SOMATULINE AUTOGEL 60 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SOMATULINE 60 MG
A Somatuline Autogel alkalmazása az alábbiakban javallt:
-
Acromegaliában szenvedő betegek hosszú távú kezelésére azokban az esetekben, amikor a keringő növekedési hormon (Growth Hormone, röviden:(GH) és/vagy az inzulinszerű növekedési hormon (Insulin-like Growth Factor-1, röviden: IGF-1) szintje nem normalizálódik a sebészi beavatkozás és/vagy a radioterápia után, illetve minden betegnél, akiknél a sebészi beavatkozás és/vagy a radioterápia nem jön szóba.
-
Az acromegaliához társuló tünetek enyhítésére.
-
Neuroendokrin tumorokhoz társuló tünetek kezelésére (NET).
-
Középbél-, pancreas- és ismeretlen, de bizonyítottan nem utóbél-eredetű gastroentero-pancreaticus neuroendokrin tumorok (GEP-NET) első fokozatának és a második fokozat meghatározott alcsoportjának (Ki67 index legfeljebb 10%) kezelésére, felnőttek inoperábilis, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus betegsége esetén (lásd 5.1 pont).
Adagolás
Acromegalia és neuroendokrin tumorokhoz társuló tünetek (NET) kezelése:
A javasolt kezdő adag 60–120 mg, 28 naponta adagolva.
Ezt követően a dózist egyénileg kell beállítani a beteg válaszának megfelelően (amit a tünetek és/vagy a GH/IGF-1 szintjének csökkenéséből állapítanak meg).
Ha a kívánt hatást nem sikerült elérni, a dózis emelhető.
Ha a kívánt hatást elérték (a GH szint 1 ng/ml alatti, az IGF-1 szintje normalizálódott és/vagy a tünetek megszűntek), a dózis csökkenthető.
Azoknál a betegeknél, akik a szomatosztatin analóg kezelésre jól reagálnak, a Somatuline Autogel 120mg-os hatáserősség beadási gyakorisága 42–56 napra módosulhat.
Például a 28 naponként adott 60mg-os Somatuline Autogel injekcióval jól kontrollált betegek kezelhetők 56 naponként 120 mg-os Somatuline Autogel injekcióval;
és a 28 naponként adott 90mg-os Somatuline Autogel injekcióval jól kontrollált betegek is kezelhetők 42naponként adott 120mg-os Somatuline Autogel injekcióval.
A tünetek hosszú távú monitorozását a klinikai állapotnak megfelelően kell végezni. A GH és IGF-I szintek meghatározását rutinszerűen el kell végezni minden akromegáliában szenvedő betegnél.
Középbél-, pancreas- és ismeretlen, de bizonyítottan nem utóbél-eredetű gastroentero-pancreaticus neuroendokrin tumorok (GEP-NET) első fokozatának és a második fokozat meghatározott alcsoportjának (Ki67 index legfeljebb 10%) kezelésére, felnőttek inoperábilis, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus betegsége esetén:
Az ajánlott dózis egy Somatulin Autogel 120 mg injekció, 28 naponta adagolva. A Somatulin Autogel-kezelést addig kell folytatni, ameddig szükséges a daganat megfelelő kontroll alatt tartása céljából.
Vesekárosodás és/vagy májkárosodás:
Vesekárosodásban vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges az adagolás módosítása a lanreotid széles terápiás ablaka miatt (lásd 5.2 pont).
Idősek:
Idős betegeknél nem szükséges az adagolás módosítása a lanreotid széles terápiás ablaka miatt (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők:
A Somatuline Autogel biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők körében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
A Somatuline Autogelt mély subcutan injekcióként kell beadnia a tompor felső-külső kvadránsába vagy a comb felső-külső részébe.
Azoknak a betegeknek, akik stabil dózist kapnak a Somatuline Autogelből, megfelelő oktatás után a beteg maga vagy más betanított személy is beadhatja az injekciót. Ön-injekciózás esetén az injekciózás a comb felső-külső részébe történjen.
A beteg vagy betanított személy általi injekciózásról egészségügyi szakembernek kell döntenie.
Tekintet nélkül az injekció beszúrási helyére, a bőrt nem szabad ráncolni, a tűt teljes hosszában, gyorsan be kell szúrni merőlegesen a bőrre.
Az injekciózás helyét váltogatni kell a jobb és bal oldal között.
A készítmény hatóanyagával, szomatosztatinnal vagy rokon peptidekkel, valamint a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Cholelithiasis és annak szövődményei:
A lanreotid csökkentheti az epehólyag motilitását és epekő kialakulásához vezethet, ezért a betegek időszakos ellenőrzése szükséges.
A forgalomba hozatalt követően epekövek előfordulását jelentették, amelyek szövődményeket, köztük cholecystitist, cholangitist és pancreatitist okoztak, ezáltal cholecystectomia vált szükségessé a lanreotid-kezelésben részesülő betegeknél. Ha a cholelithiasis szövődményeinek gyanúja merül fel, a lanreotid-kezelést abba kell hagyni és megfelelő terápiát kell alkalmazni.
-
Hyperglykaemia és hypoglykaemia:
Humán- és állatokon végzett farmakológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a lanreotid – mint a szomatosztatin és analógjai – gátolja az inzulin és a glukagon szekrécióját. Ennek következtében a lanreotiddal kezelt betegek hypoglykaemiát vagy hyperglykaemiát tapasztalhatnak. A vércukorszintet ellenőrizni kell a lanreotid-kezelés bevezetésekor, vagy amikor az adagolás változik, illetve szükséges az antidiabetikus kezelés megfelelő módosítása.
-
Hypothyreosis:
A pajzsmirigyfunkció kismértékű csökkenése tapasztalható acromegaliás betegeknél a lanreotid-kezelés alatt, bár a klinikai hypothyreosis ritka. Ha klinikailag indikált, a pajzsmirigyfunkciót ellenőrizni kell.
-
Bradycardia:
Kardiológiai betegségben nem szenvedő betegeknél a lanreotid a szívverés lassulását okozhatja, ami nem feltétlenül éri el a bradycardia szintjét. Azoknál a betegeknél, akiknél kardiológia betegség már a lanreotid-kezelést megelőzően fennállt, előfordulhat sinus bradycardia. Körültekintően kell eljárni, amikor lanreotid-kezelést vezetünk be bradycardiában szenvedő betegeknél (lásd 4.5 pont).
-
Pancreas működés:
Exokrin hasnyálmirigy elégtelenséget (pancreatic exocrine insufficiency, PEI) figyeltek meg néhány, gastroentero-pancreaticus neuroendokrin tumorok miatt lanreotid-terápiában részesülő betegnél. A PEI tünetei közé tartozik a steatorrhoea, a laza széklet, a hasi puffadás és a fogyás. A tüneteket mutató betegeknél mérlegelni kell a PEI szűrését és megfelelő kezelését a klinikai irányelvek szerint.
-
A lanreotid gastrointestinalis traktusra kifejtett farmakológiai hatásai az együtt adagolt gyógyszerek intestinalis abszorpciójának csökkenését eredményezhetik, beleértve a ciklosporinét is. A ciklosporin lanreotiddal történő párhuzamos adása csökkentheti a ciklosporin relatív biológiai hozzáférhetőségét, ezért a ciklosporin adag módosítása válhat szükségessé a terápiás szint fenntartásához.
-
Kölcsönhatás nagy plazma kötődésű gyógyszerekkel nem valószínű, tekintettel a lanreotid mérsékelt szérum fehérje kötődésére.
-
A korlátozott számú publikált adatok azt valószínűsítik, hogy szomatosztatin analógok és bromokriptin együttadásakor a bromokriptin biológiai hozzáférhetősége emelkedhet.
-
Inzulin, glitazonok, repaglinid, szulfonilureák:
Hypoglykaemia vagy hyperglykaemia kockázata: az antidiabetikus kezelés iránti igény csökkenése az endogén glükagon szekréció csökkenése vagy növekedése következtében. A glikémiás önellenőrzést meg kell erősíteni, és az antidiabetikus kezelés adagolását a lanreotiddal végzett kezelés során szükség szerint módosítani kell.
-
Bradycardiát indukáló gyógyszerekkel (pl. béta-blokkolókkal) történő együttadás felerősítheti a lanreotiddal összefüggő enyhe szívritmus csökkentő hatást. Az ilyen párhuzamosan adott gyógyszerek adagolásának módosítása válhat szükségessé.
-
A rendelkezésre álló korlátozott számú publikált adatok azt valószínűsítik, hogy a szomatosztatin analógok csökkenthetik az olyan vegyületek metabolikus clearance-t, amelyek ismerten a citokróm P450 enzimeken keresztül metabolizálódnak, amit feltehetően a növekedési hormon szuppresszió okoz. Mivel a lanreotid ilyen hatása nem zárható ki, ezért az olyan gyógyszereket – főleg, ha a CYP3A4-n keresztül metabolizálódnak -, amelyeknél alacsony a terápiás index (pl. kinidin, terfenadin) óvatosan kell alkalmazni.
Terhesség
Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre (kevesebb, mint 300 terhesség kimenetelével kapcsolatban) a lanreotid terhes nőknél történő alkalmazásáról.
Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak, de nem bizonyítottak teratogén hatásokat (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert.
Elővigyázatosságból célszerű kerülni a lanreotid terhesség alatti alkalmazását.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a gyógyszer kiválasztódik-e a humán anyatejbe.
Az újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt kockázat nem zárható ki.
A Somatuline Autogel nem alkalmazható szoptatás alatt.
Termékenység
Csökkent fertilitást figyeltek meg nőstény patkányokon a GH-szekréció gátlása miatt olyan adagoknál, amelyek meghaladják a humán terápiás adagok szintjét.
A Somatuline Autogel csak kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Nem vizsgálták a készítmény gépjárművezetői és egyéb gépkezelői képességet befolyásoló hatását. A Somatuline Autogel azonban szédülést okozhat (lásd 4.8 pont). Ha a beteg ilyet tapasztal, nem szabad gépjárművet vezetnie és gépeket kezelnie.
A klinikai vizsgálatokban lanreotiddal kezelt, acromegaliában és GEP-NET-ben szenvedő betegek által jelentett mellékhatások a megfelelő szervrendszeri osztályozás során az alábbi csoportosításban kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A lanreotid-kezelést követően kialakuló leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri tünetek (leggyakrabban jelentett a hasmenés és a hasi fájdalom, rendszerint enyhe vagy közepes, és átmeneti), az epekövesség (gyakran tünetmentes) és az alkalmazás helyén fellépő reakciók (fájdalom, csomók és keményedés).
A mellékhatás profil valamennyi indikációban hasonló.
| Szervrendszer | Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) | A forgalomba-hozatal után jelentett mellék-hatások (gyakorisága nem ismert) |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | hypoglykaemia, csökkent étvágy**, hyperglykaemia, diabetes mellitus | |||
| Pszichiátriai kórképek | insomnia* | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, fejfájás, lethargia** | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | sinus bradycardia* | |||
| Érbetegségek és tünetek | hőhullámok* | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | diarrhoea, hígszéklet*, abdominalis fájdalom | nausea, hányás, székrekedés, flatulencia, abdominalis distensio, abdominalis discomfort érzet, dyspepsia, steatorrhoea** | a széklet elszíneződése* | exokrinhasnyál-mirigy-elégtelenség (PEI), pancreatitis |
| Máj- és epebetegségek illetve tünetek | cholelithiasis | epetágulat * | cholecystitis, cholangitis | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | csont- és izomrendszeri fájdalom**, myalgia** | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | alopecia, hypotrichosis* | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | asthenia, fáradtság érzet, az injekció helyén fellépő reakciók (fájdalom, duzzanat, keményedés, csomó, pruritus) | tályog az injekció beadási helyén | ||
| Laboratóriumi vizsgálatok eredményei | emelkedett GPT (ALAT)*, kóros GOT (ASAT)*, kóros GPT (ALAT)*, emelkedett szérum-bilirubinszint*, emelkedettvércukorszint*, emelkedett glikohemoglobin (HbA1c)*, testtömegcsökkenés, csökkent pancreas-enzimszint** | emelkedett GOT (ASAT)*, emelkedett szérum alkalikus-foszfatázszint*, kóros szérum-bilirubinszint*, csökkent szérumnátrium-szint* | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | allergiás reakciók (beleértve az angiooedemát, anaphylaxiát, túlérzékenységet is) |
* acromegaliában szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatok adatbázisán alapul
** GEP-NET-ben szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatok adatbázisán alapul
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - SOMATULINE 60 MG
Farmakoterápiás csoport: Hypothalamus- és hypophysishormonok és analógok, szomatosztatin és analógjai
ATC-kód: H01C B03
Hatásmechanizmus
A lanreotid a természetes szomatosztatin oktapeptid analógja. A szomatosztatinhoz hasonlóan, a lanreotid is különböző endokrin, neuroendokrin, exokrin és parakrin funkciók inhibitora. Nagy affinitással kötődik a humán szomatosztatin receptorok (SSTR) 2-es és 5-ös típusához, kisebb affinitással az 1-es, 3-as és 4-es típushoz. Feltehetően ez az SSTR 2-es és 5-ös receptorokhoz való kötődés a felelős elsődlegesen a GH inhibícióért. A lanreotid erősebb aktivitással rendelkezik és tartósabb hatású, mint a természetes szomatosztatin.
A lanreotid is, mint a szomatosztatin, általános exokrin antiszekretoros hatással bír. Gátolja a motilin, a gyomor inhibitoros peptid és a hasnyálmirigy polipeptid bazális szekrécióját, de nincs szignifikáns hatása a szekretin és gasztrin szekrécióra. Emellett csökkenti a plazma chromogranin A- és a húgyúti 5-HIAA (5-hidroxi-indolecetsav) szintjét a GEP-NET-ben szenvedő betegnél, akiknél emelkedett ezen tumormarkerek szintje. A lanreotid kifejezetten gátolja az étkezés-indukálta áramlás fokozódást az artéria mesenterialis superior-ban és a vena portae-ban.
A lanreotid szignifikánsan csökkenti a prosztaglandin-E1 stimulálta jejunalis víz, nátrium, kálium és klorid szekréciót. A lanreotid acromegaliás betegekben hosszú távú kezelésnél csökkenti a prolaktin szintet.
Akromegáliás betegeknél a lanreotid a tumorszövet csökkenését okozhatja.
Egy nyílt vizsgálatban a Somatuline Autogel 120 mg-ot 48 héten keresztül 28 naponta alkalmazták 90korábban nem kezelt acromegaliás betegnél, akiknél hypophysis macroadenomát diagnosztizáltak, és akiket nem szántak műtétre vagy sugárkezelésre.
Míg a reszponderek aránya nem volt klinikailag szignifikáns, klinikailag jelentős, ≥ 20%-os tumorvolumen-csökkenést figyeltek meg 89 esetből 56 esetben, azaz a betegek 63%-ánál, (95%-os CI: 52%-73%) a 48. héten.
A 48. héten a tumortérfogat átlagos százalékos csökkenése 26,8% volt.
A 48. héten a GH-szint 2,5 mikrogramm/l alatt volt a betegek 77,8%-ában, és az IGF-1-szint 50%-uknál normalizálódott. Normalizálódott IGF-1 szint mellett 2,5 mikrogramm/l alatti GH-szint volt megfigyelhető a betegek 43,5%-ánál.
A legtöbb beteg esetében az acromegaliás tünetek, - mint például a fáradtság, túlzott izzadás, ízületi és lágyrész duzzanat, - egyértelműen eliminálódtak.
A 12. héttől kezdődően a tumor térfogatának, valamint a GH és IGF-1 szintjének korai és tartós csökkenését figyelték meg.
Gastroentero-pancreaticus neuroendokrin daganatban szenvedő betegeken Somatuline Autogellel egy III. fázisú, 96-hetes, fix időtartamú, randomizált, kettős vak, multicentrikus, placebokontrollos klinikai vizsgálatot végeztek, a lanreotid antiproliferativ hatásának vizsgálata céljából.
A betegeket 1:1 arányban két csoportba randomizálták: vagy Somatuline Autogel 120 mg-ot (n = 101) vagy placebót (n = 103) kaptak minden 28. napon. A randomizáció rétegzett (stratifikált) volt, a belépéskor alkalmazott terápia, illetve a RECIST 1.0 (Response Evaluation Criteria in Solid Tumours) által értékelt progresszió jelenléte vagy hiánya alapján, a 3. hónaptól a 6. hónapig terjedő szűrési fázisban.
A betegeknél metasztatikus és/vagy lokálisan előrehaladott, inoperábilis, szövettanilag jól vagy közepesen jól differenciált tumort diagnosztizáltak, amely elsődlegesen a hasnyálmirigyre (a betegek 44,6%-ánál), középbélre (35,8%-uknál), utóbélre (6,9%-uknál) vagy ismeretlen helyre lokalizálódott (12,7%-uknál).
A GEP-NET-ben szenvedő betegek 69%-ánál a tumor grade 1-es (G1) volt, amely vagy Ki 67 ≤ 2% proliferációs index-szel (a teljes beteg populáció 50,5%-ában) vagy < 2 mitózis/10 HPF mitózis index-szel definiálható (a teljes beteg populáció 18,5%-ában), és a GEP-NET-ben szenvedő betegek 30%-ánál volt alacsonyabb, grade 2-es (G2) a tumor (amely Ki67 index > 2% - ≤ 10%-vel definiálható). A tumor grádusa nem volt meghatározható a betegek 1%-ánál. A vizsgálatból kizárták a magasabb celluláris proliferációs indexű (Ki 67 > 10% - 20% ) grade G2-es GEP-NET-ben szenvedő betegeket és a grade G3 (Ki 67 index > 20 %) neuroendokrin carcinomás eseteket.
Összességében a betegek 52,5%-ánál a hepatikus tumorterhelés ≤ 10%, 14,5%-uknál >10 és ≤ 25% közötti, 33%-uknál > 25% volt.
Az elsődleges végpont a progressziómentes túlélés (PFS) volt, amelyet vagy a betegség RECIST 1,0 szerinti progressziójának idejéig vagy a halál időpontjáig számítottak az első kezelés alkalmazásától 96 héten belül. A PFS meghatározásához, független, központilag ellenőrzött radiológiai módszerrel értékelték a progressziót.
1. számú táblázat: A III. fázisú klinikai vizsgálat hatékonysági adatai
| Medián progresszió-mentes túlélés (hetek) | Kockázati arány (95%-os CI) | A progresszió vagy a halál kockázatának csökkenése | p-érték | |
| Somatuline Autogel (n=101) | Placebo (n=103) | |||
| > 96 hét | 72,00 hét (95%-os CI: 48,57, 96,00) | 0,470 (0,304, 0,729) | 53% | 0,0002 |
1. számú ábra: Kaplan-Meier progressziómentes túlélés görbék
A lanreotid jótékony hatása a progresszió vagy halál kockázatának csökkentésében konzisztens volt, függetlenül a primer tumor lokalizációjától, a máj tumorterhelésétől, a korábbi kemoterápiától, a kiindulási Ki67 értéktől, a tumor grade szerinti fokozatától vagy más előre meghatározott tulajdonságaitól, mint ez a 2. számú ábrán látható.
A Somatuline Autogel kezelés klinikailag releváns hatása volt észlelhető a hasnyálmirigy és a középbél tumorok és az egyéb / ismeretlen eredetű daganatok esetében, valamint a teljes vizsgálati populációban. A betegszám korlátozott volt az utóbél tumorokban (14/204), ezért az eredmények interpretálása nehézségekbe ütközött ebben az alcsoportban. A rendelkezésre álló adatok arra utaltak, hogy nincs terápiás haszna a lanreotid-kezelésnek ezeknél a betegeknél.
2. számú ábra – A PFS Cox-féle proporcionális kockázat kovaráció analízisének eredményei
A klinikai vizsgálat kiterjesztési fázisában a betegek 45,6%-a (47/103) került át a placebocsoportból a nyílt, Somatuline Autogellel kezelt csoportba.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők minden alcsoportjánál eltekint a Somatuline Autogel vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől acromegalia és hypophysis eredetű gigantizmus indikációkban (lásd 4.2 pont, információk a gyermekgyógyászati alkalmazásra). A gastroentero-pancreaticus neuroendokrin daganatok az Európai Gyógyszerügynökség osztály-mentességi listáján szerepelnek (kivéve a neuroblastomát, a ganglioneuroblastomát, és a phaechromocytomát).
Egészséges önkénteseknek intravénásan adott lanreotid belső farmakokinetikai paraméterei korlátozott extravazális disztribúciót mutattak, 16,1 l steady-state (egyensúlyi állapotra jellemző) disztribúciós térfogattal. A teljes clearance 23,7l/óra, a terminális felezési idő 1,14 óra és az átlagos kiürülési idő 0,68 óra volt.
A kiválasztásra vonatkozó vizsgálatokban, a lanreotid kevesebb, mint 5%-a választódott ki a vizelettel és kevesebb, mint 0,5%-a volt felfedezhető a székletben változatlan formában, jelezve némi epébe történő kiválasztást.
Egészséges önkénteseknek mély subcutan adott Somatuline Autogel 60, 90 és 120 mg injekció után a lanreotid-koncentráció emelkedik az átlagos maximális koncentrációk eléréséig, ami 4,25; 8,39 és 6,79ng/ml. Ezeket a Cmax-értékeket az első napon éri el, a beadás után 8, 12 és 7 órával (átlag értékek). A plazma csúcskoncentrációk elérése után a lanreotid-koncentrációk lassan csökkennek elsőrendű kinetikát követve, a terminális kiürülési fél élet idők 23,3; 27,4 és 30,1 nap külön-külön, majd 4 héttel a beadás után az átlagos lanreotid plazmaszintek 0,9; 1,11 és 1,69 ng/ml voltak külön-külön. Az abszolút biológiai hozzáférhetőség 73,4; 69,0 és 78,4% voltak.
Acromegáliás betegeknek mély subcutan adott Somatuline Autogel 60, 90 és 120 mg injekció után a lanreotid koncentráció emelkedik az átlagos maximális koncentrációk eléréséig, ami 1,6; 3,5 és 3,1ng/ml. Ezeket a Cmax-értékeket az első napon éri el, a beadás után 6, 6 és 24 órával. A plazma csúcskoncentrációk elérése után a lanreotid koncentrációk lassan csökkennek elsőrendű kinetikát követve, majd 4 héttel a beadás után az átlagos lanreotid-plazmaszintek 0,7; 1,0 és 1,4 ng/ml voltak külön-külön.
A lanreotid a steady-state plazma szinteket átlagosan a 4 hetente adott 4. injekció után érte el. A 4 hetente adott ismételt adagok után steady-state-nél az átlagos Cmax-értékek 3,8; 5,7 és 7,7 ng/ml voltak külön-külön a 60, 90 és 120 mg-os kiszerelésre vonatkozóan; míg az átlagosan elért Cmin-értékek 1,8; 2,5 és 3,8 ng/ml voltak. A csúcs fluktuációs index mérsékelt volt, 81 és 108% közötti.
Lineáris farmakokinetikai felszabadulási profilokat figyeltek meg acromegáliás betegeknek adott mély subcutan Somatuline Autogel 60, 90 és 120 mg injekció után. 28 naponta, 3 alkalommal adagolt, mély subcutan Somatuline Autogel 60, 90 és 120 mg injekció beadása után elért szérumszintek hasonlóak ahhoz a steady-state-hez, amit a lanreotid szérumszintje elért olyan acromegaliában szenvedő betegeknél, akiket előzőleg Somatuline PR 30 mg retard injekcióval kezeltek intramuscularisan 14, 10 vagy 7 naponta adagolva.
Egy populációs farmakokinetikai elemzés során 290 GEP-NET-ben szenvedő Somatuline Autogel 120mg kezelésben részesülő betegnél gyors kezdeti felszabadulás volt megfigyelhető, a 7,49 ± 7,58ng/ml átlagos Cmax-értéket az első napon, egyetlen injekció beadása után érte el. Az egyensúlyi (steady state) koncentrációk 5 Somatuline Autogel 120 mg injekció 28 naponta történő beadását követően alakultak ki, és tartósan fennálltak az utolsó vizsgálat időpontjáig (az első injekció után legfeljebb a 96. hétig). Egyensúlyi állapotban az átlagos Cmax-érték 13,9 ± 7,44 ng/ml volt, és az átlagos legalacsonyabb szérumszint 6,56 ± 1,99 ng/ml volt. Az átlagos látszólagos terminális felezési idő 49,8 ± 28,0 nap volt.
Vese- és májkárosodás
Súlyos vesekárosodásban szenvedőknél a lanreotid teljes plazma clearance körülbelül a felére csökkent, következményes felezési idő és AUC-érték növekedéssel. Közepesen-súlyos májkárosodásban szenvedőknél is megfigyelhető a clearance csökkenése (30%). A disztribúciós térfogat és az átlagos kiürülési idő emelkedett minden betegben, aki bármilyen fokú májelégtelenségben szenvedett.
Populációs farmakokinetikai elemzés során nem volt megfigyelhető a lanreotid-clearance-re gyakorolt hatás GEP-NET-ben szenvedő betegek esetében, beleértve 165 károsodott veseműködésű beteget (ebből 106 enyhe, 59 közepesen súlyos károsodás volt). Nem vizsgáltak olyan GEP-NET-ben szenvedő betegeket, akiknél súlyos vesefunkciós zavar áll fenn.
Nem vizsgáltak olyan GEP-NET-ben szenvedő betegeket, akiknél májkárosodás (a Child-Pugh klasszifikáció szerint) áll fenn.
Nem szükséges a kezdő adag módosítása vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a lanreotid-plazmakoncentrációk ezekben a csoportokban várhatóan jóval azon a plazmakoncentrációs tartományon belül maradnak, ami az egészséges önkéntesekben még biztonságosan tolerálható.
Idősek
Az idős betegeknél a fél élet idő és az átlagos kiürülési idő emelkedése figyelhető meg az egészséges, fiatal egyénekhez viszonyítva. Nem szükséges a kezdő adag módosítása idős betegeknél, mivel a lanreotid-plazmakoncentrációk ebben a csoportban várhatóan jóval azon a plazma koncentrációs tartományon belül maradnak, ami az egészségesekben önkéntesekben még biztonságosan tolerálható.
Egy GEP-NET-ben szenvedő betegeken végzett populációs farmakokinetikai elemzése során, beleértve 122 fő 65 és 85 év közötti beteget is, nem befolyásolta az életkor a lanreotid-clearance-et és az eloszlási térfogatot.
Gyógyszerészeti jellemzők - SOMATULINE 60 MG
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
3 év.
A laminált védőtasak első felbontása után a terméket azonnal fel kell használni.
Hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A hűtőszekrényből kivéve a lezárt védőtasakban lévő termék maximum 40 °C hőmérsékleten, legfeljebb 72 órán át tartó tárolást követően visszahelyezhető a hűtőszekrénybe, további tárolás és későbbi felhasználás céljából, de ez a hőmérséklet eltérés legfeljebb 3 alkalomnál ismétlődhet.
A Somatuline Autogel automatikus biztonsági rendszerrel ellátott előre töltött (polipropilén) fecskendőben található, ami műanyag kupakkal borított tűvel (rozsdamentes acél), és dugattyúval (bróm-butil gumi) ellátott.
A használatra kész előre töltött fecskendők mindegyike műanyag tálcán, laminált tasakban és dobozban kerül forgalomba.
A dobozban egy 0,5 ml-es előretöltött fecskendő és egy mellékelt tű (1,2 mm × 20 mm) található.
Az injekciós oldat előre töltött fecskendőben beadásra kész.
Felnyitás után azonnal felhasználandó.
Csak egyszeri használatra.
Fontos, hogy az oldat beadása szigorúan a tájékoztatóban leírt utasításoknak megfelelően történjen.
Ne használja, ha a laminált tasak sérült vagy nyitva van.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás:II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható