CEFAZOLIN APTAPHARMA 2 G POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CEFAZOLIN 2 G
A cefazolin egy antibakteriális hatóanyag, amely a következő, cefazolinra érzékeny kórokozók által okozott fertőzések kezelésére javallt 1 hónapos vagy annál idősebb betegeknél:
-
bőr‑ és lágyrészfertőzések
-
csont‑ és ízületi fertőzések
A cefazolin 1 hónapos vagy annál idősebb betegeknél perioperatív profilaxisra is javallott. Anaerob baktériumok által okozott fertőzések fokozott veszélyével járó sebészeti beavatkozások, pl. colorectalis műtétek esetén anaerobok ellen hatásos gyógyszerrel való kombináció javasolt.
A cefazolin alkalmazását a parenterális kezelést igénylő esetekre kell leszűkíteni.
Lehetőség szerint vizsgálni kell a fertőzést okozó mikroorganizmus érzékenységét, de a kezelést az ilyen irányú vizsgálatok eredményeinek rendelkezésre állása előtt is meg lehet kezdeni.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Az adagolás a kórokozó érzékenységétől (lásd 5.1 pont), a fertőzés súlyosságától, valamint a klinikai és bakteriológiai progressziótól függ. Figyelembe kell venni a helyi terápiás irányelveket.
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek, serdülők és gyermekek (12 év feletti életkor és ≥ 40 kg testtömeg):
-
Érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzésekben: 1g- 2g cefazolin/nap, két-három egyenlő adagra elosztva (8 vagy 12 óránként egy adag).
-
Mérsékelten érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzésekben: 3g- 4g cefazolin/nap, három-négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag).
Súlyos fertőzésekben legfeljebb napi 6 g-os adagok adhatóak három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag).
Különleges adagolási javaslatok
Perioperatív profilaxis
A kontaminált vagy potenciálisan kontaminált műtét esetén jelentkező posztoperatív fertőzés megelőzésére javasolt adagok a következők:
-
1g cefazolin 30 - 60 perccel a műtét előtt
-
Hosszabb ideig (legalább 2 óráig) tartó műtéti beavatkozások esetében további 500mg–1gcefazolin adható intravénásan a műtét alatt
-
A műtétet követő időszakban történő további adagolást a hivatalos nemzeti előírásoknak megfelelően lehet folytatni.
Fontos, hogy (1) a preoperatív adagot röviddel (30perccel‑1órával) a műtét megkezdése előtt alkalmazzák, hogy az antibiotikumszintek a szérumban és a szövetekben megfelelők legyenek az első sebészeti bemetszés időpontjában; és (2) ha szükséges, cefazolint kell alkalmazni megfelelő időközönként a műtét során is, hogy a megfelelő antibiotikumszint biztosított legyen azokban a pillanatokban, amikor várhatóan a legnagyobb a fertőző mikroorganizmusoknak való kitettség.
Vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegek
Az átfedés megelőzése érdekében előfordulhat, hogy a vesekárosodásban szenvedő felnőtteknek kisebb adagra van szükségük.
Ez a kisebb adag a vérszintek meghatározása alapján állítható be. Ha ez nem lehetséges, az adagolás meghatározható a kreatinin-clearance alapján.
Cefazolin fenntartó kezelés vesekárosodásban szenvedő betegeknél
| Kreatinin-clearance(ml/perc) | Szérumkreatinin (mg/100 ml) | Adagolás | Adagolási intervallum |
| ≥ 55 | ≤ 1,5 | Szokásos adag* | Szokásos adagolási intervallum |
| 35 – 54 | 1,6 – 3,0 | Szokásos adag* | 8 óránként |
| 11 – 34 | 3,1 – 4,5 | Szokásos adag fele | 12 óránként |
| ≤ 10 | ≥ 4,6 | Szokásos adag fele | 18-24 óránként |
*Normál veseműködésű felnőttek napi adagja
Hemodialízis-kezelésben részesülő betegek esetében az adagolás a dialízis körülményeitől függ.
12évesnél fiatalabb gyermekek
Érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések
Naponta 25-50mg/ttkg ajánlott, kettő-négy egyenlő adagra elosztva (6, 8 vagy 12óránként egy adag).
