JELIGO 5 MG FILMTABLETTA
- linagliptin
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - JELIGO 5 MG
A Jeligo 5mg filmtabletta 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére javallott felnőtt betegeknél a glykaemiás kontroll javítására, a diéta és a testmozgás kiegészítőjeként, az alábbi esetekben:
monoterápiában
-
azoknál a betegeknél, akiknél a metformin-kezelés intolerancia miatt nem alkalmazható vagy vesekárosodás miatt ellenjavallt.
kombinációban
Adagolás
A linagliptin dózisa naponta egyszer 5mg. Ha a linagliptint metformin-terápiához adják, a metformin dózisát változatlanul kell hagyni, és a linagliptint egyidejűleg kell alkalmazni.
Ha a linagliptint szulfonilureával vagy inzulinnal kombinációban alkalmazzák, meg kell fontolni a kisebb szulfonilurea, illetve inzulin dózisok alkalmazását a hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.4pont).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a linagliptin dózisának módosítása nem szükséges.
Májkárosodás
A farmakokinetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy májkárosodás esetén a dózis módosítása nem szükséges, de nem áll rendelkezésre ilyen betegekkel szerzett klinikai tapasztalat.
Idősek
Életkor alapján a dózis módosítása nem szükséges.
Gyermekek és serdülők
Klinikai vizsgálatban nem igazolták a hatásosságot a 10 és betöltött 18.életév közötti gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.8, 5.1 és 5.2pont), ezért a gyermekek és serdülők linagliptin-kezelése nem javasolt. A linagliptint 10éves kor alatti gyermekeknél nem vizsgálták.
Az alkalmazás módja
A tablettát étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is be lehet venni, a nap bármely szakában. Ha egy dózis kimaradt, azt minél előbb pótolni kell. Kétszeres dózist nem szabad ugyanazon a napon bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Általában
A linagliptin nem alkalmazható 1-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél vagy diabeteses ketoacidosis kezelésére.
Hypoglykaemia
A linagliptin monoterápiában alkalmazva a placebóhoz hasonló gyakorisággal okozott hypoglykaemiát.
Klinikai vizsgálatokban a linagliptint olyan gyógyszerekkel kombinációban alkalmazva, amelyek nem okoznak hypoglykaemiát (metformin), linagliptinnel kapcsolatban jelentett hypoglykaemia előfordulása hasonló volt a placebót szedő betegeknél tapasztalthoz.
Ha a linagliptint szulfonilureához adták (egyidejű metformin-kezelés mellett), a hypoglykaemia incidenciája nagyobb volt, mint a placebo esetében (lásd 4.8pont).
Ismert, hogy a szulfonilureák és az inzulin hypoglykaemiát okoznak. Ezért elővigyázatosság szükséges, ha a linagliptint szulfonilureával és/vagy inzulinnal kombinációban alkalmazzák. Fontolóra kell venni a szulfonilurea vagy inzulin dózisának csökkentését (lásd 4.2pont).
Akut pancreatitis (hasnyálmirigy-gyulladás)
A DDP-4-gátlók alkalmazása az akut pancreatitis kialakulásának kockázatával jár. A linagliptint szedő betegeknél akut pancreatitist figyeltek meg. Egy a kardiovaszkuláris rendszert és a veseműködést vizsgáló biztonságossági vizsgálatban (CARMELINA), melynek medián megfigyelési ideje 2,2év volt, a linagliptinnel kezelt betegek 0,3%-ánál, a placebóval kezelt betegek 0,1%-ánál jelentettek akut pancreatitist.
A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellemző tüneteiről. Amennyiben pancreatitis gyanúja merül fel, azonnal abba kell hagyni a Jeligo 5mg filmtabletta alkalmazását. Ha az akut pancreatitis beigazolódik, a Jeligo-terápiát nem szabad újrakezdeni. Fokozott elővigyázatosság szükséges, ha a betegek anamnézisében pancreatitis szerepel.
Bullosus pemphigoid
Bullosus pemphigoid kialakulását figyelték meg a linagliptint szedő betegeknél. A CARMELINA vizsgálatban a linagliptinnel kezelt betegek 0,2%-ánál jelentettek bullosus pemphigoidot, míg a placebót kapók közül egyetlen betegnél sem fordult elő. Amennyiben bullosus pemphigoid gyanúja merül fel, a Jeligo 5mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni.
Az interakciókin vitroértékelése
A linagliptin a CYP3A4izoenzim gyenge kompetitív és gyenge-mérsékelt hatásmechanizmus-alapú inhibitora, de más CYP-izoenzimeket nem gátol. Nem indukálja a CYP-izoenzimeket.
A linagliptin a P-glikoprotein szubsztrátja, és csekély mértékben gátolja a P-glikoprotein által mediált digoxin-transzportot. Ezen eredmények és az in vivo kölcsönhatás-vizsgálatok alapján a linagliptin valószínűleg nem lép kölcsönhatásba más P-gp szubsztrátokkal.
Az interakciókin vivoértékelése
Más gyógyszerek hatása a linagliptinre
Az alább ismertetett klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy más gyógyszerekkel történő együttadás esetén a klinikailag jelentős interakciók kockázata alacsony.
Rifampicin: 5mg linagliptin többszöri együttadása rifampicinnel, a P-glikoprotein és CYP3A4 potens induktorával, a linagliptin dinamikus egyensúlyi állapotának AUC értékét 39,6%-kal, Cmax értékét 43,8%-kal csökkentette, és körülbelül 30%-kal csökkent a DPP-4 gátlás a mélyponti koncentrációnál. Ezek alapján a linagliptin erős P-gp induktorokkal való együttadása esetén várhatóan nem alakul ki a linagliptin teljes hatása, különösen, ha az együtt adás hosszabb távon történik. Más potens P-glikoprotein és CYP3A4-induktorokkal, mint karbamazepin, fenobarbitál és fenitoin, történő együtt adását nem vizsgálták.
