BESREMI 250 MIKROGRAMM/0,5 ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - BESREMI 250 MIKROGRAMM/0,5 ML
A Besremi tünetekkel járó splenomegalia nélküli polycythaemia vera kezelésére javallott monoterápiában felnőtt betegeknél.
A terápiát a betegség kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell megkezdeni.
Adagolás
Titrálási fázis
A dózist egyénileg kell titrálni, a javasolt kezdő dózis 100 mikrogramm (vagy más citoreduktív kezelésben is részesülő betegeknél 50 mikrogramm). A dózist fokozatosan, kéthetente
50 mikrogrammal kell emelni (ezzel párhuzamosan a citoreduktív kezelést fokozatosan csökkenteni kell, szükség szerint) a hematológiai paraméterek stabilizálódásáig (hematokrit < 45%, thrombocytaszám < 400 × 109/l és leukocytaszám < 10 × 109/l). A javasolt maximális dózis kéthetente egyszer 500 mikrogramm. A vér hiperviszkozitásának normalizálásához sürgősségi kezelésként akár phlebotomiára is szükség lehet.
Fenntartó fázis
Azt a dózist, amely mellett a hematológiai paraméterek stabilizálódtak, legalább 1,5 éven keresztül fenn kell tartani, kéthetente egyszeri adagolással. Ezt követően a dózis módosítható és/vagy az adagolási intervallum meghosszabbítható akár négy hétre is, ahogy a beteg számára megfelelő.
Ha a kezelés során nemkívánatos események lépnek fel, akkor az alkalmazott dózist csökkenteni kell, vagy a kezelést átmenetileg, a nemkívánatos esemény megszűnéséig fel kell függeszteni, és ezután egy, a nemkívánatos eseményt okozónál alacsonyabb dózissal kell újrakezdeni.
A hematológiai paraméterek (hematokrit, thrombocytaszám vagy leukocytaszám) emelkedésének észlelése esetén az adagot és/vagy az adagolás gyakoriságát személyre szabottan kell módosítani.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Kompenzált (azaz Child–Pugh A stádiumú) májcirrhosisban szenvedő betegeknél más pegilált interferon alfa készítmény (pegilált interferon alfa-2a) alkalmazása biztonságosnak bizonyult. Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő felnőtt betegek esetén nincs szükség a ropeginterferon alfa-2b dózisának módosítására.
Az interferon alfa alkalmazását nem vizsgálták dekompenzált (azaz Child–Pugh B vagy C stádiumú)
májcirrhosisban szenvedő betegekben, és alkalmazása ilyen betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A ropeginterferon alfa-2b kezelésben részesülő betegeknél emelkedett májenzimszinteket figyeltek meg. Ha a májenzimszint-emelkedés progresszív és klinikailag jelentős, akkor az adagot csökkenteni kell. Ha a dóziscsökkentés ellenére a májenzimszint-emelkedés progresszív és klinikailag jelentős marad vagy májdekompenzáció jelei lépnek fel, akkor a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
Más interferon alfa gyógyszerkészítmények (pegilált interferon alfa-2a és pegilált interferon alfa-2b)
farmakokinetikai profilját értékelték vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Enyhe (GFR 60–89 ml/perc), illetve közepesen súlyos (GFR 30–59 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél nincs szükség a ropeginterferon alfa-2b dózisának módosítására. Súlyos (GFR 15–29 ml/perc) vesekárosodásban javasolt a ropeginterferon alfa-2b kezdő adagjának
50 mikrogrammra történő csökkentése. A ropeginterferon alfa-2b alkalmazása végstádiumú
vesebetegségben (GFR < 15 ml/perc) szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Idősek
A terápia kezdetén idős betegeknél nincs szükség a ropeginterferon alfa-2b javasolt kezdő dózisának
módosítására (lásd 5.2 pont).
Elhízott vagy sovány betegek
A ropeginterferon alfa-2b farmakokinetikai profilját nem határozták meg elhízott, illetve sovány
betegeknél. Az ilyen betegeknél nincs ropeginterferon alfa-2b dózismódosítására vonatkozó ajánlás.
Gyermekek és serdülők
A Besremi biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd 4.4 pont).
Rassz
A rassz alapján dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Az alkalmazás módja
Subcutan alkalmazásra. A gyógyszer hosszú távú kezelésre szolgál, és a subcutan injekciót beadhatja orvos, a gondozást végző egészségügyi szakember, családtag vagy a beteg maga is, ha kellő gyakorlatot szerzett az előretöltött injekciós toll használatában. A betegtájékoztatóban szereplő, a felhasználásra vonatkozó útmutatásokat be kell tartani.
A javasolt beadási hely a has területe – a köldök körüli 5 cm-es sugarú körön kívül –, illetve a comb.
Irritált, piros, véraláfutásos, fertőzött vagy heges bőrbe nem szabad beadni. Az injekciós toll a 250 mikrogramm/0,5 ml-es hatáserősség esetében 50 és 250 mikrogramm, az
500 mikrogramm/0,5 ml-es hatáserősség esetében 50 és 500 mikrogramm között beállítható adagolást tesz lehetővé.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység
-
Fennálló, konvencionális kezeléssel nem kontrollálható pajzsmirigybetegség
-
Fennálló vagy az anamnézisben szereplő súlyos pszichiátriai betegségek, különösen a súlyos depresszió, az öngyilkossági gondolatok vagy az öngyilkossági kísérlet
-
Súlyos fennálló cardiovascularis betegség (például nem kontrollált hypertonia, pangásos szívelégtelenség [≥ NYHA 2 stádiumú], súlyos arrhythmia, jelentős coronariastenosis, instabil angina), közelmúltban lezajlott stroke vagy myocardialis infarctus
-
Fennálló vagy az anamnézisben szereplő autoimmun betegség
-
Immunszupprimált transzplantált betegek
-
Telbivudinnal való kombináció (lásd 4.5 pont)
-
Dekompenzált májcirrhosis (Child–Pugh B vagy C)
-
Végstádiumú vesebetegség (GFR < 15 ml/perc)
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Dózistitrálási fázis
A ropeginterferon alfa-2b-kezelés titrálási fázisa alatt javasolt adagolás (lásd 4.2 pont) mellett lassabban alakul ki az egyéni optimális dózis, mint a hidroxikarbamid esetében. Egy polycythaemia verában szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban a ropeginterferon alfa-2b egyéni titrálási fázisának végét átlagosan körülbelül 3,7 hónap alatt érték el, a hidroxikarbamid esetében ez az idő 2,6 hónap volt. Emiatt azoknál a betegeknél, akiknél a thrombosis és a vérzés megelőzése érdekében az emelkedett vérsejtszámok gyors csökkenésére van szükség, más készítmények (például hidroxikarbamid) alkalmazása előnyösebb lehet.
