EONIC 10 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - EONIC 10 MG
Az Eonic 10mg filmtabletta felnőttek és 15éves vagy idősebb serdülők esetében javallott.
Az Eonic az asztma adjuváns kezelésére javallt azoknál az enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvedő betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint adagolt rövid hatású β‑agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját.
Azoknál az asztmás betegeknél, akiknél az Eonic az asztma kezelésére javallt, az Eonic enyhítheti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is.
Az Eonic az asztma megelőzésére is javasolt azokban az esetekben, amikor a predomináns ok a fizikai terhelés által kiváltott bronchoconstrictio.
Adagolás
A javasolt dózis asztmában, vagy asztmában és egyidejűleg fennálló szezonális allergiás rhinitisben szenvedő 15éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek részére este egy 10mg‑os tabletta.
Általános ajánlások
Az Eonic terápiás hatása az asztma‑kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. Az Eonic étkezés közben és attól függetlenül is bevehető. A betegeket tájékoztatni kell, hogy az Eonic‑ot az asztma egyensúlyi állapotában és súlyosbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni.
Az Eonic nem alkalmazható egyidejűleg olyan egyéb készítményekkel, amelyek ugyanazt a hatóanyagot, a montelukasztot tartalmazzák.
Különleges betegcsoportok
Időskor, veseelégtelenség, illetve enyhe vagy közepes fokú májkárosodás esetén nem szükséges a dózis módosítása. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos férfiak és nők részére.
Az Eonic alkalmazása az asztma egyéb terápiáival összefüggésben
Az egyéb előzetesen beállított asztmakezelés kiegészíthető montelukaszt-kezeléssel.
Inhalációs kortikoszteroidok
A beteg kezelése kiegészíthető montelukaszttal, amennyiben az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint adagolt rövid hatású β‑agonisták nem biztosítják az asztma megfelelő klinikai kontrollját.
Nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani az Eonic‑kal (lásd 4.4pont).
Gyermekek és serdülők
Az Eonic 10mg filmtabletta nem adható 15év alatti gyermekeknek és serdülőknek. Az Eonic 10mg filmtabletta biztonságossága és hatásossága 15év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolt.
6‑14éves gyermekkorú betegek részére az 5mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
2‑5éves gyermekkorú betegek részére a 4mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
Az Eonic nem adható 2éves kor alatt.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A beteget figyelmeztetni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot soha ne használja az akut asztmás rohamok oldására; az erre a célra megfelelő rohamoldó gyógyszer mindig legyen nála. Akut rohamok esetén rövid hatású inhalációs β‑agonistát kell alkalmazni. A betegnek mihamarabb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású β‑agonistára van szüksége.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok dózisa csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Ritka esetekben az asztma‑ellenes készítményekkel – beleértve a montelukasztot is – kezelt betegeknél szisztémás eosinophilia lépett fel, néhány esetben a Churg–Strauss-szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel. A Churg–Strauss-szindrómát gyakran szisztémás kortikoszteroiddal kezelik. Ezek az esetek néha az orális kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Bár a leukotriénreceptor-antagonizmussal kapcsolatos ok-okozati összefüggéseit nem állapították meg, a kezelőorvosnak figyelnie kell a következők megjelenésére: eosinophilia, vasculitises bőrkiütés, rosszabbodó pulmonalis tünetek, cardialis szövődmények és/vagy neuropathia. A fenti tüneteket mutató betegeket újra ki kell vizsgálni és kezelésüket át kell értékelni.
A montelukaszt‑kezelés nem befolyásolja azt a tényt, hogy acetilszalicilsav‑érzékeny asztmában a betegeknek kerülniük kell az acetilszalicilsavat és az egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőket.