Ritonavir: a linagliptin egyszeri, 5mg-os per os dózisának együttadása a potens P-glikoprotein- és CYP3A4-gátló ritonavir többszöri 200mg-os per os dózisával körülbelül 2-szeresére növelte a linagliptin AUC-, és 3-szorosra a Cmax-értékét. A nem kötött linagliptin-koncentráció, ami a terápiás dózis mellett általában 1% alatt van, a ritonavirrel való együtt adáskor 4-5-szörösére emelkedett. A ritonavirrel és anélkül adott linagliptin dinamikus egyensúlyi állapotú plazmakoncentrációinak a szimulációi azt mutatták, hogy az expozíció növekedése nem jár az akkumuláció növekedésével. A linagliptin farmakokinetikájának ezen változásait nem tartják klinikailag jelentősnek. Ezért nem várható klinikailag releváns interakció más P-glikoprotein-/CYP3A4-gátlókkal.
Metformin: egészséges önkénteseknél a naponta háromszor 850mg metformin és napi egyszeri 10mg linagliptin együttes alkalmazása nem volt klinikailag releváns hatással a linagliptin farmakokinetikájára.
Szulfonilureák: 5mg linagliptin dinamikus egyensúlyi farmakokinetikája nem változott meg egyszeri 1,75mg-os glibenklamid dózis együttadása esetén.
A linagliptin más gyógyszerekre kifejtett hatása
Az alábbiakban ismertetett klinikai vizsgálatokban a linagliptinnek nem volt klinikailag releváns hatása a metformin, glibenklamid, szimvasztatin, warfarin, digoxin vagy orális fogamzásgátlók farmakokinetikájára, ami in vivo bizonyíték arra, hogy kicsi a valószínűsége a CYP3A4, CYP2C9, CYP2C8, P-glikoprotein és organikus kationtranszporter (OCT) szubsztrátokkal való gyógyszerkölcsönhatásnak.
Metformin: napi 10mg linagliptin és az OCT szubsztrát metformin 850mg-os dózisának többszöri együtt adásának nem volt klinikailag releváns hatással a metformin farmakokinetikájára egészséges önkénteseknél. Ebből következően a linagliptin nem gátolja az OCT-mediálta transzportot.
Szulfonilureák: Többszöri, orálisan adagolt 5mg dózisú linagliptin és egyszeri orális 1,75mg glibenklamid együttadása klinikailag nem jelentős mértékben, 14%-kal csökkentette a glibenklamid AUC és Cmax értékeit. Mivel a glibenklamid elsősorban a CYP2C9 segítségével metabolizálódik, ezek az adatok alátámasztják azt a következtetést, hogy a linagliptin nem CYP2C9 inhibitor. Klinikailag jelentős interakció más szulfonilureákkal (pl. glipizid, tolbutamid és glimepirid), amelyeket a glibenklamidhoz hasonlóan elsősorban a CYP2C9 eliminál, nem várható.
Digoxin: többszöri, napi 5mg dózisú linagliptin együttadása többszöri, 0,25mg dózisú digoxinnal nem volt hatással a digoxin farmakokinetikájára egészséges önkénteseknél. Ezek alapján a linagliptin a P-glikoprotein által mediált transzportot in vivo nem gátolja.
Warfarin: 5mg linagliptin napi többszöri adagolása nem változtatta meg az egyszer adott CYP2C9 szubsztrát, S(-) vagy R(+) warfarin farmakokinetikáját.
Szimvasztatin: a linagliptin napi többszöri adagolása egészséges önkénteseknél minimális hatással volt a szimvasztatin, egy érzékeny CYP3A4 szubsztrát, steady-state farmakokinetikai jellemzőire. Hat napon át szupraterápiás 10mg-os dózisban adott linagliptin és egyidejűleg 40mg szimvasztatin adagolását követően a szimvasztatin plazma AUC-értéke 34%-kal, a plazma Cmax-értéke 10%-kal emelkedett.
Orális fogamzásgátlók: 5mg linagliptin együttadása nem változtatta meg a levonorgesztrel vagy etinilösztradiol dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikáját.
Terhesség
A linagliptin alkalmazását terhes nőknél nem vizsgálták. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont). Elővigyázatosságból a linagliptin alkalmazását terhesség alatt lehetőleg kerülni kell.
Szoptatás
A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakokinetikai adatok a linagliptin/a linagliptin metabolitjainak kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe. Az anyatejjel táplált csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
A linagliptin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Linagliptin esetében nem vizsgálták a humán fertilitásra kifejtett hatásokat. Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásra a termékenység vonatkozásában (lásd 5.3pont).
A linagliptin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal a betegek figyelmét fel kell hívni a hypoglykaemia kockázatára, különösen szulfonilureákkal és/vagy inzulinnal történő együtt adás esetén.
A biztonságossági profil összefoglalása
A placebokontrollos vizsgálatok összesített elemzése során a placebóval kezelt betegeknél a mellékhatások incidenciája hasonló volt az 5mg linagliptin esetében észlelthez (63,4% vs. 59,1%).
A kezelés mellékhatások miatti leállítása gyakoribb volt a placebót kapó betegeknél az 5mg linagliptinhez viszonyítva (4,3% vs. 3,4%).
A leggyakoribb mellékhatás a hypoglykaemia volt, amit a hármas kombináció, linagliptin+metformin+szulfonilurea esetén figyeltek meg 14,8%-os gyakorisággal, szemben a placebo esetén észlelt 7,6%-os gyakorisággal.
A placebokontrollos vizsgálatokban a linagliptint szedő betegek 4,9%-a tapasztalt mellékhatásként hypoglykaemiát; ebből 4,0% enyhe, 0,9% közepesen súlyos, és 0,1% súlyos mellékhatásnak bizonyult. Gyakrabban tapasztaltak pancreatitist a linagliptint kapó betegeknél (6580-ból 7betegnél, szemben a placebo karral, ahol 4383beteg közül 2-nél fordult elő).
