ENOXAPARIN LEDRAXEN 8000 NE (80 MG)/0,8 ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN

Az Enoxaparin Ledraxen felnőttek számára javallt:

• Vénás thromboembolia megelőzésére közepes és magas kockázattal rendelkező sebészeti betegeknél, különösen azoknál, akik ortopédiai és általános sebészeti műtéten esnek át, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.

• Vénás thromboembolia megelőzésére akut betegségben szenvedő (mint például akut szívelégtelenség, légzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás betegségek) szenvedő betegeknél, valamint csökkent mozgásképességű, nem sebészeti betegeknél, akiknél fokozott a vénás thromboembolia kockázata.

• Mélyvénás thrombosis (deep vein thrombosis – DVT), valamint tüdőembolia (pulmonary embolism – PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg thromboliticus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőemboliát.

• Mélyvénás thrombosis (DVT), valamint tüdőembólia (PE) tartós kezelésére és kiújulásának megelőzésére aktív tumoros betegségben szenvedő betegeknél.

• Haemodialízis során a thrombusképződés megelőzésére az extracorporalis keringésben.

• Akut coronária szindróma:

• Instabil angina, és ST‑elevációval nem járó akut myocardialis infarctus (non ST‑segment elevation myocardial infarction – NSTEMI) kezelésére, oralis acetilszalicilsavval kombinálva.

• ST-elevációval járó akut myocardialis infarctus (ST‑segment elevation myocardial infarction – STEMI) kezelésére, beleértve a gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi percutan coronaria-intervenciót (percutaneous coronary intervention – PCI) igénylő betegeket is.

Adagolás

Vénás thromboembolia megelőzése közepes és magas kockázattal rendelkező sebészeti betegeknél

A betegek egyéni thromboemboliás kockázata validált kockázatbesorolási modell segítségével becsülhető meg.

A thromboembolia szempontjából közepes kockázatú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott dózisa 2000NE (20mg) naponta egy alkalommal subcutan (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2órával a műtétet megelőzően) beadott 2000NE (20mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén.

A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium-kezelés időtartama minimum 7‑10nap, függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott.

A thromboembolia szempontjából magas kockázatú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott dózisa 4000NE (40mg) naponta egy alkalommal subcutan (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg a műtét előtt 12órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtt több, mint 12órával van szükség az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. halasztott ortopédiai műtétre váró magas kockázatú beteg), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12órával kell beadni, és a kezelést a műtét után 12órával kell folytatni.

• Nagyobb ortopédiai műtéten áteső betegeknél kiterjesztett, legalább 5hétig tartó tromboprofilaxis javasolt.

• Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénás thromboembolia (VTE) szempontjából nagy kockázatú betegeknek meghosszabbított, legalább 4hétig tartó tromboprofilaxis javasolt.

Vénás thromboembolia megelőzése nem sebészeti betegeknél

Az enoxaparin-nátrium ajánlott dózisa 4000NE (40mg) naponta egyszer subcutan injekció formájában.

Az enoxaparin-nátrium-kezelést legalább 6‑14napig kell folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14napnál tovább tartó kezelés előnyét nem igazolták.

Mélyvénás thrombosis (DVT) és tüdőembólia (PE) kezelése

Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban alkalmazható vagy naponta egyszer 150NE/ttkg (1,5mg/ttkg) dózisban, vagy naponta kétszer 100NE/ttkg (1mg/ttkg) dózisban.

Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a thromboembolia és a vérzés kockázatának értékelését is. A naponta egyszer 150NE/ttkg (1,5mg/ttkg) adagolási sémát szövődménymentes, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony kockázatú betegeknél kell alkalmazni. A naponta kétszer 100NE/ttkg (1mg/ttkg) adagolási sémát kell alkalmazni az összes többi betegnél, mint például a túlsúlyos, a tünetekkel járó tüdőemboliában szenvedő, a tumoros, a visszatérő VTE‑ben vagy proximalis (vena iliaca) thrombosisban szenvedő betegeknél.

