METALYSE 8000 EGYSÉG (40 MG) POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INJEKCIÓHOZ
- tenecteplase
- NORM0
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - METALYSE 8000
A Metalyse myocardialis infarctus gyanúja esetén, thrombolysisre javallott felnőtteknél, ha tartós ST-eleváció vagy friss bal Tawara-szárblokk észlelhető. A kezelést az akut myocardialis infarctus (AMI) tüneteinek kialakulását követő 6 órán belül el kell kezdeni.
Adagolás
A Metalyse-t a thrombolysisben jártas orvosnak kell alkalmaznia, a kezelés hatásainak monitorozásához megfelelő feltételek és körülmények között.
A panaszok és tünetek kialakulása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni a Metalyse-kezelést.
A tenektepláz készítmény megfelelő kiszerelését körültekintően, a javallattal összhangban kell kiválasztani. A 40 mg-os és az 50 mg-os kiszerelés kizárólag akut myocardialis infarctus kezelésére
szolgál.
A Metalyse dózisát a beteg testtömege alapján kell meghatározni. A maximális dózis 10 000 egység (50 mg tenektepláz). A szükséges dózist tartalmazó injekciós oldat térfogata a következő táblázatból olvasható ki:
| A beteg testtömege (kg) | Tenektepláz (E) | Tenektepláz (mg) | A kész oldat térfogata (ml) |
| < 60 | 6000 | 30 | 6 |
| ≥ 60 – < 70 | 7000 | 35 | 7 |
| ≥ 70 – < 80 | 8000 | 40 | 8 |
| ≥ 80 – < 90 | 9000 | 45 | 9 |
| ≥ 90 | 10 000 | 50 | 10 |
| További részleteket lásd 6.6 pont: A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk | |||
Idősek (75 évesek és idősebbek)
A Metalyse-t a magasabb vérzési kockázat miatt idős (≥ 75 éves) betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd a 4.4 pontban a vérzésre, illetve az 5.1 pontban a STREAM vizsgálatra vonatkozó információkat).
Gyermekek és serdülők
A Metalyse biztonságosságát és hatásosságát (18 évesnél fiatalabb) gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Kiegészítő kezelés
A thrombocytaaggregációt gátló, illetve antikoaguláns szerekkel történő antithrombotikus kezelést az ST-elevációs myocardialis infarctusos betegek kezelésére vonatkozó aktuális kezelési irányelvekben meghatározottak szerint kell alkalmazni.
A coronaria intervencióval kapcsolatban lásd a 4.4 pontot.
A Metalyse-zal végzett klinikai vizsgálatokban antithrombotikus kiegészítő kezelésként nem frakcionált heparint és enoxaparint használtak.
A diagnózis felállítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni az acetilszalicilsav adását, és a kezelést élethosszig folytatni kell, hacsak az nem ellenjavallt.
Az alkalmazás módja
Az elkészített oldatot intravénásan kell alkalmazni, és azonnal fel kell használni. Az elkészített oldat egy tiszta és színtelen vagy enyhén sárgás színű oldat.
A szükséges dózist egyszerre, intravénás bolusban, körülbelül 10 másodperc alatt kell beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy a (gyártási folyamatból származó, nyomokban előforduló) gentamicinnel szembeni túlérzékenység. Ha a Metalyse adása mindenképpen szükséges, a resuscitatióhoz szükséges eszközöknek azonnal elérhetőnek kell lenniük.
