OCZYESA 20 MG ELNYÚJTOTT HATÓANYAGLEADÁSÚ OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - OCZYESA 20 MG
Az Oczyesa azoknak az akromegáliában szenvedő felnőtt betegeknek a fenntartó kezelésére javallott, akik reagáltak a szomatosztatin-analógokkal végzett kezelésre és tolerálták azt.
Adagolás
Az ajánlott dózis 20 mg oktreotid 4 hetente, egyszeri subcutan injekcióban beadva.
Az oktreotidról vagy lanreotidról átálló betegeket utasítani kell arra, hogy az Oczyesa első dózisát az előző kezelés napi vagy havi adagolási intervallumának végén adják be.
Az Oczyesa kivételes körülmények között (pl. kihagyott adag, a kezelés be nem tartása stb.) legfeljebb 1 héttel a tervezett 4 hetes adag előtt vagy után adható.
Az inzulin-szerű növekedési faktor-1 (IGF-1) szintjének monitorozását és a tünetek értékelését a klinikus belátása szerint rendszeres időközönként kell végezni. Megfontolandó az Oczyesa-kezelés abbahagyása és a betegek más szomatosztatin-analógra való átállítása, ha az IGF-1-szintet a havi 20 mg-os dózissal végzett kezelés után nem sikerül fenntartani, vagy ha a beteg nem tolerálja az Oczyesa-kezelést.
Kihagyott adag
Ha egy adag kimaradt, az Oczyesa következő adagját a lehető leghamarabb be kell adni. Különleges betegcsoportok
Idősek
Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra.
Májkárosodás
Cirrhosis hepatisban szenvedő betegeknél a gyógyszer felezési ideje megnyúlhat. Ezeknél a
betegeknél javasolt a májfunkció monitorozása (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Az Oczyesa enyhe, közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazható. A klinikai választ és a tolerálhatóságot monitorozni kell (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az oktreotid biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Subcutan alkalmazás.
Az Oczyesa alkalmazásának megkezdése előtt a betegeket meg kell tanítani a megfelelő injekciós technikára. Az alkalmazásra vonatkozó teljes és illusztrált utasításokat lásd a betegtájékoztató végén található használati utasításban.
Az Oczyesa-t subcutan kell beadni a hasba, a combba vagy a tomporba.
A betegeket utasítani kell, hogy váltogassák az injekció beadási helyét az injekció beadási területein belül vagy azok között.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Tumor expanzió
Mivel a növekedési hormont (GH) termelő hypophysis tumorok mérete néha megnőhet, ami súlyos komplikációkat okozhat (pl. látótér-defektus), elengedhetetlenül szükséges az összes beteg gondos monitorozása. Ha a tumor expanziójára utaló bizonyíték észlelhető, alternatív kezelés lehet ajánlott.
Fogamzóképes nők
A kezelés kedvező hatásaként a növekedési hormon (GH) szintjének csökkenése és az IGF-1 koncentrációjának normalizálódása akromegaliás nőbetegeknél potenciálisan helyreállíthatja a fertilitást. A fogamzóképes nőbetegek számára az oktreotid-kezelés ideje alatt szükség esetén megfelelő fogamzásgátló módszer alkalmazását kell javasolni (lásd 4.6 pont).
Pajzsmirigyfunkció
Tartós oktreotid-kezelést kapó betegeknél a pajzsmirigy-működést monitorozni kell. Májfunkció
Oktreotid-kezelés alatt a májfunkciót monitorozni kell.
Szív- és érrendszer események
Bradycardia gyakori eseteit jelentették (lásd 4.8 pont). Szükség lehet az olyan gyógyszerek, mint például a béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók vagy a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).
Epehólyaggal kapcsolatos események
Az oktreotid-kezelés során cholelithiasisról számoltak be, amely epehólyag-gyulladással és epeúti tágulattal járhat (lásd 4.8 pont). Ezen kívül a forgalomba hozatalt követően oktreotid injekciót kapó betegeknél a cholelithiasis szövődményeként cholangitist jelentettek.
Ezért az oktreotid-kezelés előtt és a kezelés alatt kb. 6-12 havonta az epehólyag ultrahangvizsgálata javasolt.