Az enoxaparin-nátrium-kezelés időtartama átlagosan 10nap. Az oralis antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kell elkezdeni (lásd a “Váltás enoxaparin-nátrium és oralis antikoaguláns között” alcímet a 4.2pont végén).

A mélyvénás thrombosis (DVT) és tüdőembólia (PE) tartós kezelésében és kiújulásának megelőzésében aktív tumoros betegségben szenvedő betegeknél az orvosnak gondosan mérlegelnie kell a thromboembolia és a vérzés kialakulásának egyéni kockázatát.

Az ajánlott dózis 100NE/ttkg (1mg/ttkg) naponta kétszer subcutan injekció formájában 5‑10napig, amelyet napi egyszeri 150NE/ttkg (1,5mg/ttkg) dózis követ subcutan injekció formájában legfeljebb 6hónapig. A folyamatos antikoaguláns terápia előnyét 6hónapos kezelés után újra kell értékelni.

Hemodialízis során a thrombusképződés megelőzésére

Az enoxaparin-nátrium javasolt dózisa 100NE/ttkg (1mg/ttkg).

Vérzés szempontjából nagy kockázatú betegeknél a dózist 50NE/ttkg (0,5mg/ttkg)‑ra kell csökkenteni kettős vascularis hozzáférés esetén, vagy 75NE/ttkg (0,75mg/ttkg)‑ra egyszeres vascularis hozzáférés esetén.

Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4órás kezeléshez elegendő; azonban, ha fibringyűrűk képződnek – például az átlagosnál hosszabb kezelés után – további 50‑100NE/ttkg (0,5‑1mg/ttkg) dózist lehet alkalmazni.

Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre, és hemodialízis közben is alkalmazták.

Akut coronaria szindróma: instabil angina ésNSTEMI kezelése, valamint akut STEMI kezelése

Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt dózisa 100NE/ttkg (1mg/ttkg) 12óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2‑8nap.

Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, peros adott 150‑300mg telítő dózissal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési stratégiától függetlenül hosszú távon 75‑325mg/nap fenntartó dózissal.

Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt dózisa 3000NE (30mg) egyszeri intravénás (iv.) bolusban, plusz egy 100NE/ttkg‑os sc. dózis, amelyet további 100NE/ttkg (1mg/ttkg) sc. dózisok követnek 12óránként (az első két sc. dózis egyenként nem haladhatja meg a 10000NE‑t [100mg‑ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció-gátló, pl. peros acetilszalicilsav alkalmazását kell elkezdeni (napi egyszer 75‑325mg), hacsak nem ellenjavallt. Az enoxaparin‑kezelést 8napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell alkalmazni. Amikor trombolitikummal együtt alkalmazzák (fibrinspecifikus vagy nem-fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikus terápia megkezdése előtti 15.perc és a megkezdése utáni 30.perc közötti intervallumban kell beadni.

• 75éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd az „Idősek” bekezdésben.

• Percutan coronaria-intervencióban (PCI) részesülő betegeknél, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a ballon felfújását megelőző 8órán belül történt, nem szükséges újabb dózis alkalmazása. Amennyiben az utolsó subcutan injekciót a ballon felfújását megelőző 8óránál régebben adták be, egyszeri iv. bolusban 30NE/ttkg (0,3mg/ttkg) enoxaparin-nátriumot kell alkalmazni.

Gyermekek és serdülők

Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Idősek

A STEMI kivételével egyetlen javallat esetében sem szükséges a dózis módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenvedő betegeket (lásd lejjebb, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4pontban).

75éves és idősebb betegeknél az akut STEMI kezelésére tilos kezdeti intravénás bolus injekciót alkalmazni. A kezelést 12óránként alkalmazott 75NE/ttkg (0,75mg/ttkg) sc. dózissal kell kezdeni (az első két sc. dózis egyenként nem haladhatja meg a 7500NE‑t [75mg‑ot]). A további sc. injekciók dózisa 75NE/ttkg (0,75mg/ttkg). A vesekárosodásban szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd lejjebb a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4pontban.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.1és 5.2pont), ezért ilyen betegek esetében elővigyázatosság ajánlott (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2pont)

Súlyos vesekárosodás

Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin‑clearance: <15ml/perc) szenvedő betegeknél, mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extracorporalis keringésben thrombusképződés megelőzésére alkalmazzák.

