán hepaticus clearance-e.
Ezen kívül a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettát károsodott májműködésű vagy progrediáló májbetegségben szenvedő betegeknél körültekintően kell alkalmazni, mert ezekben az állapotokban a folyadék- és elektrolit-háztartás egyensúlyának kisebb megingásai is májkómát idézhetnek elő. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincsenek klinikai tapasztalatok a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazásával.
Renovascularis hypertonia
Kétoldali arteria renalis szűkület, vagy az egyetlen működő vese artériájának szűkülete esetén a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható szerekkel végzett kezelés súlyos hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának fokozott veszélyével jár.
Vesekárosodás és vesetranszplantáció
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettát nem szabad adni súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30ml/perc) (lásd 4.3pont). A közelmúltban veseátültetésen átesett betegek esetében nincs tapasztalat a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazásával. Enyhe- és középsúlyos vesekárosodásban szenvedők Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD kezelésével kevés a tapasztalat, ezért ajánlott időszakosan ellenőrizni a szérum kálium-, kreatinin- és húgysavszintjét. Károsodott veseműködésű betegek esetében tiazid diuretikumok adásakor azotaemia alakulhat ki.
Intravascularis hypovolaemia
Tünetekkel járó hypotonia léphet fel – különösen a gyógyszer első adagja után – azoknál a betegeknél, akiknél kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki erélyes diuretikum kezelés, az étrendi sóbevitel korlátozása, illetve hasmenés vagy hányás következtében. Ezeket az állapotokat a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tabletta adagolásának megkezdése előtt meg kell szüntetni.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok
Olyan betegeknél, akik értónusa és vesefunkciója elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (például súlyos pangásos szívelégtelenségben, vagy mögöttes vesebetegségben, ideértve a veseartéria-szűkületet is), az erre a rendszerre ható gyógyszerekkel végzett kezelés akut hypotoniával, azotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel társult (lásd 4.8pont).
Primer aldosteronismus
A primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásával ható vérnyomáscsökkentőkre, ezért nem ajánlott a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazása.
Aorta- és mitralis billentyű stenosis, hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia
Más értágítókhoz hasonlóan fokozott óvatosság javallott aortaszűkület vagy mitralis stenosis és hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia esetén.
Anyagcsere- és endokrin hatások
A tiazidok ronthatják a glükóz-toleranciát, míg az inzulinnal vagy antidiabetikumokkal kezelt cukorbetegeknél hypoglycaemia alakulhat ki telmizartán terápia során. Ezeknél a betegeknél megfontolandó a vércukorszint ellenőrzése; az inzulin vagy az antidiabetikumok adagjának módosítására lehet szükség, ha ez javallott. A látens diabetes manifesztálódhat a tiazid-kezelés során.
A tiazid diuretikum kezelés a szérum koleszterin- és trigliceridszintek emelkedésével jár. Mindazonáltal a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettában található 12,5mg-os adag esetén alig vagy egyáltalán nem számoltak be ilyen hatásról.
Egyes, tiaziddal kezelt betegeken hyperuricaemia jelentkezhet, illetve tünetekkel járó köszvény alakulhat ki.
Elektrolit-egyensúlyzavar
Mint a diuretikummal kezelt betegeknél általában, megfelelő időközönként meg kell határozni a szérum-elektrolitok szintjét.
A tiazidok (például a hidroklorotiazid) felboríthatják a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt (hypokalaemia, hyponatraemia és hypochloraemiás alkalosis alakulhat ki). Ennek figyelmeztető jelei: szájszárazság, szomjúság, gyengeség, levertség, álmosság, nyugtalanság, izomfájdalmak vagy ‑görcsök, izomfáradtság, alacsony vérnyomás, oliguria, tachycardia, gastrointestinális zavarok, például hányinger, hányás (lásd 4.8pont).
- Hypokalaemia
Noha a tiazid diuretikumok alkalmazása során kialakulhat hypokalaemia, az egyidejűleg alkalmazott telmizartán csökkentheti a diuretikum okozta hypokalaemiát. A hypokalaemia kockázata nagyobb májcirrhotikus betegeknél, élénk diuresis esetén, elégtelen perorális elektrolit-bevitel mellett, továbbá egyidejű kortikoszteroid-, vagy adrenokortikotrop hormon (ACTH)-kezelés során (lásd 4.5pont).
- Hyperkalaemia
Ezzel ellentétben a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD telmizartán összetevőjének angiotenzin II‑ (AT1‑) receptorokat gátló hatása miatt hyperkalaemia fordulhat elő. Jóllehet a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazása során nem észleltek klinikai szempontból számottevő hyperkalaemiát, a hyperkalaemia kialakulásának kockázati tényezői többek között a károsodott veseműködés és/vagy a szívelégtelenség, továbbá a diabetes mellitus. Kálium-megtakarító diuretikumokat, káliumpótló készítményeket, illetve káliumot tartalmazó sóhelyettesítő készítményeket körültekintően kell együtt adni a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettával (lásd 4.5pont).
- Hyponatraemia és hypochloraemiás alkalosis
Nincs bizonyíték arra, hogy a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD csökkentené vagy megelőzné a diuretikum-okozta hyponatraemiát. A klorid-hiány rendszerint enyhe és általában nem igényel kezelést.
