TENKASI 1200 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TENKASI 1200 MG
Adagolás
1200 mg egyszeri dózisban, intravénás infúzió formájában, 1 óra alatt beadva. Különleges betegcsoportok
Idősek (65 éves és idősebb betegek)
A 65 éves és idősebb betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges. Nagyon korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vesekárosodásnak nem volt klinikailag releváns hatása az oritavancin-expozícióra (lásd 5.2 pont), azonban óvatosan kell eljárni az oritavancin súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek történő rendelésekor. Az oritavancin haemodialysissel nem távolítható el a vérből. A hidroxipropil-β- ciklodextrin (HPβCD) szinte kizárólag a vesén keresztül ürül glomeruláris filtrációval; farmakokinetikáját súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem értékelték.
Májkárosodás
Enyhe-közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium) szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegek esetében nem vizsgálták, a farmakokinetikai paraméterek alapján azonban a súlyos májkárosodás várhatóan nem befolyásolja az oritavancin expozíciót. Ezért nincs szükség dózismódosításra, még akkor sem, ha óvatosan kell eljárni az oritavancin felírásakor súlyos hepatikus károsodásban szenvedő betegek esetén (Child–Pugh C stádium).
Gyermekek és serdülők
Az oritavancin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők (18 év alatt) esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra.
Két oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre (Tenkasi 1200 mg és Tenkasi 400 mg), amelyek:
-
különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
-
eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
-
eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis hígítószerek különbségeit.
Gondosan kövesse az ajánlott adagolást (lásd 4.2 pont), valamint a Tenkasi 1200 mg feloldására és
hígítására vonatkozó utasításokat a beadás előtt (lásd 6.6 pont).
Az egyszeri 1200 mg-os injekciós üveg tartalmát először 40 ml steril injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az elkészített oldatot fel kell szívni, és egy 250 ml-es, 5%-os glükóz- vagy 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekciót tartalmazó intravénás infúziós zsákhoz kell hozzáadni 1 órán át tartó intravénás infúzió céljára (lásd 6.2 és 6.6 pont).
A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 400 mg kísérőiratait.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az oritavancin beadását követő 120 órán át (5 napon át) ellenjavallt intravénás nem frakcionált nátrium-heparin alkalmazása, mivel az aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT) vizsgálati eredmények tévesen magas értékeket mutathatnak az oritavancin beadása után legfeljebb 120 órán át (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Túlérzékenységi reakciók
Az oritavancin alkalmazása kapcsán súlyos túlérzékenységi reakciókról számoltak be, beleértve az anafilaxiás reakciókat és az anafilaxiás sokkot is. Amennyiben akut túlérzékenységi reakció lép fel az oritavancin-infúzió beadása alatt, azonnal le kell állítani az oritavancint, és megfelelő szupportív kezelést kell alkalmazni.
Az oritavancin és egyéb glikopeptidek, köztük a vankomicin közötti keresztreakciók tekintetében nem állnak rendelkezésre adatok. Az oritavancin alkalmazása előtt fontos körültekintően rákérdezni a glikopeptidekkel (pl. vankomicin, telavancin) szembeni túlérzékenységi reakciók korábbi előfordulására. A kereszt-túlérzékenység lehetősége miatt azokat a betegeket, akiknek a kórelőzményében glikopeptidekkel szembeni túlérzékenység szerepel, az infúzió beadása alatt és után gondosan ellenőrizni kell.
Infúziós reakciók
Az oritavancint intravénás infúzióban, 1 óra alatt kell beadni az infúziós reakciók kockázatának minimalizálása érdekében. Az intravénás oritavancin-infúziók olyan reakciókat okozhatnak, mint a felsőtest kipirulása, urticaria, pruritus és/vagy kiütés. Az infúziós kezeléssel összefüggő alábbi reakciókat figyelték meg oritavancin alkalmazásakor (beleértve az oritavancin több dózisának beadását is egyetlen kezelési sorozat során): mellkasi fájdalom, mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás, remegés, hátfájás, nyaki fájdalom, dyspnoe, hypoxia, hasi fájdalom és láz. Amennyiben fellépnek ilyen reakciók, az infúzió leállítása vagy beadási sebességének csökkentése megszüntetheti ezeket a tüneteket (lásd 4.8 pont).
Vesekárosodás
A HPβCD szolubilizálószer a vizelettel ürül. A HPβCD clearance-e csökkenhet vesekárosodásban
szenvedő betegeknél. Ennek a megállapításnak a klinikai jelentősége nem ismert.
További antibiotikumok alkalmazásának szükségessége
Az oritavancin kizárólag Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos (lásd 5.1 pont). Kevert fertőzésekben, amikor Gram-negatív és/vagy bizonyos típusú anaerob baktériumok feltételezhetők, az oritavancint megfelelő antibiotikum(ok)kal együtt kell alkalmazni.
Warfarin egyidejű alkalmazása
Az oritavancinról igazolták, hogy legfeljebb 12 órán át mesterségesen megnyújtja a protrombin időt (prothrombin time – PT) és növeli a nemzetközi normalizált arányt (international normalised ratio – INR), ennek következtében a warfarin antikoaguláns hatásának ellenőrzése az oritavancin-dózis beadása után legfeljebb 12 órán át nem lesz megbízható.
Kölcsönhatás alvadási tesztekkel
Az oritavancinról igazolták, hogy megzavar bizonyos laboratóriumi alvadási teszteket (lásd 4.3 és 4.5 pont). Egyetlen dózis alkalmazása után a betegek vérében kialakuló oritavancin-koncentrációkról kimutatták, hogy mesterségesen megnyújtják:
-
az aPTT-t legfeljebb 120 órára;
-
a PT-t és az INR-t legfeljebb 12 órára;
-
az aktivált alvadási időt (ACT-t) legfeljebb 24 órára;
-
a szilícium aktivátoros alvadási időt (SCT-t) legfeljebb 18 órára; és
-
a hígított Russell vipera méreg időt (DRVVT-t) legfeljebb 72 órára.
Ezek a hatások abból származnak, hogy az oritavancin a gyakran alkalmazott laboratóriumi koagulációs tesztekben kötődik az alvadást aktiváló foszfolipid reagensekhez, és megakadályozza, hogy kifejtsék hatásukat. Azon betegek esetében, akiknél az oritavancin beadásától számított 120 órán belül szükséges az aPTT ellenőrzése, megfontolható nem foszfolipid-dependens alvadási teszt, például Xa faktor (kromogén) teszt használata, vagy az aPTT ellenőrzését nem igénylő más antikoaguláns alkalmazása.
Az oritavancin nem befolyásolja a Xa faktor kromogén tesztet, a thrombin időt (TI-t), illetve a heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) diagnosztizálásához használt tesztet. In vitro körülmények között a 46,6 µg/ml koncentrációjú oritavancin nem befolyásolta az aktivált protein C rezisztencia (APCR) meghatározására szolgáló tesztet, ami arra utal, hogy csekély annak a valószínűsége, hogy az oritavancin zavaróan hatna erre a tesztre. Az APCR azonban foszfolipid alapú teszt, és nem zárható ki, hogy a klinikai alkalmazás során esetlegesen előforduló magasabb oritavancinkoncentrációk megzavarhatják ezt a tesztet.
Nem klinikai és klinikai vizsgálatokban nem tapasztalták, hogy az oritavancin hatással lenne az in vivo
koagulációs rendszerre.
Clostridioides difficile-asszociált hasmenés
Az oritavancin esetében beszámoltak antibiotikum-asszociált colitisről és pseudomembranosus
colitisről, melyek súlyossága az enyhétől az életveszélyes hasmenésig terjedhet. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél az oritavancin beadását követően hasmenés jelentkezik, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Ilyen esetben megfontolandó támogató kezelés alkalmazása a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés mellett.
Felülfertőződés
Az antibakteriális gyógyszerek alkalmazása fokozhatja az antibiotikumra nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodásának kockázatát. Amennyiben felülfertőződés jelentkezik, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Osteomyelitis
III. fázisú ABSSSI klinikai vizsgálatokban több osteomyelitises esetről számoltak be az oritavancinnal kezelt karon, mint a vankomicinnel kezelt karon (lásd 4.8 pont). Az oritavancin alkalmazása után a betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az osteomyelitisre jellemző panaszok és tünetek esetleges fennállását. Amennyiben osteomyelitis gyanúja áll fenn vagy osteomyelitist diagnosztizáltak, megfelelő egyéb antibiotikus kezelést kell kezdeni.
Abscessus
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban valamivel több újonnan kialakult abscessusról számoltak be az oritavancin-karon, mint a vankomicin-karon (4,6% az oritavancin- vs. 3,4% a vankomicin-karon) (lásd 4.8 pont). Amennyiben újonnan kialakuló abscessus fordul elő, gondoskodni kell a megfelelő intézkedésekről.
A klinikai adatokra vonatkozó korlátozások
Az ABSSSI-ben végzett két fő klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzéstípusok csak a cellultisre, az abscessusokra, valamint a sebfertőzésekre korlátozódtak. A fertőzések egyéb típusait nem vizsgálták. Klinikai vizsgálatokból korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre a bacteraemiás, perifériás érbetegségben szenvedő vagy neutropeniás, legyengült immunrendszerű, a 65 év feletti, súlyos fokú vesekárosodásban illetve Streptococcus pyogenes okozta fertőzésben szenvedő betegekkel kapcsolatban.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer 2400 mg hidroxipropilbetadexet tartalmaz injekciós üvegenként, ami 9,6 mg/ml-nek felel meg.
A citokróm P450 által metabolizált szerek
Egészséges önkéntesek (n=16) bevonásával végeztek egy szűrő jellegű gyógyszerinterakciós vizsgálatot, melynek során az oritavancin 1200 mg-os egyszeri dózisának, valamint többféle CYP450 izoenzim tesztszubsztrátjának egyidejű alkalmazását vizsgálták. Megállapították, hogy az oritavancin számos CYP izoenzim nem specifikus, gyenge inhibitora (CYP2C9 és CYP2C19), illetve gyenge induktora (CYP3A4 és CYP2D6).
Óvatosság szükséges, amennyiben az oritavancint túlnyomórészt az érintett CYP450 enzimek egyike által metabolizált, szűk terápiás indexű gyógyszerekkel (például warfarinnal) együtt alkalmazzák, mivel az együttes alkalmazás fokozhatja (pl. CYP2C9-szubsztrátok esetében) vagy csökkentheti (pl. CYP2D6-szubsztrátok esetében) a szűk terápiás indexű gyógyszer koncentrációját. Amennyiben a beteg oritavancint kap egy potenciálisan érintett szerrel végzett kezelés alatt, szorosan ellenőrizni kell a toxicitás jeleit, illetve a hatásosság esetleges hiányát (pl. ellenőrizni kell a betegnél vérzés előfordulását, amennyiben oritavancint és warfarint kapnak egyidejűleg) (lásd 4.4 pont). Harminchat egészséges alany bevonásával végeztek egy gyógyszerinterakciós vizsgálatot egyetlen, 1200 mg-os oritavancin dózis egyetlen S-warfarin dózis farmakokinetikájára kifejtett hatásának felmérésére. Az
S-warfarin farmakokinetikáját egyetlen, önmagában alkalmazott, 25 mg-os warfarin dózis után vizsgálták, továbbá, amikor az említett egyszeri warfarin dózist egyetlen 1200 mg-os oritavancin dózis után közvetlenül, 24 órával és 72 órával alkalmazták. Az eredmények alapján az oritavancin nem
befolyásolja az S-warfarin AUC- és Cmax értékét.
Kölcsönhatások a gyógyszer és laboratóriumi tesztek között (lásd 4.3 és 4.4 pont)
A gyakran alkalmazott laboratóriumi koagulációs tesztekben az oritavancin kötődik az alvadást aktiváló foszfolipid reagensekhez, és megakadályozza, hogy kifejtsék hatásukat. Az 1200 mg-os dózis alkalmazása után elért oritavancin-koncentrációk bizonyos laboratóriumi koagulációs tesztek esetében tévesen megemelkedett értékekhez vezethetnek (lásd az 1. táblázatot).
-
táblázat: Az oritavancin által befolyásolt koagulációs tesztek
Teszt A gátló hatás időtartama Prothrombin idő (PI) Legfeljebb 12 óra Nemzetközi normalizált arány (INR) Legfeljebb 12 óra Aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT) Legfeljebb 120 óra Aktivált alvadási idő (ACT) Legfeljebb 24 óra Szilícium aktivátoros alvadási idő (SCT) Legfeljebb 18 óra Hígított Russell vipera méreg idő (DRVVT) Legfeljebb 72 óra
Terhesség
Az oritavancin terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre (kevesebb, mint 300 terhességi kimenetel). Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
Elővigyázatosságból célszerű kerülni a Tenkasi terhesség alatti alkalmazását, kivéve, ha az anya
klinikai állapota oritavancin-kezelést igényel.
Szoptatás
A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok az oritavancin anyatejbe történő kiválasztódását igazolták (részletekért lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy az oritavancin/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A Tenkasi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
Állatkísérletek során a legmagasabb alkalmazott koncentrációk mellett nem mutatkozott az oritavancin okozta csökkent termékenységre utaló jel, ugyanakkor az oritavancin humán termékenységre kifejtett hatásairól nincsenek adatok.
A Tenkasi kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szédülés léphet fel, és ez befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥5%) a következők voltak: hányinger, túlérzékenységi reakciók, az infúzió beadási helyén jelentkező reakciók és fejfájás. A leggyakrabban jelentett súlyos mellékhatás a cellulitis volt (1,1%,). A kezelés abbahagyásának leggyakrabban jelentett okai a cellulitis (0,4%) és az osteomyelitis (0,3%) voltak. Nőbetegek nagyobb gyakorisággal számoltak be mellékhatásokról, mint férfibetegek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő táblázat mutatja be az oritavancin egyszeri dózisával végzett III. fázisú ABSSSI klinikai vizsgálatok összevont adatai alapján az oritavancin alkalmazása mellett bekövetkezett mellékhatásokat, szervrendszerek szerint felsorolva.
A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
táblázat: A mellékhatások szervrendszerek szerinti gyakorisága
Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások Fertőző betegségek és parazitafertőzések Gyakori Celullitis, tályog (végtagi és subcutan) Nem gyakori Osteomyelitis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Anaemia Nem gyakori Eosinophilia, thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Túlérzékenység (lásd 4.3 és 4.4 pont) Anafilaxiás reakció Nem ismert Anafilaxiás sokk Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori Hypoglykaemia, hyperuricaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, szédülés Ritka Remegés* Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori Tachycardia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Bronchospasmus, sípoló, ziháló légzés, dyspnoe* Ritka Hypoxia* Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hányinger, hányás, diarrhoea, obstipatio Nem gyakori Hasi fájdalom* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori Kóros májfunkciós teszt (emelkedett glutamát- piruvát-transzamináz-szint, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint) Nem gyakori Emelkedett bilirubinszint a vérben A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Urticaria, bőrkiütés, pruritus Nem gyakori Leukocytoclasticus vasculitis, angiooedema, erythema multiforme, bőrpír A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori Myalgia Nem gyakori Tenosynovitis Ritka Hátfájás*, nyaki fájdalom* Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók** Nem gyakori Mellkasi fájdalom*, láz* Ritka Mellkasi diszkomfortérzés*, hidegrázás* *Ezek a reakciók az infúziós kezeléssel lehetnek összefüggésben (lásd 4.4 pont).
**Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók a következők lehetnek: phlebitis az infúzió beadási helyén, bőrpír az infúzió beadási helyén, extravasatio, induratio, viszketés, bőrkiütés, perifériás oedema.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - TENKASI 1200 MG
Farmakoterápiás csoport: Antibiotikumok szisztémás alkalmazásra, glikopeptid antibiotikumok, ATC-kód: J01XA05
Hatásmechanizmus
Az oritavancinnak háromféle hatásmechanizmusa van: (i) a peptidoglikán prekurzor lánc peptidjéhez kötődve gátolja a sejtfal bioszintézise során a transzglikozilációs (polimerizációs) lépést; (ii) a sejtfal áthidaló peptidszakaszaihoz kötődve gátolja a sejtfal bioszintézisének transzpeptidációs lépését (keresztkötések kialakítása); és (iii) megbontja a baktérium sejthártyájának integritását, ami depolarizációhoz, fokozott permeabilitáshoz és gyors sejthalálhoz vezet.
Rezisztencia
A Gram-negatív mikroorganizmusok természetes rezisztenciával rendelkeznek minden glikopeptiddel, köztük az oritavancinnal szemben.
In vitro oritavancinnal szembeni rezisztenciát figyeltek meg a Staphylococcus aureus
vankomicin-rezisztens izolátumai esetében. Az oritavancin és a nem glikopeptid típusú antibiotikumok között nincs ismert keresztrezisztencia.
Az oritavancin csökkent in vitro hatást mutat a Lactobacillus, Leuconostoc és Pediococcus nemzetségekbe tartozó bizonyos Gram-pozitív mikroorganizmusokkal szemben, amelyek természetes rezisztenciával rendelkeznek glikopeptidekkel szemben.
Érzékenységi vizsgálatok határértékei
Az antibiotikumok érzékenységi vizsgálataival foglalkozó európai bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentrációk (MIC) határértékei a következők:
-
táblázat: Az oritavancinra vonatkozó érzékenységi eredmények kiértékelési kritériumai
Mikroorganizmus csoport MIC határértékek (mg/l) É ≤ R > Staphylococcus aureus 0,125 0,125 Streptococcusok (A, B, C, G csoportúak) 0,25 0,25 A viridans csoportba tartozó Streptococcusok(csak a S. anginosus csoport) 0,25 0,25 É=érzékeny, R=rezisztens
Farmakokinetika/farmakodinámia (PK/PD) kapcsolata
Az oritavancin koncentráció-idő görbe alatti területének (AUC) és a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó minimális gátló koncentrációjának (MIC) aránya az a paraméter, ami legjobban korrelál a hatásossággal.
Klinikai hatásosság bizonyos kórokozókkal szemben
Klinikai vizsgálatokban a következő, oritavancinnal szemben in vitro érzékenynek bizonyult kórokozókkal szemben igazoltak hatásosságot.
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
-
Staphylococcus aureus
-
Streptococcus pyogenes
-
Streptococcus agalactiae
-
Streptococcus dysgalactiae
-
Streptococcus anginosus csoport (beleértve S. anginosus, S. intermedius és S. constellatus)
Egyéb releváns kórokozókkal szembeni antibakteriális hatás
A következő kórokozók ellen nem igazoltak klinikai hatásosságot, ugyanakkor in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy szerzett rezisztencia-mechanizmusok hiányában érzékenynek kell lenniük az oritavancinnal szemben:
-
G-csoportú béta-hemolizáló streptococcusok
-
Clostridium perfringens
-
Peptostreptococcus spp.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Tenkasi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzés kezelése tekintetében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
-
Az oritavancin 1200 mg-ig terjedő dózisok mellett lineáris farmakokinetikát mutat.
Az oritavancin-tartalmú gyógyszerek (Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz és Tenkasi 1200 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz) farmakokinetikai paramétereinek átlagértékét (±SD) ABSSSI-ben szenvedő betegeknél egyszeri 1200 mg-os dózis beadása után a
4. táblázat tartalmazza.
-
táblázat: A farmakokinetikai paraméterek átlagértékei (±SD) a Tenkasi 1200 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz egyszeri 1200 mg-os dózisának 1 órán át tartó intravénás infúzióban történő beadását követően (N=50) és a Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 3 órán át tartó intravénás infúzióban történő beadását követően (N=50) ABSSSI-ben szenvedő betegeknél
| Farmakokinetikai paraméter | Tenkasi 1200 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (1 óra)átlagérték (±SD) | Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (3 óra) átlagérték (±SD) |
| Cmax (μg/ml) | 148 (±43,0) | 112 (±34,5) |
| AUC0-72 (h×μg/ml) | 1460 (±511) | 1470 (±582) |
Cmax: maximális plazmakoncentráció; AUC0-72: a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nulla időponttól
72 óráig; SD: szórás.
Megjegyzés: a Tenkasi 400 mg esetében az adatok 3×400 mg-os injekciós üveg beadására vonatkoznak.
Eloszlás
Az oritavancin körülbelül 85%-ban kötődik humán plazmafehérjékhez. Populációs farmakokinetikai elemzés alapján az átlagos populációs eloszlási össztérfogat körülbelül 87,6 l-re tehető, ami azt jelzi, hogy az oritavancin nagymértékben eloszlik a szövetekbe.
Egészséges vizsgálati alanyoknál 800 mg-os egyszeri dózis alkalmazása után a bőrön található
hólyagok bennékében az oritavancin-expozíció (AUC0-24) a plazmában mérhető érték 20%-a volt.
Biotranszformáció
Oritavacinnal kezelt kutyák plazmájában, illetve oritavancinnal kezelt patkányok epéjében nem figyeltek meg metabolitokat. Ezenkívül in vitro humán máj mikroszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy az oritavancin nem metabolizálódik.
Elimináció
Tömegegyensúly vizsgálatot emberben nem végeztek. Emberben 2 hetes gyűjtést követően a kiindulási hatóanyag formájában a dózis kevesebb mint 1-5%-a volt visszanyerhető a székletből, illetve a vizeletből, ami azt jelzi, hogy az oritavancin változatlan formában lassan választódik ki.
1200 mg-os egyszeri dózissal kezelt, ABSSSI-ben szenvedő betegek esetében végzett populációs farmakokinetikai elemzés alapján az oritavancin átlagos terminális eliminációs felezési ideje a plazmában 245 óra volt (14,9% CV). A populációs átlagos teljes clearance 0,445 l/órára (27,2% CV) tehető.
Populációs farmakokinetikai elemzésben a testmagasság és a clearance között összefüggést észleltek, a
clearance ugyanis a magassággal nőtt. A testmagasság alapján nem szükséges dózismódosítás. Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Az oritavancin farmakokinetikáját az egyszeri dózis alkalmazásával végzett III. fázisú
ABSSSI-vizsgálatok során értékelték normális veseműködésű (CrCL≥90 ml/perc, n=213), enyhe fokú (CrCL 60-89 ml/perc, n=59), közepes fokú (CrCL 30-59 ml/perc, n=22) és súlyos fokú (CrCL
<30 ml/perc, n=3) vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a vesekárosodásnak nincs klinikailag számottevő hatása az oritavancin expozíciójára. Dializált betegek esetében specifikus vizsgálatokat nem végeztek.
Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges, azonban a súlyos vesekárosodásra vonatkozó adatok túl korlátozottak ahhoz, hogy dózismódosítási javaslatot lehessen tenni. A hidroxipropilbetadex segédanyag a vizelettel ürül. A hidroxipropilbetadex clearance-e csökkenhet vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Májkárosodás
Az oritavancin farmakokinetikáját közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium, n=20) szenvedő vizsgálati alanyok bevonásával végzett vizsgálatban értékelték, és összehasonlították nemüket, korukat és testtömegüket tekintve azonos, egészséges kontroll párjaikéval (n=20). Az oritavancin farmakokinetikájában nem észleltek jelentős változásokat közepes fokú májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében.
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges. Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták.
Az életkor, a testtömeg, a nem és a rassz hatásai
Egyszeri dózis alkalmazásával, ABSSSI-ben szenvedő betegek bevonásával végzett III. fázisú vizsgálatokból származó populációs farmakokinetikai elemzés azt jelezte, hogy a nem, az életkor,a testtömeg, illetve a rassz nem gyakorol klinikailag számottevő hatást az oritavancin expozíciójára. Ezekben az alpopulációkban nem indokolt az adagolás módosítása.
Gyógyszerészeti jellemzők - TENKASI 1200 MG
hidroxipropilbetadex mannit
foszforsav (a pH beállításához) nátrium-hidroxid (a pH beállításához)
A bázikus vagy semleges pH-jú gyógyszerek inkompatibilisek lehetnek az oritavancinnal (lásd 6.6 pont).
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel vagy oldószerekkel keverhető.
4 év
Feloldás után
Az elkészített oldatot azonnal tovább kell hígítani 50 mg/ml-es (5%-os) glükózoldatot vagy 9 mg/ml- es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban.
Hígítás után
A hígított oldatot azonnal fel kell használni.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben a felhasználás nem történik meg azonnal, a felhasználás előtti tárolási időért és körülményekért a felhasználó a felelős, és a tárolás 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban történő hígítást követően 25 °C-on általában nem haladhatja meg a 4 órát, illetve 2 °C –
8 °C-on a 12 órát.
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal ellátott, egyszer használatos, 50 ml-es I. típusú injekciós üveg.
1 db különálló injekciós üveg van egy dobozba csomagolva.
Kizárólag egyszeri használatra! A Tenkasi-t aszeptikus eljárásokat alkalmazva kell elkészíteni.
Két oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre (Tenkasi 400 mg és Tenkasi 1200 mg), amelyek:
-
különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
-
eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
-
eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis hígítószerek különbségeit.
Gondosan kövesse az ajánlott utasításokat mindegyik gyógyszerkészítmény alkalmazása előtt.
A Tenkasi 1200 mg injekciós üveg tartalmát fel kell oldani és hígítani kell az egyszeri 1200 mg-os iv. dózis elkészítéséhez. A port steril injekcióhoz való vízzel kell feloldani, és a kapott koncentrátumot alkalmazás előtt hígítani kell 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban. A készítménynek feloldás és hígítás után egyaránt tiszta, színtelen vagy rózsaszínű oldatnak kell lennie. Parenteralis gyógyszerek esetében a feloldás után szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy tartalmaznak-e látható részecskéket.
Feloldás:
-
Az injekciós üveg tartalmának feloldásához steril fecskendő használatával 40 ml steril injekcióhoz való vizet kell hozzáadni, hogy 30 mg/ml koncentrációjú oldat keletkezzen.
-
A túlzott habképződés elkerülése érdekében a steril injekcióhoz való vizet óvatosan, az injekciós
üveg fala mentén lecsorgatva javasolt hozzáadni.
-
A habképződés elkerülése érdekében, és azért, hogy a por teljes mértékben feloldódjon, az
injekciós üveget óvatosan körbe kell forgatni.
Hígítás: A hígításhoz 5%-os glükózoldatot vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákot kell használni.
Hígítás:
-
Szívjon fel 40 ml-t egy 250 ml-es, 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó infúziós zsákból, és dobja ki a felszívott térfogatot.
-
Szívjon fel 40 ml-t az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üvegből, és adagolja az 5%-os
glükózoldatot vagy a 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákhoz, hogy a zsákban lévő oldat térfogata 250 ml legyen. Ez 4,8 mg/ml-es oritavancin-koncentrációt eredményez. A készítmény beadásához PP (polipropilén) vagy PVC (polivinil-klorid) zsákokat kell használni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 400 mg kísérőiratait.