Felnőttek:

A Metoklopramid hameln 5 mg/ml oldatos injekció az alábbiak kezelésére javallott felnőtteknél:

• posztoperatív hányinger és hányás (PONV) megelőzésére,

• a hányinger és hányás tüneti kezelésére, beleértve az akut migrénes roham okozta hányingert és hányást is,

• sugárkezelés okozta hányinger és hányás (RINV) megelőzésére.

Gyermekek és serdülők:

A Metoklopramid hameln 5 mg/ml oldatos injekció 1 éves–betöltött 18 éves korú gyermekek és serdülők számára javallott:

• kemoterápia okozta késői hányinger és hányás (CINV) megelőzésére második vonalbeli szerként,

• fennálló posztoperatív hányinger és hányás (PONV) kezelésére második vonalbeli szerként.

Egyéb javallatokban gyermekek és serdülők számára alkalmazása nem javasolt.

Felnőtteknek (minden javallatban)

PONV megelőzésére 10 mg egyszeri dózis ajánlott. A hányinger és a hányás, beleértve az akut migrénes roham okozta hányingert és hányást, tüneti kezelésére, valamint a sugárkezelés okozta hányinger és hányás (RINV) megelőzésére: az ajánlott egyszeri dózis 10 mg, ami naponta legfeljebb háromszor adható.

A maximális ajánlott napi dózis 30 mg, illetve 0,5 mg/ttkg.

A parenteralis kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és a lehető leghamarabb át kell térni az orális vagy a rectalis kezelésre.

A kezelés maximálisan ajánlott időtartama 5 nap.

1 éves–betöltött 18 éves korú gyermekek és serdülők (minden javallatban)

Az ajánlott dózis intravénásan alkalmazva 0,1-0,15 mg/ttkg, ami naponta legfeljebb háromszor adható. A maximális dózis 24 óra alatt 0,5 mg/ttkg.

Adagolási táblázat

A maximális kezelési időtartam fennálló posztoperatív hányinger és hányás (PONV) esetén 48 óra.

A maximális kezelési időtartam kemoterápia okozta késői hányinger és hányás (CINV) megelőzésére 5 nap.

Az alkalmazás módja:

Az oldat intravénásan vagy intramuscularisan alkalmazható.

Az intravénás adagokat lassú (legalább 3 percig tartó) bolus formájában kell beadni.

Két beadás között legalább 6 órának kell eltelnie még hányás, illetve az adag elutasítása esetén is (lásd 4.4 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek

Idős betegeknél mérlegelni kell a dózis csökkentését a vese- és a májfunkció, valamint az általános állapot függvényében.

Vesekárosodás

Végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance ≤ 15 ml/perc) a napi dózist 75%-kal kell csökkenteni.

Közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 15-60 ml/perc) a dózis 50%-kal csökkentendő (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban a dózist 50%-kal kell csökkenteni (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

A metoklopramid ellenjavallt 1 évesnél fiatalabb gyermekek esetében (lásd 4.3 pont).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Gastrointestinalis vérzés, mechanikai obstructio vagy gastrointestinalis perforatio, amelynél a gastrointestinalis motilitás stimulálása kockázatot jelent.

• Megállapított vagy feltételezett phaeochromocytoma, a súlyos hypertoniás epizódok kockázata miatt.

• Neuroleptikumok vagy metoklopramid által előidézett tardiv dyskinesia az anamnézisben.

• Epilepszia (fokozott krízis-gyakoriság és intenzitás).

• Parkinson-kór.

• Levodopával vagy dopaminerg agonistával való kombináció (lásd 4.5 pont).

• Metoklopramid által okozott methaemoglobinaemia vagy NADH citokróm-b5-hiány az anamnézisben.

• 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazás az extrapiramidális rendellenességek fokozott kockázata miatt (lásd 4.4 pont).

Neurológiai rendellenességek

Előfordulhatnak extrapiramidális zavarok, különösen gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, és/vagy nagy dózisok alkalmazásakor. Ezek a reakciók rendszerint a kezelés kezdetén fordulnak elő, és egyetlen alkalmazás után is felléphetnek. Extrapiramidális tünetek jelentkezésekor a metoklopramid kezelést azonnal meg kell szakítani. Ezek a hatások általában teljesen reverzíbilisek a kezelés felfüggesztését követően, de tüneti kezelést igényelhetnek (benzodiazepineket gyermekeknél és/vagy antikolinerg/Parkinson-kór ellenes gyógyszereket felnőtteknél).

