Felnőttek

Akut és krónikus gyulladás csökkentése, illetve fájdalom csillapítása a következő esetekben:

• Rheumatoid arthritis; osteoarthritis; spondylitis ankylopoetica; akut köszvény; periarticularis, musculoskeletalis megbetegedések (bursitis, tendinitis, tendosynovitis, synovitis, epicondylitis, lumbago).

• Fájdalomcsillapítás és duzzanat mérséklése sebészi beavatkozások és sérülések (rándulás, húzódás, ortopéd sebészi beavatkozások), valamint foghúzás után.

• Akut migrénes fejfájás tüneti kezelése.

• Nőgyógyászati alkalmazás: menstruációs fájdalom mérséklése; primer dysmenorrhoea; IUD felhelyezését követő görcsök oldása.

• Fertőző betegségben adjuvánsként gyulladáscsökkentésre, fájdalom- és lázcsillapításra.

Gyermekek és serdülők

• Juvenilis rheumatoid arthritis (14évesnél idősebb vagy legalább 50kg testtömegű serdülők számára).

Adagolás

Az alkalmazás módja

A tablettát szétrágás nélkül, kevés folyadékkal kell bevenni, lehetőleg étkezés során, vagy valamivel később.

A kezelés időtartama

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Az Apranax filmtabletta súlyos vesekárosodásban ellenjavallt. A naproxén csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható vesekárosodásban szenvedő betegeknek. A szérumkreatinin és a kreatinin-clearance fokozott ellenőrzése mellett és csökkentett dózisban adható. A naproxén alkalmazása 30ml/perc kreatinin-clearance alatt tilos (lásd 4.3 és 4.4pont).

Májkárosodás

Az Apranax filmtabletta súlyos májkárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3pont). A naproxén csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható májkárosodásban szenvedő betegeknek. Egyes májfunkciós értékek emelkedhetnek. Ugyancsak emelkedhet a nem kötött naproxén koncentrációja a plazmában, ezért célszerű a legkisebb hatásos dózist adni.

Gyermekek és serdülők

Az Apranax filmtabletta 14évesnél fiatalabb gyermekek számára ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Idősek

Időseknél (65évesnél idősebb betegek esetében) nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok) alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely végzetes is lehet (lásd 4.4pont). A betegek rendszeres ellenőrzése szükséges. A legkisebb hatásos dózist kell adni.

Helicobacter pylori-fertőzés

Mint más NSAID esetén, a kezelés megkezdése előtt ismert Helicobacter pylori-infekció esetén eradicatio javasolt.

A kezelés szükségességét rendszeresen felül kell vizsgálni. Kedvezőtlen előny–kockázat arány esetén a kezelést abba kell hagyni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• 14év alatti életkor;

• ismert túlérzékenység szaliciláttal vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlóval szemben (beleértve az ezen szerek által korábban kiváltott anafilaktoid reakciót, asthmás rohamot, angioedemát, rhinitist, orrpolyposist, urticariát, hypotoniát) – a keresztallergia lehetősége miatt.

Ezek a reakciók akár fatális kimenetelűek is lehetnek. Az ilyen betegeknél súlyos, anafilaxiaszerű reakciókat jelentettek a naproxén esetében.

• korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció a kórelőzményben;

• általános gyengeség, rossz általános állapot;

• súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30ml/perc alatt) (lásd még 4.2pont);

• súlyos májkárosodás;

• nem kontrollált hypertonia;

• súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.);

• a terhesség harmadik trimesztere;

• szoptatás.

Figyelmeztetések

A naproxén nem javasolt gyomor–bélrendszeri eredetű fájdalom kezelésére.

Az Apranax filmtabletta együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal – beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat – kerülendő (lásd 4.5pont).

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők, ha a minimális hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legrövidebb ideig.

Az Apranax filmtabletta gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású, emiatt alkalmazása nehezítheti egyes gyulladásos folyamatok felismerhetőségét.

Helicobacter pylorifertőzés

A kezelés megkezdése előtt az ismert Helicobacter pylori fertőzés megszüntetése javasolt (lásd 4.2pont).

Idősek

Idősek (65évesnél idősebb betegek esetében) esetén nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely végzetes is lehet (lásd 4.2pont). Amikor a naproxént idős betegeknek adják, óvatossággal kell eljárni. Egyes eredmények szerint a fehérjekötésben nem lévő naproxén mennyisége emelkedhet ilyen betegeknél.

Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók

Akár fatális kimenetelű túlérzékenységi reakciók – beleértve az anafilaktoid reakciókat is – előfordulhatnak olyan betegeknél, akik

• esetén ilyen reakciók korábban nem fordultak elő;

• anamnézisében szerepel acetilszalicilsav, más nem-szteroid gyulladásgátló vagy naproxén-tartalmú készítménnyel szembeni túlérzékenység;

• anamnézisében angioedema, bronchospasticus reaktivitás (pl. asthma), rhinitis, orrpolip, allergiás betegség, krónikus légzőrendszeri betegség vagy acetilszalicilsav-érzékenység szerepel. Ez azokra a betegekre is vonatkozik, akiknél kimutatott (pl. bőrreakciók, viszketés, kiütés), naproxénnel vagy más NSAID-dal szembeni allergia áll fenn.

Véralvadásra gyakorolt hatások

A naproxén csökkenti a thrombocytaaggregációt, és megnyújtja a vérzési időt. Vérzési idő meghatározásánál ezt számításba kell venni.

Azokat a betegeket, akiknek véralvadási zavara van, vagy akik olyan gyógyszeres kezelésben részesülnek, amely befolyásolja a vérzéscsillapítást, gondosan meg kell figyelni, ha naproxén-tartalmú készítményeket kapnak.

A nagy vérzésveszélyben lévő vagy teljes véralvadásgátló terápiában (pl. kumarinszármazékok vagy heparinszármazékok) részesülő betegeknél fokozott vérzésveszély alakulhat ki, ha egyidejűleg naproxén-tartalmú készítményeket kapnak. Ebben az esetben az előnyöket mérlegelni kell a kockázatokkal szemben (lásd 4.5pont).

Antikoagulánsokkal együttadni csak klinikailag indokolt esetben lehet. A vérzés veszélye nő (lásd 4.5pont). Az alkalmazott antikoagulánsra vonatkozó előírásokat alkalmazni kell.

Légzési rendellenességek

Elővigyázatosság szükséges, ha az Apranax-ot olyan betegeknek adják, akik asthma bronchialéban szenvednek, vagy akiknek ez a kórtörténetében szerepel, mivel beszámoltak arról, hogy az NSAID-ok az ilyen betegeknél bronchospasmust válthatnak ki.

Mellékvese-funkciós tesztekre gyakorolt hatások

Mellékvese-funkciós tesztek elvégzése, valamint 5-hidroxi-indolecetsav vizeletből történő meghatározása előtt ajánlatos 48órás szünetet beiktatni a gyógyszerszedésbe, mert a naproxén zavarhatja ezen vizsgálatok eredményét (lásd 4.5pont).

Veseműködést érintő hatások

Vesekárosodásról, veseelégtelenségről, akut interstitialis nephritis, haematuria, proteinuria, vesepapilla-nekrózis és esetenként nephrosis szindróma előfordulásáról számoltak be a naproxén alkalmazása kapcsán.

Csökkent prosztagladin-termelés okozta veseelégtelenség

NSAID alkalmazása a prosztaglandin-képződés dózisfüggő csökkenését és veseelégtelenség kialakulását okozhatja. Vesekárosodásban, májkárosodásban, szívbetegségben szenvedő betegek esetén – különösen, ha a kezelés hosszú ideig tart –, valamint diuretikumok, angiotenzinkonvertálóenzim- (ACE) gátlók, antiotenzin-II-receptor-blokkolók (ARB-k) alkalmazásakor a legnagyobb a veseelégtelenség kialakulásának kockázata. Nagy a kockázat időseknél (lásd 4.3pont). A megfelelő diuresis biztosítására is ügyelni kell. Az ilyen betegek veseműködését rendszeresen ellenőrizni kell a naproxén-kezelés alatt.

Vesekárosodás

A naproxén csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható vesekárosodásban szenvedő betegeknek. A naproxén nagyrészt (95%-ban) glomerulusfiltrációval, a vizelettel ürül. A szérumkreatinin-szintet és a kreatinin-clearance-et rendszeresen ellenőrizni kell. A beteget kellően hidrálni kell. A naproxén nem alkalmazható, ha a kreatinin-clearance 30ml/perc-nél alacsonyabb (lásd 4.3pont).

Mind a naproxén alkalmazása előtt, mind alkalmazása alatt ellenőrizni kell a veseműködést, ha a beteg veséinek vérellátása (renal blood flow, RBF) károsodott lehet. RBF-csökkenést okoz a kiszáradás (az extracelluláris folyadékmennyiség csökkenése), májcirrhosis, sószegény diéta, szívelégtelenség, duiretikumok alkalmazása. Ilyen klinikai állapotokban a napi dózis csökkentését meg kell fontolni, hogy a naproxén-metabolitok akkumulációja elkerülhető legyen.

A hemodialízis nem csökkenti a naproxén plazmakoncentrációját a nagymértékű fehérjekötődés miatt.

Az NSAID-ok alkalmazása a vesefunkció romlását okozhatja.

Májműködésre gyakorolt hatások

Más NSAID-okkal végzett kezeléshez hasonlóan a májfunkciós értékek emelkedést mutathatnak, valamint súlyos következményeket, sárgaságot, hepatitist (egyes esetekben halálos kimenetellel) is jelentettek. Keresztreakciót is leírtak.

Májkárosodás

Más NSAID-okhoz hasonlóan egy vagy több májfunkciós érték emelkedése is előfordulhat.

A kóros májenzimértékek kialakulása inkább hiperszenzitivitás, semmint közvetlen toxicitás eredménye lehet. A májat érintő, súlyos hatásokat, beleértve az icterust és a hepatitist (a hepatitis egyes esetei halálos kimenetelűek voltak) jelentettek a naproxénnel, akárcsak más NSAID-okkal kapcsolatban. Keresztreaktivitás előfordulását jelentették.

A naproxén csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható májkárosodásban szenvedő betegeknek. Az alkoholfogyasztás okozta krónikus májbetegség – és valószínűleg a más okból kialakult cirrhosis is – csökkenti a plazma teljes naproxén-koncentrációját, azonban a szabad naproxén-koncentráció emelkedik. Az eltérés okozta klinikai következmények nem ismertek, mégis célszerű ilyen betegeknek a legkisebb hatásos dózist beállítani (lásd 4.2pont).

Szteroidkezelés

Amennyiben a szteroidkezeléssel egyidejű naproxén-kezelés szükséges, az csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett végezhető. A szteroiddózis csökkentése vagy a szteroidkezelés megszüntetése esetén a dóziscsökkentés fokozatos legyen. A beteget szoros ellenőrzés alatt kell tartani, figyelni kell a mellékhatások és szövődmények esetleges megjelenését (pl. mellékvesekéreg-elégtelenség, az arthritis fellobbanása).

Szemészeti hatások

A klinikai vizsgálatok nem utaltak arra, hogy a naproxén-kezelésnek szemészeti hatásai lennének. Ritkán az NSAID-okkal, így a naproxénnel kezelt betegek is, papillitist, retrobulbaris neuritis opticát és papillooedemát jelentettek. Ok–okozati viszonyt nem sikerült igazolni. Szemészeti vizsgálatot kell végezni, amennyiben naproxénnel kezelt betegnél látászavar alakul ki.

Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció

Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés vagy perforáció bármikor jelentkezhet valamennyi NSAID-dal történő kezeléskor – figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően, illetve azok nélkül is.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának és alkalmazási idejének növelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3pont), illetőleg időskorban. Az eddigi vizsgálatok nem azonosítottak olyan betegcsoportot, amelynél ne állna fenn a gyomorfekély és -vérzés kialakulásának kockázata. Azonban az idős és legyengült egyének rosszabbul tolerálják a gyomor–bélrendszeri fekély vagy vérzés kialakulását, mint mások. Az NSAID-okkal kapcsolatos súlyos gastrointestinalis események többsége is ebben a betegpopulációban fordult elő. Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni.

Amikor az adott betegek esetében nagy a gastrointestinalis szövődmények bekövetkezésének kockázata – továbbá azoknál, akik együttesen kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek – megfontolandó az együttes kezelés gyomorvédő szerekkel, mint pl. mizoprosztol, H2-receptor-blokkolók vagy protonpumpagátlók (lásd 4.5pont).

Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel – különösen és elsősorban időskorban – a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést).

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy a fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint az orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (pl. paroxetin, citaloprám) vagy thrombocytaaggregációt gátló készítmények, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5pont).

Az Apranax filmtablettával történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.

NSAID-ok csak óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel betegségük fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Nátrium/vízretenció cardiovascularis betegségben és perifériás oedema:

Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében hypertonia szerepel, és/vagy folyadékretencióval és oedema kialakulásával járó szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-terápiával kapcsolatban. Bár az anyagcsere-vizsgálatok során nátriumretenciót nem jelentettek, előfordulhat, hogy nagyobb ennek a kockázata károsodott szívműködés vagy annak gyanúja esetén, a naproxén szedése során. A naproxén-kezelés a szívelégtelenség kockázatát – más NSAID gyógyszerekhez hasonlóan – hozzávetőleg a kétszeresére emeli.

Cardiovascularis hatások:

Megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges azoknál a betegeknél, akik anamnézisében hypertonia és (vagy) enyhe–középsúlyos szívelégtelenség szerepel, mivel NSAID-kezeléssel kapcsolatban folyadékretenció, hypertensio és oedema előfordulását jelentették.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a koxibok és egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Habár az adatok szerint a naproxén (napi 1000mg) alkalmazása mellett a kockázat kisebb, némi kockázat azonban nem zárható ki. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a kis dózisú naproxén (napi 220–660mg) hatásairól ahhoz, hogy határozott következtetéseket lehessen levonni a lehetséges trombózisos kockázatokról.

A naproxén-kezelés alkalmazása megfontolandó diagnosztizált

• krónikus ischaemiás szívbetegség esetén;

• akut coronariaszindrómában és azt követően;

• perifériás artériás betegség esetén;

• cerebrovascularis betegség fennállása esetén;

• valamint ha szív- és érsebészeti okból korábban bypassműtétet vagy stentbeültetést végeztek.

Cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállása esetén a naproxén alkalmazása előtt a beteg állapotát gondosan fel kell mérni.

Amennyiben a beteg állapotának értékelése alapján a cardiovascularis és a gastrointestinalis szövődmények bekövetkezésének kockázata egyaránt nagy, és a naproxén alkalmazása klinikailag indokolt, az csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett végezhető. Megfontolandó a gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés (lásd 4.5pont).

Amennyiben a kis dózisú ASA (acetilszalicilsav) és a naproxén együttes alkalmazása klinikailag indokolt, a naproxént 2órával az ASA alkalmazása után kell bevenni. A gastrointestinalis szövődmények kialakulásának kockázata fokozódik, emiatt megfontolandó az együttes kezelés gyomorvédő szerekkel, mint pl. mizoprosztol, H2-receptor-blokkolók vagy protonpumpagátlók (lásd 4.5pont).

Cardiovascularis szempontból a nagy dózisú (napi 2×500mg) naproxén-kezelés a többi NSAID-hoz képest alacsony kockázatúnak bizonyult mind a cardiovascularis szempontból kockázatnak kitett (beleértve az artériás thrombosis – myocardialis infarktus – stroke szempontból nagyobb kockázatú felnőtt betegeket), mind az egészséges betegcsoportokban. A nagy dózisú naproxén-kezelés nem fokozta a jelentős vascularis szövődmények (nem halálos kimenetelű myocardialis infarktus és stroke, valamint vascularis halálozás) előfordulását.

SLE és kevert kötőszöveti betegség

SLE-ben és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek esetében az aszeptikus meningitis kockázata emelkedett lehet (lásd 4.8pont).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (severe cutaneous adverse reactions, SCAR)

Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek az Apranax filmtablettával történő kezeléssel összefüggésben a forgalomba hozatalt követően, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jelek és tünetek lépnek fel, az Apranax filmtablettával történő kezelést azonnal le kell állítani. Ha a betegnél az Apranax filmtabletta alkalmazásakor SJS, TEN vagy DRESS jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető Apranax filmtablettával, és a kezelést véglegesen le kell állítani.

A kezelés kezdetén a bőrreakciók kialakulása szempontjából nagyobb kockázattal rendelkező betegek

A bőrreakciók kialakulása az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető. Bőrkiütés, nyálkahártya-laesio vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az Apranax-kezelést meg kell szakítani.

Figyelmeztetés a női termékenységgel kapcsolatban

A naproxén alkalmazása csökkentheti a női termékenységet. Terhesség tervezése esetén a naproxén nem javasolt (lásd 4.6pont).

Azoknál a nőknél, akik fogamzási nehézséggel küzdenek, vagy akiknél meddőségi kivizsgálást végeznek, mérlegelni kell a naproxén-kezelés abbahagyását.

Kombináció más NSAID-okkal

A naproxén-tartalmú készítmények kombinációja más NSAID-okkal, köztük az ibuprofénnel, a ciklooxigenáz-2 szelektív gátlóival vagy az acetilszalicilsavval az NSAID-okkal kapcsolatos súlyos nemkívánatos események kumulatív kockázata miatt nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Laktóz

Laktózintoleranciában figyelembe kell venni, hogy az Apranax 275mg-os tabletta 37mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) . Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

Apranax 275mg filmtabletta

25mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,25%-ának felnőtteknél.

Apranax 550mg filmtabletta

50mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 2,5%-ának felnőtteknél.

A felsorolt gyógyszerek és a naproxén együttes alkalmazása óvatosságot igényel, mivel egyes betegek esetén gyógyszerkölcsönhatások kialakulását írták le.

Gyógyszer–gyógyszer interakciók

Egyéb fájdalomcsillapítók, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív gátlóit (pl. celekoxib)

A gastrointestinalis fekély- és vérzésveszély, illetve – acetilszalicilsavval együttadva – az egyéb szervi vérzésveszély fokozódása, továbbá a farmakokinetika megváltozása következtében a terápiás hatás megváltozása és/vagy a mellékhatások fokozódása várható (lásd 4.4pont).

Vérnyomáscsökkentők

Az antihipertenzív hatás csökkenhet a renalis prosztaglandinszintézis gátlása következtében. A naproxén – és más NSAID-ok – és ACE-gátlók vagy ARB-k együttes alkalmazása fokozhatja a vesekárosodást.

Vízhajtók

A renalis prosztaglandinszintézis gátlása következtében a vérnyomáscsökkentő hatás mérséklődhet, csökkenhet a vese vérátáramlása, és fokozódhat a szekunder veseelégtelenség kialakulásának kockázata. Káliummegtakarító vízhajtóval történő együttadás esetén pedig hyperkalaemia alakulhat ki. Csökken a diuretikus hatás. Leírták, hogy a furoszemid natriureticus hatását az NSAID-ok egy része gátolja. A diuretikumok fokozzák az NSAID-ok vesekárosító hatását.

Szívglikozidok

Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkentik a glomerulusfiltrációt, és növelik a plazma glikozidszintjét.

Lítium

A lítium plazmakoncentrációja – valószínűleg a csökkent renalis kiválasztás következtében – emelkedhet, a vesetoxicitás fokozódhat.

Metotrexát

A metotrexát plazmakoncentrációja – valószínűleg a csökkent renalis kiválasztás következtében – emelkedhet, a vesetoxicitás fokozódhat.

Ciklosporin, aranyvegyületek

Nephrotoxicitásuk fokozódhat.

Mifepriszton

NSAID-okat a mifepriszton alkalmazását követő 8-12napban nem szabad alkalmazni, mivel csökkentik a mifepriszton hatását.

Kortikoszteroidok, kortikotrofin, káliumpótlás

A gastrointestinalis mellékhatások – beleértve a fekélyképződést és vérzést – kockázata fokozódik (lásd 4.4pont).

Antikoagulánsok

Más NSAID-okhoz hasonlóan antikoagulánsokkal (pl. warfarin, acenokumarol és heparin) együttadva a vérzés veszélye nő, ami elsősorban az antikoaguláns alvadási faktor gátló hatása mellett kialakuló – naproxén okozta – thrombocytaaggregáció-gátlás következménye (lásd 4.4pont).

A naproxénnel és antikoagulánsokkal vagy szulfonilureákkal végzett klinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg kölcsönhatást, de ennek ellenére óvatosság javasolt, mivel az ebbe az osztályba tartozó egyéb nem-szteroid szerekkel észleltek kölcsönhatást.

Cefamandol, cefoperazon, cefotetan, plikamicin, valproinsav

Hypoprothrombinaemiát, illetve thrombocytaaggregáció-gátlást okozó hatásuk erősödhet, a vérzésveszély fokozódhat.

Csontvelőműködést gátló szerek

Leukopeniát és/vagy thrombopeniát okozó hatásuk fokozódhat.

Fenitoin

Toxicitása fokozódhat.

Fotoszenzitizáló készítmények

A fényérzékenyítő hatás fokozódhat.

Kolhicin

A naproxén thrombocytaaggregációt gátló hatása összeadódhat a kolhicin véralvadásra kifejtett hatásával, emiatt a vérzésveszély fokozódhat.

Antidiabetikumok (peros szerek, szulfonil-karbamid típusú antidiabetikumok, inzulin)

Fokozott hypoglykaemiás hatás várható, mivel a prosztaglandinok, melyek szintézisét a naproxén gátolja, szerepet játszanak a szénhidrát-anyagcserében, és az orális antidiabetikumokat a nem-szteroid gyulladáscsökkentők leszoríthatják a szérumfehérje-kötőhelyekről. A vércukorszintet a kezelés elején gyakrabban kell ellenőrizni, mert az antidiabetikum hatása fokozódhat, és emiatt változatlan dózis mellett hypoglykaemia alakulhat ki.

Thrombocytaaggregáció-gátlók, acetilszalicilsav (ASA), szulfinpirazon és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)

A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4pont), ezért a naproxénnel történő együttes alkalmazásuk lehetőség szerint kerülendő. Invitro vizsgálatok szerint a naproxén mérsékelheti a kis dózisú ASA-kezelés a thrombocyta COX-1 enzimre gyakorolt irreverzibilis gátló hatását. Ennek a lehetséges interakciónak a klinikai jelentősége még nem tisztázott. Amennyiben a beteg állapotának figyelembevételével szükségesnek látszik a kis dózisú ASA és a naproxén együttes alkalmazása, a naproxént 2órával az ASA alkalmazása után kell bevenni. A gastrointestinalis szövődmények kialakulásának kockázata fokozódik, emiatt megfontolandó az együttes kezelés gyomorvédő szerekkel, mint pl. mizoprosztol, H2-receptor-blokkoló vagy protonpumpagátlók (lásd 4.4pont).

Kinolon antibiotikumok

Az állatoknál megfigyelt adatok azt mutatják, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolonokkal kapcsolatos görcsroham kockázatát. NSAID-okat és kinolont (például ciprofloxacint) szedő betegeknél fokozott a görcsök kialakulásának kockázata.

Probenecid

A probenecid csökkenti a naproxén renalis tubularis szekrécióját: emelkedik a plazmakoncentráció és hosszabb lesz a felezési idő.

Takrolimusz

Nő a vesekárosodás valószínűsége, ha NSAID-okat és takrolimuszt kombinációban alkalmaznak.

Zidovudin

Fokozódik a hematológiai jellegű szövődmények előfordulása, ha NSAID-okat zidovudinnal kombinációban adnak. Bizonyíték van arra, hogy nő a vérzések (beleértve az ízületi vérzéseket is) előfordulása HIV(+) haemophyliás betegek esetén, amikor zidovudint és ibuprofént alkalmaznak együtt.

Biszfoszfonátok

A biszfoszfonátok és az NSAID-ok együttes alkalmazása fokozza a gyomornyálkahártya károsodásának kockázatát.

Antacidok és kolesztiramin

Az antacidok és a kolesztiramin lassíthatják a naproxén felszívódását, azonban annak mértékét nem befolyásolják. A naproxént legalább 1órával a kolesztiramin bevétele előtt, vagy legalább 4-6órával a kolesztiramin bevétele után kell alkalmazni.

Acetilszalicilsav

Klinikai farmakodinámiás adatok arra utalnak, hogy az egyidejűleg, több napon át alkalmazott naproxén gátolhatja a kis dózisban szedett acetilszalicilsav thrombocytaaktivitásra irányuló hatását, és ez a gátló hatás a naproxén-kezelés leállítása után akár több napon keresztül is fennmaradhat. A kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

A naproxén erősen kötődik a plazmaproteinekhez. Amikor antikoagulánsokkal, hidantoinnal, más NSAID-okkal, acetilszalicilsavval vagy magas fehérjekötődésű szulfonamidokkal együtt alkalmazzák, ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása jöhet létre.

Naproxénnel, hidantoinnal, szulfonamiddal vagy szulfanilureával kombinációban alkalmazva dóziskorrekcióra lehet szükség.

Interakció ételekkel

Az ételek késleltethetik a naproxén felszívódását, de annak mértékét nem befolyásolják.

Alkohol

Fogyasztása a gastrointestinalis mellékhatások fokozódásával járhat.

Hatás a laboratóriumi vizsgálatok eredményeire

Mellékvesekéreg-funkciós vizsgálatok előtt 48órával tanácsos abbahagyni a naproxén-kezelést, mert a 17-ketogén szteroidok meghatározását befolyásolhatja. A naproxén befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav meghatározását is (lásd 4.4pont).

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió, illetve a magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítik, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. A szívfejlődési rendellenességek kialakulását illetően az abszolút kockázat 1% alattiról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat növekedni látszik az alkalmazott dózis és a kezelés időtartamának növelésével. Prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazásakor állatok esetén növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség és az embryofoetalis halálozás. Ráadásul állatoknál a prosztaglandinszintézis-gátlók organogenetikus időszak alatti alkalmazásakor a különböző fejlődési rendellenességek – beleértve a cardiovascularis rendellenességeket – előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az Apranax filmtabletta alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezért a terhesség első és második trimeszterében az Apranax filmtabletta csak akkor adható, ha alkalmazása feltétlenül szükséges. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. A fogamzáskor, vagy a terhesség első és második trimeszterében az Apranax filmtablettát szedő nők esetében a lehető legkisebb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az Apranax-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Apranax filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló

• cardiopulmonalis toxicitást okozhat a magzatnál (a ductus arteriosus korai szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertensio)

• veseműködési zavart, vesekárosodást okozhat a magzatnál (lásd fent).

A terhesség végén anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt

• a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja az antiaggregációs hatás által, ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

• a méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az Apranax filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3pont).

Szoptatás

Az eddig rendelkezésre álló, korlátozott számú tanulmányban – más NSAID‑okhoz hasonlóan – a naproxén is átjut kismértékben az anyatejbe. Ennek megfelelően, szoptatás ideje alatt az Apranax filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a csecsemőnél fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében.

Termékenység

Más NSAID-okhoz hasonlóan a naproxén is csökkentheti a női termékenységet, és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Ez a hatás reverzibilis. Olyan nők esetében, akik fogamzási nehézséggel küzdenek, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, az Apranax filmtablettával végzett kezelés felfüggesztése megfontolandó.

A készítmény befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket; álmosság, szédülés, álmatlanság, fáradékonyság, látászavarok és depresszió is kialakulhat. Amennyiben ilyen tünetek alakulnak ki, nem szabad gépjárművet vezetni, gépeket kezelni.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Ulcus pepticum, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, mely különösen időskorban végzetes lehet (lásd 4.4pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás jelentkezhet, valamint colitis vagy Crohn-betegség kiújulásáról számoltak be az alkalmazás során (lásd 4.4pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban.

A nemkívánatos hatások gyakoriság szerinti besorolására az alábbi kifejezések szolgálnak: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

* különösen fennálló autoimmun betegség esetén, pl. szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség, (tünetei: nyakmerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz és tájékozódási zavar).

** A klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes NSAID-ok alkalmazása (különösen nagy dózisokban és hosszú távú kezelés esetén) összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (például myocardialis infarktus vagy stroke) fokozott kockázatával (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Fejfájás, mellkasi nyomás, kábultság, émelygés, hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom, gyomor–bélrendszeri vérzés, ritkán hasmenés, dezorientáltság, izgatottság, szédülés, tinitus, ájulás, sápadtság. Súlyos mérgezés esetén veseelégtelenség és májelégtelenség is kialakulhat. Ritkán légzésdepresszió és kóma is bekövetkezhet. Egy esetben a protrombin idő meghosszabbodását észlelték. Néhány betegnél görcsroham alakult ki (a naproxén alkalmazásával ok–okozati kapcsolatot nem állapítottak meg). Nem ismert, mekkora dózis tekinthető életveszélyesnek.

Kezelés

A betegeket legalább 4óra hosszat meg kell figyelni, ha a dózis alapján mérgezés gyanúja felmerül. A gyógyszeradag bevételét követő egy órán belül a gyomor–bélrendszerből történő eltávolítás (gyomormosás, aktív szén) javasolt.

Tüneti, szupportív kezelés, a máj- és veseműködés szoros ellenőrzése alkalmazható. A megfelelő vizelettermelést biztosítani kell. Görcsroham esetén intravénásan diazepám adható.

A beteg klinikai állapota alapján egyéb beavatkozásokra is szükség lehet.

A hemodialízis nem csökkenti a naproxén plazmakoncentrációját, mert a gyógyszer nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A hemodialízis azonban továbbra is megfelelő lehet azoknál a veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akik naproxént szedtek.