Az alprazolám-kezelés a szorongás rövid távú tüneti kezelésére javallott felnőtteknél.

Az alprazolám csak abban az esetben javallott, ha a betegség súlyos, a beteg életvitelét nagymértékben károsítja, vagy rendkívüli stresszt okoz számára.

Adagolás

A kezelés időtartama

Az alprazolámot a lehető legkisebb hatásos dózisban kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig, legfeljebb 2–4 hétig. A kezelés folytatásának szükségességét gyakran újra kell értékelni. A hosszú távú kezelés nem javasolt. A hozzászokás kockázata a dózis nagyságával és a kezelés időtartamával együttesen növekszik (lásd 4.4 pont).

Az optimális adagot egyénenként, a tünetek súlyossága és a beteg egyéni válasza alapján kell meghatározni. Azoknál a betegeknél, akiknél nagyobb adagok alkalmazása szükséges, az adagot óvatosan kell emelni, hogy a mellékhatásokat elkerüljük.

Általánosságban, pszichotróp kezelésben még nem részesült betegeknek alacsonyabb adag is elegendő, mint azoknak, akik már kaptak valamikor minor trankvillánst, antidepresszánst vagy altatószert. Ajánlott a legkisebb hatékony adagot alkalmazni, főleg idős vagy legyengült betegeknél, ilyen módon elkerülve a túlzott szedálást vagy ataxia kialakulását.

A kezelés abbahagyása

Az alprazolám dózisát fokozatosan kell csökkenteni az elvonási tünetek elkerülése érdekében (lásd 4.4 pont).

Szorongásos állapotok:

A kezdő napi adag 3-szor 0,25-0,5mg. A továbbiakban napi 0,5‑4,0mg, több részletben.

Gyermekek és serdülők

Az alprazolám biztonságosságát és hatásosságát 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták, ezért az alprazolám 18éves kor alatt nem alkalmazható.

Idős vagy legyengült betegek:

A napi kezdő adag 2-3-szor 0,25mg. A napi adag a továbbiakban 0,5-0,75mg, több részletben. Az adag fokozatosan emelhető ha szükséges, és ha a beteg jól tolerálja.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tabletták étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül is bevehetők. A tablettát egészben kell lenyelni, kevés folyadékkal.

• A készítmény hatóanyagával, benzodiazepinekkel vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Myasthenia gravis.

• Súlyos légzési elégtelenség.

• Alvási apnoe‑szindróma.

• Súlyos májelégtelenség.

Kezelés időtartama

A kezelésnek a lehető legrövidebb ideig kell tartania, legfeljebb 2–4 hétig (lásd 4.2pont). Ezt az időtartamot nem lehet meghosszabbítani a beteg állapotának újraértékelése nélkül.

Hasznos lehet a beteget tájékoztatni a kezelés megkezdésekor arról, hogy a kezelés korlátozott ideig fog tartani és részletesen elmagyarázni, hogy hogyan történik az adagok fokozatos csökkentése. Bizonyított, hogy a rövid hatástartamú benzodiazepinek esetében az alkalmazott dózisok közötti időszakban is megjelenhetnek elvonási tünetek, különösen magas dózisok esetében. A hosszú hatástartamú benzodiazepinek alkalmazása esetén fontos tájékoztatni a beteget, hogy ne váltson át rövid hatástartamú benzodiazepinekre, mert elvonási tünetek alakulhatnak ki.

Opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata

Helex tabletta és opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt, a szedatív gyógyszerekkel, pl. benzodiazepinekkel, vagy rokon gyógyszerekkel, mint például a Helex‑szel való együttes rendelést azoknak a betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Ha az a döntés születik, hogy a Helex-et együtt rendelik opioidokkal, a legalacsonyabb hatásos dózist és a lehető legrövidebb kezelési időt kell alkalmazni (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2pontban).

A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszióra és szedációra utaló jelekre és tünetekre vonatkozóan. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás, illetve májkárosodás:

Vesekárosodásban vagy enyhe, illetve közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket fokozott elővigyázatossággal kell kezelni.