| Neuropszichiátriai eseményeket(viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot)jelentettekminden korcsoportnála montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8 pont).A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és nem múlnak el. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során.A betegek és/vagy gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegűviselkedésbeliváltozásokat tapasztalnak. |
Segédanyagok
Minden Eonic 10mg filmtabletta 89,3mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban, vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt együtt adható az asztma profilaxisára és krónikus kezelésére rutinszerűen alkalmazott egyéb gyógyszerekkel. A gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokban a montelukaszt javasolt terápiás dózisai nem befolyásolták klinikailag jelentős mértékben az alábbi gyógyszerek farmakokinetikáját: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinil‑ösztradiol/noretindron35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együtt adáskor a montelukaszt plazmakoncentráció‑idő görbéje alatti terület (AUC) megközelítőleg 40%‑kal csökkent. Mivel a montelukaszt a CYP3A4, 2C8 és 2C9 enzimeken keresztül metabolizálódik, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot CYP3A4, 2C8 vagy 2C9 enziminduktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) együtt adják.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP 2C8 enzim erős inhibitora. Ugyanakkor egy montelukaszttal és roziglitazonnal (az elsődlegesen a CYP 2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll‑szubsztrát) végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt invivo nem gátolja a CYP 2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem változtatja meg jelentős mértékben az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek (pl. paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) metabolizmusát.
Az invitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a montelukaszt a CYP 2C8 enzimnek, és kevésbé jelentős mértékben a 2C9‑nek és a 3A4‑nek is szubsztrátja. Egy montelukaszttal és gemfibrozillal (mind a CYP2C8 és 2C9 inhibitora) végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat alapján a gemfibrozil 4,4‑szeresére növelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. A gemfibrozil vagy egyéb erős CYP 2C8 inhibítor együttes adásakor nem szükséges a montelukaszt rutinszerű dózismódosítása, de a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma megemelkedhet.
Invitro adatok alapján, a kevésbé erős CYP 2C8 inhibitorok (pl. trimetoprim) esetén nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás. Itrakonazollal, egy erős CYP 3A4 inhibitorral való együttes adás nem okozott szignifikáns emelkedést a montelukaszt vérszintjében.
Terhesség
Állatkísérletek nem igazoltak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásokat.
A terhes nőkkel montelukaszt alkalmazása mellett végzett publikált prospektív és retrospektív kohorsz vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok nem igazoltak a gyógyszerrel összefüggő kockázatot a jelentős fejlődési rendellenességek tekintetében. A rendelkezésre álló vizsgálatoknak metodológiai korlátai vannak, ide értve a kisszámú mintát, egyes esetekben a retrospektív adatgyűjtést, és az inkonzisztens komparátor csoportok alkalmazását.
Az Eonic terhességben csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt vagy metabolitjai kiválasztódnak‑e az emberi anyatejbe.
Az Eonic szoptatás esetén csak akkor adható, ha az egyértelműen indokolt.
A montelukaszt nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhányan azonban jelentettek álmosságot vagy szédülést.
A montelukasztot a következők szerint értékelték klinikai vizsgálatokban:
-
a 10mg‑os filmtablettát kb. 4000, 15 éves vagy annál idősebb felnőtt és serdülő asztmás betegen,
-
a 10mg-os filmtablettát kb. 400, 15éves, vagy annál idősebb felnőtt és serdülő szezonális allergiás rhinitisben szenvedő asztmás betegen,
-
az 5mg‑os rágótablettát kb. 1750, 6‑14év közötti asztmában szenvedő gyermeken.
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt betegek körében az alábbi, a gyógyszer alkalmazásával összefüggő gyakori (>1/100 ‑ <1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb incidenciával:
| Szervrendszer | Felnőttek és serdülők, és 15éves vagy annál idősebb betegek(két 12hetes vizsgálat, n=795) | 6‑14éves asztmás gyermekek(egy 8hetes vizsgálat, n=201);(két 56 hetes vizsgálat, n=615) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom |
A korlátozott számú betegen végzett, meghosszabbított (felnőttek esetén maximum 2évvel, 6‑14éves gyermekek esetén maximum 12hónappal) klinikai vizsgálatokban, a kezelés során a biztonságossági profil nem változott.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos eseményeket az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és specifikus mellékhatás szerint bontva. A gyakoriságokat a vonatkozó klinikai adatok alapján határozták meg.