A 4.2 pontban megadottak szerint, a túladagolás elkerülése céljából legalább 6 órás időintervallumot kell tartani az egyes metoklopramid beadások között, még hányás vagy a dózis elutasítása esetén is.

Az elhúzódó metoklopramid-kezelés potenciálisan irreverzíbilis tardiv dyskinesiát okozhat, különösen időseknél. A kezelésnek nem szabad túllépnie a 3 hónapot a tardiv dyskinesia kockázata miatt (lásd 4.8 pont). A kezelést fel kell függeszteni a tardiv dyskinesia klinikai jeleinek megjelenése esetén.

Neuroleptikus malignus szindrómát jelentettek a metoklopramid neuroleptikumokkal való együtt-adása, valamint metoklopramid monoterápia esetén (lásd 4.8 pont). A metoklopramid kezelést azonnal fel kell függeszteni a neuroleptikus malignus szindróma tüneteinek megjelenésekor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.

Különös óvatossággal kell eljárni azon betegeknél, akiknél neurológiai állapotokat diagnosztizáltak, illetve azoknál, akiket egyéb, központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel kezelnek (lásd 4.3 pont).

A metoklopramid súlyosbíthatja a Parkinson-kór tüneteit is.

Methaemoglobinaemia

A NADH citokróm-b5-reduktáz hiányával összefüggésbe hozható methaemoglobinaemiát jelentettek. Ilyen esetekben a metoklopramid alkalmazását azonnal és véglegesen meg kell szakítani, és megfelelő intézkedéseket kell tenni (pl. metilénkékkel való kezelés).

Cardiovascularis rendellenességek

A metoklopramid injekció alkalmazását, különösen intravénás beadását követően fellépő súlyos cardiovascularis mellékhatásokat jelentettek, beleérteve a keringés összeomlását, a súlyos bradycardiát, a szívmegállást és a QT‑szakasz megnyúlását is (lásd 4.8 pont).

Fokozott óvatossággal kell eljárni a metoklopramid alkalmazásakor, különösen intravénás beadáskor, idős betegek, a szívingerület-vezetési zavarokban szenvedők (beleértve a QT‑szakasz megnyúlását), korrigálatlan elektrolitzavar, bradycardia és olyan gyógyszerek alkalmazása esetén, amelyekről ismert, hogy a QT‑szakasz megnyúlását okozhatják [pl. IA és III osztályba tartozó antiarrhythmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolid antibiotikumok, antipszichotikumok (lásd 4.8 pont)].

Az intravénás dózisokat lassú (legalább 3 percig tartó) bolus formájában kell alkalmazni a mellékhatások (pl. hypotensio, akathisia) kockázatának csökkentése érdekében.

Vese- és májkárosodás

Vesekárosodásban vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél dóziscsökkentés ajánlott (lásd 4.2 pont).

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz (2 ml-es) ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes".

Ellenjavallott kombináció

A levodopa, illetve a dopaminerg agonisták és a metoklopramid között kölcsönös antagonizmus áll fenn (lásd 4.3 pont).

Kerülendő kombináció

Az alkohol potencírozza a metoklopramid szedatív hatásait.

Számításba vehető kombinációk

A metoklopramid prokinetikus hatása miatt bizonyos gyógyszerek felszívódása módosulhat.

Antikolinerg szerek és morfinszármazékok

Az antikolinerg szerek és a morfinszármazékok, illetve a metoklopramid között kölcsönös antagonizmus állhat fenn az emésztőrendszeri motilitás vonatkozásában.

Központi idegrendszeri depresszánsok (morfinszármazékok, anxiolitikumok, szedatív H1 antihisztaminok, szedatív antidepresszánsok, barbiturátok, klonidin és hasonló hatóanyagok)

A központi idegrendszeri depresszánsok és a metoklopramid szedatív hatásai potencírozódnak.

Neuroleptikumok

A metoklopramidnak és más neuroleptikumoknak additív hatásuk van az extrapiramidális zavarok előfordulása tekintetében.

Szerotonerg gyógyszerek

A metoklopramid más szerotonerg gyógyszerekkel, pl. SSRI-kkel való egyidejű alkalmazása fokozhatja a szerotonin-szindróma kialakulásának kockázatát.

Digoxin

A metoklopramid csökkentheti a digoxin biohasznosulását. A digoxin plazmakoncentrációjának gondos monitorozása szükséges.

Ciklosporin

A metoklopramid növeli a ciklosporin biohasznosulását (a Cmax-ot 46%-kal, míg az expozíciót 22%‑kal). A ciklosporin plazmakoncentráció gondos monitorozása szükséges. A klinikai következmények bizonytalanok.

Mivakurium és szuxametónium

A metoklopramid injekció megnyújthatja a neuromuszkuláris blokk időtartamát (a plazma kolinészteráz gátlásán keresztül).

Erős CYP2D6 inhibitorok

A metoklopramid expozíciós szintek emelkednek erős CYP2D6-inhibitorok (pl. fluoxetin és paroxetin) egyidejű alkalmazása esetén. Bár ennek klinikai jelentősége bizonytalan, a betegeket megfigyelés alatt kell tartani a mellékhatások vonatkozásában.

Rifampicin

Egy 12 egészséges önkéntesen végzett, publikált vizsgálatban 600 mg rifampicin 6 napon át történő alkalmazása a metoklopramid plazmaexpozícióját (AUC, görbe alatti terület) 68%-kal és maximális koncentrációját (Cmax) 35%-kal csökkentette. Bár a metoklopramid rifampicinnel vagy más erős induktorokkal (pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin) való együtt adásának klinikai jelentősége bizonytalan, a betegeket megfigyelés alatt kell tartani az antiemetikus hatás esetleges elmaradása miatt.

Terhesség

Terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat (több, mint 1000 vizsgált kimenetel) nem igazolt sem malformatív, sem föto/neonatális toxicitást. Ha orvosilag indokolt, a metoklopramid alkalmazható terhességben. Farmakológiai tulajdonságai miatt (más neuroleptikumokhoz hasonlóan) a metoklopramid terhesség végén történő alkalmazása esetén sem zárható ki extrapiramidális szindróma kialakulása az az újszülöttnél. A metoklopramid kezelés kerülendő a terhesség végén. Metoklopramid alkalmazása esetén az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani.

Szoptatás

A metoklopramid kis mennyiségban kiválasztódik az anyatejbe. Nem zárható ki a szoptatott csecsemőre gyakorolt mellékhatások megjelenése. Ezért alkalmazása nem javallott szoptatás során. Szoptató nőknél megfontolandó a metoklopramid kezelés felfüggesztése.

A metoklopramid mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A metoklopramid álmosságot, szédülést, dyskinesiát és dystoniát okozhat, amelyek befolyásolhatják a látást, továbbá a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket is.

A mellékhatások szervrendszerek szerinti osztályozásban kerülnek felsorolásra. A gyakoriságokat az alábbiak szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

* Endokrin zavarok elhúzódó kezelés során hyperprolactinaemiával összefüggésben (amenorrhoea, galactorrhoea, gynaecomastia).

Az alábbi, esetenként a kezeléshez társuló mellékhatások gyakrabban fordulnak elő nagy dózisok alkalmazása során:

- Extrapiramidális tünetek: akut dystonia és dyskinesia, Parkinson-szindróma, akathisia még a gyógyszer egyetlen adagjának alkalmazását követően is, különösen gyermekeknél és fiatal felnőtteknél (lásd 4.4 pont).

- Álmosság, csökkent tudatállapot, zavartság, hallucináció.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Extrapiramidális rendellenességek, álmosság, csökkent tudatállapot, confusio, hallucináció és cardio-respiratorikus leállás fordulhat elő.

Kezelés

Túladagolással összefüggésben vagy anélkül kialakult extrapiramidális tünetek esetén csak tüneti kezelés lehetséges (gyermekeknél benzodiazepinek és/vagy felnőtteknél antikolinerg szerek, illetve Parkinson-kór elleni készítmények).

A tüneti kezelést és a cardiovascularis-, valamint a légző-funkciók folyamatos monitorozását a klinikai állapotnak megfelelően kell végezni.