- Hypercalcaemia
A tiazidok csökkenthetik a vizelettel történő kalcium-ürítést, illetve a szérum kalcium szint intermittáló és csekély mértékű emelkedését idézhetik elő a kalcium-anyagcsere ismert rendellenességeinek fennállása nélkül. A kifejezett hypercalcaemia látens hyperparathyreosis jele lehet. A mellékpajzsmirigy-funkciós vizsgálatok elvégzése előtt fel kell függeszteni a tiazidok adását.
- Hypomagnesaemia
A tiazidok bizonyítottan fokozzák a magnézium-ürítést a vizelettel, emiatt hypomagnesaemia alakulhat ki (lásd 4.5pont).
Laktóz-monohidrát, szorbit és nátrium
Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 40mg/12,5mg tabletta 147,04mg szorbitot tartalmaz tablettánként, ami megfelel 5 mg/ttkg/nap mennyiségnek 29,8 kg-os testtömeg esetén.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkel történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni. A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/12,5mg tabletta és a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD 80mg/25mg tabletta 294,08mg szorbitot tartalmaz tablettánként, ami megfelel 5 mg/ttkg/nap mennyiségnek 58,8 kg-os testtömeg esetén.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkel történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni. A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását. Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő, 58,8kg vagy kisebb testtömegű betegeknél (≥5mg/ttkg/nap adag) ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve ha feltétlenül szükséges.
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Etnikai különbségek
Minden más angiotenzin II-receptor antagonistához hasonlóan a telmizartán is kevésbé hatásos vérnyomáscsökkentőnek tűnik fekete bőrű betegekben, mint nem fekete bőrű betegekben. Ennek feltehetően az az oka, hogy a fekete bőrű hypertoniás populációban magasabb az alacsony renin szinttel járó állapotok prevalenciája.
Egyéb
Mint bármelyik vérnyomáscsökkentő szer esetében, a vérnyomás túlzott mértékű csökkenése ischaemiás szív-, vagy szív-érrendszeri betegségben myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet.
Általános
A hidroklorotiaziddal szembeni túlérzékenységi reakció nemcsak olyan betegek esetében fordulhat elő, akiknek kórelőzményében allergia vagy hörgőasztma szerepel, de nagyobb a valószínűsége ilyen kórelőzmény esetén. Tiazid-diuretikumokkal (például hidroklorotiaziddal) kezelt betegek esetében szisztémás lupus erythematosus akut fellángolásáról vagy aktiválódásáról számoltak be.
Tiazid-diuretikumokkal kapcsolatban fényérzékenységi reakciók eseteit jelentették (lásd 4.8pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, ajánlott leállítani a kezelést. Ha a diuretikum ismételt adását szükségesnek ítélik, ajánlatos óvni a napfénytől vagy a mesterséges UVA sugárzástól a fedetlen bőrterületeket.
Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder zárt zugú glaucoma
A szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. Tünetként többek között a látásélesség hirtelen csökkenése vagy szemfájdalom jelentkezhet, jellemzően a gyógyszer szedésének megkezdése után, órákon-heteken belül. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer szedésének abbahagyása a lehető leghamarabb. Ha nem csökken az intraoculáris nyomás, szükségessé válhat mérlegelni az azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelést. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a szulfonamid- vagy penicillin-allergia a kórelőzményben.
Nem melanoma típusú bőrrák
A nem melanoma típusú bőrrák (NMSC) [bazálsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.
A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV‑sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).
Akut légzőszervi toxicitás
Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonális ödéma jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.
Lítium
A szérum lítium koncentrációjának reverzibilis emelkedéséről, illetve toxicitásának fokozódásáról számoltak be lítium és ACE-gátló egyidejű alkalmazása során. Ritka esetekről angiotenzin II-receptor antagonisták (például Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD) adásakor is beszámoltak. A lítium és a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4pont). Ha ez a kombináció nélkülözhetetlennek bizonyul, akkor az egyidejű alkalmazás során ajánlott a szérum lítium szintjének gondos monitorozása.
Gyógyszerek, melyek alkalmazása káliumvesztéssel és hypokalaemiával jár (például káliumürítést fokozó egyéb diuretikumok, hashajtók, kortikoszteroidok, ACTH, amfotericin, karbenoxolon, penicillin G nátrium, szalicilsav és származékai).
Ilyen anyagok és hidroklorotiazid-telmizartán kombináció egyidejű alkalmazásakor tanácsos ellenőrizni a plazma káliumszintjét. Ezek a gyógyszerek potencírozhatják a hidroklorotiazid szérum káliumszintre kifejtett hatását (lásd 4.4pont).
A káliumszintet potenciálisan emelő, hyperkalaemiát okozó gyógyszerek (például ACE-inhibitorok, káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló készítmények, káliumot tartalmazó sóhelyettesítő készítmények, ciklosporin és más gyógyszerek, például heparin-nátrium)
Ha ezeket a gyógyszereket a hidroklorotiazid-telmizartán kombinációval együtt alkalmazzák, tanácsos ellenőrizni a plazma káliumszintjét. Más, a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazásával szerzett tapasztalatok alapján a felsorolt gyógyszerek egyidejű alkalmazása a szérum káliumszint emelkedéséhez vezethet, ezért nem ajánlott (lásd 4.4pont).
