EMETRON 8 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - EMETRON 8 MG
Felnőttek
Citosztatikus kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás megelőzése és kezelése.
Posztoperatív hányinger és hányás megelőzése.
Gyermekek és serdülők
Kemoterápia okozta hányinger és hányás megelőzése és kezelése 6hónapos kortól.
Az Emetron, injekció formájában is rendelkezésre áll, így az alkalmazás módja és az adag rugalmasan, egyénre szabottan határozható meg.
Adagolás
Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás (CINV és RINV)
A daganatellenes kezelés emetogén potenciálja az alkalmazott kemoterápiás és radioterápiás protokollok dózisaitól és kombinációitól függ. A dózist az emetogén potenciál súlyossága alapján kell kiválasztani.
Felnőttek
Emetogén kemoterápia és radioterápia esetén
Az Emetron per os, intravénásan (iv.), intramuscularisan (im.) adható.
Az ajánlott per os dózis 8mg 1‑2órával a kemoterápiás vagy radioterápiás kezelés megkezdése előtt, majd 12óra múlva újabb 8mg.
Az első 24óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően legfeljebb 5napig. Az ajánlott per os adag naponta 2‑szer 8mg.
Erősen emetogén kemoterápia esetén (pl. nagy dózisú ciszplatin)
Az Emetron per os, intravénásan, vagy intramuscularisan adható.
Egyszeri, legfeljebb 24mg ondanszetron per os szedhető, 12mg dexametazon-nátrium-foszfát alkalmazásával együtt 1 vagy 2órával a kemoterápia megkezdése előtt.
Az első 24 óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően legfeljebb 5 napig. Az ajánlott per os adag naponta 2‑szer 8mg.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek (6hónapos kortól) és serdülők - kemoterápia okozta hányinger és hányás esetén (CINV)
A kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV) csillapításához az adagot testfelület vagy testtömeg alapján kell kiszámítani (lásd alább). Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban az ondanszetront intravénás infúzióban 25-50ml fiziológiás sóoldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós folyadékkal hígítva (lásd 6.6pont) adták legalább 15perces infúzióban. A testtömeg szerinti számításnál magasabb napi adagok adódnak, mint a testfelület szerinti számítás esetén (lásd 4.4pont).
Nincsenek kontrollos klinikai vizsgálatokból származó adatok az ondanszetron alkalmazásával kapcsolatban a kemoterápia okozta késleltetett vagy tartós hányinger vagy hányás megelőzésére, valamint radioterápia okozta hányinger vagy hányás esetén gyermekeknél.
Testfelület szerinti adagolás:
Az ondanszetront 5mg/testfelület m2 egyszeri intravénás adagban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az egyszeri intravénás adag nem haladhatja meg a 8mg-ot. A per os adagolás 12óra múlva kezdődhet, és legfeljebb 5napig folytatható (1. táblázat). A teljes adag 24óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32mg felnőtt adagot.
1. táblázat: Testfelület szerinti adagolás kemoterápiához – 6hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők
| Testfelület | 1.napab | 2‑6.napb |
| <0,6m2 | 5mg/testfelületm2 iv. és 2mg szirup* 12óra múlva | 2mg szirup* 12óránként |
| >0,6m2 | 5mg/testfelületm2 iv. és 4mg szirup* vagy tabletta 12óra múlva | 4mg szirup* vagy tabletta 12óránként |
| >1,2m2 | 5mg/testfelületm2 iv vagy 8mg iv. és 8mg szirup* vagy tabletta 12óra múlva | 8mg szirup* vagy tabletta 12óránként |
a) Az intravénás adag nem haladhatja meg a 8mg‑ot.
b) A teljes adag 24óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32mg felnőtt adagot.
* Az ondanszetron-tartalmú szirup nincs forgalomban Magyarországon.
Testtömeg szerinti adagolás:
A testtömeg szerinti adagolás magasabb napi adagokat eredményez, mint a testfelület alapján számított adag (lásd 4.4 és 5.1pont Klinikai hatásosság és biztonságosság).
Az ondanszetront 0,15mg/ttkg egyszeri intravénás adagban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az egyszeri intravénás adag nem haladhatja meg a 8mg-ot.
