ZANDORIAH 20 MIKROGRAMM/80 MIKROLITER OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ZANDORIAH 20 MIKROGRAMM/80 MIKROLITER
A teriparatid felnőttek számára javallott.
Fokozott törési kockázattal rendelkező, postmenopausában lévő nők, valamint férfiak osteoporosisának kezelése (lásd 5.1 pont). Postmenopausában lévő nőknél a vertebralis és nem vertebralis törések incidenciáját szignifikánsan csökkenti, a combnyaktörések incidenciáját csökkentő hatása nem bizonyított.
Hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléshez társuló osteoporosis kezelése fokozott törési
kockázattal rendelkező nőknél és férfiaknál (lásd 5.1 pont).
Adagolás
A teriparatid ajánlott adagja napi 1-szer 20 mikrogramm.
A teriparatid-kezelés maximális teljes időtartama 24 hónap legyen (lásd 4.4 pont). A 24 hónapos
teriparatid-kezelést a beteg élete során nem szabad megismételni.
A betegeket kalcium- és D-vitamin-pótlásban kell részesíteni, ha a táplálékkal történő bevitel nem megfelelő.
A teriparatid-kezelés leállítását követően a betegek a terápiát más, osteoporosis elleni kezelési módszerekkel folytathatják.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A teriparatidot tilos súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek adni (lásd 4.3 pont). Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a teriparatid elővigyázatossággal alkalmazható. Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség különös elővigyázatosságra.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Nincs adat a készítmény májkárosodás esetén történő alkalmazásáról (lásd 5.3 pont), ezért a
teriparatidot elővigyázatossággal kell alkalmazni.
Gyermekek és serdülők, valamint olyan fiatal felnőttek, akiknek az epiphysisei nem záródtak
A teriparatid biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A teriparatid nem alkalmazható gyermek vagy serdülőkorú (18 év alatti) betegek, valamint olyan fiatal felnőttek esetében, akiknek az epiphysisei nem záródtak.
Idősek
Életkor miatti dózismódosításra nincs szükség (lásd 5.2 pont). Az alkalmazás módja
A teriparatidot subcutan injekció formájában, naponta egyszer kell alkalmazni a comb vagy a has területén.
A betegeknek meg kell tanítani az injekció beadásának helyes technikáját (lásd 6.6 pont). A betegek tájékoztatására az injekciós toll helyes alkalmazását leíró használati útmutató is rendelkezésre áll.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
A kezelés kezdete előtt fennálló hypercalcaemia.
-
Súlyos vesekárosodás.
-
A primer osteoporosison vagy glükokortikoid-kezelés által kiváltott osteoporosison kívüli egyéb metabolikus csontbetegségek (köztük hyperparathyreosis és a csont Paget-kórja).
-
A plazma alkalikusfoszfatáz-szintjének ismeretlen etiológiájú emelkedése.
-
A csontozat előzetes külső besugárzása vagy implantációs sugárkezelése.
-
A csontrendszert érintő malignus folyamatok vagy csontmetastasis esetén teriparatid-kezelés nem alkalmazható.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény
nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Szérum és vizelet kalciumszintje
Normocalcaemiás betegek esetében teriparatid-injekció alkalmazását követően a szérum-kalciumszint enyhe mértékű, átmeneti növekedését figyelték meg. A szérum-kalciumszint az egyes teriparatid-dózisok beadását követően 4 - 6 óra múlva érte el maximumát és 16 - 24 óra múlva tért vissza a kiindulási tartományba. Ezért, amennyiben szérumkalcium meghatározására vérmintát vesznek, a vérvételnek az utolsó teriparatid-injekció beadását követően legalább 16 óra elteltével kell történnie. A kezelés alatt a kalciumszint rutinszerű ellenőrzése nem szükséges.
A teriparatid kismértékben fokozhatja a vizelettel történő kalciumürülést, de a hypercalciuria incidenciája a klinikai vizsgálatokban nem különbözött a placebocsoportban megfigyelt értékektől.
Urolithiasis
A teriparatid-injekció alkalmazását nem vizsgálták aktív urolithiasis esetén. A teriparatid elővigyázatossággal alkalmazható aktív, illetve közelmúltbeli urolithiasis esetén, mert potenciálisan súlyosbíthatja a betegek állapotát.
Orthostaticus hypotensio
A teriparatiddal végzett rövid időtartamú klinikai vizsgálatokban, egyes elszigetelt esetekben átmeneti orthostaticus hypotensiót észleltek. Ez az esemény jellemzően az injekció beadását követő 4 órán belül jelentkezett és néhány perc, illetve néhány óra múlva spontán megszűnt. Amennyiben transiens orthostaticus hypotensio jelentkezett, ez az első dózisok beadásakor történt, a hypotensiót a betegek lefektetése mérsékelte és az esemény nem gátolta meg a kezelés folytatását.
Vesekárosodás
Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén elővigyázatosság szükséges.
Fiatal felnőttek populációja
Fiatal felnőttek populációjában, beleértve a premenopausában lévő nőket, korlátozott a tapasztalat (lásd 5.1 pont). Ebben a populációban csak akkor szabad elkezdeni a kezelést, ha a kezelésből származó haszon egyértelműen felülmúlja a kockázatokat.
Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a teriparatid alkalmazásának ideje alatt. Amennyiben terhesség következik be, a teriparatid alkalmazását fel kell függeszteni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
A kezelés időtartama
Patkányokon végzett vizsgálatokban, a teriparatid hosszú időtartamú alkalmazása során osteosarcoma fokozott előfordulását észlelték (lásd 5.3 pont). Amíg újabb klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, a kezelés ajánlott 24 hónapos időtartamát nem szabad túllépni.
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Egy vizsgálatban 15 egészséges önkéntesnek adtak naponta digoxint a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig, és az egyszeri teriparatid-dózis nem változtatta meg a digoxin szívre gyakorolt hatásait.
Mindazonáltal szórványos esetismertetések szerint a hypercalcaemia digitálisz-toxicitásra
prediszponálhatja a betegeket. Mivel a teriparatid átmenetileg emeli a szérum-kalciumszintet, a teriparatidot a digitáliszt szedő betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni.
Farmakodinámiás interakciós vizsgálatokban tanulmányozták a teriparatid és a hidroklorotiazid
együttes alkalmazását. Klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatást nem észleltek.
Raloxifén vagy hormonpótló terápia egyidejű alkalmazása a teriparatiddal nem módosította a teriparatid hatását a szérum és a vizelet kalciumszintjére, vagy a klinikai nemkívánatos eseményekre.
Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás nőknél
Fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a teriparatid alkalmazásának ideje alatt. Amennyiben terhesség következik be, a teriparatid alkalmazását fel kell függeszteni.
Terhesség
Terhesség alatt a teriparatid alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Szoptatás
Szoptatás ideje alatt a teriparatid alkalmazása ellenjavallt. Nem ismert, hogy a teriparatid kiválasztódik-e a humán anyatejbe.
Termékenység
Nyulakon végzett vizsgálatokban reprodukcióra kifejtett toxicitást észleltek (lásd 5.3 pont). A teriparatid humán magzati fejlődésre gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az emberekre gyakorolt potenciális kockázat nem ismert.
A teriparatid nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes betegek esetében átmeneti orthostaticus hypotensiót, illetve szédülést figyeltek meg. Az ilyen betegeknek mindaddig tartózkodniuk kell a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől, amíg a tünetek elmúlnak.
A biztonságossági profil összefoglalása
A teriparatiddal kezelt betegek körében a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger, a végtagfájdalom, a fejfájás és a szédülés volt.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A teriparatid klinikai vizsgálataiban részt vevő betegek közül, a teriparatiddal kezeltek 82,8%-a, míg a placebóval kezeltek 84,5%-a jelentett legalább egy nemkívánatos eseményt.
Az osteoporosisban végzett klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően a teriparatid alkalmazásával kapcsolatban észlelt mellékhatásokat az alábbi táblázat foglalja össze. A mellékhatások osztályozása a következő megállapodás szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000).
| Vérképzőszervi- és nyirokrendszeri betegségek és tünetekGyakori: Anaemia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetekRitka: Anaphylaxia |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetekGyakori: HypercholesterinaemiaNem gyakori: 2,76 mmol/l feletti hypercalcaemia, hyperurikaemiaRitka: 3,25 mmol/l feletti hypercalcaemia |
| Pszichiátriai kórképekGyakori: Depresszió |
| Idegrendszeri betegségek és tünetekGyakori: Szédülés, fejfájás, ischias, syncope |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tüneteiGyakori: Vertigo |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetekGyakori: PalpitatioNem gyakori: Tachycardia |
| Érbetegségek és tünetekGyakori: Hypotensio |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetekGyakori: DyspnoeNem gyakori: Emphysema |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetekGyakori: Hányinger, hányás, hiatus hernia, gastrooesophagealis reflux betegségNem gyakori: Haemorrhoidok |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tüneteiGyakori: Fokozott verejtékezés |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tüneteiNagyon gyakori: VégtagfájdalomGyakori: IzomgörcsökNem gyakori: Myalgia, arthralgia, hátizmok görcse/fájdalma* |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetekNem gyakori: Vizeletinkontinencia, polyuria, sürgető vizelési inger, nephrolithiasisRitka: Veseelégtelenség/vesekárosodás |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciókGyakori: Fáradtság, mellkasi fájdalom, asthenia, enyhe és átmeneti panaszok az injekció beadásának helyén: fájdalom, duzzanat, erythema, helyi véraláfutás, viszketés és kisfokú vérzés. Nem gyakori: Erythema az injekció beadásának helyén, az injekció beadásának helyén jelentkező reakcióRitka: Lehetséges allergiás események rövid idővel az injekció beadása után: acut dyspnoe, orofacialis oedema, generalizált urticaria, mellkasi fájdalom, oedema (főként perifériás) |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményeiNem gyakori: Testtömeg-gyarapodás, szívzörej, alkalikus foszfatáz emelkedése |
* A hátizmok erős görcsét vagy fájdalmát jelentették az injekció beadását követő percekben.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
A klinikai vizsgálatok során a következő olyan reakciókat jelentették, melyek gyakorisága ≥1%-ban eltért a placebocsoportétól: vertigo, hányinger, végtagfájdalom, szédülés, depresszió, dyspnoe.
A teriparatid növeli a szérum húgysav-koncentrációját. A klinikai vizsgálatokban a teriparatiddal kezelt betegek 2,8%-ánál alakult ki a normál tartomány felső határát meghaladó szérum-húgysavszint, ezzel szemben a placebóval kezelt betegeknél 0,7%-nál. Mindazonáltal a hyperurikaemia nem növelte a köszvényes, arthralgiás, illetve urolithiasisos esetek számát.
Egy nagyméretű klinikai vizsgálatban a teriparatid-kezelésben részesülő nők 2,8%-ánál mutattak ki a teriparatiddal keresztreakciót adó antitesteket. Az antitestek jelenlétét általában elsőként 12 hónapnyi kezelést követően mutatták ki, majd a terápia befejezését követően eltűntek. Nem találtak bizonyítékot túlérzékenységi, illetve allergiás reakciók kialakulására, továbbá a szérum-kalciumszintre és a csont ásványianyag-sűrűségére (Bone Mineral Density, BMD) gyakorolt hatásokra.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Jelek és tünetek
A teriparatidot 100 mikrogrammig terjedő egyszeri, és 60 mikrogramm/nap-ig terjedő ismétlődő
dózisokban alkalmazták 6 héten át.
A túladagolás várható hatásai közé tartozik a késői hypercalcaemia és az orthostaticus hypotensio kialakulásának kockázata. Hányinger, hányás, szédülés és fejfájás szintén előfordulhat.
Túladagolással kapcsolatos tapasztalatok a forgalomba hozatalt követő spontán jelentések alapján
A forgalomba hozatalt követő spontán jelentések között előfordultak olyan esetek, amikor tévedésből a teriparatid-adagolóeszköz teljes tartalma (akár 800 mikrogramm) beadásra került egyszeri adagban. A jelentett átmeneti tünetek közé tartozott a hányinger, gyengeség/levertség és hypotensio. Néhány esetben a túladagolás következményeként nem jelentkezett nemkívánatos esemény. Halálos kimenetelű túladagolásról nem érkezett jelentés.
A túladagolás kezelése
A teriparatidnak nincs specifikus antidotuma. A gyanított túladagolási esetek kezelésének magában kell foglalnia a teriparatid alkalmazásának átmeneti felfüggesztését, a szérum kalciumkoncentrációjának monitorozását és a megfelelő szupportív kezelési intézkedések, pl. folyadékpótlás alkalmazását.
Farmakológiai tulajdonságok - ZANDORIAH 20 MIKROGRAMM/80 MIKROLITER
Farmakoterápiás csoport: Kalcium-homeosztázis, mellékpajzsmirigy-hormonok és analógjaik, ATC kód: H05AA02
A Zandoriah egy biohasonló gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség honlapján (https://www.ema.europa.eu) érhető el.
Hatásmechanizmus
Az endogén, 84 aminosavat tartalmazó parathormon (PTH) a csontokban és a vesében a kalcium- és foszfátanyagcsere fő szabályozója. A teriparatid (rhPTH(1-34) az endogén humán parathormon aktív aminosav-fragmentuma (1-34). A PTH élettani hatásai közé tartozik a csontképződés stimulálása a csontképző sejtekre (osteoblastokra) gyakorolt közvetlen hatások, továbbá a kalcium tápcsatornából való felszívódásának közvetett fokozása, valamint a kalcium tubularis reabszorpciójának és a vese foszfátkiválasztásának növelése révén.
Farmakodinámiás hatások
A teriparatid az osteoporosis kezelésére szolgáló, a csontképződést elősegítő hatóanyag. A teriparatid csontrendszerre gyakorolt hatásai a szisztémás expozíció jellegétől függenek. A teriparatid napi egyszeri alkalmazása az osteoblast aktivitásnak az osteoclast aktivitáshoz képest preferenciális serkentése révén fokozza az új csontszövet appozícióját a trabecularis és a corticalis csontok felszínén.
Klinikai hatásosság
Kockázati tényezők
Azon nők és férfiak azonosításának érdekében, akiknél fokozott az osteoporoticus törések kockázata, és akik számára hasznos lehet a kezelés, figyelembe kell venni a független kockázati tényezőket: pl. alacsony BMD, életkor, előzetes törések, a családi anamnézisben szereplő csípőtáji törések, felgyorsult csontforgalom (turnover) és alacsony testtömegindex.
Glükokortikoid által okozott osteoporosisban szenvedő, premenopausában lévő nőket akkor kell fokozott törési kockázatúnak tekinteni, ha gyakori törésük van, vagy a kockázati tényezőiknek olyan kombinációja áll fenn, ami fokozott törési kockázathoz vezet (pl. alacsony csontsűrűség
[pl. T-score ≤ −2], hosszan tartó, nagydózisú glükokortikoid-kezelés [pl. ≥ 7,5 mg/nap legalább
6 hónapon át], az alapbetegség nagymértékű aktivitása, alacsony nemihormonszintek).
Postmenopausalis osteoporosis
A kulcsfontosságú vizsgálatban 1637 postmenopausában lévő nő vett részt (átlagos életkoruk 69,5 év).
A vizsgálat megkezdésekor a betegek 90%-ának már volt egy vagy több csigolyatörése és a
csigolya-BMD átlagosan 0,82 g/cm2 volt (ami T-score = - 2,6 SD-nek felel meg) volt. Minden páciens 1000 mg/nap kalcium- és legalább 400 NE/nap D-vitamin-kezelésben részesült. A teriparatiddal maximum 24 hónapig (átlagban 19 hónapig) végzett kezelések a törési kockázat statisztikailag szignifikáns csökkenését mutatják (4. táblázat). Ahhoz, hogy egy vagy több új csigolyatörést meg lehessen előzni, 11 nőt kellett átlagban 19 hónapon át kezelni.
1. táblázat
| A törések incidenciája postmenopausában lévő nők körében: | |||
| Placebo (N=544) (%) | Teriparatid (N=541) (%) | Relatív kockázat (95%-os CI)vs. placebo | |
| Új csigolyatörés (≥ 1) a | 14,3 | 5,0 b | 0,35 (0,22; 0,55) |
| Többszöröscsigolyatörés (≥ 2) a | 4,9 | 1,1 b | 0,23 (0,09; 0,60) |
| Nem vertebralisosteoporoticus törések c | 5,5 | 2,6 d | 0,47 (0,25; 0,87) |
| A legfontosabb nem vertebralis osteoporoticus törések c (csípő, radius, humerus,bordák és medence) | 3,9 | 1,5 d | 0,38 (0,17; 0,86) |
Rövidítések: N=azon betegek száma, akiket random módon osztottak be az adott kezelési csoportba;
CI = konfidenciaintervallum
a A csigolyatörések incidenciáját 448, placebót kapó, és 444, teriparatiddal kezelt beteg esetében mérték fel, akiknél a kezelés kezdetén és a követés során gerincröntgen-felvétel készült.
b p ≤ 0,001 a placebóhoz viszonyítva
c A combnyaktörések incidenciájának szignifikáns csökkenése nem bizonyított.
d p ≤ 0,025 a placebóhoz viszonyítva
A(z átlagban) 19 hónapos kezelést követően a csont ásványianyag-sűrűsége (BMD) az ágyéki csigolyákban és a combnyakban 9%-kal, illetve 4%-kal nőtt a placebóhoz képest (p<0,001).
A kezelést követő eljárás: A teriparatid-kezelést követően a kulcsfontosságú vizsgálatban résztvevők közül 1262, postmenopausában lévő nőt vontak be utánkövető vizsgálatba. E vizsgálat elsődleges célja gyógyszerbiztonsági adatok szolgáltatása volt a teriparatid alkalmazását követően. A megfigyelési időszak alatt egyéb osteoporosis-terápiák alkalmazása megengedett volt és a csigolyatörések további értékelésére került sor.
A teriparatid-kezelést követő, átlagban 18 hónapos időszak során a placebocsoporthoz képest 41%-kal (p = 0,004) csökkent a legalább 1 új csigolyatörést szenvedett betegek száma.
Egy nyílt vizsgálatban 503 olyan, postmenopausában lévő nőt kezeltek teriparatiddal 24 hónapig, akik
súlyos osteoporosisban szenvedtek és az előző 3 év során fragilitásos törésük volt (83%). A
24. hónapra az ágyéki gerincszakaszra, a teljes csípőre és a combnyakra vonatkozó BMD a kiindulási értékhez képest átlagosan 10,5%-kal, 2,6%-kal, illetve 3,9%-kal nőtt. A BMD a 18. és a 24. hónap között átlagosan 1,4%-kal, 1,2%-kal, illetve 1,6%-kal nőtt az ágyéki gerincszakasz, a teljes csípő illetve a combnyak területére vonatkozóan.
Egy IV. fázisú, 24 hónapos, randomizált, kettős vak, komparátor-kontrollos vizsgálatban 1360, postmenopausában lévő, súlyos osteoporosisos nőt vontak be. 680 beteget teriparatid-kezelésre, 680-at pedig heti 35 mg orális rizedronátra randomizáltak. A vizsgálat megkezdésekor a nők átlagos életkora 72,1 év, illetve a korábbi csigolyatörések számának medián értéke 2 volt. A betegek 57,9%-a előzőleg biszfoszfonát-kezelésben részesült, és 18,8%-uk a vizsgálat ideje alatt egyidejűleg glükokortikoidot is kapott. A 24 hónapos utánkövetési időszakban 1013 beteg (74,5%) vett végig részt. A glükokortikoid átlagos (medián) kumulatív dózisa 474,3 (66,2) mg volt a teriparatid-karon, és 898,0 (100,0) mg a rizedronát-karon. Az átlagos (medián) D-vitamin-bevitel 1433 NE/nap (1400 NE/nap) volt a teriparatid-karon, és 1191 NE/nap (900 NE/nap) a rizedronát-karon. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés kezdetén és az utánkövetési időszakban a gerincet érintő radiológiai vizsgálat történt, az új csigolyatörések incidenciája 28/516 (5,4%) volt teriparatid-kezelés esetén, és 64/553 (12,0%) a rizedronát-kezelés mellett. A relatív kockázat (95%-os CI) = 0,44 (0,29-0,68), p <0,0001 volt. Az összes klinikai törés (klinikai csigolyatörések és nem vertebralis törések) kumulatív incidenciája 4,8% volt a teriparatiddal, és 9,8% a rizedronáttal kezelt betegeknél. A relatív hazárd (95%-os CI) = 0,48 (0,32-0,74), p = 0,0009 volt.
Férfi osteoporosis
A férfiakon végzett vizsgálatba 437 hypogonadalis (definíció szerint alacsony reggeli szabad tesztoszteronszint vagy emelkedett FSH-, illetve LH-szint) vagy idiopathiás osteoporosisos beteget (átlagéletkor: 58,7 év) vontak be. A vizsgálat megkezdésekor a gerincre és combnyakra vonatkozó BMD átlagos T-score-ja -2,2 SD, illetve -2,1 SD volt. A vizsgálat megkezdésekor a betegek 35%-ának volt előzetes csigolyatörése és 59%-nak volt nem vertebralis törése.
Minden beteg 1000 mg/nap kalcium-, és legalább 400 NE/nap D-vitamin-kezelésben részesült. A vizsgálat 3. hónapjára az ágyéki gerincszakaszon mért BMD szignifikánsan növekedett. A 12. hónapot követően az aktív kezelésben részesülők BMD-je a placebocsoporthoz képest az ágyéki gerincszakasznál 5%-kal, míg a teljes csípőnél 1%-kal emelkedett. A törések előfordulására nem mutattak ki szignifikáns hatást.
Glükokortikoid által okozott osteoporosis
A teriparatid hatásosságát olyan férfiaknál és nőknél (N=428), akik hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezelésben részesültek (5 mg vagy nagyobb dózisú prednizon-ekvivalens legalább 3 hónapon át), egy 36 hónapos, randomizált, kettős vak, komparátor-kontrollos (10 mg alendronát
naponta) vizsgálat 18 hónapos kezdeti szakasza igazolta. A vizsgálat kezdetekor a betegek 28%-ának volt egy vagy több, röntgenvizsgálattal igazolt csigolyatörése. Minden beteg napi 1000 mg kalciumot és napi 800 NE D-vitamint kapott.
A glükokortikoid által okozott osteoporosisban szenvedő betegek vizsgálatába postmenopausában lévő nőket (N=277), premenopausában lévő nőket (N=67) és férfiakat (N=83) vontak be. A vizsgálat
kezdetekor a postmenopausában lévő nők átlagos életkora 61 év, az átlagos T-score az ágyéki csigolyára vonatkozó BMD-nél -2,7 SD volt, az átlagos prednizolon-ekvivalens dózis 7,5 mg/nap volt és 34%-uknak volt egy vagy több, röntgenvizsgálattal igazolt csigolyatörése. A premenopausában lévő nők átlagos életkora 37 év, az átlagos T-score az ágyéki csigolyára vonatkozó BMD-nél -2,5 SD volt, az átlagos prednizolon-ekvivalens dózis 10 mg/nap volt és 9%-uknak volt egy vagy több, röntgenvizsgálattal igazolt csigolyatörése. A férfiak átlagos életkora 57 év, az átlagos T-score az ágyéki csigolyára vonatkozó BMD-nél -2,2 SD volt, az átlagos prednizolon-ekvivalens dózis
10 mg/nap volt, és 24%-uknak volt egy vagy több, röntgenvizsgálattal igazolt csigolyatörése.
A betegek 69%-a fejezte be a 18 hónapos kezdeti szakaszt. A 18 hónapos végpontnál a teriparatid szignifikánsan növelte az ágyéki gerinc BMD-jét (7,2%) az alendronáthoz képest (3,4%) (p<0,001). A teriparatid növelte a teljes csípő BMD-jét (3,6%) az alendronáthoz képest (2,2%) (p<0,01), valamint növelte a combnyaki (3,7%) BMD-t az alendronáthoz képest (2,1%) (p<0,05). Teriparatiddal kezelt betegeknél a 18. és 24. hónap között az ágyéki gerincre, a teljes csípőre és a combnyakra vonatkozó BMD további 1,7%-kal, 0,9%-kal, illetve 0,4%-kal nőtt.
A 36. hónapban a 169 alendronáttal és 173 teriparatiddal kezelt beteg gerinc-röntgenfelvételének elemzése szerint az alendronát-csoportban 13 betegnél (7,7%), míg a teriparatid-csoportban 3 betegnél (1,7%) fordult elő új csigolyatörés (p=0,01). Ezenfelül az alendronát-csoportban 214 beteg közül
15 betegnél (7,0%), míg a teriparatid-csoportban 214 beteg közül 16 betegnél (7,5%) fordult elő nem
vertebralis törés (p=0,84).
A premenopausában lévő nőknél a BMD növekedése a kiindulási értéktől a 18 hónapos végpontig szignifikánsan nagyobb volt a teriparatid-csoportban az alendronát-csoporthoz képest, úgy az ágyéki gerinc (4,2% versus −1,9%; p<0,001), mint a teljes csípő (3,8% versus 0,9%; p=0,005) esetében.
Mindazonáltal a törések előfordulására gyakorolt hatás nem volt szignifikáns.
Eloszlás
A megoszlási térfogat kb. 1,7 l/ttkg. A teriparatid felezési ideje subcutan alkalmazás mellett mintegy 1 óra, amely tükrözi a beadás helyéről történő felszívódáshoz szükséges időt is.
Biotranszformáció
A teriparatid metabolizmusára, illetve exkréciójára vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek, de a
parathormon perifériás metabolizmusa valószínűleg a májban és a vesében történik.
Elimináció
A teriparatid hepaticus és extrahepaticus clearance-szel eliminálódik (nőknél megközelítőleg 62 l/óra,
férfiaknál 94 l/óra).
Idősek
A teriparatid farmakokinetikájában nem tapasztaltak életkorfüggő különbségeket (31 és 81 életév
között). Életkorral kapcsolatos dózismódosításra nincs szükség.
Gyógyszerészeti jellemzők - ZANDORIAH 20 MIKROGRAMM/80 MIKROLITER
Tömény ecetsav Vízmentes nátrium-acetát Mannit
Metakrezol
Sósav (pH beállításához)
Nátrium-hidroxid (pH beállításához) Injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
2 év
A felhasználás közbeni kémiai, fizikai és mikrobiológiai stabilitása 2 °C – 8 °C hőmérsékleten
28 napon át igazolt. Felbontás után a készítmény maximum 28 napon át, 2 °C – 8 °C hőmérsékleten tárolható. Ettől eltérő felhasználás esetén a tárolási idő és tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Mindvégig hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Használat után az injekciós tollat azonnal vissza kell tenni a hűtőszekrénybe. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Ne tárolja az injekciós eszközt felhelyezett injekciós tűvel együtt.
2,4 ml oldat egy eldobható injekciós tollba behelyezett (szilikonos, I. típusú boroszilikát üvegből készült) patronban, mely halobutil gumidugattyúval, valamint poliizoprén/brómbutil gumi/alumínium zárókoronggal van lezárva.
A Zandoriah 1 injekciós tollat tartalmazó kiszerelésben kapható. Minden injekciós toll 28 db 20 mikrogrammos adagot tartalmaz (80 mikroliterben).
A Zandoriah előretöltött injekciós tollban kerül forgalomba. Minden injekciós tollat csak egy beteg használhat. Minden injekcióhoz új, steril tűt kell használni. Minden Zandoriah csomaghoz használati útmutatót mellékelnek, amely teljeskörű leírást ad az injekciós toll használatáról. A készítményhez nincsenek injekciós tűk csomagolva. Az előretöltött injekciós toll 30–32 G méretű, 5–8 mm hosszúságú, rozsdamentes acél inzulintűkkel alkalmazandó. Az eszköz használatához CE-jelöléssel ellátott tolltűk alkalmazása javasolt. A Zandoriah injekciós tollat minden egyes használatot követően vissza kell tenni a hűtőszekrénybe.
A Zandoriah nem használható fel, ha az oldat zavaros, elszíneződött vagy szilárd részecskéket
tartalmaz.
Kérjük, tanulmányozza át a használati útmutatót az injekciós toll használatával kapcsolatos utasításokért.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.