Glükózmetabolizmus
A növekedési hormonra, a glükagonra és az inzulinra gyakorolt gátló hatása miatt az oktreotid befolyásolhatja a glükózregulációt. A postprandiális glükóztolerancia csökkenhet. Amint arról a szubkután oktreotiddal kezelt betegeknél beszámoltak, bizonyos esetekben a krónikus adagolás következtében tartós hyperglycaemia alakulhat ki (lásd 4.8 pont). Hypoglycaemiáról is beszámoltak (lásd 4.8 pont).
Az 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelése során az inzulinigény az oktreotid alkalmazása mellett csökkenhet. Nem diabeteses, illetve parciálisan intakt inzulin rezervkapacitással rendelkező 2-es típusú cukorbetegek esetén az oktreotid alkalmazása a postprandiális vércukorszint emelkedését eredményezheti. Ezért a glükóztolerancia és az antidiabetikus kezelés monitorozása javasolt (lásd 4.8 pont).
Táplálkozás
Az oktreotid a betegek egy részénél megváltoztathatja a táplálékkal bevitt zsír felszívódását.
Az oktreotid-kezelést kapó betegek egy részénél csökkent B12-vitaminszintet és a Schilling-teszt kóros eredményét észlelték. Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében B12-vitaminhiány szerepel, az Oczyesa-kezelés alatt a B12-vitamin szintjének rendszeres monitorozása javasolt.
Szív- és érrendszeri gyógyszerek
Az Oczyesa egyidejű alkalmazásakor szükség lehet az olyan bradycardizáló gyógyszerek, mint például a béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók vagy a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.4 pont).
Inzulin és antidiabetikus gyógyszerek
Az oktreotid egyidejű alkalmazásakor az inzulin és az antidiabetikumok dózisának módosítása lehet szükséges (lásd 4.4 pont).
Bromokriptin
Az oktreotid és a bromokriptin együttes alkalmazása növeli a bromokriptin biohasznosulását. Ciklosporin és cimetidin
Kimutatták, hogy az oktreotid-injekció csökkenti a ciklosporin intestinalis abszorpcióját, és késlelteti a
cimetidinét.
Pajzsmirigyhormonpótló terápia
Az oktreotid befolyásolhatja a pajzsmirigy működését (lásd 4.4 és 4.5 pont). Ezért a pajzsmirigy működésének rendszeres ellenőrzése és klinikai monitorozása javasolt a pajzsmirigyhormon-pótló terápiával történő egyidejű kezelés során, mivel ez pajzsmirigy-egyensúlyzavarhoz vezethet.
Más gyógyszerek metabolizmusára gyakorolt hatások
Korlátozott mennyiségű publikált adat azt mutatja, hogy a szomatosztatin-analógok csökkenthetik az ismerten a citokróm P450 enzimek által metabolizált vegyületek metabolikus clearance-ét, ami a növekedési hormon szuppressziójának következménye lehet. Mivel nem zárható ki, hogy az oktreotid is rendelkezhet ilyen hatással, a főként CYP3A4 enzim által metabolizált, alacsony terápiás indexű egyéb gyógyszereket (pl. kinidin, terfenadin) óvatosan kell alkalmazni.
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nőbetegek számára az oktreotid-kezelés ideje alatt szükség esetén megfelelő fogamzásgátló módszer alkalmazását kell javasolni (lásd 4.4 pont).
Terhesség
Az oktreotid terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény), és az esetek megközelítőleg egyharmadában a terhesség kimenetele nem ismert. A bejelentések többsége az oktreotid forgalomba hozatalt követő alkalmazása után érkezett, és az expozíciónak kitett terhességek több mint 50%-át akromegaliás betegeknél jelentették. A legtöbb nő a terhesség első trimeszterében volt kitéve az oktreotid-expozíciónak napi 100-1200 mikrogramm/nap subcutan, rövid hatású oktreotid vagy 10-40 mg/hó intramuscularis, hosszú hatású oktreotid dózisok alkalmazása mellett. Az ismert kimenetelű terhességek körülbelül 4%-ában jelentettek veleszületett rendellenességet. Ezekben az esetekben nem volt feltételezhető ok-okozati összefüggés az oktreotiddal.
Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
Az Oczyesa alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt (lásd 4.4 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy az oktreotid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az állatokkal végzett vizsgálatok igazolták, hogy az oktreotid kiválasztódik az anyatejbe. A betegek az Oczyesa-kezelés alatt nem szoptathatnak.
Termékenység
Nem ismert, hogy az oktreotidnak van-e hatása a humán fertilitásra. Vemhesség és szoptatás alatt kezelt anyaállatok hím utódai esetében a herék késői leszállását találták. Hím és nőstény patkányoknál azonban a legfeljebb napi 1 mg/ttkg dózisban adott oktreotid a fertilitást nem károsította (lásd 5.3 pont).
Az oktreotid nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeknek azt kell javasolni, hogy ha szédülést,
gyengeséget/fáradtságot vagy fejfájást észlelnek az Oczyesa-kezelés alatt, legyenek óvatosak, amikor gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Az oktreotid-kezelés alatt jelentett leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri, idegrendszeri, hepatobiliaris, illetve az anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek voltak.
Az oktreotid más gyógyszerformáival végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a hasmenés, a hasi fájdalom, a hányinger, a flatulencia, a fejfájás, a cholelithiasis, a hyperglycaemia és az obstipatio voltak. Egyéb, gyakran jelentett mellékhatások a szédülés, a lokális fájdalom, az epeúti sludge, a pajzsmirigy-diszfunkció (pl. a pajzsmirigyserkentő hormon [TSH], az össz-T4 és a szabad T4 csökkenése), a laza széklet, a csökkent glükóztolerancia, a hányás, az asthenia és a hypoglycaemia voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő, az 1. táblázatban felsorolt, gyógyszer okozta mellékhatások az oktreotiddal végzett klinikai vizsgálatokból származnak.
A gyógyszer okozta mellékhatások (1. táblázat) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva, a leggyakoribbakkal kezdve, és az alábbi kategóriák szerint kerültek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‒ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‒ <1/100); ritka (≥1/10 000 ‒ <1/1000) nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
1: A mellékhatások táblázatos felsorolása
Szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Gyakoriság nem ismert Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat éspolipokat is) Máj haemangioma Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek éstünetek Thrombocytopeniaa Immunrendszeri betegségek éstünetek Anaphylaxiaa Hypersensitivitasa Endokrin betegségek és tünetek Hypothyreosisa Pajzsmirigy dysfunctio (pl. csökkent TSH, csökkent össz-T4 éscsökkent szabad T4)a Szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Gyakoriság nem ismert Anyagcsere- és táplálkozási betegségek éstünetek Hyperglycaemiaa Hypoglycaemiaa Csökkent glükóztoleranciaaAnorexiaa Dehydratioa Idegrendszeri betegségek éstünetek Fejfájása Szédülésa Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatostünetek Bradycardiaa Tachycardiaa Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek éstünetek Dyspnoea Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdaloma Obstipatioa Flatulentiaa Nauseaa Diarrhoeaa Abdominalis distensioa Dyspepsiaa Vomitusa SteatorrhoeaaElszíneződött székleta Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Cholelithiasisa CholecystitisHyperbilirubinaemiaa Akut pancreatitisa Akut hepatitisa Cholestaticus hepatitisa CholestasisaSárgasága A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei Alopeciaa Pruritus Bőrkiütésa Urticariaa A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövetbetegségei és tünetei Arthralgia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépőreakciók Reakciók az injekció beadási helyénb Asthenia Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedetttranszaminázszinta Emelkedett alkalikus foszfatázszinta Emelkedett gamma-glutamil-transzferázszinta -
A mellékhatásokat és gyakoriságukat más oktreotid-tartalmú készítményekből származó adatok alapján állapították meg.
-
Az injekció beadásának helyén kialakuló bőrpír, duzzanat, terime, viszketés, induratio, fájdalom, csomó, véraláfutás, diszkomfort, bőrkiütés, haematoma, oedema, paraesthesia, dermatitis, haemorrhagia, gyulladás, extravasatio és hypertrophia.
-
A kiválasztott mellékhatások leírása
Epehólyaggal kapcsolatos mellékhatások
Az oktreotidról kimutatták, hogy gátolja az epehólyag kontraktilitását és csökkenti az epeszekréciót, ami epehólyag-rendellenességekhez vezethet és szövődményeket okozhat. Ha mégis előfordul epekő, az általában tünetmentes. A tünetekkel járó epeköveket epesavakkal végzett epekőoldással vagy műtéti úton kell kezelni.
Az ACROINNOVA 1-ben (1. vizsgálat) 1 beteg (2,1%) számolt be krónikus cholecystitisről. Az ACROINNOVA 2-ben (2. vizsgálat) cholecystitist 6 beteg (4,4%), akut cholecystitist és cholecystitist 1-1 beteg (0,7%) jelentett.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Ritkán a gastrointestinalis mellékhatások a progresszív hasi distensióval, a súlyos epigastrialis fájdalommal, a has nyomásérzékenységével és defense-zal az akut bélelzáródás tüneteire emlékeztetnek. Ismert, hogy az emésztőrendszeri nemkívánatos események gyakorisága az oktreotid-kezelés folytatása mellett idővel csökken.
Túlérzékenység és anafilaxiás reakciók
A forgalomba hozatalt követően oktreotiddal kapcsolatos túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek. Amikor ezek előfordulnak, többnyire a bőrt érintik, ritkán a szájat és a légutakat.
Elszigetelt esetekben anafilaxiás sokkról számoltak be.
Reakciók az injekció helyén
Az injekció beadási helyén fellépő reakciók többsége átmeneti és enyhe vagy közepesen súlyos fokú volt. Ezek egyike sem volt súlyos. Az injekció beadásának helyén fellépő leggyakoribb reakciók az injekció beadásának helyén fellépő erythema, duzzanat, pruritus, induratio, fájdalom, csomó és terime.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Bár a széklet mért kiválasztott zsírtartalma növekedhet, ez ideig nincs arra bizonyíték, hogy a hosszan tartó okreotid-kezelés a malabsorptio miatt táplálkozási hiányállapothoz vezetett volna.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
A bradycardia a szomatosztatin-analógok gyakori mellékhatása. EKG-elváltozásokat, pl. a QT-távolság megnyúlását, tengelyeltolódást, korai repolarizációt, alacsony potenciált, R/S átmenetet, korai R hullám progressziót, és nem specifikus ST-T-hullám változást figyeltek meg oktreotid-kezelés során. Az oktreotid és ezen események közötti összefüggés nem bizonyított, mivel ezek közül a betegek közül soknál cardialis alapbetegség is fennállt (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Korlátozott számban jelentették az oktreotid injekció véletlen túladagolásának eseteit felnőtteknél. Az alkalmazott adag naponta 2400 és 6000 mikrogramm közé esett, amit folyamatos infúzióban (100-250 mikrogramm/óra) vagy sc. injekcióban (naponta 3-szor 1000 mikrogramm) adtak be. A jelentett nemkívánatos események az arrhythmia, hypotonia, szívmegállás, agyi hypoxia, pancreatitis, steatosis hepatis, hasmenés, gyengeség, lethargia, fogyás, hepatomegalia és laktátacidosis voltak.
Nem számoltak be váratlan nemkívánatos eseményekről olyan daganatos betegeknél, akik napi 3000-30 000 mikrogrammos osztott adagban, subcutan kaptak oktreotidot.
A túladagolás kezelése tüneti.
Farmakológiai tulajdonságok - OCZYESA 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Hipofízis- és hipotalamuszhormonok és analógjaik, szomatosztatin és
analógjai, ATC kód: H01CB02 Hatásmechanizmus
Az oktreotid a természetes szomatosztatin szintetikus oktapeptid származéka, melynek farmakológiai hatásai a szomatosztatinéval azonosak, hatástartama azonban lényegesen hosszabb. Gátolja az emésztőrendszerből és a pancreasból származó növekedési hormon (GH) és peptid-hormonok, valamint a szerotonin patológiásan megnövekedett szekrécióját.
Állatokban az oktreotid a szomatosztatinnál hatékonyabban gátolja a GH, a glükagon és az inzulin felszabadulást, mint a szomatosztatin, és a GH-t és glükagont pedig szelektívebben szupprimálja.
Egészséges alanyoknál kimutatták, hogy az oktreotid gátolja:
-
az arginin-, a testmozgás és az inzulin indukálta hypoglycaemia által serkentett növekedési hormon felszabadulást,
-
az inzulin, glükagon, gasztrin és egyéb emésztőrendszeri-, illetve pancreas eredetű peptidek posztprandiális felszabadulását, továbbá az arginin által stimulált inzulin- és glükagon szekréciót,
-
gátolja a tireotropin-felszabadító hormon (TRH) által kiváltott pajzsmirigyserkentő-hormon (TSH) felszabadulást.
A szomatosztatintól eltérően az oktreotid előnyben részesíti a növekedési hormon gátlását az inzulin gátlásával szemben, és adagolását nem követi a hormonok rebound hypersecretiója (azaz a GH hypersecretiója acromegaliás betegeknél).
Farmakodinámiás hatások
Az oktreotid jelentősen csökkenti és sok esetben normalizálja az IGF-1 és a GH szintjét akromegáliában szenvedő betegeknél.
Kimutatták, hogy az oktreotid egyszeri subcutan adagja egészséges önkénteseknél gátolja az epehólyag kontraktilitását és csökkenti az epeszekréciót. A klinikai vizsgálatok során az epekő vagy epeúti sludge-képződés előfordulási gyakorisága jelentősen megnőtt (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Az oktreotid klinikailag jelentős TSH-szuppressziót okozhat (lásd 4.4 és 4.8 pont). Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az oktreotid hatásosságát és biztonságosságát két III. fázisú vizsgálatban igazolták akromegáliás betegek körében: egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus vizsgálatban (1. vizsgálat) és egy 52 hetes, nyílt elrendezésű, multicentrikus vizsgálatban (2. vizsgálat). Az 1. vizsgálatot befejező betegek átléphettek a 2. vizsgálatba. A betegek mindkét vizsgálatban stabil, hosszú hatástartamú oktreotid- vagy lanreotid-injekcióval végzett szabványos kezelésben részesültek a bevonás időpontjában.
-
vizsgálat (HS-18-633)
A vizsgálatba biokémiailag kontrollált betegeket vontak be, akiknek az IGF-1 szintje a szűréskor a normálérték felső határa (ULN; két mérés átlaga, életkorra és nemre korrigálva) alatt vagy azzal
egyenlő volt. A betegeket 2:1 arányban randomizálták 24 hetes oktreotid- vagy placebo-kezelésre. A kiinduláskor a betegek átlagéletkora 55 év volt, 56%-uk nő és 96%-uk fehér bőrű volt.
Az elsődleges végpont a kezelésre reagálók aránya volt, azaz azoké a betegeké, akiknek az IGF-1 szintje a randomizált, kettős vak szakasz végén a normálérték felső határánál alacsonyabb vagy azzal egyenlő volt (a 22. és 24. héten végzett mérések átlaga). Azokat a betegeket, akik abbahagyták a kezelést vagy sürgősségi kezelésre váltottak, nem reagálónak tekintették az elemzésben.
Az 1. vizsgálat teljesítette az elsődleges végpontot: az oktreotid statisztikailag jobb, mint a placebo (2. táblázat). A legfontosabb másodlagos végpontok is teljesültek, beleértve azoknak a betegeknek az arányát, akik reagáltak mind az IGF-1-re, mind a normálérték felső határa alatti vagy azzal egyenlő mértékben, és a GH-ra 2,5 µg/l alatt.
-
2: Elsődleges és legfontosabb másodlagos hatásossági végpontok
oktreotid reszponderek (N=48) placebo reszponderek (N=24) Az oktreotid-placebo kezelésre adott válaszarány különbsége(95%-os CI)a p-érték Elsődleges hatásossági végpont 72,2% 37,5% 34,6% 0,0018 Azoknak a betegeknek az aránya, (11,3-57,9) akiknél az átlagos IGF-1 ≤ 1×ULN a 22/24. héten Az első kulcsfontosságú 72,2% 37,5% 34,6% 0,0018 másodlagos hatásossági végpont (11,3-57,9) Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél az átlagos IGF-1 ≤ 1×ULN volt a 22/24. héten, beleértve azokat a betegeket is, akiknél dóziscsökkentés történtb A második kulcsfontosságú 70,0% 37,5% 32,3% 0,0035 másodlagos hatásossági végpont (8,8-55,7) Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél az átlagos IGF-1 ≤ 1×ULN a 22/24. héten és az átlagos GH < 2,5 µg/l a 24. héten -
A közös kockázati különbség Mantel-Haenszel becslése a korábbi kezelést (hosszú hatású oktreotid vagy lanreotid) figyelembe véve 95%-os konfidencia intervallummal (CI) és felső szélű p-értékekkel.
-
A vizsgálatban egyetlen betegnél sem volt szükség dóziscsökkentésre.
-
Az átlagos IGF-1 szintek stabilan a normálérték felső határa alatt maradtak az oktreotidot kapó betegeknél, a placebo-karon pedig a normálérték felső határ fölé emelkedtek (1. ábra).
-
1: Átlagos IGF-1/1×ULN az idő függvényében
oktreotid (N=48) placebo (N=24)
Átlagos IGF-1/ULN
Hét
Az IGF-1/ULN változását a kiindulási érték és a 22/24. heti átlag között vizsgáló ANCOVA analízisben a legkisebb négyzetes becslés átlagának változása a kiindulási értékhez képest 0,04 volt az oktreotid-karon és 0,52 a placebo-karon. A kezelési karok közötti átlagos különbség (placebo) −0,48 volt (95%-os CI: −0,75, −0,22). A p-érték 0,0003 volt.
Az IGF-1 válasz megszűnéséig eltelt medián időtartamot nem érték el az oktreotidot kapó betegeknél, és 8,4 hét volt a placebo-kar betegeinél.
Az 1. vizsgálatban másodlagos végpontként a 24. héten a < 1,0 µg/l GH-szinttel rendelkező betegek arányát értékelték. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél az átlagos GH < 1,0 µg/l volt a 24. héten, 59,9% volt az oktreotid-karon és 37,5% a placebo-karon. A kezelési karok közötti különbség (placebo) 21,3 volt (95%-os CI: −2,6%; 45,1%). A p-érték 0,0404 volt.
Az 1. vizsgálat több, a betegek által jelentett kimenetelt tartalmazott, beleértve az akromegáliás életminőség kérdőívet (AcroQoL) és a kezeléssel való elégedettség kérdőívét a gyógyszeres kezelésre vonatkozóan (TSQM). Az AcroQoL összpontszám és a TSQM kényelmi pontszám a kiindulási értékről (azaz a hosszan ható oktreotiddal vagy lanreotiddal végzett kezelés alatt) a 24. hétre nőtt mindkét kezelési karon, az oktreotid-karon nagyobb mértékben, mint a placebo-karon; az oktreotid és a placebo közötti különbség nem volt szignifikáns.
-
vizsgálat (HS-19-647)
Az oktreotid hosszú távú biztonságosságát és hatásosságát a 2. vizsgálatba bevont 135 akromegáliában szenvedő betegnél értékelték. Az 1. vizsgálatból ötvennégy (54) beteget (36 oktreotidra és 18 placebóra randomizált beteg), és 81 beteget (biokémiailag kontrollált és nem kontrollált) közvetlenül vontak be a 2. vizsgálatba.
Az 1. vizsgálatból átlépő, oktreotidot kapó betegeknél az átlagos IGF-1 értékek stabilak és 1 × ULN alatt maradtak az 52 hetes oktreotid-kezelés során. Azoknál a betegeknél, akik placebót kaptak az 1. vizsgálatban, az IGF-1 értékek normalizálódtak, miután a 2. vizsgálatban oktreotid-kezelésre váltottak (2. ábra).
2. 2: Átlagos IGF-1/ULN a hosszú távú kezelés során az átlépő betegeknéloktreotid
placebo az 1. vizsgálatban, oktreotid a 2. vizsgálatban
1. vizsgálat
2. vizsgálat
Átlagos IGF-1/ULN
oktreotid
placebo 1. vizsgálat/
oktreotid 2. Hét
N=az adott vizit alkalmával értékelhető adatokkal rendelkező betegek száma.
A hatásossági adatok populációs elemzése az 1. és a 2. vizsgálatban
Kidolgoztak egy populációs PK/PD modellt, amely leírja az oktreotid IGF-1-re gyakorolt hatását. A strukturális modell az oktreotid modellalapú expozícióját használta, és egy közvetett válaszmodell volt, amely a gyógyszer hatását a nulladrendű termelési sebesség állandóra gyakorolta. Az oktreotid gyógyszerhatásait gátló Emax funkcióként írták le.
Az oktreotid IGF-1-re gyakorolt hatásának szimulációi a modell használatával hasonló IGF-1 választ mutattak a 4 hetente adott 20 mg Oczyesa esetében, mint a napi háromszor adott 0,25 mg-os, szubkután, rövid hatású oktreotid esetében. Ezen kívül az IGF-1-koncentrációra gyakorolt, hasonló hatásokat figyeltek meg a 3-5 hetes adagolási intervallumok esetében.
-
Felszívódás
Az Oczyesa esetében az oktreotid biohasznosulása a subcutan rövid hatású oktreotid biohasznosulásának 92-98%-a volt, és 4-5-ször magasabb, mint az intramuszkuláris, hosszú hatású oktreotidé, kezdeti késleltetési fázis nélkül.
Az oktreotid maximális koncentrációja az adagolás után körülbelül 4 órával alakult ki. Ezt követően az oktreotid koncentrációja lassan csökkent, felezési ideje 9-12 nap.
Hasonló expozíciót értek el a hasba, a combba vagy a tomporba subcutan beadott Oczyesa-val.
Az egyensúlyi állapot farmakokinetikáját a 4 hetente adott harmadik Oczyesa injekcióval érték el. A populáció farmakokinetikai modellezése alapján az átlagos oktreotid koncentráció egyensúlyi állapotban 3,1 ng/ml volt, hasonlóan a subcutan, rövid hatású oktreotidhoz, amit napi 3-szor injekcióban adott 0,25 mg-os dózisban (3,2 ng/ml) alkalmaztak, de kisebb napi eltéréssel.
Eloszlás
A subcutan, rövid hatású oktreotid injekció adatai szerint az eloszlási térfogat 0,27 l/kg. A
plazmafehérje kötődés mértéke 65%. A vérsejtekhez kötődő oktreotid mennyisége elhanyagolható.
Elimináció
A szubkután, rövid hatású oktreotid injekció adatai szerint a peptid nagy része a széklettel ürül, míg a dózis körülbelül 32%-a változatlan formában a vizelettel ürül.
A teljes test clearance 160 ml/perc.
Az Oczyesa az abszorpciós sebesség által korlátozott eliminációt mutat a látszólagos terminális felezési idő 217-279 óra (9-12 nap).
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az oktreotid farmakokinetikájára az életkornak (18-83 év között) nem volt szignifikáns hatása.
Vesekárosodás
A kreatinin-clearance (CLCR) nem volt szignifikáns hatással az oktreotid clearance-ére 191 normál veseműködésű (CLCR ≥ 90 ml/perc), 24 enyhe fokú vesekárosodásban (CLCR 60-89 ml/perc) és 1 közepes fokú vesekárosodásban szenvedő (CRCL 30-59 ml/perc) résztvevőnél.
A károsodott veseműködés nem befolyásolta a teljes expozíciót (AUC) a szubkután, rövid hatású oktreotid esetén.
Májkárosodás
A cirrhosis hepatisban szenvedő betegeknél az eliminációs kapacitás csökkenhet, de a zsírmájban szenvedő betegeknél nem.
Gyógyszerészeti jellemzők - OCZYESA 20 MG
glicerin-dioleát szójabab foszfatidilkolin vízmentes etanol propilénglikol (E1520)
etilén-diamin-tetraecetsav etanolamin
Hűtőszekrényben nem tárolható!
Az eredeti csomagolásban tárolandó az oxigéntől és a fénytől való védelem érdekében.
1 ml-es előretöltött injekciós toll egyadagos, steril, használatra kész fecskendőben (üveg, I-es típus), dugattyúval (fluorpolimer bevonatú brómbutil gumi), nem látható tűvel (22G-s), védőkupakkal és tűvédővel (szintetikus gumi), autoinjektorba szerelve.
Az előretöltött injekciós toll lezárt alumínium tasakban van. A csomag egy kis fehér hengert tartalmaz, amely csak tárolási célokat szolgál.
Kiszerelés: 1 db egyadagos előretöltött injekciós toll.
Használati utasítás
Csak egyszeri használatra (ne használja újra az Oczyesa előretöltött injekciós tollat). Ne használja, ha az Oczyesa előretöltött injekciós toll sérültnek tűnik.
Ne használja, ha a csomagolás (karton és tasak) vagy a plomba sérült.
Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha látható részecskéket észlel, vagy ha zavaros. A teljes használati utasítást lásd a betegtájékoztatóban.
Megsemmisítés
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.