Mérsékelten érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések
Naponta legfeljebb 100mg/ttkg ajánlott, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8óránként egy adag).
Koraszülöttek és 1 hónaposnál fiatalabb csecsemők
Mivel a gyógyszer koraszülötteknél és az egy hónaposnál fiatalabb csecsemőknél történő alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták, a cefazolinnak ezeknél a betegeknél történő alkalmazása nem javasolt. Lásd még a 4.4 pontot.
Útmutató a gyermekeknél történő adagoláshoz
Intravénás injekció
1injekciós üveg tartalmát (2000 mg cefazolint) 10 ml kompatibilis oldószer hozzáadásával fel kell oldani (így közelítőleg 180 mg/ml koncentrációjú oldatot nyerünk)
Az így nyert oldatból alkalmazandó megfelelő térfogatot, valamint a mg-ban megadott adagot az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat: A kapott oldat gyermekeknél alkalmazandó megfelelő térfogatai intravénás injekciókhoz
| Testtömeg | 5 kg | 10 kg | 15 kg | 20 kg | 25 kg |
| Naponta 25mg/ttkg adag, 12óránkénti elosztásban | 63 mg | 125 mg | 188 mg | 250 mg | 313 mg |
| 0,35 ml | 0,69 ml | 1,04 ml | 1,39 ml | 1,74 ml | |
| Naponta 25mg/ttkg adag, 8óránkénti elosztásban | 42 mg | 85 mg | 125 mg | 167 mg | 208 mg |
| 0,23 ml | 0,47 ml | 0,69 ml | 0,93 ml | 1,15 ml | |
| Naponta 25mg/ttkg adag, 6 óránkénti elosztásban | 31 mg | 62 mg | 94 mg | 125 mg | 156 mg |
| 0,17 ml | 0,34 ml | 0,52 ml | 0,69 ml | 0,87 ml | |
| Naponta 50mg/ttkg adag, 12óránkénti elosztásban | 125 mg | 250 mg | 375 mg | 500 mg | 625 mg |
| 0,69 ml | 1,39 ml | 2,08 ml | 2,78 ml | 3,47 ml | |
| Naponta 50mg/ttkg adag, 8óránkénti elosztásban | 83 mg | 166 mg | 250 mg | 333 mg | 417 mg |
| 0,46 ml | 0,92 ml | 1,39 ml | 1,85 ml | 2,32 ml | |
| Naponta 50mg/ttkg adag, 6 óránkénti elosztásban | 63 mg | 125 mg | 188 mg | 250 mg | 313 mg |
| 0,35 ml | 0,69 ml | 1,04 ml | 1,39 ml | 1,74 ml | |
| Naponta 100mg/ttkg adag, 8óránkénti elosztásban | 167 mg | 333 mg | 500 mg | 667 mg | 833 mg |
| 0,93 ml | 1,85 ml | 2,78 ml | 3,7 ml | 4,63 ml | |
| Naponta 100mg/ttkg adag, 6 óránkénti elosztásban | 125 mg | 250 mg | 375 mg | 500 mg | 625 mg |
| 0,69 ml | 1,39 ml | 2,08 ml | 2,78 ml | 3,47 ml |
Az 1 ml-nél kisebb térfogatokat a pontos adagolás érdekében 0,5 ml-es fecskendővel kell beadni.
A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők
Az átfedés megelőzése érdekében előfordulhat, hogy a vesekárosodásban szenvedő gyermekeknek és serdülőknek (hasonlóan a felnőttekhez) kisebb adagra van szükségük. Ez a kisebb adag a vérszintek meghatározása alapján állítható be. Ha ez nem lehetséges, az adagolás meghatározható a kreatinin-clearance alapján az alábbi útmutatásokat követve.
Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők (kreatinin-clearance 40-20 ml/perc) számára elegendő a szokásos napi adag 25%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 12óránként kell beadni.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők (kreatinin-clearance 20‑5ml/perc) számára elegendő a szokásos napi adag 10%-a, amelyet 24 óránként kell beadni.
Ezek az irányelvek a kezdőadag alkalmazását követően érvényesek. Lásd még 4.4 pont.
Idősek:Normál veseműködésű idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Az alkalmazás módja
A Cefazolin AptaPharma 2 g lassú intravénás injekcióban vagy hígítás után intravénás infúzióban alkalmazható.
A gyógyszer feloldásához szükséges oldószer mennyisége az alkalmazás módjától függ.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A kezelés időtartama
A kezelés időtartama a fertőzés súlyosságától és a klinikai, illetve bakteriológiai progressziótól függ.
-
A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Cefalosporin antibiotikumokkal szembeni ismert túlérzékenység.
-
Anamnézisben szereplő, bármely más béta-laktám típusú antibakteriális hatóanyaggal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szembeni súlyos túlérzékenység (pl. anaphylaxiás reakció).
Túlérzékenység
Penicillinnel vagy egyéb béta-laktámokkal szembeni ismert túlérzékenység esetén különös figyelmet kell fordítani az esetleges kereszt-érzékenységre (lásd 4.3 pont).
Mint minden béta-laktám típusú antibakteriális hatóanyag esetében, ennél a gyógyszernél is súlyos és néha halálos túlérzékenységi reakciókról számoltak be. Súlyos túlérzékenységi reakciók esetén a cefazolinnal történő kezelést azonnal fel kell függeszteni és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeményezni.
A kezelés megkezdése előtt tisztázni kell, hogy a beteg anamnézisében szerepel-e súlyos túlérzékenységi reakció a cefazolinnal, más cefalosporinokkal vagy bármely más típusú béta-laktám hatóanyaggal szemben. Körültekintően kell eljárni, ha olyan betegeknek adnak cefazolint, akiknek anamnézisében más béta-laktám hatóanyagokkal szembeni nem súlyos mértékű túlérzékenység szerepel.
Cefazolint csak különösen óvatosan szabad alkalmazni allergiás betegségben (pl. allergiás rhinitis vagy asthma bronchiale) szenvedő betegeknél, mivel megnő a súlyos túlérzékenységi reakció kockázata.
Kounis-szindróma
Kounis-szindróma eseteit jelentették cefazolinnal kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.
Antibiotikummal összefüggő pseudomembranosus colitis
Az antibakteriális hatóanyagokhoz társítható pseudomembranosus colitisről számoltak be cefazolin alkalmazásával kapcsolatban, amelynek a súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezt a diagnózist figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknél hasmenés alakul ki a cefazolin alkalmazása alatt vagy azt követően (lásd 4.8 pont). A cefazolinnal történő kezelés megszakítását, valamint a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés alkalmazását kell fontolóra venni. A perisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása tilos.
Vesekárosodás
Az 55 ml/perc alatti glomerulusfiltrációs rátájú vesekárosodás esetén a cefazolin felhalmozódását figyelembe kell venni. Ezért az adagolást ennek megfelelően csökkenteni kell, vagy az adagolási intervallumot kell meghosszabítani (lásd a 4.2 pontot).
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a cefazolin alkalmazása görcsrohamok kialakulásával függhet össze.
Véralvadási zavarok
Megnyújtott prothrombin-idő jelentkezhet vese- vagy májkárosodásban szenvedő vagy alultáplált betegeknél, valamint az elhúzódó antibakteriális kezelést kapó betegeknél, illetve azon betegeknél, akiknél az antikoaguláns-kezelést korábban beállították. Ezeknél a betegeknél a prothrombin-idő meghosszabbodását a cefazolinnal történő kezelés során monitorozni kell, mivel ez nagyon ritkán plazma eredetű véralvadási betegségeket okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont). Ezért a nemzetközi normalizált arányt (INR) rendszeresen mérni kell az olyan betegségekben szenvedő betegeknél, amelyeknél vérzés fordulhat elő (pl. gastro-intestinalis fekélyek), valamint a koagulációs rendellenességet mutató betegeknél (örökletes; pl. haemophilia; szerzett: pl. parenterális táplálás, alultápláltság, rendellenes máj- vagy vesefunkció, illetve thrombocytopenia révén előidézett; gyógyszerek által okozott: pl. heparin vagy orális antikoagulánsok által). Ha szükséges, a K-vitamin pótolható (10 mg/hét).
Bakteriális rezisztencia és felülfertőzések
A hosszú ideig tartó és ismételt alkalmazás a rezisztens baktériumok elszaporodásához vezethet. Ha a kezelés során felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
A laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt hatások
Ritka esetekben a vizelet cukorkoncentrációját kimutató nem enzimatikus laboratóriumi vizsgálat és a Coombs-teszt álpozitív eredményt mutathat.
Gyermekgyógyászati alkalmazás
Mivel eddig ebben a tekintetben nincs elegendő tapasztalat, a Cefazolin AptaPharma-t nemszabad újszülötteknek, illetve egy hónaposnál fiatalabb csecsemőknek adni.
Segédanyag
Ez a gyógyszer 101,2mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5,06%-ának felnőtteknél.
Antikoagulánsok
A cefalosporinok nagyon ritkán véralvadási zavarokat okozhatnak (lásd 4.4pont). Orálisantikoagulánsokkal vagy nagy adagban alkalmazott heparinnal történő egyidejű alkalmazásuk során szorosan monitorozni kell a véralvadási paramétereket.
K1‑vitamin
Egyes cefalosporinok, mint a cefamandol, a cefazolin és a cefotetán, zavart okozhatnak a K1-vitamin metabolizmusában; különösen igaz ez a K1-vitamin hiányát mutató esetekre. Mindez a K1-vitamin pótlását igényelheti.
Probenecid
Mivel gátló hatással bír a cefazolin vesén keresztüli kiválasztására, a probenecid egyidejű alkalmazása megnöveli a vérben a cefazolin koncentrációját és retenciós idejét.
Nephrotoxicus szerek
Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a cefazolin bizonyos antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, kolisztin, polimixin B), a jódtartalmú kontrasztanyagok, a szerves platinavegyületek, a nagy adagban alkalmazott metotrexát, egyes antivirális gyógyszerek (pl. aciklovir, foszkarnet), a pentamidin, a ciklosporin, a takrolimusz és a vízhajtók (pl. furoszemid) nephrotoxicus hatását fokozza.
Amennyiben ezeket a gyógyszereket a cefazolinnal egyidejűleg alkalmazzák, a vesefunkció szoros monitorozása szükséges.
Terhesség
A cefazolin a placentán átjut, és bejut az embrióba/magzatba. Az állatkísérletek a reprodukcióra kifejtett toxicitás tekintetében nem utalnak sem közvetlen, sem közvetett káros hatásokra.
Nincs kellő tapasztalat a cefazolin humán alkalmazásáról terhesség során.
Elővigyázatosságból a Cefazolin AptaPharma alkalmazása terhességben nem javasolt, kivéve, ha ez egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A cefazolin nagyon kis koncentrációban választódik ki az anyatejbe, ezért terápiás adagok alkalmazásakor nem várható, hogy bármilyen hatással lehet a csecsemőre. Amennyiben a csecsemőnél a szoptatás alatt hasmenés vagy candidiasis jelentkezik, az anyának abba kell hagynia a szoptatást, vagy le kell állítani a cefazolin alkalmazását.
Termékenység
Állatkísérletes vizsgálatokban nem tapasztaltak termékenységre gyakorolt hatást.
A cefazolin nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a következők szerint osztályozták:
nagyon gyakori (≥1/10);
gyakori (≥1/100 – <1/10);
nem gyakori (≥1/1000 – <1/100);
ritka (≥1/10000 – <1/1000);
nagyon ritka (<1/10000).
