• Hepatitis B vírussal történő újrafertőződés megelőzése hepatitis B vírusfertőzés okozta májelégtelenség miatti májtranszplantációt követően, antivirális kezeléssel kombinálva.

• Hepatitis B fertőzés immunprofilaxisa:

• Nem immunizált személyek véletlen expozíciója esetén (azokat a személyeket is beleértve, akiknek az oltása hiányos vagy oltási státuszuk ismeretlen).

• Hemodializált betegeknél, amíg a védőoltás hatása nem alakul ki.

• Hepatitis B vírushordozó édesanyák újszülöttjeinél.

• Olyan személyeknél, akiknél védőoltást követően nem alakult ki immunválasz (nincs mérhető hepatitis B elleni antitestük) és akiknél a folyamatosan fennálló hepatitis B fertőzési veszély miatt folyamatos prevenció szükséges.

Figyelembe kell venni továbbá az intravénás humán hepatitis B immunglobulinok megfelelő használatára vonatkozó hivatalos ajánlásokat is.

Adagolás

Hepatitis B vírussal történő újrafertőződés megelőzése hepatitis B fertőzés okozta májelégtelenség miatti májtranszplantációt követően.

Felnőttek

10000 NE a transzplantáció napján, a perioperatív időszakban;

majd 2000-10000 NE/nap 7 napig;

és ezután szükség szerint adagolva 100-150 NE/l feletti ellenanyag titer fenntartásához HBV-DNS negatív betegeknél, illetve 500 NE/l feletti ellenanyag titer fenntartásához HBV-DNS pozitív betegeknél.

Gyermekek és serdülők

Az adagolást a testfelszín figyelembevételével kell meghatározni, 10000 NE/1,73 m² adagolás alapján.

Hepatitis B fertőzés immunprofilaxisa:

• Hepatitis B fertőzés megelőzése nem immunizált személyek véletlen expozíciója esetén:

legalább 500 NE az expozíció intenzitásától függően, az expozíciót követően minél hamarabb, lehetőleg 24-72 órán belül.

• Hepatitis B fertőzés immunprofilaxisa hemodializált betegeknél:

8-12 NE/ttkg, maximum 500 NE kéthavonta, a vakcinációt követő szerokonverzió bekövetkeztéig.

• Hepatitis B fertőzés megelőzése Hepatitis B vírushordozó édesanyák újszülöttjeinél a születéskor, vagy a születést követően amint lehetséges:

30-100 NE/ttkg. A klinikai gyakorlatban az intramuscularis beadási mód preferált minden olyan esetben, amikor a beadást többször meg kell ismételni ahhoz, hogy a vakcinációt követően kialakuljon a szerokonverzió. A hepatitis B immunglobulin adása addig ismételhető, míg az oltás után a szerokonverzió be nem következik.

A fenti esetek mindegyikében kifejezetten ajánlott a hepatitis B vírus elleni aktív immunizálás. A védőoltás első adagja beadható a humán hepatitis B immunglobulin adásával azonos napon, csak különböző helyre.

• Olyan személyeknél, akiknél védőoltást követően nem alakult ki immunválasz (nincs mérhető hepatitis B elleni antitestük) és akiknél a folyamatosan fennálló hepatitis B fertőzési veszély miatt folyamatos prevenció szükséges:

felnőttek esetén 500 NE, gyermekeknél 8 NE/ttkg adandó kéthavonta; legalacsonyabb protektív ellenanyag titernek 10 mNE/ml tekinthető.

Figyelembe kell venni továbbá az intravénás humán hepatitis B immunglobulin hivatalos ajánlásokban javasolt dózisát és adagolási rendjét is.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A VENBIG-et intravénás infúzióban kell alkalmazni. A kezdő adagolási sebesség 0,46‑0,92ml/ttkg/óra (ez például egy 65 kg-os beteg esetén 10-20 csepp/perc) az első 20-30 percben. Lásd 4.4 pont. Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg ezt jól tolerálja, akkor az adagolási sebességet fokozatosan maximum 1,85ml/ttkg/óra sebességig (ez egy 65 kg-os beteg esetén 40 csepp/perc) lehet emelni az infúzió fennmaradó részére.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulinok) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Olyan, szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akiknél IgA elleni antitestek alakultak ki, mivel esetükben IgA tartalmú készítmény beadása anaphylaxiát eredményezhet.

A betegek szérum anti-HBs ellenanyag szintjét rendszeresen kell ellenőrizni.