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
A báziskezelések mellékhatásokra (pl. hypoglykaemiára) kifejtett hatásai miatt a mellékhatásokat az alkalmazott kezelések szerint elemezték (monoterápia, kiegészítő kezelés metformin mellett, kiegészítő kezelés metformin+szulfonilurea mellett, illetve kiegészítő kezelésként adott inzulin mellett).
A placebokontrollos vizsgálatok közé olyan vizsgálatok tartoztak, amelyekben a linagliptint a következők szerint adták:
-
monoterápia rövid távon, legfeljebb 4hétig,
-
monoterápia legalább 12hétig,
-
kiegészítő kezelés metformin mellé,
-
kiegészítő kezelés metformin+szulfonilurea mellé,
-
kiegészítő kezelés metformin és empagliflozin mellé,
-
kiegészítő kezelés inzulin mellé metforminnal vagy anélkül.
Az 5mg linagliptint kettős vak vizsgálatokban monoterápiában, vagy kiegészítő kezelésként kapó betegeknél észlelt mellékhatásokat szervrendszerek és a MedDRA által javasolt kifejezések szerint osztályozva ismertetjük az alábbi táblázatban (lásd 1. táblázat).
A mellékhatások az abszolút gyakoriság alapján kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10,000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1.táblázat A klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatások napi 5mg linagliptin-kezelést monoterápiában vagy kiegészítő kezelésként kapó betegeknél
| Szervrendszer Mellékhatás | Mellékhatás gyakorisága |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nasopharyngitis | nem gyakori |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Hiperszenzitivitás (pl. bronchiális hiperreaktivitás) | nem gyakori |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Hypoglykaemia1 | nagyon gyakori |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Köhögés | nem gyakori |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Pancreatitis | ritka# |
| Székrekedés2 | nem gyakori |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Angiooedema* | ritka |
| Urticaria* | ritka |
| Bőrkiütés* | nem gyakori |
| Bullosus pemphigoid | ritka |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Magas amilázszint a vérben | nem gyakori |
| Magas lipázszint a vérben** | gyakori |
* Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján
** A klinikai vizsgálatokban megfigyelt >3×ULN (a normál érték felső határának [upper limit of normal, ULN] 3‑szorosát meghaladó) mértékű lipázszint-emelkedés alapján
# A linagliptin kardiovaszkuláris rendszerre és veseműködésre irányuló biztonságossági (CARMELINA) vizsgálat alapján, lásd alább
1 Metforminnal és szulfonilureával kombinációban megfigyelt mellékhatások
2 Inzulin-kezeléssel kombinációban történő alkalmazás esetén megfigyelt mellékhatások
A linagliptin kardiovaszkuláris rendszerre és veseműködésre gyakorolt hatásának biztonságosságivizsgálata (CARMELINA vizsgálat)
A CARMELINA biztonságossági vizsgálat a linagliptin hatását értékelte a placebóval szemben a kardiovaszkuláris rendszerre és a veseműködésre vonatkozóan olyan 2-es típusú diabeteses és emelkedett kardiovaszkuláris kockázatú betegeknél, akiknek az anamnézisében bizonyított makrovaszkuláris betegség vagy vesebetegség szerepel (lásd 5.1pont). A vizsgálatban 3494beteget kezeltek linagliptinnel (5mg) és 3485beteget kezeltek placebóval. Mindkét kezelést a standard ellátás részeként alkalmazták, amellyel a HbA1c és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők regionális standard értékeit célozták meg. A linagliptint kapó betegeknél a nemkívánatos események és a súlyos mellékhatások összes előfordulása hasonló volt a placebót kapó betegeknél tapasztaltakhoz. Ezen vizsgálat biztonságossági adatai összhangban voltak a linagliptin korábbi, ismert biztonságossági profiljával.
A kezelt populációban, súlyos (orvosi segítséget igénylő) hypoglykaemiás eseményeket jelentettek a linagliptinnel kezelt betegek 3%-ánál és a placebóval kezeltek 3,1%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor szulfonilureát alkalmaztak, a súlyos hypoglykaemia előfordulási gyakorisága 2% volt a linagliptinnel kezelt betegeknél és 1,7% a placebóval kezelt betegek esetében. Azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor inzulint alkalmaztak, a súlyos hypoglykaemia előfordulása 4,4% volt a linagliptinnel kezelt betegeknél és 4,9% a placebóval kezelt betegeknél.
A vizsgálat teljes megfigyelési időszakában a linagliptinnel kezelt betegek 0,3%-ánál jelentettek akut pancreatitist, míg ugyanez a placebóval kezelt betegeknél 0,1% volt.
A CARMELINA vizsgálatban a linagliptinnel kezelt betegek 0,2%-ánál jelentettek bullosus pemphigoidot, míg a placebóval kezelt csoportban egyszer sem fordult elő.
Gyermekek és serdülők
Összességében, a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő 10 és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatokban a linagliptin biztonságossági profilja hasonló volt a felnőtt populációnál megfigyeltekhez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Az egészséges önkéntesekkel végzett, kontrollos klinikai vizsgálatokban 600mg-os egyszeri dózisig (ami a javasolt dózis 120-szorosának felel meg) a linagliptint jól tolerálták.
600mg feletti dózisokkal nincsenek humán tapasztalatok.
Kezelés
Túladagolás esetén javasolt a szupportív kezelések alkalmazása, azaz a fel nem szívódott gyógyszer eltávolítása az emésztőrendszerből, klinikai monitorozás, és szükség esetén kórházi kezelés alkalmazható.
Farmakológiai tulajdonságok - JELIGO 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Antidiabetikus terápia, dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) inhibitorok, ATC kód: A10BH05
Hatásmechanizmus
A linagliptin a DPP-4 (dipeptidil-peptidáz-4, EC 3.4.14.5) enzim inhibitora, ez az enzim játszik szerepet a GLP-1 és GIP (glükagonszerű peptid-1, glükózdependens inzulinotróp polipeptid) inkretin-hormonok inaktivációjában. A DPP-4 enzim ezeket a hormonokat gyorsan lebontja. Mindkét inkretin hormon szerepet játszik a glükózhomeosztázis fiziológiás szabályozásában. Az inkretinek bazális szekréciója a nap folyamán alacsony és étkezés után szintjük azonnal emelkedik. A GLP-1 és GIP fokozzák az inzulin bioszintézisét és a hasnyálmirigy béta-sejtjeiből történő szekrécióját normál és emelkedett vércukorszint esetén is. A GLP-1 csökkenti továbbá a glükagon szekrécióját a pancreas alfa-sejtjeiből, ami a hepatikus glükózkibocsátás csökkenését eredményezi. A linagliptin nagyon hatékonyan, reverzibilis módon kötődik a DPP-4-hez, és ezzel tartósan emeli és megnyújtja az aktív inkretin-szinteket. A linagliptin glükózdependens módon növeli az inzulinszekréciót és csökkenti a glükagonszekréciót, ami a glükózhomeosztázis általános javulását eredményezi. A linagliptin szelektíven kötődik a DPP-4-hez és ez a szelektivitás >10000-szeres a DPP-8-cal vagy DPP-9-cel szembeni aktivitáshoz képest in vitro.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
8, randomizált, kontrollos, III. fázisú vizsgálatban 5239, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegnél értékelték a hatásosságot és biztonságosságot, akik közül 3319-et kezeltek linagliptinnel. Ezekben a vizsgálatokban 92965 éves, vagy annál idősebb beteg kapott linagliptint. A linagliptint kapó betegek közül 1238beteg szenvedett enyhe, és 143közepesen súlyos vesekárosodásban. A naponta egyszer alkalmazott linagliptin klinikailag szignifikáns mértékben javította a glykaemiás kontrollt, miközben a testtömeg nem változott klinikailag releváns mértékben. A glikált hemoglobin A1c (HbA1c) hasonló mértékű csökkenését észlelték a különböző alcsoportokban, így nem, kor, vesekárosodás és testtömegindex (BMI) szerint. Minél magasabb volt a kiindulási HbA1c, annál nagyobb mértékben csökkent. Az összesített vizsgálati eredmények jelentős eltérést mutattak a HbA1c csökkenésében az ázsiai (0,8%) illetve a fehér betegek (0,5%) esetében.
Linagliptin-monoterápia azoknál a betegeknél, akik nem kaphatnak metformint
A linagliptin-monoterápia hatásosságát és biztonságosságát egy kettős vak, placebokontrollos, 24hetes időtartamú vizsgálatban elemezték. A napi egyszer 5mg linagliptinnel végzett kezelés szignifikánsan javította a HbA1c-értéket (-0,69% változás a placebóhoz képest) a kiinduláskor körülbelül 8%-os HbA1c-vel rendelkező betegeknél. A linagliptin szignifikánsan javította az éhomi plazma glükózszintet (fasting plasma glucose, FPG) és a 2-órás posztprandiális glükózszintet (PPG) a placebóval összehasonlítva. A hypoglykaemia incidenciája a linagliptinnel kezelt betegek között a placebóhoz hasonló volt.
A linagliptin-monoterápia hatásosságát és biztonságosságát olyan betegeknél is értékelték egy 18hetes kettős vak placebokontrollos vizsgálatban, akiknél a metformin-kezelés intolerancia miatt nem volt megfelelő vagy vesekárosodás következtében ellenjavallt volt. A linagliptin szignifikánsan javította a HbA1c-értéket (-0,57% változás a placebóval összehasonlítva) az átlagos kiindulási 8,09%-os HbA1c-értékről. A linagliptin szignifikánsan javította az éhomi plazma glükózszintet (FPG) is a placebóhoz viszonyítva. A hypoglykaemia incidenciája a linagliptinnel kezelt betegek között a placebóhoz hasonló volt.
Linagliptin kiegészítő kezelés metformin-terápia mellé
A linagliptin hatásosságát és biztonságosságát metforminnal kombinációban egy kettős vak, placebokontrollos, 24hetes vizsgálatban értékelték. A linagliptin szignifikánsan javította a HbA1c-értéket (-0,64% változás a placebóval összehasonlítva) az átlagos kiindulási 8%-os HbA1c-értékről. A linagliptin szignifikánsan javította az éhomi plazma glükózszintet (fasting plasma glucose, FPG) és a 2órás posztprandiális glükózszintet (PPG) a placebóval összehasonlítva. A hypoglykaemia incidenciája a linagliptinnel kezelt betegek között a placebóhoz hasonló volt.
Linagliptin kiegészítő kezelés metformin és szulfonilurea kombinációs kezelés mellé
Egy 24hetes, placebokontrollos vizsgálatban értékelték az 5mg linagliptin biztonságosságát és hatásosságát a placebóhoz képest olyan betegeknél, akiket metformin és szulfonilurea kombinációjával nem sikerült megfelelően kezelni. A linagliptin szignifikánsan javította a HbA1c-értéket (-0,62% változás a placebóhoz képest) az átlagos kiindulási 8,14%-os HbA1c-értékről. A linagliptin szignifikánsan javította az éhomi plazma glükózszintet (FPG) és a 2órás posztprandiális glükózszintet (PPG) a placebóval összehasonlítva.
Linagliptin kiegészítő kezelés metformin és empagliflozin kombinációs kezelés mellé
A metforminnnal és empagliflozinnal (10mg [n=247] vagy 25mg [n=217]) nem megfelelően beállított betegeknél a 24hetes kezelés 5mg linagliptin kiegészítő kezeléssel a kiindulási értékhez képest a korrigált átlagos HbA1c-szint csökkenését eredményezte sorrendben -0,53%-kal (ami szignifikáns különbség a hozzáadott placebóval szemben, ahol ez a csökkenés -0,32% [95%-os CI -0,52; -0,13] volt), illetve -0,58%-kal (ami szignifikáns különbség a hozzáadott placebóval szemben, ahol ez a csökkenés -0,47% [95%-os CI -0,66; -0,28] volt). A kiinduláskor HbA1c ≥7,0% értékkel rendelkező, és 5mg linagliptinnel kezelt betegek statisztikailag jelentősen nagyobb hányada érte el a <7%-os HbA1c célértéket, mint a placebocsoport betegei.
Linagliptin kiegészítő kezelés inzulin-terápia mellé
Az 5mg linagliptin és inzulin hatásosságát és biztonságosságát önmagában vagy metforminnal és/vagy pioglitazonnal kombinációban alkalmazva egy 24hetes időtartamú, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálat eredményei alapján határozták meg. A linagliptin jelentősen javította a HbA1c-értéket (-0,65%-os változás a placebóhoz képest) az átlagos kiindulási 8,3%-os HbA1c-értékről. A linagliptin ugyancsak jelentősen javította az éhomi plazma glükózszintet (FPG), és a betegek nagyobb hányada érte el a 7,0% alatti HbA1c célértéket, mint a placebo esetén. Mindez állandó inzulin dózisok (40,1 NE) mellett alakult ki. A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a két csoportban. A plazmalipidekre gyakorolt hatás elhanyagolható mértékűnek bizonyult. A hypoglykaemia incidenciája a linagliptinnel kezelt betegek esetében hasonló volt a placebóval kezeltekéhez (22,2%-os a linagliptin- és 21,2%-os a placebocsoportban).
A linagliptinre vonatkozó 24hónapos adatok, metformin kiegészítéseként, a glimepiriddel összehasonlítva
Egy vizsgálatban, amelyben 5mg linagliptin vagy (átlagosan 3mg) glimepirid hozzáadásának hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták olyan betegeknél, ahol a metformin önmagában nem biztosított megfelelő glykaemiás kontrollt, a linagliptin-csoportban a HbA1c átlagos csökkenése -0,16% volt (az átlagos kiindulási HbA1c 7,69%), a glimepirid-csoportban pedig -0,36% (átlagos kiindulási HbA1c 7,69%), az átlagos kezelési különbség így 0,20% (97,5%-os konfidenciaintervallum: 0,09, 0,299). A hypoglykaemia incidenciája a linagliptin-csoportban (7,5%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a glimepirid-csoportban (36,1%). A linagliptinnel kezelt betegek átlagos testtömege a kiinduláshoz képest szignifikánsan csökkent, míg a glimepiridet kapó betegek testtömege szignifikánsan nőtt (-1,39 vs. +1,29kg).
A linagliptin kiegészítő kezelésként súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek számára; a 12hetes placebokontrollos adatok (stabil viszonyítási alap) és a vizsgálat 40hetes placebokontrollos kiterjesztése (korrigálható viszonyítási alap)
A linagliptin hatásosságát és biztonságosságát a placebóval szemben súlyos vesekárosodásban szenvedő 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél egy 12hétig tartó kettős vak vizsgálatban értékelték, amelynek során a vizsgálat kezdetekor alkalmazott antidiabetikus kezelésen nem változtattak. A legtöbb beteg (80,5%) a vizsgálat során inzulint kapott monoterápiaként vagy más orális antidiabetikumokkal, például szulfonilureákkal, gliniddel vagy pioglitazonnal kombinálva. Ezután a 40hétig tartó utánkövetéses időszakban megengedett volt az alap antidiabetikus kezelés dózismódosítása.
A linagliptin szignifikánsan javította a kezdeti átlag 8,2%-os HbA1c-értéket (12hét után a placebóhoz képest -0,59%). Ötvenkét hét után a placebóhoz képest a HbA1c esetében megfigyelt különbség -0,72% volt.
A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. A linagliptinnel kezelt betegeknél nagyobb gyakorisággal figyeltek meg hypoglykaemiát, mivel a tünetmentes hypoglykaemiás események gyakorisága nőtt. A súlyos hypoglykaemiás események tekintetében a csoportok között nem volt különbség.
Linagliptin kiegészítő kezelés 2-es típusú diabetesben szenvedő idős (70éves, vagy afeletti) betegeknél
A linagliptin hatásosságát és biztonságosságát 2-es típusú diabetesben szenvedő, idős (70éves, vagy annál idősebb) betegekre vonatkozóan egy 24hetes időtartamú, kettős vak vizsgálat eredményei alapján határozták meg. A betegek metformint és/vagy szulfonilureát és/vagy inzulint kaptak báziskezelésként. A báziskezelésként adott antidiabetikumok dózisait állandó szinten kellett tartani az első 12héten, és dózismódosításra csak annak letelte után kerülhetett sor. A linagliptin jelentősen javította a HbA1c-értéket (-0,64%-os változás a placebóhoz képest, 24hét után) az átlagos kiindulási 7,8% HbA1c-értékről. A linagliptin ugyancsak jelentősen javította az éhomi plazma glükózszintet (FPG) a placebóhoz viszonyítva. A testtömeg nem különbözött jelentősen a két csoportban.
A linagliptin kardiovaszkuláris rendszerre és veseműködésre gyakorolt hatásának biztonságossági vizsgálata (CARMELINA vizsgálat)
A CARMELINA olyan randomizált vizsgálat volt, amelyben 6979, olyan 2‑es típusú diabetesben szenvedő beteg vett részt, akiknél bizonyítottan emelkedett volt a kardiovaszkuláris kockázat az anamnézisben szereplő makrovaszkuláris vagy vesebetegség miatt, és akiket 5mg linagliptinnel (3494fő) vagy placebóval (3485fő) kezeltek a standard ellátás részeként a HbA1c, a kardiovaszkuláris rendszer és a vesefunkciók kockázati tényezőinek regionális standard értékeit megcélozva. A vizsgálati populáció 1211résztvevője (17,4%‑a) 75éves vagy idősebb volt és 4348beteg (62,3%) vesebetegségben szenvedett. A populáció körülbelül 19%‑ának volt 45ml/perc/1,73m2 vagy nagyobb, de 60ml/perc/1,73m2 értéknél kisebb az eGFR-értéke, a populáció 28%‑ának volt 30ml/perc/1,73m2 vagy annál nagyobb, de 45ml/perc/1,73m2‑nél kisebb értéke, és 15%‑ának volt 30ml/perc/1,73m2‑nél kisebb eGFR-értéke. Az átlagos HbA1c a kiinduláskor 8,0% volt.
A vizsgálat célja az volt, hogy igazolja az elsődleges kardiovaszkuláris végpont non-inferioritását, ami a kardiovaszkuláris halál vagy a nem halálos miokardiális infarktus (MI) vagy a nem halálos stroke (3P-MACE) első előfordulásának összetett végpontja volt. A renális összetett végpontot vese eredetű halálozásként vagy tartós végstádiumú vesebetegségként vagy 40%-os vagy annál nagyobb mértékű eGFR-csökkenésként határozták meg.
A 2,2éves medián utánkövetés után a linagliptin a szokásos ellátás mellett alkalmazva nem növelte a major kardiovaszkuláris események vagy a vesekimenetelű események kockázatát. A további végpontként definiált szívelégtelenség miatti kórházi felvétel rizikója nem növekedett azokhoz a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegekhez viszonyítva, akik a szokásos ellátáshoz nem kaptak linagliptint (lásd 2.táblázat).
2.táblázat Kardiovaszkuláris és renális kimenetelek a kezelési csoportok alapján a CARMELINA vizsgálatban
| Linagliptin 5mg | Placebo | Kockázati arány | |||
| Betegek száma n (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | Betegek száma n (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | (95%-os CI) | |
| Betegek száma | 3494 | 3485 | |||
| Elsődleges kardiovaszkuláris összetett végpont (kardiovaszkuláris halál, nem halálos kimenetelű miokardiális infarktus, nem halálos kimenetelű stroke) | 434 (12,4) | 57,7 | 420 (12,1) | 56,3 | 1,02 (0,89, 1,17)** |
| Másodlagos renális összetett végpont (renális eredetű halálozás, ESRD azaz a végstádiumú veseelégtelenség, vagy az eGFR 40%‑os tartós csökkenése) | 327 (9,4) | 48,9 | 306 (8,8) | 46,6 | 1,04 (0,89, 1,22) |
| Összhalálozás | 367 (10,5) | 46,9 | 373 (10,7) | 48,0 | 0,98 (0,84, 1,13) |
| Kardiovaszkuláris eredetű halál | 255 (7,3) | 32,6 | 264 (7,6) | 34 | 0,96 (0,81, 1,14) |
| Szívelégtelenség miatti kórházi ellátás | 209 (6,0) | 27,7 | 226 (6,5) | 30,4 | 0,90 (0,74, 1,08) |
* BÉ=betegév
** A non-inferioritásra vonatkozó tesztelés annak igazolására, hogy a kockázati arány 95%-os megbízhatósági tartományának felső határa kevesebb mint 1,3.
Az albuminuria progressziójának elemzése során (változás a normoalbuminuriától a mikro- vagy makroalbuminuriára vagy a mikroalbuminuriáról makroalbuminuriára) a becsült kockázati arány 0,86 (95%-os CI: 0,78; 0,95) a linagliptinnél a placebóval szemben.
A linagliptin kardiovaszkuláris rendszerregyakorolthatásának biztonságossági vizsgálata (CAROLINA vizsgálat)
A CAROLINA egy olyan randomizált vizsgálat volt, amelyben 6033, 2-es típusú, korai diabetesben szenvedő és emelkedett kardiovaszkuláris kockázatú vagy bizonyítottan szövődményekkel rendelkező beteg vett részt, akiket 5mg linagliptinnel (3023fő) vagy 1-4mg glimepiriddel (3010fő) kezeltek a standard ellátás mellett (ideértve a báziskezelésként adott metformint a betegek 83%-ánál), a kardiovaszkuláris rendszer kockázati tényezőinek és a HbA1c regionális standard értékeit megcélozva. A vizsgálati populációban az átlagéletkor 64év volt, és 2030beteg (34%) volt 70éves vagy idősebb. A vizsgálati populációból 2089beteg (35%) élt kardiovaszkuláris betegséggel és 1130beteg (19%) élt vesekárosodással, amelyben az eGFR értéke a kiinduláskor kevesebb mint 60ml/perc/1,73 m2 volt. Az átlagos HbA1c a kiinduláskor 7,15% volt.
A vizsgálat célja az volt, hogy igazolja az elsődleges kardiovaszkuláris végpont non-inferioritását, ami a kardiovaszkuláris halál vagy a nem halálos miokardiális infarktus (MI) vagy a nem halálos stroke (3P-MACE) első előfordulásának összetett végpontja volt.
A 6,25éves medián utánkövetés után a linagliptin a glimepiridhez képest nem növelte a major kardiovaszkuláris események kockázatát (lásd 3.táblázat). Az eredmények konzisztensek voltak a metformint kapó és nem kapó betegeknél.
3.táblázat Major kardiovaszkuláris események (MACE) és mortalitás a kezelési csoportok alapján a CAROLINA vizsgálatban
| Linagliptin 5mg | Glimepirid (1-4mg) | Kockázati arány | |||
| Betegek száma n (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | Betegek száma n (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | (95%-os CI) | |
| Betegek száma | 3023 | 3010 | |||
| Elsődleges kardiovaszkuláris összetett végpont (kardiovaszkuláris halál, nem halálos kimenetelű miokardiális infarktus, nem halálos kimenetelű stroke) | 356 (11,8) | 20,7 | 362 (12,0) | 21,2 | 0,98 (0,84; 1,14)** |
| Összhalálozás | 308 (10,2) | 16,8 | 336 (11,2) | 18,4 | 0,91 (0,78; 1,06) |
| Kardiovaszkuláris eredetű halál | 169 (5,6) | 9,2 | 168 (5,6) | 9,2 | 1,00 (0,81; 1,24) |
| Szívelégtelenség miatti kórházi felvétel | 112 (3,7) | 6,4 | 92 (3,1) | 5,3 | 1,21 (0,92; 1,59) |
* BÉ=betegév
** A non-inferioritásra vonatkozó tesztelés annak igazolására, hogy a kockázati arány 95%-os megbízhatósági tartományának felső határa kevesebb mint 1,3.
A teljes kezelési időszakban (a kezelés medián időtartama 5,9év volt) a közepesen súlyos vagy súlyos hypoglykaemiát tapasztaló betegek aránya 6,5% volt a linagliptin-kezelés esetében és 30,9% a glimepirid-kezelés esetében, súlyos hypoglykaemia a linagliptint kapó betegek 0,3%-ánál, míg a glimepiridet kapó betegek 2,2%-ánál jelentkezett.
Gyermekek és serdülők
A napi egyszer alkalmazott 10mg empagliflozin, amelynek dózisát lehetőség volt 25mg-ra emelni, vagy napi egyszer alkalmazott 5mg linagliptin klinikai hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták 10 és betöltött 18.életév közötti életkorú, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekek és serdülők körében egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálatban (DINAMO) 26héten keresztül, egy legfeljebb 52hetes, kettős vak, aktív kezeléses biztonságossági kiterjesztéses időszakkal.
A HbA1c átlaga 8,03% volt a kiinduláskor. Az 5mg linagliptin-kezelés nem okozott szignifikáns javulást a HbA1c értékében. A HbA1c korrigált átlagos változásának kezelési különbsége a linagliptin és placebo között 26hét elteltével –0,34% (95%-os CI: –0,99; 0,30; p=0,2935) volt. A HbA1c korrigált átlagos változása a kiinduláshoz képest 0,33% volt a linagliptinnel kezelt betegeknél és 0,68% a placebóval kezelt betegeknél (lásd 4.2pont).
A linagliptin farmakokinetikáját átfogóan tanulmányozták egészséges egyéneknél és 2-es típusú diabetesben szenvedőknél is. 5mg-os dózis egészségeseknek és betegeknek történő per os adását követően a linagliptin gyorsan felszívódott, a plazma csúcskoncentrációt (medián tmax) a beadást követően 1,5órával érte el.
A linagliptin plazmakoncentrációja trifázisos módon csökken, a felezési idő hosszú (a linagliptin terminális felezési ideje több mint 100óra), ez főként a linagliptin DPP-4-hez való telíthető, szoros kötődésével magyarázható, és nem járul hozzá a gyógyszer akkumulációjához. A linagliptin akkumulációjának effektív felezési ideje körülbelül 12óra, ezt 5mg linagliptin többszöri orális adásával határozták meg. Napi egyszer 5mg linagliptin adását követően az egyensúlyi plazmakoncentráció a harmadik dózis után alakul ki. A linagliptin plazma AUC-értéke körülbelül 33%-kal magasabb az 5mg-os dózis adását követően dinamikus egyensúlyi állapotban, mint az első dózis után. A linagliptin AUC értékének egyénen belüli és egyének közötti variációs koefficiense kicsi (12,6% illetve 28,5%). A linagliptin DPP-4-hez való koncentrációfüggő kötődése miatt a linagliptin farmakokinetikája a teljes expozíció tekintetében nem lineáris; valójában a linagliptin teljes plazma AUC-értéke a dózissal arányosnál kisebb mértékben nő, míg a szabad AUC hozzávetőleg a dózissal arányosan növekszik. A linagliptin farmakokinetikája általában hasonló volt egészséges személyeknél és 2-es típusú diabetesben szenvedőknél.
Felszívódás
A linagliptin abszolút biohasznosulása körülbelül 30%. Magas zsírtartalmú étel együttadása a linagliptinnel 2órával megnyújtja a Cmax kialakulásához szükséges időt, és a Cmax-ot 15%-kal csökkenti, de az AUC0-72h-ra kifejtett hatást nem figyeltek meg. Klinikailag releváns Cmax és tmax változásra nem kell számítani, ezért a linagliptin bevehető étkezés közben és étkezéstől függetlenül is.
Eloszlás
A szöveti kötődés eredményeképpen az átlagos látszólagos megoszlási térfogat dinamikus egyensúlyi állapotban egy dózis intravénás 5mg linagliptin adását követően egészséges egyéneknél körülbelül 1110liter, ami arra utal, hogy a linagliptin nagymértékben megoszlik a szövetekben. A linagliptin plazmafehérje-kötődése koncentrációfüggő, ami az 1nmol/l-nél észlelt 99%-ról ≥30nmol/l esetén 75-89%-ra csökken, ami arra utal, hogy a DPP-4 kötődés telíthető a linagliptin növekvő koncentrációi esetén. Magas koncentrációk esetén, ahol a DPP-4 teljesen telített, a linagliptin 70-80%-a kötődik a DPP-4-en kívüli plazmafehérjékhez, így 20-30% található szabadon a plazmában.
Biotranszformáció
10mg 14C-pal jelölt linagliptin per os adását követően a radioaktivitás körülbelül 5%-a választódik ki a vizelettel. A metabolizmus alárendelt szerepet játszik a linagliptin eliminációjában. Dinamikus egyensúlyi állapotban a linagliptin relatív expozíciójának 13,3%-áért felelős fő metabolit farmakológiailag inaktívnak bizonyult, és így nem járul hozzá a linagliptin plazma DPP-4 inhibitoros aktivitásához.
Elimináció
Per os14C-pal jelölt linagliptin adását követően egészséges egyéneknél a beadott radioaktivitás körülbelül 85%-a ürült a széklettel (80%) vagy a vizelettel (5%) az adagolást követő 4 napon belül. A renális clearance dinamikus egyensúlyi állapotban körülbelül 70ml/perc.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Egy többszörös adagolású, nyílt elrendezésű vizsgálatot végeztek a linagliptin 5mg-os dózis farmakokinetikájának vizsgálatára különböző mértékű krónikus vesekárosodásban szenvedő betegekkel egészséges kontroll személyekkel összehasonlítva. A vizsgálatba bevontak a kreatinin clearance alapján enyhe (50-<80ml/perc), közepesen súlyos (30-<50ml/perc) és súlyos (<30ml/perc) vesekárosodásban szenvedő, valamint hemodialízisre szoruló, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeket is. Ezen kívül 2-es típusú diabetes mellitusban és súlyos vesekárosodásban (<30ml/perc) szenvedő betegeket hasonlítottak össze normál vesefunkciójú 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekkel. A kreatinin clearance-et 24órás vizelet kreatinin clearance vizsgálattal mérték, vagy a Cockcroft-Gault képlet alapján becsülték a szérum kreatinin értékéből: CrCl=(140-életkor)×testtömeg/72×szérum kreatinin [×0,85 nőknél], ahol az életkor években, a testtömeg kg-ban, a szérum kreatinin pedig mg/dl-ben értendő. Dinamikus egyensúlyi állapotban a linagliptin-expozíció az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél hasonló volt az egészséges vizsgálati személyekéhez. Közepesen súlyos vesekárosodásban az expozíció mérsékelten, körülbelül 1,7-szeresére nőtt a kontrollal összehasonlítva. Az expozíció a 2-es típusú diabetesben és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 1,4-szerese volt a 2-es típusú diabeteses normál vesefunkciójú betegekének. A linagliptin AUC-jére vonatkozó, dinamikus egyensúlyi állapoti előrejelzések szerint a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek expozíciója hasonló a közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedőkéhez. Ráadásul a linagliptin várhatóan nem eliminálódik a terápia szempontjából szignifikáns mértékben hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel. Ezért a linagliptin dózisának módosítása semmilyen mértékű vesekárosodás esetén nem szükséges.
Májkárosodás
Child-Pugh szerinti enyhe, közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő, nem diabeteses betegeknél a linagliptin átlagos AUC- és Cmax-értéke hasonló volt az egészséges kontrollszemélyekéhez több, 5mg-os linagliptin dózis adását követően. Enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő diabeteses betegeknél a linagliptin dózisának módosítása nem szükséges.
Testtömegindex (BMI)
A dózis módosítása a BMI alapján nem szükséges. A BMI-nek nincs lényeges hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II. fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján. A forgalomba hozatal engedélyezését megelőző klinikai vizsgálatokat 40ttkg/m2-nek megfelelő BMI-ig végezték.
Nem
A dózis módosítása a nem alapján nem szükséges. A nemnek nincs lényeges hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II. fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján.
Idősek
A dózis módosítása 80éves életkorig nem szükséges, mivel az életkornak nem volt lényeges hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II. fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján. Idős vizsgálati személyeknél (65-80évesek korcsoportjában, a legidősebb beteg 78éves volt) a linagliptin plazmakoncentrációi hasonlóak voltak a fiatalabb vizsgálati személyekéhez.
Gyermekek és serdülők
Egy II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban 10 és betöltött 18.életév közötti, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél tanulmányozták 1mg és 5mg linagliptin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját. A megfigyelt farmakokinetikai és farmakodinámiás válaszok konzisztensek voltak a felnőtt vizsgálati résztvevőknél megfigyeltekkel. Az 5mg linagliptin jobbnak bizonyult az 1mg-os hatáserősségnél a mélyponti koncentrációnál megfigyelhető DPP-4-gátlás tekintetében (72%, ill. 32%, p=0,0050), valamint számszerűen nagyobb mértékben csökkentette a HbA1c korrigált átlagos változásának értékét a kiindulási értékhez képest (–0,63%, illetve –0,48%, nem szignifikáns). Az adatkészlet korlátozottsága miatt az eredményeket elővigyázatosan kell értelmezni.
Egy III. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban, 10 és betöltött 18.életév közötti, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél tanulmányozták 5mg linagliptin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját (a HbA1c változását a kiinduláshoz képest). A megfigyelt expozíció–válasz összefüggés általánosságban összemérhető volt a gyermekgyógyászati és a felnőtt betegeknél, bár gyermekeknél kisebb gyógyszerhatás volt megfigyelhető. A linagliptin szájon át történő alkalmazása a felnőtt betegeknél megfigyelt tartományon belüli expozíciót eredményezett gyermekeknél és serdülőknél. A dinamikus egyensúlyi állapotban megfigyelt mélyponti koncentráció mértani átlaga 4,30nmol/l, míg a bevételt követően 1,5órával, dinamikus egyensúlyi állapotban megfigyelt koncentráció (tmax értékének körülbelül megfelelő koncentráció) mértani átlaga 12,6nmol/l volt. Felnőtt betegeknél az ennek megfelelő plazmakoncentráció 6,04nmol/l és 15,1nmol/l volt.
Rassz
A dózis módosítása a rassz alapján nem szükséges. Az etnikai származásnak nem volt nyilvánvaló hatása a linagliptin plazmakoncentrációira a rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok összetett elemzése alapján, amelyek europid, hispán, afrikai és ázsiai származású betegekkel készültek. Ezenkívül a linagliptin farmakokinetikai jellemzői hasonlóak voltak a japán, kínai és europid egészséges önkéntesekkel végzett I. fázisú vizsgálatokban találtakhoz.
Gyógyszerészeti jellemzők - JELIGO 5 MG
Tablettamag
mannit (E421)
hidegen duzzadó kukoricakeményítő
kukoricakeményítő
povidon K30
magnézium-sztearát
Filmbevonat
hipromellóz
titán-dioxid (E171)
makrogol 400
vörös vas-oxid (E172)
OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
30darab filmtabletta buborékcsomagolásban vagy adagonként perforált buborékcsomagolásban.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható