Veseelégtelenség okozta hyperphosphataemia kezelése, különösen dialíziskezelésben részesülő felnőttek és 1évesnél idősebb gyermekek számára.

Adagolás: foszfátkötés terápiás alkalmazásaként a szérumfoszfátszint függvényében napi 3-4tabletta (azaz 1,5-2g elemi kalcium) napi több részre elosztva adható. Lásd még a 4.4 és 4.5pontokat is!

Az adagot a beteg szérumfoszfátszintjétől függően, egyénileg kell meghatározni krónikus vesebetegség (CKD) esetén, a stádiumtól függően:

• CKD 3. és 4. stádiumában a szérumfoszfátszint 0,87 – 1,49mmol/l (2,7 mg/dl – 4,6 mg/dl),

• CKD 5. stádiumában 1,13 – 1,78mmol/l (3,5 – 5,5 mg/dl) között legyen.

Végstádiumú veseelégtelenségben a szérumkalciumszintet javasolt a normál tartomány alsó részében tartani (2,1 – 2,35 mmol/l). Az elemi kalciumra számított napi adag a 1,5-2 g-ot ne haladja meg. Ez napi 3-4 Phosphodep tablettának felel meg, amit 3-4 részre osztva, mindig étkezés közben kell egy fél pohár vízzel bevenni.

Gyermekek:

Az adagot a beteg szérumfoszfátszintjétől függően egyénileg kell meghatározni (lásd még a 4.4 és 4.5pontot is!), krónikus vesebetegség (CKD) esetén a stádiumtól függően:

• CKD 1-4. stádiumában a szérumfoszfátszint az életkornak megfelelő normál tartomány alsó határán,

• CKD 5. stádiumában (ideértve a peritonealis ill. hemodialízisben részesülő beteget is) a szérumfoszfátszint 1‑12 éves korban 1,29‑1,94 mmol/l (4 – 6 mg/dl), serdülőkorban 1,13‑1,78mmol/l (3,5‑5,5 mg/dl) között legyen.

Végstádiumú veseelégtelenségben (CKD 5) a dózist úgy kell meghatározni, hogy az az életkornak megfelelő étrendi referenciaérték kétszeresét ne haladja meg, illetve a teljes elemikalcium-bevitel 2,5g/nap-nál kevesebb legyen. A dózist csökkenteni kell, amennyiben akár a korrigált szérumkalciumszint meghaladja a 10,2 mg/dl (2,54mmol/l) értéket, akár a szérum-PTH-szint kisebb mint 150pg/ml (150ng/l) két egymást követő mérés során.

A napi dózist 3-4 részre osztva, mindig étkezés közben kell megfelelő mennyiségű vízzel beadni. A lenyelés megkönnyítése érdekében a tabletta szükség esetén porrá törhető.

A készítmény biztonságosságát és hatásosságát 1 évesnél fiatalabb betegek esetén nem igazolták.

Májkárosodásban

Dózismódosítás 1g/nap dózisig még végstádiumú májelégtelenség esetén sem szükséges. Májelégtelenségben ennél magasabb dózisok alkalmazásával kapcsolatosan nincs irodalmi adat.

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• hypercalcaemia;

• hypercalciuria;

• hypophosphataemia;

• alkalosis;

• kalciumtartalmú vesekő vagy nephrocalcinosis;

• digitálisz-mérgezés;

• akut gyomor- és nyombélfekély.

A hypercalcaemia veszélye miatt a beteg szérumkalciumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell.

A Phosphodep tabletta csak akkor köt meg elegendő mennyiségű foszfátot, ha a gyomor savassága megfelelő. Ezért veseelégtelenségben, amikor egyidejűleg achlorhydria is fennáll, a Phosphodep tabletta alkalmazása nem javasolt.

Különös gonddal kell ellenőrizni a szérum kalcium- és foszfátszintjét, valamint a Ca×Pszorzat értékét hypercalcaemiával járó betegségekben (pl. sarcoidosis).

D-vitaminnal együtt adva a kalcium felszívódása fokozódik. Fokozott óvatossággal kell eljárni olyan betegeknél is, akiknél a hypercalciuria, illetve a kőképződés veszélye nagy, így például immobilizált osteoporosisos betegek esetében.

A kalcium-karbonát foszfátkötő képessége limitált, de adagját éppen a hypercalcaemia veszélye miatt kell korlátozni és szükség esetén további – kalcium- és alumíniummentes – foszfátkötők (szevelamer-hidroklorid vagy lantán-karbonát) alkalmazásával kiegészíteni.

A készítményből a gyomorsav hatására szén-dioxid szabadul fel, ezért kezelt gyomor- és nyombélfekély esetén óvatosan kell adagolni.

A Phosphodep tabletta gátolja a tetraciklinek, a fluorokinolonok, a ketokonazol, a béta-adrenerg gátlók, a levotiroxin, a biszfoszfonátok, a fluoridok valamint az esztramusztin, a vas, cink vagy stroncium felszívódását a gyomor‑bél traktusból. Az ilyen típusú gyógyszerek és a Phosphodep tabletta egyidejű alkalmazása esetén a kettő között 2-4 óra szünetet kell tartani, az alábbiak szerint:

• a tetraciklin-tartalmú készítményt legalább 2 órával a Phosphodep tabletta bevétele előtt, vagy legalább 4 órával a bevétele után lehet alkalmazni;

• a kinolon alapú antibiotikumok felszívódása csökkenhet a kalcium bevétele mellett, ezért az ilyen gyógyszereket legalább 2órával a Phosphodep tabletta bevétele előtt, vagy 2órával utána lehet csak megfelelően alkalmazni;

• biszfoszfonátok vagy nátrium-fluorid egyidejű adagolása esetén e gyógyszereket legalább 3órával a Phosphodep tabletta bevétele előtt kell bevenni, mert felszívódásuk csökkenhet;

• a kalciumtartalmú készítmények a gastrointestinális pH befolyásolásával fokozhatják a kolloidális bizmut-szubcitrát kicsapódását, ezért az ilyen készítmények és a Phosphodep tabletta bevétele közt legalább 30 perc időkülönbséget kell tartani;

• a kalciumsók gátolhatják az esztramusztin, valamint a vas, cink vagy stroncium felszívódását. Következésképp az esztramusztin, illetve a vas-, cink- vagy stronciumtartalmú készítmények és a Phosphodep tabletta bevétele között 2 óra időkülönbséget kell tartani;

• a pajzsmirigyhormonok, így a levotiroxin felszívódását a kalciumsók gátolhatják, ezért a levotiroxin és a Phosphodep tabletta bevétele közt legalább 4 óra időkülönbséget kell tartani;

• a ketokonazol, itrakonazol felszívódását a gyomor sósavtartalmát befolyásoló készítmények (így a kalcium-karbonát is) befolyásolhatják, ezért a Phosphodep tablettát legalább 2órával a ketokonazol/itrakonazol alkalmazását követően lehet csak bevenni.

A gyomor savtermelését csökkentő gyógyszerek (H2-blokkolók, protonpumpagátlók) csökkenthetik a kalcium-karbonát foszfátkötő hatását. Az ilyen gyógyszerek és a Phosphodep tabletta bevétele között legalább 3 óra teljen el.

A szisztémásan adott kortikoszteroidok csökkentik, az ösztrogének fokozzák a kalcium felszívódását.

Fokozódhat az egyidejűleg adott digitáliszglikozidok hatása és arrhythmiás mellékhatása.

A kalcium-karbonát és a kalciumterápia csökkentheti a verapamil antihipertenzív hatását.

A tiazid-diuretikumok gátolják a renális kalciumkiválasztást, ezért a Phosphodep tablettával együtt adva hypercalcaemiát okozhatnak.

A D-vitamin fokozza a kalcium felszívódását.

A túlzott mértékű rendszeres tej-, vagy tejtermék- (joghurt, tejföl stb.) fogyasztás a kalciumtartalmú gyógyszer szedése mellett elősegítheti az úgynevezett tej-alkáli szindróma kialakulását (lásd még a 4.9pont alatt).

Terhesség

Terhesség alatt a napi kalciumbevitel nem haladhatja meg az 1500mg-ot.

A kalciumtúladagolást kerülni kell, mivel a folyamatosan fennálló hypercalcaemia károsan hat a magzat fejlődésére. A várható előnyök és a kockázat arányát mérlegelni kell.

Szoptatás

Szoptatás alatt adható a Phosphodep tabletta. A kalcium jelentős mennyiségben választódik ki az anyatejjel.

A Phosphodep tabletta nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások és a biztonságosság összefoglalása:

A foszfátkötő kalcium-karbonát-kezelés okozhat mellékhatásokat, mint székrekedés, hasmenés, felfúvódás, hasi fájdalom, puffadás, ritkán viszketés, bőrkiütés és csalánkiütés. Különösen nagy adagok alkalmazásakor és alkalosis esetén hypercalcaemia és hypercalciuria jelentkezhet; tartós szedéskor és veseelégtelenség esetén a lágyrészekben mészlerakódás alakulhat ki, azonban ennek a megfigyelésnek a jelentőségét még nem sikerült igazolni. Az effektív foszfátkötéshez a megfelelően számolt kalcium-karbonát-adagok alkalmazása javasolt és egyúttal a szérum kalcium- és foszfátszintjének szigorú ellenőrzése szükséges.

