METRONIDAZOLE VIOSER 500 MG/100 ML OLDATOS INFÚZIÓ

A metronidazol az alábbi, metronidazolra érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések kezelésére javallt:

• anaerob baktériumok okozta fertőzések (többek között májtályog, hasi tályog, hashártyagyulladás, epeúti fertőzések, szülészeti és nőgyógyászati fertőzések) kezelése;

• anaerob baktériumok által okozott, gyomor-bél rendszeri műtétek utáni fertőzések profilaxisa;

• a bél vagy a máj súlyos amoebiasisa.

Kevert, aerob és anaerob fertőzés esetén az aerob fertőzés kezelésére alkalmas antibiotikumokat is kell alkalmazni a Metronidazole VIOSER oldatos infúzió mellett.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

Anaerobbaktériumok által okozottfertőzések kezelése:

Felnőttek: A telítő adag 15 mg/ttkg, majd 8óránként 7,5 mg/ttkg, általában 7-10 napig.

(Ugyanez az adag szájon át is beadható, ha a beteg képes szájon át szedni a gyógyszert.)

Anaerob baktériumok által okozott posztoperatív fertőzések megelőzése:

A kezelésnek rövid ideig kell tartania, és általában a 24 órás perioperatív időszakra kell korlátozódnia, de időtartama soha nem haladhatja meg a 48 órát.

Felnőttek: 15 mg/ttkg, intravénás infúzióban, 30–60 perc alatt beadva. 1 órával a műtét kezdete előtt az infúzió adásának be kell fejeződnie. A műtét után 8 óránként 7,5 mg/ttkg adagot kell beadni.

Amoebiasis:

Felnőttek, 10 év feletti gyermekek és serdülők: 500–750 mg naponta 3-szor, 5-10 napig.

7–10 éves gyermekek: 200–400 mg naponta 3-szor, 5-10 napig.

3–7 éves gyermekek: 100–200 mg naponta 4-szer, 5-10 napig.

1–3 éves gyermekek: 100–200 mg naponta 3-szor, 5-10 napig.

A máj amoebiasisa esetén, tályogos állapotban a metronidazol-kezelés ellenére a tályog eltávolítása is szükséges lehet.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Nincs szükség a dózis csökkentésére, lásd 5.2 pont.

Hemodialízisben részesülő betegeknél a metronidazol szokásos dózisát a dialízises napokon a hemodialízis utánra kell időzíteni, hogy az eljárással együtt járó hatóanyagvesztést kompenzálják.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A súlyos májbetegségben szenvedő betegeknél kisebb dózis alkalmazása szükséges, mivel súlyos májkárosodás esetén a szérumra vonatkozó felezési idő megnyúlik, és a plazma-clearance is késleltetett (lásd 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A Metronidazole VIOSER oldatos infúziót lassú intravénás infúzióban kell beadni.

A metronidazol parenteralis alkalmazása csak olyan betegekre korlátozódik, akik per os nem tudnak gyógyszert bevenni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Más imidazolszármazékkal szembeni túlérzékenység.

A metronidazolt elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél az anamnézisben vérképzőszervi dyscrasia szerepel. Ezeknél a betegeknél a leukocytaszámot figyelemmel kell kísérni.

Súlyos túlérzékenységi reakciók (pl. anafilaxiás sokk, lásd még 4.8 pont) esetén a Metronidazole VIOSER oldatos infúzióval történő kezelést azonnal le kell állítani, és képzett egészségügyi szakembernek kell megkezdeni az ilyenkor indokolt sürgősségi ellátást.

A metronidazol-terápia vagy az egyéb nitroimidazolt tartalmazó gyógyszeres terápia időtartama nem haladhatja meg a 10 napot. A kezelés időtartama csak speciális esetekben és feltétlen szükség esetén hosszabbítható meg, megfelelő klinikai és laboratóriumi monitorozás mellett. Az ismételt terápiát, amennyire lehetséges, csak a speciális esetekre kell korlátozni. Ezeket a korlátozásokat szigorúan be kell tartani, mert a metronidazol mutagén aktivitását nem lehet biztonsággal kizárni, illetve állatkísérletekben bizonyos daganatok incidenciájának növekedését figyelték meg.

Amennyiben hosszan tartó kezelés szükséges, a vérkép rendszeres ellenőrzése ajánlott, különös figyelmet fordítva a leukocytaszámra. A betegeket megfigyelés alatt kell tartani az olyan nemkívánatos hatások észlelése érdekében, mint a perifériás neuropathia, paraesthesia, ataxia, szédülés vagy epilepsziás görcsroham.

Hepatotoxicitás Cockayne-szindrómában szenvedő betegeknél

Súlyos hepatotoxicitásról / akut májelégtelenségről számoltak be Cockayne-szindrómában szenvedő betegeknél a metronidazolt tartalmazó szisztémás alkalmazásra szánt gyógyszerekkel összefüggésben. Ezek között a kezelés megkezdését követően igen gyorsan fellépő, a beteg halálához vezető esetek is voltak. Ebben a populációban a metronidazolt gondos előny–kockázat értékelést követően, és csak terápiás alternatíva hiányában szabad alkalmazni. Májfunkciós vizsgálatokat kell végezni röviddel a kezelés megkezdése előtt, a kezelés alatt és a kezelés befejezését követően, amíg a májfunkció a normális tartományba nem kerül, vagy amíg a kiindulási értékeket eléri. Amennyiben a májfunkciós értékek észrevehetően megemelkednek a kezelés során, a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni.

A Cockayne-szindrómában szenvedő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal számoljanak be kezelőorvosuknak minden olyan tünetről, amelyek hátterében májkárosodás állhat, valamint hagyják abba a metronidazol alkalmazását (lásd 4.8pont).

A súlyosbodás kockázata miatt a metronidazolt aktív vagy krónikus súlyos perifériás és központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél is elővigyázatossággal és csak akkor szabad alkalmazni, ha a várható előnyök nyilvánvalóan meghaladják a potenciális kockázatokat.

A kezelés alatt vagy a következő hetekben jelentkező súlyos tartós hasmenés oka pseudomembranosus colitis lehet (a legtöbb esetben a Clostridioides difficile okozza), lásd 4.8 pont. Ez az antibiotikumkezelés által kiváltott bélbetegség életveszélyes is lehet, és azonnali megfelelő kezelést igényel. Antiperisztaltikum adása tilos.

Az idősek jól tolerálják a metronidazolt. Egy farmakokinetikai vizsgálat eredményei alapján azonban körültekintéssel kell eljárni, ha nagy dózisokat alkalmaznak időseknél.

A metronidazol-kezelés a vizelet sötét elszíneződését okozhatja (a metronidazol metabolitja miatt).

A metronidazolt elővigyázatossággal kell alkalmazni hepaticus encephalopathiában szenvedő betegeknél.

Dekompenzált májcirrhosisban szenvedő betegeknél az adagot a szokásos adag felére kell csökkenteni a nemkívánatos hatások fokozott kockázata miatt.

Ez a gyógyszer 310mg (vagy 13,5mmol) nátriumot tartalmaz 100ml-enként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 15,5%-ának felnőtteknél.

Orális antikoagulánsok (warfarin)

A csökkent májmetabolizmus miatt fokozódhat az antikoaguláns hatás, és növekszik a vérzési kockázat. Együttes alkalmazás esetén gyakrabban kell ellenőrizni a protrombinidőt, és a metronidazollal végzett kezelés idejére módosítani kell az antikoaguláns terápiát.

Lítium

A metronidazol növelheti a lítium szintjét a plazmában. A metronidazol-kezelés alatt a lítium, a kreatinin és az elektrolitok plazmakoncentrációját monitorozni kell a lítiummal kezelt betegeknél.

Ciklosporin

A ciklosporinnal és a metronidazollal egyidejűleg történő kezelés során fennáll a kockázata, hogy nő a ciklosporin szérumkoncentrációja. A ciklosporin- és a kreatinin-szérumszint gyakori monitorozása szükséges.

Fenobarbitál és fenitoin

A fenobarbitál és a fenitoin felgyorsítja a metronidazol metabolizmusát, ami a metronidazol plazmakoncentrációjának csökkenéséhez vezet. A metronidazol csökkentheti a fenitoin teljes clearance-ét, ami a fenitoin eliminációs felezési idejének meghosszabbításához vezet.

Cimetidin

A cimetidin gátolja a metronidazol metabolizmusát, ami a metronidazol plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezet.

5-Fluorouracil

Metronidazol és 5-fluorouracil együttes alkalmazása csökkentheti az 5-fluorouracil clearance-ét, és így fokozhatja toxicitását.

Alkohol

Alkohol egyidejű fogyasztása diszulfirámszerű reakciókat okozhat, mint például kipirulás, hányás, tachycardia. Kerülni kell a metronidazol és az alkoholos italok vagy alkoholt tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazását.

Diszulfirám

A metronidazol és a diszulfirám egyidejű alkalmazása a jelentések szerint pszichotikus reakciókat okozhat. A két gyógyszer kombinációját el kell kerülni.

Amiodaron

Metronidazol és amiodaron együttadása esetén a következőket jelentették: a QT-intervallum megnyúlása és torsade de pointes. Indokolt lehet a QT-intervallum monitorozása az EKG-n, ha az amiodaront a metronidazollal együtt adják. A járóbeteg-ellátásban kezelt betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy forduljanak orvoshoz, ha olyan tüneteket tapasztalnak, amelyek torsade de pointes előfordulását jelezhetik, például szédülés, palpitáció vagy ájulás.

