VINORELBIN SANDOZ 10 MG/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ
- vinorelbine
- NORM0
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VINORELBIN 10 MG/ML
A vinorelbin felnőtteknél a következő kórképek kezelésére javallott:
-
előrehaladott nem kissejtes tüdőkarcinómában monoterápiaként vagy más kemoterápiával kombinálva;
-
nem kissejtes tüdőkarcinóma adjuváns kezeléseként platinaalapú kemoterápiával kombinálva;
-
előrehaladott emlőkarcinómában monoterápiaként vagy más hatóanyagokkal kombinálva.
A Vinorelbin Sandoz – kizárólag – a citosztatikus kezelésben széles körű tapasztalattal rendelkező orvos közreműködésével adható.
Adagolás
Felnőttek:
-
Monoterápiában a szokásos vinorelbin-dózis hetente egyszer 25-30mg/testfelületm2.
Más citosztatikus szerekkel kombinálva a szokásos dózis (25-30mg/m2) rendszerint alkalmazható a kezelés gyakoriságának csökkentése mellett (pl. háromhetente, a ciklus első és ötödik, vagy első és nyolcadik napján) – az adott kezelési protokoll szerint.
Az egy alkalommal beadható még tolerált maximális dózis: 35,4mg/testfelület m2.
Az adagolás módosítása
A kezelést szoros hematológiai monitorozás mellett kell végezni. Szükség lehet a dózis toxicitás miatti módosítására (lásd 4.4pont).
Az adagolás időtartama
A kezelés időtartamát az orvos határozza meg, ami a beteg állapotától, valamint a választott kezelési protokolltól függ.
Alkalmazás idős betegeknél
A klinikai tapasztalatok alapján nincs bizonyíték arra, hogy az idős betegeknél jelentős különbség mutatkozna a terápiára reagáló betegek arányában, azonban néhány idős betegnél a fokozott érzékenységet nem lehet kizárni. A vinorelbin farmakokinetikájában nincs ismert, életkorral összefüggő eltérés (lásd még 5.2pont).
Alkalmazás májkárosodásban szenvedő betegeknél
Közepesen súlyos, ill. súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a vinorelbin farmakokinetikája változatlan. Ennek ellenére, 20mg/testfelület m2 csökkentett dózis alkalmazása és a hematológiai paraméterek szoros monitorozása ajánlott a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2pont).
Alkalmazás vesekárosodásban szenvedő betegeknél
Mivel a vesén keresztül történő kiválasztás csak csekély mértékű, vesekárosodás fennállása esetén farmakokinetikai szempontok alapján nincs szükség a vinorelbin dózisának csökkentése (lásd 4.4 és 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél és serdülőknél a biztonságosság és a hatásosság nem bizonyított.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Az alkalmazás módja
Kizárólag intravénásan adható megfelelő hígítás után!
A vinorelbin intrathecalis alkalmazása akár halálos kimenetelű is lehet.
A gyógyszer alkalmazására és kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A Vinorelbin Sandoz beadható lassú bolus injekció formájában (6-10perc alatt) – 20-50ml fiziológiás nátrium-klorid oldattal vagy 50mg/ml-es (5%) glükózoldattal történő hígítás után; vagy rövid infúzióban (20-30perc alatt) – 125ml fiziológiás nátrium-klorid oldattal vagy 50mg/ml-es (5%) glükózoldattal történt hígítás után. A beadást követően minden alkalommal átmosásként legalább 250ml fiziológiás nátrium-klorid oldatos infúziót kell juttatni a vénába.
A Vinorelbin Sandoz nem alkalmazható:
- a vinorelbinnel, más Vinca‑alkaloiddal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;
-
olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak hatékony fogamzásgátló módszert (lásd 4.4 és 4.6pont);
- szoptatás alatt (lásd 4.6pont);
- (akut vagy az elmúlt 14napon belüli) súlyos fertőzés esetén;
- neutropenia (<1,5G/l), vagy thrombocytopenia (<100G/l) esetén;
- sárgaláz elleni védőoltással egyidejűleg (lásd 4.5pont).
Figyelmeztetések
Kizárólag intravénás alkalmazásra.
Mivel a Vinorelbin Sandoz alkalmazásával összefüggő fő kockázat a csontvelő-depresszió, a kezelés alatt szoros hematológiai monitorozás szükséges (minden egyes új alkalmazás előtt meg kell határozni a hemoglobinszintet, a leukocyta-, a neutrofilgranulocyta-, illetve a thrombocytaszámot).
