Az Aciclovir Noridem immunszupprimált betegeknél az alábbiak kezelésére javallott:

- Varicella zoster (VZV) vírus okozta fertőzések.

- Herpes simplex (HSV) vírus okozta fertőzés.

Az Aciclovir Noridem immunkompetens betegeknél az alábbi esetekben javallt:

VZV fertőzések

• Súlyos övsömör esetén, a léziók kiterjedtsége vagy progresszióképessége miatt.

• Bárányhimlő terhes nőknél, ha a kiütés 8–10 nappal a szülés előtt jelentkezik.

• Varicella újszülötteknél.

• Újszülötteknél bőrkiütés megjelenése előtt, abban az esetben, ha a bárányhimlő a szülés előtt 5 napon belül és a szülés után 2 napon belül jelentkezett az anyánál.

• A bárányhimlő súlyos formái 1 év alatti gyermekeknél.

• Szövődményes bárányhimlő, különösen a varicella okozta pneumonia.

HSV fertőzések

• Súlyos primer genitális herpesz fertőzés.

• Akut herpeszes gingivostomatitis kezelése, amikor a funkcionális diszkomfort miatt az oralis kezelés nem kivitelezhető.

• Kaposi–Juliusberg dermatitis (ekzema herpeticum).

• Herpesz okozta meningoencephalitis kezelése.

Adagolás

A normális vesefunkcióval rendelkező betegekre vonatkozó adagolás az alábbiakban található.

Kóros veseműködésű betegeknél az adagolást a vesekárosodás mértékének megfelelően kell módosítani (lásd a Vesekárosodásban szenvedő betegek bekezdést).

A kezelés időtartamára vonatkozó ajánlásokkal kapcsolatban lásd a Kezelés időtartama című bekezdést.

Adagolás normális vesefunkcióval rendelkező betegeknél

Felnőttek és serdülők (12 éves kor felett)

• Varicella zoster vírus (VZV) fertőzés: 10 mg/ttkg 8 óránként; terhes nőknek 10–15 mg/ttkg 8 óránként.

• Herpes simplex vírus (HSV) (kivéve a meningoencephalitist): 5 mg/ttkg 8 óránként.

• Herpesz okozta meningoencephalitis: 10 mg/ttkg 8 óránként.

Az elhízott betegeknek az ideális testtömegük alapján ajánlott felnőtt dózist kell adni, nem pedig a tényleges testtömeg alapján számoltat.

Gyermekek

3 hónaposnál idősebb gyermekek

3 hónapos és 12 éves kor közötti gyermekeknél a dózist a testtömeg alapján kell kiszámítani.

• HSV-fertőzés (kivéve a meningoencephalitist) vagy VZV-fertőzések: 10 mg/ttkg 8 óránként, de maximum 400 mg 8 óránként.

• HSV okozta meningoencephalitis vagy VZV-fertőzés immunszupprimált gyermekeknél: 20 mg/ttkg 8 óránként, de maximum 800 mg 8 óránként.

Újszülöttek

Újszülötteknél és 3 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél a dózist a testtömeg alapján kell kiszámolni.

• ismert vagy feltételezett újszülöttkori herpesz kezelése során a javasolt adagolási rend: 20 mg/ttkg intravénásan 8 óránként, disszeminált vagy központi idegrendszert érintő betegség esetén 21 napon át, a kizárólag a bőrt és a nyálkahártyát érintő megbetegedés esetén 14 napon keresztül adva.

Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél

A két adag beadása közötti időintervallumot és az adagot – a felnőtteknél és serdülőknél ml/percben, csecsemőknél és 13 éves kor alatti gyermekeknél pedig ml/perc/1,73 m²-ben megadott – kreatinin-clearance függvényében kell módosítani. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell eljárni az aciklovir infúzió formájában történő alkalmazásakor. Az ilyen betegeknél különös gondot kell fordítani a megfelelő folyadékbevitelre.

A következő dózismódosítások javasoltak.

Ajánlott dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő felnőtteknél és 12 éves kor feletti serdülőknél:

Ajánlott dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő 12 éves vagy fiatalabb gyermekeknél, csecsemőknél és újszülötteknél:

Idősek

Idős betegeknél számolni kell a vesekárosodás lehetőségével, és az adagolást a kreatinin-clearance függvényében kell módosítani (lásd az „Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél” részt).

Biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama általában 5 nap, de a beteg állapotától és a kezelésre adott válaszától függően módosítható. Az időtartam a következő:

• 8–10 nap Varicella zoster vírusfertőzés esetén;

• 10 nap herpeszvírus okozta meningoencephalitis kezelése esetén; a beteg állapotától és kezelésre adott válaszától függően kell módosítani;

• 5–10 nap egyéb, Herpes simplex vírus okozta fertőzés esetén;

• 14 nap újszülöttkori herpesz, azon belül nyálkahártya-fertőzések (bőr/szem/száj) kezelése esetén;

• 21 nap újszülöttkori herpesz, azon belül disszeminált betegség vagy központi idegrendszeri betegség kezelése esetén.

Az Aciclovir Noridem-mel végzett profilaktikus kezelés időtartamát a kockázati időszak hossza határozza meg.

Az alkalmazás módja

Kizárólag intravénás alkalmazásra:

Minden adagot lassan, legalább egy órán keresztül, intravénásan (infúziós pumpával vagy infúzióban) kell beadni.

A gyógyszer beadás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A készítmény hatóanyagával, az aciklovirral vagy a valaciklovirral, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Különleges figyelmeztetések

Ez a gyógyszer nem a vírusfertőzés utáni fájdalom kezelésére vagy megelőzésére szolgál.

A nephrotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása növeli a vesekárosodás kockázatát. Óvatosság ajánlott az iv. aciklovir és egyéb nephrotoxikus gyógyszerek alkalmazása esetén.

Vesefájdalom jelentkezésekor gondolni kell vesekárosodásra, és fontolóra kell venni a kezelés leállítását.

Óvintézkedések

A beteg hidráltsági állapota

Gondoskodni kell a megfelelő folyadékbevitelről, különösen a kiszáradás kockázatának kitett betegeknél, főleg az időseknél, valamint azoknál a betegeknél, akik iv. aciklovirt vagy nagy dózisú orális aciklovirt kapnak.

Vesekárosodásban szenvedő betegek és az időskorúak:

Mivel az aciklovir a vesén keresztül ürül, a dózist a kreatinin-clearance alapján kell módosítani (lásd 4.2 pont).

Időseknél valószínűbb, hogy fennáll a csökkent vesefunkció, ezért ezeknél a betegeknél meg kell fontolni az aciklovir dózisának csökkentését.

Neurológiai rendellenességek (lásd 4.8 pont) valószínűleg gyakrabban fordulnak elő vesekárosodásban szenvedő és idős betegeknél, akiknek potenciálisan csökkent a vesefunkciója. Mind az idős, mind a vesekárosodásban szenvedő betegeket szorosan kell monitorozni ezen idegrendszeri mellékhatások felismerése érdekében. Ezek a mellékhatások a kezelés felfüggesztése után általában reverzibilisek (lásd 4.8 pont).

Az intravénás beadással kapcsolatos óvintézkedések

Az aciklovir vesében való kicsapódásának elkerülése érdekében az intravénás dózisokat legalább egy órán át tartó infúzióban kell beadni; kerülni kell a gyors vagy bolus injekciót.

Ha infúziós zsákba fecskendezik be, az elkészített aciklovir oldatot hígítani kell, ügyelve arra, hogy ne lépje túl a maximális 5 mg/ml-es aciklovir koncentrációt zsákonként (lásd 4.8 és 6.6 pont).

Az aciklovirt nagy dózisban, iv. infúzióban kapó betegeknél (pl. herpeszvírus okozta encephalitis kezelése esetén) megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vesefunkcióra, különösen akkor, ha a beteg dehidrált vagy vesekárosodása van. Az előírás szerint elkészített aciklovir infúziós oldat pH-ja megközelítőleg 11,0, így tilos szájon át beadni!

Hígítási hibákat jelentettek az aciklovir injekció formájában történő alkalmazásakor. Fontos, hogy az aciklovir infúziós zsákban történő alkalmazásakor szigorúan be kell tartani az elkészítési és hígítási szabályokat (lásd 6.6 pont).

Hosszan tartó alkalmazás

A hosszan tartó vagy ismételt aciklovir-kezelés a súlyos immunszupprimált betegek esetén az aciklovirral szemben csökkent érzékenységet mutató vírustörzsek szelekcióját eredményezheti, ami a folyamatos aciklovir-kezelésre adott válasz elmaradását okozhatja (lásd 5.1 pont).

Ismert hatású segédanyag

250 mg hatóanyagtartalmú injekciós üveg

Ez a gyógyszer 26,1 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,3%-ának felnőtteknél.

500 mg hatóanyagtartalmú injekciós üveg

Ez a gyógyszer 52,2 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,6%-ának felnőtteknél.