Buszulfán

A metronidazollal történő együttadás jelentősen megemelheti a buszulfán plazmakoncentrációját. Az interakció mechanizmusa még nem ismert. A buszulfán megemelkedett plazmaszintjével járó súlyos toxicitás és halálozás lehetősége miatt kerülni kell a metronidazollal történő egyidejű alkalmazást.

Karbamazepin

A metronidazol gátolhatja a karbamazepin metabolizmusát, következésképpen növelheti annak plazmakoncentrációját.

Fogamzásgátló gyógyszerek

Néhány kivételes esetben bizonyos antibiotikumok csökkenthetik a fogamzásgátló tabletták hatását a bélben lévő szteroidkonjugátumok bakteriális hidrolízisével való interferencia révén, és ezzel csökkenthetik a konjugálatlan szteroid újrafelszívódását. Ezért az aktív szteroid plazmaszintje csökken.

Ez a szokatlan kölcsönhatás olyan nőknél fordulhat elő, akiknél magas a szteroidkonjugátumok epével történő kiválasztása. Vannak esettanulmányok az orális fogamzásgátló hatástalanságáról különböző antibiotikumok alkalmazásával összefüggésben, pl. ampicillinnel, amoxicillinnel, tetraciklinekkel és a metronidazollal is.

Mikofenolát-mofetil

A gyomor-bél flórát megváltoztató anyagok (pl. antibiotikumok) csökkenthetik a mikofenolsav-készítmények orális biohasznosulását. Fertőzésellenes gyógyszerek egyidejű alkalmazása során ajánlott a szoros klinikai és laboratóriumi monitorozás a mikofenolsav csökkent immunszuppresszív hatásának észlelése érdekében.

Takrolimusz

A metronidazollal történő együttadás növelheti a takrolimusz koncentrációját a vérben. A feltételezett mechanizmus a takrolimusz metabolizmusának gátlása a májban a CYP3A4 útján. A vér takrolimusz-szintjét és a vesefunkciót gyakran kell ellenőrizni, és a dózist ennek megfelelően kell módosítani, különösen a metronidazol-terápia megkezdése vagy abbahagyása után azoknál a betegeknél, akik az alkalmazott kezelési protokoll során stabil dózisban kapják a takrolimuszt.

Laboratóriumi vizsgálatokkal való kölcsönhatások

A metronidazol zavarja a következők enzimatikus spektrofotometriás meghatározását:

glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT), glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), laktát-dehidrogenáz (LDH), trigliceridek és glükóz-hexokináz; és az értékek csökkenését okozhatja (esetleg nulláig).

A metronidazol nagy abszorbanciával rendelkezik azon a hullámhosszon, amelyen a nikotinamid-adenin-dinukleotidot (NADH) meghatározzák. Ezért a metronidazol elfedheti az emelkedett májenzim-koncentrációkat, ha a redukált NADH csökkenésén mint végponton alapuló folyamatos áramlású módszerekkel mérjük. Szokatlanul alacsony májenzim-koncentrációkról számoltak be, beleértve a nulla értékeket is.

Terhesség

A metronidazol átjut a placentán, és gyorsan bejut a magzati keringésbe. A metronidazol terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

Metronidazole VIOSER oldatos infúzió alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást. Lásd 4.5 pont: „Fogamzásgátló gyógyszerek”.

Az első trimeszterben a Metronidazole VIOSER oldatos infúzió csak súlyos, életveszélyes fertőzések kezelésére alkalmazható, ha nincs biztonságosabb alternatíva. A második és harmadik trimeszterben a Metronidazole VIOSER oldatos infúzió egyéb fertőzések kezelésére is alkalmazható, ha a terápia várható előnyei nyilvánvalóan meghaladják a potenciális kockázatokat.

Szoptatás

A metronidazol vagy a metronidazol metabolitjai oly mértékben választódnak ki az anyatejbe, hogy valószínűleg van hatásuk az újszülöttre/csecsemőre.

A Metronidazole VIOSER oldatos infúzió alkalmazásának ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni. A metronidazol-terápia befejezése után a szoptatást csak további 2-3 nap múlva szabad folytatni a metronidazol hosszabb felezési ideje miatt.

Termékenység

Az állatokkal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a metronidazol csak akkor lehet negatív hatással a férfi reproduktív szervrendszerre, ha olyan nagy dózist adnak be, ami jóval meghaladja az ajánlott humán maximális dózist (lásd 5.3 pont).

