SEMITIN 20 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SEMITIN 20 MG
Allergiás (szezonális és perennialis) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.
A Semitin 20mg tabletta felnőttek, valamint legalább 12éves gyermekek és serdülők számára javallott.
Adagolás
Felnőttek, valamint legalább 12éves gyermekek és serdülők
20mg bilasztin naponta egyszer az allergiás (szezonális és perennialis) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.
A tablettát egy órával az étkezés, illetve gyümölcslé ivása előtt, vagy két órával azt követően kell bevenni (lásd 4.5pont).
A kezelés időtartama
Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergénexpozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisnél a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perennialis allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergénexpozíció időszakában. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Nincs szükség az adagolás módosítására idős betegeknél (lásd 5.1 és 5.2pont).
Vesekárosodás
Felnőttek speciális kockázati csoportjában (vesekárosodásban szenvedő betegeknél) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2pont).
Májkárosodás
Nincsenek klinikai tapasztalatok a készítmény alkalmazásáról májkárosodásban szenvedő felnőtt betegek esetén. Azonban mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért nincs szükség az adagolás módosítására májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél (lásd 5.2pont).
Gyermekek
-
6–11éves gyermekek, legalább 20kg testtömeg esetén
A Semitin 20mg tabletta nem alkalmazható 12év alatti gyermekek kezelésére. 6 és 11év közötti gyermekek számára más megfelelő gyógyszerformák állnak rendelkezésre.
-
6évnél fiatalabb és 20kg alatti testtömegű gyermekek
A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.4, 4.8 és az 5.1és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.
A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- és májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében még nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT‑szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1pont). A QT‑/QTc‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.
Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT‑/QTc‑szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT‑szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT‑/QTc‑megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.
Közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P‑glikoprotein-gátlókkal, így pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirral vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, és ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P‑glikoprotein-gátlókkal történő együttadása kerülendő közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.
Gyermekek
A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát 2éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2 és 5év közötti gyermekekről, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek, és ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.
Táplálékkal való kölcsönhatás
A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30%‑kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.
Grépfrútlével való kölcsönhatás
20mg bilasztin és grépfrútlé egyidejű bevitele 30%‑kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a készítmény gyártójától és a gyümölcstől függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin szubsztrátja (lásd 5.2pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazmakoncentrációját csökkentő potenciállal.
Ketokonazollal vagy eritromicinnel való kölcsönhatás
Napi egyszer 20mg bilasztin és napi egyszer 400mg ketokonazol vagy napi kétszer 500mg eritromicin egyidejű bevitelekor a bilasztin AUC‑je 2‑szeresére, a Cmax értéke pedig 2‑3‑szorosára emelkedett. Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatók, mivel a bilasztin a P‑gp szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy az eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P‑gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, szintén képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.
Diltiazemmel való kölcsönhatás: Napi egyszer 20mg bilasztin és napi egyszer 60mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin Cmax értéke 50%‑kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2pont) való kölcsönhatással magyarázható, és látszólag nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.
Alkohollal való kölcsönhatás
A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.
Lorazepámmal való kölcsönhatás
8napos, napi egyszer 20mg bilasztinnal és napi egyszer 3mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszert deprimáló hatását.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel nincs klinikai tapasztalat gyermekek és serdülők esetében a bilasztinnak más gyógyszerekkel, élelmiszerekkel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásairól, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós tanulmányok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek és serdülőknek történő felírásakor. Nincsenek klinikai adatok gyermekek és serdülők esetében annak megállapítására, hogy az AUC vagy a Cmax kölcsönhatások miatt bekövetkező változásai befolyásolják‑e a bilasztin biztonságossági profilját.
Terhesség
A bilasztin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás, a vajúdás vagy a postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3pont). A Semitin 20mg tabletta alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
A bilasztin tejbe történő kiválasztódását embernél nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakokinetikai adatok a bilasztin kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe (lásd 5.3pont). A Semitin 20mg tabletta alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg / halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A patkányokkal végzett vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen negatív hatást a termékenységre vonatkozóan (lásd 5.3pont).
A 20mg‑os dózissal történő bilasztin-kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetői teljesítményt egy felnőttekkel végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.