A dózislimitáló toxikus hatás rendszerint a neutropenia. Ez a hatás nem kumulatív jellegű, ugyanakkor az adagolás megkezdése utáni 7. és 14.nap között a legkifejezettebb, majd ezt követően gyorsan, 5‑7napon belül rendeződik. Ha a neutrofilszám <1,5G/l, vagy a thrombocytaszám 100G/l alatti, a kezelést a normálértékek helyreállásáig (neutrofilszám >1,5G/l és thrombocytaszám >100G/l) el kell halasztani.
Ha a betegnél fertőzésre utaló tünetek vagy jelek mutatkoznak, azonnali kivizsgálást kell végezni.
Fokozott myelotoxicitás várható, ha jelentős csontvelőállománnyal rendelkező területek (medencecsont, gerinc vagy hosszú csontok) sugárterápiáját végzik a vinorelbin adagolásával egyidejűleg. Úgy tűnik, hogy ez a kockázat növekszik, amikor az aktív csontvelő nagyobb hányada (≥25%) kap közepesen nagy vagy nagy, ≥40Gy sugárterhelést, vagy ha a medencecsont csontvelőállományának jelentős része (≥45%) kap alacsonyabb dózisszintet (pl. 20Gy). Ugyanez vonatkozik az említett területek korábbi (<3 hét) sugárterápiájára is, mivel ilyenkor a csontvelő-regeneráció nem teljes, és a vinorelbin által kiváltott myelosuppressióra való érzékenység továbbra is magas.
A beadás helyén fellépő nekrózis. Ez a hatás csökkenthető az injekciós tű pontos bevezetésével és a véna alapos átmosásával. Alkalmanként szükség lehet centrális vénás katéter behelyezésére.
Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különleges elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében ischaemiás szívbetegség szerepel (lásd 4.8pont).
A bronchospasmus és a dyspnoe kockázatának elkerülése érdekében megfelelő profilaxis alkalmazását kell mérlegelni, különösen a mitomicinC-vel kombinált kezelés esetén. A vinorelbin-kezelés alatt álló betegeknek azonnali orvosi ellátásra van szükségük nehézlégzés jelentkezése esetén.
A vinorelbin farmakokinetikája nem változik közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. Az ennél a betegcsoportnál történő dózismódosítással kapcsolatban lásd a 4.2pontot.
Nincs farmakokinetikai oka annak, hogy vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkentsék a vinorelbin dózisát, mert alacsony a renalis kiválasztás mértéke (lásd 4.2pont).
A Vinorelbin Sandoz sugárterápiával egyidejűleg nem adható, ha a radioterápia a máj területét is érinti.
A készítmény egyidejű alkalmazása sárgaláz elleni vakcinával kifejezetten ellenjavallt. Élő, attenuált vakcinákkal való egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Elővigyázatosság szükséges, ha a Vinorelbin Sandoz-t a CYP3A4 enzim erős inhibitoraival vagy induktoraival kombinálják (lásd 4.5pont). Kombinációja fenitoinnal (minden más citotoxikumhoz hasonlóan) és itrakonazollal (minden Vinca‑alkaloidhoz hasonlóan) nem ajánlott.
A Vinorelbin Sandoz semmiképpen nem kerülhet a szembe, mivel fennáll a súlyos irritáció, sőt a szaruhártya kifekélyesedésének kockázata, ha a készítményt nyomás alatt permetezik. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a szemet azonnal ki kell öblíteni fiziológiás sóoldattal (0,9%-os NaCl-oldat) és szemészhez kell fordulni.
Neurológiai vizsgálatokat (beleértve az EMG-t is, ha szükséges) kell végezni a Vinorelbin Sandoz-zal végzett kezelés alatt, illetve a fokozott kockázatú betegeknél.
Paralyticus ileus kialakulását követően a kezelés a bélműködés normalizálódása után folytatható.
A hányinger és hányás nagyon gyakori előfordulása miatt antiemeticus terápia javasolt.
Pulmonalis toxicitást – beleértve a dyspnoét, a súlyos akut bronchospasmust, az interstitialis tüdőbetegséget (többek között az interstitialis pneumonitist) és az akut respiratorikus distressz szindrómát (ARDS) – elsősorban akkor jelentettek, amikor a vinorelbin intravénás gyógyszerformáját alkalmazták. A vinorelbin beadása után az ARDS megjelenéséig eltelt medián időtartam egyhét (3‑8nap) volt. A beadást azonnal meg kell szakítani olyan betegeknél, akiknél tisztázatlan eredetű dyspnoe alakul ki, vagy akiknél pulmonalis toxicitásra utaló jelek mutatkoznak.
A japán populáció körében gyakrabban jelentettek interstitialis tüdőbetegséget. Erre a populációra különös figyelmet kell fordítani.
A terhességre, szoptatásra és fertilitásra vonatkozó információkat lásd a 4.6pontban.
Interakciók, amelyek minden citotoxikus gyógyszernél előfordulhatnak:
A tumoros betegségekben tapasztalható fokozott trombózisveszély miatt gyakran válik szükségessé antikoaguláns terápia alkalmazása. Amennyiben a beteget orális antikoagulánssal kezelik, az INR (International Normalised Ratio) gyakoribb monitorozása szükséges, mivel a koagulabilitás jelentős, egyénen belüli eltérései tapasztalhatók a betegség lefolyása során, illetve az orális antikoagulánsok és a daganatellenes kemoterápia interakciója is előfordulhat.
-
Az egyidejű alkalmazás ellenjavallt:
A sárgaláz elleni vakcina egyidejű alkalmazása ellenjavallt a potenciálisan halálos kimenetelű oltási betegség kockázata miatt (lásd 4.3pont).
-
Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott:
Élő, attenuált vakcinák: Az élő, attenuált vakcinák egyidejű alkalmazása nem ajánlott (a sárgaláz elleni vakcinára vonatkozó információkat lásd „Az egyidejű alkalmazás ellenjavallt” c. résznél), mivel fennáll a potenciálisan halálos kimenetelű oltási betegség kialakulásának kockázata. Ez a kockázat fokozott azoknál a betegeknél, akik meglévő betegségük következtében már immunszupprimált állapotban vannak. Ebben az esetben inaktivált (pl. poliomyelitis) vakcina alkalmazása javasolt (lásd 4.4pont).
Fenitoin: Fennáll a kockázata, hogy a görcsrohamok súlyosabb formában újulnak ki, amit a fenitoin-koncentráció csökkenése okoz, mivel a citotoxikus gyógyszerek csökkentik a fenitoin felszívódását. Fennáll annak a kockázata is, hogy csökken a citosztatikus gyógyszer hatása, mivel a fenitoin fokozza a májmetabolizmust.
-
Az egyidejű alkalmazás alapos megfontolást igényel:
A ciklosporin és takrolimusz egyidejű alkalmazását alaposan meg kell fontolni, mivel a lymphoproliferatio kockázatával járó, nagymértékű immunszuppresszió alakulhat ki.
Interakciók, amelyek specifikusan a Vinca‑alkaloidokkal összefüggésben fordulhatnak elő:
-
Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott:
Itrakonazol: Az egyidejű alkalmazás nem javasolt, mivel a lelassult májmetabolizmus miatt fokozódik a Vinca‑alkaloidok neurotoxicitása.
-
Az egyidejű alkalmazás alapos megfontolást igényel:
Mitomicin C: A mitomicin C egyidejű alkalmazását alaposan meg kell fontolni, mivel fokozott a dyspnoe és a bronchospamus kockázata. Ritkán interstitialis pneumonitist figyeltek meg.
A Vinca‑alkaloidok a P‑glikoprotein szubsztrátjai. Bár specifikus vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, elővigyázatosság szükséges, ha a vinorelbint ennek a membrán-transzportfehérjének az erős modulátoraival (pl. ritonavir, klaritromicin, ciklosporin, verapamil, kinidin vagy – többek között – CYP3A4-induktorok) kombinálják.
Interakciók, amelyek specifikusan a vinorelbinnelösszefüggésben fordulhatnak elő:
-
Ha a vinorelbint más, ismerten csontvelőtoxikus hatóanyaggal együtt alkalmazzák, mindenképpen várható a myelosuppressiv mellékhatások fokozódása.
-
A vinorelbin metabolizációjában a CYP3A4 enzim játssza a legfőbb szerepet, így a kombináció azon gyógyszerekkel, melyek indukálják (pl. fenitoin, fenobarbitál, rifampicin, karbamazepin, Hypericum perforatum) vagy gátolják (pl. itrakonazol, ketokonazol, HIV-proteáz-gátlók, eritromicin, klaritromicin, telitromicin, nefazodon) ezt az izoenzimet, csökkentheti vagy növelheti a vinorelbin koncentrációját a vérben (lásd 4.4pont).
-
Nem jönnek létre farmakokinetikai interakciók, amikor a vinorelbint több kezelési cikluson keresztül ciszplatinnal kombinálva alkalmazzák. A vinorelbin–ciszplatin kombinációs terápiában részesülő betegeknél azonban a granulocytopenia nagyobb incidenciájáról számoltak be a csak vinorelbint kapó betegekhez képest.