A betegeket figyelmeztetni kell a zavartság, szédülés, hallucinációk, görcsrohamok vagy látászavarok kialakulásának lehetőségére és arra, hogy ilyen problémák előfordulásakor ne vezessenek és ne használjanak gépeket. Figyelembe kell venni a diszulfirámmal és/vagy alkohollal történő egyidejű alkalmazás esetén jelentkező lehetséges kölcsönhatásokat is.

A nemkívánatos hatások főként a hosszú ideig történő alkalmazással vagy nagy dózisokkal kapcsolatosak. Hosszú távú kezelés esetén a leggyakrabban megfigyelt hatások közé tartozik az émelygés, a rendellenes ízérzés és a neuropathia kockázata.

A következő felsorolásban a nemkívánatos hatások gyakoriságának leírására a következő kifejezéseket használjuk:

nagyon gyakori: ≥1/10;

gyakori: ≥1/100 – <1/10;

nem gyakori: ≥1/1,000 – <1/100;

ritka: ≥1/10000 – <1/1000;

nagyon ritka: <1/10000;

nem ismert: (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Gyakori: Felülfertőződés candidával (pl. genitális fertőzések).

Ritka: Pseudomembranosus colitis, amely a terápia alatt vagy után jelentkezhet, súlyos tartós hasmenésként.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: Granulocytopenia, agranulocytosis, thrombocytopenia, pancytopenia.

Nem ismert: Leukopenia, aplasztikus anaemia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Súlyos akut szisztémás túlérzékenységi reakciók: anafilaxia, de anafilaxiás sokk is előfordulhat;

Súlyos bőrreakciók, lásd alább: „A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei”;

Ezek a súlyos fokú reakciók azonnali terápiás beavatkozást igényelnek (lásd 4.4 pont).

Nem ismert: Enyhe vagy közepesen súlyos fokú túlérzékenységi reakciók, pl. bőrreakciók (lásd alább: „A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei”), angiooedema, láz.

Pszichiátriai kórképek

Nagyon ritka: Pszichotikus rendellenességek, beleértve a zavartságot, hallucinációt is.

Nem ismert: Depresszió.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: Fejfájás, görcsrohamok, szédülés, vertigo (forgó jellegű szédülés), ataxia, letargia, dysarthria.

Nagy dózisok alkalmazása során encephalopathiát figyeltek meg. Központi idegrendszeri tünetek jelentkezése esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni.

Nem ismert: Somnolentia vagy insomnia, myoclonus, görcsroham, perifériás szenzoros neuropathia, aszeptikus meningitis.

Ha görcsrohamok, vagy ha perifériás neuropathia vagy encephalopathia jelei lépnek fel, haladéktalanul tájékoztatni kell a kezelőorvost. Lásd 4.4 pont.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nagyon ritka: Átmeneti látászavarok, például diplopia, myopia.

Nem ismert: Oculogyriás krízis, Optikus neuropathia / neuritis optica.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritka: Változások az EKG-n, például ellaposodó T-hullám.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: Epigastrialis fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés, stomatitis, glossitis, szájnyálkahártya-gyulladás, fémes szájíz, ízérzékelési zavarok, anorexia, szájszárazság, szélsőséges esetekben reverzibilis pancreatitis, keserű ízzel kisért eructatio, lepedékes nyelv.

Dysphagia (amelyet a metronidazol központi idegrendszeri hatásai okoznak).

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: reverzibilis kóros májfunkció és cholestaticus hepatitis.

Nem ismert: Cockayne-szindrómában szenvedő betegeknél súlyos irreverzibilis hepatotoxicitás / akut májelégtelenség eseteiről számoltak be, köztük a metronidazol szisztémás alkalmazásának megkezdése után nagyon gyorsan kialakuló, halálos kimenetelű esetek is voltak (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka: Allergiás bőrreakciók, például pruritus, urticaria, Stevens–Johnson-szindróma.

Nem ismert: Toxikus epidermalis necrolysis.

A két utóbbi reakció azonnali terápiás beavatkozást igényel.

Nem ismert: Erythema multiforme.

Nagyon ritka: Arthralgia, myalgia.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: Sötét színű vizelet (a metronidazol metabolitja miatt).

Nem ismert: Dysuria, cystitis.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem ismert: Intravénás infúzió beadását követően kialakuló vénairritáció – akár thrombophlebitis is előfordulhat, legyengült vagy lázas állapot.

Gyermekek és serdülők

A mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a gyermekek és serdülők esetében megegyezik a felnőttekével.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A metronidazol 12 g-ot is elérő egyszeri dózisát jelentették öngyilkossági kísérletekben és véletlen túladagolásban. A tünetek a hányásra, az ataxiára és az enyhe tájékozódási zavarra korlátozódtak.

A metronidazol-túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. Súlyos túladagolás gyanúja esetén tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni. Szükség esetén a metronidazol hatékonyan eltávolítható hemodialízissel.