BICALUTAMIDE PHARMACENTER 50 MG FILMTABLETTA

Előrehaladott prosztatakarcinóma kezelése luteinizáló hormon-releasing hormon (LHRH) analóggal vagy sebészi kasztrációval kombinálva.

Adagolás

Felnőtt férfiak, beleértve az időseket is: naponta egyszer 50mg (egy filmtabletta).

A bikalutamid-kezelést legalább 3nappal az LHRH-analóg–kezelés megkezdése előtt, vagy a sebészi kasztrációval egyidőben kell elkezdeni.

Vesekárosodás: nincs szükség adagmódosításra vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30ml/perc) nincs tapasztalat a bikalutamid alkalmazásával kapcsolatban (lásd4.4pont).

Májkárosodás: nincs szükség adagmódosításra enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén előfordulhat a gyógyszer akkumulációja (lásd4.4pont).

Gyermekek és serdülők:

A Bicalutamide Pharmacenter 50mg filmtabletta gyermekek és serdülők kezelésére ellenjavallt (lásd4.3pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell lenyelni étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül.

• A bikalutamid nők (lásd4.6pont) gyermekek és serdülők kezelésére ellenjavallt.

• A gyógyszer hatóanyagával vagy a6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A bikalutamid együttadása terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddal ellenjavallt (lásd4.5pont).

A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.

A bikalutamid túlnyomórészt a májban metabolizálódik. A vizsgálati eredmények szerint a gyógyszer eliminációja lassulhat a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, amelynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat. Ezért a készítmény csak óvatosan adható közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek.

A lehetséges májműködési zavarok miatt megfontolandó a rendszeres májfunkciós vizsgálatok végzése. A változások elsősorban a bikalutamid-kezelés első 6hónapjában fordulhatnak elő.

A bikalutamid alkalmazásakor ritkán súlyos hepatikus elváltozásokat és májműködési zavarokat figyeltek meg és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd4.8pont). A bikalutamid-terápiát fel kell függeszteni, amennyiben ezen zavarok súlyossá válnak.

Mivel a bikalutamid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincs tapasztalat (kreatinin-clearance <30ml/perc), a bikalutamidot ezeknél a betegeknél csak óvatosan szabad alkalmazni.

A glükóztolerancia csökkenését figyelték meg LHRH-agonistákkal kezelt férfiaknál. Ez diabetes kialakulásában, illetve a már diabeteses betegeknél a glükózkontroll felborulásában nyilvánulhat meg. A bikalutamidot LHRH-agonistával együtt alkalmazó betegeknél ajánlott a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

A bikalutamid gátolja a citokróm P450 (CYP3A4) enzimrendszert, így olyan gyógyszerekkel történő együttadása, amelyek főként a CYP3A4 izoenzim által metabolizálódnak, fokozott elővigyázatosságot igényel (lásd4.3 és 4.5pont).

Androgén-szupressziós kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum.

Olyan betegek esetében, akiknek a kórtörténetében QT-intervallum–megnyúlás vagy a QT‑szakasz megnyúlását előidéző kockázati tény szerepel, továbbá azoknál, akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetlegesen megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5pont), a kezelőorvosnak a bikalutamid‑kezelés elindítása előtt fel kell mérnie az előny-kockázat arányt, beleértve ebbe a torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.

Az antiandrogén-terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid-terápia során és azt követően 130napig.

A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid-terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombinidő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (international normalised ratio, INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd4.5 és 4.8pont).

A Bicalutamide Pharmacenter 50mg filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A bikalutamid és az LHRH-analógok között nem igazoltak farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakciót.

In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy az (R)-bikalutamid a CYP3A4 inhibitora, és gyengébb gátló hatást fejt ki a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 izoenzimekre.

Bár azok a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint (fenazont) használtak a citokróm P450- (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszer-interakciót bikalutamiddal, a 28napig történő együttadást követően az átlagos midazolám-expozíció (AUC) 80%-ot meg nem haladó mértékben emelkedett. A szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont), valamint, ciklosporinnal, vagy kalciumcsatorna-blokkolókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha bizonyíték van fokozott gyógyszerhatás vagy mellékhatás kialakulására. Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációk és a klinikai állapot gondos monitorozása javasolt a bikalutamid-terápia megkezdését vagy befejezését követően.

Óvatosság szükséges a bikalutamid olyan gyógyszerekkel való együttadásakor, amelyek gátolják a gyógyszeroxidációt, ilyen például a cimetidin és a ketokonazol. Elméletileg ez a bikalutamid plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti, amely a mellékhatások fokozódásához vezethet.

Az in vitro vizsgálatok szerint a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoaguláns warfarint a fehérjekötőhelyeiről. Beszámoltak a warfarin és más kumarin típusú antikoagulánsok hatásának fokozódásáról bikalutamiddal egyidejű alkalmazás esetén. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8pont).

Mivel az androgénmegvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT-szakaszt igazoltan megnyújtó vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az I.A osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy a III. osztályba (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiaritmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek esetében végeztek.

Terhesség

A bikalutamid alkalmazása nőknél ellenjavallt, terhes nőknek pedig tilos adni.

Szoptatás

A bikalutamid alkalmazása szoptató nőknél ellenjavallt.

Termékenység

Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.

Nem valószínű, hogy a Bicalutamide Pharmacenter 50mg filmtabletta befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban meg kell jegyezni, hogy alkalmanként szédülés és álmosság jelentkezhet. Az érintett betegeknek óvatosnak kell lenniük.

Ebben a pontban a mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Mellékhatások előfordulási gyakorisága

1. A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak, gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával vagy a terápia befejeztével.

2. A forgalomba hozatalt követő adatok átvizsgálása nyomán került felsorolásra a mellékhatások között. A gyakoriságot az EPC vizsgálat 150mg-os nyílt, bikalutamid-karjában jelentett májelégtelenség előfordulása alapján határozták meg.

3. Az egyidejűleg elvégzett kasztráció után mérséklődhet.

4. A prostatacarcinoma kezelésére használt LHRH-agonisták és antiandrogének farmako-epidemiologiai vizsgálata során megfigyelt mellékhatás. A kockázat csak a bikalutamid 50mg és az LHRH-agonista kombinációjánál jelentkezett, míg a 150mg-os bikalutamid-monoterápia esetén a kockázat nem emelkedett meg.

5. A forgalomba hozatalt követő adatok átvizsgálása nyomán került felsorolásra a mellékhatások között. A gyakoriságát a 150mg-mal végzett EPC vizsgálatok randomizált kezelési ideje alatt előforduló interstitialis pneumonia előfordulása alapján számították ki.

Emelkedett PT/INR érték: Forgalomba hozatal utáni vizsgálatok során feljegyezték, hogy a kumarin típusú antikoagulánsok kölcsönhatásba lépnek a bikalutamiddal (lásd4.4. és 4.5.pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat.

Mivel a bikalutamid az anilid vegyületek közé tartozik, elméletileg fennáll a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata. Túladagolást követően állatoknál methaemoglobinaemiát figyeltek meg. Következésképp az akut mérgezésben szenvedő betegnél cianózis alakulhat ki.

Nincs specifikus antidotuma, a kezelés tüneti. A dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, valamint a vizeletben sem jelenik meg változatlan formában. Általános támogató kezelés javasolt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.