Adagolási táblázat súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek számára (kreatinin-clearance: 15‑30ml/perc):

A javasolt dózismódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra.

Közepes és enyhe fokú vesekárosodás

Bár a közepes fokú (kreatinin‑clearance: 30‑50ml/perc), illetve enyhe (kreatinin‑clearance: 50‑80ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása, azonban gondos klinikai monitorozás ajánlott.

Az alkalmazás módja

Az Enoxaparin Ledraxen intramuscularisan nem adható.

Műtéti beavatkozást követő vénás thromboembolia profilaxisra, DVT és PE kezelésére, DVT és PE tartós kezelésére aktív tumoros betegségben szenvedő betegeknél, instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium kizárólag sc. injekció formájában adható.

Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intravénás bolus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal subcutan injekció követ.

Hemodialízis során az extracorporalis keringésben thrombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó.

Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.

A sc. injekció beadásának módja:

Az injekciót lehetőleg fekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátriumot mély subcutan injekcióként kell alkalmazni.

A hatóanyagvesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítani a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt mennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A kívánt dózis eléréséhez a fölösleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük, vegye figyelembe, hogy bizonyos esetekben a dózist az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, ilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.

Az injekciót felváltva a hasfal bal, illetve jobb anterolateralis vagy posterolateralis régiójába kell adni.

Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.

Megjegyzés a biztonsági rendszerrel ellátott fecskendőkhöz: a biztonsági rendszert manuálisan kell aktiválni az injekció beadása után (a használati utasítást lásd a 6.6pontban).

Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, arra, hogy kövesse a gyógyszer dobozában található betegtájékoztatóban leírt utasításokat.

Intravénás (bolus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén):

Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bolus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal subcutan injekció követ.

Az intravénás injekcióhoz felhasználható az előretöltött fecskendő.

Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium ne keveredjen egyéb készítményekkel a beadás során, a kiválasztott vénás hozzáférést az enoxaparin-nátrium intravénás bolusának beadása előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextrózoldattal át kell mosni, hogy eltávolítsák a portból az egyéb gyógyszereket. Az enoxaparin-nátrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%‑os vizes dextrózoldattal.

• Kezdő 3000NE (30mg) bolus

A kezdő 3000NE (30mg) bolus beadásához egy beosztással ellátott enoxaparin-nátrium előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a felesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000NE (30mg) dózis maradjon. Ezt követően a 3000NE (30mg) dózis közvetlenül injektálható a vénás infúziós szerelékbe.

• Kiegészítő bolus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. alkalmazás több mint 8órával a ballon felfújása előtt történt.

Percutan coronaria-intervencióval (PCI) kezelt betegeknél további egyszeri 30NE/ttkg‑os (0,3mg/ttkg) dózist kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás több mint 8órával a ballon felfújása előtt történt.

A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhez a készítményt javasolt 300NE/ml(3mg/ml)‑re hígítani.

A 300NE/ml (3mg/ml) oldat elkészítéséhez 6000NE (60mg) enoxaparin-nátrium előretöltött fecskendővel 50ml-es infúziós zsák használata javasolt (azaz vagy fiziológiás sóoldat [0,9% NaCl‑oldat], vagy 5%‑os dextróz oldat) a következők szerint:

Az infúziós zsákból egy fecskendő segítségével távolítsunk el 30ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000NE (60mg) enoxaparin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes tartalmát fecskendezzük be az infúziós zsákban maradt 20ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a zsák tartalmát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénás infúziós szerelékbe alkalmazni kívánt mennyiséget.

A hígított oldatból beadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet lehet alkalmazni:

[hígitott oldat mennyisége (ml)=beteg testtömege (kg)×0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldat elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.

Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300NE/ml (3mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően.

• Artériás hozzáférésbe adagolt injekció:

A dialízis során az enoxaparin-nátrium injekciót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a thrombusképződés megelőzésére az extracorporalis rendszerben.

Váltás enoxaparin-nátrium és oralis antikoaguláns között

• Váltás az enoxaparin-nátrium és K‑vitamin-antagonisták (Vitamin K antagonist – VKA) között

Fokozott klinikai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [a prothrombinidő meghatározása a Nemzetközi Normalizált Ráta (International Normalized Ratio=INR) alapján] szükséges a VKA hatásának követése érdekében.

Mivel a VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium-kezelést változatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR‑érték az indikációnak megfelelő terápiás tartományban marad két egymást követő vizsgálatban.

A VKA‑kezelésben részesülő betegeknél, a VKA alkalmazását abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium első dózisát akkor kell beadni, amikor az INR‑érték a terápiás tartomány alá esik.

• Váltás enoxaparin-nátrium és direkt hatású oralis antikoaguláns (direct oral anticoagulant – DOAC) között

Az enoxaparin-nátrium-kezelésben részesülő betegeknél le kell állítani az enoxaparin-nátrium adását, és a DOAC alkalmazását 0‑2órával az enoxaparin-nátrium következő tervezett beadása előtt kell elkezdeni, a DOAC alkalmazási előírásában előírtak szerint.

A DOAC‑kezelésben részesülő betegeknél az enoxaparin-nátrium első dózisát a DOAC soron következő dózisának időpontjában kell beadni.

Epiduralis/spinalis anaesthesia vagy lumbalpunctio során történő alkalmazás

Ha az orvos úgy dönt, hogy epiduralis/spinalis anaesthesia vagy lumbalpunctio mellett alkalmaz antikoaguláns‑kezelést, akkor a neurológiai státusz gondos monitorozása szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4pont).

• Megelőzésre alkalmazott dózisok esetén

A spinalis tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12órának kell eltelnie.

Folyamatos alkalmazás esetén, hasonlóképpen legalább 12órának kell eltelnie a katéter eltávolítása előtt.

Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 15‑30ml/perc, megfontolandó a punctioig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelt idő megduplázása, azaz legalább 24óra kihagyása.

Az enoxaparin-nátrium 2,000NE (20mg) adagolás 2órával a sebészeti beavatkozás előtt történő megkezdése nem kompatibilis a neuraxialis anesztéziával.

• Kezelésre alkalmazott dózisok esetén

A spinalis tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium-kezelésre alkalmazott dózisának utolsó beadása között legalább 24órának kell eltelnie (lásd még 4.3pont).

Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása után hasonlóképpen legalább 24órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig.

Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 15‑30ml/perc, megfontolandó a punctioig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelt idő megduplázása, azaz legalább 48óra kihagyása.

Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumot naponta két részletben kapják (tehát 75NE/ttkg [0,75mg/ttkg] naponta 2‑szer, vagy 100NE/ttkg [1mg/ttkg] naponta 2‑szer) a második enoxaparin-nátrium dózist ki kell hagyni annak érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el.

Az anti‑Xa‑szintek ezekben az időpontokban még mindig mérhetők, és a neuraxialis haematoma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás esetén sem garantált.

Hasonlóképpen, legalább 4órának kell eltelnie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinalis/epiduralis punctiot vagy a katéter eltávolítását követően. A késleltetésnek az előny-kockázat értékelésén kell alapulnia, figyelembe véve mind a thrombosis, mind a vérzés kockázatát, a beavatkozás és a beteg kockázati tényezőivel összefüggésben.

Az enoxaparin-nátrium ellenjavallt az alábbi esetekben:

• Enoxaparin-nátriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve az egyéb kis molekulatömegű heparinokat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• Immunmediált, heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100nap folyamán, vagy keringő antitestek jelenléte (lásd még 4.4pont);

• Aktív, klinikailag jelentős vérzés, és a haemorrhagia magas kockázatával járó állapotok, ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagias stroke‑ot, a gastrointestinalis fekélyt, a vérzés magas kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, a közelmúltban végzett agy-, gerinc- vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcső‑varixokat, arteriovenosus malformaciókat, ér-aneurysmákat, illetve a nagyobb intraspinalis vagy intracerebralis vascularis deformitásokat;

• Spinalis vagy epiduralis anaesthesia, vagy loco-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4pont).