A titrálási fázis alatt nem teljesen ismert a készítmény alapbetegség okozta cardiovascularis és thromboemboliás kockázatot csökkentő hatása. A betegeket szorosan monitorozni kell, különösen a titrálási fázisban. Rendszeres teljes vérkép, hematokrit, fehérvérsejtszám és thrombocytaszám
meghatározást kell végezni még az egyéni optimális dózis beállítása után is. A vér hiperviszkozitásának normalizálásához sürgősségi kezelésként akár phlebotomiára is szükség lehet.
Endokrin rendszer
A ropeginterferon alfa-2b-kezelés megkezdése előtt az esetlegesen fennálló pajzsmirigybetegséget a konvencionális módon kezelni kell és be kell állítani (lásd 4.3 pont). Ha a betegnél a
ropeginterferon alfa-2b-kezelés alatt a pajzsmirigyműködési zavarra utaló tünetek jelentkeznek, akkor meg kell mérni a pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) szintjét. Ha a TSH-szint a normál tartományon belül tartható, akkor a kezelés folytatható.
Más interferon alfa gyógyszeres kezelés mellett diabetes mellitus előfordulását figyelték meg (lásd 4.8 pont). A gyógyszerrel nem hatásosan kontrollálható cukorbetegségben szenvedő betegeknél a ropeginterferon alfa-2b-kezelés nem kezdhető meg. Ha ez az állapot a kezelés alatt alakul ki, és nem kontrollálható gyógyszerrel, akkor a ropeginterferon alfa-2b-kezelést le kell állítani.
Központi idegrendszer
A klinikai fejlesztési program során ropeginterferon alfa-2b-vel kezelt néhány betegeknél központi idegrendszeri hatásokat, legfőképpen depressziót figyeltek meg (lásd 4.8 pont). Más interferon alfa gyógyszerkészítmények alkalmazása mellett egyéb központi idegrendszeri hatásokat, mint például öngyilkossági gondolatokat, öngyilkossági kísérletet, agressziót, bipoláris zavart, mániát és zavartságot is megfigyeltek. A betegeknél fokozottan figyelni kell a pszichiátriai betegségek tüneteit, és tünetek jelentkezése esetén a kezelőorvosnak meg kell fontolnia azok kezelését. A pszichiátriai tünetek súlyosbodása esetén javasolt a ropeginterferon alfa-2b-kezelés felfüggesztése. A ropeginterferon alfa-2b-t tilos súlyos pszichiátriai kórképek, különösen súlyos depresszió és öngyilkossági gondolatok fennállása, öngyilkossági kísérlet, illetve ezek múltbeli előfordulása esetén alkalmazni (lásd 4.3 pont).
Szív- és érrendszer
Az interferon alfa-kezelés mellett kardiológiai eseményekről, például cardiomyopathiáról, myocardialis infarctusról, pitvarfibrillációról és ischaemiás coronariabetegségről számoltak be (lásd 4.8 pont). A jelenleg vagy korábban cardiovascularis betegségben szenvedő betegeket a ropeginterferon alfa-2b-kezelés alatt fokozottan kell monitorozni. A gyógyszerkészítmény alkalmazása ellenjavallt súlyos fennálló cardiovascularis betegség esetén, illetve nemrég lezajlott stroke vagy myocardialis infarctus után (lásd 4.3 pont).
Légzőrendszer
Az interferon alfa-kezelés mellett ritkán légzőrendszeri megbetegedéseket, úgy mint tüdőinfiltrációt, pneumonitist, pneumoniát vagy pulmonalis artériás hypertoniát figyeltek meg (lásd 4.8 pont).
Légzőrendszeri tünetek jelentkezése esetén a beteget szorosan monitorozni kell, és szükség esetén a ropeginterferon alfa-2b-kezelést fel kell függeszteni.
Látórendszer
Az interferon alfa-kezelés mellett ritkán súlyos szembetegségeket, mint például retinopathiát, retinavérzést, retinaexsudatumot, retinaleválást és akár vaksághoz vezető retinaartéria vagy retinavéna elzáródást figyeltek meg (lásd 4.8 pont). A ropeginterferon alfa-2b-kezelés előtt és alatt szemészeti vizsgálatokra van szükség, különösen diabetes mellitus vagy hypertonia okozta retinopathiában szenvedő betegeknél. Ha a beteg részleges vagy teljes látásvesztésről vagy bármilyen más szemészeti tünetről számol be, akkor azonnal szemészeti vizsgálatot kell végezni. Új szembetegség kialakulása vagy a meglévő rosszabbodása esetén meg kell fontolni a ropeginterferon alfa-2b-kezelés felfüggesztését.
Akut túlérzékenység
Más interferon alfa gyógyszerkészítményekkel végzett kezelés mellett ritkán súlyos, akut túlérzékenységi reakciókról (például urticariáról, angiooedemáról, bronchoconstrictióról, anaphylaxisról) számoltak be. Ilyen esetekben a ropeginterferon alfa-2b-kezelést fel kell függeszteni, és azonnal megfelelő orvosi kezelést kell kezdeni. Átmeneti kiütések esetén nem kell megszakítani a kezelést.
Májfunkció
Az interferon alfa-kezelés mellett esetlegesen jelentős mértékű májenzimszint-emelkedéssel járó hepatotoxicitásról számoltak be. A hepatitis C vírusfertőzésben szenvedő betegek körében más interferon alfa készítmények használata mellett májelégtelenség kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont).
A ropeginterferon alfa-2b-kezelés mellett a GPT (ALAT) (a normál érték felső határának háromszorosát elérő vagy meghaladó), a GOT (ASAT) (a normál érték felső határának háromszorosát elérő vagy meghaladó), a GGT (a normál érték felső határának háromszorosát elérő vagy meghaladó) és a bilirubinszint (a normál érték felső határának kétszeresét meghaladó) emelkedéséről számoltak be. Ezek a szintemelkedések többségében átmenetiek voltak és a kezelés első éve során fordultak elő.
Hosszú távú ropeginterferon alfa-2b-kezelést követően májbetegségekről számoltak be (lásd 4.8 pont). A májenzimszinteket és a májfunkciót a hosszú távú ropeginterferon alfa-2b-kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell. A ropeginterferon alfa-2b-kezelést fel kell függeszteni, ha a dózicsökkentés ellenére a májenzimszintek progresszív és klinikailag jelentős emelkedése észlelhető.