Egy, az intravénás vinorelbint lapatinibbel kombinációban alkalmazó, I. fázisú klinikai vizsgálatban a 3/4‑es fokozatú neutropenia nagyobb incidenciájáról számoltak be. Ebben a vizsgálatban az intravénás vinorelbin 3hetes adagolási rendben ajánlott dózisa 22,5mg/m2 volt az 1. és a 8. napon, naponta 1000mg lapatinibbel kombinálva. Ezt a kombinációt kellő körültekintéssel kell alkalmazni.
Bizonyíték van arra, hogy a vinorelbin fokozhatja az 5-fluorouracil által kiváltott nyálkahártya-toxicitást, különösen akkor, ha az 5-fluorouracilt nagy dózisban, folyamatos infúzióban alkalmazzák, folinsavval kombinálva. Úgy tűnik, hogy a nagy dózisú vinorelbin és a mitomicin C kombinációja egyes esetekben a fokozott pulmonalis toxicitás jeleit (bronchospasmus, dyspnoe) idézi elő, amelyek allergiás eredetét még vizsgálják. Különös elővigyázatosság javasolt, amikor vinorelbint és mitomicinC-t alkalmaznak együtt allergiás hajlamú (bronchialis asthmás, ismerten allergiás) betegeknél.
Terhesség
A vinorelbin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincs elegendő adat. Az állatokkal végzett vizsgálatok embriotoxicitást, valamint teratogén hatást igazoltak (lásd 5.3pont).
Az állatokkal végzett vizsgálatok és a gyógyszer farmakológiai hatás alapján fennáll az embrionális és foetalis abnormitások kialakulásának kockázata.
Ezért a vinorelbint nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a várható egyéni előnyök egyértelműen meghaladják a lehetséges kockázatokat.
Ha a kezelés alatt terhesség következik be, a beteget tájékoztatni kell a magzatra vonatkozó kockázatokról, és gondoskodni kell a megfelelő monitorozásáról. A genetikai tanácsadás lehetőségét is meg kell fontolni.
Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél:
A vinorelbin genotoxikus potenciálja miatt (lásd 5.3pont) a fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a vinorelbin-kezelés alatt, és a kezelés befejezését követően még 7hónapig.
A férfiaknak hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és a kezelés befejezését követően még 4hónapig.
A vinorelbin genotoxikus, ezért genetikai tanácsadás is javasolt, ha a beteg a kezelés után gyermeket szeretne vállalni.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a vinorelbin kiválasztódik-e az anyatejbe. A vinorelbin anyatejbe jutását állatkísérletekben nem vizsgálták. Mivel a csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni, a csecsemőt a VinorelbinSandoz‑kezelés megkezdése előtt el kell választani (lásd 4.3pont).
Termékenység
A vinorelbinnel kezelt férfiaknak a kezelés alatt és a terápia befejezése után még 4hónapig nem tanácsos a gyermeknemzés. A terápia megkezdése előtt a spermakonzerválás lehetőségéről tanácsadás javasolt, mivel a vinorelbin-terápia irreverzibilis infertilitást okozhat.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatását nem vizsgálták. A vinorelbin mellékhatásprofilját figyelembe véve azonban megfelelő körültekintés javasolt, ha a hatóanyaggal végzett kezelés alatt a beteg gépjárművet vezet és gépeket kezel.
A megfigyelt nemkívánatos hatások az alábbiakban, a MedDRA kategóriáknak megfelelően szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak felsorolva.
A nemkívánatos hatások gyakoriságának meghatározására az alábbi kategóriák kerültek alkalmazásra:
nagyon gyakori (≥1/10)
gyakori (≥1/100 – <1/10)
nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)
ritka (≥1/10000 – <1/1000)
nagyon ritka (<1/10000)
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatások a következők voltak: neutropeniával, anaemiával járó csontvelő‑depresszió; neurológiai rendellenességek; émelygéssel, hányással, a szájüreg nyálkahártyájának gyulladásával és székrekedéssel járó gyomor-bél rendszeri toxicitás, a májenzimszintek átmeneti emelkedése, alopecia és lokális phlebitis.
A MedDRA kategóriának megfelelően a forgalomba hozatal utáni jelentésekből és a klinikai vizsgálatokból összegyűjtött, egyéb nemkívánatos hatások is felsorolásra kerültek, “Nem ismert” gyakorisággal.
