MONTELUKAST GEDEON RICHTER 10 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MONTELUKAST 10 MG
Az Montelukast Gedeon Richter 10mg filmtabletta felnőttek és 15éves vagy idősebb serdülők esetében javallott.
A Montelukast Gedeon Richter az asztma adjuváns kezelésére javallt azoknál az enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvedő betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint adagolt rövid hatású béta‑agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját.
Azoknál a betegeknél, akiknél a Montelukast Gedeon Richtert az asztma kezelésére javallt a Montelukast Gedeon Richter enyhíti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is.
A Montelukast Gedeon Richter az asztma megelőzésére is azoknál a betegeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által kiváltott bronchoconstrictio.
Adagolás
15éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek javasolt adagja asztma, illetve asztma és egyidejűleg fennálló szezonális allergiás rhinitis esetén naponta egy 10mg‑os filmtabletta, melyet este kell bevenni.
Általános ajánlások
A Montelukast Gedeon Richter terápiás hatása az asztmakontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A Montelukast Gedeon Richter bevehető étkezéssel, vagy attól függetlenül is. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Montelukast Gedeon Richter szedését az asztma egyensúlyi állapotában, valamint az asztma súlyosbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni.
A montelukaszt nem alkalmazható egyidejűleg más, ugyanezt a hatóanyagot ‑ montelukasztot – tartalmazó készítménnyel.
Speciális betegcsoportok
Nem szükséges a dózismódosítás veseelégtelenség, vagy enyhe-közepes fokú májkárosodás esetén. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos a férfiak és a nők részére.
A Montelukast Gedeon Richter alkalmazása egyéb asztmakezeléssel összefüggésben
A montelukaszt hozzáadható a beteg már meglévő kezelési rendjéhez.
Inhalációs kortikoszteroidok
A beteg kezelése kiegészíthető montelukaszttal, amennyiben az inhalációs kortikoszteroidok a szükség szerint adagolt rövid hatású béta‑agonistákkal együtt nem biztosítják az asztmás betegség megfelelő klinikai kontrollját.
Montelukast Gedeon Richter-terápia esetén nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani a Montelukast Gedeon Richter‑rel (lásd 4.4pont).
Gyermekek és serdülők
Az Montelukast Gedeon Richter 10mg filmtablettát nem szabad 15év alatti gyermekeknek és serdülőknek adni. A Montelukast Gedeon Richter 10mg filmtabletta biztonságossága és hatásossága 15év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolt.
6‑14éves gyermekek részére az 5mg-os rágótabletta áll rendelkezésre.
2‑5éves gyermekek részére a 4mg-os rágótabletta áll rendelkezésre.
A Montelukast Gedeon Richter tablettát nem szabad 2éves kor alatti gyermekeknek adni.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A beteget figyelmeztetni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot soha ne használja akut asztmás rohamok oldására; az erre a célra megfelelő, szokásos rohamoldó gyógyszerét mindig tartsa elérhető helyen. Akut roham esetén rövid hatású inhalációs béta‑agonistát kell alkalmazni. A betegnek minél előbb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású béta‑agonistára van szüksége.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok adagja csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Ritka esetekben az asztmaellenes készítményekkel ‑ beleértve a montelukasztot is ‑ kezelt betegeknél szisztémás eosinophilia léphet fel, néhány esetben a Churg‑Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel. A Churg-Strauss szindrómát gyakran szisztémás kortikoszteroid‑terápiával kezelik. Ezek az esetek néha az orális kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Bár a leukotriénreceptor-antagonizmussal való oki összefüggést nem állapították meg, a kezelőorvosoknak figyelniük kell az eosinophilia, vasculitises bőrkiütés, a rosszabbodó pulmonalis tünetek, cardialis szövődmények és/vagy neuropathia megjelenésére. A tünetek jelentkezése esetén a betegeket újra ki kell vizsgálni és a kezelést át kell értékelni.
Acetilszalicilsav‑érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek kerülniük kell az acetilszalicilsav és az egyéb nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését.
| Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8 pont). A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és nem múlnak el. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során.A betegek és/vagy gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak. |
Segédanyagok
Minden Montelukast Gedeon Richter 10mg filmtabletta 89,3mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban ez a gyógyszer nem szedhető.
A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen alkalmazott egyéb gyógyszerekkel. Gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokban a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást az alábbi gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinil-ösztradiol/noretindron35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együtt adáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbéje alatti terület (AUC) megközelítőleg 40%-kal csökkent. Mivel a montelukasztot a CYP3A4, 2C8 és 2C9 metabolizálja, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot CYP3A4, 2C8 vagy 2C9 induktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) együtt alkalmazzák.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim erős inhibitora. Ugyanakkor egy montelukaszt és roziglitazon (az elsődlegesen a CYP2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll-szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt invivo nem gátolja a CYP2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem befolyásolja jelentős mértékben az ezen enzimen metabolizálódó gyógyszerek (pl. paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) metabolizmusát.
Az invitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim, és kevésbé jelentős mértékben a 2C9 és a 3A4 enzim szubsztrátja. Egy montelukaszt és gemfibrozil (a CYP 2C8 és 2C9 inhibitora) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat alapján a gemfibrozil 4,4‑szeresére növelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására a gemfibrozillal vagy egyéb erős CYP2C8 inhibitorokkal történő egyidejű adagolása esetén, de a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma megemelkedhet.
Invitro vizsgálatok adatai alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás kevésbé erős CYP2C8 inhibitorokkal (pl. trimetoprim). A montelukaszt és az erős CYP2C8 inhibitor itrakonazol együtt adása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését.
Terhesség
Állatkísérletek nem igazoltak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásokat.
A terhes nőkkel, montelukaszt alkalmazása mellett végzett, publikált prospektív és retrospektív kohorsz vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok nem igazoltak a gyógyszerrel összefüggő kockázatot a jelentős fejlődési rendellenességek tekintetében. A rendelkezésre álló vizsgálatoknak metodológiai korlátai vannak, ideértve a kisszámú mintát, egyes esetekben a retrospektív adatgyűjtést, és az inkonzisztens komparátor csoportok alkalmazását.
A Montelukast Gedeon Richter terhesség esetén csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe.
A Montelukast Gedeon Richter szoptató anyáknak csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
A montelukaszt nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhányan azonban álmosságot vagy szédülést jelentettek.
A montelukasztot a következő klinikai vizsgálatokban értékelték:
-
a 10mg-os filmtablettát kb. 4000, 15éves, vagy annál idősebb felnőtt és serdülőkorú asztmás betegen
-
10mg-os filmtablettát kb. 400, 15éves, vagy annál idősebb felnőtt és serdülőkorú szezonális allergiás rhinitisben szenvedő asztmás betegen.
- az 5mg-os rágótablettát kb. 1750, 6‑14év közötti asztmás gyermeken.
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt betegek körében az alábbi, a gyógyszer alkalmazásával összefüggő mellékhatások fordultak elő gyakran (≥1/100, <1/10), a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb gyakorisággal:
| Szervrendszer | 15 éves vagy idősebb felnőtt és serdülőkorú asztmás betegek(két 12 hetes vizsgálat, n=795) | 6-14 éves asztmás gyermekek(egy 8 hetes vizsgálat, n=201);(két 56 hetes vizsgálat, n=615) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom |
A korlátozott számú betegen végzett meghosszabbított (felnőttek esetén maximum 2 évvel, 6‑14éves gyermekek esetén maximum 12hónappal) klinikai vizsgálatokban a kezelés során a biztonságossági profil nem változott.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos eseményeket az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és specifikus mellékhatás szerint. A gyakoriságokat a vonatkozó klinikai adatok alapján határozták meg.
| Szervrendszer | Nemkívánatos hatások | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felső légúti fertőzések† | Nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | Ritka |
| thrombocytopenia | Nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát is | Nem gyakori |
| hepaticus eosinophil-beszűrődés | Nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok (beleértve a rémálmokat is), insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet is), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort§ is) | Nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | Ritka | |
| hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes, dysphemia | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypaesthesia, görcsrohamok | Nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | Ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | Nem gyakori |
| Churg–Strauss-szindróma (CSS) (lásd 4.4pont) | Nagyon ritka | |
| pulmonalis eosinophilia | Nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés‡, hányinger‡, hányás‡ | Gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | Nem gyakori | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) | Gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, a hepatocellularis és a kevert típusú májkárosodást) | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés‡ | Gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | Nem gyakori | |
| angiooedema | Ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | Nagyon ritka | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia, (beleértve az izomgörcsöket is) | Nem gyakori |
| Vese-és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekkori enuresis | Nem gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia‡ | Gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema | Nem gyakori | |
| * Gyakorisági kategória: az egyes nemkívánatos hatásoknál a klinikai vizsgálat adatbázisában lejelentett előfordulás szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (≤1/10000). † Ez a nemkívánatos hatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába tartozott. ‡ Ez a nemkívánatos hatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Gyakori” jelentett kategóriába tartozott. § Gyakorisági kategória: ritka. | ||
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Perzisztáló asztma vizsgálatokban a felnőtteknek 22 héten át adott napi maximum 200mg montelukaszt, valamint a rövid távú vizsgálatokban kb. 1héten át adott, napi maximum 900mg nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket.
A forgalomba hozatalt követően, valamint a montelukaszttal végzett klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket is, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg-os (egy 42 hónapos gyermekre számított hozzávetőleg 61mg/kg) adagról is beszámoltak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem észleltek mellékhatást.
A túladagolás tünetei
A leggyakrabban előforduló mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának, és a következők voltak: hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és pszichomotoros hiperaktivitás.
A túladagolás kezelése
A montelukaszt-túladagolás kezelésére vonatkozóan nincs specifikus információ.
Nem ismert, hogy a montelukaszt eltávolítható‑e peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - MONTELUKAST 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható szerek, Leukotriénreceptor–antagonisták, ATC kód: R03DC03
Hatásmechanizmus
A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, melyek különféle sejtekből, pl. mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Ezek a fontos, asztmát kiváltó mediátorok a ciszteinil‑leukotrién‑receptorokhoz (CysLT) kötődnek. Az 1-es típusú CysLT (CysLT1)‑receptor az emberi légutakban (többek között a légúti simaizomsejtekben és légúti macrophagokban), valamint más proinflammatorikus sejteken (beleértve az eosinophileket és bizonyos myeloid sejteken). A CysLT-ek az asztma és az allergiás rhinithis pathofiziológiájával hozhatók összefüggésbe. Asztmában a leukotriének általt mediált hatások közé tartoznak a bronchoconstrictio, a nyákelválasztás, az érpermeabilitás‑növekedés és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben a allergén‑expozíciót követően mind a korai, mint a késői fázisú reakciók során CysLT‑ek szabadulnak fel az orrnyálkahártyáról. Kimutatták, hogy az intranasalis CysLT‑provokáció növeli az orrban lévő légutak ellenállását, és rontja az orrdugulás tüneteit.
Farmakodinámiai hatások
A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és magas szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, mindössze 5mg-os adagban is gátolja a belélegzett LTD4 által indukált bronchoconstrictiót. Szájon át történő alkalmazását követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A béta‑agonisták által kifejtett bronchodilatációs hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatatio összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigén‑provokációt követően kialakuló korai és késői fázisú bronchoconstrictiót. A montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés szignifikánsan csökkentette (a köpetben mért) légúti, valamint a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztmakontrollt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Felnőttek körében végzett vizsgálatok során a napi egyszeri 10mg‑os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctértfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5l/perc a 3,3l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest) és szignifikánsan csökkentette a teljes béta‑agonista használatot (-26,1% a -4,6%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek értékelése szignifikánsan javult a placebóhoz képest.
Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt képes hozzáadni az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (a FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; a béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200mikrogramm) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti hatást mutatott, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon nagyobb átlagos terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, beklometazon esetén 13,3%; β‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén ‑28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy százalékában hasonló klinikai hatást értek el, mint a beklometazonnal kezeltek körében (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%-ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%-os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%-a tapasztalta).
Egy klinikai vizsgálatot végeztek a montelukaszt klinikai vizsgálatot végeztek 15éves vagy annál idősebb felnőtt és serdülőkorú asztmás és egyidejűleg szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer adott 10mg montelukaszt tabletta, a placebóval összehasonlítva, statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a napi rhinitises tüneti pontszámban (Daily Rhinithis Symptoms score). A napi rhinithis tüneti pontszám (Daily Rhinithis Symptoms score) a nappali nasalis tüneti pontszám (Daytime Nasal Symptoms score: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszentés, orrviszketés összesített értékelése) és az éjszakai tüneti pontszám (Night-time Symptoms score: orrdugulás ébredéskor, elalvási nehézség és az éjszakai felébredés összesített értékelése) átlaga. Az allergiás rhinithis tüneteinek értékelése a betegek és a kezelőorvosok szerint is szignifikánsan javult a placebóval összehasonlítva. Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja nem az asztmára kifejtett hatás értékelése volt.
Gyermekek és serdülők
Egy 8hétig tartó, 6‑14éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszer 5mg-os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%-kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” béta‑agonista használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%-kal szemben).
Egy felnőtteken végzett, 12hetes vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchoconstrictio (excercise-induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan javult (a FEV1 maximális csökkenése 22,33%, míg placebo esetén ez az érték 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%-kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22perc, a placebo esetén ez az érték 60,64perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12 hete alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális esése 18,27%, míg placebo esetén ez az érték 26,11% volt; a FEV1 terhelés előtti értékéhez legfeljebb 5%‑os eltéréssel való visszatérés ideje a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén ez az érték 27,98perc volt). A hatás mindkét vizsgálatban kimutatható volt a napi egyszeri adagolási intervallum végén is.
Acetilszalicilsav‑érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a ‑1,74%‑kal szemben, és a teljes béta-agonista használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest -27,78% volt a 2,09%-kal szemben).
Felszívódás
A montelukaszt gyorsan felszívódik szájon át történő alkalmazást követően. A 10mg-os filmtabletta esetén a plazma csúcskoncentráció (Cmax) éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követően 3óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. Az standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax értékét. A biztonságosságot és hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokban mutatták ki, ahol a 10mg-os filmtablettát az étkezés időpontjától függetlenül alkalmazták.
Az 5mg-os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%-ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%-ban plazmafehérjékhez kötődik. A montelukaszt átlagos megoszlási térfogata egyensúlyi állapotban 8‑11liter. Patkányokon radioaktív jelzett montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér‑agy‑gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül, az adagolást követő 24órával a radioaktív jelzett anyag koncentrációja az egyéb szövetekben minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban, a montelukaszt plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a P4502C8 a legjelentősebb enzim. Ezen kívül – kisebb mértékben – a CYP3A4 és a 2C9 is szerepet játszhat a biotranszformációban, bár az itrakonazol (egy CYP3A4 inhibitor) nem változtatta meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit olyan egészséges önkénteseknél, akik napi 10mg montelukasztot kaptak.
A humán májmikroszómákkal végzett invitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
A montelukaszt átlagos plazmaclearance‑e 45ml/perc egészséges felnőttekben. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adását követően a radioaktivitás 86%-a az 5napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%-a a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Speciális betegcsoportok
Idős, illetve enyhe-közepes májelégtelenségben szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, nem várható, hogy dózismódosítás szükséges a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos májelégtelenségben (Child-Pugh pontszám >9) szenvedőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
A montelukaszt nagy dózisban (az előírt felnőtt dózis 20-60-szorosa mellett) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ez a hatás az ajánlott napi 10mg-os adag alkalmazása esetén nem volt megfigyelhető.
Gyógyszerészeti jellemzők - MONTELUKAST 10 MG
Tablettamag:
Laktóz-monohidrát,
Mikrokristályos cellulóz,
Hidroxipropil-cellulóz,
Kroszkarmellóz-nátrium,
Magnézium-sztearát (E572).
Filmbevonat:
Az Opadry sárga 20B32427 összetevői:
Hipromellóz,
Hidroxipropil-cellulóz,
Titán-dioxid (E171),
Makrogol 400,
Sárga vas-oxid (E172).