Ha a betegnél a májműködés dekompenzációjára utaló tünetek alakulnak ki, akkor a ropeginterferon alfa-2b-kezelést fel kell függeszteni. A ropeginterferon alfa-2b alkalmazása dekompenzált májcirrhosis esetén ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Vesefunkció
A kezdő adagtól, illetve a vesekárosodás mértékétől függetlenül a betegeket monitorozni kell. Ha a kezelés alatt a vesefunkció csökken, akkor a ropeginterferon alfa-2b-kezelést abba kell hagyni. A ropeginterferon alfa-2b alkalmazása végstádiumú vesebetegség esetén ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Fogászati és periodontalis betegségek
Más interferon alfa gyógyszerkészítmények alkalmazása mellett akár fogvesztéssel is járó fog- és periodontalis betegségek kialakulásáról is beszámoltak (lásd 4.8 pont). Ezenkívül a hosszú távú ropeginterferon alfa-2b-kezelés alatt kialakuló szájszárazság is káros hatással lehet a fogakra és a szájnyálkahártyára. A betegeknek javasolt a napi kétszeri alapos fogmosás és a rendszeres fogászati vizsgálat.
Bőrbetegségek
A ropeginterferon alfa-2b használata mellett bőrbetegségek (pruritus, alopecia, kiütés, erythema, psoriasis, xeroderma, acneiform dermatitis, hyperkeratosis, hyperhydrosis) is előfordulhatnak. Ilyen bőrbetegségek megjelenése vagy súlyosbodása esetén mérlegelni kell a kezelés leállítását.
Segédanyagok
A Besremi benzil-alkoholt tartalmaz.
Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható, és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).
A Besremi poliszorbát 80-at tartalmaz.
Ez a gyógyszer 0,025 mg poliszorbát 80-at tartalmaz 0,5 milliliterenként. A poliszorbátok allergiás reakciót okozhatnak.
A Besremi kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A ropeginterferon alfa-2b metabolizmusát feltehetőleg a fehérjelebontásban részt vevő enzimek végzik. A ropeginterferon alfa-2b felszívódásában, eloszlásában és eliminációjában a transzport proteinek részvételének mértéke nem ismert. Kimutatták, hogy az interferon alfa befolyásolja a citokróm P450 (CYP) CYP1A2 és CYP2D6 izoenzimeket.
A ropeginterferon alfa-2b-vel interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Más pegilált interferon alfa készítményekkel végzett interakciós vizsgálatok
Pegilált interferon alfa-2a és telbivudin egyidejű alkalmazása hepatitis B-vel fertőzött betegeknél fokozta a perifériás neuropathia kockázatát. A telbivudin és ropeginterferon alfa-2b együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Négy héten keresztül heti egyszeri 180 mikrogramm pegilált interferon alfa-2a egészséges férfiaknál történő alkalmazása nem gyakorolt semmilyen hatást a mefenitoin, a dapszon, a debrizokvin és a tolbutamid farmakokinetikai profiljára, ami arra utal, hogy a pegilált interferon alfa-2a nincs hatással a citokróm P450 (CYP) 3A4, 2C9, 2C19 és 2D6 izoenzimek in vivo metabolikus aktivitására.
Ugyanebben a vizsgálatban a (CYP1A2 szubsztrát) teofillin AUC értékének 25%-os növekedését figyelték meg, ami arra utal, hogy a pegilált interferon alfa-2a a CYP1A2 inhibitora.
Pegilált interferon alfa-2b és tolbutamid (CYP2C9 szubsztrát), midazolám (CYP3A4 szubsztrát), illetve dapszon (N-acetiltranszferáz szubsztrát) egyidejű alkalmazásakor nem észleltek szignifikáns interakciót, koffein (CYP1A2 szubsztrát) és dezipramin (CYP2D6 szubsztrát) egyidejű alkalmazása mellett viszont mérsékelten fokozódott a koffein- és a dezipraminexpozíció.
Ezért a ropeginterferon alfa-2b CYP1A2 szubsztrátokkal történő egyidejű alkalmazásakor elővigyázatossággal kell eljárni, különösen a szűkebb terápiás szélességgel rendelkező szerek, például a teofillin vagy a metadon esetén. Ugyanúgy elővigyázatosság javasolt a CYP2D6 szubsztrátok (például vortioxetin, riszperidon) ropeginterferon alfa-2b-vel történő kombinációja esetén. A ropeginterferon alfa-2b gátolhatja a CYP1A2 és a CYP2D6 enzimeket, ezáltal fokozódhat a vérben a fenti gyógyszerkészítmények koncentrációja.
A CYP2C9/19, a CYP3A4 vagy az N-acetiltranszferáz enzimen keresztül metabolizálódó gyógyszerekkészítményekkel történő egyidejű alkalmazás esetén nincs szükség a ropeginterferon alfa-2b dózisának módosítására.
A ropeginterferon alfa-2b más potenciálisan myeloszuppressszív/kemoterápiás szerekkel történő egyidejű alkalmazásakor elővigyázatossággal kell eljárni.
Narkotikumok, hipnotikumok vagy szedatívumok ropeginterferon alfa-2b-vel történő egyidejű
alkalmazásakor óvatosan kell eljárni.
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás nőknél
A fogamzóképes nőknek a ropeginterferon alfa-2b-kezelés alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell
alkalmazniuk, kivéve, ha kezelőorvosukkal máshogyan nem beszélik meg.
Terhesség
Az interferon alfa terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.
Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).
Mivel a ropeginterferon alfa-2b azonos hatású lehet, a Besremi alkalmazása terhesség alatt, illetve fogamzásgátlást nem alkalmazó, fogamzóképes nőknél nem javasolt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a ropeginterferon alfa-2b kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Besremi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A ropeginterferon alfa-2b-kezeléssel kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre a női vagy a férfi termékenységet befolyásoló hatásokra vonatkozó adatok.
A Besremi kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azoknak a betegeknek, akik a Besremi-kezelés alatt szédülést, szomnolenciát vagy hallucinációkat tapasztalnak (lásd 4.8 pont), kerülniük kell a gépjárművezetést és a gépek kezelését.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakoribb mellékhatások a leukopenia (20,2%), a thrombocytopenia (18,5%), az arthralgia (13,5%), a fáradékonyság (12,4%), az emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint (11,2%), az influenzaszerű betegség (11,2%), a myalgia (10,7%), az anaemia (9,6%), az emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint (8,4%), a neutropenia (7,9%), a pyrexia (7,9%), az emelkedett aszpartátaminotranszferáz-szint (7,3%), a pruritus (6,8%), a végtagfájdalom (6,7%), az alopecia (6,7%), a fejfájás (6,2%), a diarrhoea (5,7%), az injekció helyén kialakuló reakciók (5,6%), a hidegrázás (5,1%), és a szédülés (5,1%) voltak.