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| MedDRASzervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Oralis candidiasis (hosszú távú alkalmazáskor) | Genitális candidiasis (monoliasis), Vaginitis | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Vércukorszint növekedése vagy csökkenése (hyperglykaemia vagy hypoglykaemia) Leukopenia, granulocytopenia, neutropenia, thrombocytopenia, leukocytosis, granulocytosis, monocytosis, lymphocytopenia, basophilia, eosinophilia volt tapasztalható a vérképben. Ezek a hatások ritkák és reverzibilisek. | Koagulációs (véralvadási) zavarok és ebből eredő vérzések. Az említett mellékhatások kockázatának vannak kitéve azok a betegek, akiknél K-vitamin-hiány vagy más véralvadási tényezők hiánya tapasztalható, illetve azok a betegek, akiket mesterségesen táplálnak, akiknek nem megfelelő az étrendjük, csökkent a máj- és vesefunkciójuk, akik thrombocytopeniában szenvednek, valamint azok a betegek, amelyeknek betegsége vérzést okoz (pl. haemophilia, gyomor- és nyombélfekély), lásd 4.4 és 4.5 pontok. Csökkent hemoglobinszint és/vagy hematocrit, anaemia, agranulocytosis, aplasticus anaemia, pancytopenia és hemolitikus anaemia. | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Erythema, erythema multiforme, exanthema, urticaria, az erek, ízületek és nyálkahártyák lokális permeabilitásának reverzibilis fokozódása (angioedema), gyógyszer indukálta láz és interstitialis pneumonia vagy pneumonitis | Toxikus epidermális necrolysis (Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindróma. | Anaphylaxiás sokk, a légutak beszűkülésével járó gégeduzzanat, szapora szívverés, légszomj, vérnyomásesés, nyelvduzzanat, végbéltájéki és genitális pruritus, arc-oedema. | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Görcsrohamok (azoknál a betegeknél, akiknél a vese működési zavara tapasztalható és akiknél nem megfelelő a kezelés során alkalmazott nagy adag) | Szédülés, rossz közérzet, fáradtság, rémálmok, vertigo, hiperaktivitás, izgatottság vagy szorongás, insomnia, aluszékonyság, gyengeség, hőhullámok, színlátási zavar, zavartság és epileptogén aktivitás | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Kounis-szindróma | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Pleuralis effusio, mellkasi fájdalom, dyspnoe vagy légzési elégtelenség, köhögés, rhinitis | ||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Étvágytalanság, hasmenés, hányinger és hányás. Ezek a tünetek rendszerint közepesen súlyosak és gyakran a kezelés során vagy azt követően megszűnnek | Pseudomembranosus colitis (lásd 4.4 pont) | |||
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | A szérum GOT-, GPT-, gamma‑GT-, bilirubin- és/vagy laktát-dehidrogenáz- és alkalikusfoszfatáz-szintjének átmeneti emelkedése, átmeneti hepatitis és átmeneti cholestaticus icterus | ||||
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | Nephrotoxicitás, interstitialis nephritis, nem meghatározott nephropathia, proteinuria, a vér karbamid-nitrogén- (BUN) szintjének átmeneti emelkedése általában azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg más, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel kezelnek. | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Az intravénás alkalmazás thrombophlebitist okozhat |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - CEFAZOLIN 2 G
Farmakoterápiás csoport:
Egyéb béta‑laktám antibiotikumok, első generációs cefalosporinok. ATC kód: J01DB04
A cefazolin egy első generációs baktericid cefalosporin antibiotikum, parenterális alkalmazásra.
A cefalosporinok a penicillin-kötő fehérjéknek (penicillin-binding protein, PBP) nevezett transzpeptidázokhoz való kötődés révén gátolják a sejtmembrán-szintézist (a szaporodási szakaszban). Ennek eredménye a baktericid hatás.
PK/PD kapcsolat
A cefalosporinoknál az in vivo hatásossággal összefüggést mutató legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás paraméter az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, amely során a szabad hatóanyag koncentrációja a célfajra vonatkozó minimális gátlási koncentráció (MIC) felett marad (azaz %t>MIC).
A rezisztencia mechanizmusai
A cefazolinnal szembeni rezisztencia az alábbi mechanizmusok valamelyikén alapulhat:
-
Béta‑laktamázok általi inaktiválás: a cefazolin a Gram-pozitív baktériumok penicillináz enzimével szemben igen stabil, de kicsi a stabilitása a plazmidokon kódolt béta-laktamázokkal (pl. kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokkal vagy az AmpC típusú, kromoszómálisan kódolt béta-laktamázokkal) szemben.
-
A penicillin-kötő fehérjék (PBP) csökkent affinitása a cefazolin iránt: a Streptococcuspneumoniae és egyéb Streptococcusok szerzett rezisztenciáját a PBP-k mutációval történő megváltozása okozza. Ezzel szemben a meticillin- (oxacillin-) rezisztens Staphylococcusoknál a rezisztenciáért egy újabb, csökkent cefazolin affinitású PBP keletkezése a felelős.
-
A cefazolin nem megfelelő penetrációja a Gram-negatív baktériumok külső sejtfalán keresztül, így a PBP-gátlás nem kielégítő.
-
Effluxpumpa, ami a cefazolint kijuttatja a sejtfalon kívülre.
