Felnőttek

Citosztatikus kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére, valamint a posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére.

A készítmény felnőttek számára javallott.

Az ondanszetron szirup, injekció és végbélkúp formájában is rendelkezésre áll, így az alkalmazás módja és az adag rugalmasan, egyénre szabottan határozható meg.

Adagolás

Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás

Felnőttek:

A daganatellenes kezelés emetogén potenciálja az alkalmazott kemoterápiás és radioterápiás protokollok dózisaitól és kombinációitól függ. A dózist az emetogén potenciál súlyossága alapján kell kiválasztani.

Emetogén kemoterápia és radioterápia:

Az ajánlott per os dózis 8mg 1‑2órával a kezelés megkezdése előtt, majd 12óra múlva újabb 8mg.

Az első 24 órát követően jelentkező késői vagy elhúzódó hányás megelőzésére orális vagy rectalis ondanszetron adása szükséges a kezelés befejezése után legfeljebb öt napig. A per os alkalmazáshoz ajánlott adag naponta kétszer 8mg.

Erősen emetogén kemoterápia:

Az ondanszetron per os, intravénásan, intramuscularisan vagy rectalisan adható.

A javasolt dózis 1 vagy 2órával a kemoterápia megkezdése előtt 24mg ondanszetron per os, 12mg orális dexametazon-nátrium-foszfát alkalmazásával együtt.

Azoknak a betegeknek, akik erősen emetogén kemoterápiában részesülnek, pl. nagy dózisú ciszplatint kapnak, az ondanszetron intravénásan is adható. Az adagolást az emetogén kezelés intenzitásától függően kell meghatározni.

Az első 24 órát követően jelentkező késői vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os vagy rectalis ondanszetron adása szükséges a kezelés befejezése után legfeljebb öt napig. A per os alkalmazáshoz ajánlott adag naponta kétszer 8mg.

Gyermekek és serdülők:

Nincsenek ellenőrzött klinikai vizsgálati eredmények az ondanszetron hatásosságáról a kemoterápia hatására késve jelentkező vagy elhúzódó hányinger és hányás esetében, valamint a gyermekeken végzett sugárkezelés hatására jelentkező hányinger és hányás esetében.

A gyermekek számára az ondanszetron tekintetében ajánlott per os adagolási mód az Oroset 8 mg szájban diszpergálódó tablettával nem valósítható meg, mivel a tabletta nem felezhető. Ezért ez a készítmény gyermekek kezelésére nem alkalmazható.

Idősek:

A 65 évnél idősebb betegek jól tolerálják az ondanszetront, ezért az adag nagyságát, az adagolás gyakoriságát vagy módját nem szükséges megváltoztatni.

Vesekárosodás

A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodás

Az ondanszetron clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot.

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszerexpozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Posztoperatív hányinger és hányás (PONV):

Felnőttek:

A posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére az ajánlott per os adag 16mg, 1órával az anesztézia bevezetése előtt.

A már kialakult (posztoperatív) hányinger és hányás csillapítására az ondanszetront injekcióban ajánlott alkalmazni.

Gyermekek (1hónapos kortól) és serdülők:

Nem végeztek vizsgálatokat per os alkalmazott ondanszetronnal posztoperatív hányinger és hányás megelőzésében, ill. kezelésében; erre a célra a lassan (legalább 30 másodperc alatt) beadott intravénás injekció ajánlott.

Két évesnél fiatalabb gyermekek esetében nincsenek olyan kutatási eredmények, amelyek alátámasztják az ondanszetron hatásosságát a posztoperatív hányás és hányinger kezelésére.

Idősek:

Kevés a tapasztalat az időseknél jelentkező posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére vonatkozóan, azonban a 65 év feletti, kemoterápiában részesülő betegek jól tolerálják az ondenszetront.

Vesekárosodás

A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodás

Az ondanszetron clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot.

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Az alkalmazás módja

A szájban diszpergálódó tabletta szájon át alkalmazandó. A szájban diszpergálódó tablettát a nyelv fölső részére kell helyezni, ahol az hamar szétmállik és ezután kell lenyelni.

A buborékcsomagolás két alumínium lapját válassza szét és az Oroset 8 mg szájban diszpergálódó tablettát óvatosan vegye ki.

Ne nyomja át az Oroset 8 mg szájban diszpergálódó tablettát az alumínium buborékcsomagoláson!

A szájban diszpergálódó tablettát a nyelvre kell helyezni, ahol az másodpercek alatt szétesik, ezután a szokásos módon kell lenyelni.

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Ondanszetron és apomorfin kombinációjának alkalmazása, lásd 4.5pont.

- Kemoterápiában vagy radioterápiában részesülő közepesen vagy súlyosan májkárosodott betegek esetében a tabletta oszthatatlansága miatt ez a készítmény nem alkalmazható.

- Műtéti beavatkozások után jelentkező hányinger és hányás megelőzésére közepesen vagy súlyosan májkárosodott betegek esetében a tabletta oszthatatlansága miatt ez a készítmény nem alkalmazható.

Túlérzékenységi reakcióról számoltak be olyan betegeknél, akiknél egyéb szelektív 5-HT3-antagonista túlérzékenységi reakciót váltott ki. Az esetleges légzési problémákat tünetileg kell kezelni és a klinikusnak erre kifejezetten figyelemmel kell lennie, mint az esetleges túlérzékenységi reakciók előjelére.

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt (lásd 5.1 pont „Farmakodinámiás hatások”). Ezen felül a forgalomba hozatalt követően Torsades de Pointes eseteket jelentettek ondanszetronnal kezelt betegeknél. Az ondanszetron alkalmazását kerülni kell veleszületett hosszú QT-szindrómás betegek esetében. Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QTc-megnyúlás vagy ennek kockázata áll fenn, beleértve az elektrolit-rendellenességekben, pangásos szívelégtelenségben és bradyarrhythmiában szenvedő betegeket, továbbá azokat, akik QT-megnyúlást vagy elektrolit-rendellenességeket okozó egyéb gyógyszereket szednek.

Az ondanszetron-kezelés megkezdése előtt rendezni kell a hypokalaemiát és a hypomagnesaemiát.

Myocardialis ischaemia eseteiről számoltak be ondanszetronnal kezelt betegeknél. Egyes betegeknél – különösen intravénás alkalmazás esetén – a tünetek közvetlenül az ondanszetron alkalmazása után jelentkeztek. A betegeket figyelmeztetni kell a myocardialis ischaemia jeleire és tüneteire.

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin-szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük szelektív szerotonin visszavétel-gátlók /SSRI-k/ és szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók /SNRI-k/) egyidejű alkalmazását követően. A tünetek magukban foglalták a megváltozott lelkiállapotot, a vegetatív idegrendszeri instabilitást és a neuromuscularis rendellenességeket. Ha az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása indokolt, a beteg megfelelő megfigyelése szükséges.

Mivel az ondanszetronról ismert, hogy növeli a tranzitidőt a vastagbélben, a szubakut bélelzáródás jeleit mutató betegeket a gyógyszer beadása után megfigyelés alatt kell tartani.

Az adenotonsillectomián átesett betegeknél a hányinger és hányás megelőzésére adott ondanszetron elfedheti az okkult vérzést. Ezért ezeket a betegeket is gondos megfigyelés alatt kell tartani az ondanszetron alkalmazása után.

Az Oroset 8 mg szájban diszpergálódó tabletta laktóz-monohidrátot és aszpartámot (E951) tartalmaz.

Az Oroset 8 mg szájban diszpergálódó tabletta 111,812 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A fenilketonuriában szenvedő betegeknél figyelembe kell venni, hogy a készítmény szájban diszpergálódó tablettánként 1,988 mg aszpartámot tartalmaz, amely a fenilalanin egyik forrása.

Nem bizonyított, hogy az ondanszetron fokozná vagy csökkentené más, általában vele együtt adott gyógyszerek metabolizmusát. Célzott vizsgálatokkal igazolták, hogy az ondanszetron nem lép interakcióba alkohollal, temazepámmal, furoszemiddel, alfentanillal, tramadollal, morfinnal, lidokainnal, propofollal és tiopentállal.

Az ondanszetront a májban több, citokróm P450 enzim metabolizálja: CYP3A4, CYP2D6 és CYP1A2. Mivel az ondanszetron metabolizmusában több lebontó enzim is részt vesz, az egyik enzim gátlását vagy csökkent aktivitását (pl. genetikai eredetű CYP2D6-hiány) a többi enzim általában képes kompenzálni, így az ondanszetron teljes kiürülési sebességében vagy a szükséges dózisban csak minimális vagy jelentéktelen változás következhet be.

Az Oroset QT-megnyúlást okozó gyógyszerekkel történő alkalmazása a QT időtartam további megnyúlását okozhatja. Az ondanszetron cardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. antraciklinekkel, így doxorubicinnel, daunorubicinnel, valamint trasztuzumabbal), antibiotikumokkal (pl. eritromicinnel), antimikotikumokkal (pl. ketokonazollal), antiarritmikumokkal (pl. amiodaronnal) és béta-blokkolókkal (pl. atenolollal vagy timolollal) történő egyidejű alkalmazása fokozhatja a szívritmuszavarok kockázatát (lásd 4.4pont).

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük SSRI-k és SNRI-k) egyidejű alkalmazását követően. A tünetek magukban foglalták a megváltozott lelkiállapotot, a vegetatív idegrendszeri instabilitást és a neuromuscularis rendellenességeket (lásd 4.4pont).

Apomorfin

A súlyos hipotenzióról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfinnal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.

Fenitoin, karbamazepin és rifampicin

A CYP3A4 erős induktoraival (pl. fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezelt betegek esetében az ondanszetron kiürülési sebessége megemelkedett és az ondanszetron plazmakoncentrációja csökkent.

Tramadol

Kisebb klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondanszetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.

Fogamzóképes életkorú nők

A fogamzóképes életkorú nőknek meg kell fontolniuk a fogamzásgátlás alkalmazását.

Terhesség

Epidemiológiai vizsgálatokból nyert humán tapasztalatok alapján az ondanszetron feltételezhetően orofacialis fejlődési rendellenességet okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.

Egy kohorszvizsgálatban, amelyet 1,8 millió terhes nő bevonásával végeztek, az ondanszetron első trimeszterbeli alkalmazása a szájüregi hasadékok fokozott kockázatával társult (10000 kezelt nőből 3hozzáadott eset; korrigált relatív kockázat 1,24 (95%-os megbízhatósági tartomány 1,03–1,48)).

A szívfejlődési rendellenességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok eredményei ellentmondók.

Az állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében.

Az ondanszetron nem alkalmazható a terhesség első trimeszterében.

Szoptatás

Állatkísérletes adatok szerint az ondanszetron kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Ezért az ondanszetron kezelésben részesülő anyáknak nem javasolt a szoptatás.

A pszichomotoros vizsgálatok kimutatták, hogy az ondanszetron nincs hatással a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

Az ondanszetron farmakológiai jellemzőiből nem következtethetők a fenti tevékenységekre gyakorolt káros hatások.

4.8 Nemkívánatos hatások

A nemkívánatos eseményeket az érintett szervrendszerek és a mellékhatások gyakorisága alapján soroljuk fel az alábbiakban. A gyakoriságok meghatározása a következő:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10),

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10000 – <1/1000),

Nagyon ritka (<1/10000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A nagyon gyakori, gyakori és nem gyakori eseményeket általában klinikai vizsgálatok adatai alapján határozták meg. A placebót kapók közti előfordulást is figyelembe vették. A ritka és nagyon ritka eseményeket általában a forgalomba hozatal utáni spontán jelentések alapján határozták meg.

Az alábbi előfordulási gyakoriságok az indikációnak és a gyógyszerformának megfelelő szokásos ajánlott dózisokban adott ondanszetronra vonatkoznak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Azonnali túlérzékenységi reakciók, amelyek néha súlyosak is lehetnek, beleértve az anafilaxiát is.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Fejfájás.

Nem gyakori: görcsrohamok, mozgászavarok (köztük extrapiramidális reakciók, mint dystoniás reakciók, oculogyriás krízis és dyskinesia), maradandó klinikai következmények egyértelmű bizonyítéka nélkül.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: Átmeneti látászavarok (pl. homályos látás) túlnyomórészt intravénás adagolásnál.

Nagyon ritka: Átmeneti vakság túlnyomórészt intravénás adagolás során.

A jelentett, vaksággal járó esetek többségében 20 perc alatt megszűnt a vakság. A legtöbb beteg ciszplatint is tartalmazó kombinált kemoterápiát kapott. Az átmeneti vakságot néhány esetben kortikális eredetűnek írták le.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: Aritmiák, mellkasi fájdalom ST-szakasz depresszióval vagy anélkül, bradycardia.

Ritka: QT-szakasz megnyúlása (beleértve a Torsades de Pointes esetet).

Nem ismert: Myocardialis ischaemia (lásd 4.4 pont).

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: Melegség- vagy kipirulás-érzés.

Nem gyakori: Alacsony vérnyomás.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: Csuklás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Ismert, hogy az ondanszetron növeli a tranzitidőt a vastagbélben, ezért egyes betegeknél székrekedést okozhat.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: A májfunkciós tesztek értékeinek tünetmentes emelkedése.

Ezeket az eseményeket főként olyan betegeknél figyelték meg, akik ciszplatint tartalmazó kemoterápiában részesültek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei:

Jelenleg kevés információ áll rendelkezésre az ondanszetronnal történt túladagolásról, de korlátozott számú betegnél már előfordult túladagolás. A tünetek az esetek többségében hasonlóak voltak azoknak a betegeknek a tüneteihez, akik a gyógyszert az ajánlott adagban kapták (lásd 4.8 pont).

A jelentett tünetek magukban foglalják a látászavarokat, a súlyos székrekedést, a hypotoniát és az átmeneti másodfokú AV-blokkal kísért vasovagális epizódot.

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-intervallumot. Túladagolás esetén rendszeres EKG-ellenőrzés szükséges.

Kezelés:

Az ondanszetronnak nincs specifikus antidotuma, így, ha a túladagolás gyanúja felmerül, minden esetben a megfelelő tüneti és szupportív terápiát kell kezdeni.

Az ipekakuána alkalmazása ondanszetron túladagolás kezelésére nem ajánlott, mivel valószínűleg hatástalan az ondanszetron antiemetikus hatása miatt.

5. Farmakológiai tulajdonságok