Súlyos mellékhatás volt a depresszió (1,1%), a pitvarfibrilláció (1,1%) és az akut stressz zavar (0,6%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A ropeginterferon alfa-2b-vel 178, polycythaemia verában szenvedő felnőtt beteg körében végzett klinikai vizsgálat során a kezeléssel összefüggésben az alábbi mellékhatásokat jelentették. A mellékhatások az alábbi táblázatban szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva (nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 –
< 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert [a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem
állapítható meg]).
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | gyakori | légúti fertőzés, influenza, rhinitis, gombás bőrfertőzés |
| nem gyakori | orális herpes, herpes zoster, orális candidiasis, sinusitis, oesophagealis candidiasis, vulvovaginalis gombafertőzés,hordeolum, onychomycosis | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeribetegségek és | nagyon gyakori | leukopenia, thrombocytopenia |
| gyakori | pancytopenia, neutropenia, anaemia |
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| tünetek | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | nem gyakori | sarcoidosis |
| nagyon ritka | idiopathiás vagy thromboticus thrombocytopeniáspurpura# | |
| nem ismert | Vogt–Koyanagi–Harada-betegség#, akut túlérzékenységireakciók#** | |
| Endokrin betegségek és tünetek | gyakori | hypothyreosis, hyperthyreosis, thyroiditis |
| nem gyakori | Basedow-kór, diabetes mellitus# | |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek éstünetek | gyakori | hypertriglyceridaemia, csökkent étvágy |
| Pszichiátriai kórképek | gyakori | depresszió, agresszió#, insomnia, szorongás, megváltozott hangulat, hangulatingadozások, hangulatzavarok |
| nem gyakori | öngyilkossági kísérlet#, öngyilkossági gondolatok#, zavart állapot#, akut stressz zavar, hallucinációk, emocionálisdistressz, idegesség, rémálmok, ingerlékenység | |
| ritka | bipoláris zavar#, mánia# | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | fejfájás, szédülés, hypaesthesia, szomnolencia, paraesthesia |
| nem gyakori | polineuropathia, perifériás motoros neuropathia,radiculopathia, migrén, mentális zavar, tremor, aura | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | gyakori | szemszárazság |
| nem gyakori | retinavérzés#, retinaexudátum#, látászavar, csökkentlátásélesség, homályos látás, ocularis diszkomfort,szemhéjekcéma | |
| ritka | retinopathia#, opticus neuropathia#, retinaartéria occlusio#, retinavéna occlusio# | |
| nagyon ritka | vakság# | |
| nem ismert | retinaleválás# | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei éstünetei | nem gyakori | süketség, tinnitus, vertigo |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | gyakori | pitvarfibrilláció |
| nem gyakori | myocardialis infarctus#, atrioventricularis blokk, intracardialis thrombus, aortabillentyű-elégtelenség, cardiovascularis betegség | |
| ritka | cardiomyopathia#, angina pectoris# | |
| nagyon ritka: | myocardialis ischaemia# | |
| Érbetegségek és tünetek | gyakori | microangiopathia |
| nem gyakori | Raynaud-jelenség, hypertonia, haematoma, kipirulás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | gyakori | dyspnoea |
| nem gyakori | pneumonitis, köhögés, epistaxis, torokirritáció | |
| nagyon ritka | tüdőinfiltratio# | |
| nem ismert | tüdőfibrosis#, pneumonia#, pulmonaris artériáshypertonia#* | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | diarrhoea, nausea, hasi fájdalom, obstipatio, abdominalis distensio, szájszárazság |
| nem gyakori | gastritis, hasfali rendellenességek, flatulencia, gyakoriszékletürítés, odynophagia, gingivavérzés | |
| nem ismert | fogbetegség#, periodontalis betegség# | |
| Máj- és epebetegségek, | nagyon gyakori | emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint |
| gyakori | májbetegség, emelkedett alaninaminotranszferáz-szint, |
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| illetve tünetek | emelkedett aszpartátaminotranszferáz-szint, emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint | |
| nem gyakori | hepatotoxicitás, toxicus hepatitis, hepatomegalia, nemakut porphyria | |
| ritka | májelégtelenség# | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | gyakori | pruritus, alopecia, kiütés, erythema, psoriasis, xeroderma, acneiform dermatitis, hyperkeratosis, hyperhidrosis,bőrszárazság |
| nem gyakori | fényérzékenységi reakció, a bőr hámlása, köröm dystrophia | |
| nem ismert | a bőr depigmentációja# | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövetbetegségei és tünetei | nagyon gyakori | arthralgia, myalgia |
| gyakori | Sjögren-szindróma, arthritis, végtagfájdalom, musculoskeletalis fájdalom, csontfájdalom, izomspazmus | |
| nem gyakori | izomgyengeség, nyakfájdalom, lágyéki fájdalom | |
| Vese- és húgyútibetegségek és tünetek | nem gyakori | haemorrhagiás cystitis, dysuria, sürgős vizelési inger,vizeletretenció |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek | nem gyakori | erectilis dysfunctio, haematospermia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | nagyon gyakori | influenzaszerű betegség, fáradékonyság |
| gyakori | pyrexia, reakció az injekció beadási helyén, asthenia, hidegrázás, általános fizikális állapotromlás, erythema az injekció beadásának helyén | |
| nem gyakori | fájdalom vagy pruritus az injekció beadásának helyén, érzékenység az időjárásváltozásra | |
| nem ismert | nyelv hyperpigmentatio# | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | gyakori | pajzsmirigy-ellenes antitest pozitivitás, emelkedett TSH-szint, emelkedett testhőmérséklet, antinukleáris antitest pozitivitás, emelkedett laktátdehidrogenáz-szint a vérben,testtömegcsökkenés |
| nem gyakori | emelkedett vérlemezkeszám, emelkedett húgysavszint avérben, Coombs teszt pozitivitás |
#Más interferon alfa gyógyszerkészítményekkel történő kezelés során jelentett mellékhatások.
*Az interferon típusú gyógyszerekre jellemző mellékhatás, lásd alább a pulmonalis artériás hypertoniánál.
**például urticaria, angioedema, bronchoconstrictio vagy anaphylaxia.
Kiválasztott mellékhatások leírása
A leggyakoribb mellékhatások
A ropeginterferon alfa-2b klinikai fejlesztési programja során leggyakrabban jelentett mellékhatások (a betegek száma, a mellékhatások előfordulási gyakorisága, súlyossági fokozata, a dózismódosítás szükségessége és a kimenetel alapján) összefoglalása az 1. táblázatban található.