Megfontolandó kombinációk

• Egyéb nefrotoxikus gyógyszerek

Fokozott nefrotoxicitás kockázata

Az önmagukban is vesetoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása növeli a nefrotoxicitás kockázatát. Amennyiben ilyen kombináció szükséges, a vesefunkciót ellenőrző vizsgálatok eredményeit még szorosabban monitorozni kell.

Az aciklovir elsősorban a vizelettel ürül változatlan formában, aktív tubuláris szekréció révén.

Bármely együtt adott gyógyszer, ami ezzel a mechanizmussal eliminálódik, növelheti az aciklovir plazmakoncentrációját.

A probenecid és a cimetidin ilyen módon növeli az aciklovir AUC értékét és csökkenti az aciklovir vese clearance-ét.

Az aciklovir széles terápiás indexe miatt azonban nincs szükség dózismódosításra.

Intravénás aciklovir-terápiában részesülő betegeknél elővigyázatosság szükséges olyan egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek esetén, amelyeknél az elimináció során kompetíció áll fenn az aciklovirral, mert emelkedhet egy vagy mindkét gyógyszer, illetve metabolitjaik plazmaszintje.

Kimutatták, hogy az aciklovirnek, valamint a transzplantált betegeknél alkalmazott immunoszuppresszáns hatóanyagnak, a mikofenolát-mofetil inaktív metabolitjának plazma AUC értéke emelkedik a két gyógyszer együttadása esetén.

Az intravénás aciklovir más olyan gyógyszerekkel történő együttadása esetén, amelyek más tekintetben befolyásolják a vese fiziológiás működését (pl. ciklosporin, takrolimusz), szintén óvatosság szükséges (a vesefunkció monitorozása mellett).

• Lítium

Lítium és nagy dózisú iv. aciklovir együttadásakor a lítium szérumszinteket szorosan kell monitorozni a lítium toxicitás kockázata miatt.

• Teofillin

Egy öt férfi bevonásával végzett klinikai vizsgálat szerint az egyidejűleg alkalmazott aciklovir-kezelés kb. 50%-kal növelte a teljes beadott teofillin AUC értékét. Ezért egyidejű aciklovir-kezelés esetén a plazmakoncentrációk mérése javasolt.

Terhesség

Állatkísérletek teratogén hatást mutattak ki egy fajnál és nagyon nagy dózisok mellett. Az aciklovir szisztémásan alkalmazva nemzetközileg elfogadott standard tesztekben nem utal közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az aciklovir forgalomba hozatala óta terhességi regiszterben dokumentálták az aciklovir különböző gyógyszerformáival kezelt nők terhességének kimenetelét. A regiszter adatai szerint nem volt nagyobb a születési rendellenességek száma az aciklovirral kezelteknél, mint a teljes népességben, és nem volt egyetlen jellegzetes születési rendellenesség sem, vagy olyan, ami következetesen csak az aciklovirral kapcsolatban fordult volna elő, ami egy közös kiváltó okra utalna. Mindazonáltal csak epidemiológiai vizsgálatok tudnák igazolni a kockázat hiányát.

Az aciklovir csak akkor alkalmazható, ha a lehetséges előnyök meghaladják a nem ismert kockázatokat.

Szoptatás

Naponta 5-ször 200 mg per os aciklovir adását követően az ennek megfelelő plazmaszintek 0,6–4,1-szeresének megfelelő koncentrációban kimutatták az aciklovirt az anyatejben. Ezek a szintek legfeljebb 0,3 mg/ttkg/nap aciklovir dózisnak megfelelő expozíciót jelentenének a szoptatott csecsemőnek.

Tekintettel a fentiekre és az Aciclovir Noridem-mel kezelni kívánt állapotok súlyosságára, a szoptatást kerülni kell.

Termékenység

Nem áll rendelkezésre adat az aciklovir női fertilitásra gyakorolt hatásáról.

Egy 20, normál spermiumszámmal rendelkező férfi beteggel végzett vizsgálatban kimutatták, hogy a legfeljebb hat hónapig és legfeljebb napi 1 g-os dózisban oralisan adott aciklovir nem befolyásolja klinikailag szignifikánsan a spermiumok számát, a motilitást vagy a morfológiát.

Az állatokon végzett termékenységi vizsgálatok eredményeit az 5.3. pont tartalmazza.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükségesképességekre

Mivel az Aciclovir Noridem oldatos infúziót kórházban fekvő betegeknél alkalmazzák, a gépjárművezetésre és gépek kezelésére kifejtett hatása általában nem releváns.

Az aciklovirnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Az alábbi mellékhatásokhoz rendelt gyakorisági kategóriákat klinikai vizsgálatokból származó, a mellékhatások besorolásához használt adatok alapján határozták meg, annak tudatában, hogy ez az előfordulási gyakoriság indikációnként különbözhet.

A többi mellékhatás gyakoriságát a spontán jelentések alapján nem lehetett megbecsülni, mivel nem álltak rendelkezésre megfelelő adatok a gyakoriságuk kiszámításához.

A többi mellékhatás gyakoriságát a spontán jelentések alapján nem lehetett megbecsülni, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő adat a gyakoriságuk kiszámításához.

A mellékhatások gyakoriság szerinti csoportosítása a következő egyezményes osztályozás alapján történt: nagyon gyakori (≥1/10),

gyakori (≥1/100‑<1/10),

nem gyakori (≥1/1000‑<1/100),

ritka (≥1/10 000‑<1/1000),

nagyon ritka (<1/10 000).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: thrombocytopenia, leukopenia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: anaphylaxiás reakciók.

Központi idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismertgyakoriságú: fejfájás, részegséghez hasonló érzés.

Egyensúlyzavarok, ataxia, dysarthria, amelyek együttesen vagy elszigetelten is megfigyelhetők, és kisagyi szindrómára utalhatnak.

Néha súlyos neurológiai betegségek fordulhatnak elő, melyek az encephalopathia tüneteire hasonlíthatnak, beleértve a zavartságot, agitációt, remegést, myoclonust, görcsöket, hallucinációkat, pszichózist, álmosságot és kómát.

Ezek általában a kezelés abbahagyásával megszűnnek.

Ezeket a neurológiai jeleket általában olyan, vesekárosodásban szenvedő betegeknél figyelték meg, akik az ajánlott dózisnál nagyobb adagot kaptak, vagy idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Ezek azonban megfigyelhetők ezen hajlamosító tényezők hiányában is. Ezeknek a tüneteknek a megjelenésekor kezdeményezni kell egy lehetséges túladagolás kivizsgálását (lásd 4.9 pont).

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem ismertgyakoriságú: dyspnoe.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom.

Máj- és epebetegségek és tünetek:

Gyakori: a szérumbilirubin- és májenzimszintek reverzibilis emelkedése.

Nem ismert gyakoriságú: akut májkárosodás.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: viszketés, bőrkiütés, csalánkiütés.

Izolált esetekben angiooedema.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: a vér karbamid- és kreatininszintjének emelkedése.

A vér karbamid- és kreatininszintjének gyors emelkedése és a plazma csúcskoncentrációk, valamint a beteg hidráltsági állapota között összefüggés állhat fenn. Ennek a hatásnak az elkerülése érdekében a gyógyszert nem szabad intravénás bolusban beadni, csak lassú, 1 órán át tartó infúzióban (lásd 4.2 pont).

Nem ismert gyakoriságú: akut veseelégtelenség (különösen időseknél vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha túllépik a dózist), vesefájdalom.

A vesefájdalom vesekárosodás jele lehet (lásd 4.4 pont).

Az akut veseelégtelenség kockázatát a túladagolás és/vagy kiszáradás, illetve nefrotoxikus gyógyszerekkel való kombináció növeli. Ezeket a kockázati tényezőket ki kell vizsgálni, függetlenül a beteg életkorától.

A vesekárosodás kockázata elkerülhető az adagolás, az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések (különösen a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása) és a lassú adagolás betartásával (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem ismert gyakoriságú: fáradtság, láz.

Gyakori: Gyulladásos bőrelváltozások vagy phlebitis az injekció beadásának helyén, amelyek kivételes esetben nekrózishoz vezethetnek extravazáció vagy az oldat nem kellő mértékű hígítása esetén.

Ezek a gyulladásos elváltozások a gyógyszer lúgos pH-értékével hozhatók összefüggésbe.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelek és tünetek

Az intravénás aciklovir túladagolása a szérum kreatinin-, illetve a vér karbamidszintjének emelkedését, és ennek következtében vesekárosodást eredményezett. A túladagolás kapcsán neurológiai hatásokat írtak le, köztük zavartságot, hallucinációkat, agitatiót, görcsöket és kómát.

Kezelés

Bármilyen, toxicitásra utaló jel mielőbbi felismerése érdekében a beteget szorosan monitorozni kell. Hemodialízissel jelentősen gyorsítható az aciklovir eltávolítása a vérből, ezért alkalmazása mérlegelhető tünetekkel járó túladagolás esetén.