NÁTRIUM-JODID 131I CURIUMPHARMA KEMÉNY KAPSZULA TERÁPIÁS CÉLRA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NÁTRIUM-JODID 131I
A pajzsmirigy radiojóddal történő kezelése felnőtteknél és gyermekeknél az alábbi betegségek esetén javallt:
-
hyperthyreosis: Basedow‑kór, toxikus multinoduláris golyva vagy autonóm göbök kezelése
-
a pajzsmirigy papillaris vagy follicularis carcinomájának (a metasztatizáló betegséget is beleértve) kezelése.
A nátrium-jodid (131I)-kezelést gyakran műtéti beavatkozással és antithyroid gyógyszerkészítményekkel kombinációban alkalmazzák.
Ezt a gyógyszert kizárólag az arra jogosult egészségügyi személyzet alkalmazhatja az erre a célra kialakított klinikai környezetben (lásd a 6.6 pontban).
Adagolás
A beadandó aktivitást a klinikai állapot határozza meg. A terápiás hatás csak több hét után észlelhető. A kapszula aktivitását annak felhasználása előtt meg kell határozni.
Felnőttek
Hyperthyreosis kezelése
Radiojodid-kezelés akkor alkalmazható a hyperthyreosis kezelésére, ha a gyógyszeres kezelés eredménytelen, vagy nem lehetséges. Ha lehetséges, a hyperthyreosis radiojóddal történő kezelése előtt a betegnél gyógyszeres kezeléssel euthyreoid állapotot kell elérni.
A beadandó aktivitás függ a diagnózistól, a pajzsmirigy méretétől, annak jódfelvételétől, valamint a jód kiürülési sebességétől. Átlagos testtömegű (70 kg) betegeknél a beadandó aktivitás általában 200‑800MBq között van, szükség lehet azonban a kezelés ismétlésére, legfeljebb 5000 MBq összdózis eléréséig. Perzisztáló hyperthyreosis esetén javasolt a kezelés 6-12 hónap után történő megismétlése.
Fix dózisú protokollok alkalmazhatók, vagy a beadandó aktivitás az alábbi egyenlet segítségével számítható ki:
Céldózis (Gy) × célszerv térfogata (ml)
A (MBq) = ⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻⸻ × K
max. 131I‑felvétel (%) × effektív T ½ (nap)
ahol a:
| céldózis | a teljes pajzsmirigy vagy az adenoma által elnyelendő céldózis | |
| célszerv térfogata | a teljes pajzsmirigy térfogata (Basedow‑kór, multifokális vagy disszeminált autonómia esetén) | |
| max. 131I‑felvétel | a pajzsmirigy, illetve a göbök általi maximális 131I‑felvétel a beadott aktivitás százalékában, tesztdózis alkalmazásával megállapítva. | |
| effektív T ½ | a pajzsmirigyben a 131I napokban kifejezett effektív felezési ideje | |
| K | értéke: 24,67 |
Az alábbi célszervi dózisok alkalmazhatók:
Unifokális autonómia 300‑400Gy célszervi dózis
Multifokális és disszeminált autonómia 150‑200Gy célszervi dózis
Basedow‑kór 200Gy célszervi dózis
Basedow‑kór, multifokális vagy disszeminált autonómia esetén a fenti célszervi dózisok a pajzsmirigy térfogatától függnek, míg unifokális autonómia esetén a dózis kizárólag az adenoma térfogatától függ. A célszervi ajánlott dózisokra vonatkozóan lásd a 11. pontot.
A megfelelő célszervi dózis (Gy) meghatározása érdekében egyéb dozimetriás eljárások is alkalmazhatók, például a pajzsmirigy izotópfelvételének nátrium‑(99mTc)-pertechnetáttal történő vizsgálata.
Pajzsmirigy-abláció és metasztázisok kezelése
A totális vagy szubtotális pajzsmirigy‑eltávolítást követően a maradék pajzsmirigyszövet kiiktatása érdekében beadandó aktivitás 1850‑3700MBq között van. A beadandó aktivitás mértéke függ a visszamaradt pajzsmirigyszövet mennyiségétől, és annak radiojód‑felvételétől. A metasztázisok további kezelésére beadandó aktivitás a 3700 és 11100MBq közötti tartományban van.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Csökkent vesefunkciójú betegek esetében, a lehetséges fokozott sugárzásnak való kitettség miatt gondosan mérlegelni kell a beadandó dózis nagyságát. Jelentős vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nátrium-jodid (131I) terápiás alkalmazása különleges figyelmet igényel (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A klinikai indokoltság és az előny/kockázat arány figyelembevételével gondosan mérlegelni kell a nátrium-jodid (131I)-kezelés alkalmazását gyermekek és serdülők esetében. Ebben a betegcsoportban, bizonyos esetekben a beadandó aktivitást egyénileg elvégzett dozmietria segítségével kell meghatározni (lásd a 4.4 pontban).
Indokolt esetben gyermekek és serdülők jóindulatú pajzsmirigybetegsége is kezelhető radiojóddal, különösen antithyroid gyógyszerekkel történő kezelés utáni relapsus, vagy antithyroid gyógyszerek alkalmazása során jelentkező súlyos mellékhatások esetén (lásd a 4.4 pontban).