Gyógyszerek, amelyeket befolyásolnak a szérum káliumszint zavarai
A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése és EKG készítése ajánlott, ha a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD-ot ilyen, a szérum káliumszint zavaraira ható gyógyszerekkel (például digitálisz glikozidok, antiarrhythmiás szerek), valamint a következő, torsades de pointes ritmuszavart kiváltó gyógyszerekkel (köztük egyes antiarrhythmiás szerekkel) adják együtt, mivel a hypokalaemia torsades de pointes kialakulására hajlamosít:
- I a osztályú antiarryhythmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)
- III osztályú antiarryhythmiás szerek (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)
- egyes antipszichotikumok (például tioridazin, klórpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, primozid, haloperidol, droperidol)
- egyéb szerek (például bepridil, cizaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, terfenadin, iv. vinkamin)
Digitálisz glikozidok
A tiazid által kiváltott hypokalaemia vagy hypomagnesaemia digitálisz okozta szívritmuszavarok kialakulását elősegíti (lásd 4.4pont).
Digoxin
Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin csúcs plazmakoncentrációjának (49%) és a
mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán-kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxinszintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.
Egyéb vérnyomáscsökkentők
A telmizartán fokozhatja az egyidejűleg adott egyéb antihipertenzívumok vérnyomáscsökkentő hatását.
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Antidiabetikumok (perorális készítmények és inzulin)
Az antidiabetikum adagolásának módosítása válhat szükségessé (lásd 4.4pont).
Metformin
A hidroklorotiazid alkalmazása során esetlegesen fellépő, funkcionális veseelégtelenség okozta laktát acidosis kockázata miatt a metformint körültekintően kell alkalmazni.
Kolesztiramin és kolesztipol gyanták
A hidroklorotiazid felszívódása anioncserélő gyanták jelenlétében csökken.
Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok)
A NSAID-ok (például a gyulladáscsökkentő adagolásban alkalmazott acetilszalicilsav, a COX-2 gátlók és a nem-szelektív NSAID-ok) gyengíthetik a tiazid-diuretikumok vízhajtó, nátriumürítő és vérnyomáscsökkentő hatását, továbbá az angiotenzin II-receptor antagonisták antihipertenzív hatását.
Egyes károsodott vesefunkciójú (például dehidrált, vagy idős, károsodott veseműködésű) betegeknél az angiotenzin II-receptor antagonisták és a ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása a vesefunkció további hanyatlását, esetleg akut veseelégtelenséget eredményezhet, amely általában reverzibilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, legfőképpen az időseknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, illetve megfontolandó a vesefunkció ellenőrzése az egyidejű kezelés megkezdése után, illetve időszakosan az után is.
Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24 és cmax értékeinek 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. E megfigyelés klinikai jelentősége nem ismert.
Presszoraminok (például noradrenalin)
A presszoraminok hatása csökkent lehet.
Nem-depolarizáló izomrelaxánsok (például tubokurarin)
A hidroklorotiazid potencírozhatja a nem-depolarizáló vázizom-relaxánsok hatását.
Köszvény kezelésére használatos szerek (például probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)
A hidroklorotiazid hatására emelkedhet a szérum húgysavszintje, ezért az uricosuriás gyógyszerek adagolásának módosítása válhat szükségessé. Szükséges lehet növelni a probenecid és a szulfinpirazon adagját. Tiazid egyidejű adása növelheti az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók előfordulási gyakoriságát.
Kalciumsók
A tiazid diuretikumok a kalciumürítés csökkentése révén emelhetik a szérum kalcium szintjét. Ha feltétlenül szükséges a kalciumpótlók vagy kalciummegtakarító gyógyszerek (például D-vitamin-terápia) alkalmazása, monitorozni kell a szérum kalciumszintjét és ennek megfelelően módosítani a kalcium adagolását.
Béta-blokkolók és diazoxid
A tiazidok fokozhatják a béta-blokkolók és a diazoxid vércukorszintet emelő hatását.
Antikolinerg szerek (például atropin, biperidén)
A gastrointestinalis motilitás és a gyomorürülés ütemének csökkentésével fokozhatják a tiazid diuretikumok biohasznosulását.
Amantadin
A tiazidok fokozhatják az amantadin mellékhatásainak kockázatát.
Citotoxikus szerek (például ciklofoszfamid, metotrexát)
A tiazidok csökkenthetik a citotoxikus gyógyszerek renális kiválasztását és ezáltal potencírozhatják azok csontvelő-szuppressziót okozó hatását.
Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi antihipertenzívum, köztük a telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását: baklofén, amifosztin.
Ezen kívül az orthostaticus hipotóniát súlyosbíthatja az alkohol, a barbiturátok, az altatószerek és az antidepresszánsok.
Terhesség
| Az angiotenzin II-receptor antagonisták alkalmazása nem ajánlott a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az angiotenzin II-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont). |
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD terhes nőkön történő alkalmazásáról nincsenek megfelelő adatok. Az állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak ki (lásd 5.3pont).