A mellékhatások szervrendszer és gyakoriság szerint az alábbi gyakorisági kategóriák alapján kerülnek felsorolásra:

Nagyon gyakori: (≥ 1/10);

Gyakori: (≥ 1/100 - < 1/10);

Nem gyakori: (≥ 1/1000 - < 1/100);

Ritka: (≥1/10000 - < 1/1000);

Nagyon ritka: (< 1/10000);

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Ritkán jelentkezhet székrekedés, hasmenés, a belekben gázképződés, illetve a felszabaduló szén-dioxid hasi fájdalmat, puffadást és hányingert okozhat. A kezelés ritkán a gyomor sósav-termelésének csökkenését, vagy éppen reaktív növekedését (acid rebound), hyperaciditást okozhat. Ennek hátterében a kalciumionoknak a gyomor parietalis sejtjeire kifejtett stimuláló hatása és fokozott gasztrinszekréció áll.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Krónikus veseelégtelenség esetén, ha a beteg foszfátkötésre kalcium-karbonát-tartalmú gyógyszert szed, (részben jelentős, előre nem látható) hypercalcaemiás epizódok jelentkezhetnek, emiatt a szérum kalcium- és foszfátszintjének ellenőrzése szükséges. A hypercalcaemiás epizódok előfordulásának gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritkán viszketés, bőrkiütés és csalánkiütés (urticaria) jelentkezhet.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

A hypercalcaemia és alkalosis vesekövességhez vezethet. Hosszú ideig tartó, nagydózisú kalcium alkalmazása esetén hypercalcaemia és a kalciumsók szövetekben (elsősorban a vesében) történő kicsapódása fordulhat elő.

A tej-alkáli szindrómát hypercalcaemia, metabolikus alkalosis, csökkent veseműködés – amelyet azotaemia kísér – és nephrolithiasisra való hajlam jellemez. Ha az elemi kalciumra számított napi bevitel 4grammnál kevesebb, a vesekövesség és a tej-alkáli szindróma elkerülhető, a mellékhatások előfordulásának gyakorisága nem ismert.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Nem gyakori előfordulással, különösen nagy adagok alkalmazásakor és alkalosis esetén hypercalcaemia és hypercalciuria alakulhat ki. Nagyon ritkán, különösen, ha a foszfátkötő gyógyszer a táplálékkal, sok tejjel vagy tejtermékkel együtt kerül bevitelre, a tej-alkáli szindróma alakulhat ki. Ha a foszfátbevitel alacsony, hypophosphataemia is előfordulhat, az előfordulás gyakoriságát a rendelkezésre álló adatokból nem lehet meghatározni.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás hypercalcaemiát és hypophosphataemiát okozhat. A hypercalcaemia tünete lehet a hányinger, hányás, szomjúságérzés, polydipsia, polyuria, kiszáradás, obstipatio. A hosszantartó túladagolás szöveti mészlerakódást okozhat. Ilyen esetben a készítmény adagolását fel kell függeszteni.

Tej-alkáli szindróma (hypercalcaemia, alkalosis, vesekárosodás) a felszívódó savkötő (alkalizáló) készítmények és kalcium nagy mennyiségű együttes fogyasztásakor fordulhat elő. A szindróma hátterében a nagy mennyiségben felszívódó kalcium áll, amely hypercalcaemiát, ezáltal a parathormon-elválasztás csökkenését, és következményes hyperphosphataemiát eredményez. A foszfát és kalcium kicsapódása a vesetubulusokban vesekárosodáshoz vezet. Tej-alkáli szindrómát leírtak a nagy mennyiségű tejtermék-fogyasztás mellett alkalmazott nagy, de nem extrém dózisú (napi 3-4 g) kalcium-karbonát alkalmazása esetén is.

Krónikus túladagolás esetén elsősorban folyadékpótlásról kell gondoskodni, izotóniás sóoldat bevitelével. Ezt követően a kalciumürítés fokozására és a folyadékterhelés megakadályozására kacsdiuretikumokat (pl. furoszemid) lehet alkalmazni. Tiazid diuretikumok kerülendők! (Lásd 4.5pont.) Veseelégtelenségben a folyadékpótlás helyett művesekezelést kell alkalmazni.