-
táblázat A ropeginterferon alfa-2b-kezelés során leggyakrabban előforduló mellékhatások.
MH > 10% PK N (%) (n = 178) IR ≥ 3-as CTCAEsúlyosságifokozat N (%) Dózis-csökkentés N (%) Agyógyszerezés megszakítása N (%) Agyógyszerezé sabbahagyása N (%) Gyógyulá sN (%) MH > 10% PK N (%) (n = 178) IR ≥ 3-as CTCAEsúlyosságifokozat N (%) Dózis-csökkentés N (%) Agyógyszerezés megszakítása N (%) Agyógyszerezé sabbahagyása N (%) Gyógyulá sN (%) Leukopenia 36(20,2) 21,2 3 (8,3) 24 (66,7) 7 (19,4) n.j. 35 (97,2) Thrombo-cytopenia 33(18,5) 11,2 4 (12,1) 13 (39,4) 3 (9,1) 1 (3,0) 30 (90,9) Arthralgia 24(13,5) 5,2 1 (4,2) 5 (20,8) 5 (20,8) 1 (4,2) 22 (91,7) Fáradékonyság 22(12,4) 6,6 n.j. 4 (18,2) 1 (4,5) 1 (4,5) 21 (95,5) emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint 20(11,2) 7,9 7 (35,0) 9 (45,0) 5 (25,0) n.j. 17 (85,0) Influenzaszerű betegség 20(11,2) 4,9 n.j. 4 (20,0) 3 (15.0) n.j. 19 (95,0) Myalgia 19(10,7) 3,5 n.j. 6 (31,6) 1 (5,3) n.j. 17 (89,5) CTCAE besorolás szerinti 5-ös fokozatú (halálos kimenetelű) mellékhatásról nem számoltak be. 1, a gamma-glutamil-transzferáz-szint emelkedésével járó, 4-es fokozatú (életveszélyes vagy korlátozottságot okozó) mellékhatást jelentettek
Rövidítések: CTCAE = common terminology criteria for adverse events, nemkívánatos hatások közös terminológia kritériumai, n.j. = nem jelentették, MH = mellékhatás, PK = preferált kifejezés, IR = az átlagos nemkívánatos események előfordulási gyakorisága 100 beteg/évre vonatkozóan, n = a betegek száma. N (%) = az adott mellékhatást elszenvedő betegek száma és százaléka.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Más interferon alfa készítménnyel történő kezelés során beszámoltak gastrointestinalis panaszokról, a ropeginterferon alfa-2b-kezelés során ilyen a betegek 15,7%-ánál fordult elő. A vizsgálatokban a leggyakrabban előforduló gastrointestinalis zavarok a diarrhoea (5,1%; előfordulási gyakoriság:
2,8 esemény/100 beteg/év) és a hányinger (4,5%; előfordulási gyakoriság: 1,2 esemény/100 beteg/év) voltak.
Központi idegrendszer
A ropeginterferon alfa-2b klinikai fejlesztési programja során két esetben számoltak be súlyos depresszióról (1,1%; előfordulási gyakoriság: 0,4 esemény/100 beteg/év). A betegek a készítmény alkalmazásának abbahagyása után teljesen felépültek. Egy betegnél közepes intenzitású súlyos akut stressz zavar jelentkezett (0,6%; előfordulási gyakoriság: 0,2 esemény/100 beteg/év), amely a ropeginterferon alfa-2b adagjának csökkentése után teljesen elmúlt. Az interferon alfa-kezeléssel kapcsolatosan központi idegrendszeri hatásokról, például öngyilkossági kísérletről, öngyilkossági gondolatokról, agresszióról, bipoláris zavarról, mániáról és zavartságról is beszámoltak (lásd 4.4 pont).
Szív- és érrendszer
A ropeginterferon alfa-2b-kezelés alatt három esetben számoltak be 1–3-as erősségi fokozatú pitvarfibrillációról (1,1%; előfordulási gyakoriság: 0,3 esemény/100 beteg/év), két betegnél. A ropeginterferon alfa-2b-kezelést folytatták, és a betegek megfelelő gyógyszeres kezelést kaptak a pitvarfibrillációra, amely két esetben megszűnt, egy esetben pedig még fennállt az értékelés időpontjában.
Légzőrendszer
Az interferon alfa-kezelés mellett pulmonalis artériás hypertoniáról (PAH) számoltak be, különösen az arra hajlamos (portális hypertoniában, HIV-fertőzésben vagy májcirrhosisban szenvedő) betegeknél.
Az eseményeket különböző időpontokban jelentették, jellemzően több hónappal az interferon
alfa-kezelés megkezdése után.
Látórendszer
Az interferon alfa-kezelés mellett súlyos szembetegségekről, mint például retinopathiáról, retinavérzésről, retinaexudátumról, retinaleválásról és retinaartéria vagy véna elzáródásról számoltak be (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálati program során egyetlen esetben számoltak be a ropeginterferon alfa-2b véletlen túladagolásáról. A beteg a javasolt kezdő adag 10-szeresét kapta, és három napon keresztül tartó influenzaszerű tünetegyüttes alakult ki nála, amelyet nem súlyosnak értékeltek. Paracetamol-kezelés és a ropeginterferon alfa-2b terápia átmeneti megszakítása után a beteg teljesen felépült.
A gyógyszerkészítménynek nincs antidotuma. Túladagolás esetén a beteget szoros megfigyelés alatt
kell tartani, és szükség esetén tüneti kezelés javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - BESREMI 250 MIKROGRAMM/0,5 ML
Farmakoterápiás csoport: Immunstimulánsok, interferonok, ATC kód: L03AB15
A ropeginterferon alfa-2b egy kétkarú mPEG-gel konjugált rekombináns interferon alfa-2b molekula. A szubsztitúció aránya 1 mól polimer/mól fehérje. Az átlagos molekulatömege körülbelül 60 kDa, amelyből a PEG-csoport körülbelül 40 kDa.
Hatásmechanizmus
Az interferon alfa az I-es típusú interferonok közé tartozik, amelyek sejtszintű hatásaikat egy interferon alfa receptor (IFNAR) nevű transzmembrán receptoron keresztül fejtik ki. Az IFNAR-hoz kötődve a kinázok, legfőképpen a Janus-kináz 1 (JAK1) és a tirozin-kináz 2 (TYK2), valamint a szignáltranszduktor és transzkripciós aktivátor (STAT) proteinek aktiválásával a jelátviteli kaszkádok downregulációját indítja be. A STAT proteinek nukleáris transzlokációja különböző génexpressziós programokat szabályoz, valamint különféle sejtszintű hatásokat fejt ki. Kimutatták, hogy az interferon alfa gátolja a hematopoieticus és a csontvelő fibroblast progenitor sejtjeinek proliferációját, valamint antagonista hatást fejt ki a myelofibrosis kialakulásában szerepet játszó növekedési faktorokra és egyéb citokinekre. Ezek a mechanizmusok szerepet játszhatnak az interferon alfa polycythaemia verában mutatott terápiás hatásaiban.