A kezelés alatt alkoholt fogyasztani tilos!

Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében alkoholbetegség vagy gyógyszerabúzus szerepel, a benzodiazepineket különösen nagy óvatossággal kell alkalmazni (lásd 4.5pont).

Szorongásos, vagy depresszióval társult szorongásos betegek:

A benzodiazepineket és a benzodiazepinszerű gyógyszereket nem lehet önállóan alkalmazni a depresszió kezelésére, mivel öngyilkosságot idézhetnek elő, vagy növelhetik annak kockázatát. Ezért az alprazolámot elővigyázatossággal kell alkalmazni, és a felírás során a gyógyszerhez való hozzáférést korlátozni kell azon betegek számára, akik depresszió jeleit és tüneteit vagy öngyilkossági hajlamot mutatnak.

Idősek:

Idős és/vagy legyengült betegek esetén ajánlott a legkisebb hatásos dózis alkalmazásának általános elvét követni, az ataxia kialakulásának vagy a túlszedálás elkerülésének érdekében. A benzodiazepineket és a benzodiazepinszerű gyógyszereket fokozott óvatossággal kell alkalmazni, időseknél, mivel a nyugtató hatás és/vagy a vázizomrendszeri gyengeség kockázata elősegítheti az elesést, ami gyakran súlyos következményekkel járhat ebben a betegcsoportban.

Gyermekek és serdülők

Az alprazolám biztonságosságát és hatékonyságát gyermekek és 18évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták, ezért ebben a korcsoportban az alprazolám alkalmazása nem javasolt.

Dependencia

Benzodiazepinekkel, köztük az alprazolámmal történő kezelés pszichés és szomatikus dependencia kialakulásához vezethet. Mint az összes benzodiazepin esetében, az adag emelésével, és kezelés időtartamának növelésével a hozzászokás kockázata növekszik. Ez a kockázat nagyobb azoknál a betegeknél, akik kórtörténetében alkoholbetegség vagy gyógyszerabúzus szerepel. Farmakodependencia kialakulhat már a terápiás dózisok alkalmazása esetén is és/vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb rizikófaktor nem áll fent. Több benzodiazepin együttes alkalmazásával a farmakodependencia kockázata növekszik, függetlenül az anxiolyticus vagy hypnoticus javallattól. A gyógyszerabúzus ismert kockázat az alprazolám és egyéb benzodiazepinek vonatkozásában, így a betegeket ennek megfelelően kell monitorozni az alprazolám-kezelés során. Az alprazolám érintett lehet az illegális forgalmazásban. Jelentettek olyan túladagolással kapcsolatos haláleseteket, amelyekben az alprazolám-abúzus más, központi idegrendszeri depresszánsokkal együttesen történt, köztük opioidokkal, egyéb benzodiazepinekkel és alkohollal. Az alprazolám felírásakor és expediálásakor mérlegelni kell ezeket a kockázatokat. A kockázatok csökkentése érdekében a lehető legkisebb megfelelő mennyiséget kell alkalmazni, és a betegek figyelmét fel kell hívni a fel nem használt gyógyszer megfelelő tárolására és megsemmisítésére (lásd 4.2, 4.8és 4.9pont).

Elvonási tünetek

Amennyiben a dependencia már kialakult, a kezelés hirtelen történő abbahagyásakor elvonási tünetek jelentkeznek. Ezen tünetek közé tartozhat a fejfájás, az izomfájdalom, az extrém szorongás, a feszültség, a nyugtalanság, a zavartság, az ingerlékenység és az insomnia. Súlyos esetben a következő tünetek jelentkezhetnek: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, zsibbadtság és bizsergő érzés a végtagokban, fokozott érzékenység fényre, zajokra és a fizikai kontaktusra, hallucináció vagy epilepsziás görcsök (lásd 4.2pont – A kezelés abbahagyása és 4.8 pont).

Rebound szorongás

Az alprazolám-kezelés abbahagyása esetén egy átmeneti szindróma fordulhat elő, amelyben a benzodiazepin alkalmazását korábban szükségessé tevő tünetek a kezelést megelőzőhez képest nagyobb intenzitással ismét megjelennek. A szindrómát egyéb tünetek, úgymint hangulati ingadozások, szorongás vagy alvási zavarok és nyugtalanság kísérheti. Mivel a megvonási és/vagy rebound tünetek kockázata nagyobb a dózis gyors csökkentése vagy a kezelés hirtelen megszakítása esetén, javasolt az adag fokozatos csökkentése.

Az alprazolám‑kezelés leállításakor, a helyes orvosi gyakorlatnak megfelelően, az adagokat lassan kell csökkenteni.

Amnézia

A benzodiazepinek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot leggyakrabban néhány órával a gyógyszer bevétele után jelentkezik.

Pszichiátriai és paradox reakciók

Ismert, hogy a benzodiazepinek alkalmazásakor a következő reakciók észlelhetőek: nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszív viselkedés, téveszme, düh, rémálmok, hallucináció, pszichózis, nem megfelelő viselkedés és egyéb szokatlan magatartási hatások. Ezen reakciók esetében a gyógyszer alkalmazását meg kell szakítani. A reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő gyermekek és idősek esetében.

Tolerancia

Néhány hétig tartó folyamatos kezelés esetén a benzodiazepinek altató hatása csökkenhet.

Mánia és hipománia eseteit jelentették az alprazolám alkalmazása során depresszióban szenvedő betegeknél.

Az alprazolám hatásossága a depresszió bizonyos típusaiban még nem igazolt (lásd 4.1 pont).

A Helex 0,25mg, 0,5mg, 1mg, illetve 2 mg tabletta segédanyagként laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A benzodiazepinek a központi idegrendszer additív depresszióját váltják ki, ha együttesen alkalmazzák alkohollal, vagy egyéb gyógyszerekkel, melyek önmaguk is a központi idegrendszer depresszióját okozzák (lásd 4.4pont).

Alkohol

Az alprazolám-kezelés alatt alkohol fogyasztása tilos!

Együttadás központi idegrendszeri depresszánsokkal

Az alprazolámot központi idegrendszerre ható depresszánsokkal fokozott óvatossággal kell együttadni. A központi idegrendszeri depresszív hatás fokozódhat antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), altatószerekkel, szorongásoldókkal/nyugtatókkal, antidepresszánsokkal, narkotikumokkal, antiepileptikumokkal, anaesthetikumokkal és szedatív antihisztaminokkal való együttes alkalmazás esetén. Narkotikumok esetében a megnövekedett euphoria a pszichés függőség fokozódását eredményezheti.

Opioidok

Szedatív gyógyszerek, pl. benzodiazepinek, vagy rokon gyógyszerek, mint például a Helex tabletta, egyidejű alkalmazása opioidokkal fokozza a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatása miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és idejét (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikai interakció fordulhat elő, amikor az alprazolámot a metabolizmusával interferáló gyógyszerekkel együtt alkalmazzák.

CYP3A4‑gátlók

A máj gyógyszermetabolizáló enzimeit (különösen a citokróm P450 3A4‑et) gátló gyógyszerek megnövelhetik az alprazolám koncentrációját, és az aktivitását fokozhatják. Az alprazolám klinikai vizsgálataiból, in vitro vizsgálataiból, és az alprazolámhoz hasonlóan metabolizálódó gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó adatok bizonyítják számos gyógyszernek az alprazolámmal történő különböző fokú és lehetséges interakcióit. A kölcsönhatás mértékén és az elérhető adatok alapján a következő ajánlások tehetők:

• Ketokonazollal, itrakonazollal vagy egyéb azol típusú antifungális gyógyszerekkel (pl. pozakonazol, vorikonazol, metronidazol) az alprazolám együttadása nem ajánlott.

• Óvatosság és a dózis csökkentésének megfontolása ajánlott, amikor az alprazolámot nefazodonnal, fluvoxaminnal és cimetidinnel együtt alkalmazzák.

• Óvatosság és a dózis csökkentésének megfontolása ajánlott, amikor az alprazolámot fluoxetinnel, propoxifénnel, oralis kontraceptívumokkal, szertralinnal, diltiazemmel vagy makrolid típusú antibiotikumokkal, mint például eritromicinnel, klaritromicinnel, telitromicinnel, troleandomicinnel alkalmazzák együtt.

CYP3A4-induktorok

Mivel az alprazolámot a CYP3A4 metabolizálja, ezért ezen enzim induktorai fokozhatják az alprazolám metabolizmusát.

• HIV-proteáz inhibitorok (pl. ritonavir) és alprazolám kölcsönhatása komplex és időfüggő. Alacsony dózisú, rövid ideig adott ritonavir az alprazolám clearance-ének nagymértékű csökkenését eredményezte, eliminációs felezési idejét meghosszabbította, és fokozta klinikai hatását. Ugyanakkor hosszú távú ritonavir-expozíció estén a CYP3A indukció ellensúlyozza ezt a gátló hatást. Ez a kölcsönhatás dózismódosítást, vagy az alprazolám-terápia leállítását teszi szükségessé.

Megnövekedett digoxin-koncentrációkról érkeztek jelentések az alprazolám egyidejű alkalmazásakor, különösen az idős (65 év fölötti) betegek esetében. Ezért az olyan betegeket, akik alprazolámot és digoxint kapnak, monitorozni kell a digoxin-toxicitás jeleinek és tüneteinek tekintetében.

Különös gondot kell fordítani a légzésdepressziót okozó készítményekre, mint amilyenek az opioidok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók, a szubsztitúciós kezelések), főképpen idős emberek esetében.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Terhesség

Benzodiazepinekkel történő kezelést követő teratogenitásra és az újszülött fejlődésére és viselkedésére vonatkozó ismeretek inkonzisztensek, nem egyértelműek.

A benzodiazepinek osztályába tartozó gyógyszerekkel történt korábbi vizsgálatok szerint az intrauterin expozíció kongenitális malformációt idézhet elő. Nagyszámú, kohorsz vizsgálatokon alapuló adat azt mutatja, hogy az első trimeszter alatti benzodiazepin‑expozíció nincs összefüggésben a major malformáció kockázatának megnövekedésével. Ugyanakkor néhány korai esetkontrollos epidemiológiai vizsgálatban azt találták, hogy megnövelte a szájpadhasadék kialakulásának kockázatát. A rendelkezésre álló adatok alapján a kockázat arra, hogy a születetett gyermeknél előforduljon szájpadhasadék, az anyai benzodiazepin‑expozíció után kevesebb, mint 2/1000 összehasonlítva az ilyen defektusok várható előfordulási arányával az átlagos populációban, ami körülbelül 1/1000.

A terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében a benzodiazepin‑kezelés csökkent magzati aktivitást és a magzati szívritmus változékonyságát eredményezte.

Amikor a terhesség késői szakaszában orvosilag indokolt kezelés történik, még alacsony dózisoknál is ún. floppy‑baby szindróma tüneteit figyelték meg, köztük az axialis hypotoniát, illetve szopási nehézségeket, ami kis testtömeg‑gyarapodást eredményezett. Ezen tünetek reverzibilisek, de egy héttől akár három hétig is tarthatnak, a gyógyszer felezési idejétől függően.

Magas dózisoknál légzésdepresszió vagy légzéskimaradás és hypothermia jelentkezhet az újszülöttnél. Ezen kívül, néhány nappal a születés után, az újszülöttnél elvonási tüneteket észleltek fokozott ingerlékenységgel, agitációval és remegéssel, még akkor is, ha a floppy‑baby szindróma nem is jelentkezett. A hatóanyag felezési idejétől függ, hogy a születés után mennyi idő elteltével jelentkeznek az elvonási tünetek.

Az alprazolámot nem szabad alkalmazni a terhesség alatt, kivéve, ha a beteg klinikai állapota indokolttá teszi az alprazolám‑kezelést. Ha az alprazolámot terhesség alatt alkalmazzák, vagy ha a beteg az alprazolám‑kezelés alatt esik teherbe, tájékoztatni kell a beteget a magzati károsodás veszélyéről. Ha az alprazolám‑kezelés a terhesség késői szakaszában szükséges, kerülni kell a magas dózisok alkalmazását, továbbá az elvonási tüneteket és/vagy az úgynevezett floppy‑baby‑szindrómát monitorozni kell az újszülöttnél.

Szoptatás

A benzodiazepinek, köztük az alprazolám koncentrációja az anyatejben alacsony. Ugyanakkor, az alprazolám alkalmazása alatt nem javasolt szoptatni.

A Helex szedációt, amnéziát, csökkent koncentrációs képességet vagy károsodott izomműködést okozhat, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Kialvatlanság esetén a csökkent éberség valószínűsége megnövekszik (lásd 4.5pont).

Mellékhatások elsősorban a terápia kezdetén jelentkeznek, és a kezelés folyamán vagy az adag csökkentésével többnyire megszűnnek.

A következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg és jelentették a megadott gyakorisággal az alprazolám‑kezelés során.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak szerint kerültek megadásra:

nagyon gyakori (³1/10), gyakori (³1/100 – <1/10), nem gyakori (³1/1000 – <1/100), ritka (³1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

*A forgalomba hozatal után jelentett mellékhatások.

Szedése (még terápiás dózisokban is) fizikai dependencia kialakulását eredményezheti. A kezelés megszakítása elvonási tüneteket vagy rebound jelenséget eredményezhet. Pszichés dependencia is kialakulhat. Benziodiazepin abúzust jelentettek (lásd 4.4pont).

A viselkedésbeli rendellenességek számos spontán esetét azoknál a betegeknél jelentették, akik egyidejűleg egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszert is kaptak és/vagy már pszichiátriai alapbetegség miatt kezelés alatt álltak. A borderline személyiségzavarban szenvedőknél vagy azoknál a betegeknél, akik anamnézisében erőszakos vagy agresszív magatartás, alkohol- vagy drogabúzus szerepel, fennáll ezen események kialakulásának a kockázata. Poszttraumás stressz zavarban szenvedő betegek az alprazolám megvonása idején ingerlékeny, ellenséges magatartásról és tolakodó gondolatokról számoltak be.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Hasonlóan egyéb benzodiazepinekhez, a túladagolás következtében nem alakul ki életet veszélyeztető állapot, kivéve, ha egyéb központi idegrendszerre ható depresszánsokkal (köztük alkohollal) együtt alkalmazzák.

A benzodiazepinek túladagolásának általános tünete a különböző fokozatú központi idegrendszeri depresszió, az álmosságtól egészen a kómáig. Enyhébb esetekben a tünetek közé tartozik az elmosódott beszéd, az álmosság, a mentális zavar, a letargia, súlyosabb esetekben ataxia, izomtónus-csökkenés, hypotensio, légzésdepresszió, néha kóma és nagyon ritkán halál fordul elő.

Bármilyen gyógyszertúladagolás kezelésekor gondolni kell arra, hogy többszörös gyógyszerbevétel is történhetett.

Kezelés

A benzodiazepinek per os történt túladagolása esetén (1órán belül) hánytatni kell a beteget, ha eszméleténél van, vagy gyomormosást kell végrehajtani, védve a légutakat, ha a beteg eszméletlen. Ha a gyomorkiürítésből nem származik előny, aktív szenet kell alkalmazni az abszorpció csökkentése érdekében. Intenzív osztályokon különös figyelmet kell fordítani a légzési és cardiovascularis funkciókra.

Általános, a légzést és keringést támogató, szupportív terápiát kell alkalmazni.

A dialízis hasznát nem határozták meg.

A túladagolással összefüggésben a légzőrendszeri és cardiovascularis működés fenntartása mellett kiegészítő kezelésként flumazenil alkalmazható.