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének elősegítése érdekében egyértelműen fel kell jegyezni a beadott készítmény nevét és gyártási tételszámát.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A potenciális szövődmények gyakran elkerülhetők:

• ha először lassan adják be az immunglobulint és így meggyőződnek róla, hogy a beteg nem érzékeny az immunglobulinra (a beadás sebessége: 0,46 – 0,92 ml/ttkg/óra)

• amennyiben a beteget az infúzió alkalmazásának időtartama alatt gondosan monitorozzák minden előforduló tünet tekintetében. Különös tekintettel azokra a betegekre, akik először kapnak immunglobulint vagy akiket egy másik IVIg készítményről állítanak át erre a gyógyszerre vagy akiknél hosszú idő telt el az előző infúzió adása óta, az első infúzió időtartama alatt és azt követően egy órán keresztül monitorozni kell az esetlegesen előforduló mellékhatások jelei tekintetében. Minden más beteget a beadást követően legalább 20 percig kell megfigyelés alatt tartani.

Az IVIg alkalmazása minden beteg esetében szükségessé teszi:

• a megfelelő hidráltság biztosítását az IVIg infúzió megkezdése előtt

• az ürített vizeletmennyiség monitorozását

• a szérum kreatininszint monitorozását

• az egyidejű kacsdiuretikum alkalmazás elkerülését.

Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúziót. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ.

Infúzióval összefüggő reakciók

Bizonyos mellékhatások (például fejfájás, kipirulás, hidegrázás, izomfájdalom, zihálás, tachycardia, derékfájás, hányinger és hypotensio) az infúzió sebességével állhatnak kapcsolatban. A 4.2 pontban javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A beteget az infúzió teljes ideje alatt gondosan ellenőrizni kell, és figyelni kell bármilyen tünet előfordulását.

Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő:

• ha az infúzió sebessége magas

• hypo- vagy agammaglobulinaemia esetén, IgA-hiány fennállása mellett vagy anélkül.

Túlérzékenység

Valódi túlérzékenységi reakciók ritkán fordulnak elő.

A VENBIG kis mennyiségben IgA-t tartalmaz. IgA-t tartalmazó vérkészítmény beadását követően IgA ellenes antitestek képződhetnek és anafilaxiás reakció előfordulhat az IgA-hiányos betegeknél. A kezelőorvosnak ezért mérlegelnie kell a VENBIG-terápia előnyeit a túlérzékenységi reakciók lehetséges kockázataival szemben.

A humán hepatitis B immunglobulin készítmény ritka esetekben vérnyomáseséssel járó anafilaxiás reakciót válthat ki akkor is, ha a korábbi immunglobulin-kezelést a betegek jól tolerálták.

A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, mint például a csalánkiütés, a generalizált urticaria, a mellkasi szorító érzés, a zihálás, a hypotensio és az anafilaxia. A szükséges kezelés a mellékhatás jellegétől és súlyosságától függ.

Allergiás vagy anafilaxiás reakció gyanúja esetén az infundálást azonnal abba kell hagyni. Sokk esetén az elfogadott szakmai irányelveknek megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Szerológiai vizsgálatok befolyásolása

Az immunglobulin alkalmazását követően a beteg vérében átmenetileg megemelkedik a készítménnyel passzív módon bejuttatott különböző antitestek szintje, ami álpozitív eredményekhez vezethet szerológiai vizsgálatoknál.

A vörösvértest antigének (pl. A, B, D) elleni ellenanyagok passzív bevitele befolyásolhatja egyes vörösvértest elleni antitestek kimutatására irányuló szerológia vizsgálatok eredményét, mint például az antiglobulin tesztet (Coombs-teszt).

Fertőző ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából nyert készítmények alkalmazásából eredő fertőzések elkerülésének standard eljárásai magukban foglalják a donorok kiválasztását, az egyedi donor-vér és plazma‑keverékeknek a fertőzések specifikus markerei irányába történő szűrését, és a hatékony gyártási eljárásokat a vírusok inaktiválására/eltávolítására.

Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén nem lehet teljes mértékben kizárni a fertőző ágensek átvitelének lehetőségét. Ez vonatkozik ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV) esetében és a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) esetében is.

A burokkal nem rendelkező vírusok esetében, mint amilyen a Parvovírus B19 is, ezen eljárások hatékonysága korlátozott lehet.

A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy immunglobulin-kezelés során nem fordult elő hepatitisA vagy Parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom jelentősen hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Kifejezetten ajánlott minden egyes VENBIG-kezelés alkalmával a készítmény nevének és gyártási számának dokumentálása, hogy a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat követhető legyen.

Fontos információ a VENBIG egyes összetevőiről

Ez a gyógyszer 10 ml-es injekciós üvegenként legfeljebb 39 mg, illetve 45 ml-es injekciós üvegenként legfeljebb 175,5 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátrium bevitel 1,9%, illetve 8,7%-ának felnőtteknél.

Ez a gyógyszer milliliterenként legfeljebb 92 mg (91,9 mg/ml) szacharózt tartalmaz, ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknél akut veseelégtelenség veszélye áll fenn.

A következő mellékhatásokat a humán normál intravénás immunglobulinok (IVIg) alkalmazása során figyelték meg:

Thromboembolia

Klinikai bizonyítékok állnak rendelkezésre az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események pl. myocardialis infarctus, agyi érkatasztrófa (a stroke-ot is beleértve), tüdőembolia és mélyvénás thrombosis közötti összefüggésről, amelyről feltételezik, hogy fokozott kockázatú betegeknél a vér viszkozitásának az immunglobulinok gyors beáramlása miatti relatív fokozódásával kapcsolatos. Körültekintően kell rendelni és infundálni az IVIg-et elhízott betegeknek és olyanoknak, akik a thrombotikus események szempontjából eleve kockázatnak vannak kitéve (pl. előrehaladott életkor, hypertonia, diabetes mellitus és érbetegségek, illetve thrombotikus epizódok a kórtörténetben, szerzett vagy veleszületett thrombophiliás rendellenességek, elhúzódó immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér viszkozitását fokozó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázata esetén az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és legkisebb dózisban kell alkalmazni.

Akut veseelégtelenség

Az IVIg-terápiában részesülő betegeknél beszámoltak akut veseelégtelenség kialakulásáról. A legtöbb esetben a kockázati tényezők azonosításra kerültek, pl. előzetesen fennálló veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszerek, illetve 65 év feletti életkor.

A veseműködést jelző paramétereket ki kell értékelni az IVIg-infúzió beadása előtt – különösen olyan betegeknél, akiknél az akut veseelégtelenség kialakulásának potenciálisan megnövekedett kockázata áll fenn – majd megfelelő időközönként ismét ellenőrizni kell. Akut veseelégtelenség kockázata esetén az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és legkisebb dózisban kell alkalmazni. Vesekárosodás esetén mérlegelni kell az intravénás immunglobulin készítmény adásának leállítását.

Noha a vesefunkció romlásáról vagy akut veseelégtelenségről több olyan, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező intravénás immunglobulin készítmény alkalmazása kapcsán beszámoltak, melyek különböző stabilizáló segédanyagot tartalmaztak, pl. szacharózt, glükózt vagy maltózt, a legtöbb eset azonban azoknál a készítményeknél fordult elő, amelyek stabilizátorként szacharózt tartalmaztak. A veszélyeztetett betegek esetében megfontolandó olyan IVIg-készítmények használata, amelyek nem tartalmazzák ezeket a segédanyagokat. A VENBIG szacharózt tartalmaz (lásd 2. pont).

Asepticus meningitis szindróma (AMS)

Az IVIg-terápiával összefüggésben asepticus meningitis szindrómát jelentettek. A szindróma rendszerint néhány órával, legkésőbb 2nappal az IVIg-kezelés megkezdése után jelentkezik. A pozitív liquor vizsgálatot gyakran kíséri pleocytosis, ahol elsősorban a granulocyta sorozatból származó sejtek száma akár a több ezer sejt/mm³ értéket is elérheti, a fehérjeszintek pedig akár több száz mg/dl értékre emelkedhetnek.

A meningitis egyéb okainak kizárása érdekében az ilyen jelekkel és tünetekkel rendelkező betegeket alapos neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, beleértve a liquor vizsgálatát is.

Az IVIg-kezelés abbahagyása néhány napon belül az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte.

Haemolyticus anaemia

Az IVIg készítmények vércsoportantitesteket tartalmazhatnak, amelyek hemolizinként viselkedhetnek és in vivo a vörösvértestek immunglobulinnal való beborítását idézhetik elő, ezáltal pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt), és ritkán haemolysist okozhatnak. Az IVIg-terápiát követően haemolyticus anaemia alakulhat ki a fokozott vörösvértest-szekvesztráció következtében. Az IVIg-kezelésben részesülő betegeknél ellenőrizni kell a haemolysis klinikai jeleit és tüneteit.

Neutropenia/Leukopenia

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek IVIg-kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7-14napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás(Transfusion related acute lung injury, TRALI)

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél néhány esetben akut, nem cardialis eredetű pulmonalis oedemáról (transfusion related acute lung injury – TRALI) számoltak be. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1-2órán belül. Ezért az IVIg-t kapó betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.

Gyermekek és serdülők

Nincs szükség különleges intézkedésre vagy monitorozásra.

Élő, gyengített vírust tartalmazó vakcinák

Az immunglobulin alkalmazása 3 hónapon át befolyásolhatja az élő, gyengített vírust tartalmazó vakcinák (mint kanyaró, rubeola, mumpsz, bárányhimlő) hatására kialakuló immunválaszt. A készítmény beadását követően ezért legalább 3 hónap elteltével szabad csak élő, gyengített vírust tartalmazó vakcinákat alkalmazni.

A humán hepatitis B immunglobulin készítményt az ilyen élő, gyengített vírust tartalmazó vakcinával történő oltást követően 3-4 héttel kell beadni. Amennyiben mégis ebben az időszakban szükséges humán hepatitis B immunglobulin alkalmazása, a vakcinációt 3 hónappal a készítmény beadását követően meg kell ismételni.

Gyermekek és serdülők

Célzott kölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek a gyermekek és serdülők körében.

Terhesség

A készítmény humán terhesség alatti alkalmazásának biztonságossága nincs alátámasztva kontrollos klinikai vizsgálatokkal, ezért a terhesség időszakában csak kellő körültekintéssel alkalmazható. Az IVIg készítmények átjutnak a placentán, a harmadik trimeszterben fokozott mértékben. A klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az immunglobulinok alkalmazásának valószínűleg nincsenek káros hatásai a terhesség lefolyására, a magzatra vagy az újszülöttre.

Szoptatás

A VENBIG szoptatás alatti alkalmazásának biztonságossága nincs alátámasztva kontrollos klinikai vizsgálatokkal, ezért szoptatás időszakában csak kellő körültekintéssel alkalmazható.

Az immunglobulinok kiválasztódnak az anyatejbe, és hozzájárulhatnak a csecsemő védelméhez. Nem várható káros hatás a szoptatott újszülöttekre/csecsemőkre.

Termékenység

A klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az immunglobulinok alkalmazásának nem várhatóak káros hatásai a termékenységre.

A VENBIG nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A kezelés során mellékhatásokat észlelő betegnek meg kell várnia, amíg ezek elmúlnak, mielőtt gépjárművet vezetne vagy gépeket kezelne.

A biztonságossági profil összefoglalása

Humán hepatitis B immunglobulint tartalmazó intravénás készítmények alkalmazása során fellépő, klinikailag jelentős mellékhatások a következők lehetnek: túlérzékenység, anafilaxiás sokk és akut veseelégtelenség.

Egyéb lehetséges mellékhatások, melyek előfordulhatnak intravénás humán hepatitisB immunglobulint tartalmazó készítmények alkalmazása során: fejfájás, tachycardia, hypotensio, hányinger, hányás, bőrreakciók, bőrpír, viszketés, ízületi fájdalom, láz, rossz közérzet és hidegrázás.

Az intravénásán alkalmazott humán normál immunoglobulinok által okozott mellékhatások körébe tartoznak, csökkenő gyakoriság sorrendjében (lásd még a 4.4 pontot):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és mérsékelt deréktáji fájdalom;

• reverzíbilis hemolyticus reakciók, különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél, és (ritkán) tranzfúziót szükségessé tevő hemolyticus anaemia;

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesés és izolált esetekben anafilaxiás sokk, még akkor is, ha a beteg korábbi alkalmazás során nem mutatott túlérzékenységi reakciót;

• (ritkán) átmeneti bőrreakciók (ideértve a cutan lupus erythematosust is – gyakoriság nem ismert);

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint például myocardialis infarctus, stroke, tüdőembolia, mélyvénás thrombosis;

• reverzíbilis asepticus meningitis;

• megemelkedett szérum kreatininszint és/vagy akut veseelégtelenség;

• transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti osztályozását követi (szervrendszerenkénti csoportosítás és ajánlott kifejezés) és tartalmazza a humán hepatitis B immunglobulin intravénás alkalmazása során fellépő mellékhatásokat.

A gyakoriságok értékelése a következő kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori(≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Nincs értékelhető mennyiségű adat klinikai vizsgálatokból a mellékhatások gyakoriságának megállapítására.

Az alábbi adatok összhangban vannak a humán hepatitis B immunglobulin intravénás készítmény biztonságossági profiljával, és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokon alapulnak. Mivel a forgalomba hozatalt követő mellékhatás jelentés önkéntes és bizonytalan létszámú betegcsoportból származik, így a mellékhatások gyakoriságát nem lehetséges megbízható módon megbecsülni.

A szövetátültetés (graft) utáni újrafertőződés megelőző terápiája során nagyon ritka esetben intolerancia reakció előfordulhat, mely a két alkalmazás közötti megnövekedett időtartam miatt alakulhat ki. A fertőző ágensek átvitelével kapcsolatos biztonságossági információkat lásd a 4.4pontban.

Gyermekek és serdülők

Jóllehet nincs rendelkezésre álló adat gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan, azonban a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan nem különbözik gyermekek és serdülők esetében a felnőttekétől.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás következményei nem ismertek. Az IVIg túladagolás folyadék-túlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegek esetében, ideértve az idős, valamint a szívműködési vagy veseműködési zavarban szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).