• Általános megjegyzések

Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más, kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a készítmények eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti‑Xa- és anti-IIa‑aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatásosságuk és biztonságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ‑ ezzel összefüggő ‑ biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin‑hatás és thrombocyta‑interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.

• HIT az anamnézisben (>100nap)

Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100nap folyamán szereplő immunmediált HIT, vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3pont). Keringő antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek.

Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akiknél a kórtörténetben 100napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin-nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelése, és egyéb alternatív nem-heparin‑terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolását követően lehet dönteni.

• A thrombocytaszám monitorozása

Azoknál a tumoros betegségben szenvedő betegeknél, akiknél a thrombocytaszám 80g/l alatt van, az antikoaguláns kezelésről csak eseti alapon lehet dönteni, és gondos monitorozás javasolt.

Az antitestmediált, heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) kockázata szintén fennáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha thrombocytopenia lép fel, akkor az általában az enoxaparin-nátrium‑kezelés megkezdését követő 5. és 21.nap között jelentkezik.

A HIT kockázata nagyobb a postoperatív betegeknél, különösen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél.

Ezért szükséges a thrombocytaszám ellenőrzése az enoxaparin‑kezelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt.

Amennyiben HIT‑re utaló klinikai tünetek jelentkeznek (arteriás és/vagy vénás thromboembolia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilyen fájdalmas bőrlesió, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakció), a thrombocytaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tünetek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat.

A gyakorlatban, amennyiben megerősítést nyer a thrombocytaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30‑50%‑a), az enoxaparin-nátrium‑kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem‑heparin típusú antikoaguláns kezelésre kell átállítani.

• Vérzés

A többi véralvadásgátlóhoz hasonlóan, az enoxaparin‑kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Az enoxaparin-nátriumot – mint a többi antikoaguláns kezelést is – óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.:

• a haemostasis zavara,

• pepticus fekély az anamnézisben,

• a közelmúltban zajlott ischaemiás stroke,

• súlyos artériás hypertonia,

• a közelmúltban kialakult retinopathia diabetica,

• idegsebészeti vagy szemészeti műtét a közelmúltban,

• a haemostasisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5pont).

• Laboratóriumi vizsgálatok

A vénás thromboembolia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózisok nem befolyásolják szignifikánsan a vérzési időt és az alvadási paramétereket, és nem hatnak a thrombocyta-aggregációra, illetve a fibrinogén‑trombocita kötődésre sem.

Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális thromboplastinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antithromboticus hatásának fokozódásával és ezért nem megfelelő és nem megbízható az enoxaparin-nátrium aktivitásának nyomon követésére.

• Spinalis/epiduralis anaesthesia vagy lumbalpunctio

Spinalis/epiduralis érzéstelenítés vagy lumbalpunctio nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás dózisainak alkalmazását követő 24órán belül (lásd még 4.3pont).

Enoxaparin injekció és spinalis/epiduralis érzéstelenítés vagy lumbalpunctio együttes alkalmazása esetén neuraxiális haematoma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz vezettek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000NE (40mg) vagy ennél kisebb dózisának alkalmazásakor. A haematoma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epiduralis katéterek, vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem‑szteroid gyulladásgátlók – NSAID‑ok) egyidejű alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epiduralis vagy spinalis punkciók esetén, vagy az anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.

Az epiduralis vagy spinalis anaesthesia/fájdalomcsillapítás, illetve lumbalpunctio és az enoxaparin‑kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekében az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd 5.2pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbalpunctiót legjobb akkor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatása alacsony. Azonban a pontos időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Külön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin‑clearance 15–30ml/perc, mivel az enoxaparin eliminációs ideje ezeknél a betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2pont).

Ha az orvos úgy dönt, hogy epiduralis/spinalis anaesthesia vagy lumbalpunctio mellett antikoaguláns‑kezelést alkalmaz, akkor a beteg gyakori ellenőrzése szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelése érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadás vagy gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spinalis haematoma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen meg kell állapítani a diagnózist, és a gerincvelői dekompressziót is magában foglaló kezelést kell kezdeni, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket.

• Bőrnekrózis/cutan vasculitis

Bőrnekrózist és cutan vasculitist jelentettek LMWH‑k alkalmazásával kapcsolatban, amelyek a kelelés azonnali leállításához vezettek.

• Percutan coronaria-revaszkularizáció

Instabil angina, NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett coronaria-intervenció után – a vérzés kockázatának minimalizálása érdekében – az enoxaparin dózisok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási időközöket. A PCI‑t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén is. Amennyiben záróeszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manuális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-nátrium injekció beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium‑kezelést folytatni kell, a soron következő dózist legkorábban a vezetőkanül eltávolítása után 6‑8órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy haematoma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.

• Akut infektív endocarditis

A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebralis vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni.

• Mechanikus műbillentyű

Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett thromboprofilaxist. A műbillentyű‑thrombosis izolált eseteiről számoltak be azon mechanikus műbillentyűvel élő betegeknél, akik thromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a thrombosis az anya és a magzat halálát okozta.

• Mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők

Az enoxaparin-nátrium thromboprofilaxisra történő alkalmazását mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nőknél nem vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, melyben mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nőknél, a thromboembolia kockázatának csökkentésére, enoxaparin-nátriumot alkalmaztak 100NE/ttkg (1mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8nő közül 2‑nél alakultak ki vérrögök, ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálához vezetett. A forgalomba hozatal utáni időszakban szívbillentyű-thrombosis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátriumot kapó, mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében. Mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lehet a thromboembolia kialakulásának kockázata.

• Idősek

Profilaktikus dózisok alkalmazása mellett nem figyeltek meg fokozott vérzési hajlamot időseknél. Időseknél (különösen a ≥80 éves betegeknél) a terápiás dózistartományban adott heparin mellett növekedhet a vérzéses szövődmények kockázata. A 75évnél idősebb, STEMI miatt kezelt betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2és 5.2pont).

• Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparin-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai ellenőrzés ajánlott, és megfontolandó az anti‑Xa‑aktivitás biológiai monitorozása (lásd 4.2és 5.2pont).

Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin‑clearance: <15ml/perc) szenvedő betegeknél, mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során, az extracorporalis keringésben történő thrombusképződés megelőzésére alkalmazzák.

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 15‑30ml/perc) szenvedő betegeknél, az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozíciója miatt, terápiás és profilaktikus dózisnál egyaránt a dózis módosítása javasolt (lásd 4.2pont).

Közepes fokú (kreatinin‑clearance: 30‑50ml/perc), illetve enyhe (kreatinin‑clearance: 50‑80ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása.

• Májkárosodás

Az enoxaparin-nátriumot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt. Az anti‑Xa‑szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrhosisban szenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2pont).

• Alacsony testtömeg

Alacsony testtömegű nőknél (<45kg), illetve férfiaknál (<57kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámolt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium-expozíciót figyeltek meg, ezért fokozott a vérzés kockázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt (lásd 5.2pont).

• Túlsúlyos betegek

Túlsúlyos betegeknél nagyobb a thromboembolia kialakulásának kockázata. A profilaktikus dózisok hatásossága és biztonságossága túlsúlyos betegeknél (BMI>30kg/m²) még nincs teljesen meghatározva, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs egyetértés.

Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a thromboembolia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.

• Hyperkalaemia

A heparinok elnyomhatják a mellékvese aldoszteron termelését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8pont), különösen cukorbetegség, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolicus acidózis esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében.

• A készítmények nyomonkövethetősége

Az LMWH‑k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb nyomonkövethetőség érdekében az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott LMWH kereskedelmi nevét és gyártási tételszámát jegyezze fel a beteglapra.

• Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

• Akut generalizált exantémás pusztulózis (AGEP)

Az akut generalizált exantémás pusztulózist (AGEP) ismeretlen gyakorisággal jelentették az enoxaparin-kezeléssel összefüggésben. A betegeket a gyógyszer felírásakor tájékoztatni kell a jelekről és tünetekről, és szorosan monitorozni kell a bőrreakciókat. Ilyen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkezése esetén, az enoxaparint azonnal le kell állítani, és alternatív kezelést kell mérlegelni (adott esetben).

Együttes alkalmazása nem javasolt:

• Haemostasist befolyásoló gyógyszerek(lásd 4.4pont)

Egyes szerek alkalmazását, amelyek hatással vannak a haemostasisra – hacsak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparin-nátrium‑kezelés előtt abba kell hagyni. Ha a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás mellett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek:

• szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, továbbá NSAID‑ok, beleértve a ketorolakot is,

• egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2pont).

Együttes alkalmazása óvatosságot igényel:

Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatók együtt az enoxaparin-nátriummal:

• Haemostasira ható egyéb gyógyszerek, például:

• thrombocyta-aggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat thrombocyta-aggregáció‑gátló dózisban (kardioprotekció), klopidogrel, tiklopidin, és akut coronaria szindróma javallatban alkalmazott glükoproteinIIb/IIIa-antagonisták, a vérzés kockázata miatt,

• dextrán40,

• szisztémásan alkalmazott glükokortikoidok.

• Káliumszintet növelő gyógyszerek:

Gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás mellett a káliumszintet növelő gyógyszerek alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan (lásd 4.4és 4.8pontok).

Terhesség

Embernél nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut-e a placentán a terhesség második és a harmadik trimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

Az állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3pont). Az állatokkal végzett vizsgálatok adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán.

Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium-kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a túlzott antikoaguláció tekintetében, és figyelmeztetni kell őket a vérzések kialakulásának kockázatára. Összességében, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések, thrombocytopenia vagy osteoporosis kialakulásának fokozott kockázatára a nem-terhes nőknél megfigyelt kockázatokhoz képest, kivéve a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nőknél megfigyelt kockázatot (lásd 4.4pont).

Tervezett epiduralis anaesthesia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium-kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló patkányokban az enoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. Az enoxaparin-nátrium peros felszívódása valószínűtlen.

Az Enoxaparin Ledraxen a szoptatás időszakában is alkalmazható.

Termékenység

A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak termékenységre gyakorolt hatást (lásd 5.3pont).

Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

A biztonságossági profil összefoglalása

Az enoxaparin-nátriumot több mint 15000betegnél értékelték, akik a klinikai vizsgálatok során enoxaparin-nátriumot kaptak. Ezek közül 1776 tromboembóliás szövődmény kockázatának kitett beteget mélyvénás thrombosis profilaxisa céljából kezeltek ortopédiai vagy hasi műtétet követően; 1169akut nem sebészeti betegségben szenvedő nagymértékben mozgáskorlátozott beteget mélyvénás thrombosis profilaxisa céljából kezeltek; 559beteget tüdőemboliával kísért vagy nem kísért mélyvénás thrombosis miatt kezeltek; 1578beteget instabil angina vagy Q‑hullámmal nem járó myocardialis infarctus miatt kezeltek; 10176beteget akut STEMI miatt kezeltek.

Az enoxaparin-nátrium adagolási sémája az indikációktól függően változó volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dózisa a mélyvénás thrombosis (DVT) megelőzésére műtétet követően, illetve az akut nem sebészeti betegségben szenvedő, nagymértékben immobilizált betegek esetében 4000NE (40mg) volt naponta egyszer, sc. injekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT kezelésére a betegek 12óránként 100NE/ttkg (1mg/ttkg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150NE/ttkg (1,5mg/ttkg) dózisú enoxaparin-nátriumot kaptak sc. injekció formájában. A klinikai vizsgálatokban instabil angina és Q‑hullámmal nem járó myocardialis infarctus kezelésére az alkalmazott dózis 12óránként 100NE/ttkg (1mg/ttkg) volt sc. injekció formájában, továbbá akut STEMI kezelésére irányuló klinikai vizsgálatban az enoxaparin-nátrium dózisa a 3000NE (30mg) iv. bolust követően 12óránként 100NE/ttkg (1mg/ttkg) volt sc. alkalmazva.