Az alkalmazás módja:
A Nátrium-jodid 131I Curiumpharma szájon keresztül alkalmazandó. A kapszulát éhgyomorra, egészben kell lenyelni, bőséges folyadékkal, hogy biztosítható legyen annak megfelelő tovahaladása a gyomorba, valamint a vékonybél felső szakaszába. Mielőtt a kapszulát gyermeknek, különösen kisgyermeknek adná, meg kell győződni arról, hogy a kapszulát le tudja‑e nyelni egészben, rágás nélkül. Javasolt a kapszulát pépes ételbe keverni.
A betegek előkészítését lásd a 4.4 pontban.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Terhesség és szoptatás (lásd a 4.6 pontot).
-
Dysphagia, nyelőcső-strictura, nyelőcsőszűkület, nyelőcső-diverticulum, aktív gastritis, a gyomornyálkahártya eróziói és peptikus fekély.
-
A tápcsatorna csökkent motilitásának gyanúja.
Túlérzékenységi vagy anafilaxiás reakciók lehetősége
Ha hiperszenzitivitás, vagy anafilaxiás reakció lép fel, a készítmény alkalmazását azonnal fel kell függeszteni és, ha szükséges, el kell indítani az intravénás kezelést. A haladéktalan, sürgős beavatkozás biztosítása érdekében a megfelelő gyógyszereknek és eszközöknek (mint például az endotrachealis tubus és a lélegeztető készülék) azonnal rendelkezésre kell állniuk.
Az előny/kockázat arány egyedi mérlegelése
A várható klinikai haszonnak minden beteg esetében alá kell támasztania az alkalmazott sugárexpozíciót. Az alkalmazott aktivitásnak minden esetben a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges lehető legalacsonyabbnak kell lennie.
Jóindulatú pajzsmirigybetegség miatt radiojóddal kezelt betegek esetében a széleskörű alkalmazás ellenére kevés a bizonyíték arra, hogy az embernél fokozódna a carcinoma, a leukaemia vagy a mutációk előfordulásának gyakorisága.
Egy rosszindulatú pajzsmirigybetegségben szenvedő és 3700MBq‑t meghaladó aktivitású nátrium‑(131I)-jodiddal kezelt betegek körében végzett vizsgálat során gyakoribb volt a húgyhólyag‑carcinoma előfordulása. Egy másik, nagyon nagy dózisú kezelésben részesülő betegek körében végzett vizsgálat során a leukaemia kockázatának kismértékű növekedéséről számoltak be. Ezért 26000MBq‑t meghaladó kumulatív aktivitás alkalmazása nem javasolt.
Hyponatraemia:
A hyponatraemia súlyos tüneteiről számoltak be nátrium-jodid (131I)-kezelés után idős betegeknél, akik teljes pajzsmirigy-eltávolításon estek át. A kockázati tényezők közé tartozik az idős életkor, a női nem, a thiazid típusú diuretikumok használata és a nátrium-jodid (131I)-kezelés megkezdésekor fennálló hyponatraemia. Ebben a betegcsoportban megfontolandó az elektrolitok szérumszintjének rendszeres mérése.
Férfiak nemzőképessége
Spermabank igénybevétele megfontolandó a férfi gonádműködés lehetséges átmeneti károsodásának kompenzálása érdekében, extenzív megbetegedésben szenvedő férfiak nagy dózisú radiojód-kezelése esetében.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében, a fokozott sugárzásnak való lehetséges kitettségük miatt az előny/kockázat arányt gondosan kell mérlegelni. Ezeknél a betegeknél a dózis módosítása szükséges lehet.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és fiatalok kezelése során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy e betegek MBq-re számított effektív dózisa magasabb, mint a felnőtteknél (lásd 11. pont). Ha gyermekeket és fiatal felnőtteket kezelünk, ügyelni kell arra, hogy szöveteik fokozottabban érzékenyek, valamint hogy ezeknek a betegeknek az élettartama várhatóan hosszabb. A kezelés kockázatait mérlegelni kell egyéb lehetséges kezelések kockázataival szemben (lásd a 4.2 és a 11. pontot). Gyermekek és serdülők jóindulatú pajzsmirigybetegsége csak indokolt esetben kezelhető radiojóddal, például antithyroid gyógyszerekkel történő kezelés utáni relapsus, vagy antithyroid gyógyszerek alkalmazása során jelentkező súlyos mellékhatások előfordulásakor. Jóindulatú pajzsmirigybetegség miatt radiojóddal kezelt betegek esetében a széleskörű alkalmazás ellenére nincs arra bizonyíték, hogy embernél fokozódna a carcinoma, a leukaemia vagy a mutációk előfordulásának gyakorisága. Pajzsmirigy-radioterápián gyermek- illetve serdülőkorukban átesett személyeket évente ellenőrizni kell.
A betegek előkészítése:
A betegeket bíztatni kell arra, hogy sok folyadékot fogyasszanak, és gyakran ürítsenek vizeletet, mert a gyakori vizeletürítéssel csökkenthető a húgyhólyagot érő sugárdózis. Ez különösen érvényes nagy dózisok alkalmazása, például pajzsmirigy‑carcinoma kezelése esetén. A vizeletürítési problémákkal küzdő betegeket nagy dózisú radiojód beadását követően meg kell katéterezni.
A colon besugárzásának csökkentése érdekében enyhe hashajtók (de nem a bélműködést nem serkentő székletlazítók) adására lehet szükség azoknál, akiknek nincs naponta székletük.
A nagydózisú radiojód-kezelés szövődményeként esetlegesen fellépő nyálmirigygyulladás elkerülése érdekében a betegnek javasolt citromsavat (citromlét, C-vitamint) tartalmazó édességet vagy italt fogyasztani a terápia megkezdése előtt, mert ezek serkentik a nyálelválasztást. Más kiegészítő farmakológiai megelőző intézkedések is alkalmazhatók. A kezelés megkezdése előtt meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e étkezés, vagy gyógyszeres kezelés miatti fokozott jódbevitel (lásd a 4.5pontot). A kezelést megelőzően alacsony jódtartalmú diétával ajánlott fokozni a működő pajzsmirigyszövet jódfelvételét.
A pajzsmirigyhormon‑pótlást a pajzsmirigyrák miatti radiojód-beadás előtt fel kell függeszteni annak érdekében, hogy a megfelelő mértékű jódfelvétel biztosított legyen. Trijód‑tironin-terápia esetén a radiojód‑kezelés előtt tizennégy nappal, tiroxinterápia esetén négy héttel javasolt a hormon adagolásának felfüggesztése. A radiojód‑kezelést követően két nappal újra lehet kezdeni a hormon alkalmazását. A karbimazol- és a propil‑tiouracil-kezelést is fel kell függeszteni a hyperthyreosis kezelése előtt 1 héttel, és alkalmazásuk csak a terápia befejezése után néhány nappal folytatható.
A Basedow‑kór radiojód‑kezelését egyidejű kortikoszteroid‑kezeléssel kell kiegészíteni, különösen akkor, ha a betegnek endocrin ophtalmopathiája is van.
Gyaníthatóan gastrointestinalis betegségben szenvedő betegek esetén a nátrium-jodid (131I) kapszula alkalmazása során fokozott elővigyázatosság szükséges. Javasolt H2‑receptor-antagonisták vagy protonpumpa‑gátlók egyidejű alkalmazása.
Az eljárás befejezése után
Megfelelő ideig korlátozni kell a kezeltek közeli kapcsolatát csecsemőkkel és terhesekkel.
Hányás esetén figyelembe kell venni a kontamináció veszélyét.
A pajzsmirigy‑radioterápiában részesülő betegek állapotát megfelelő időközönként ellenőrizni kell.
Különleges figyelmeztetések
A gyógyszer 63,5mg nátriumot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 3%-ának felnőtteknél – ezt figyelembe kell venni korlátozott nátriumtartalmú diétát tartó betegek esetében.
A gyógyszer 23 mg szacharózt tartalmaz kapszulánként. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
A környezeti kockázatokat illetően lásd a 6.6 pontot.
Számos farmakológiai hatóanyag interakcióba lép a radiojóddal. Különböző interakciós mechanizmusok befolyásolhatják a radioizotóppal jelzett jód fehérjékhez való kötődését, farmakokinetikáját és farmakodinámiás hatásait. Ennek következtében csökkenhet a pajzsmirigy általi jódfelvétel. Ezért fel kell venni a teljes gyógyszeranamnézist, és a fenti szempontból releváns gyógyszerek szedését le kell állítani a nátrium-jodid (131I) alkalmazásának megkezdése előtt.
Fel kell függeszteni például az alábbi anyagokkal végzett kezelést:
| Hatóanyagok | A szedés felfüggesztésének időtartama a nátrium-jodid (131I) alkalmazása előtt |
| Antithyroid készítmények (pl. karbimazol, metimazol, propiltiouracil), perklorát | a kezelés megkezdése előtt 1 hét, és néhány nap a kezelés befejezése után |
| Szalicilátok, kortikoszteroidok**, nátrium-nitroprusszid, nátrium-szulfobromoftalein, antikoagulánsok, antihisztaminok, antiparazitikumok, penicillinek, szulfonamidok, tolbutamid, tiopentál | 1hét |
| Fenilbutazon | 1-2hét |
| Jódtartalmú expectoransok és vitaminok | körülbelül 2hét |
| Pajzsmirigyhormont tartalmazó készítmények | trijódtironin: 2 hét, tiroxin: 4 hét |
| Benzodiazepinek, lítium | körülbelül 4 hét |
| Amiodaron* | 3-6 hónap |
| Helyileg alkalmazott jódtartalmú készítmények | 1-9hónap |
| Vízoldékony, jódtartalmú kontrasztanyagok | 6-tól 8 hét |
| Zsíroldékony, jódtartalmú kontrasztanyagok | akár 6 hónap |
* Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt a pajzsmirigy jódfelvétele néhány hónapon át csökkenhet.
** Basedow-kór kezelésére nem vonatkozik.
Fogamzóképes korú nők
Ha radioaktív gyógyszert kell fogamzóképes korú nők kezelésére alkalmazni, fontos meggyőződni arról, hogy fennáll-e terhesség vagy sem. Minden nő, akinek kimaradt egy menzesze, terhesnek tekintendő mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Ha bizonytalanság áll fenn a potenciális terhességgel kapcsolatban (ha a betegnek kimaradt egy menstruációja, vagy nagyon rendszertelen a ciklusa, stb.), ionizáló sugárzással nem járó alternatív módszerek (ha vannak ilyenek) alkalmazását kell felajánlani a betegnek. Ha a terhesség alatt differenciált pajzsmirigy-carcinomát diagnosztizálnak, a radiojód-kezelést el kell halasztani a terhesség utáni időszakra. A nátrium-(131I)‑jodiddal kezelt nőknek azt kell tanácsolni, hogy ne essenek teherbe az alkalmazást követő 6‑12hónapon belül.
Férfiak és nők fogamzásgátlása
A nátrium-jodid (131I) terápiás alkalmazását követően mindkét nem számára ajánlott a fogamzásgátlás – jóindulatú pajzsmirigyelváltozásban szenvedő betegek esetében 6 hónapig, pajzsmirigyrákban szenvedő betegek esetében pedig 12 hónapig. Férfiak elővigyázatosságból a kezelést követően 6‑12hónapig tartózkodjanak a gyermeknemzéstől, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a besugárzott spermatozoonok nem besugárzottra történő kicserélődésére. Spermabank igénybevétele megfontolandó azon férfiaknál, akik extenzív betegségük miatt nagy dózisú nátrium-jodid(131I)-kezelésben részesülnek.
Terhesség
A nátrium-jodid (131I) ellenjavallt megerősített vagy gyanított terhesség esetén, illetve ha a terhesség nem került kizárásra, mert a nátrium-jodid (131I) átjut a placentán, és súlyos, valószínűleg irreverzibilis hypothyreosist okozhat az újszülöttnél (a méh által felvett dózis ennek a gyógyszernek az esetében valószínűleg 11–511mGy között van, és a foetus pajzsmirigyében fokozott jódkoncentráció van jelen a terhesség második és harmadik trimeszterében) (lásd 4.3 pont). Ha terhes nőnél differenciált pajzsmirigy-karcinómát diagnosztizáltak, a nátrium-jodid (131I)-kezelést a szülés utánra kell halasztani.
Szoptatás
Szoptató anyák esetében radioaktív gyógyszer alkalmazása előtt meg kell fontolni, hogy a radionuklid alkalmazása – az ésszerűség határain belül – várhat-e a csecsemő elválasztásáig, és hogy a választott radioaktív gyógyszer a legmegfelelőbb-e, tekintetbe véve, hogy az aktivitás megjelenik az anyatejben. Ha a kezelés szükséges, a szoptatást legalább 8 héttel a nátrium-jodid (131I) alkalmazása előtt abba kell hagyni, és nem szabad újra elkezdeni (lásd 4.3 pont).
A sugárveszély miatt, a terápiás dózis alkalmazását követően az anya és gyermekének szoros kontaktusa legkevesebb egy hétig kerülendő.
Termékenység
A pajzsmirigy‑carcinoma radiojód‑kezelését követően férfiak és nők esetében egyaránt károsodhat a fertilitás az alkalmazott dózistól függően. A dózis-aktivitástól függően a spermatogenezis reverzibilis károsodása léphet fel 1850 MBq-es adag felett. Klinikailag releváns hatásokat (oligospermia, azoospermia és emelkedett FSH-szint a szérumban) írtak le 3700 MBq-nél nagyobb adagok alkalmazása esetén.
A nátrium-jodid (131I) nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A gyógyszerbiztonsági profil összefoglalása
A jelentett mellékhatások gyakorisága a szakirodalmi adatokból származik. A nátrium-jodid (131I) biztonságossági profilja az alkalmazott dózistól függően jelentősen eltérhet, az alkalmazott dózis pedig a kezelés típusától függ (pl. benignus vagy malignus betegség kezelése). A biztonságossági profil függ továbbá az alkalmazott kumulatív dózisoktól és az adagolási rendtől. Ezért a jelentett mellékhatások a szerint kerültek csoportosításra, hogy azok a benignus vagy a malignus megbetegedések kezelése során fordultak elő. A gyakran előforduló mellékhatások a következők: hypothyreosis, átmeneti hypothyreosis, nyál- és könnymirigy-megbetegedések és a besugárzás helyi hatásai. A carcinoma kezelésekor ezeken túlmenően gastrointestinalis reakciók és csontvelő-suppressio is gyakran előfordulhat.
A mellékhatások táblázatos listája
Az alábbi táblázatok a jelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerinti csoportosításban tartalmazzák. Azok a tünetek, melyek inkább megfelelnek egy szindrómacsoport másodlagos tüneteinek (pl. sicca-szindróma) a megfelelő szindróma után zárójelben szerepelnek.
A következő felsorolás az ebben a fejezetben hivatkozott gyakorisági kategóriákhoz tartozó értékeket mutatja meg:
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000– <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A mellékhatások minden gyakorisági csoporton belül súlyosságuk szerint csökkenő sorrendben vannak felsorolva.
Jóindulatú megbetegedések kezelése után fellépő mellékhatások:
| Szervrendszer | Mellékhatás | Gyakoriság |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anafilaktoid reakció | Nem ismert |
| Endokrin betegségek és tünetek | Permanens hypothyreosis, hypothyreosis | Nagyon gyakori |
| Átmeneti hyperthyreosis | Gyakori | |
| Thyreotoxicus krízis, thyroiditis, hypoparathyreosis (szérumkalciumszint-csökkenés, tetania) | Nem ismert | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Endocrin ophthalmopathia (Basedow-kórban) | Nagyon gyakori |
| Sicca-szindróma | Nem ismert | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Hangszalagbénulás | Nagyon ritka |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nyálmirigygyulladás | Gyakori |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májműködés | Nem ismert |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Jód-akne | Nem ismert |
| Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek | Hypothyreosis congenitalis | Nem ismert |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Helyi duzzanat | Nem ismert |
Rosszindulatú megbetegedések kezelése után fellépő mellékhatások:
| Szervrendszer | Mellékhatás | Gyakoriság |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Leukaemia | Nem gyakori |
| Szolid malignus tumorok, Húgyhólyag-carinoma, vastagbél-carcinoma gyomor-carcinoma, mellrák | Nem ismert | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Erythropenia, csontvelő-elégtelenség | Nagyon gyakori |
| Leukopenia, thrombocytopenia | Gyakori | |
| Aplasticus anaemia, állandó vagy súlyos csontvelődepresszió | Nem ismert | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anafilaktoid reakció | Nem ismert |
| Endokrin betegségek és tünetek | Thyreotoxicus krízis, transiens hyperthyreosis | Ritka |
| Thyroiditis (transiens leukocytosis), hypoparathyreosis (szérumkalciumszint-csökkenés, tetania), hypothyreosis, hyperparathyreosis | Nem ismert | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Parosmia, anosmia | Nagyon gyakori |
| Agyödéma | Nem ismert | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Sicca-szindróma (conjunctivitis, szemkiszáradás, orrkiszáradás) | Nagyon gyakori |
| A ductus nasolacrimalis obstructioja (megnövekedett könnyelválasztás) | Gyakori | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoe | Gyakori |
| Torokszorítás*, pulmonalis fibrosis, respiratoricus distress, obstructiv légúti megbetegedés, pneumonia, tracheitis, hangszalagműködési rendellenesség (hangszalagbénulás, dysphonia, rekedtség), oropharyngealis fájdalom, stridor | Nem ismert | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nyálmirigygyulladás (szájszárazság, a nyálmirigy fájdalma, a nyálmirigy megnagyobbodása, caries, a fogak elvesztése), sugárbetegség-szindróma, nausea, az ízérzés elvesztése, dysgeusia, étvágycsökkenés | Nagyon gyakori |
| Hányás | Gyakori | |
| Gastritis, dysphagia | Nem ismert | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májműködés | Nem ismert |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Besugárzási cystitis | Nem ismert |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Az ovarium működési rendellenességei, menstruációs zavar | Nagyon gyakori |
| Azoospermia, oligospermia, a férfiak csökkent fertilitása, | Nem ismert | |
| Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek | Hypothyreosis congenitalis | Nem ismert |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Influenzaszerű megbetegedés, fejfájás, fáradtság, nyaki fájdalom | Nagyon gyakori |
| Lokális duzzanat | Gyakori |
*különösen fennálló tracheostenosis esetén
Kiválasztott mellékhatások leírása
Általános tanács
Az ionizáló sugárzásnak való kitettség a rák kialakulásával, illetve az örökletes rendellenességek kialakulásának lehetőségével hozható összefüggésbe. A terápiából eredő sugárterhelés a carcinoma és a mutációk gyakoribb előfordulását okozhatja. Minden esetben meg kell arról győződni, hogy a sugárzásból eredő kockázat kisebb, mint a kezelendő betegségből származó. A nátrium-jodid (131I) terápiás dózisának beadásából származó effektív dózis 3108 mSv abban az esetben, ha a maximális ajánlott, 11100 MBq kerül alkalmazásra (0%-os pajzsmirigyfelvétel mellett).
A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy rendellenességei:
A hypothyreosis dózistól függően alakulhat ki a hyperthyreosis radiojód-kezelésének késői következményeként.
A malignus betegségek kezelésekor a hypothyreosisról mint mellékhatásról gyakran számolnak be, jóllehet a malignus betegségek kezelésekor a radiojód-kezelés a thyroidectomiát követi.
A nátrium-jodid (131I) által leadott sugárzás a pajzsmirigy‑follikulusok szétroncsolása útján 2‑10nap után a már fennálló hyperthyreosis exacerbatióját eredményezheti, és akár thyreotoxicus krízis is kialakulhat. Alkalmanként előfordulhat, hogy a kezdeti normalizálódás után (2‑10hónapos latenciával) immuneredetű hyperthyreosis jelentkezik. Nagy dózisú radiojód‑kezelés után 1‑3nappal átmeneti gyulladásos thyroiditis és tracheitis, valamint esetlegesen súlyos tracheaszűkület alakulhat ki, különösen akkor, ha már korábban is fennállt tracheostenosis. Ritka esetekben még a funkcionális pajzsmirigy‑carcinoma kezelését követően is múló hyperthyreosis alakulhat ki.
Radiojód-kezelést követően átmeneti hypoparathyreosist is megfigyeltek; ezekben az esetekben megfelelő monitorozást és hormonpótló kezelést kell alkalmazni.
Késői következmények
A hyperthyreosis radiojód-kezelésének késői következményeként dózisfüggő hypothyreosis léphet fel. Ez a hypothyreosis hetekkel vagy akár évekkel a kezelést követően alakulhat ki. A pajzsmirigy-funkció monitorozása és megfelelő hormonpótlás szükséges. Hypothyreosis általában nem jelenik meg a kezelést követő 6-12 hétig.
Szembetegségek
A hyperthyreosis vagy Basedow-kór radiojód-kezelését követően a már fennálló endokrin ophtalmopathia súlyosbodhat, vagy új ophtalmopathia alakulhat ki. A Basedow-kór radiojód-kezelését kortikoszteroid-terápiával kell kiegészíteni.
Lokális besugárzási hatások
Nátrium-jodid (131I) beadását követően a hangszalagok működési zavaráról, valamint bénulásáról is beszámoltak, bár az esetek egy részében nem lehetett eldönteni, hogy a hangszalagok működési zavarát a besugárzás vagy a sebészeti kezelés okozta-e.
A nagymértékű radiojód‑felvétel helyi fájdalommal, diszkomforttal és helyi ödémával járhat, például a megmaradt pajzsmirigy radiojód-kezelése során a fej‑nyaki régióban diffúz, súlyos lágyszöveti fájdalom jelentkezhet.
Differenciált pajzsmirigy‑carcinoma diffúz tüdőmetasztázisainak főként nagy dózisú radiojód‑kezelését követően irradiációs pneumonia és tüdőfibrózis is előfordult, melyet a metasztatikus szövet destrukciója okoz. Ez főként nagy dózisú radiojód-terápiát követően jelentkezhet.
Központi idegrendszeri metasztázist adó pajzsmirigy‑carcinoma esetén számítani kell lokális agyödéma kialakulására és/vagy a meglévő agyödéma súlyosbodására.
Gastrointestinalis rendellenességek
Nagy dózisú radioaktivitás gastrointestinalis panaszokat okozhat, általában a beadást követő első órákban, illetve napokban. Az ilyen rendellenességek megelőzését lásd a 4.4 pontban.
Nyál- és könnymirigy-rendellenességek
A nyálmirigyek duzzanatával és fájdalmával, az ízérzés részleges elvesztésével és szájszárazsággal járó nyálmirigygyulladás is előfordulhat. A nyálmirigygyulladás általában magától vagy gyulladásgátló kezelésre meggyógyul, dózisfüggő hatásként előfordult azonban az ízérzés maradandó elvesztése és alkalmanként szájszárazságot is leírtak. A nyál hiánya fertőzésekhez, például fogszuvasodáshoz vezethet, amit a fogak kihullása követhet. A nyálmirigyek működési rendellenességeinek megelőzését lásd a 4.4 pontban.
A nyál‑ és/vagy a könnymirigyek működészavara következményes sicca-szindrómával a radiojód‑kezelés után néhány hónappal, de akár két év elteltével is jelentkezhet. Bár a sicca-szindróma a legtöbb esetben átmeneti, a tünetek néhány beteg esetében évekig is fennállhatnak.
Csontvelődepresszió
Késői következményként reverzibilis, elszigetelten thrombocytopeniával vagy erythrocytopeniával járó – akár halálos – csontvelődepresszió is előfordulhat. A csontvelődepresszió kialakulása valószínűbb egyszeri, 5000MBq‑t meghaladó dózis beadását követően, vagy a kezelés 6hónapnál gyakoribb ismétlése esetén.
Másodlagos malignus folyamatok
A jellemzően nagyobb aktivitásdózisokkal kezelt rosszindulatú pajzsmirigybetegségek esetén fokozódott a leukaemia gyakorisága. Bizonyított, hogy nagyobb aktivitás-dózisok alkalmazása (7,4GBq fölött) megnöveli a szolid malignus tumorok előfordulási gyakoriságát.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél ugyanolyan típusú mellékhatások előfordulása várható, mint a felnőtteknél. Tekintettel azonban a gyermekek szöveteinek nagyobb sugárérzékenységére (lásd 11. pont), valamint ezen betegek hosszabb várható élettartamára, a mellékhatások gyakorisága és súlyossága a felnőttekétől eltérő lehet.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Ezt a gyógyszert csak az erre feljogosított egészségügyi személyzet alkalmazhatja kórházi körülmények között. A túladagolás kockázata ezért elméleti.
Túlzott sugárterhelés alkalmazása esetén az abszorbeált adag csökkentésére van szükség, amennyiben lehetséges, gyakori vizeletürítés, illetve forszírozott diurézis és gyakori hólyagürítés segítségével. Ezen kívül a pajzsmirigy sugárterhelésének csökkentése érdekében javasolt a pajzsmirigy (például kálium‑jodiddal vagy kálium-perkloráttal történő) blokádja közvetlenül a feltételezett túladagolást követően. A nátrium-jodid (131I) felvételének csökkentése érdekében hánytatószerek adhatók.
Farmakológiai tulajdonságok - NÁTRIUM-JODID 131I
Farmakoterápiás csoport: terápiás radiofarmakonok, 131I‑jódvegyületek; ATC‑kód: V10XA01
A farmakológiailag aktív anyag a jód (131I), nátrium‑jodid formájában, amelyet a pajzsmirigy felvesz. Fizikai bomlása főként a pajzsmirigyben történik, hosszas tartózkodási ideje alatt, ily módon biztosítja e szerv szelektív besugárzását. A terápiás javallatokban alkalmazott mennyiségek esetén nem várható farmakodinámiás hatás a nátrium-(131I)-jodidtól. A sugárhatás több mint 90%‑a a kibocsátott β‑sugárzásból ered, melynél a tartomány középértéke 0,5mm. A β‑sugárzás dózisfüggő módon gátolja a sejtműködést és a sejtosztódást, ami a sejt elpusztításához vezet. A szűk tartománynak és egyéb szervekben a nátrium‑(131I)-jodid szinte hiányzó felvételének köszönhetően a pajzsmirigyen kívüli szöveteket érő sugárterhelés elhanyagolható.
Felszívódás
Orális alkalmazást követően a nátrium‑jodid (131I) gyorsan felszívódik a tápcsatorna felső szakaszából (90%‑a 60percen belül). A felszívódást befolyásolja a gyomor ürülésének sebessége. Ahyperthyreosis növeli, a hypothyreosis pedig csökkenti a felszívódást.
A szérumban mérhető aktivitásszintek vizsgálata során kimutatták, hogy gyors, több mint 10 perctől 20percig tartó emelkedést követően a szérumban mérhető aktivitás körülbelül 40perc elteltével éri el az egyensúlyi szintet. A nátrium‑(131I)-jodid-oldat orális beadását követően az egyensúlyi állapot ugyanennyi idő alatt jött létre.
Eloszlás és az egyes szervek felvétele
A farmakokinetika megegyezik az izotóppal nem jelölt jódidéval. A véráramba történő bekerülését követően az extrathyroidalis térben oszlik el. Innen főként a pajzsmirigy veszi fel, amely egyszeri áthaladás során a jodid körülbelül 20%‑át vonja ki, illetve a vesén keresztül választódik ki. A pajzsmirigy jódfelvétele 24‑48óra elteltével éri el maximumát, míg a csúcsérték 50%‑át 5óra elteltével. A felvételt többféle tényező befolyásolja: a beteg életkora, a pajzsmirigy térfogata, a renalis clearance, a vérplazmában keringő jodid koncentrációja, valamint egyéb gyógyszerek jelenléte (lásd 4.5 pont). A jodid pajzsmirigy‑clearance-értéke általában 5‑50ml/perc. Jódhiány esetén azonban akár 100ml/percre is megemelkedhet, hyperthyreosis esetében pedig akár 1000ml/percre. Jód‑túlterhelés esetén a clearance 2‑5ml/percre csökkenhet. A jodid a vesében is akkumulálódik.
A nátrium-jodid (131I) kis mennyiségét felveszik a nyálmirigyek, a gyomornyálkahártya, és az anyatejből, a placentából, valamint a plexus chorioideusból is kimutatható.
Biotranszformáció
A pajzsmirigy által felvett jodid a pajzsmirigyhormonok ismert metabolizmusát követi, és azokba a szerves vegyületekbe épül be, amelyekből a pajzsmirigyhormonok szintézise történik.
Elimináció
A vesén keresztül történő kiválasztás mértéke 37‑75%, a széklettel történő kiválasztás körülbelül 10%, a verejtékkel pedig csaknem elhanyagolható a kiválasztás mértéke.
A vizelettel történő kiválasztást a vese-clearance jellemzi, ami a vese véráramlásának körülbelül 3%‑a, és egyénenként összehasonlítva viszonylag állandó. Hypothyreosis és vesekárosodás esetén a clearance kisebb mértékű, míg hyperthyreosis mellett fokozottabb. Euthyreoid, normális vesefunkcióval rendelkező betegek esetében a beadott aktivitás 50‑75%‑a választódik ki a vizelettel 48órán belül.
Felezési idő
A radiojód effektív felezési ideje a plazmában körülbelül 12óra, míg a pajzsmirigyben körülbelül 6nap. Ennél fogva a nátrium-jodid 131I beadását követően az aktivitás körülbelül 40%‑ának 6 óra az effektív felezési ideje, míg a maradék 60%‑nak 8nap.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a radiojód-clearance csökkenhet, és ez a nátrium-jodid(131I) okozta sugárexpozíció megnövekedését eredményezi. Egy tanulmányban például kimutatták, hogy a folyamatos ambuláns peritonealis dialízisben (CAPD) részesülő, vesekárosodásban szenvedő betegek radiojodid-clearance-e ötödakkora, mint a normális vesefunkciójú betegeké.
Gyógyszerészeti jellemzők - NÁTRIUM-JODID 131I
A kapszula tartalma
dinátrium-foszfát-dihidrát
nátrium-tioszulfát
nátrium-hidrogén-karbonát
nátrium-hidroxid
szacharóz
nátrium-klorid
injekcióhoz való víz
Kapszulatok
zselatin
A Nátrium-jodid 131I Curiumpharma terápiás célra elnevezésű gyógyszer eltarthatósága az aktivitásra vonatkozó referenciaidőponttól számított 2-7 hét. Az aktivitás referenciadátuma és –időpontja, valamint a lejárati időpontok a címkén és a külső csomagoláson vannak feltüntetve.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. A külső sugárterhelés elkerülése érdekében az eredeti ólomtokban tárolandó. A radiogyógyszereket a radioaktív anyagokra vonatkozó nemzeti előírásoknak megfelelően kell tárolni.
Általános figyelmeztetések
Radioaktív gyógyszereket kizárólag arra jogosult személyek vehetnek át, használhatnak fel, és adhatnak be, a célra kialakított klinikai környezetben. Az anyagok kézhezvételét, tárolását, felhasználását, szállítását és ártalmatlanítását kizárólag az illetékes hivatalos szerv által meghatározott szabályoknak megfelelően és/vagy a megfelelő engedélyeik birtokában szabad végezni.
A radioaktív gyógyszerek elkészítése során a felhasználónak ügyelnie kell mind a sugárzással kapcsolatos biztonsági követelmények, mind pedig a gyógyszerekre vonatkozó minőségi követelmények betartására.
A gyógyszer beadása előtt alkalmazandó óvintézkedések
A terápiás nátrium-jodid (131I)-készítmény alkalmazása viszonylag nagy sugárdózist eredményez a legtöbb beteg számára és jelentős mértékű környezeti kockázatot jelent, valamint más személyek számára is kockázatot okoz, a külső sugárzás, illetve a kiömlött vizelet, hányás, stb. által esetleg bekövetkező kontamináció miatt. Ez a beadott aktivitástól függően fontos lehet a kezelt beteg közeli családtagjai, illetve a lakosság szempontjából. A nemzeti szabályoknak is megfelelő óvintézkedésekről kell gondoskodni a kiválasztott aktivitás kapcsán, a kontamináció elkerülése érdekében.
A gyógyszer beadása során minimalizálni kell a készítmény szennyeződésének, illetve a készítményt alkalmazók sugárterhelésének kockázatát. A megfelelő sugárvédelem alkalmazása kötelező.
A kezelő személyzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy a csomagolás kinyitását követően a sugárzásjelző berendezések szabad radioaktivitás jelenlétét mutathatják. Ez az aktivitás a 131mXe-tól származik, mely a 131I bomlása során 1,17%-ban keletkezik. Bár ez észlelhető a sugárzásjelző berendezéseken, de nem jelent releváns kockázatot a személyzet számára. A képződött 131mXe inhalációjakor az ólomtoktól 1 m-re az effektív dózis a dózis 0,1%-a.
Elővigyázatossági intézkedések és aktivitási adatok
A jód (131I) 1,3%-a 131mXe-xenonná bomlik (felezési idő 12 nap). Diffúzió miatt kis mennyiségű xenon(131mXe) lehet jelen a csomagolásban. Ezért ajánlatos, hogy a szállító konténer zárt, szellőztetett térben kerüljön kinyitásra, majd a kapszula eltávolítása után a csomagolóanyagokat egy éjszakán át állni hagyjuk kidobás előtt, hogy az abszorbeált xenon (131mXe) eltávozzon.
Ezen felül lehetséges, hogy a kapszulából limitált mértékben, párolgás útján jód (131I)-szivárgás következik be.
Az 1. táblázat alapján kiszámítható a kapszula kalibrációs időponthoz képesti, GMT szerint 12:00-kor mutatott aktivitása.
1. táblázat
| Nap | Szorzó | Nap | Szorzó |
| -6 | 1,677 | 5 | 0,650 |
| -5 | 1,539 | 6 | 0,596 |
| -4 | 1,412 | 7 | 0,547 |
| -3 | 1,295 | 8 | 0,502 |
| -2 | 1,188 | 9 | 0,460 |
| -1 | 1,090 | 10 | 0,422 |
| 0 | 1,000 | 11 | 0,387 |
| 1 | 0,917 | 12 | 0,355 |
| 2 | 0,842 | 13 | 0,326 |
| 3 | 0,772 | 14 | 0,299 |
| 4 | 0,708 |
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a radioaktív gyógyszerekre vonatkozó hatályos előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).