4órás időközökben két további intravénás adag adható.
A per os adagolás 12óra múlva kezdhető el, és legfeljebb 5napig folytatható (2. táblázat).
A teljes adag 24óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32mg felnőtt adagot.
2. táblázat: Testtömeg szerinti adagolás kemoterápiához – 6hónaposnál idősebb gyerekek és serdülők
| Testtömeg | 1.napab | 2‑6.napb |
| ≤10ttkg | Legfeljebb 3-szor 0,15mg/ttkg 4óránként | 2mg szirup* 12óránként |
| >10ttkg | Legfeljebb 3-szor 0,15mg/ttkg 4óránként | 4mg szirup* vagy tabletta 12óránként |
a) Az intravénás adag nem haladhatja meg a 8mg-ot.
b) A teljes adag 24óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32mg felnőtt adagot.
* Az ondanszetron-tartalmú szirup nincs forgalomban Magyarországon.
Idősek
Az Emetront a 65évesnél idősebb betegek jól tolerálják és a per os adag nagyságán, az alkalmazás gyakoriságán, illetve módján nem szükséges változtatni.
Vesekárosodás
A szokásos napi adag nagyságán, alkalmazásának módján és gyakoriságán nem szükséges változtatni.
Májkárosodás
Az ondanszetron-clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot.
Gyenge szpartein/debrizokin metabolizmus
Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.
Posztoperatív hányinger és hányás (PONV)
Felnőttek
A posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére az ajánlott per os adag 16mg, 1órával az anesztézia bevezetése előtt.
A már kialakult posztoperatív hányinger és hányás csillapítására az ondanszetront injekcióban ajánlott alkalmazni.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek (1hónapos kortól) és serdülők
Nem végeztek vizsgálatokat per os alkalmazott ondanszetronnal posztoperatív hányinger és hányás (PONV) megelőzésében, illetve kezelésében; erre a célra a lassan (legalább 30másodperc alatt) beadott intravénás injekció ajánlott.
2évesnél fiatalabb gyermekeknél az ondanszetron posztoperatív hányinger és hányás (PONV) kezelésére történő alkalmazására vonatkozóan nincs adat.
Idősek
A posztoperatív hányinger és hányás megelőzéséről és kezeléséről időskorban kevés a tapasztalat, bár a 65évesnél idősebb, kemoterápiában részesülő betegek jól tolerálják az ondanszetront.
Vesekárosodás
A szokásos napi adag nagyságán, alkalmazásának módján és gyakoriságán nem szükséges változtatni.
Májkárosodás
Az ondanszetron-clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő jelentősen nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot.
Gyenge szpartein/debrizokin metabolizmus
Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát egy pohár vízzel egészben kell lenyelni.
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- A súlyos hypotensióról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfin-hidrokloriddal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.
Hypersensitivitás
Túlérzékenységi reakcióról számoltak be olyan betegeknél, akiknél egyéb szelektív 5-HT3‑antagonista túlérzékenységi reakciót váltott ki.
A légúti történéseket/eseményeket tünetileg kezelni kell, és ezeknek, mint a túlérzékenységi reakció prekurzorainak különös figyelmet kell szentelni.
QT-megnyúlás
Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt (lásd 5.1 pont „Farmakodinámiás hatások”). Ezen felül a forgalomba hozatalt követően torsades de pointes eseteket jelentettek ondanszetronnal kezelt betegeknél. Az ondanszetron alkalmazását kerülni kell veleszületett hosszú QT-szindrómás betegek esetében. Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QT-megnyúlás vagy ennek kockázata áll fenn, beleértve az elektrolit-rendellenességekben, pangásos szívelégtelenségben és bradyarrhythmiában vagy a szív elektromos vezetési zavarában szenvedő betegeket, továbbá azokat, akik antiarrhytmiás gyógyszert, béta-blokkolót vagy QT-megnyúlást vagy elektrolit-rendellenességeket okozó egyéb gyógyszereket szednek.
