Koraszülöttek respiratorikus distress szindrómájának (RDS) kezelése.

Profilaktikusan alkalmazható azoknál a koraszülött csecsemőknél, akiknél fennáll a RDS kockázata.

A kezelést az RDS diagnosztizálása után a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.

Kezdő dózisnak egyszeri 100 - 200 mg/ttkg (1,25 - 2,5 ml/ttkg) alkalmazása javasolt. Azoknál az újszülötteknél, akiknél az intubálás nem szüntethető meg és az RDS az oka a légzési állapot változatlanságának vagy romlásának, további két 100 mg/ttkg dózis adható 12 órás intervallumban (a maximálisan megengedett összes mennyiség: 300 - 400 mg/ttkg).

100 - 200 mg/ttkg egyszeri dózis adandó a születést követően minél hamarabb (lehetőleg 15 percen belül). Ha az újszülött RDS miatt mechanikai lélegeztetést igényel, további egyenként 100 mg/ttkg mennyiség adható 6 - 12 órával az első adag után, és ezt követően 12 órával később (a maximálisan megengedett összes mennyiség: 300‑400 mg/ttkg).

A készítményt kizárólag a koraszülött csecsemők ellátásában, újraélesztésében és állapotának stabilizálásában képzett és jártas személy alkalmazhatja.

Endotracheopulmonális úton kell beadni csecsemőknek, akiknek szívfrekvenciáját, artériás oxigénkoncentrációját és oxigén szaturációját folyamatosan monitorozzák.

A Curosurf azonnal használható injekciós üvegekben kerül forgalomba, melyeket hűtőszekrényben, 2°C ‑8°C között kell tárolni. Közvetlenül a felhasználás előtt az injekciós üveget szobahőmérsékletre fel kell melegíteni, pl. úgy, hogy néhány percig a kezünkben tartjuk. Az injekciós üveg rázását elkerülve, azt finoman többször fejjel lefelé kell fordítani, hogy tökéletesen homogén szuszpenziót nyerjünk.

A szuszpenziót az injekciós üvegből steril tűvel és fecskendővel kell felszívni a 6.6 pontban leírtaknak megfelelően.

A Curosurf az alábbi módokon juttatható be:

a) Az újszülöttet levéve a lélegeztető gépről

Az újszülöttet rövid időre levéve a lélegeztető gépről egyszeri adagként 1,25- 2,5 ml/kg (100‑200mg/ttkg) mennyiséget kell az endotracheális tubuson keresztül a trachea alsó traktusába fecskendezni. A gyógyszer beadása után kb. 1 perces ballonos lélegeztetés szükséges, majd folytatható az újszülött gépi lélegeztetése ugyanazokkal a beállításokkal, mint a beadás előtt.

További adagok (1,25 ml/kg) ugyanilyen módon beadhatók, ha szükséges.

b) Anélkül, hogy az újszülöttet levennénk a lélegeztető gépről

Egyszeri adagként 1,25- 2,5 ml/kg (100 - 200mg/ttkg) mennyiséget kell közvetlenül a trachea alsó traktusába fecskendezni egy katéteren át, amit a szívócsatlakozón át kell az endotrachealis tubusba vezetni. További adagok (1,25 ml/kg) ugyanilyen módon beadhatók, ha szükséges.

c) INSURE technikával (INtubáció, SURfactans, Extubáció)

Harmadik lehetőségként még a szülőszobán, a mechanikus lélegeztetés megkezdése előtt, beadható a gyógyszer az endotrachealis tubuson keresztül. Ekkor ballonos lélegeztetést kell alkalmazni és megfontolható az extubálás és CPAP-ra való áttérés akár a szülőszobán, akár az újszülött osztályos felvétel után.

d) Vékony katéterrel végzett, kevésbé invazív surfactans beadás (Less Invasive Surfactant Administration, LISA)

Spontán lélegző koraszülöttek esetében a Curosurf beadható vékony katéteren keresztül is, az úgynevezett kevésbé invazív surfactans beadási (Less Invasive Surfactant Administration, LISA) technikával. Az adagok megegyeznek az a), b) és c) pontban foglalt eljárásoknál szereplőkkel. A CPAP lélegeztetésben részesülő csecsemő tracheájába kis átmérőjű katétert vezetnek a folyamatos spontán légzés biztosítása és a hangszalagok közvetlen laringoszkópos vizualizálása mellett. A Curosurf-ot egyszeri bólusban, 0,5-3perc alatt kell becsepegtetni. A Curosurf becsepegtetése után a tubust azonnal el kell távolítani. A CPAP kezelést az eljárás teljes időtartama alatt folytatni kell.

CE jelöléssel ellátott, erre a célra szolgáló vékony katéterrel kell végezni a surfactans beadását.

Különleges betegcsoportok

Vese-vagy májkárosodás

A Curosurf biztonságosságát és hatásosságát vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.

A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Specifikus ellenjavallat nem ismert.

A Curosurf kezelés megkezdése előtt a csecsemő általános állapotát stabilizálni kell.

Ugyancsak javasolt az acidosis, hypotensio, anaemia, hypoglycaemia és hypothermia rendezése is.

Visszacsorgás esetén a Curosurf alkalmazását le kell állítani és szükség esetén meg kell növelni a csúcs belégzési nyomást a lélegeztető gépen, amíg az endotrachealis tubus ki nem tisztul.

Azoknál az újszülötteknél, akiknek légzése a beadás alatt vagy röviddel az után jelentősen romlik, a nyálka eltömíthette az endotrachealis tubust, különösen, ha már a gyógyszer beadása előtt is jelentős volt a váladéktermelődés a tüdőben. Az endotrachealis tubusban a nyákdugó kialakulásának veszélyét csökkentheti, ha a beadás előtt leszívják a váladékot. Ha fennáll az endotrachealis tubus elzáródásának gyanúja, és leszívással nem szüntethető meg az elzáródás, az endotrachealis tubust azonnal ki kell cserélni.

A beadást követően azonban a tracheaváladék aspirációja nem ajánlatos legalább 6 órán át, kivéve az életveszélyes állapotokat.

Bradycardia, hypotensio és csökkent oxigénszaturáció esetén a Curosurf adását abba kell hagyni, és mérlegelni kell, illetve meg kell kezdeni a megfelelő beavatkozásokat a szívfrekvencia normalizálására (lásd 4.8). Stabilizálást követően, a vitális jelek megfelelő monitorozása mellett, az újszülött tovább kezelhető.

A Curosurf alkalmazását követően a pulmonalis compliance (mellkas expanzió) és az oxigenizáció rövid időn belül javulhat, ami miatt a lélegeztetési beállítások gyors módosítására lehet szükség.

Az asszisztált lélegeztetést nem szabad hirtelen leállítani, hogy ne nőjön az apnoe kockázata.

Az alveoláris gázcsere javulása az artériás oxigénkoncentráció gyors növekedését eredményezheti, ezért a belélegzett oxigén mennyiségét, a hyperoxia elkerülése érdekében, azonnal módosítani kell. A megfelelő véroxigenizációs értékek fenntartása érdekében az időről-időre elvégzett vérgáz vizsgálat mellett a transcutan PaO2 vagy az oxigénszaturáció monitorozása ugyancsak javasolt.

Nazális CPAP (CPAP – folyamatos pozitív légúti nyomás) alkalmazható a kezelés folytatásához, de csak a megfelelő felszereléssel rendelkező intézményekben.

A surfactans-szal kezelt újszülötteket az esetleges fertőzés tüneteinek időben történő észlelése érdekében szoros megfigyelés alatt kell tartani. A fertőzés legelső jelére a csecsemőnél azonnal meg kell kezdeni a megfelelő antibiotikus terápiát.

Ha a Curosurf kezelésre az újszülött nem megfelelően reagál vagy gyors visszaesés tapasztalható, a következő dózis beadása előtt célszerű mérlegelni annak lehetőségét, hogy esetleg a koraszülött állapottal járó egyéb szövődmény, például nyitott ductus arteriosus vagy egyéb tüdőbetegség, például tüdőgyulladás állhat fenn.

Idő előtti (több mint 3 héttel a születés előtti) burokrepedés után született újszülötteknél pulmonalis hypoplasia fordulhat elő, és nem biztos, hogy optimális reakciót mutatnak az exogén surfactansra.

A surfactans beadása várhatóan csökkenti a RDS súlyosságát, de nem várható, hogy teljesen kizárja a koraszülés miatti morbiditást és mortalitást, hiszen a koraszülött újszülöttek fejletlenségük miatt egyéb komplikációnak is ki vannak téve.

A Curosurf beadását követően az agy elektromos aktivitásának átmeneti, 2-10 percig tartó csökkenését jegyezték fel. Ezt csak egy vizsgálatban figyelték meg és jelentősége nem tisztázott.

A Curosurf LISA-technikával végzett beadásakor a bradycardia, az apnoe és a csökkent oxigén szaturáció előfordulási gyakoriságának fokozódásáról számoltak be. Ezek az események általában rövid időtartamúak, nem járnak következményekkel a beadás során, és könnyen kezelhetők. Amennyiben ezek az események súlyossá válnának, a surfactans beadását abba kell hagyni, és meg kell kezdeni a komplikációk kezelését.

Surfactans prophylaxis csak megfelelő felszereltséggel rendelkező szülőszobán végezhető, az alábbi ajánlásoknak megfelelően:

• Csaknem minden 27 hetesnél rövidebb terhesség után született gyermeknek prophylaxis javasolt (a születést követően 15 percen belül);

• 26 hetesnél idősebb, de kevesebb, mint 30 hetes terhesség után született gyermekeknél a prophylaxis megfontolandó, ha szülőszobán intubáció válik szükségessé, vagy ha a szülés előtt az anyánál nem alkalmaztak kortikoszteroidot;

• Ha a szülés előtt adtak kortikoszteroidokat, a surfactans kezelés csak akkor alkalmazható, ha az RDS kialakul;

- Az egyéb rizikófaktorokat figyelembe véve, a prophylaxis akkor is javasolt, ha a koraszülöttnél az RDS egyéb kockázati tényezőinek valamelyike jelen van: perinatalis asphyxia; cukorbeteg anya; ikerterhesség; fiú újszülött; öröklött RDS hajlam; császármetszés.

Minden más koraszülöttnél a surfactans alkalmazása korai életmentő beavatkozásként, vagy egyéb válogatott esetekben ajánlott.

Nem áll rendelkezésre információ arra vonatkozóan, hogy milyen hatással van, ha kezdő adagként 100‑200mg/ttkg-tól eltérő dózist alkalmaznak, a készítményt nem 12 óránként, hanem annál gyakrabban adják be, vagy a Curosurf kezelést több mint 15 órával az RDS diagnózisa után kezdik meg.

A Curosurf alkalmazását nem vizsgálták súlyos hypotensioban szenvedő koraszülötteknél.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Kölcsönhatás nem ismert.

4.6 Terhesség és szoptatás

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

A klinikai vizsgálatok alatt és a forgalmazás óta jelentett mellékhatások szervrendszerenként és az alábbi gyakorisági beosztás szerint kerülnek megadásra:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100)

Ritka (≥1/10000 –<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az apnoe és a szepszis az újszülött éretlenségének következménye is lehet.

A Curosurf beadását követő koponyaűri vérzések előfordulása összefüggést mutatott az átlagos artériás vérnyomáscsökkenésével és az artériás oxigenizáció korai csúcsaival (PaO2). A magas PaO2 csúcsértékek kialakulását célszerű megelőzni olymódon, hogy a beadást követően azonnal módosítják a lélegeztető gép beállításait.

A klinikai vizsgálatokban a ductus arteriosus záródás elmaradásának előfordulása kissé növekedő tendenciát mutatott Curosurf‑fal kezelt csecsemőkben (csakúgy, mint más surfactansoknál).

A Curosurf fehérje összetevőjével szemben antitestek termelődését figyelték meg, de eddig nem igazolódott, hogy ennek bármilyen klinikai jelentősége lenne.

Koraszülötteknél – az intenzív osztályos beavatkozások ellenére – nagy incidenciával fordul elő agyvérzés és agyi ischaemia, amit periventricularis leukomalaciaként írtak le; valamint hemodinamikai anomáliák, mint perzisztáló magzati keringés (nyitott ductus arteriosus). Ezek az újszülöttek a lokális fertőzések, pl. pneumonia, és a szeptikus állapotok fokozott veszélyének is ki vannak téve.

A perinatalis időszakban epilepsziás rohamok is előfordulhatnak.

Haematologiai és elektrolit rendellenességek szintén gyakran észlelhetők koraszülötteknél, amiket egy súlyos betegség vagy a mechanikus lélegeztetés még tovább ronthatnak. A betegség súlyosságával és a reoxigenizációhoz szükséges mechanikus lélegeztetéssel közvetlen összefüggésben még a következők is felléphetnek: pneumothorax, pulmonalis interstitialis emphysema és pulmonalis haemorrhagia. Végül, a hosszan alkalmazott magas oxigénkoncentráció, ill. a mechanikus lélegeztetés bronchopulmonalis dysplasia és retinopathia kifejlődéséhez vezethet.

LISA technika

Klinikai vizsgálatok során a szokásos kezelésben részesülő kontrollcsoportokhoz képest a LISA‑csoportban gyakoribb volt néhány átmeneti és enyhe, a beadás során következményekkel nem járó nemkívánatos esemény, konkrétan: az oxigénszaturáció csökkenése (57,4% a LISA csoportban, 26,6% a kontrollcsoportban), apnoe (21,8% vs 12,8%), bradycardia (11,9% vs 2,8%), a szájnál megjelenő nyálhab (21,8 vs 2,8%), köhögés (7,9% vs 0,9%), félrenyelés (6,9% vs 1,8 %) és tüsszentés (5% vs 0). Ezt a különbséget a két csoport között az magyarázhatja, hogy a szokásos ellátásban részesülő csoportokhoz képest a LISA-csoportokban alacsonyabb gyakorisággal alkalmaztak szedációt.

Ezen események többsége könnyen kezelhető volt.

Egy spontán összehasonlító klinikai vizsgálatban (NINSAPP) néhány esetben sebészeti beavatkozást igénylő necrotizáló enterocolitist (8,4% abban a csoportban, amelyben a LISA technikát alkalmazták és 3,8% a szokásos alkalmazással – intubáció/gépi lélegeztetés- kezelt csoportban) és sebészeti beavatkozást igénylő focalis intestinalis perforatiot (11,2% a LISA csoportban és 10,6% a standard csoportban) jelentettek, azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a csoportok között. Ezek az események lehettek akár a koraszülés szövődményei vagy ezen koraszülötteknél alkalmazott egyéb kezelések következményei.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A Curosurf adagolásával kapcsolatban nem érkeztek túladagolással összefüggésbe hozható visszajelzések. Azonban a véletlen túladagolás esetleges előfordulásakor, és csak ha erre utaló egyértelmű klinikai jelek mutatkoznak az újszülött légzésén, ventilációján vagy oxigenizációján, a szuszpenzió maradékát ki kell szívni, amennyire csak lehet, majd az újszülött számára támogató kezelést kell biztosítani, különös tekintettel a folyadék- és elektrolit-háztartás egyensúlyára.