1. Expozíciót követő profilaxis:

Tetanuszfertőzésre gyanús sérüléseket követően azonnali megelőzésre olyan betegeknél, akiknek a védőoltási státusza nem megfelelő, illetve az immunizáltsági állapota nem ismert, továbbá azon betegek esetében, akiknél súlyos antitest termelési hiányosság áll fenn.

2. Klinikailag nyilvánvaló tetanuszfertőzés terápiája

Az aktív tetanusz védőoltást mindig tetanusz elleni immunglobulinnal együtt kell alkalmazni, kivéve, ha az ellenjavallt, vagy ha a megfelelő védőoltási állapot igazolt.

Az intramuscularisan alkalmazható humán tetanusz elleni immunglobulinra vonatkozó más hivatalos ajánlásokat is figyelembe kell venni.

Adagolás

Tetanuszfertőzésre gyanús sérülések profilaxisa:

• 250 NE, kivéve, ha a kockázatot rendkívül nagynak ítélik

• az adag 500 NE-ig emelhető az alábbi esetekben:

  • fertőzött sebek, amelyeknél a megfelelő sebészeti ellátás 24 órán belül nem lehetséges,

  • mély, vagy kontaminált, szövetkárosodással és csökkent oxigénellátással járó sebek, továbbá idegen test által okozott sérülések (pl. harapások, csípések, lőtt sebek).

Az alábbi magyarországi alkalmazási javaslat az Egészségügyi Minisztérium tetanusz – merevgörcs - fertőzés profilaxisára vonatkozó szakmai irányelve és az Országos Epidemiológiai Központ Módszertani levele a 2011. évi védőoltásokról című kiadványok alapján került összeállításra:

Sérülés esetén alkalmazandó tetanusz profilaxis alapvetően a sérülés körülményeitől, valamint az oltási anamnézistől függ. A fertőzés kockázatát a sérülést ellátó orvos mérlegeli az alábbiak szerint:

1. táblázat: A tetanusz fertőzés kockázata a sérülés jellegétől függően

Az ún. „tetanusz-fertőzésre nem gyanús”, tiszta, kis sérülések a sebellátáson túl semmilyen specifikus tetanusz-prevenciót nem igényelnek.

A tetanuszfertőzésre gyanús sérülések alkalmával a sebészi ellátáson kívül a sérülteket az alábbiak szerint kell védőoltásban részesíteni (lásd 2. sz. táblázat):

2. táblázat: Sérülések esetén tetanusz prevenció céljából alkalmazott specifikus profilaxis

¹ Alapimmunizálás: csecsemőkorban három, négyhetes időközzel adott, tetanusz-toxoidot tartalmazó részoltásból áll. A felnőttkorban kezdett alapimmunizáláshoz két, 4-6 hetes időközzel adott tetanusz-toxoidot tartalmazó vakcina beadása szükséges.

² Igen, ha a seb súlyosan roncsolt, vagy földdel szennyezett, idegen test maradt bent, fejsérülés fordult elő, sokk, kivérzés, súlyos égési sérülés, radioaktív sugárzás esete áll fenn, akkor a toxoid mellett 250 NE, vagy 500 NE humán tetanusz elleni immunglobulin adandó.

Csökkent védekezőképességű személyek

Csökkent védekezőképességű személyek (immunrendszer rendellenessége vagy immunszupresszív terápia esetén) tetanusz elleni védőoltása nem ellenjavallt. Ezen betegcsoport oltása is biztonságos, de hatékonysága bizonytalan, ezért a rendszeres intravénás immunglobulin pótlásra szorulók sérülése esetén 250-500 NE, illetve a kezelőorvos által meghatározott mennyiségű humán tetanusz elleni immunglobulin adagolandó.

Klinikailag nyilvánvaló tetanuszfertőzés terápiája

Ha a sérülést követő 6-14. napon tetanusz-gyanús tünetek észlelhetők, azonnal 3000 – 6000 NE humán tetanusz elleni immunglobulint kell a betegnek adni a test különböző területeire beadva. Szükség esetén ez az adag módosítható a beteg kezelésre mutatott válaszának megfelelően.

Az alkalmazás módja:

A humán tetanusz elleni immunglobulint intramuszkulárisan kell alkalmazni.

Amennyiben nagy adagok (gyermekek esetében > 2 ml, felnőttek esetében > 5 ml) alkalmazása szükséges, ajánlott ezt kisebb adagokra osztva a test különböző területein beadni.

Amennyiben egyidejűleg védőoltás alkalmazása is szükséges, ajánlott az immunglobulint és a védőoltást a test két különböző területén beadni. Minden beadott oltóanyag és immunglobulin adagot az alkalmazó orvosnak gyártási számmal és a készítmény nevével (védjegyzett név) be kell jegyeznie az Oltási Könyvbe.

Profilaxis esetén, amennyiben az intramuszkuláris alkalmazás ellenjavallt (vérzési zavarok), az injekciót szubkután is be lehet adni. Figyelembe kell venni azonban, hogy a szubkután alkalmazás alátámasztására nincsenek klinikai hatékonysági adatok.

Akut terápia esetén, ha az intramuszkuláris alkalmazás klinikailag nem megfelelő, alkalmazható alternatív intravénás készítmény is, amennyiben ilyen készítmény hozzáférhető.

Emberi immunglobulinnal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Különösen ügyelni kell, hogy a humán tetanusz elleni immunglobulint ne adják véredényekbe, mert ez sokk kockázatával jár.

Valódi túlérzékenységi reakciók ritkán fordulnak elő.

A TETIG oldatos injekció kis mennyiségben tartalmaz IgA-t.

IgA-t tartalmazó vérkészítmény beadását követően anafilaxiás reakció előfordulhat azoknál az IgA hiányos betegeknél, akik IgA antitest hordozók. Az orvosnak ezért mérlegelnie kell a TETIG kezelés előnyeit a lehetséges túlérzékenységi reakciókkal szemben.

A humán tetanusz elleni immunglobulin ritka esetekben vérnyomáseséshez és anafilaxiás reakciókhoz vezethet, még olyan betegeknél is, akik egy korábbi humán immunglobulin kezelést jól toleráltak.

Allergiás, vagy anafilaxia típusú reakciók gyanúja esetén az injekció adását azonnal meg kell szakítani. Sokk esetén, az aktuális orvosi sokk kezelési standardokat kell figyelembe venni.

Az emberi vérből vagy plazmából nyert készítmények alkalmazásából eredő fertőzések elkerülésének standard eljárásai magukban foglalják a donorok kiválasztását, az egyedi donor-vér és plazma-keverékek specifikus markerekre történő vizsgálatát és hatékony gyártási eljárásokat a vírusok inaktiválására/eltávolítására. Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából történő készítmények alkalmazása esetén nem lehet teljes mértékben kizárni a fertőző ágensek átvitelének lehetőségét. Ez igaz az ismeretlen vagy váratlanul felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra vonatkozóan is. A megtett intézkedések hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint pl. HIV, HBV és HCV ellen. A burokkal nem rendelkező vírusok esetében, mint a HAV és a Parvovírus B 19 ezen eljárások hatása korlátozott lehet. Meggyőző klinikai tapasztalatok támasztják alá, hogy a hepatitisz A és parvovírus B19 immunglobulinokkal nem átvihető és feltételezhető, hogy a készítmény antitest tartalma jelentősen hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Javasolt a készítmény nevének és gyártási számának nyilvántartása a TETIG 250 NE, illetve TETIG 500 NE oldatos injekció alkalmazása során, hogy követhető legyen a kapcsolat a beteg és a termék adott gyártási száma között.

Élő gyengített vírustartalmú vakcinák:

Az immunglobulin alkalmazása az élő gyengített vírustartalmú vakcinák (mint kanyaró, rubeola, mumpsz, bárányhimlő) hatékonyságát 3 hónapig gátolhatja. Ezért a készítmény beadását követő 3hónap elteltével szabad csak élő, gyengített vírustartalmú vakcinákat alkalmazni. Kanyaró esetében ez a gátló hatás 5 hónapig is fennállhat.

Kölcsönhatás szerológiai vizsgálatokkal:

Immunglobulin injekciót követően, a beteg vérében a passzívan átvitt antitestek mennyiségének átmeneti megnövekedése megtévesztő pozitív eredményekhez vezethet szerológiai vizsgálatok során.

A vörösvértest antigének (pl. A, B, D) elleni antitestek passzív bevitele befolyásolhatja egyes vörösvértest allo-antitestekre irányuló szerológiai vizsgálatok eredményét, mint pl. az antiglobulin teszt (Coombs teszt pozitivitás).

A készítmény terhesség alatti biztonságosságát nem ellenőrizték kontrollált klinikai vizsgálatokkal. Az immunglobulinokkal szerzett klinikai tapasztalat arra utal, hogy káros hatások fellépése nem várható a terhesség lefolyása során, a magzatnál, illetve az újszülöttnél.

Nem ismert, hogy befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gyártóhoz beérkezett mellékhatás bejelentések alapján a nemkívánatos hatások gyakoriságára vonatkozóan értékelhető mennyiségű adat nem áll rendelkezésre.

A következő nemkívánatos hatások kerültek bejelentésre:

Az átvihető ágensekkel kapcsolatos biztonság tekintetében lásd. 4.4 pont.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás következményei nem ismertek.