A cefazolin részleges vagy teljes keresztrezisztenciát mutat más cefalosporinokkal és penicillinekkel.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a cefazolin vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx
Mikrobiológiai érzékenység
A következő táblázat a klinikailag releváns kórokozóknak az in vitro és in vivo adatok alapján érzékenyként vagy rezisztensként történő besorolását tartalmazza. A cefazolin bizonyos fajok ellen bár in vitro hatásos, klinikailag nem, így ezeket a fajokat itt rezisztensként soroltuk be.
Egyes fajok esetén a szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzilag és időben eltérő lehet, és javasolt, hogy helyi rezisztencia-adatok álljanak rendelkezésre, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Ha a cefazolin hatásossága helyi rezisztencia-prevalencia miatt kérdéses, szükség esetén szakértő véleményét kell kikérni. Mikrobiológiai diagnosztika – a mikroorganizmus azonosítását és a cefazolin-érzékenység meghatározását beleértve – elvégzése ajánlott, különösen, ha a fertőzés súlyos, vagy a kezelés eredménytelen.
Általában érzékeny fajok
Aerob Gram‑pozitív fajok
Staphylococcus aureus (meticillin‑érzékeny)
Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet
Aerob Gram‑pozitív fajok
Béta‑hemolitikus streptococcusok, A, B, C és G csoport
Staphylococcus epidermidis (meticillin‑érzékeny)
Streptococcus pneumoniae
Aerob Gram negatívfajok
Haemophilus influenzae
Eredendően rezisztens kórokozók
Aerob Gram‑pozitív fajok
Staphylococcus aureus (meticillin‑rezisztens)
Aerob Gram negatívfajok
Citrobacter spp.
Enterobacter spp.
Klebsiella pneumoniae
Morganella morganii
Proteus mirabilis
Proteus stuartii
Proteus vulgaris
Pseudomonas aeruginosa
Serratia spp.
Felszívódás
A cefazolin parenterálisan alkalmazandó. 500mg cefazolin intramuscularis injekcióban történő beadása után hozzávetőlegesen egy órával alakult ki a 20-40 mikrogramm/ml-es maximális szérumszint. 1g cefazolin alkalmazását követően a maximális szérumszint 37-63 mikrogramm/ml volt. Egy, egészséges felnőttek bevonásával végzett vizsgálat során a folyamatos intravénás cefazolin-infúzió (egy órán át alkalmazott 3,5 mg/ttkg-os [hozzávetőlegesen 250mg] adag, amelyet a következő két órában 1,5 mg/ttkg [hozzávetőlegesen 100mg] követett) alkalmazását követően a harmadik órában körülbelül 28 mikrogramm/ml-es stabil szérumkoncentráció volt kimutatható. Az alábbi táblázatban a cefazolin átlagos szérumkoncentrációja látható egyetlen 1g-os adag intravénás injekcióban történő alkalmazását követően.
| Szérumkoncentráció (mikrogramm/ml) 1 g iv. adást követően | |||||
| 5perc | 15perc | 30perc | 1óra | 2óra | 4óra |
| 188,4 | 135,8 | 106,8 | 73,7 | 45,6 | 16,5 |
Eloszlás
A cefazolin 70-86%-a kötődik a plazmafehérjékhez. Az eloszlási térfogat hozzávetőlegesen 11l/1,73m2. Ha epevezeték-elzáródásban nem szenvedő betegeknek adtak cefazolint, az alkalmazás után 90-120 perccel az epében mért antibiotikum-szintek a szérumban mérhető antibiotikum-szinteknél magasabbak voltak. Ugyanakkor epevezeték-elzáródás esetén az epében mért antibiotikum-szintek sokkal alacsonyabbak voltak a szérumban mérhető szinteknél. A terápiás adagokat alkalmazva gyulladt agyhártyájú betegeknél 0-0,4 mikrogramm/ml között változó cefazolin-koncentrációt mértek a cerebrospinalis folyadékban. A cefazolin könnyen áthatol a gyulladt ízületi membránon, az ízületekben mérhető antibiotikum-koncentráció hasonló a szérumszintekhez.
Biotranszformáció
A cefazolin nem metabolizálódik.
Elimináció
A szérum felezési idő körülbelül 1 óra 35 perc. A cefazolin mikrobiológiailag aktív formában választódik ki a vizeletben. Az intramuscularisan alkalmazott 500mg-os adag hozzávetőlegesen 56‑89%-a az első órában, 80%-ától majdnem 100%-áig pedig 24 órán belül választódik ki. 500mg és 1g cefazolin intramuscularis alkalmazását követően a vizeletben mért szintek 500‑4000mikrogramm/ml értéket érhetnek el. A cefazolin a szérumból főleg glomerularis filtrációval távozik, a renalis clearance 65 ml/perc/1,73 m2.
Gyógyszerészeti jellemzők - CEFAZOLIN 2 G
Bontatlan állapotban: 2 év
Feloldás és hígítás után:
Az elkészített oldatot azonnal fel kell használni vagy tovább kell hígítani.
A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal hígítva 20mg/ml és 40 mg/ml koncentrációban, valamint 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldattal hígítva 40mg/ml koncentrációban 25 ± 2°C-on 4 órán át, illetve 5 ± 3°C-on 3 napig igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az elkészített és/vagy hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a feloldás és/vagy hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer elkészítése/hígítása utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
20ml‑es, I-es típusú, színtelen injekciós üveg brómbutil gumidugóval és lepattintható alumínium/műanyag kupakkal lezárva, papírdobozban.
Kiszerelés: 10 db injekciós üveg.
Az oldat elkészítése
A különböző alkalmazási módok esetén szükséges hozzáadandó oldószermennyiségeket és az oldatok koncentrációját lásd a feloldási és hígítási táblázatokban, mely hasznos útmutató lehet, ha az adagok tört részére van szükség.
Intravénás injekció
A Cefazolin AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz készítményt oldja fel az alábbi kompatibilis oldószerek egyikével, az alábbi feloldási táblázatnak megfelelően:
-
injekcióhoz való víz
-
9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat
-
50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat
-
100 mg/ml-es (10%-os) glükóz-oldat
Feloldási táblázat intravénás injekcióhoz
| Injekciós üveg tartalma | A hozzáadandó oldószer minimális mennyisége | Hozzávetőleges koncentráció |
| 2 g | 5 ml | 330 mg/ml* |
| 10 ml | 180 mg/ml* |
* a relatív kiszorítási térfogat figyelembevételével
A Cefazolin AptaPharma oldatot lassan, 3-5 perc alatt kell beadni; semmilyen körülmények között nem szabad 3 percnél rövidebb idő alatt beadni. A beadás történhet közvetlenül a vénába, vagy egy kanülön keresztül, amellyel intravénás oldatot is bejuttatnak a beteg szervezetébe.
Az 1 g-ot meghaladó egyszeri adagokat intravénás infúzióban, 30‑60 perc alatt kell beadni.
Útmutató a gyermekeknél történő adagoláshoz:
1 injekciós üveg tartalmát (2 g cefazolint) 10 ml kompatibilis oldószer hozzáadásával fel kell oldani, így közelítőleg 180 mg/ml koncentrációjú oldatot nyerünk.
Az így nyert oldatból alkalmazandó megfelelő térfogatot, valamint a mg-ban megadott adagot a 4.2 pontban az 1. táblázat mutatja.
Az 1 ml-nél kisebb térfogatokat a pontos adagolás érdekében 0,5 ml-es fecskendővel kell beadni.
Intravénás infúzió
A Cefazolin AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz készítményt először oldja fel az intravénás injekcióhoz kompatibilisként meghatározott oldószerek egyikével.
A további hígítást az alábbi kompatibilis oldószerek egyikével kell végezni, az alábbi hígítási táblázatnak megfelelően:
-
9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat
-
50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat
-
injekcióhoz való víz
Hígítási táblázat intravénás infúzióhoz
| Injekciós üvegenkénti tartalom | Feloldás | Hígítás | Körülbelüli koncentráció |
| A hozzáadandó oldószer minimális mennyisége | A hozzáadandó oldószer mennyisége | ||
| 2g | 5ml | 50ml-100ml | 40mg/ml-20mg/ml |
Mint minden parenteralis gyógyszernél, a beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell a kész oldatot, hogy nincs-e benne szilárd részecske vagy elszíneződés. Kizárólag átlátszó, gyakorlatilag részecskéktől mentes oldat használható fel.
Az elkészített oldat kizárólag egyszeri alkalmazásra való.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).