A klinikai vizsgálatok során vérzések, thrombocytopenia, és thrombocytosis volt a leggyakrabban jelentett reakció (lásd 4.4pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).

Az enoxaparin biztonságossági profilja DVT és PE tartós kezelésében aktív tumoros betegeknél hasonló a DVT és PE kezelésében tapasztalt biztonságossági profiljához.

Az enoxaparin-kezeléssel összefüggésben akut generalizált exanthemas pustulosis (AGEP) jelentkezéséről számoltak be (lásd 4.4pont).

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A klinikai vizsgálatok során észlelt, illetve a forgalomba hozatal utáni időszakban jelentett mellékhatásokat (a forgalomba hozatal után jelentetteket csillag [*] jelzi) az alábbiakban kerülnek részletezésre.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100–<1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10000), vagy nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A szervrendszeri kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek

• Gyakori: vérzés, vérzés okozta anémia*, thrombocytopenia, trombocitózis.

• Ritka: eosinophilia*, thrombosissal járó immuno-allergiás thrombocytopenia, néhány esetben a thrombosis szövődményeként szervi infarctus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4pont).

Immunrendszeri betegségek

• Gyakori: allergiás reakció.

• Ritka: anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is*.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

• Gyakori: fejfájás*.

Érbetegségek és tünetek

• Ritka: spinalis haematoma* (vagy neuraxialis haematoma). Ezek az események változó mértékű neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4pont).

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

• Nagyon gyakori: májenzimszint‑emelkedés (főleg transzaminázok, a normálértékek felső határának >3‑szorosa).

• Nem gyakori: hepatocelluláris májkárosodás*.

• Ritka: cholestaticus májkárosodás*.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

• Gyakori: urticaria, pruritus, erythema.

• Nem gyakori: bullosus dermatitis.

• Ritka: alopecia*, cutan vasculitis*, bőrnecrosis* általában az injekció beadásának helyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy beszűrődőtt és fájdalmas erythematosus plakkok megjelenése előzi meg).

Csomók az injekció beadásának helyén* (gyulladásos csomók, melyek nem enoxaparin‑tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alatt felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését.

• Nem ismert: akut generalizált exanthemas pustulosis (AGEP).

A csont- és izomrendszer valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

• Ritka: osteoporosis* hosszú távú (3hónapnál tovább tartó) kezelést követően.

Általános tünetek, és az alkalmazás helyén fellépő reakciók

• Gyakori: az injekció beadásának helyén jelentkező haematoma, fájdalom és egyéb reakciók (például oedéma, vérzés, hypersensitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció).

• Nem gyakori: localis irritáció; bőrnecrosis az injekció beadásának helyén

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

• Ritka: hyperkalaemia* (lásd 4.4és 4.5pont)

A kiválasztott mellékhatások leírása

Vérzések

Ezek közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%‑ánál (sebészeti beavatkozáson átesett betegek) jelentettek. Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti beavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába: (1) ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) >2g/dl haemoglobinszint‑csökkenés következett be, illetve kettő vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitonealis és intracranialis vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták.

A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb haemostasist befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4és 4.5pont).

^a például haematoma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhaematoma, haematuria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés.

^b 3526beteg adatait tartalmazó nyilvántartást feldolgozó retrospektív vizsgálat alapján megállapított gyakoriság (lásd 5.1pont)

Thrombocytopenia és thrombocytosis (lásd 4.4pont: A thrombocytaszám monitorozása)

^c emelkedett vérlemezkeszám: >400G/l

Gyermekek és serdülők

Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelek és tünetek

Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extracorporalis vagy subcutan alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Peros alkalmazva még nagy dózis esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.

Kezelés

Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénásan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin dózisa a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ: 1mg protamin 100NE (1mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8órán belül történt. Amennyiben több mint 8óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második dózis protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5mg protamin adható minden 100NE (1mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12órával az enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti‑Xa aktivitása (legfeljebb 60%‑ban) (lásd a protamin sók alkalmazási előírását).