A terhesség első trimeszter alatti ACE-gátló-expozíciót követő teratogenitás kockázatára vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, azonban a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki. Mivel az angiotenzin II-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatról nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, ennek a gyógyszercsoportnak az esetében is hasonló kockázat állhat fenn. Hacsak az angiotenzin II-receptor blokkoló kezelés folytatását nem tekintik nélkülözhetetlennek, a terhességet tervező betegeket olyan más vérnyomáscsökkentőkre kell átállítani, amely esetében a terhesség alatti alkalmazás biztonságossága igazolt. Terhesség megállapításakor az angiotenzin II-receptor antagonista szedését azonnal abba kell hagyni, és ha szükséges, alternatív kezelést kell kezdeni.
A terhesség második és harmadik trimeszterében az angiotenzin II-receptor antagonista kezelés ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülött kori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont). Amennyiben az angiotenzin II-receptor antagonista-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdődött, ajánlott a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin II-receptor antagonistát szedett, hypotonia
kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A hidroklorotiazid terhesség alatti – különösen az első timeszteri – alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek hiányosak. A hidroklorotiazid átjut a placentán. Farmakológiai hatásmechanizmusa alapján, a hidroklorotiazid alkalmazása a második, illetve a harmadik trimeszterben károsíthatja a foeto-placentaris perfúziót, továbbá foetalis és neonatalis hatásokat idézhet elő, például icterust, elektrolit-egyensúlyzavart, és thrombocytopeniát.
A hidroklorotiazidot nem szabad terhességi oedema, terhességi hypertonia vagy preeclampsia kezelésére alkalmazni, mert ez a plazmavolumen, továbbá a méhlepényi véráramlás csökkenésének kockázatával járna anélkül, hogy a kezelés kedvezően hatna a betegség lefolyására.
A hidroklorotiazid nem alkalmazható esszenciális hypertonia kezelésére várandós nőknél, kivéve azokat a ritka helyzeteket, amikor nem választható semmilyen más kezelés.
Szoptatás
Mivel nem áll rendelkezésre információ a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD szoptatás alatti alkalmazásáról, a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazása nem javasolt; más, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelést kell előnyben részesíteni, különösen az újszülött vagy a koraszülött szoptatása esetén.
A hidroklorotiazid kis mértékben kiválasztódik az anyatejbe. A tiazidok nagy dózisai erőteljes diuresist okoznak, ami gátolhatja az anyatej termelődését. A szoptatás ideje alatt nem ajánlott a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD alkalmazása. Ha a szoptatás alatt alkalmazzák a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD-ot, akkor az adagját a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.
Termékenység
A preklinikai vizsgálatok során nem észlelték, hogy a telmizartán és a hidroklorotiazid bármilyen hatással lenne a női termékenységre és a férfi termékenyítőképességre.
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD szedésekor esetenként szédülés vagy álmosság léphet fel.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban bejelentett mellékhatás a szédülés volt. Ritkán (≥1/10000 - <1/1000) előfordulhat súlyos angiooedema.
A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD-ot szedők és a csak telmizartánnal kezeltek közt hasonló volt az 1471betegen elvégzett, randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatokban, amelyekben a betegek random besorolás szerint vagy telmizartánt és hidroklorotiazidot (n=835), vagy csak telmizartánt kaptak (n=636). A mellékhatások dózisfüggését nem bizonyították és azok a betegek nemével, életkorával és rasszbeli sajátosságaival sem álltak kapcsolatban.
A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága 80mg/25mg telmizartán/hidroklorotiazid alkalmazásakor hasonló volt, mint 80mg/12,5mg telmizartán/hidroklorotiazid alkalmazásakor. A mellékhatások dózisfüggését nem bizonyították és azok a betegek nemével, életkorával és rasszbeli sajátosságaival sem álltak kapcsolatban.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Alább szervrendszerek szerint csoportosítva van az összes mellékhatást, amelyeket klinikai vizsgálatokban észleltek, és a telmizartán/hidroklorotiazid kombinációjával kezelt betegeken gyakrabban fordultak elő, mint a placebocsoportban (p≤0,05). A Telmisartan/HydrochlorothiazideTAD kezelés során jelentkezhetnek olyan nemkívánatos reakciók is, amelyek az egyes összetevőket külön-külön alkalmazva tudottan fellépnek, azonban a klinikai vizsgálatok során nem észlelték őket.
A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon osztályoztuk: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Ritka: Bronchitis, pharyngitis, sinusitis
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Systemás lupus erythematosus fellángolása vagy aktiválódása1
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hypokalaemia
Ritka: Hyperuricaemia, hyponatraemia
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori: Szorongás
Ritka: Depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: Szédülés
Nem gyakori: Syncope, paraesthesia
Ritka: Álmatlanság, alvászavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: Látászavar, homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori: Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: Tachycardia, szívritmuszavarok
Érbetegségek és tünetek
Nem gyakori: Hypotonia, orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: Dyspnoe
Ritka: Respirációs distressz (beleértve a pneumonitist és a pulmonaris oedemát is)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hasmenés, szájszárazság, flatulencia
Ritka: Hasi fájdalom, székrekedés, emésztési zavar, hányás, gyomorhurut
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka: Kóros májfunkciós értékek/májbetegség2
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: Angiooedema (halálos kimenetellel is), erythema, pruritus, bőrkiütés, hyperhidrosis, urticaria
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori: Hátfájás, izomgörcs, izomfájdalom
Ritka: Ízületi fájdalom, izommerevség, végtagfájdalom
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Nem gyakori: Erectilis dysfunctio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: Mellkasi fájdalom
Ritka: Influenzaszerű tünetek, fájdalom
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem gyakori: Emelkedett húgysavszint a vérben
Ritka: Emelkedett kreatinin szint a vérben, emelkedett kreatin-foszfokináz aktivitás a vérben, emelkedett májenzim-aktivitás
1: A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján.
2: A további információkat lásd a „Néhány, kiválasztott mellékhatás leírása” alpontban.
További tudnivalók az egyes összetevőkről
A készítmény összetevőinek önálló alkalmazása során korábban megfigyelt mellékhatások a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD tablettát szedő betegekben is előfordulhatnak, még akkor is, ha azokat a klinikai vizsgálatok résztvevőin nem észlelték.
Telmizartán:
A mellékhatások gyakorisága hasonló volt a placebóval és a telmizartánnal kezelt betegeknél is.
A placebokontrollos klinikai vizsgálatok során a mellékhatások összesített gyakorisága általában hasonló volt a telmizartánnal kezelt betegeknél (41,4%) és a placebo-kezelésben részesülőknél (43,9%). A következőkben felsorolt mellékhatások az ez idáig elvégzett klinikai vizsgálatok telmizartánnal kezelt hypertoniás résztvevőinél vagy 50éves, illetve idősebb, cardiovascularis szövődmények magas kockázatának kitett résztvevőinél jelentkeztek.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem gyakori: Felső légúti fertőzések, húgyúti fertőzés (például cystitis)
Ritka: Sepsis, a halálos kimenetelű eseteket3 is beleértve
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori: Anaemia
Ritka: Eosinophilia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Túlérzékenység, anafilaxiás reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori: Hyperkalaemia
Ritka: Hypoglykaemia (cukorbetegeknél)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: Bradycardia
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Aluszékonyság
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: Köhögés
Nagyon ritka: Interstitialis tüdőbetegség3
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Gyomorpanaszok
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: Ekzema, gyógyszer okozta kiütés, toxikus bőrkiütés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Ritka: Arthrosis, ínfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem gyakori: Vesekárosodás, beleértve az akut veseelégtelenséget
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: Asthenia
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Ritka: Csökkent hemoglobinszint
3: A további információkat lásd a „Néhány, kiválasztott mellékhatás leírása” alpontban.
Hidroklorotiazid:
A hidroklorotiazid hypovolaemiát okozhat, illetve súlyosbíthatja azt, amelynek következtében felborulhat az elektrolit-háztartás egyensúlya (lásd 4.4pont).
Hidroklorotiazid-monoterápia során a következő nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat észlelték:
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem ismert: Sialoadenitis
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)
Nem ismert: Nem melanoma típusú bőrrák (bazálsejtes rák és laphámsejtes rák)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Thrombocytopenia (néha purpurával)
Nem ismert: Aplasticus, és haemolyticus anaemia, csontvelő-depresszió, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: Túlérzékenység, anafilaxiás reakciók
Endokrin betegségek és tünetek
Nem ismert: Nem megfelelően beállított diabetes mellitus
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori: Hypomagnesaemia
Ritka: Hypercalcaemia
Nagyon ritka: Hypochloraemiás alkalosis
Nem ismert: Étvágytalanság, étvágycsökkenés, elektrolit-zavarok, hypercholesterinaemia, hyperglykaemia, hypovolaemia
Pszichiátriai kórképek
Nem ismert: Nyugtalanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Fejfájás
Nem ismert: Szédülékenység
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nem ismert: Xanthopsia, choroidealis effusio, akut myopia, akut zárt zugú glaucoma
Érbetegségek és tünetek
Nem ismert: Necrotizáló vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nagyon ritka: Akut respirációs distressz szindróma (ARDS) (lásd 4.4 pont)
Emésztőszervi betegségek és tünetek
Gyakori: Hányinger
Nem ismert: Hasnyálmirigy-gyulladás, gyomorpanaszok
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem ismert: Sárgaság (hepatocelluláris vagy cholestaticus icterus)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem ismert: Lupus-szerű tünetegyüttes, fényérzékenységi reakciók, cutan vasculitis, toxikus epidermalis necrolysis, erythema multiforme
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert: Gyengeség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem ismert: Interstitialis nephritis, vesekárosodás, glycosuria
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem ismert: Láz
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem ismert: Emelkedett trigliceridszint
Néhány, kiválasztott mellékhatás leírása:
Kóros májfunkciós értékek/máj-rendellenességek
A forgalomba hozatalt követően észlelt kóros májfunkciós értékek/máj-rendellenességek zöme japán betegeken fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.
Sepsis
A PRoFESS vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg. A jelenség véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet (lásd 5.1pont).
Interstitialis tüdőbetegség
A forgalomba hozatalt követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, azonban ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak.
Nem melanoma típusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A telmizartán túladagolásáról korlátozott mennyiségű humán adat áll rendelkezésre. Nem ismert, hogy a hemodialízis milyen mértékben képes a hidroklorotiazidot eltávolítani.
Tünetek
A telmizartán túladagolás legfőbb megnyilvánulásai a hypotonia és tachycardia voltak, azonban bradycardiáról, szédülésről, hányásról, emelkedett szérum kreatinin szintről és akut veseelégtelenségről is beszámoltak. A hidroklorotiazid-túladagolás az erőteljes diuresis eredményeként elektrolit-hiánnyal (hypokalaemiával, hypochloraemiával) és hypovolaemiával jár. A túladagolás leggyakoribb tünete a hányinger és az aluszékonyság. A hypokalaemia izomgörcsöket okozhat és/vagy súlyosbíthatja az egyidejűleg adott digitálisz glikozidok, illetve bizonyos antiarrhythmiás szerek okozta szívritmuszavarokat.
Kezelés
A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el a vérkeringésből. A beteg állapotát gondosan monitorozni kell, tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni. A kezelés a gyógyszerbevétel óta eltelt idő hosszától és a tünetek súlyosságától függ. Javasolt többek között a hánytatás és/vagy a gyomormosás. Az aktivált szén is kedvező hatásúnak bizonyulhat túladagolás kezelésére. A szérum elektrolitok és a kreatinin szintjeit sűrűn kell ellenőrizni. Hypotonia kialakulása esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és gyors, intravénás elektrolit- és folyadékpótlást kell alkalmazni.
Farmakológiai tulajdonságok - TELMISARTAN/HYDROCHLOROTHIAZIDE 80 MG/25 MG
Farmakoterápiás csoport: a renin-angiotenzin rendszerre ható szerek; angiotenzin II antagonisták és diuretikumok, ATC kód: C09DA07
A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD az angiotenzin II-receptor antagonista telmizartán és a tiazid diuretikum hidroklorotiazid kombinációja. Ennek a kombinációnak az összetevői additív vérnyomáscsökkentő hatást fejtenek ki, ami nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint az összetevők önmagukban. A Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD naponta egyszer adva a teljes terápiás dózistartományban hatékonyan és kíméletesen csökkenti a vérnyomást.
Hatásmechanizmus
A szájon át adva hatásos telmizartán az angiotenzin II-receptor 1-es típusú (AT1) altípus szelektív antagonistája. A receptorhoz rendkívül nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzinII-t az utóbbi ismert farmakológiai hatásait közvetítő AT1 receptor altípusról. Nem fejt ki semmilyen részleges agonista hatást az AT1-receptoron. Szelektíven kötődik az AT1-receptorokhoz, és a kötődés hosszú időtartamú. A telmizartánnak nincs affinitása más receptorokhoz (például AT2- vagy egyéb kevésbé karakterisztikus AT-receptorokhoz). E receptorok funkcionális szerepe nem ismert – miként az angiotenzin II általi, lehetséges hiperstimulációjuké sem, jóllehet a telmizartán emeli az angiotenzin II szintjét. A telmizartán csökkenti a plazma aldoszteron szintjét; nem gátolja a plazma renin aktivitását, és nem blokkolja az ioncsatornákat. Nem gátolja a bradykinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kinináz II). Ezért nem várható, hogy a bradykinin-közvetítette mellékhatásokat potencírozza.
Egészséges önkénteseknek 80mg dózisban adva a telmizartán szinte teljes mértékben kiküszöböli az angiotenzin II által kiváltott vérnyomás-emelkedést; ez a gátló hatás 24órán keresztül érvényesül és még 48óra múlva is mérhető.
A hidroklorotiazid tiazid-típusú diuretikum. A tiazidok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok az elektrolit-reabszorpció renalis tubuláris mechanizmusaira hatnak, közvetlenül és hozzávetőleg azonos mértékben fokozva a nátrium és a klorid ürítést. A hidroklorotiazid vizelethajtó hatása révén csökkenti a plazmatérfogatot és fokozza a plazma renin aktivitást, valamint az aldoszteron-kiválasztást. Ennek következtében nő a vizelettel ürülő kálium és bikarbonát mennyisége; csökken a szérum káliumszint. A tiazidokkal együtt adott telmizartán – feltehetően a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén – ellensúlyozhatja a vízhajtók káliumürítést fokozó hatását. Hidroklorotiazid adása után a diuresis 2órán belül jelentkezik, kb. 4óra elteltével tetőzik és kb. 6-12órán keresztül fennmarad.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Essentialis hypertonia kezelése
A telmizartán első adagja után az antihipertenzív aktivitás fokozatosan, 3órán belül nyilvánul meg. A maximális vérnyomáscsökkentő hatást általában 4-8héttel a kezelés megkezdése után éri el, és hosszú távú kezelés során is fennmarad. Az ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége 24órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevételét megelőző 4órát is. Ezt alátámasztják a maximális hatás időpontjában, illetve a következő dózis adása előtt közvetlenül végzett mérések, melyek szerint a maradék-csúcskoncentrációk aránya a placebokontrollos klinikai vizsgálatokban következetesen 80% felett maradt 40mg-os, illetve 80mg-os telmizartán dózisok alkalmazása után.
Hypertoniás betegeknél a telmizartán pulzusfrekvencia befolyásolása nélkül csökkenti a szisztolés és a diasztolés vérnyomást. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége hasonló az antihipertenzívumok más csoportjaiba tartozó szerekéhez (amint azt a telmizartán és az amlodipin, az atenolol, az enalapril, a hidroklorotiazid és a lizinopril hatékonyságát összehasonlító klinikai vizsgálatok bebizonyították).
Egy kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatban (ahol a hatásosságot 687betegen értékelték), a 80mg/12,5mg kombinációra nem reagáló betegeken kimutatták, hogy a 80mg/25mg kombináció adása további 2,7/1,6Hgmm (RRsyst/RRdiast) vérnyomáscsökkentő hatást fejt ki a 80mg/12,5mg kombinációval folytatólagos alkalmazásához folytatásához képest (a kiinduláshoz viszonyított, helyesbített átlagok különbségeként kifejezve). Egy, a 80mg/25mg kombinációval végzett, követő vizsgálatban tovább csökkent a vérnyomás, és az összesített csökkenés (RRsyst/RRdiast) 11,5/9,9Hgmm volt.
Két hasonló, 8hetes, kettős vak, placebokontrollos, a valzartán/hidroklorotiazid kombinációval szemben (160mg/25mg, a hatásosságot 2121betegen értékelték) végzett vizsgálat adatainak összevont elemzése szignifikánsan nagyobb, 2,2/1,2Hgmm-es (RRsyst/RRdiast) vérnyomáscsökkenést mutatott ki a telmizartán/hidroklorotiazid 80mg/25mg kombináció javára (a kiinduláshoz viszonyított, helyesbített átlagok különbségeként kifejezve).
A telmizartán alkalmazásának hirtelen beszüntetése után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, „rebound” vérnyomás-emelkedés nem lép fel.
A száraz köhögés gyakorisága telmizartánnal kezelt betegek körében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az ACE-gátlókkal kezeltekben, két vérnyomáscsökkentőt közvetlenül összehasonlító klinikai vizsgálatok során.
Cardiovascularis prevenció
Az ONTARGET (ONgoing Telmizartán Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril valamint a telmizartán és ramipril kombinációjának 25620, olyan 55 évnél idősebb beteg cardiovascularis kimenetélére kifejtett hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér-betegség, stroke, TIA, perifériás érbetegség vagy szervkárosodással (például retinopathiával, balkamra hipertrófiával, makro- vagy mikroalbuminuriával) járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt, ami a cardiovascularis események szempontjából rizikópopuláció.
A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: telmizartán 80 mg (n = 8542), ramipril 10 mg (n = 8576) vagy 80 mg telmizartán és 10 mg ramipril kombinácáiója (n = 8502), és a betegeket átlagosan 4,5 évig követték.
A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott a cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke és pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés elsődleges összetett végpontjának csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán (16,7%) és a ramipril (16,5%) csoportokban. A relatív hazárd a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5% CI 0,93-1,10, p (non-inferioritás) = 0,0019 1,13-as határnál). Az összmoralitás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillal kezelteknél 11,8% volt.
A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő, előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus és nem fatális stroke [0,99 (97,5% CI 0,90 – 1,08, p (non-inferioritás) = 0,0004)], ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai.
A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibitorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80 mg telmizartánt (n = 2954) vagy placebót (n = 2972) kaptak. A követés átlagos időtartama 4év és 8 hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában (15,7% a telmizartán, és 17,0% a placebocsoportban, relative hazárd 0,92 (95% CI 0,81-1,05, p=0,22)). A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus és nem fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából [0,87 (95% CI 0,76 – 1,00, p = 0,048)]. A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (relative hazárd 1,03, 95% CI 0,85 – 1,24).
A köhögés és az angioödéma ritkábban jelentkezett a telmizartánnal kezelt, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, míg hypotonia a telmizartán esetében jelentkezett gyakrabban.
A telmizartán és a ramipril kombinációja nem volt előnyösebb az önmagában alkalmazott ramiprilnél vagy telmizartánnál. A cardiovascularis mortalitás és az összmortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül lényegesen nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hypotonia és syncope a kombinációs ágon. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban.
A PRoFESS (Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes) vizsgálatban a közelmúltban stroke-ot elszenvedett, 50éves vagy annál idősebb betegeknél a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg a telmizartán esetében a placebóhoz képest (0,70% vs. 0,49%) [RR 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00 – 2,06)]. A fatális sepsis eseteinek gyakorisága a placebót szedőkhöz képest (0,16%) nagyobb volt telmizartánt szedő betegek körében (0,33%) [RR 2,07 (95%-os konfidencia intervallum, 1,14 – 3,76)]. A telmizartán alkalmazása során a sepsis incidenciájának megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet.
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII‑receptor blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hiperkalémia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor blokkolók esetében is relevánsak. Ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzinII‑receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban.
Epidemiológiai vizsgálatok tapasztalatai alapján a hosszú távú hidroklorotiazid kezelés mérsékli a szív-érrendszeri morbiditást és mortalitást.
Az állandó dózis-összetételű kombinációban alkalmazott telmizartán/hidroklorotiazid-kezelés mortalitásra és szív-érrendszeri morbiditásra kifejtett hatásai egyelőre nem ismertek.
Nem melanoma típusú bőrrák (NMSC): Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC-ben és 8 629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95%-os CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95%-os CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95%-os CI: 1,7-2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0-4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7-10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).
Úgy tűnik, hogy egészséges önkéntesekben a hidroklorotiazid és a telmizartán együttadása egyik összetevő farmakokinetikáját sem befolyásolja.
Felszívódás
Telmizartán: szájon át alkalmazva a telmizartán plazmaszintje 0,5-1,5órával a beadás után éri el a csúcs-plazmakoncentrációt. Abszolút biohasznosulása 40mg-os dózis adása után 42%, 160mg adása után 58%. A táplálék kismértékben csökkenti a telmizartán biohasznosulását, 40mg-os tabletta adása után kb. 6%-kal, 160mg-os dózis után kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC). A gyógyszer bevétele után 3órával az éhgyomorra, illetve az étkezés közben alkalmazott telmizartán plazmakoncentrációja hasonló. Az AUC kismértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán terápiás hatását. Ismételt adagolás esetén a telmizartán nem kumulálódik számottevően a plazmában.
Hidroklorotiazid: a Telmisartan/Hydrochlorothiazide TAD-ot szájon át alkalmazva, kb. 1-3óra múlva mérhető a hidroklorotiazid csúcskoncentrációja. A kumulatív renális kiválasztás alapján a hidroklorotiazid biohasznosulása kb. 60%-os.
Eloszlás
A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az alfa-1-savas glikoproteinhez. Az állandó plazmaszint kialakulása után mérhető látszólagos eloszlási térfogat hozzávetőleg 500liter, ami további szöveti kötődést jelez.
A hidroklorotiazid 68%-a kötődik plazmafehérjékhez; látszólagos eloszlási térfogata 0,83-1,14l/kg.
Biotranszformáció
A telmizartán glükuronid-konjugációval, farmakológiailag inaktív acil-glükuroniddá metabolizálódik. Emberben az anyavegyület glükuronidja a telmizartán egyetlen azonosított metabolitja. 14C-izotóppal jelzett telmizartán egyszeri adagjának adása utána a plazmában mért radioaktivitás kb. 11%-a származik a glükuronidtól. A telmizartán metabolizmusában nem vesznek részt a citokróm P450 izoenzimek.
A hidroklorotiazid emberben nem metabolizálódik.
Elimináció
Telmizartán: az intravénásan, vagy szájon át adott, 14C-izotóppal jelzett telmizartán dózisának legnagyobb része (>97%) az epébe választódott ki és a széklettel ürült; a vizeletben csupán nyomokban volt kimutatható. A telmizartán teljes plazma-clearance-e perorális alkalmazás után >1500ml/perc. A terminális eliminációs felezési idő >20óra volt.
A hidroklorotiazid szinte teljes mennyisége változatlan formában ürül a vizelettel. A perorális adag kb. 60%-a 48órán belül kiürül a szervezetből. A renális clearance kb. 250-300ml/perc. A hidroklorotiazid terminális eliminációs felezési ideje 10-15óra.
Linearitás/nem-linearitás
Telmizartán: A per os alkalmazott telmizartán farmakokinetikája a 20-160mg-os dózistartományban nem lineáris, a dózis növelésével az arányosnál nagyobb mértékben emelkedik a plazmaszint (a cmax és az AUC-értéke).
A hidroklorotiazid farmakokinetikája lineáris.
Idősek
A telmizartán farmakokinetikája 65évesnél fiatalabb, illetve idősebb betegekben nem különbözik.
Nem
A telmizartán plazmaszintje nőkben 2-3-szor magasabb, mint férfiakban. Ennek ellenére a klinikai vizsgálatok során nem észlelték, hogy nőkben kifejezettebb lenne a vérnyomáscsökkentő hatás, illetve gyakrabban jelentkezne orthostaticus hypotonia. Az adagolás módosítására nincs szükség. A hidroklorotiazid plazmakoncentrációja nőkben inkább magasabb volt, mint férfiakban; ennek azonban nem tulajdonítanak klinikai jelentőséget.
Vesekárosodás
A renális kiválasztás nem járul hozzá a telmizartán eliminációjához. Az enyhe és középsúlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance 30-60ml/perc, átlagosan 50ml/perc) szenvedő betegeken szerzett kevés tapasztalat alapján csökkent veseműködésű betegek kezelésekor nem szükséges módosítani az adagolását. A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el a vérkeringésből. A veseműködés romlása esetén csökken a hidroklorotiazid eliminációjának sebessége. Egy klinikai vizsgálatban átlagosan 90ml/perc kreatinin-clearance esetén megnőtt a hidroklorotiazid eliminációs felezési ideje. Funkcionálisan anephriás betegekben kb. 34óra az eliminációs felezési idő.
Májkárosodás
A károsodott májműködésű betegeken elvégzett farmakokinetikai vizsgálatok az abszolút biohasznosulás akár közel 100%-os fokozódását mutatták ki. Károsodott májműködésű betegekben nem változik az eliminációs felezési idő.
Gyógyszerészeti jellemzők - TELMISARTAN/HYDROCHLOROTHIAZIDE 80 MG/25 MG
hidroxipropilcellulóz
laktóz-monohidrát
magnézium-sztearát
mannit
meglumin
povidon
vörös vas-oxid (E172) – csak a 40mg/12,5mg és a 80mg/12,5mg tablettákban
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
nátrium-hidroxid (E524)
nátrium-sztearil-fumarát
szorbit (E420)
sárga vas-oxid (E172) – csak a 80mg/25mg tablettában
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Buborékcsomagolás (OPA/Al/PVC fólia // Al fólia): 10 db, 14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, vagy 98 db tabletta dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.