ALSEMORA 20 MG FILMTABLETTA

Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő felnőttek kezelése.

A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnózisában és kezelésében tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja.

Adagolás

A kezelés csak akkor kezdhető el, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist az érvényben lévő irányelvek szerint kell felállítani.

A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint rendszeresen felül kell vizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.

Felnőttek

Dózistitrálás

A maximális napi dózis 20mg. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3hete folyamán heti 5mg-os dózisnöveléssel kell beállítani az alábbiak szerint:

1.hét (1–7.nap)

Naponta egy 10mg-os filmtabletta felét (5mg) kell bevenni, 7napon keresztül.

2.hét (8–14.nap)

Naponta egy 10mg-os filmtablettát (10mg) kell bevenni, 7napon keresztül.

3.hét (15–21.nap)

Naponta egyszer másfél 10mg-os filmtablettát (15mg) kell bevenni, 7napon keresztül.

A 4.héttől kezdődően

Naponta két 10mg-os filmtablettát (20mg) vagy egy 20mg-os filmtablettát kell bevenni.

Fenntartó dózis

Az ajánlott fenntartó dózis 20mg naponta.

Idősek

A klinikai vizsgálatok alapján a 65évesnél idősebb betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20mg-os dózis (két 10mg-os vagy egy 20mg-os filmtabletta naponta egyszer) ajánlott.

Vesekárosodás

Enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance 50–80ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30–49ml/perc) a napi dózis 10mg. Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7napig jól tolerálja, úgy a dózis a standard titrálási rend szerint napi 20mg-ig emelhető. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 5–29ml/perc) a napi dózis 10mg.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child–PlughA és Child–PughB) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos fokú májkárosodásban történő alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél az Alsemora alkalmazása nem ajánlott.

Gyermekek és serdülők

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az Alsemora filmtablettát szájon át, naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A filmtabletta étkezés közben és étkezéstől függetlenül is bevehető.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fokozott óvatosság javasolt epilepsziás és olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében görcsrohamok vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.

Az N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptorrendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd még 4.5pont).

Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH-értékét (lásd 5.2pont „Elimináció”), ami a beteg fokozott monitorozását teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH-értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA) vagy a vizeletelvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos fertőzése is.

A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akik a közelmúltban szívinfarktuson estek át, illetve nem kompenzált pangásos szívelégtelenségben (NYHA III-IV) vagy kezeletlen magas vérnyomásban szenvedtek. Ennek következtében az ilyen betegekre vonatkozóan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre és kezelésük szoros monitorozást igényel.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A memantin farmakológiai hatására és hatásmechanizmusára való tekintettel az alábbi kölcsönhatások fordulhatnak elő:

• A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, a dopaminerg agonisták és az antikolinerg gyógyszerek hatása felerősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolénnel vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását és a dózis módosítására lehet szükség.

• A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása kerülendő. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd még 4.4pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely a memantin és fenitoin kombinált alkalmazásának kockázatára utal.

• Más hatóanyagok, pl. cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, amelyek a vesében azonos kationos transzportrendszert vesznek igénybe, mint az amantadin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami megnövekedett plazmaszintek kockázatát eredményezheti.

• A memantin hidroklorotiaziddal (HCT), vagy bármely HCT-t tartalmazó készítménnyel való egyidejű alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet.

• A forgalomba hozatalt követően az egyidejűleg warfarinnal kezelt betegeknél egyedi esetekben a nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio, INR) emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, az egyidejűleg orális antikoagulánssal kezelt betegeknél a protrombinidő vagy az INR szoros monitorozása javasolt.

Fiatal egészséges önkénteseknél a napi egyszeri dózis alkalmazásával végzett farmakokinetikai vizsgálatok során a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil egyidejű alkalmazásakor nem figyeltek meg a hatóanyagok közötti kölcsönhatást.

Egy egészséges fiatal önkéntesekkel végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját.

A memantin invitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavin-tartalmú monooxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.

Terhesség

A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében klinikai adatok nem állnak rendelkezésre vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén nagyobb dózisok alkalmazásakor a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3pont). Embernél a lehetséges kockázat nem ismert.

A memantin terhesség alatt nem alkalmazható, kivéve, ha egyértelműen szükséges.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a memantin kiválasztódik-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantint szedő nők esetén a szoptatás nem javasolt.

Termékenység

A memantin alkalmazásakor nem figyeltek meg a férfi vagy a női termékenységre gyakorolt mellékhatásokat.

A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a gépjárművezetési és a gépkezelési képességet. Továbbá, az Alsemora kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni.

A biztonságossági profil összefoglalása

Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban, amelyekben összesen 1784beteget memantinnal, 1595beteg pedig placebóval kezeltek, a memantin és a placebo alkalmazásakor előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött. A mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatások, amelyek a memantinnal kezelt csoportban gyakrabban fordultak elő, mint a placebóval kezelt csoportban, a szédülés (6,3% vs. 5,6%), a fejfájás (5,2% vs. 3,9%), a székrekedés (4,6% vs. 2,6%), az aluszékonyság (3,4% vs. 2,2%) és a hipertenzió (4,1% vs. 2,8%) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a memantinnal végzett klinikai vizsgálatok során, és a készítmény piaci bevezetése óta előfordult mellékhatásokat összegzi.

A mellékhatások a szervrendszeri kategóriák alapján, a következők szerint kerülnek osztályozásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

¹Hallucinációkat elsősorban súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeknél figyeltek meg.

²A forgalomba hozatalt követően jelentett egyedi esetek.

Az Alzheimer-betegséghez depresszió, öngyilkossági gondolatok és öngyilkosság társul. A forgalomba hozatalt követően a memantinnal kezelt betegeknél is jelentettek ilyen reakciókat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A memantin túladagolásáról a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok korlátozottak.

Tünetek

Viszonylag nagy dózisú túladagolás-esetek (200mg, illetve 105mg/nap 3napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel, vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140mg-nál alacsonyabb vagy nem ismert dózisú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, vertigo, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.

A legnagyobb mértékű túladagolást, összesen 2000mg memantin peros bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezis-kezelést kapott, és maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.

Egy másik, nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt és felgyógyult 400mg memantin peros bevételét követően. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és a túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárások, pl. gyomormosás, aktív szén adása (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó.

A központi idegrendszer túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén megfontolandó az óvatossággal végezett tüneti kezelés.