ATENATIV 50 NE/ML POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INFÚZIÓHOZ VAGY INJEKCIÓHOZ

a) profilaktikusan mélyvénás trombozis és tromboembólia megelőzésére klinikai kockázat fennállása esetén (különösen műtétek során és szülés előtti, illetve szülés utáni állapotban); együtt adva heparinnal, amennyiben a heparin indikált;

b) mélyvénás trombozis és tromboembólia progressziójának megelőzésére; együttadva heparinnal, amennyiben a heparin indikált.

Szerzett antithrombin-hiány esetén, mint pl. a heparin rezisztenciával összefüggésbe hozható alacsony antithrombin szintek, amelyek műtétek során alkalmazott mesterséges keringést biztosító szív-tüdő gépek alkalmazásakor is kialakulhatnak (ld. a 4.4 és 5.1 pontokat is).

Adagolás

A kezelést antithrombin-hiányos betegek kezelésében tapasztalt orvos felügyelete mellett kell megkezdeni

Gyermekek és serdülők

Nincsenek rendelkezésre álló adatok

Veleszületett hiány esetén az adagolást minden egyes beteg esetében individuálisan, a családban előfordult tüdőembóliás események, a fennálló klinikai kockázati tényezők, és a laboratóriumi eredmények figyelembe vételével kell megállapítani.

A beadott antitrombin egységek száma nemzetközi egységben (NE) van megadva, ami megfelel az antithrombinra vonatkozó aktuális WHO standardnak. Az antithrombin plazmában mért aktivitását százalékos arányban (a normál humán plazmához képest) vagy nemzetközi egységben (az antithrombin plazmaszintjére vonatkozó nemzetközi standard értékhez viszonyítva) fejezik ki.

Egynemzetközi egység (NE) antithrombin aktivitás a normál humán plazma 1ml-ében lévő antithrombin mennyiségével egyenlő. Az antithrombin szükséges dózisának kiszámítása azon a tapasztalati adaton alapul, hogy testtömegkilogrammonként 1nemzetközi egység (NE) antithrombin beadása a plazma antithrombin aktivitását kb. 1%-kal emeli.

A kezdeti dózis kiszámítására az alábbi formula alkalmazható:

Szükséges dózis (NE) = testtömeg(kg) x (célszint– az aktuális antithrombin-aktivitás [%])

A kezdeti cél antithrombin aktivitás a klinikai helyzettől függ. Ha felállítható az antithrombin szubsztitúció javallata, akkor a dózisnak elegendőnek kell lennie a cél antithrombin-aktivitásérték eléréséhez és a hatásos szint fenntartásához. A dózist az antitrombin-aktivitás laboratóriumi vizsgálattal történő meghatározása alapján kell megahatározni és monitorozni, amit a beteg stabilizálódásáig legalább naponta kétszer, azt követően naponta egyszer, lehetőleg közvetlenül a következő infúzió beadása előtt kell megmérni. A dózis korrekcióját meg kell fontolni mind a laboratóriumi értékek mind a klinikai lefolyás alapján tapasztalt fokozott antitrombin turnover esetén. Az antitrombin aktivitást a kezelés folyamán mindvégig 80% fölött kell tartani, kivéve, ha a klinikai jellemzők alapján más hatékony szintet igényel a beteg.

Veleszületett hiány esetén a szokásos kezdő dózis 30–50NE/ttkg.

Ezt követően a dózist, az adagolási gyakoriságot és a kezelés időtartamát a biológiai adatok és a klinikai helyzet alapján kell megállapítani.

1. Az alkalmazás módja

A készítményt a 6.6pontban leírtak szerint kell feloldani.

A készítményt intravénásan kell beadni.

A beadás sebessége felnőtteknek nem haladhatja meg a percenkénti 300NE-t.

A hatóanyaggal, a készítmény bármely összetevőjével vagy az 5.3 pontban ismertetett, a gyártási folyamatból származó maradványanyagokkal szembeni túlérzékenység.

Mint minden intravénásan alkalmazott fehérjekészítmény esetében, fennáll az allergiás típusú túlérzékenységi reakciók lehetősége. Az infúziós kezelés teljes időtartama alatt a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, és meg kell figyelni, hogy nem jelentkezik-e allergiás tünet. A beteget tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, úgymint kiütések, csalánkiütés, generalizált urticaria, mellkasi nyomásérzés, zihálás, vérnyomásesés és anaphylaxia.

Ha ezek a tünetek fellépnek a kezelés után, a betegeknek tájékoztatniuk kell az orvosukat.

Sokk kialakulása esetén az ilyenkor szokásos standard kezelést kell alkalmazni.

A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásánál bekövetkező fertőzések átvitelének megelőzésére a következő standard intézkedéseket alkalmazzák: a donorok megválasztása, az egyéni donoroktól levett véradagok és a plazmakeverékek szűrése a fertőzésre utaló specifikus markerekre, és a gyártás során alkalmazott hatékony lépések beiktatása a vírusok inaktiválása/eltávolítása céljából. Mindezek ellenére, a humán vérből vagy plazmából készült gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző ágensek átvitele teljesen sohasem zárható. Ez vonatkozik a még ismeretlen vagy újonnan felismert vírusokra és egyéb patogénekre is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak minősülnek a burokkal rendelkező vírusok ellen, pl. emberi immundeficiencia vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV) és hepatitis C vírus (HCV), továbbá a burokkal nem rendelkező hepatits A vírus (HAV) esetében. A vírusinaktiváló eljárások korlátozott értékűek lehetnek a burokkal nem rendelkező vírusok, pl. a parvovírus B19 ellen. A parvovírus B19 fertőzésnek súlyos következményei lehetnek terhes nők esetében (magzati fertőződés) és immunhiányos vagy fokozott erythropoiesises (pl. haemolytikus anaemia) egyének esetében.

Azon betegek esetében, akiket rendszeresen/ismételten humán plazmából készült antitrombin készítményekkel kezelnek, meg kell fontolni a megfelelő védőoltások (hepatitis A és B) beadását.

A betegek érdekében javasolt az Atenativ minden egyes alkalmazásakor feljegyezni a készítmény nevét és gyártási számát, és ily módon rögzíteni a kapcsolatot a beteg és a készítmény gyártási tétele között.

Klinikai és laboratóriumi ellenőrzés szükséges az antithrombin és heparin együttes alkalmazása esetében :

• a heparin adagolás beállítása, valamint az alvadási képesség túlzott csökkenésének elkerülése érdekében rendszeresen el kell végezni az alvadásgátlás mértékének ellenőrzését (APPT és ahol lehet, anti-FXa aktivitás mérés, sűrű időközökben, és különösen az antithrombin adagolásának megkezdése utáni első percekben/órákban).

• Az antithrombinszint naponkénti mérése az egyéni adagolás beállítása céljából, mivel a nem frakcionált heparinnal végzett hosszas kezelés következtében fennáll az antithrombinszint csökkenésének a kockázata.

Ez a gyógyszer injekciós üvegenként 35mg (Atenativ 500) vagy 71mg (Atenativ 1000) nátriumot tartalmaz, ami megegyezik a WHO által ajánlott felnőtt felnőttkori maximális 2 g nátrium-bevitel 1,8% -ával vagy 3,6% -ával.

Gyermekek és serdülők

Az antitrombinnak koraszülötteknél, Csecsemőkori Respiratorikus Distressz Szindróma (IRDS) jóvá nem hagyott indikációban végzett klinikai vizsgálataiból és szisztematikus értékelésekből származó adatok a koponyaűri vérzés és a mortalitás kockázatának emelkedését mutatják, miközben nem igazolt, hogy a készítmény kedvező hatást fejtene ki.

Heparin: A terápiás dózisú heparin-kezelés alatt folytatott antithrombin szubsztitúció fokozza a vérzés veszélyét. Az antithrombin III hatását a heparin jelentős mértékben fokozza. Az antithrombin felezési idejét az együttesen alkalmazott heparin-kezelés jelentősen csökkentheti a felgyorsult antithrombin turnover következtében. Ezért olyan betegeknek, akikben fokozott vérzésveszély áll fenn, csak gondos megfontolás alapján, állandó klinikai és laboratóriumi ellenőrzés mellett szabad egyidejűleg heparint és antithrombint adni. Ha az orvos heparin alkalmazása mellett dönt, kizárólag a standard heparin-terápia alacsony adagja alkalmazható.

A humán antithrombin készítmények terhesség alatti alkalmazásának biztonságosságára vonatkozó tapasztalatok korlátozottak.

Antithrombin-hiányos terhes vagy szoptató nőknek az Atenativ csak akkor adható, ha nyilvánvalóan szükséges, figyelembe véve, hogy ezen betegeknél a terhesség a tüdőembóliás események fokozott kockázatával jár.

Nem figyeltek meg negatív hatást a gépjárművezetési, vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

Ritkán allergiás vagy anafilaxiás reakciókat (köztük : angiooedema, égő és csípő érzés az infúzió beadási helyén, borzongás, bőrpír, generalizált urticaria, fejfájás, kiütések, vérnyomásesés, letargia, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, nehézlégzés, viszketés, hányás, zihálás) figyeltek meg, amelyek egyes esetekben súlyos anaphylaxiahoz (sokkot is beleértve) vezethetnek. Ritkán lázat észleltek.

A vírusbiztonsággal kapcsolatos információkat lásd a 4.4 pontot.

Az alábbi táblázatban látható az Atenativ alkalmazása során tapasztalt gyógyszermellékhatások áttekintése. Mivel a forgalomba hozatal utáni mellékhatások bejelentése önkéntes és mivel az információ bizonytalan méretű populációból származik, a gyógyszermellékhatások gyakoriságának kiértékelése nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg):MedDRA-szerinti szervrendszeri kategória	Reakció
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Anaphylaxiás shock Anaphylaxiás reakció Hypersensitivitás Anaphylactoid reakció
Pszichiátriai kórképek	Szorognás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Tachycardia
Érbetegségek és tünetek	Hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Urticaria Allergiás dermatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Hátfájás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Láz Az injekció beadásának helyén jelentkező reakció Kivörösödés Hyperhidrosis

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nem jelentettek túladagolási tüneteket az antithrombinnal kapcsolatban.