A nemkívánatos hatásokra vonatkozó részletes információk
A mellékhatásokat a WHO besorolása alapján (1-es fokozat=G1; 2-es fokozat=G2; 3‑asfokozat=G3, 4-es fokozat=G4; 1-4-es fokozat=G1-4; 1-2-es fokozat=G1-2; 3‑4esfokozat=G3‑4) kategorizálták.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
| Gyakori: | A szervezet különböző területeit (légutak, húgyutak, gastrointestinalis rendszer) érintő vírusos, bakteriális, vagy gombás fertőzések, amelyek enyhe vagy közepes súlyossági fokúak, és megfelelő kezelés hatására általában reverzibilisek. |
| Nem gyakori: | Súlyos sepsis, esetenként egyéb szervi elégtelenséggel. Septikaemia. |
| Nagyon ritka: | Szövődményes septikaemia, amely potenciálisan halálos kimenetelű. |
| Nem ismert: | Neutropeniás sepsis Neutropeniás fertőzés (G3-4). |
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
| Nagyon gyakori: | Csontvelő‑depresszió, ami elsősorban neutropeniát okoz (G3: 24,3%; G4: 27,8% monoterápiában), 5‑7napon belül reverzibilis, és nem kumulatív. Anaemia (G3-4: 7,4% monoterápiában). |
| Gyakori: | Thrombocytopenia (G3-4: 2,5%) előfordulhat, de ritkán súlyos. |
| Nem ismert: | Lázas neutropenia, pancytopenia, leukopenia (G1-4). |
Immunrendszeri betegségek és tünetek
| Gyakori: | Allergiás reakciók (bőrreakciók, légzőszervi reakciók). |
| Ritka: | Szisztémás allergiás reakciók, mint pl. anafilaxiás sokk, anafilaxia, angiooedema, ill. anafilaktoid reakciók. |
Endokrin betegségek és tünetek
| Nagyon ritka: | Nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréció szindróma (syndrome of inappropriate antidiuretic hormone secretion, SIADH). |
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
| Ritka: | Súlyos hyponatraemia. |
| Nem ismert: | Anorexia. |
Idegrendszeri betegségek és tünetek
| Nagyon gyakori: | Idegrendszeri rendellenességek (G3-4: 2,7%), beleértve a mély ínreflexek kiesését. Az alsó végtagok gyengesége, hosszú távú kezelést követően. |
| Gyakori: | Súlyos paraesthesia szenzoros és motoros tünetekkel, amelyek általában reverzibilisek. |
| Nem gyakori: | Paralyticus ileus (lásd még az „Emésztőrendszeri betegségek és tünetek” c. részt) |
| Nagyon ritka: Nem ismert: | Guillain–Barré-szindróma. Fejfájás, szédülés, ataxia, posterior reverzibilis encephalopathia szindróma. |
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
| Nem gyakori: | Cardialis ischaemia (angina pectoris, myocardialis infarctus, esetenként halálos kimenetellel), tachycardia, cardialis arrhythmia. |
| Ritka: Nem ismert: | Reverzibilis EKG eltérések, palpitatio. Szívelégtelenség. |
Érbetegségek és tünetek
| Nem gyakori: | Artériás hypotensio, artériás hypertensio, kipirulás és perifériás hidegérzet. |
| Ritka: | Súlyos hypotensio, collapsus. |
| Nem ismert: | Pulmonalis embolia |
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
| Nem gyakori: | Dyspnoe, bronchospasmus (mint más Vinca-alkaloiddal való kezelésnél). |
| Ritka: Nem ismert: | Interstitialis tüdőbetegség (esetenként halálos kimenetellel). Légzési elégtelenség, ami a korábbi sugárterápiát követően halálos kimenetelű is lehet, Köhögés (G1-2), Akut respiratorikus distressz szindróma, esetenként halálos kimenetellel. |
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
| Nagyon gyakori: | Oesophagitis, stomatitis (G1-4: 15%, monoterápiában), Hányinger, hányás (G 1-2: 30,4% és G 3-4: 2,2% monoterápiában); Obstipatio (G3-4: 2,7% monoterápiában, G3-4: 4,1%, más kemoterápiás szerekkel kombinálva), amelyből esetenként paralyticus ileus alakulhat ki |
| Gyakori: | Hasmenés, általában enyhe vagy közepes fokú. |
| Nem gyakori: | Paralyticus ileus (lásd még az „Idegrendszeri betegségek és tünetek” c. részt); Súlyos hasmenés |
| Ritka: | Pancreatitis. |
| Nem ismert: | Gastrointestinalis vérzés, hasi fájdalom. |
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
| Nagyon gyakori: | A májenzimszintek klinikai tünetek nélküli, átmeneti emelkedése (G1~2) (szérum GOT: 27,6%; szérum GPT: 29,3%). |
| Nem ismert: | Májműködési zavar. |
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
| Nagyon gyakori: | Általában enyhe alopecia (G3-4: 4,1% monoterápiában). |
| Gyakori: | Generalizált bőrreakciók, mint bőrkiütés, pruritus, urticaria. |
| Nem ismert | Palmoplantaris erythrodysaesthesia szindróma, A bőr hyperpigmentatiója (supravenosus, serpiginosus hyperpigmentatio). |
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
| Gyakori: | Myalgia, arthralgia, beleértve az állkapocs fájdalmát. |
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
| Gyakori: | Emelkedett kreatininszint. |
| Nem ismert: | Veseelégtelenség |
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
| Nagyon gyakori: | Vénairritáció, az injekció/infúzió beadási helyén jelentkező reakciók, úgymint erythema, égő fájdalom, a véna elszíneződése és lokális phlebitis (G3-4: 3,7% monoterápia esetén). |
| Gyakori: | Asthenia, fáradtság, láz, különféle helyeken jelentkező fájdalom, beleértve a mellkasi, ill. a tumorfájdalmat. |
| Ritka: | Lokális necrosis (az injekció/infúzió beadási helyén létrejövő necrosis). |
| Nem ismert: | Hidegrázás (G1-2). |
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
| Nem ismert: | Testtömegcsökkenés. |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás lázzal és fertőzéssel társuló, súlyos csontvelő-depressziót okozhat. Paralyticus ileusról is beszámoltak.
Mivel a vinorelbin túladagolásának nincs specifikus antidotuma, túladagolás esetén tüneti intézkedésekre van szükség. Ezek az intézkedések a következők
- a létfontosságú paraméterek folyamatos monitorozása és a beteg különösen gondos megfigyelése;
- napi vérképellenőrzés annak érdekében, hogy időben fel lehessen ismerni a transzfúzió, a növekedésifaktor-alkalmazás vagy az intenzív orvosi ellátás szükségességét, továbbá, hogy fel lehessen mérni a fertőzés kockázatát;
- a paralyticus ileus megelőzését célzó intézkedések;
- a keringési rendszer és a májfunkció monitorozása.
A fertőzéssel összefüggő szövődmények széles spektrumú antibiotikumokkal kezelhetők; a paralyticus ileus csövön keresztüli dekompresszióval.
Farmakológiai tulajdonságok - VINORELBIN 10 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szer, Vinca‑alkaloidok és analógjaik
ATC-kód: L01CA04
A vinorelbin-bisz-[(R.R)-tartarát], vagy vinorelbin, egy daganatellenes hatóanyag a Vinca-alkaloidok csoportjából. A vinorelbin, a Vinorelbin Sandoz hatóanyaga abban különbözik ennek a vegyületcsoportnak a többi tagjától, hogy a katarantin molekularész szerkezetileg módosult.
A vinorelbin a sejt tubulin mikrotubuláris rendszerére hat. Megakadályozza a tubulin polimerizációját és főleg a mitotikus mikrotubulusokhoz kötődik. Az axonok mikrotubulusaira a hatóanyag csak nagy koncentrációban hat.
A vinorelbin tubulin-spiralizáló hatása kisebb, mint a vinkrisztiné. A vinorelbin a mitózis G2 és Mfázisát gátolja, ami sejtelhalást idéz elő az interfázisban, illetve az azt követő mitózis fázis során.
Gyermekek és serdülők
A vinorelbin biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél nem állapították meg. Két egykarú, II.fázisú vizsgálatból származó klinikai adatok nem mutattak említésre méltó klinikai hatást 33, illetve 46, rekurrens szolid tumorban (rhabdomyosarcma, egyéb lágyszöveti sarcoma, Ewing‑sarcoma, liposarcoma, synovialis sarcoma, fibrosarcoma, központi idegrendszeri daganat, osteosarcoma, neuroblastoma) szenvedő gyermek és serdülő intravénás vinorelbin-kezelése során. A vizsgálatokban 30–33,75mg/ testfelület m2 intravénás dózisokat alkalmaztak, melyeket vagy a 3hetes ciklus 1. és 8.napján adtak, vagy a 8hetes ciklus esetén 6héten keresztül hetente egyszer alkalmaztak. A toxicitási profil hasonló volt a felnőtt betegeknél jelentetthez (lásd 4.2pont).
A farmakokinetikai paramétereket a vérben határozták meg.
Eloszlás
Az eloszlási térfogat dinamikus egyensúlyi állapotban nagymértékű, átlagosan 21,2l/ttkg, ami 7,5 és 39,7l/ttkg között mozog, és jelentős szöveti eloszlást jelez.
A plazmafehérjékhez kötődés gyenge (13,5%). A vinorelbin azonban erősen kötődik a vérsejtekhez, különösen a thrombocytákhoz (78%).
A vinorelbin felhalmozódik a tüdőszövetben. Egy, biopsziás minta vizsgálata kimutatta, hogy a tüdőszövetben a koncentráció 300-szor magasabb, mint a szérumban. A vinorelbin nem található meg a központi idegrendszerben.
Kimutatták, hogy az intravénásan beadott vinorelbin farmakokinetikája 45mg/testfelület m2 dózisig lineáris.
Biotranszformáció
A 4-O-dezacetil-vinorelbin kivételével, amelyet valószínűleg karboxil-észterázok hoznak létre, a vinorelbin metabolitjai a citokróm P450 izoformáján, a CYP3A4-en keresztül képződnek. Minden metabolitot azonosítottak, és mindegyik inaktív, kivéve a 4-O-dezacetil-vinorelbint, amely a fő metabolit a vérben. Glükuronidáció és szulfatáció nem vesz részt a vinorelbin metabolizmusában.
Elimináció
Intravénás bolus injekció vagy infúzió után a vinorelbin embernél tri-exponenciálisan ürül ki a vérből. Ezt egy lassú eliminációs fázis követi hosszú terminális felezési idővel.
A terminális felezési idő átlagosan körülbelül 40óra. A vér-clearance magas, a máj vérátáramlásához közeli érték, átlagosan 0,72l/óra/ttkg: 0,32 és 1,26l/óra/ttkg között mozog.
A változatlan formájú vinorelbin vesén keresztüli eliminációja kismértékű (a dózis <20%-a). Mind a metabolitok, mind a változatlan vinorelbin (a fő kinyert vegyület) esetében az epével történő kiválasztás a domináns eliminációs útvonal.
Különleges betegcsoportok
Vese- és májkárosodás
Májmetasztázisban szenvedő betegeknél csak akkor következett be változás a vinorelbin-clearance átlagértékében, ha a máj több mint 75%-a érintett volt.
Egy kezdeti vizsgálat arról számolt be, hogy a májműködési zavar milyen hatással van a vinorelbin farmakokinetikájára. Ez a vizsgálat – amelyet olyan emlőrákos betegekkel végeztek, akiknek májmetasztázisuk volt – kimutatta, hogy a vinorelbin-clearance átlagértékében csak akkor következett be változás, ha a máj több mint 75%-ban érintett volt. Egy I.fázisú farmakokinetikai vizsgálatot végeztek májműködési zavarban szenvedő daganatos betegek bevonásával – ebben a dózist a májműködési zavar mértékéhez igazították. Hat, közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedő beteget (akiknél a bilirubinszint a normálérték felső határának [upper limit of normal, ULN] legfeljebb a kétszerese, a transzaminázok szintje pedig a normálérték felső határának legfeljebb az ötszöröse volt) kezeltek legfeljebb 25mg/testfelület m2 dózissal; nyolc, súlyos májműködési zavarban (bilirubin >2×UNL és/vagy transzaminázok szintje >5×UNL) szenvedő beteget pedig legfeljebb 20mg/testfelület m2 dózissal. Ebben a két betegalcsoportban az átlagos teljes clearance megfelelt a normál májfunkciójú betegekének. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a vinorelbin farmakokinetikája nem károsodik közepesen súlyos vagy súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél.
Mindazonáltal, súlyos májműködési zavar esetén elővigyázatossági intézkedésként 20mg/testfelületm2-re csökkentett dózis és a hematológiai paraméterek szoros monitorozása javasolt (lásd 4.2 és 4.4pont).
Nem vizsgálták, hogy a veseműködési zavar miként hat a vinorelbin farmakokinetikájára. A kismértékű, vesén keresztüli kiválasztás miatt azonban vesekárosodás esetén nincs szükség a dózis csökkentésére.
Idős betegek
A vinorelbin nem kissejtes tüdőrákban szenvedő, idős (≥70éves) betegek bevonásával végzett vizsgálata azt mutatta, hogy az életkor nem befolyásolja a vinorelbin farmakokinetikáját. Az idősebb betegek általában nagyobb érzékenysége miatt azonban óvatosság javasolt a Vinorelbin Sandoz dózisának emelésekor (lásd 4.2pont).
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
Szoros összefüggést mutattak ki a vérben mért koncentráció és a leukocyták, valamint a neutrofilek számának csökkenése között.
Gyógyszerészeti jellemzők - VINORELBIN 10 MG/ML
-
A Vinorelbin Sandoz hígításához tilos lúgos kémhatású oldatot használni, a kicsapódás kockázata miatt.
-
A Vinorelbin Sandoz kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Bontatlan csomagolásban:
3év
Felbontott csomagolás:
Felbontás után a készítményt azonnal fel kell használni, a fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.
A hígított készítmény felhasználhatósági időtartama:
A kémiai és fizikai stabilitást 0,9%-os NaCl-oldattal vagy 5%-os glükózoldattal történő hígítás után 0,5mg/ml és 3mg/ml koncentrációban 28napon át 2°C – 8°C között, fénytől védve igazolták.
Mikrobiológiai szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználó felelős a tárolás időtartamáért és körülményeiért, ami általában nem haladhatja meg a 24 órát 2°C – 8°C közötti tárolás esetén, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
Fluorpolimer bevonatú gumidugóval ellátott színtelen I-es típusú injekciós üveg, dobozban.
Az injekciós üvegek alumíniumkupakkal vannak lezárva.
1ml-es (10mg vinorelbin) és 5ml-es (50mg vinorelbin) injekciós üvegek.
Kiszerelések:
1×1ml, 5×1ml és 10×1ml
1×5ml, 5×5ml és 10×5ml
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A citotoxikus gyógyszerek injekciós vagy infúziós oldatának elkészítését speciálisan képzett, az alkalmazott gyógyszereket ismerő személyzetnek kell végeznie, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják a környezet védelmét, és különösen az elkészítést végző személyzet védelmét. Ehhez egy erre a célra szolgáló munkaállomásnak kell rendelkezésre állnia. Ezen a területen tilos dohányozni, enni és inni.
A személyzet számára biztosítani kell a megfelelő munkaeszközöket, különösen a hosszú ujjú köpenyt, védőmaszkot, védősapkát, védőszemüveget, steril, eldobható kesztyűt, védőfóliát a munkaterület lefedéséhez, tárolóedényeket és hulladékgyűjtőket.
A szivárgás megelőzése érdekében a fecskendők és az infúziós szerelékek gondos tárolást igényelnek.
A kiömlött vagy kiszivárgott oldatot fel kell törölni.
Óvintézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a személyzet terhes tagjai ne kerülhessenek érintkezésbe a gyógyszerrel.
Mindeképpen kerülni kell a készítmény bármilyen érintkezését a szemmel. Amennyiben a gyógyszer mégis a szembe kerül, azonnal öblítse ki a szemét fiziológiás nátrium-klorid oldattal. Irritáció esetén forduljon szemész szakorvoshoz. Bőrre kerülés esetén az érintett területet azonnal alaposan le kell öblíteni vízzel.
Az előkészítés befejezésekor minden szennyezett felületet alaposan le kell tisztítani és kezet, ill. arcot kell mosni.
Nincs inkompatibilitás a Vinorelbin Sandoz és az I-es típusú, átlátszó injekciós üvegek, a PVC vagy a PVC-ből készült infúziós szerelékek között.
A Vinorelbin Sandoz beadható lassú bolus injekcióban (6-10perc alatt) – 20-50ml fiziológiás nátrium-klorid oldattal vagy 50mg/ml-es (5%) glükózoldattal történt hígítás után; vagy rövid infúzióban (20-30perc alatt) – 125ml fiziológiás nátrium-klorid oldattal vagy 50mg/ml-es (5%) glükózoldattal történt hígítás után. A beadást követően minden alkalommal átmosásként legalább 250ml fiziológiás nátrium-klorid oldatos infúziót kell juttatni a vénába.
A Vinorelbin Sandoz kizárólag intravénásan adható be. A beadást megelőzően nagyon fontos meggyőződni arról, hogy a vénás kanül pontosan a véna lumenében legyen. Súlyos irritációt okozhat, ha Vinorelbin Sandoz a véna körüli szövetekbe kerül az intravénás beadás során. Ilyen esetben a beadást azonnal fel kell függeszteni, a vénát át kell mosni nátrium-klorid oldattal, és a fennmaradó dózist egy másik vénán keresztül kell beadni. Extravasatio esetén intravénás glükokortikoid adható a phlebitis kockázatának csökkentésére.
A beteg székletét és hányadékát megfelelő elővigyázatossággal kell kezelni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II/3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §–ának ga) pontja szerinti járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).