Emellett kimutatták, hogy az interferon alfa képes csökkenteni a mutáns JAK2V617F allélarányt polycythaemia verában (a polycythaemia vera jellegzetessége egy V617F pontmutáció a JAK2-kinázban, ami a betegek körülbelül 95%-ában jelen van).
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Egy nyílt elrendezésű, randomizált, 3. fázisú vizsgálatban (PROUD-PV) értékelték a ropeginterferon alfa-2b hatásosságát és biztonságosságát hidroxikarbamiddal összehasonlítva 254,
polycythaemia verában szenvedő felnőtt betegnél (randomizáció aránya 1:1). A betegeket a szűréskori életkor (≤ 60 vagy > 60 év), korábbi thromboemboliás esemény előfordulása, illetve aszerint stratifikálták, hogy részesültek-e már korábban hidroxikarbamid-kezelésben. A vizsgálati populáció jellemzői a 2. táblázatban találhatók.
-
táblázat: A betegek jellemzői szűréskor a PROUD-PV vizsgálatban.
Ropeginterferon alfa-2b kezelési kar(n = 127) Kontroll kezelési kar (n = 127) Életkorév* 58,5±10,81 57,9±13,10 Nemnők, n (%) férfiak, n (%) 68 (53,5)59 (46,5) 67 (52,8)60 (47,2) Rasszkaukázusi, n (%) 127 (100,0) 127 (100,0) A PV időtartama (hónap)* 12,6±24,70 15,7±25,65 JAK2V617F allélarány (%)* 41,9±23,49 42,8±24,14 Hematológiai paraméterek hematokrit (%)* thombocytaszám (109/l)*leukocytaszám (109/l)* 47,8±5,22537,7±273,0811,5±4,76 48,6±5,39516,8±254,4311,9±4,88 Splenomegalia jelenlétenincs, n (%) van, n (%) 115 (90,6)12 (9,4) 112 (88,2)15 (11,8) *átlag ±SD értékek.
Hidroxikarbamid-kezelésben még nem részesült (n = 160) vagy hidroxikarbamid-kezelésben részesült (n = 94) betegeket randomizáltak ropeginterferon alfa-2b vagy hidroxikarbamid kezelési csoportokba. Az adagot fokozatosan emelték a terápiás választól és a gyógyszer tolerálhatóságától függően (ropeginterferon alfa-2b esetén kéthetente subcutan beadott 50–500 mikrogramm között). Tizenkét hónapos kezelés után a ropeginterferon alfa-2b átlagos adagja 382 (±141) mikrogramm volt.
A terápiás válasz (hematokrit < 45% phlebotomia nélkül [vagy legalább 3 hónappal az utolsó phlebotomia után], thrombocytaszám < 400 × 109/l és leukocytaszám < 10 × 109/l 12 hónapos kezelés után) 12 hónapos kezelés után a ropeginterferon alfa-2b karban 43,1% [53/123 beteg] volt.
Egy nyílt elrendezésű, III/b fázisú kiterjesztett vizsgálatba (CONTINUATION-PV) 169, olyan polycythaemia verában szenvedő felnőtt beteget vontak be, akik korábban végig részt vettek a PROUD-PV vizsgálatban. A kiterjesztett vizsgálatban a ropeginterferon alfa-2b hosszú távú hatásosságát és biztonságosságát értékelték. Kilencvenöt beteg továbbra is kapta a ropeginterferon alfa-2b-kezelést (két-, három- vagy négyhetente subcutan adott 50–
500 mikrogrammot). A 36 vagy 72 hónapos kezelés után (12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 24 vagy 60 hónapos kezelés a kiterjesztett vizsgálatban) a ropeginterferon alfa-2b átlagos adagja 363 (±149) vagy 356(±144) mikrogramm volt.
A ropeginterferon alfa-2b-kezelésre adott válasz a 3. és 4. táblázatban szerepel. 72 hónapos kezelés után a teljes hematológiai válaszként definiált terápiás válasz csak 54,5%-os volt és a betegek 39,8% - a mutatott teljes hematológiai választ a betegség terhelésének javulásával.
A betegeknél statisztikailag jelentős különbség mutatkozott a JAK2V617F allél arányában (16,6%) és a JAK2V617F allélarány kiinduláshoz képest elért változásában (˗25,4%).
-
táblázat: Terápiás válasz 12-72 hónapos ropeginterferon alfa-2b-kezelést követően.
Terápiás válasz Ropeginterferon alfa-2b-vel kezelt betegek Választ mutatók* n (%) 12 hónap 24 hónap1 36 hónap2 72 hónap3 Teljes hematológiai válasza 59 (62,1) 67 (70,5) 67 (70,5) 48 (54,5) Teljes hematológiai válasza és a betegségtehercsökkenéseb 44 (46,32) 48 (50,53) 51 (53,68) 35 (39,77) * 12, 24, 36, illetve 72 hónap eltelte után 0, 7, 12, illetve 25 beteget minősítettek választ nem mutatónak amiatt, hogy a vizsgálati részvételüket bármilyen ok miatt megszakították
a hematokrit < 45% phlebotomia nélkül (legalább 3 hónappal az utolsó phlebotomia után),
thrombocytaszám < 400 × 109/l és leukocytaszám < 10 × 109/l; a részvételüket megszakító betegeket választ nem
mutatónak minősítették.
b a betegséggel kapcsolatos panaszok (klinikailag jelentős splenomegalia) és tünetek (microvascularis zavarok,
pruritus, fejfájás) javulása; a részvételüket megszakító betegeket választ nem mutatónak minősítették.
1 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 12 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
2 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 24 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
3 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 60 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
Az átlagos JAK2V617F allélarány a 6 éves ropeginterferon alfa-2b-kezelés során folyamatosan csökkent, a kiindulási 42,8%-ról (a kezelés előtt a PROUD-PV vizsgálatban) 15,5%-ra a 72. hónapban.
-
táblázat: JAK2V617F allélarány [%] abszolút értékek és allélarány változás a kiinduláshoz képest a CONTINUATION-PV kiterjesztett vizsgálatban.
| Vizsgálati hónapok | n | átlag (±SD) | Változás a kiinduláshoz képest |
| Kiindulás | 94 | 42,8 (±23,40) | - |
| 12 hónap | 92 | 30,1 (±23,03) | -12,13 (±17,04) |
| 24 hónap1 | 73 | 18,5 (±17,09) | -24,59 (±22,07) |
| 36 hónap2 | 71 | 16,6 (±18,22) | -25,43 (±24,39) |
| 72 hónap3 | 51 | 15,5 (±20,38) | -25,97 (±27,29) |
1 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 12 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
2 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 24 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
3 12 hónapos kezelés a PROUD-PV vizsgálatban és 60 hónapos kezelés a kiterjesztéses vizsgálatban.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a Besremi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől polycythaemia verában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A ropeginterferon alfa-2b felszívódása elhúzódó, a betegekben a csúcs szérumkoncentráció 3–6 nap után alakul ki.
A subcutan alkalmazott ropeginterferon alfa-2b abszolút biohasznosulását emberben nem vizsgálták. Ezért nem adható az abszolút biohasznosulásra vonatkozó érvényes becslés. Majmokban kapott adatok alapján ez körülbelül 80%-os, hasonló a pegilált interferon alfa-2a biohasznosulásához.
Eloszlás
A ropeginterferon alfa-2b subcutan alkalmazást követően (dózistartomány: 50–450 mikrogramm) elsősorban a véráramban és az extracellularis folyadékban oszlik el az egyensúlyi állapotban mérhető 6,6–17 literes eloszlási térfogat (Vd) alapján. Az átlagos Cmax 2,4 ng/ml (50–80 mikrogrammos adag
mellett) és 49 ng/ml (450 mikrogrammos adag mellett) között volt, az AUC0-t 28,5 ng×h/ml (50–80 mikrogrammos adag mellett) és 552,6 ng×h/ml (450 mikrogrammos adag mellett) között volt
többszöri subcutan adagolást követően. Egészséges önkéntesekben 25–35%-os alanyok közötti eltérést figyeltek meg az AUC és a Cmax értékre vonatkozóan.
Azoknál a betegeknél, akik a ropeginterferon alfa-2-b-t 2 hetes időközönként (400-500 mikrogramm, PK 1. csoport) vagy 4 hetes időközönként kapták (100-500 [átlag 350] mikrogramm, PK 2. csoport), egyensúlyi állapotban az átlagos Vdss 10,7 l volt a PK 1. csoportban és 18,3 l a PK 2. csoportban. A PK 1. csoportban az átlagos Cmax,ss 28,26 ng/ml, az AUCtau,ss 7504,0 ng×h/ml és a Cmin 14,52 ng/ml volt. A PK 2. csoportban az átlagos Cmax,ss 18,82 ng/ml, az AUCtau,ss 6021,3 ng×h/ml és a Cmin
2,10 ng/ml volt.
Patkányoknál végzett tömegegyensúly, szöveti eloszlási és teljes test autoradioluminográfiás vizsgálatokban kimutatták, hogy egy hasonló interferon alfa készítmény (pegilált interferon alfa-2a) magas vérkoncentráció mellett megtalálható volt a májban, a vesében és a csontvelőben is.
Biotranszformáció
A ropeginterferon alfa-2b metabolizmusa nem teljes mértékben ismert. Az interferon alfa-2b nagy molekulatömegű (40 kDa), elágazó polietilén-glikol csoporthoz történő kapcsolódása valószínűleg a fő oka annak, hogy a készítmény eliminációja különbözik a nem pegilált interferonok eliminációjától.
Patkányokban egy hasonló interferon alfa készítménnyel (pegilált interferon alfa-2a-val) végzett vizsgálat során elsősorban májon keresztül történő eliminációt mutattak ki. Feltehetőleg a ropeginterferon alfa-2b is ugyanezen az úton eliminálódik.
A pegilált interferon alfa-2a-val végzett farmakokinetikai interakciós vizsgálatok során mérsékelt gátló
hatást mutattak ki a CYP1A2 és a CYP2D6 által metabolizált szubsztrátokra nézve (lásd 4.5 pont). Elimináció
A ropeginterferon alfa-2b eliminációja nem teljes mértékben ismert. Hasonló – radioaktívan jelölt – interferon alfa készítménnyel (pegilált interferon alfa-2a-val) végzett vizsgálatok során azt írták le, hogy a metabolitok legnagyobb részben a vesén keresztül választódnak ki (patkányokban), és a pegilált interferon alfa-2a szisztémás clearance-e emberben körülbelül 100-szor alacsonyabb, mint a natív, nem pegilált interferon alfa-2a-é.
Több adag subcutan beadása után (dózistartomány: 50–500 mikrogramm), a ropeginterferon alfa-2b terminális felezési ideje a betegekben körülbelül 6–10 nap, és a ropeginterferon alfa-2b clearance-e 0,023–0,066 l/óra.
A transzportproteinek szerepe a ropeginterferon alfa-2b abszorpciójában, eloszlásában és eliminációjában nem tisztázott.
Linearitás/non-linearitás
Egy egészséges alanyokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatban a 24–270 mikrogrammos dózistartományban a ropeginterferon alfa-2b Cmax értéke arányosan nőtt a dózissal. Az expozíció arányosnál nagyobb mértékű növekedését figyelték meg. Az alanyok közötti eltérés a ropeginterferon alfa-2b Cmax értékében 35%, AUC értékében 25% volt.
Májkárosodás
Hasonló expozícióról és farmakokinetikai profilról számoltak be egy másik interferon alfa készítménnyel (pegilált interferon alfa-2a-val), cirrhoticus (Child-Pugh A) és nem cirrhoticus betegek körében végzett vizsgálatokban. A farmakokinetikát ennél súlyosabb májbetegségben szenvedő betegek körében nem vizsgálták.
Vesekárosodás
A közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban, valamint végstádiumú vesebetegségben szenvedő
betegeknél csak más pegilált interferon alfa készítmények farmakokinetikai profilját vizsgálták.
A közepesen súlyos illetve súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő, heti egyszer 180 mikrogramm pegilált interferon alfa-2a-kezelésben részesülő betegeknél hasonló, illetve 60%-kal magasabb volt a gyógyszer plazmaexpozíciója a normál veseműködésű betegekéhez képest.
Krónikus hemodialízist igénylő, 13, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegnél heti egyszeri 135 mikrogramm pegilált interferon alfa-2a alkalmazása 34%-kal alacsonyabb gyógyszerexpozíciót eredményezett, mint a normál veseműködésű betegeknél.
Vesekárosodásban szenvedő, 1,0 mikrogramm/ttkg egyszeri dózisú pegilált interferon alfa-2b-t kapó betegeknél a Cmax, az AUC és a felezési idő a vesekárosodás mértékétől függően megnőtt. Több adag pegilált interferon alfa-2b (négy héten keresztül hetente beadott 1,0 mikrogramm/ttkg subcutan dózis) alkalmazását követően a pegilált interferon alfa-2b clearance-e átlagosan 17, illetve 44%-kal csökkent közepes fokú, illetve súlyos veseelégtelenség esetén a normál veseműködésű betegekhez képest. Az egyszeri adagolásra vonatkozó adatok alapján a clearance azonos volt súlyos vesekárosodásban szenvedő hemodializált, illetve nem hemodializált betegeknél.
Idősek
Idős betegeknél a ropeginterferon alfa-2b farmakokinetikájára vonatkozóan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A PROUD-PV és a CONTINUATION-PV gyógyszerexpozíciós, farmakodinámiás és tolerálhatósági vizsgálatok eredményei alapján idős betegeknél nincs szükség a ropeginterferon alfa-2b dózisának módosítására.
Elhízott vagy sovány betegek
A ropeginterferon alfa-2b farmakokinetikai profilját nem határozták meg elhízott, illetve sovány betegek körében.
Rassz
A rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok – beleértve a kaukázusi, japán és kínai rasszhoz tartozó
betegek adatait – elemzése alapján a rassznak nincs klinikailag érdemleges hatása a ropeginterferon alfa-2b farmakokinetikájára.
Gyógyszerészeti jellemzők - BESREMI 250 MIKROGRAMM/0,5 ML
Nátrium-klorid Vízmentes nátrium-acetát Tömény ecetsav
Benzil-alkohol Poliszorbát 80 Injekcióhoz való víz
Besremi 250 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
3 év
Besremi 500 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
3 év
Az első használat után
Az előretöltött injekciós toll legfeljebb 30 napig tárolható hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) ráhelyezett kupakkal, és a fénytől való védelem érdekében az eredeti dobozában. Az előretöltött injekciós toll a 30 nap alatt legfeljebb két alkalommal használható fel. Az előretöltött injekciós tollban maradó gyógyszerkészítményt a második használat után és/vagy 30 nappal az első alkalmazás után a tollal együtt ki kell dobni.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az előretöltött injekciós tollat tartsa a dobozában. A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Besremi 250 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Az előretöltött injekciós toll polipropilénből készült, egy szürke nyomógomb található rajta, a címkéjén pedig szürke színnel van kiemelve a „250 mikrogramm/0,5 ml” hatáserősség. A tollal 50 és 250 mikrogramm közötti adagok adhatók be. Minden kattintás és minden pont az adagolóablakban 5 mikrogrammot jelent. Minden második kattintás és pont a mikrogrammok számával van ellátva (azaz 10 mikrogrammos lépésekben).
A Besremi 250 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban kétfajta kiszerelésben kapható:
-
1 db előretöltött injekciós tollat és 2 db injekciós tűt tartalmazó kiszerelés
-
3 db előretöltött injekciós tollat és 6 db injekciós tűt tartalmazó kiszerelés
Besremi 500 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Az előretöltött injekciós toll polipropilénből készült, egy kék nyomógomb található rajta, a címkéjén
pedig kék színnel van kiemelve az „500 mikrogramm/0,5 ml” hatáserősség. A tollal 50, 100, 150, 200,
250, 300, 350, 400, 450 és 500 mikrogrammos adagok adhatók be.
A Besremi 500 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban csomagolása az alábbiakat tartalmazza:
-
1 db előretöltött injekciós toll és 2 db injekciós tű
Az előretöltött injekciós toll egy (I-es típusú, színtelen üvegből készült) szürke (brómbutil gumi-) dugattyúval, rollnizott (alumínium) kupakkal és (brómbutil gumi-) dugóval ellátott patront tartalmaz. A patron a toll injektorba van zárva. Patrononként 0,5 ml oldatot tartalmaz.
A használat előtt az előretöltött injekciós tollat 15 percig hagyni kell szobahőmérsékletűre (15 °C – 25 °C) felmelegedni.
Mivel a Besremi egy oldat, használat előtt nem kell újraszuszpendálni. A felhasználás előtt vizsgálja meg az oldatot. Csak akkor használható fel, ha átlátszó, színtelen vagy halványsárga és nincsenek benne látható részecskék.
Az előretöltött toll címkéjét minden injekció előtt ellenőrizni kell, hogy elkerülje a Besremi
250 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció és a Besremi 500 mikrogramm/0,5 ml oldatos injekció esetleges összecserélése miatti adagolási hibákat. A 250 mikrogramm/0,5 ml előretöltött toll nyomógombja szürke. Az 500 mikrogramm/0,5 ml előretöltött toll nyomógombja kék.
Minden injekció előtt egy új, steril, az előretöltött tollhoz mellékelt tűt kell gondosan az előretöltött
injekciós tollra erősíteni. A tűt a használat után azonnal ki kell dobni.
Az előretöltött injekciós toll első használatakor az injekció előkészítéséhez az adagbeállító forgógombot addig kell tekerni, amíg az adagolóablakban megjelenik a „csepp” ikon. A tollat tartsa a tűvel felfelé, és ujjával óvatosan ütögesse meg, hogy az esetlegesen jelenlévő levegőbuborékok feljussanak a tű irányába. Majd nyomja meg a nyomógombot, amíg meg nem jelenik az adagolóablakban a „0” jelzés. Ezt hat alkalommal lehet megismételni. Amint a tű hegyén megjelenik egy csepp oldat, az azt jelzi, hogy az előretöltött injekciós toll és a tű megfelelően működik.
Az adag az adagbeállító forgógomb elfordításával választható ki. Ha egy bizonyos adag nem állítható be, akkor lehetséges, hogy a tollban már nincs elegendő gyógyszer, és egy új tollat kell használni.
A tűt be kell szúrni a bőrbe. A nyomógombot teljesen le kell nyomni, és a tű kihúzása előtt legalább
10 másodpercen keresztül lenyomva kell tartani.
Betegségek, illetve bármilyen fertőzés átvitelének megelőzése érdekében a Besremi előretöltött injekciós tollat szigorúan kizárólag egyetlen beteg használhatja, még akkor is, ha a tűt kicserélik. Az előretöltött injekciós toll legfeljebb kétszer használható, és az első használat után 30 nappal ki kell dobni, függetlenül attól, hogy mennyi gyógyszer maradt benne.
A kiürült tollat tilos újra felhasználni, és azt megfelelő módon ki kell dobni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