A biztonságossági profil összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél
A klinikai vizsgálatok során a mellékhatások incidenciája hasonló volt a 20mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél és serdülőknél, mint a placebóval kezelt betegeknél (12,7% vs. 12,8%).
A klinikai fejlesztés során végzett II. és III.fázisú klinikai vizsgálatokban 2525felnőtt vagy serdülő beteget kezeltek a bilasztin különböző dózisaival, közülük 1697beteg kapott 20mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362beteg kapott placebokezelést. A 20mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél vagy serdülőknél észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtságérzés. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél
Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20mg bilasztinnal kezelt betegek (n=1697) több mint 0,1%‑ánál jelentettek.
A gyakorisági kategóriák az alábbiak:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100–<1/10)
Nem gyakori (≥1/1000–<1/100)
Ritka (≥1/10000–<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat:
| Szervrendszeri kategória (MedDRA) | Bilasztin20mgn=1697 | Bármelybilasztin-dózisn=2525 | Placebon=1362 | |||
| Gyakoriság | Mellékhatás | |||||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | ||||||
| Nem gyakori | Orális herpesfertőzés | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Fokozott étvágy | 10 (0,59%) | 11 (0,44%) | 7 (0,51%) | ||
| Pszichiátriai kórképek | ||||||
| Nem gyakori | Szorongás | 6 (0,35%) | 8 (0,32%) | 0 (0,0%) | ||
| Álmatlanság | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Gyakori | Álmosság | 52 (3,06%) | 82 (3,25%) | 39 (2,86%) | ||
| Fejfájás | 68 (4,01%) | 90 (3,56%) | 46 (3,38%) | |||
| Nem gyakori | Szédülés | 14 (0,83%) | 23 (0,91%) | 8 (0,59%) | ||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | ||||||
| Nem gyakori | Tinnitus | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Vertigo | 3 (0,18%) | 3 (0,12%) | 0 (0,0%) | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Jobb Tawara-szár blokk | 4 (0,24%) | 5 (0,20%) | 3 (0,22%) | ||
| Sinus arrhythmia | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 1 (0,07%) | |||
| QT‑megnyúlás az EKG‑n* | 9 (0,53%) | 10 (0,40%) | 5 (0,37%) | |||
| Egyéb EKG eltérések | 7 (0,41%) | 11 (0,44%) | 2 (0,15%) | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Dyspnoe | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Orrtáji diszkomfortérzés | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | |||
| Orrnyálkahártya-szárazság | 3 (0,18%) | 6 (0,24%) | 4 (0,29%) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Gyomortáji fájdalom | 11 (0,65%) | 14 (0,55%) | 6 (0,44%) | ||
| Hasi fájdalom | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 4 (0,29%) | |||
| Hányinger | 7 (0,41%) | 10 (0,40%) | 14 (1,03%) | |||
| Hasi diszkomfortérzés | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| Hasmenés | 4 (0,24%) | 6 (0,24%) | 3 (0,22%) | |||
| Szájszárazság | 2 (0,12%) | 6 (0,24%) | 5 (0,37%) | |||
| Dyspepsia | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 4 (0,29%) | |||
| Gastritis | 4 (0,24%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||||
| Nem gyakori | Pruritus | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 2 (0,15%) | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||||
| Nem gyakori | Fáradtságérzés | 14 (0,83%) | 19 (0,75%) | 18 (1,32%) | ||
| Szomjúság | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 1 (0,07%) | |||
| Az eleve fennálló állapot javulása | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 1 (0,07%) | |||
| Láz | 2 (0,12%) | 3 (0,12%) | 1 (0,07%) | |||
| Asthenia | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 5 (0,37%) | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | ||||||
| Nem gyakori | Gamma-glutamil-transzferáz- (gamma-GT-) szint emelkedése | 7 (0,41%) | 8 (0,32%) | 2 (0,15%) | ||
| Glutamát-piruvát-transzamináz-(GPT-/ALAT-) szint emelkedése | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 3 (0,22%) | |||
| Glutamát-oxálacetát-transzamináz- (GOT-/ASAT-) szint emelkedése | 3 (0,18%) | 3 (0,12%) | 3 (0,22%) | |||
| Szérumkreatinin-szint emelkedése | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | |||
| Szérumtrigliceridek szintjének emelkedése | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 3 (0,22%) | |||
| Testtömeg-növekedés | 8 (0,47%) | 12 (0,48%) | 2 (0,15%) | |||
*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT‑szakasz ábrázolódott az EKG‑n.
Nem ismert gyakoriságú mellékhatások(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):
Palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált oedema / helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülését követő időszakban.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél
Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságérzést egyaránt észleltek a 20mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. A gyakoriság az álmosságra vonatkozóan: 3,06% a bilasztin esetében vs. 2,86% a placebo esetében, a fejfájásra vonatkozóan: 4,01% vs. 3,38%; a szédülésre: 0,83% vs. 0,59%, és a fáradtságérzésre: 0,83% vs. 1,32% volt.
A forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.
A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél
A klinikai fejlesztés során a (12–17éves) gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. Ebben a betegcsoportban (legalább 12éves gyermekeknél és serdülőknél) a forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok eredményeit.
Az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10mg bilasztinnal kezelt, 12hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban résztvevő (2–11év közötti) gyermekek közül azoknak az aránya, akiknél mellékhatást jelentettek, hasonló volt a placebót kapó betegekéhez (68,5% vs. 67,5%).
A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tablettával) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291 (2–11éves) gyermek által jelentett mellékhatás a fejfájás, az allergiás conjunctivitis, a rhinitis és az abdominalis fájdalom volt (#ebből 260gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249placebót kapó betegnél is.
A gyermekeknél tapasztalt mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi táblázat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható és a klinikai fejlesztés során bilasztin-kezelést kapó (2 és 11év közötti) gyermekek több, mint 0,1%‑ánál jelentett mellékhatásokat tartalmazza.
A gyakorisági kategóriák az alábbiak:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100–<1/10)
Nem gyakori (≥1/1000–<1/100)
Ritka (≥1/10000–<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakorisággal előforduló mellékhatásokat.
| Szervrendszeri kategória (MedDRA) | Bilasztin10mg(n=291)# | Placebo(n=249) | ||||
| Gyakoriság | Mellékhatás | |||||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | ||||||
| Gyakori | Rhinitis | 3 (1,0%) | 3 (1,2%) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Gyakori | Fejfájás | 6 (2,1%) | 3 (1,2%) | |||
| Nem gyakori | Szédülés | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | |||
| Eszméletvesztés | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | ||||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | ||||||
| Gyakori | Allergiás conjunctivitis | 4 (1,4%) | 5 (2,0%) | |||
| Nem gyakori | Szemirritáció | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Gyakori | Abdominalis fájdalom / Gyomortáji fájdalom | 3 (1,0%) | 3 (1,2%) | |||
| Nem gyakori | Diarrhoea | 2 (0,7%) | 0 (0,0%) | |||
| Hányinger | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | ||||
| Ajakduzzanat | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | ||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||||
| Nem gyakori | Ekzema | 1 (0,3%) | 0 (0,0%) | |||
| Urticaria | 2 (0,7%) | 2 (0,8%) | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||||
| Nem gyakori | Fáradtságérzés | 2 (0,7%) | 0 (0,0%) | |||
#260gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31gyermek a farmakokinetikai vizsgálatban.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél
Fejfájást, abdominalis fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist egyaránt észleltek a 10mg bilasztinnal és a placebóval kezelt gyermekeknél. A gyakoriság a fejfájásra vonatkozóan: 2,1% vs. 1,2%; a hasi fájdalomra: 1,0% vs. 1,2%; az allergiás conjunctivitisre 1,4% vs. 2,0%; a rhinitisre 1,0% vs. 1,2% volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelésből származnak. A klinikai vizsgálatokban 26egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11‑szeresét (220mg egyszeri dózist, illetve 7napig 200mg/nap dózist) alkalmazva a kezeléssel összefüggő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a szédülés, a fejfájás és a hányinger volt. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlását. A forgalomba hozatal utáni mellékhatás-figyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.
A bilasztin ismétlődő adagolásának (4napon át 100mg) a ventricularis repolarizációra kifejtett hatását a QT/QTc mélyreható, keresztezett elrendezésű klinikai vizsgálata során értékelték 30egészséges, felnőtt önkéntes körében. Nem volt kimutatható a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlása.
Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekek esetén.
Túladagolás esetén tüneti és szupportív kezelés javasolt.
A bilasztinnak nincs ismert, specifikus antidotuma.
Farmakológiai tulajdonságok - SEMITIN 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok,
ATC-kód: R06AX29
Hatásmechanizmus
A bilasztin egy nem szedatív, tartós hatású hisztamin-antagonista, amely szelektív perifériás H1-receptor-antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarinreceptorok iránt.
A bilasztin egyszeri dózisa 24órán át gátolta a hisztamin által kiváltott, ún. wheal and flare (duzzanat és bőrvörösödés) bőrreakciót.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A szezonális és perennialis allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőknél végzett klinikai vizsgálatok során a 14–28napon át naponta egyszer alkalmazott 20mg bilasztin hatásosnak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás és -viszketés, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és szemvörösség. A bilasztin 24órán át hatékonyan enyhítette a tüneteket.
Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28napon át 20mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását, a bőrkiütések számát és méretét, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek alvásproblémái csökkentek, és életminőségük is javult.
A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikaikag szignifikáns QTc-intervallum-megnyúlást, sem egyéb cardiovascularis hatást; még napi 200mg‑ot (a klinikai dózis 10‑szeresét, 9betegnél 7napig) alkalmazva sem, valamint akkor sem, ha a bilasztint egyidejűleg adták P‑gp-inhibitorral, pl. ketokonazollal (24személynél) és eritromicinnel (24személynél). Továbbá 30önkéntes bevonásával mélyreható QT-vizsgálatot is végeztek.
A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20mg dózis mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebóéhoz hasonló volt, és az álmosság incidenciája statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A bilasztin naponta egyszer, maximálisan 40mg adagban alkalmazva a klinikai vizsgálatok során nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszt során nem befolyásolta a gépjárművezetői teljesítményt sem.
A II. és III.fázisú klinikai vizsgálatokba bevont idős (≥65éves) betegeknél nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatal után végzett vizsgálatban 146idős beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a felnőtt populációhoz viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeket és serdülőket (12 és 17év közöttiek) is bevontak a klinikai fejlesztés folyamatába. A klinikai vizsgálatok során 128legalább 12éves gyermek és serdülő kapott bilasztint (81legalább 12éves gyermek és serdülő az allergiás rhinoconjunctivitis kettős vak vizsgálatában). További 116,legalább 12éves gyermeket és serdülőt véletlenszerűen választottak be az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportba. Nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között a hatásosság és biztonságosság tekintetében.
A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatásosságát extrapolálni lehet gyermekekre is, mivel bizonyított, hogy a 6 és 11év közötti, legalább 20kilogramm testtömegű gyermekek szisztémás 10mg bilasztin expozíciója ekvivalens a felnőttek 20mg bilasztin expozíciójával (lásd 5.2pont). A felnőtteknél és serdülőknél nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető ennél a gyógyszernél, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.
Egy 12hetes, 2 és 11év közötti gyermekekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (összesen 509gyermeket vontak be – 260fő 10mg bilasztinnal kezelt: ebből 58fő 2 és <6év közötti, 105fő 6 és <9év közötti, és 97fő 9 és <12év közötti; és 249fő placebóval kezelt: ebből 58fő 2 és <6év közötti, 95fő 6 és <9év közötti és 96fő 9 és <12év közötti volt), az ajánlott gyermekgyógyászati dózis – 10mg naponta egyszeri – alkalmazása mellett, a bilasztin (n=260) biztonságossági profilja hasonló volt a placebóval (n=249) kezelt csoportéhoz: gyógyszermellékhatást a 10mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%‑ánál és a placebót kapók 8,0%‑ánál jelentettek. Mind a 10mg bilasztin-, mind a placebocsoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszám kismértékű csökkenést mutatott a Gyermekgyógyászati alvás kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt – a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2 és 11év közötti gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség (Quality of Life) kérdőív általános pontszámnövekedést mutatott 12héten át: nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin- és a placebokar között. Az összesen vizsgált 509gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260gyermek kapott bilasztint, ebből 252fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 8fő (3,1%) krónikus urticariára. 249gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 22 (8,8%) krónikus urticariára.
Az Európai Gyógyszerügynökség a 2éves kor alatti gyermek korosztály esetén eltekint a bilasztin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.
Eloszlás
Invitro és invivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P‑gp szubsztrátja (lásd 4.5pont, Ketokonazollal vagy eritromicinnel, illetve diltiazemmel való kölcsönhatás), valamint az OATP szubsztrátja is (lásd 4.5pont, Grépfrútlével való kölcsönhatás). A bilasztin vélhetőleg nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renalis OCT2, OAT1 és OAT3 transzporternek. Az invitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P‑gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P‑gp, az OATP2B1 és az OCT1 esetén, becsült IC50≥300mikromol mellett, mely sokkal magasabb, mint a klinikai plazma Cmax számolt értéke, így ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P‑gp‑re kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.
Terápiás dózis esetén a bilasztin 84‑90%‑ban kötődik a plazmaproteinekhez.
Biotranszformáció
A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.
Elimináció
Egy egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömegegyensúly- (mass balance) vizsgálatban 20mg 14C- izotóppal jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%‑a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin az emberi szervezetben nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkéntesek esetén a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5óra volt.
Linearitás
A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5–220mg), az egyének közötti variabilitás alacsony.
Vesekárosodás
Egy vesekárosodásban szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban az átlag (SD) AUC0-∞ emelkedése a normális veseműködésű (GFR:>80ml/perc/1,73m2) betegek 737,4(±260,8)ng×óra/ml értékéhez képest a következő volt: enyhe vesekárosodás (GFR:50‑80ml/perc/1,73m2) esetén 967,4(±140,2)ng×óra/ml; közepesen súlyos vesekárosodás (GFR:30–<50ml/perc/1,73m2) esetén 1384,2(±263,23)ng×óra/ml; súlyos vesekárosodás (GFR:<30ml/perc/1,73m2) esetén 1708,5(±699,0)ng×óra/ml. A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3óra (±2,8) volt a normális veseműködésű betegeknél, míg 15,1óra (±7,7) volt enyhe vesekárosodás; 10,5óra (±2,3) közepesen súlyos vesekárosodás; és 18,4óra (±11,4) súlyos vesekárosodás esetén. A vizelettel történő kiválasztódás 48–72órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazmaszintje a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos tartományon belül marad.
Májkárosodás
Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy a renalis eliminációnak van döntő szerepe a bilasztin kiválasztásában, így az epével történő bilasztin-kiválasztás várhatóan csak csekély mértékű. A májfunkció-változásoknak várhatóan nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.
Idősek
Csak korlátozott mennyiségű farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65éven felüli betegek esetén. Nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában a 65év feletti időseknél a 18 és 35év közötti felnőtt populációhoz viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Gyermekekre és serdülőkre (életkor: 12–17év) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel ennél a gyógyszernél a felnőtt adatokból történő extrapolációt megfelelőnek ítélték.
A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II.fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31főt – 4–11éves, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket – vontak be, akik naponta egyszer 10mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában. A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai modellezése azt mutatta, hogy a gyermekgyógyászati dózis, a naponta egyszer 10mg bilasztin, azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20mg‑os dózis felnőtteknél és serdülőknél – tekintve, hogy az átlagos AUC érték 1014ng×óra/ml volt a 6 és 11év közötti gyermekeknél. Ezek az eredmények jóval azon biztonságossági határ alatt vannak, amely felnőtteknél a napi egyszeri 80mg‑os dózis alkalmazásával nyert adatokon alapul, a gyógyszer biztonságossági profiljával összhangban. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer peros alkalmazott 10mg bilasztin terápiás dózis választása megfelelő a 6 és 11év közötti, legalább 20kg‑os testtömegű gyermekpopuláció számára.
Gyógyszerészeti jellemzők - SEMITIN 20 MG
mikrokristályos cellulóz
kroszpovidon (Atípusú)
magnézium-sztearát
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Ez a gyógyszer 10db, 20db, 30db, 40db, 50db vagy 100db tablettát tartalmazó Al/Al buborékcsomagolásban és dobozban kerül forgalomba.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.