Myocardialis ischaemia
Myocardialis ischaemia eseteiről számoltak be ondanszetronnal kezelt betegeknél. Egyes betegeknél – különösen intravénás alkalmazás esetén – a tünetek közvetlenül az ondanszetron alkalmazása után jelentkeztek. A betegeket figyelmeztetni kell a myocardialis ischaemia jeleire és tüneteire.
Hypokalaemia és a hypomagnesaemia
Az ondanszetron-kezelés megkezdése előtt rendezni kell a hypokalaemiát és a hypomagnesaemiát.
Szerotonin-szindróma
A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin-szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók [SSRI-k], a szerotonin‑noradrenalinvisszavétel-gátlók [SNRI-k], a triciklusos antidepresszánsok és az opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin vagy tramadol]) egyidejű alkalmazását követően. Ez potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5pont). A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, a neuromuscularis rendellenességek és/vagy a gastrointestinalis tünetek.
Ha az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek ˙(SSRI‑k, SNRI‑k, triciklusos antidepresszánsok vagy opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin vagy tramadol]) egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése javasolt, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.
Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
Obstipatio
Az ondanszetronról ismert, hogy növeli a vastagbél tranzitidőt, ezért a szubakut bélelzáródás jeleit mutató beteget szorosan monitorozni kell az Emetron beadása után.
Okkult vérzés
Adenoidokon és tonsillákon végzett műtéten átesett betegek esetén a hányinger és hányás megelőzésére adott ondanszetron elfedheti az okkult vérzést, ezért ezeket a betegeket ondanszetron adása után szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Gyermekek
Azoknál a pediátriai betegeknél, akik az ondanszetront hepatotoxikus kemoterápiás szerrel együtt kapják, a májfunkciót szigorúan ellenőrizni kell.
Kemoterápia okozta hányinger és hányás(CINV)
Amennyiben a dózist mg/ttkg-ban számítják, és 4órás időközönként három adagot adnak be a betegnek, a napi összdózis nagyobb lesz, mintha egyszeri 5mg/m2 dózist és azt követő per os adagolást alkalmaztak volna. E két különböző adagolási rend hatásosságát nem hasonlították össze klinikai vizsgálatokban. A vizsgálatok közötti összehasonlítás azt mutatja, hogy mindkét adagolási rend hasonló hatásosságú (lásd 5.1pont).
Segédanyag
Az Emetron 4mg és 8mg filmtabletta laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nem bizonyított, hogy az ondanszetron indukálná vagy gátolná más, az általában együtt adott gyógyszerek metabolizmusát. Célzott vizsgálatok eredményei szerint nincs farmakokinetikai interakció, amikor az ondanszetront alkohollal, temazepámmal, furoszemiddel, alfentanillal, tramadollal, morfinnal, lidokainnal, tiopentállal vagy propofollal együtt adják.
Citokróm P450 enzim
Az ondanszetront a májban több citokróm P450 enzim metabolizálja: a CYP3A4, a CYP2D6 és a CYP1A2. Az ondanszetront metabolizáló metabolikus enzimek sokfélesége következtében az egyik enzim gátlását vagy csökkent aktivitását (pl. a CYP2D6 genetikai hiánya) normál helyzetben a többi enzim kompenzálja, és ezért az ondanszetron teljes clearance és a szükséges adag alig, vagy nem szignifikánsan változik.
QT-megnyúlást okozó gyógyszerek
Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó együtt QT-megnyúlást okozó (néhány citotoxikus gyógyszert is beleértve) és/vagy elektrolit-rendellenességeket okozó egyéb gyógyszerekkel (lásd4.4 pont).
Az ondanszetron QT-megnyúlást okozó gyógyszerekkel történő alkalmazása a QT-szakasz további megnyúlását okozhatja. Az ondanszetron kardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. antraciklinekkel, így doxorubicinnel, daunorubicinnel, valamint trasztuzumabbal), antiinfektív szerekkel (pl. eritromicinnel, illetve ketokonazollal), antiarrhythmikumokkal (pl. amiodaronnal) és béta-blokkolókkal (pl. atenolollal vagy timolollal) történő egyidejű alkalmazása fokozhatja a szívritmuszavarok kockázatát (lásd 4.4pont).
Szerotonerg gyógyszerek (pl. SSRI-k, SNRI-k, triciklusos antidepresszánsok ésopioidok)
A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin-szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük SSRI-k, SNRI-k, triciklusos antidepresszánsok és opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin és tramadol]) egyidejű alkalmazását követően. A szerotonin-szindróma potenciálisan életveszélyes állapotot jelent.
Az Emetron elővigyázatossággal alkalmazandó szerotonerg gyógyszerekkel együtt, például SSRI-kkal (pl. szertralinnal, eszcitaloprámmal, fluoxetinnel), SNRI-kkel (pl. venlafaxinnal, duloxetinnel), triciklusos antidepresszánsokkal (pl. amitriptilinnel, doxepinnel, trimipraminnal) és opioidokkal (pl. buprenorfinnal [vagy a buprenorfin-naloxon kombinációval], petidinnel és tramadollal), ugyanis ekkor fokozódik a szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 pont).
Apomorfin
A súlyos hypotensióról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfinnal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.
Fenitoin, karbamazepin, rifampicin
A CYP3A4 erős induktoraival (fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezelt betegekben növekedett az ondanszetron orális clearance-e, és csökkent a koncentrációja a vérben.
Tramadol
Kisebb vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondanszetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.
Fogamzóképes korú nők
A fogamzóképes korú nőknek meg kell fontolniuk a fogamzásgátlás alkalmazását.
Terhesség
Epidemiológiai vizsgálatokból nyert humán tapasztalatok alapján az ondanszetron feltételezhetően orofacialis fejlődési rendellenességet okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.
Egy kohorszvizsgálatban, amelyet 1,8 millió terhes nő bevonásával végeztek, az ondanszetron első trimeszterbeli alkalmazása a szájüregi hasadékok fokozott kockázatával társult (10000 kezelt nőből 3hozzáadott eset; korrigált relatív kockázat 1,24 (95%-os megbízhatósági tartomány 1,03–1,48)).
A szívfejlődési rendellenességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok eredményei ellentmondók.
Az állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében.
Az ondanszetron nem alkalmazható a terhesség első trimeszterében.
Szoptatás
Nincs elegendő információ az ondanszetron vagy metabolitjainak anyatejbe történő kiválasztásáról, vagy az ondanszetron tejtermelésre gyakorolt hatásáról. Az állatokon észlelt rendelkezésre álló farmakodinámiás/toxikológiai adatok azt mutatták, hogy az ondanszetron és metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe (a részleteket lásd az 5.3 pontban). Az újszülöttekre / csecsemőkre gyakorolt kockázat nem zárható ki. Az ondanszetront nem szabad szoptatás alatt alkalmazni.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre adatok az ondanszetron emberi termékenységre gyakorolt hatásáról.
Az Emetron nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Pszichomotoros tesztek eredménye szerint az ondanszetron nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, és nem okoz szedációt. Az ondanszetron farmakológiai jellemzőiből nem következtethetők a fenti tevékenységekre gyakorolt káros hatások.
A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. Az előfordulás gyakoriságának definíciói: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000) , nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A nagyon gyakori, gyakori és nem gyakori események általában klinikai vizsgálati adatokból származnak. A placebocsoportban történő előfordulást is figyelembe vették.
A ritka és nagyon ritka események általában a forgalomba hozatal utáni spontán bejelentések adatai.
A gyakorisági adatok a szokásos ajánlott dózisokban adott ondanszetronra vonatkoznak.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: Azonnali túlérzékenységi reakciók, néha súlyos formában, beleértve az anaphylaxiát is.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Fejfájás.
Nem gyakori: Görcsrohamok, mozgászavarok (köztük extrapyramidalis reakciók, mint disztóniás reakciók, oculogyriás krízis és dyskinesia) előfordultak, de maradandó klinikai tünetekre nincs bizonyíték.
Ritka: Szédülés, elsősorban gyors intravénás alkalmazás alatt
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: Átmeneti látászavarok (pl. homályos látás), túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.
Nagyon ritka: Átmeneti vakság, túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.
A jelentett esetek többségében az átmeneti vakság 20percen belül megszűnt. A legtöbb beteg kemoterápiát kapott, benne ciszplatint. Az átmeneti vakság néhány esetben kortikális eredetű volt.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: Arrhythmiák, mellkasi fájdalom ST-szakasz depresszióval vagy anélkül, bradycardia.
Ritka: QT-szakasz megnyúlása (beleértve a torsades de pointes esetét).
Nem ismert: Myocardialis ischaemia (lásd 4.4 pont).
Érbetegségek és tünetek
Gyakori: Melegségérzés vagy kipirulás.
Nem gyakori: Hypotonia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségekés tünetek
Nem gyakori: Csuklás.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: Székrekedés.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem gyakori: A májfunkciós értékek aszimptomás emelkedése*.
*Ezek az események általában azoknál a betegeknél fordultak elő, akik ciszplatin-tartalmú kemoterápiás kezelést kaptak.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon ritka: Toxikus bőr eruptiók, köztük toxikus epidermális necrolysis.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatás-profil hasonló a felnőtteknél megfigyelthez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Az ondanszetron túladagolásáról jelenleg kevés adat áll rendelkezésre. Az esetek többségében a tünetek hasonlóak voltak az ajánlott adaggal kezelt betegeknél észleltekhez (lásd 4.8pont).
A jelentett tünetek magukban foglalják a látászavarokat, a súlyos székrekedést, a hypotoniát és az átmeneti másodfokú AV-blokkal kísért vasovagalis epizódot.
Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt. Túladagolás esetén rendszeres EKG‑ellenőrzés szükséges.
Kezelés
Az ondanszetronnak nincs specifikus antidotuma, ezért túladagolás esetén tüneti, ill. szupportív terápiát kell alkalmazni.
Ipecacuana adása az ondanszetron túladagolásának kezelésére nem ajánlott, mivel nem valószínű, hogy a betegek reagálnának rá az Emetron antiemetikus hatása miatt.
A további kezelést a klinikai állapotnak megfelelően, vagy a nemzeti toxikológiai központ ajánlása alapján kell folytatni.
Gyermekek
Szerotonin-szindrómával megegyező gyermekgyógyászati eseteket jelentettek véletlenszerű, orális ondanszetronnal való túladagolás (4mg/kg becsült fogyasztást meghaladó) után csecsemőknél, illetve 12hónap és 2év közötti gyermekeknél.
Farmakológiai tulajdonságok - EMETRON 8 MG
Farmakoterápiás csoport: Hányáscsillapítók és hányinger elleni szerek. Szerotonin (5-HT3) antagonisták,
ATC kód: A04AA01
Hatásmechanizmus
Az ondanszetron nagy szelektivitású 5-HT3 (szerotonin) receptor-antagonista. A hányinger és a hányás csillapításának pontos hatásmechanizmusa nem ismert.
A citosztatikus kemoterápia gyógyszerei és a radioterápia szerotoninszint-emelkedést okozhatnak a vékonybélben, ami az 5-HT3 receptorokat tartalmazó afferens vagus rostok aktiválásával hányási reflexet vált ki. Az ondanszetron ennek a reflexnek a kiváltását akadályozza meg.
Az afferens vagus rostok ingerlése a negyedik agykamra alsó részén lévő area postremában is szerotoninszint-emelkedést okozhat, ami az ott található 5-HT3 receptoron keresztül szintén hányást válthat ki - centrális mechanizmus. Az ondanszetron mind a központi, mind a perifériás idegrendszer neuronjain található 5-HT3 receptorokra gyakorolt antagonista hatásnak köszönhetően gátolja a kemoterápia ás a radioterápia okozta hányási reflex kiváltását.
Hatásmechanizmusa valószínűleg hasonló a posztoperatív és citosztatikus terápia okozta hányinger és hányás megelőzésében, illetve kezelésében.
Farmakodinámiás hatások
Az ondanszetron nem befolyásolja a plazma prolaktinszintjét.
QT-megnyúlás
Az ondanszetron QTc-szakaszra gyakorolt hatását egy kettős vak, randomizált, placebo- és aktív (moxifloxacin)-kontrollos, keresztezett vizsgálatban értékelték 58 egészséges felnőtt férfinál és nőnél. Az ondanszetront 8mg-os és 32mg-os dózisban, 15 perces intravénás infúzióban adták be. A legmagasabb, 32mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határérték) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 19,6 (21,5) msec volt. A kisebb, 8mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határérték) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 5,8 (7,8) msec volt. Ebben a vizsgálatban nem észleltek 480msec-nél nagyobb QTcF értékeket, továbbá nem volt 60msec-nál nagyobb QTcF-megnyúlás. Nem volt szignifikáns eltérés az elektrokardiográfiás PR- vagy QRS‑szakaszokban.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők (egy hónapostól 17éves korig)
Kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV)
Az ondanszetron hatásosságát kemoterápia okozta hányás és hányinger csillapításában 415, 1‑18éves betegen végzett kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték (S3AB3006). A kemoterápiás napokon a betegek vagy 5mg/m2 ondanszetront kaptak intravénásan és 4mg ondanszetront szájon át 8‑12órával később; vagy 0,45mg/ttkg ondanszetront intravénásan és placebót szájon át 8-12órával később. A kemoterápia után mindkét csoport 4mg ondanszetron szirupot kapott naponta kétszer 3napig. Azon a napon, amikor kemoterápiás kezelést követő hányinger, ill. hányás a legkifejezettebben jelentkezett, a betegek 49%-a (5mg/m2 intravénás ondanszetron és 4mg ondanszetron per os), illetve 41%-a (0,45mg/ttkg intravénás ondanszetron és placebo per os) nem hányt. A mellékhatások összes előfordulásában és jellegében nem volt különbség a két csoport között.
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban, amelybe 438, 1-17éves beteget vontak be (S3AB4003), azon a napon, amikor kemoterápiás kezelést követő hányinger, ill. hányás a legkifejezettebben jelentkezett, nem lépett fel hányás a betegek 73%-ánál, amikor az ondanszetront 5mg/m2 adagban alkalmazták intravénásan 2‑4mg per os dexametazonnal együtt; a betegek 71%-ánál, amikor a kemoterápiás napokon szirupban 8mg ondanszetront és 2-4mg per os dexametazont adagoltak egyidejűleg.
A kemoterápia után mindkét csoport 4mg ondanszetron szirupot kapott naponta kétszer 2napig. A mellékhatások előfordulásában és jellegében nem volt különbség a két csoport között.
Az ondanszetron hatásosságát 75, 6-48hónapos gyermeken értékelték egy nyílt, nem összehasonlító egykarú vizsgálatban (S3A40320). Mindegyik gyermek 0,15mg/ttkg ondanszetront kapott intravénásan 30perccel a kemoterápia megkezdése előtt, majd 4 és 8órával az első adag után. A betegek 56%-a nem hányt.
Egy másik nyílt, nem összehasonlító egykarú vizsgálatban (S3A239) egy 0,15mg/ttkg-os intravénás ondanszetron adag hatásosságát vizsgálták, amelyet 12évesnél fiatalabb gyermekeknél két 4mg-os per os ondanszetron adag, és 12évesnél idősebb gyermekeknél két 8mg per os ondanszetron adag követett (össz. gyermekszám n=28). A betegek 42%-a nem hányt.
Posztoperatív hányinger és hányás (PONV)
Az ondanszetron egyszeri adagjának hatásosságát posztoperatív hányinger és hányás megelőzésében 670, 1‑24hónapos gyermeken (fogamzás utáni életkor ≥44 hét, testtömeg ≥3kg) értékelték egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (S3A40323). A vizsgálatban résztvevőknél általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozást terveztek, ASA státuszuk ≤III-as volt. Az ondanszetron adagja az anesztézia bevezetése után öt percen belül egyszeri adagban 0,1mg/ttkg volt. Azon betegek aránya, akiknél legalább egy hányásos epizód előfordult a 24órás értékelési időszak alatt (ITT) nagyobb volt a placebocsoportban, mint az ondanszetron-csoportban (28% vs. 11%, p <0,0001).
Négy kettős vak, placebokontrollos vizsgálatot végeztek általános érzéstelenítésen átesett 1469 fiú- és lánybetegen (2 és 12éves kor között). A betegeket randomizálták, és vagy egyetlen intravénás ondanszetron adagot kaptak (0,1mg/ttkg 40kg-nál kisebb testtömegű beteg gyermekeknek; 4mg 40kg-nál nagyobb testtömegű beteg gyermekeknek; betegszám: 735) vagy placebót (betegszám: 734). A vizsgálati gyógyszert legalább 30másodperc alatt adták be, közvetlenül az anesztézia bevezetése előtt vagy rögtön utána. Az ondanszetron szignifikánsan hatásosabb volt a hányinger és hányás megelőzésében, mint a placebo. A vizsgálatok eredményeit a 3. táblázat foglalja össze.
3. táblázat: Posztoperatív hányinger és hányás megelőzése és kezelése gyermekkorú betegeknél – a kezelésre adott válasz 24 óra alatt
| Vizsgálat | Végpont | Ondanszetron % | Placebo % | p érték |
| S3A380 | CR | 68 | 39 | ≤0,001 |
| S3GT09 | CR | 61 | 35 | ≤0,001 |
| S3A381 | CR | 53 | 17 | ≤0,001 |
| S3GT11 | Nincs hányinger | 64 | 51 | 0,004 |
| S3GT11 | Nincs hányás | 60 | 47 | 0,004 |
CR (complete response) = nincsenek hányási epizódok, beavatkozás vagy kivonás a vizsgálatból
Ismételt adagolás során az ondanszetron farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak.
Felszívódás
Az ondanszetron per os alkalmazást követően passzív abszorpcióval teljes mértékben felszívódik a gyomor-béltraktusból, és first-pass metabolizmuson esik át. Adagolás után kb. 1,5óra alatt éri el a plazma csúcskoncentrációt. A 8mg feletti adagok az ondanszetron szisztémás expozícióját dózisarányosnál nagyobb mértékben növelik. Ez a first-pass metabolizmus redukciójának jele lehet nagyobb orális adagoknál.
Egy 8mg-os tabletta bevétele után az átlagos biohasznosulás egészséges férfiakban kb. 55-60%.
Biohasznosulása kissé magasabb étel jelenlétében, de az antacidok nem befolyásolják.
Eloszlás
Az ondanszetron fehérjekötődése nem túl nagy (70-76%).
Az ondanszetron diszpozíciója hasonló per os, intramuscularis vagy intravénás adagolást követően felnőttekben, és a steady state megoszlási térfogata kb. 140l.
Biotranszformáció
Az ondanszetron a szisztémás keringésből főleg a májban többféle enzimatikus úton metabolizálódva kerül ki. A CYP2D6 enzim hiánya (debrizokin polimorfizmus) nem befolyásolja az ondanszetron farmakokinetikáját.
Elimináció
Az ondanszetron a szisztémás keringésből főleg a májban metabolizálódva kerül ki. A felszívódott adag kevesebb, mint 5%-a távozik változatlan formában a vizelettel.
Az ondanszetron diszpozíciója hasonló per os, intramuscularis vagy intravénás adagolást követően, és terminális eliminációs felezési ideje kb. 3óra.
Különleges betegcsoportok
Nemek
Az ondanszetron diszpozíciója a nemek között különbséget mutatott, nőkben a per os adag gyorsabban és nagyobb mennyiségben szívódott fel, és szisztémás clearance-e, ill. (testtömeg arányos) megoszlási térfogata csökkent.
Gyermekek és serdülők (1hónapostól 17éves korig)
Műtéti beavatkozáson átesett 1-4hónapos csecsemőknél (n=19) a testtömegre normalizált clearance megközelítőleg 30%-kal volt lassúbb, mint az 5‑24hónapos gyermekeknél (n=22), de hasonló volt a 3‑12éves gyermekekéhez. A felezési idő az 1‑4hónapos betegcsoportban átlagosan 6,7óra volt, összehasonlítva az 5‑24hónapos és a 3-12éves korosztálynál mért 2,9órával. Az 1-4hónapos betegcsoportban észlelt farmakokinetikai eltérések részben az újszülöttek és csecsemők magasabb teljes testvíz arányával, valamint a vízben oldódó gyógyszerek, mint az ondanszetron, nagyobb megoszlási térfogatával magyarázhatók.
3‑12éves gyermekeknél, akik általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozáson estek át, az ondanszetron clearance-ének és megoszlási térfogatának abszolút értékei kisebbek voltak, összehasonlítva a felnőtt betegek adataival. Mindkét paraméter a testtömeggel lineárisan nőtt, és 12éves életkorra az értékek megközelítették a fiatal felnőttek értékeit. Amikor a clearance-et és a megoszlási térfogatot a testtömegre normalizálták, ezeknek a paramétereknek az értékei hasonlóak voltak a különböző korcsoportokban. A testtömeg alapján számolt adagolás kiegyenlíti a korfüggő különbségeket, és hatékonyan normalizálja a szisztémás expozíciót gyermekkorú betegekben.
Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 428 egyénnél (rákbetegek, műtött betegek és egészséges önkéntesek), egy hónapos és 44éves közötti életkorban, ondanszetron intravénás adása után. Az elemzés eredménye szerint az ondanszetron gyermekeknél és serdülőknél mért szisztémás expozíciója (AUC) per os és intravénás adást követően hasonló volt a felnőttekéhez, kivéve az 1‑4hónapos csecsemőket. A megoszlási térfogat összefüggött az életkorral, és felnőtteknél alacsonyabb volt, mint csecsemőknél és gyermekeknél. A clearance összefüggött a testtömeggel, de az életkorral nem, kivéve az 1‑4hónapos csecsemőket. Nehéz megállapítani, hogy az 1‑4hónapos csecsemőknél a clearance további csökkenése az életkorral összefüggésben állt-e, vagy csak egy, a vizsgált betegek alacsony számából fakadó eltérésről volt-e szó ebben a korcsoportban. Miután a 6hónaposnál fiatalabb betegek posztoperatív hányinger és hányás esetén egyetlen adagot kapnak, a clearance csökkenésének valószínűleg nincs klinikai jelentősége.
Idősek
Egészséges idős önkénteseken végzett korai I. fázisú vizsgálatokban az ondanszetron clearance értéke, kismértékben csökkent, felezési ideje emelkedett a korral összefüggésben. Azonban a nagymérvű egyének közötti variabilitás jelentős átfedést eredményezett a fiatalabb (<65év) és az idősebb betegek (≥65év) farmakokinetikai paraméterei között, és nem volt olyan általános különbség a CINV klinikai vizsgálatokba bevont fiatalabb és az idős daganatos betegek biztonságossági és hatásossági paramétereiben, amelyek támogatnák az idősebbekre vonatkozó külön adagolási ajánlásokat.
Egy későbbi ondanszetron plazmakoncentráció és expozíció-válasz modell alapján a QTcF-re gyakorolt nagyobb hatást jeleztek előre 75éves vagy idősebb betegeknél a fiatal felnőttekkel összehasonlítva. Az intravénás alkalmazásra külön adagolási információ vonatkozik a 65év felettiek és a 75év felettiek számára.
Vesekárosodás
Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 15‑60ml/perc) mind a szisztémás clearance, mind a megoszlási térfogat csökken az ondanszetron intravénás alkalmazását követően, ami az eliminációs felezési idő kismértékű, de klinikailag nem szignifikáns emelkedését (5,4óra) vonja maga után. Egy súlyos vesekárosodásban szenvedő, rendszeres hemodialízisre szoruló betegeken végzett vizsgálatban (a dialízisek közti időben vizsgálva) intravénás adás után az ondanszetron farmakokinetikája lényegében változatlan volt.
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ondanszetron szisztémás clearance-e jelentősen csökken, míg az eliminációs felezési idő megnő (15-32óra), és a per os biohasznosulás a preszisztémás metabolizmus csökkenésének következtében megközelíti a 100%-ot.
Gyógyszerészeti jellemzők - EMETRON 8 MG
Tablettamag:
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát
talkum
hidegen duzzadó keményítő
mikrokristályos cellulóz
kukoricakeményítő
vízmentes laktóz
Bevonat:
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
sárga vas-oxid (E172)
titán-dioxid (E171)
makrogol 6000
Sepifilm 003 (makrogol-sztearát + hipromellóz 2910)
10 db, ill. 3×10 db filmtabletta PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható