REZZAYO 200 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - REZZAYO 200 MG
A REZZAYO az invazív candidiasis kezelésére javallott felnőtteknél.
Az antifungális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.
A REZZAYO-kezelést az invazív gombás fertőzések ellátásában jártas szakorvosnak kell elkezdenie. Adagolás
Az 1. napon egyszeri 400 mg-os telítő dózist kell adni, majd a 8. napon és azt követően heti egyszer 200 mg-mal folytatni.
A kezelés időtartamát a beteg klinikai és mikrobiológiai válasza alapján kell meghatározni. Általánosságban, a gombaellenes kezelést az utolsó pozitív tenyésztési eredményt követően legalább 14 napig kell folytatni. Klinikai vizsgálatokban legfeljebb 28 napig kezelték a betegeket rezafunginnal. A rezafungin-kezelésre vonatkozó biztonságossági adatok 4 hétnél hosszabb kezelés esetében korlátozottak.
Ha kimarad egy beütemezett dózis (a kijelölt napon nem adják be), a kimaradt dózist a lehető leghamarabb be kell adni.
-
Ha a kimaradt dózist a kijelölt naptól számítva 3 napon belül beadják, akkor a következő heti dózis az ütemterv szerint beadható.
-
Ha a kimaradt dózist a kijelölt naptól számítva több mint 3 nap után adják be, akkor az adagolási ütemtervet úgy kell módosítani, hogy a következő dózis beadásáig legalább 4 nap elteljen.
-
Ha az alkalmazást az adagolás legalább 2 hetes kihagyása után újrakezdik, az adagolást ismét a 400 mg-os telítő dózissal kell kezdeni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Nincs szükség dózismódosításra 65 éves és idősebb betegeknél (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Nincs szükség dózismódosításra májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Nincs szükség dózismódosításra vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ez a gyógyszer a haemodialysis időzítésétől függetlenül beadható (lásd 5.2 pont).
Egyéb betegcsoportok
A betegek testtömege alapján nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők
A REZZAYO biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Kizárólag intravénás alkalmazásra.
Feloldás és hígítás után (lásd 6.6 pont) az oldatot lassú intravénás infúzióban kell beadni körülbelül 1 óra alatt. Az infúzió beadási idejét akár 180 percre is meg lehet növelni, hogy kezelni lehessen az esetlegesen kialakuló infúzióval összefüggő reakciók tüneteit (lásd 4.4 pont).
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az echinokandin gyógyszerosztályba tartozó egyéb gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység.
A rezafungin hatásosságát csak korlátozott számú neutropeniás betegnél értékelték (lásd 5.1 pont). Anafilaxiás reakciók
A rezafungin alkalmazása során anafilaxiás reakciókról számoltak be. Amennyiben anafilaxiás reakciók tapasztalhatók, a rezafungin adagolását fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell alkalmazni.
Infúzióval kapcsolatos reakciók
Átmeneti, infúzióval kapcsolatos reakciók fordultak elő a rezafunginnal összefüggésben, amelyeket kipirulás, melegségérzet, hányinger és mellkasi szorító érzés jellemzett.
A klinikai vizsgálatokban az infúzió kiváltotta reakciók percek alatt elmúltak, időnként az infúzió megszakítása vagy leállítása nélkül. A betegeket monitorozni kell az infúzió beadása alatt.
Amennyiben az infúziót valamilyen reakció miatt le kell állítani, az infúzió lassabb ütemű újraindítását kell fontolóra venni, miután a tünetek megszűntek.
A májra gyakorolt hatások
Klinikai vizsgálatokban a májenzimek szintjének emelkedését figyelték meg a rezafunginnal kezelt egyes betegeknél. Néhány, súlyos alapbetegségben szenvedő betegnél, akiknél többféle gyógyszert alkalmaztak a rezafunginnal egyidejűleg, klinikailag jelentős májdiszfunkció fordult elő; nem állapítottak meg ok-okozati összefüggést a rezafunginnal. Azon betegeket, akik májenzimszintjei a rezafungin-kezelés során emelkednek, monitorozni kell és újra kell értékelni a rezafungin-kezelés folytatásának előny-kockázat arányát.
Phototoxicitás
A rezafungin fokozhatja a phototoxicitás kockázatát. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a kezelés alatt és a rezafungin utolsó beadása után 7 napig kerüljék a napsugárzást és más UV-sugárzást anélkül, hogy megfelelő védelemmel rendelkeznének.