Továbbá, mivel a thrombolyticus kezelés vérzéses szövődmények kockázatával jár, a következő
állapotokban a Metalyse alkalmazása ellenjavallt:
-
aktuálisan fennálló vagy a megelőző 6 hónapban lezajlott, jelentős vérzéssel járó kórképekben;
-
egyidejű, hatékony, orális antikoaguláns-kezelés esetén (például K-vitamin-antagonisták INR > 1,3 mellett) (lásd a 4.4 pont „Vérzés” c. bekezdését);
-
a kórelőzményben szereplő központi idegrendszeri károsodás (daganat, aneurysma, intracraniális- vagy gerincműtét) esetén;
-
ismert haemorrhagiás diathesisben;
-
súlyos, nem kontrollált hypertoniában (lásd 4.4 pont);
-
a megelőző 2 hónapban elvégzett jelentős műtéti beavatkozás vagy parenchymás szervből vett biopszia, ill. ez idő alatt elszenvedett súlyos sérülés után (a kezelt AMI bekövetkezésekor elszenvedett traumát is beleértve);
-
friss fej- vagy koponyasérülés esetén;
-
bakteriális endocarditis, pericarditis esetén;
-
akut pancreatitis esetén;
-
súlyos májkárosodás esetén, ideértve a májelégtelenséget, cirrhosist, portális hypertensiot (nyelőcsővarixok), valamint aktív hepatitis esetén;
-
aktív fekélyes gastrointestinalis betegségben;
-
ismert verőér-aneurysma és/vagy artériás/vénás malformatio esetén;
-
vérzés fokozott veszélyével járó daganatos betegségben;
-
ha a kórelőzményben bármilyen vérzéses stroke vagy ismeretlen eredetű stroke szerepel;
-
ha a kórelőzményben az elmúlt 6 hónapban ischaemiás stroke vagy tranziens ischaemiás attak szerepel;
-
dementia esetén.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény kereskedelmi nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Coronaria intervenció
Ha primer percutan coronaria intervenciót (PCI-t) írnak elő az érvényben lévő, erre vonatkozó terápiás irányelvek, nem szabad tenekteplázt alkalmazni (lásd 5.1 ASSENT-4 vizsgálat).
Azokat a betegeket, akik az első orvosi ellátást követő egy órán belül nem kerülhetnek primer PCI-re és elsődleges coronaria rekanalizációs kezelésként tenekteplázt kapnak, ha orvosilag indokolt, késlekedés nélkül át kell állítani 6-24 órán belül vagy még korábban elvégezhető angiográfiát és coronaria intervenciót biztosító, kiegészítő coronaria intervencióra alkalmas eszközre (lásd 5.1 pont, STREAM vizsgálat).
Vérzés
A tenektepláz-kezelés leggyakoribb szövődménye a vérzés. Ennek létrejöttében a heparinnal végzett véralvadásgátlás is közrejátszhat. Ahogy a fibrin feloldódik a tenektepláz hatására, a friss tűszúrások helyéről vérzés indulhat meg. Ezt szem előtt tartva a thrombolyticus kezelés ideje alatt gondosan ellenőrizni kell minden potenciális vérzésforrást (bevezetett hólyagkatéter, artéria- és vénapunctio helyei, a vénapreparálás műtéti területe, tűszúrások helyei). A tenektepláz alkalmazása során kerülni kell a rigid hólyagkatéterek használatát, az intramuscularis injekciók adását és a beteg felesleges mozgatását.
Leggyakrabban az injekció beadásának helyéről származó, ritkán húgy- és ivarszervi, valamint fogínyvérzést észleltek.
Súlyos vérzés (például agyvérzés) esetén azonnal abba kell hagyni a kísérő heparin adását. Ha az
utolsó heparin dózis beadására a vérzés megindulását megelőző 4 órán belül került sor, megfontolandó a protamin adása. Szórványosan előfordulhat, hogy ezek a konzervatív intézkedések kudarcot vallanak, ekkor indokolt lehet a vérkészítmények alkalmazása. Nevezetesen krioprecipitátum, friss fagyasztott plazma, ill. thrombocyta-szuszpenzió adása jöhet szóba – mindegyik adása után a szükséges klinikai és laboratóriumi ellenőrző vizsgálatokat el kell végezni. Krioprecipitátum infúziója esetén 1 g/l-es fibrinogénszint elérésére kell törekedni. Végső esetben antifibrinolyticumok adása is megfontolandó. Az alábbi esetekben a tenektepláz-kezelés fokozott kockázata miatt különös gonddal kell mérlegelni a kezelés várható előnyeit és a vérzéses szövődmények veszélyeit:
-
160 Hgmm feletti systolés vérnyomás, lásd 4.3 pont;
-
a közelmúltban (10 napon belül) észlelt gastrointestinalis vagy húgy- és ivarszervi vérzés;
-
a közelmúltban kapott intramusculáris injekció vagy közelmúltbéli kisebb traumák, nagy erek punctiója;
-
előrehaladott, 75 éves vagy idősebb betegek;
-
< 50 kg testtömeg esetén;
-
orális antikoaguláns-kezelést kapó betegek: fontolóra lehet venni a Metalyse alkalmazását, amikor az alkalmazott antikoaguláns-kezelés fennmaradó hatása az alkalmazott dózis, illetve eltelt idő miatt már nem valószínű, és az alkalmazott szer(ek) antikoaguláns hatását mérő, arra alkalmas vizsgálato(k) sem mutatnak a véralvadási rendszerre gyakorolt klinikailag jelentős hatást (például INR ≤ 1,3 K-vitamin-antagonisták esetén vagy egyéb orálisan alkalmazott antikoagulánsok megfelelő vizsgálattal mérve a normálérték felső határán belül vannak);
-
elhúzódó (> 2 perces) vagy traumás cardiopulmonális resuscitatio vagy szívmasszás. Szívritmuszavarok
A koszorúerekben kialakult thrombus oldását követő reperfúzió arrhythmiát idézhet elő. A reperfúziós ritmuszavarok szívmegálláshoz vezethetnek, veszélyeztethetik az életet, és a hagyományos antiarrhythmiás szerek alkalmazását tehetik szükségessé. Ennélfogva, a tenektepláz beadása előtt ajánlatos gondoskodni a bradycardia és/vagy a kamrai tachyarrhythmiák elhárításának lehetőségéről (pacemaker, defibrillátor).
GPIIb/IIIa antagonisták
A GPIIb/IIIa antagonisták egyidejű alkalmazásakor fokozódik a vérzésveszély. Thromboembolia
A Metalyse használata fokozhatja a thromboemboliás események kockázatát a meglévő thrombussal, például bal szívfél thrombussal (mitralis stenosis vagy pitvarfibrillatio stb.) rendelkező betegeknél.
Túlérzékenység/ismételt alkalmazás
A kezelést követően nem figyeltek meg tartós antitestképződést a tenektepláz molekulával szemben. Azonban a tenektepláz ismételt adásával nem áll rendelkezésre szisztematikus tapasztalat. Óvatosság szükséges, ha a tenekteplázt olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében a készítmény hatóanyagára vagy bármely segédanyagára, vagy a (gyártási folyamatból származó, nyomokban előforduló) gentamicinre adott túlérzékenységi (az anaphylaxiás reakción kívüli) reakció szerepel.
Anaphylactoid reakció kialakulása esetén haladéktalanul abba kell hagyni az injekció beadását, és megfelelő kezelést kell alkalmazni. A későbbiekben csak a véralvadási faktorok (fibrinogén, plazminogén, alfa2-antiplazmin) szintjének ellenőrzése után szabad újból megkísérelni a tenektepláz adását.
Gyermekek és serdülők
A Metalyse alkalmazása a biztonságossági és a hatásossági adatok hiánya miatt gyermekeknél (18 év alatt) nem javasolt.
A Metalyse poliszorbát 20-at tartalmaz
A gyógyszer 3,2 mg poliszorbát 20-at tartalmaz 40 mg-os injekciós üvegenként és 4,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz 50 mg-os injekciós üvegenként. A poliszorbátok allergiás reakciót okozhatnak.
Nem végeztek szabályszerű interakciós vizsgálatokat a tenektepláz és az AMI kezelésére szokványosan alkalmazott gyógyszerek között esetleg fellépő kölcsönhatások tisztázása érdekében. Mindazonáltal, a fázis I-II-III. klinikai vizsgálatok több mint 12 000 résztvevőjén nem észleltek klinikai szempontból számottevő kölcsönhatásokat a tenektepláz és az AMI kezelésekor mindennaposan használt készítmények egyidejű alkalmazása esetén.
Véralvadásra/thrombocyták működésére ható gyógyszerek
A tenektepláz beadása előtt, alkalmazásának ideje alatt, ill. közvetlenül az után a véralvadásra vagy a thrombocyták működéseire ható gyógyszerek (például tiklopidin, klopidogrel, alacsony molekolatömegű heparin) fokozhatják a vérzés kockázatát.
A GPIIb/IIIa antagonisták egyidejű alkalmazásakor fokozódik a vérzésveszély.
Terhesség
A Metalyse terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A tenekteplázra vonatkozó nem-klinikai adatok az anyaállatok másodlagos mortalitását okozó vérzést mutattak a hatóanyag ismert farmakológiai hatásának megfelelően, néhány esetben pedig vetélés és a foetus felszívódása fordult elő (ezeket a hatásokat csak ismételt dózisok alkalmazását követően figyelték meg). A tenekteplázt nem tekintik teratogénnek (lásd 5.3 pont).
A kezelés várható előnyeit a lehetséges veszélyeket szem előtt tartva kell mérlegelni terhesség alatt. Szoptatás
Nem ismert, hogy a tenektepláz kiválasztódik-e a humán anyatejbe.
Óvatosan kell eljárni a Metalyse szoptató nőknél történő alkalmazásakor, és el kell dönteni, hogy a Metalyse alkalmazását követő 24 órában a szoptatást fel kell-e függeszteni.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre sem klinikai, sem preklinikai adatok a tenektepláz (Metalyse) termékenységre kifejtett hatására vonatkozóan.
A biztonságossági profil összefoglalása
A tenektepláz rendkívül gyakori mellékhatása a vérzés. Rendszerint az injekció beadásának helyéről észlelhető felületes vérzés. Ecchymosisok is sűrűn előfordulnak, azonban többnyire nem igényelnek kezelést. A stroke (beleértve az intracraniális vérzést) és egyéb jelentős vérzéses szövődmények fatálisnak bizonyulhatnak, illetve maradandó rokkantsághoz vezethetnek.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbiakban felsorolt mellékhatások gyakoriság és szervrendszer szerint, a következő egyezményes módon kerültek osztályozásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori
(≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az 1. táblázat a mellékhatások gyakoriságát mutatja meg.
| Szervrendszer | Mellékhatás |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka | Anaphylactoid reakció (többek között bőrkiütés, urticaria, bronchospasmus, gégeödéma) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Intracranialis vérzés (például agyvérzés, intracerebralis haematoma, haemorrhagiás stroke, a stroke haemorrhagiás transzformációja, intracranialis haematoma, subarachnoidealis vérzés) olyan tünetekkel,mint somnolencia, aphasia, hemiparesis, convulsio |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Nem gyakori | Szembevérzés |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Nem gyakori | Reperfúziós ritmuszavarok (például asystole, accelerált idioventricularis arrhythmia, arrhythmia, extrasystole, pitvarfibrilláció, első fokú atrioventricularis blokktól a teljes atrioventricularis blokkig, bradycardia, tachycardia, kamrai ritmuszavarok, kamrafibrilláció, kamrai tachycardia) szoros időbeli kapcsolatban állnak atenektepláz-kezeléssel. |
| Ritka | Pericardialis vérzés |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Vérzés |
| Ritka | Embolia (thromboticus embolisatio) |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Epistaxis |
| Ritka | Tüdővérzés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Emésztőrendszeri vérzés (például gyomorvérzés, gyomorfekélyből eredő vérzés, rectalis vérzés, haematemesis, melaena, szájüregi vérzés) |
| Nem gyakori | Retroperitonealis vérzés (például retroperitonealis haematoma) |
| Nem ismert | Hányinger, hányás |
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | |
| Gyakori | Ecchymosis |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Urogenitalis vérzés (például haematuria, húgyúti vérzés) |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Gyakori | Vérzés az injekció helyén, vérzés a punkciós helyen |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Ritka | Vérnyomás-csökkenés |
| Nem ismert | Testhőmérséklet-emelkedés |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | |
| Nem ismert | Zsírembólia, ami az érintett szervnek megfelelő következményekhez vezethet |
Más thrombolyticumokhoz hasonlóan a myocardialis infarctus és/vagy a thrombolysis következő szövődményeiről is beszámoltak:
-
nagyon gyakori: hypotonia, a szívfrekvencia ingadozása és ritmuszavarok, angina pectoris;
-
gyakori: ismétlődő ischaemia, szívelégtelenség, myocardialis infarctus, kardiogén sokk, pericarditis, tüdőödéma;
-
nem gyakori: szívmegállás, mitralis billentyű elégtelenség, pericardiális folyadékgyülem, vénás thrombosis, szívtamponád, myocardium ruptura;
-
ritka: tüdőembólia.
A felsorolt cardiovascularis szövődmények életveszélyesek, és a beteg halálát okozhatják. Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Túladagolás esetén fokozódhat a vérzés kockázata. Kezelés
Nagyfokú vagy elhúzódó vérzés esetén megfontolandó a szubsztitúciós kezelés (plazma, thrombocyta-szuszpenzió adása) – lásd még 4.4 pont.
Farmakológiai tulajdonságok - METALYSE 8000
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikumok, enzimek; ATC kód: B01AD11 Hatásmechanizmus
A tenektepláz rekombináns, fibrinspecifikus plazminogén-aktivátor, melyet a természetes t-PA-ból, annak fehérjeszerkezetét három helyen módosítva állítanak elő. Kötődik a thrombus (vérrög) fibrin komponenséhez, majd a thrombus plazminogén összetevőjét szelektív módon plazminná alakítja, és ez utóbbi lebontja a thrombus fibrinvázát. A tenektepláz fibrinspecificitása meghaladja a természetes
t-PA-ét, sőt az endogén plazminogén-aktivátor inhibitor (PAI-1) hatásával szemben is ellenállóbb. Farmakodinámiás hatások
Tenektepláz adása után az α2-antiplazmin (a plazmin folyadékfázisú inhibitora) dózisfüggő fogyását, és ennek következtében a szisztémás plazminképződés fokozódását figyelték meg. Ez a jelenség a Metalyse plazminogén-aktiváló hatását tükrözi. Az összehasonlító klinikai vizsgálatokban, a maximális dózisban adott (10 000 E, mely megfelel 50 mg-nak) tenekteplázzal kezelt résztvevőknél a fibrinogénszint nem egészen 15%-os, illetve a plazminogénszint kevesebb, mint 25%-os csökkenését észlelték – míg altepláz adása után mindkettő körülbelül 50%-kal csökkent. Harminc nappal a tenektepláz beadása után nem észleltek klinikai szempontból számottevő mértékű antitestképződést.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az érlumen átjárhatóvá válását értékelő fázis I. és fázis II. angiographiás vizsgálatok eredményei
alapján az AMI-n átesett betegeknél az egyszeri, intravénás bolusban adott tenektepláz az alkalmazott dózis nagyságával arányos mértékben oldja az ischaemiás myocardium-régiót ellátó koszorúerekben kialakult thrombust.
ASSENT-2
Egy nagyszabású, hozzávetőleg 17 000 betegen elvégzett mortalitási vizsgálat (ASSENT-2) tapasztalatai szerint a tenektepláz az alteplázzal azonos mértékben csökkenti a mortalitást (30 nap elteltével mind a két betegcsoportban 6,2%-os csökkenést észleltek; a relatív kockázati arány 95%-os CI felső határa: 1,124). Emellett a tenektepláz alkalmazása után szignifikánsan ritkábban fordult elő nem intracraniális vérzés (26,4%, vs. 28,9%; p = 0,0003). Ennek köszönhetően szignifikánsan ritkábban volt szükség vérátömlesztésre (4,3% vs. 5,5%, p = 0,0002). Az intracraniális vérzés gyakorisága a tenekteplázzal kezelt betegek körében 0,93%-os, az alteplázzal kezelt csoportban 0,94%-os volt.
A koszorúerek átjárhatóságának vizsgálata és a kezelés kimenetelének részeredményei alapján az AMI tüneteinek fellépésétől számított 6 órán túl is sikeresnek bizonyult a kezelés.
ASSENT-4
Az ASSENT-4 PCI vizsgálat célja az volt, hogy nagykiterjedésű myocardialis infarctusban szenvedő, összesen 4000 betegnél megvizsgálják, hogy a primer PCI előtt 60-180 perccel alkalmazott teljes dózisú tenektepláz és egyidejűleg egyszeri bólusban adott, legfeljebb 4000 NE dózisú nem frakcionált heparin előkezelés jobb kimenetelt eredményez-e, mint önmagában a primer PCI. A vizsgálatot
1667 beteg bevonását követően idő előtt leállították, mivel a tenektepláz-kezelést kapó facilitált PCI csoportban szám szerint magasabb volt a mortalitás. Az elsődleges végpont, a 90 napon belül kialakuló halál vagy kardiogén sokk vagy pangásos szívelégtelenség összetett végpontja gyakrabban fordult elő a tenektepláz terápiát és ezt követően közvetlenül elvégzett PCI-t magába foglaló kísérleti kezelési sémát kapóknál (18,6%, 151/810), mint a csak PCI-n áteső betegeknél (13,4%, 110/819;
p = 0,0045). Ez, a 90 napos primer végpont esetén a csoportok között talált szignifikáns különbség már a kórházban és 30 nap elteltével is megfigyelhető volt.
Az összetett klinikai végpont valamennyi eleme numerikusan kedvezőbb volt a csak PCI-t magába foglaló kezelési séma esetén: halál: 6,7% vs. 4,9%, p = 0,14; kardiogén sokk: 6,3% vs. 4,8%, p = 0,19; pangásos szívelégtelenség: 12,0% vs. 9,2%, p = 0,06. A másodlagos végpontok, a reinfarctus és az ugyanazon éren végzett ismételt revaszkularizáció előfordulási gyakorisága szignifikánsan nőtt a tenektepláz-előkezelt csoportban: reinfarctus: 6,1% vs. 3,7%, p = 0,0279; ugyanazon éren végzett ismételt revaszkularizáció: 6,6% vs. 3,4%, p = 0,0041.
A következő nemkívánatos események gyakrabban fordultak elő a PCI-t megelőzően
tenektepláz-kezelésben részesülő betegeknél: intracraniális vérzés: 1% vs. 0%, p = 0,0037; stroke: 1,8% vs. 0%, p < 0,0001; major vérzés: 5,6% vs. 4,4%, p = 0,3118; minor vérzés: 25,3% vs. 19,0%,
p = 0,0021; vértranszfúzió: 6,2% vs. 4,2%, p = 0,0873; hirtelen érelzáródás: 1,9% vs. 0,1%,
p = 0,0001.
STREAM vizsgálat
A STREAM vizsgálat tervezett célja az volt, hogy értékeljék a farmako-invazív stratégia hatásosságát és biztonságosságát a standard primer PCI-vel szemben a tünetek jelentkezését követő 3 órán belül ST-elevációs myocardialis infarctussal jelentkező olyan betegeknél, akik az első orvosi ellátást követő egy órán belül nem kerülhetnek primer PCI-re. A farmako-invazív stratégia bólus tenekteplázzal végzett korai fibrinolitikus kezelésből és kiegészítő trombocita-ellenes és antikoaguláns kezelésből állt, amit 6-24 órán belül angiográfia vagy sürgősségi coronaria intervenció követett.
A vizsgálati populáció 1892 betegből állt, akiket interaktív hang-válasz rendszer segítségével randomizáltak. Primer végpont, azaz a 30 napon belüli halál, vagy kardiogén sokk vagy pangásos szívelégtelenség vagy reinfarctus összetett végpontja a farmako-invazív csoportban 12,4%-os (116/939), a primer PCI karon pedig 14,3%-os (135/943) volt (relatív kockázat: 0,86% (0,68-1,09)).
Az elsődleges összetett végpont egyes összetevőit a farmako-invazív stratégia, illetve a primer PCI esetén a következő gyakoriságokkal figyelték meg:
| Farmako-invazív (n = 944) | Primer PCI (n = 948) | p | |
| Halál, sokk, pangásos szívelégtelenség, reinfarctus alkotta összetett végpont | 116/939 (12,4%) | 116/939 (12,4%) | 0,21 |
| Összmortalitás | 43/939 (4,6%) | 42/946 (4,4%) | 0,88 |
| Kardiogén sokk | 41/939 (4,4%) | 56/944 (5,9%) | 0,13 |
| Pangásos szívelégtelenség | 57/939 (6,1%) | 72/943 (7,6%) | 0,18 |
| Reinfarctus | 23/938 (2,5%) | 21/944 (2,2%) | 0,74 |
| Cardialis eredetű mortalitás | 31/939 (3,3%) | 32/946 (3,4%) | 0,92 |
A major és minor nem intracraniális vérzés (non-ICH) megfigyelt incidenciája hasonló volt a két csoportban:
| Farmako-invazív (n = 944) | Primer PCI (n = 948) | p | |
| Major non-ICH vérzés | 61/939 (6,5%) | 45/944 (4,8%) | 0,11 |
| Minor non-ICH vérzés | 205/939 (21,8%) | 191/944 (20,2%) | 0,40 |
Az összes stroke és intracraniális vérzés incidenciája
| Farmako-invazív (n = 944) | Primer PCI (n = 948) | p | |
| Összes stroke (minden típus) | 15/939 (1,6%) | 5/946 (0,5%) | 0,03* |
| Intracraniális vérzésA protokollmódosítás szerinti, a≥ 75 éves betegeknél a dózisfelezést követő intracraniális vérzés | 9/939 (0,96%)4/747 (0,5%) | 2/946 (0,21%)2/758 (0,3%) | 0,04**0,45 |
* az incidencia a fibrinolitikummal, illetve primer PCI-vel kezelt STEMI betegek mindkét csoportjában a vártnak megfelelő lett (ahogyan azt az előző vizsgálatokban is megfigyelték).
** az incidencia a farmako-invazív csoportban a tenekteplázzal végzett fibrinolízis kapcsán vártnak felel meg (ahogyan azt az előző vizsgálatokban is megfigyelték).
A tenektepláz dózisának 75 éves és idősebb betegeknél történő felére csökkentését követően nem észleltek több intracraniális vérzést (0/97 beteg) (95%-os CI; 0,0-3,7), szemben a dóziscsökkentés előtti 8,1%-kal (3/37 beteg) (95%-os CI; 1,7-21,9). A dóziscsökkentés előtti és utáni megfigyelt incidencia-értékek konfidenciaintervallumának határai átfedést mutatnak.
A 75 éves és idősebb betegeknél a primer hatásossági kompozit végpont a farmako-invazív stratégia, illetve a primer PCI esetében a következő volt: a dóziscsökkentés előtt 11/37 (29,7%) (95%-os CI; 15,9-47,0) versus 10/32 (31,3%) (95%-os CI; 16,1-50,0), a dóziscsökkentés után 25/97 (25,8%) (95%-os CI; 17,4-35,7) versus 25/88 (24,8%) (95%-os CI; 19,3-39,0). A dóziscsökkentés előtti és utáni megfigyelt incidencia-értékek konfidenciaintervallumának határai átfedést mutatnak mind a két csoportban.
Felszívódás és eloszlás
A tenektepláz intravénásan adható, plazminogén-aktiváló hatású, rekombináns fehérje.
30 mg tenektepláz akut myocardialis infarctusos betegeknek történő intravénás beadását követően a tenektepláz becsült kezdeti plazmakoncentrációja 6,45 ± 3,60 µg/ml (átlag ± SD). Az eloszlási fázis a teljes AUC 31% ± 22%-a és 69% ± 15%-a (átlag ± SD) között mozgott az 5 és 50 mg közötti tartományba eső dózisok beadását követően.
Szöveti eloszlásáról és eliminációjáról izotóppal jelzett tenekteplázzal kezelt patkányoknál gyűjtöttek adatokat. A tenektepláz elsősorban a májban dúsul, és az, hogy embernél kötődik-e a plazmafehérjékhez, és milyen mértékben, az nem ismert. A szervezetben való átlagos tartózkodási idő (MRT) körülbelül 1 óra és dinamikus egyensúlyi állapotban a tenektepláz átlagos (± SD) eloszlási térfogata (Vss) 6,3 ± 2 l és 15 ± 7 l közötti.
Biotranszformáció
A tenektepláz úgy ürül a keringésből, hogy a májban lévő specifikus receptorokhoz kötődik, majd kisebb peptidekre bomlik. Azonban a hepaticus receptorokhoz történő kötődése a természetes
t-PA-énál kisebb mértékű, ami hosszabb felezési időt eredményez. Elimináció
Akut myocardialis infarctust elszenvedett betegekben a tenektepláz egyszeri, intravénás bolus-injekcióban történő adását követően a tenektepláz-antigén két fázisban eliminálódik a plazmából. A terápiás dózistartományban nincs összefüggés a gyógyszeradag nagysága és a
plazma-clearance üteme között. Az iniciális, domináns felezési idő 24 ± 5,5 perc (átlag ± SD) – a természetes t-PA eliminációs felezési idejének 5-szöröse. A terminális felezési idő 129 ± 87 perc; a plazma-clearance 119 ± 49 ml/perc.
A tenektepláz-clearance üteme a testtömeg nagyságával arányosan mérsékelten fokozódik, míg az életkor előrehaladtával kismértékben csökken. A clearance nőkben általában lassúbb, mint férfiakban, azonban ez feltehetően a nők rendszerint kisebb testtömegére vezethető vissza.
Linearitás/nonlinearitás
Az AUC-n alapuló dózislinearitásra vonatkozó analízis szerint a tenektepláz nonlineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált 5 és 50 mg közötti dózistartományban.
Vese- és májkárosodás
A tenektepláz májon át történő eliminációja miatt nem várható, hogy a renális diszfunkció befolyásolná a farmakokinetikáját. Állatkísérletes adatok is ezt támasztották alá. Ugyanakkor nem vizsgálták célzottan, hogy a renális és hepatikus diszfunkció hogyan befolyásolja embereknél a tenektepláz farmakokinetikáját. Ezek miatt a máj- és súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs a tenektepláz dózisának módosítására vonatkozó útmutatás.
Gyógyszerészeti jellemzők - METALYSE 8000
Por
arginin
tömény foszforsav (E 338) poliszorbát 20 (E 432)
maradékanyag nyomokban a gyártási folyamatból: gentamicin Oldószer
injekcióhoz való víz
A forgalomba kerülő készítmény eltarthatósága
3 év
Kész oldat
A kész oldat 2-8 °C hőmérsékleten 24 óráig, 30 °C hőmérsékleten 8 óráig őrzi meg fizikai-kémiai stabilitását.
Mikrobiológiai megfontolások alapján elkészítése után célszerű azonnal beadni a kész oldatot. Ha ez nem lehetséges, akkor az elkészített oldat tárolási idejéért és annak körülményeiért a beadást végző személy a felelős, és az 2-8 °C hőmérsékleten legfeljebb 24 óráig tartható el.
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A feloldott gyógyszerre vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Metalyse 8000 egység (40 mg) por és oldószer oldatos injekcióhoz
Az oldatos injekcióhoz való port I-es típusú üvegből készült, 20 ml-es injekciós üveg tartalmazza, mely szürke színű, szilikon bevonattal ellátott gumidugóval és lepattintható kupakkal van lezárva. 40 mg tenektepláz injekciós üvegenként.
10 ml-es, előretöltött műanyag fecskendő, amely a 8 ml oldószert tartalmazza. Steril injekciós üveg csatlakozó adapter.
Metalyse 10 000 egység (50 mg) por és oldószer oldatos injekcióhoz
Az oldatos injekcióhoz való port I-es típusú üvegből készült, 20 ml-es injekciós üveg tartalmazza, mely szürke színű, szilikon bevonattal ellátott gumidugóval és lepattintható kupakkal van lezárva. 50 mg tenektepláz injekciós üvegenként.
10 ml-es, előretöltött műanyag fecskendő, amely a 10 ml oldószert tartalmazza. Steril injekciós üveg csatlakozó adapter.
A Metalyse injekciós oldat elkészítéséhez az előretöltött fecskendőben lévő oldószer teljes mennyiségét az oldatos injekcióhoz való port tartalmazó injekciós üvegbe kell fecskendezni.
-
Ellenőrizze, hogy a beteg testtömegének megfelelő hatóanyag-tartalmú injekciós üveget használja-e.
A beteg testtömege (kg) A kész oldat térfogata (ml) Tenektepláz (E) Tenektepláz (mg) < 60 6 6000 30 ≥ 60 – < 70 7 7000 35 ≥ 70 – < 80 8 8000 40 ≥ 80 – < 90 9 9000 45 ≥ 90 10 10 000 50 -
Ellenőrizze, hogy ép-e az injekciós üveg kupakja.
-
Távolítsa el a lepattintható kupakot az injekciós üvegről.
-
Nyissa fel az injekciós üveg csatlakozójának tetejét. Távolítsa el a védőkupakot az oldószerrel előretöltött fecskendő kónuszáról. Ezután szorosan csavarja rá az előretöltött fecskendőt az injekciós üveg csatlakozójára. Szúrja át az injekciós üveg gumidugójának közepét az injekciós üveg csatlakozójának tüskéjével.
-
A fecskendő dugattyúját (a habképződés megelőzése érdekében) lassan befelé nyomva fecskendezze az oldószert az injekciós üvegbe.
-
Tartsa a fecskendőt az injekciós üveghez csatlakozó adapteren, és az injekciós üveget óvatosan körkörösen mozgatva oldja fel a port.
-
Az elkészített injekcióhoz való oldat színtelen-halványsárga színű, víztiszta. Kizárólag tiszta, lebegő részecskéket nem tartalmazó oldatot szabad felhasználni.
-
Közvetlenül az oldat beadása előtt vegye kézbe és fordítsa meg függőlegesen az injekciós üveget a csatlakoztatott fecskendővel együtt úgy, hogy az utóbbi legyen alul.
-
Szívja fel a fecskendőbe a beteg testtömege alapján szükséges térfogatú Metalyse oldatot.
-
Csavarja le a fecskendőt az injekciós üveg csatlakozójáról.
-
Kizárólag olyan korábban bekötött infúziós szerelék használható fel a Metalyse oldat beadására, amelyet előtte csak 0,9%-os NaCl oldat beadására alkalmaztak. Az injekciós oldatba nem keverhető más gyógyszer.
-
A Metalyse oldatot intravénás injekcióban, körülbelül 10 másodperc alatt kell beadni. Nem szabad glükóz oldatot tartalmazó infúziós szerelékbe fecskendezni, mert a Metalyse glükózoldattal inkompatibilis.
-
A Metalyse injekció után a szereléket át kell mosni a megfelelő gyógyszerbevitel érdekében.
-
A fel nem használt elkészített oldatot meg kell semmisíteni.
Szükség esetén egy injekciós tű is felhasználható az oldat elkészítéséhez a mellékelt, injekciós üveghez csatlakozó adapter helyett.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.