| Szervrendszer | Nemkívánatos hatások | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felsőlégúti fertőzések† | Nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | Ritka |
| thrombocytopenia | Nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát is | Nem gyakori |
| hepaticus eosinophil-beszűrődés | Nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok (beleértve a rémálmokat is), insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet is), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort§ is) | Nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | Ritka | |
| hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes, dysphemia | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypaesthesia, görcsrohamok | Nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | szívdobogásérzés | Ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | Nem gyakori |
| Churg–Strauss-szindróma (CSS) (lásd 4.4pont) | Nagyon ritka | |
| pulmonális eosinophilia | Nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés‡, hányinger‡, hányás‡ | Gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | Nem gyakori | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint GPT (ALAT), GOT (ASAT) | Gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, a hepatocellularis és a kevert típusú májkárosodást is) | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés‡ | Gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | Nem gyakori | |
| angioedema | Ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | Nagyon ritka | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia, (beleértve az izomgörcsöket is) | Nem gyakori |
| Vese-és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekkori enuresis | Nem gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia‡ | Gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema | Nem gyakori | |
| *Gyakorisági kategória: az egyes mellékhatások a klinikai vizsgálat adatbázisában lejelentett előfordulás szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (≤1/10000). †Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába tartozott. ‡Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Gyakori” jelentett kategóriába tartozott. §Gyakorisági kategória: ritka. | ||
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Perzisztáló asztmában szenvedő betegeken végzett vizsgálatokban felnőtteknek, a 22héten át adott napi maximum 200mg montelukaszt, valamint rövid távú vizsgálatokban a kb. 1héten át adott napi maximum 900mg nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket.
A forgalomba hozatalt követően, valamint montelukaszttal végzett klinikai vizsgálatok során is beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket is, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg‑os (egy 42hónapos gyermekre számított hozzávetőleg 61mg/kg) adagról is beszámoltak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem jelentettek mellékhatást.
A túladagolás tünetei
A leggyakrabban előforduló mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának. Ide tartozott a hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és a pszichomotoros hiperaktivitás.
Túladagolás kezelése
A montelukaszt túladagolásának kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. Nem ismert, hogy a montelukaszt eltávolítható‑e peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - EONIC 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható szerek, leukotriénreceptor‑antagonisták, ATC kód: R03DC03
Hatásmechanizmus
A ciszteinil‑leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, melyek különböző sejtekből, többek között mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Az asztma ezen fontos mediátorai a ciszteinil‑leukotrién‑receptorokhoz (CysLT) kötődnek. A CysLT1‑típusú (CysLT1) receptor az emberi légutakban található (beleértve a légúti simaizomsejteket és légúti makrofágokat), valamint más proinflammatorikus sejteken (beleértve az eosinophileket és bizonyos myeloid sejteket). A CysLT‑ek összefüggésbe hozhatók az asztma és az allergiás rhinithis pathofiziológiájával. Asztmában a leukotrién‑mediált hatások közé tartoznak a bronchoconstrictio, a nyákelválasztás, az érpermeabilitás fokozódása és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben a CysLT‑ek az allergén‑expoziciót követően, mind a korai, mind a késői fázisú reakciók során az orrnyálkahártyából szabadulnak fel; ez összefüggésbe hozható az allergiás rhinitis tüneteivel. Kimutatták, hogy az intranasalis CysLT‑provokáció növeli az orrban lévő légutak ellenállását, és rontja az orrdugulás tüneteit.
Farmakodinámiás hatások
A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és nagy szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorhoz.
Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, akár már 5mg‑os adagban is gátolja az belélegzett LTD4 által indukált bronchoconstrictiót. A szájon át történő adagolást követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A β‑agonisták által kifejtett bronchodilatatiós hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatatio összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigénnel szembeni reakció folyományaként fellépő korai és késői fázisú bronchoconstrictiót. A montelukaszt, a placebóhoz képest, csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophil sejtek számát a felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés szignifikánsan csökkentette a (köpetben mért) légúti és a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma‑kontrollt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Felnőttek körében végzett vizsgálatok során a napi egyszeri 10mg‑os dózisban adott montelukaszt, a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctértfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5l/perc a 3,3l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest) és szignifikánsan csökkentette a teljes β‑agonista használatot (‑26,1% a ‑4,6%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A betegek által jelentett nappali és éjszakai tünetek értékelése szignifikánsan javult a placebóhoz képest.
Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; β‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén ‑8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200mikrogramm) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti választ eredményezett, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon átlagosan nagyobb terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, míg beklometazon esetén 13,3%; β‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén ‑28,28%, beklometazon esetén ‑43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy százalékában hasonló klinikai hatást értek el, mint a beklometazonnal kezeltek körében (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%‑ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%‑os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%‑a tapasztalta).
Egy montelukaszt hatásosságát értékelő klinikai vizsgálatot végeztek olyan felnőtt és 15év feletti serdülő asztmás betegeken, akiknek asztmájuk szezonális rhinithisszel járt együtt. Ebben a vizsgálatban, napi egyszer adott 10mg montelukaszt tabletta, a placebóval összehasonlítva, statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a napi rhinitises tüneti pontszámban (Daily Rhinitis Symptoms score). A napi rhinitis tüneti pontszám a nappali nasalis tüneti pontszám (Daytime Nasal Symptoms score: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés összesített értékelése) és az éjszakai a nappali nasalis tüneti pontszám (Daytime Nasal Symptoms score: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés összesített értékelése) átlaga. Az allergiás rhinitis globális értékelése a betegek és a kezelőorvosok szerint is szignifikánsan javult. Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja nem az asztmára kifejtett hatás értékelése volt.
Gyermekek
Egy 8hétig tartó, 6‑14éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5mg‑os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%‑kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” β‑agonista használatot (a kezdeti értékekhez képest ‑11,7% a + 8,2%‑kal szemben).
Egy felnőtteken végzett, 12hetes vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchoconstrictio (excercise‑induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan javult (a FEV1 maximális csökkenése montelukaszt esetén 22,33%, míg placebo esetén 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%‑kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22 perc, a placebo esetén ez az érték 60,64 perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12 hete alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális csökkenése montelukaszt esetén 18,27%, míg placebo esetén 26,11% volt; a kezdeti értékeket 5%‑on belül megközelítő javuláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén ez az érték 27,98perc volt). A hatás mindkét vizsgálatban kimutatható volt a napi egyszeri adagolási intervallum végén is.
Acetilszalicilsav‑érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a ‑1,74%‑kal szemben, és a teljes β‑agonista‑használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest ‑27,78% volt a +2,09%‑kal szemben).
Felszívódás
A montelukaszt gyorsan felszívódik a szájon át történő alkalmazást követően. A 10mg‑os filmtabletta esetén a plazma csúcskoncentráció (Cmax) éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követően 3óra (tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. Az standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax-értékét. A biztonságosságot és hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokban mutatták ki, ahol a 10mg‑os filmtablettát az étel elfogyasztásának időpontjától függetlenül alkalmazták.
Az 5mg‑os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%‑ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. Egyensúlyi állapotban a montelukaszt átlagos eloszlási térfogata 8‑11liter. Patkányokon radioaktív jelzett montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér‑agy‑gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül az adagolást követő 24órával a radioaktív jelzett anyag koncentrációja az egyéb szövetekben minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban, a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P4502C8 a legjelentősebb enzim. Ezen kívül – kisebb mértékben – a CYP3A4 és a 2C9 is szerepet játszhat a biotranszformációban, bár az itrakonazol (CYP3A4 inhibitor) nem változtatta meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit a napi 10mg montelukasztot kapó egészséges önkéntesekben. Humán májmikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokrómP4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
A montelukaszt átlagos plazmaclearance‑e 45ml/perc egészséges felnőttekben. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adagolását követően, a radioaktivitás 86%‑a az 5 napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%‑a a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Különleges betegcsoportok
Időseknél, illetve enyhe vagy közepes májelégtelenségben szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél várhatóan nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos májelégtelenségben (Child–Pugh pontszám>9) szenvedőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
A montelukaszt nagy dózisban (az előírt felnőtt dózis 20‑60‑szorosa mellett) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ez a hatás az ajánlott napi egyszer 10mg‑os adag alkalmazása esetén nem volt megfigyelhető.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