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Klinikai körülmények között megvizsgálták a rezafungin gyógyszer-kölcsönhatási potenciálját a citokróm P450 enzimek és/vagy transzporterfehérjék számos példaszubsztrátjával szemben.
Nem valószínű, hogy mérlegelni kellene a dózismódosítást azon gyógyszerek esetében, amelyek a CYP2C8, CYP3A4, CYP1A2 és CYP2B6 enzimek, valamint a P-gp, BCRP, OATP, OCT1, OCT2,
MATE1 és MATE2 transzportfehérjék szubsztrátjai, ha azokat a rezafunginnal egyidejűleg alkalmazzák.
Klinikailag is értékelték a rezafungin gyógyszerkölcsönhatási potenciálját számos együtt adott gyógyszerrel. Nem valószínű, hogy mérlegelni kellene a dózismódosítást a takrolimusz, a ciklosporin, az ibrutinib, a mikofenolát-mofetil és a venetoklax esetében, ha azokat a rezafunginal együtt alkalmazzák.
In vitro a rezafungin metabolikusan stabil és nem bizonyult a BCRP, P-gp, MRP2, OATP1B1, OATP1B3, OCT1, OCTN1 és az OCTN2 transzportfehérjék szubsztrátjának. A rezafungin esetén ezért nem valószínű, hogy mérlegelni kellene a dózismódosítást, amikor a rezafungint egyéb gyógyszerekkel együtt alkalmazzák.
Terhesség
A rezafungin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak reproduktív vagy fejlődési toxicitást (lásd 5.3 pont). Állatkísérletek kimutatták, hogy a rezafungin átjut a placentán. A lehetséges humán kockázat nem ismert.
A rezafungin alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást, kivéve, ha az előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatokat.
Szoptatás
A rezafungin szoptató nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.
Nem ismert, hogy a rezafungin vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Patkányoknál megfigyelték a rezafungin kiválasztódását az anyatejbe (lásd 5.3 pont).
Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A rezafungin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A rezafungin humán termékenységre gyakorolt hatásáról nem áll rendelkezésre információ. A rezafungin nem volt hatással a nőstény patkányok termékenységére és a hím patkányok reproduktív képességére annak ellenére, hogy a hím patkányoknál a herékre gyakorolt reverzibilis hatásokat figyeltek meg (lásd 5.3 pont).
A REZZAYO nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
Klinikai vizsgálatokból származó tapasztalatok alapján a rezafunginnal összefüggésbe hozható leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, a pyrexia, anaemia és a hasmenés voltak.
Infúzióval kapcsolatos átmeneti reakciók is előfordultak a rezafunginnal összefüggésben, amelyeket kipirulás, melegségérzet, hányinger és mellkasi szorító érzés jellemzett (lásd 4.4 pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő táblázat 173, 400/200 mg rezafunginnal kezelt betegnél előforduló mellékhatásokat tartalmazza szervrendszer és MedDRA terminológia szerint felsorolva, a következő gyakorisági kategóriákban: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), továbbá a spontán bejelentésekből származó nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
táblázat. A mellékhatások táblázatos felsorolása
Szervrendszeri kategória Nagyongyakori≥1/10 Gyakori≥1/100 – <1/10 Nem gyakori≥1/1000 – <1/100 Nemismert Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek éstünetek Anaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek Anafilaxiás reakció* Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek Hypokalaemia Hypomagnesaemia, hypophosphataemia Hyperphosphataemia, hyponatraemia Érbetegségek és tünetek Hypotensio Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Sípolás Emésztőrendszeri betegségek éstünetek Hasmenés Hányás, hányinger, abdominalisfájdalom, obstipatio A bőr és a bőr alatti szövet betegségeiés tünetei Erythema, kiütés Phototoxicitás Urticaria A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Tremor Általános tünetek,az alkalmazáshelyén fellépő reakciók Pyrexia Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben, emelkedett májenzimszintek, emelkedett glutamát-piruvát-tr anszamináz szint, emelkedettbilirubinszint a vérben Csökkent eosinophilszám Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatosszövődmények Infúzióval összefüggő reakciók * lásd 4.4 pont
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás esetén szupportív kezelés és tüneti kezelés javasolt, fenntartva a homeostasist és az élettani funkciókat.
Egy I. fázisú klinikai vizsgálatban 600 mg és 1400 mg egyszeri dózist alkalmaztak, és nem jelentettek dóziskorlátozó toxicitást. Egy II. fázisú klinikai vizsgálatban heti egyszer 400 mg rezafungint alkalmaztak legfeljebb 4 héten keresztül, és nem jelentettek dóziskorlátozó toxicitást.
A rezafungin nagymértékű fehérjekötődést mutat, és várhatóan nem dializálható (lásd 5.2 pont).
Farmakológiai tulajdonságok - REZZAYO 200 MG
Farmakoterápiás csoport: szisztémás gombaellenes szerek, egyéb szisztémás gombaellenes szerek, ATC kód: J02AX08
Hatásmechanizmus
A rezafungin szelektíven gátolja a gomba 1,3-β-D-glükán-szintáz enzimét. Ennek hatására gátlás alá kerül az 1,3-β-D-glükán képződése, ami a gombasejtfal esszenciális alkotóeleme, és nincs jelen az emlőssejtekben. Az 1,3-β-D-glükán szintézisének gátlása gyors és koncentrációfüggő fungicid hatást vált ki a Candida-fajokban.
In vitro aktivitás
A rezafungin (módosított EUCAST-módszer alkalmazásával kapott) MIC90-értékei általában
≤0,016 mg/l voltak a parapsilosis-tól eltérő Candida-fajok esetén (Candida parapsilosis
MIC90 = 2 mg/l).
Különböző klinikai Candida spp. izolátumokkal szemben vizsgálva, amelyeket
echinokandin-rezisztens és/vagy azol-rezisztens törzsekkel dúsítottak, a rezafungin aktivitása hasonló volt az anidulafungin aktivitásához.
Rezisztencia
Az echinokandinokkal, beleértve a rezafunginnal szembeni csökkent érzékenység a glükán-szintáz katalitikus alegységét kódoló FKS génekben (FKS1 a legtöbb Candida-faj esetén; FKS1 és FKS2 a C. glabrata esetén) bekövetkezett mutációkból származik.
Az érzékenység vizsgálatának értelmezési kritériumai
A rezafungin esetén az érzékenységi vizsgálatokra vonatkozó MIC (minimum inhibitoros koncentráció) értelmezési kritériumait a European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) állapította meg és a következő linken érhető el: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx
Egy módosított, EUCAST által kidolgozott tápoldat-mikrodilúciós, MIC-értéket meghatározó módszer segítségével vizsgálták a Candida-fajok rezafunginnal szembeni érzékenységét, valamint meghatározták a vonatkozó értelmezési határértékeket.
Klinikai hatásosság
Candidaemia és invazív candidiasis felnőtt betegeknél
A rezafunginnak a candidaemiás és/vagy invazív candidiasisos (C/IC) betegek kezelésében mutatott hatásosságát egyetlen III. fázisú vizsgálatban értékelték.
A III. fázisú vizsgálat egy multicentrikus, prospektív, randomizált és kettős vak vizsgálat volt. A vizsgálatból kizárták a következő betegségekben szenvedő betegeket: septicus arthritis egy ízületprotézisben, osteomyelitis, endocarditis vagy myocarditis, meningitis, endophthalmitis, chorioretinitis vagy más központi idegrendszeri fertőzés, krónikus disszeminált candidiasis és elzáródás vagy műtéti eszközök miatt másodlagosan kialakult húgyúti candidiasis. Az alanyokat 1:1 arányban randomizálták a rezafungin-kezelésre (400 mg telítő dózis az 1. napon, azt követően a
8. napon, majd hetente egyszer 200 mg, összesen 2–4 hétig) vagy a kaszpofungin-kezelésre (egyetlen 70 mg intravénás telítő dózis az 1. napon, majd naponta egyszer 50 mg kaszpofungin intravénásan, az összesen 14–28 napos kezeléshez).
A rezafungin-kezelési csoportban a betegek 77,0%-ánál, a kaszpofungin-kezelési csoportban 74,2%-ánál állapítottak meg végül candidaemia diagnózist. A többségük módosított APACHE II-pontszáma <20 volt, ideértve a rezafunginnal kezelt alanyok 84,4%-át és a
kaszpofunginnal kezelt alanyok 81,5%-át. A rezafungin-kezelési csoportban a betegek 88,5%-ának, a kaszpofungin-kezelési csoportban 91,1%-ának volt ≥500/mm3 abszolút neutrofilszáma (ANC) a kiinduláskor.
Az elsődleges hatásossági kimenetel a globális válasz volt a 14. napon (amit az adat-felülvizsgálati bizottság igazolt). A globális választ a klinikai válaszból, a mikológiai válaszból és a radiológiai válaszból (IC miatt bevont betegeknél) határozták meg. Meg kellett állapítani a noninferioritást, ha a
14. napi gyógyulási arány különbségére (rezafungin mínusz kaszpofungin) meghatározott 95%-os konfidenciaintervallum (CI) alsó határa >–20% volt. A másodlagos hatásossági kimenetelek között szerepelt a bármely okból bekövetkező halálozás a 30. napon (30. napi ACM) és a globális válasz az
5. napon. Ezen végpontok eredményeit a 2. táblázat mutatja be az mITT elemzési populációra vonatkozóan, amelynek meghatározása: minden, dokumentált Candida-fertőzésben szenvedő alany a központi laboratórium vértenyésztéssel vagy szokásosan steril helyen vett minta tenyésztésével végzett értékelése alapján, amely mintát ≤4 nappal (96 órával) a randomizálás előtt vettek, és aki ≥1 dózis vizsgálati készítményt kapott.
-
táblázat A III. fázisú ReSTORE vizsgálat eredményeinek összefoglalása (mITT elemzési populáció)
| Rezafungin (R) (N = 115)n (%) | Kaszpofungin (K) (N = 117)n (%) | Különbség(R–K) (95%-os CI) | |
| Globális válasz (gyógyulás) [1] | |||
| 5. nap | 60 (52,2) | 57 (48,7) | 3,5 (-9,4; 16,2) |
| 14. nap | 65 (56,5) | 67 (57,3) | -1,0 (-13,5; 11,6) |
| Rezafungin (R) (N = 115)n (%) | Kaszpofungin (K) (N = 117)n (%) | Különbség(R–K) (95%-os CI) | |
| 30. napi bármely okból bekövetkező halálozás (halálozás) [2, 3] | 29 (25,2) | 29 (24,8) | 0,4 (-10,8; 11,6) |
-
A gyógyulási arányok megfigyelt különbségeire (rezafungin mínusz kaszpofungin) vonatkozó kétoldalas 95%-os konfidenciaintervallumok (CI-k) kiszámításához Miettinen és Nurminen korrekciót nem alkalmazó módszerét használták, kivéve a globális gyógyulást a 14. napon, melynek kiszámításához korrigáltak a két randomizálási rétegre (diagnózis [csak candidaemia; invazív candidiasis], valamint APACHE II-pontszám/ANC [APACHE II-pontszám ≥20 VAGY ANC <500 sejt/mm3; APACHE II-pontszám <20 ÉS ANC ≥500 sejt/mm3] a szűréskor). A rétegek súlyozásához a Cochran–Mantel–Haenszel-féle súlyozást alkalmazták.
-
A halálozási arányban a rezafungin mínusz kaszpofungin kezelési csoportok között megfigyelt különbségre vonatkozó kétoldalas 95%-os konfidenciaintervallum (CI) kiszámításához Miettinen és Nurminen korrekciót nem alkalmazó módszerét használták.
-
A 30. nap előtt elhalálozott alanyok, illetve ismeretlen túlélési státuszú alanyok.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a REZZAYO vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően invazív candidiasis kezelése indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Általános farmakokinetikai jellemzők
A rezafungin farmakokinetikáját egészséges alanyoknál, különleges betegcsoportoknál és betegségben szenvedőknél határozták meg. A rezafungin felezési ideje hosszú, így lehetőség van a heti egyszeri alkalmazásra. A dinamikus egyensúlyi állapot az első telítő dózissal (ami a heti fenntartó dózis kétszerese) elérhető.
Eloszlás
A rezafungin gyorsan eloszlik, az eloszlási térfogat nagyjából megegyezik a test víztartalmával (körülbelül 40 liter). Embernél a rezafungin nagy mértékben kötődik a fehérjéhez (>97%).
Biotranszformáció
Különböző fajoknál in vitro vizsgálva a rezafungin stabilnak bizonyult máj és bél mikroszómákkal és hepatocitákkal való inkubációt követően.
Egy egydózisos klinikai vizsgálatban izotóppal jelölt (14C) rezafungint (körülbelül 400 mg; 200 µCi radioaktivitás) adtak egészséges önkénteseknek. A fő keringő anyag a kiindulási rezafungin volt; a rezafungin plazma AUC-értéke a teljes szénizotóp-AUC körülbelül 77%-áért felelt, az egyes metabolitok pedig egyenként kevesebb mint 10%-ért.
Elimináció
Egyetlen adag (1 órás intravénás infúzióban 50, 100, 200 és 400 mg) rezafungin alkalmazása után a rezafungin átlagos teljes test clearance-e alacsony volt (körülbelül 0,2 l/h) minden dózisszinten, és az átlagos terminális felezési idő 127-146 óra volt. A vizelettel változatlan formában kiválasztott rezafungin dózisfrakció <1% volt minden dózisszintnél, ez arra utal, hogy a rezafungin kiválasztásához a veseclearance hozzájárulása csekély.
Egy egydózisos klinikai vizsgálatban izotóppal jelölt (14C) rezafungint (körülbelül 400 mg; 200 µCi radioaktivitás) adtak egészséges önkénteseknek. A becslés szerint a radioaktivitás átlagos teljes visszanyerése a 60. napon 88,3% volt az interpolált adatok alapján (a 29. napi és 60. napi vizsgálóhelyi visszatérés alapján). A visszanyert radioaktív dózis körülbelül 74%-a a székletben (elsődlegesen változatlan rezafunginként) és 26%-a a vizeletben (főként metabolitokként) jelent meg, ami arra utal, hogy a rezafungin elsődlegesen a széklettel választódik ki változatlan rezafunginként.
Linearitás
Egyetlen adag intravénás infúzióját követően a rezafungin farmakokinetikája lineáris az 50–
1400 mg-os dózistartományban. A maximális plazmakoncentrációig eltelt időt (tmax) a vártak szerint minden dózisnál az infúzió végén figyelték meg, és az AUC dózisarányosan növekedett.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A rezafungin farmakokinetikáját közepes fokú (Child-Pugh B, n = 8) és súlyos fokú (Child-Pugh C, n = 8) májkárosodásban szenvedő alanyoknál vizsgálták meg. Az átlagos rezafungin-expozíció körülbelül 30%-kal csökkent a közepes és a súlyos fokú májkárosodásban szenvedő alanyoknál a megfeleltetett normál májfunkciójú alanyokhoz képest. A rezafungin farmakokinetikája hasonló volt közepes és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő alanyoknál, és a rezafungin-expozíció nem változott a májkárosodás mértékének növekedésével. A májkárosodásnak nincs klinikailag jelentős hatása a rezafungin farmakokinetikájára.
Vesekárosodás
Egy populációs PK elemzés, amelybe I., II. és III. fázisú vizsgálatok adatait vonták be, azt mutatta, hogy a kreatinin-clearance nem volt szignifikáns kovariáns a rezafungin farmakokinetikájában.
Idősek
Egy populációs PK elemzés, amelybe I., II. és III. fázisú vizsgálatok adatait vonták be, azt mutatta, hogy az életkor nem volt szignifikáns kovariáns a rezafungin farmakokinetikájában.
Testtömeg
Egy populációs PK elemzés, amelybe I., II. és III. fázisú vizsgálatok adatait vonták be, azt mutatta, hogy a testfelület szignifikáns kovariáns volt a rezafungin farmakokinetikájában. A klinikailag elhízott (testtömegindex [BMI] ≥30) betegeknél végzett expozíciószimuláció csökkent expozíciót mutatott ezen alanyoknál, azonban a csökkenés mértéke nem tekinthető klinikailag jelentősnek.
Nem/etnikai hovatartozás
Egy populációs PK elemzés, amelybe I., II. és III. fázisú vizsgálatok adatait vonták be, azt mutatta, hogy a nem és az etnikai hovatartozás nem volt szignifikáns kovariáns a rezafungin farmakokinetikájában.
Gyógyszerészeti jellemzők - REZZAYO 200 MG
mannit hisztidin poliszorbát 80
sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához)
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Felbontatlan injekciós üveg
4 év
A feloldott oldat stabilitása az injekciós üvegben és a felhígított infúziós oldat stabilitása
Az injekcióhoz való vízzel történő feloldás után az oldat kémiai és fizikai stabilitását legfeljebb 24 óráig igazolták 25 °C-on és 2 és 8 °C között.
A (feloldás után azonnal) felhígított oldat kémiai és fizikai stabilitását legfeljebb 48 óráig igazolták 25 °C-on és 2 és 8 °C között.
Mikrobiológiai szempontból a feloldás után kapott oldatot és a felhígított infúziós oldatot azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásra kész állapotban történő, felhasználás előtti tárolás körülményeiért a felhasználó a felelős, de ez 2 és 8 °C között normál esetben nem lehet hosszabb, mint 24 óra az első felbontást követően, kivéve, ha a feloldás és hígítás ellenőrzötten és validáltan aszeptikus körülmények között történt.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Üvegből készült injekciós üveg klórbutil gumidugóval és alumínium védőzárral, valamint műanyag lepattintható kupakkal.
Kiszerelés: 1 injekciós üveg.
A REZZAYO-t önmagában kell beadni intravénás infúzióban 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridos injekciós oldatban, 4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-kloridos injekciós oldatban vagy 5%-os glükózoldatban.
AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK FELNŐTT BETEGEKNÉL
Alkalmazás előtt a REZZAYO-t fel kell oldani és hígítani kell.
Mikrobiológiai szempontból a feloldás után kapott oldatot és a felhígított infúziós oldatot azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásra kész állapotban történő, felhasználás előtti tárolás körülményeiért a felhasználó a felelős, de ez 2 és 8 °C között normál esetben nem lehet hosszabb, mint 24 óra az első felbontást követően, kivéve, ha a feloldás és hígítás ellenőrzötten és validáltan aszeptikus körülmények között történt.
Aszeptikus technika alkalmazásával fel kell oldani az egyes injekciós üvegek tartalmát 9,5 ml injekcióhoz való vízben. Az injekciós üvegben lévő feloldott oldat koncentrációja 20 mg/ml lesz. Nem szabad steril 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridos injekciós oldatot használni az injekciós üveg tartalmának feloldására, kizárólag injekcióhoz való víz használható.
A habképződés minimalizálása érdekében nem szabad erőteljesen rázni vagy keverni. A fehér vagy halványsárga pornak teljesen fel kell oldódnia. Óvatos körkörös mozdulattal kell akár 5 percig keverni, hogy a feloldott oldat tiszta, színtelen vagy halványsárga oldattá váljon. A feloldott oldatot szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, láthatók-e benne részecskék vagy elszíneződés. Bármilyen rendellenesség észlelése esetén az injekciós üveget tilos felhasználni.
Az injekciós üveg egyszeri felhasználásra szolgál. Ezért a fel nem használt, feloldott koncentrátumot azonnal ki kell dobni.
A 400 mg telítő dózis esetén a feloldási lépést meg kell ismételni a további REZZAYO injekciós üveggel (lásd az adagolási táblázatot).
A beadott teljes térfogatnak 250 ml-nek kell lennie, ezért az intravénás infúziós zsák (vagy palack) térfogatát ennek megfelelően kell megválasztani; lásd az adagolási táblázatot. Az egyes injekciós üvegekből át kell vinni 10 ml feloldott oldatot egy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridos injekciós oldatot, 4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-kloridos injekciós oldatot vagy 5%-os glükózoldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákba (vagy palackba). A feloldás utáni térfogatból az intravénás infúziós zsákba vagy palackba átvivendő térfogatot az adagolási táblázat mutatja. Az oldatot az intravénás infúziós zsák (vagy palack) óvatos átfordításával kell összekeverni. Kerülni kell az erőteljes rázást.
Ha részecskék vagy elszíneződés látható hígítás után, az oldatot ki kell dobni.
ADAGOLÁSI TÁBLÁZAT – AZ INFÚZIÓS OLDAT ELKÉSZÍTÉSE FELNŐTTEKNÉL
| Dózi s (mg) | Injekció s üvegek száma | A 250 ml-es intravénás infúziós zsákból/ palackból eltávolítandótérfogat (ml) | Az egyes injekciós üvegekhez adandó injekcióhoz való víztérfogata (ml) | Az intravénás infúziós zsákhoz/ palackhoz adandó teljes feloldotttérfogat (ml) | Teljes infúziós térfogat (ml) | A végső infúziós oldat koncentrációj a (mg/ml) |
| 400 | 2 | 20 | 9,5 | 20* | 250 | 1,6 |
| 200 | 1 | 10 | 9,5 | 10 | 250 | 0,8 |
* 10 ml a két injekciós üveg mindegyikéből, összesen 20 ml.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.