[131]I-NÁTRIUM-JODID THYROTOP 38-7400 MBQ KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - [131]I-NÁTRIUM-JODID 38
A pajzsmirigy radiojóddal történő kezelése felnőttek, valamint gyermekek és serdülők számára a következő esetekben javasolt:
-
A hyperthyreosis kezelése: Graves–Basedow-kór, toxikus multinoduláris golyva vagy autonóm csomók.
-
Pajzsmirigyszövetek radiojód-terápiás elpusztítása papillaris és follicularis carcinoma esetén, beleértve a metasztázisokat is:
-
A pajzsmirigyrák műtétjét követően a maradék pajzsmirigyszövetek elpusztítása (ablatio).
-
A recidivák és áttétek kezelése.
A [131I]nátrium-jodiddal végzett terápiát gyakran sebészeti beavatkozással és antithyroid gyógyszeres kezeléssel kombinálják.
Ezt a gyógyszert csak arra feljogosított egészségügyi szakemberek adhatják be, meghatározott klinikai körülmények között (lásd 6.6 pontban).
Adagolás
A beadott dózist klinikai meggondolások alapján határozzák meg. A terápiás hatás csak néhány hét múlva jelentkezik. Alkalmazás előtt meg kell határozni a kapszula aktivitását.
Felnőttek
Hyperthyreosis kezelése
Ha az orvosi kezelés meghiúsul vagy lehetetlen, radioaktív jodidot adhatunk a hyperthyreoidismus kezelésére.
A hyperthyreosis radiojóddal történő kezelése előtt a betegnél gyógyszeres kezeléssel euthyreoid állapotot kell elérni, amennyiben lehetséges.
A beadandó aktivitás függ a diagnózistól, a pajzsmirigy méretétől, annak jódfelvételétől, valamint a jód kiürülési sebességétől. A beadott dózis általában 200-800 MBq között van egy átlagos testtömegű (70 kg) betegnél, de ismételt kezelés is szükséges lehet egészen 5000 MBq dózisig. Amennyiben a hyperthyreosis fennmarad, 6-12 hónap után indokolt a kezelés ismétlése.
A beadandó aktivitás meghatározható fixdózis-protokoll alapján vagy kiszámítható az alábbi egyenlet segítségével:
Céldózis (Gy) × célszerv térfogata (ml)
A (MBq) = × K
max. 131I‑felvétel (%) × effektív T½ (nap)
| céldózis: | a teljes pajzsmirigy vagy az adenoma által elnyelt céldózis |
| célszerv térfogata: | a teljes pajzsmirigy térfogata (Graves–Basedow‑kór, multifokális vagy disszeminált autonómia esetén) |
| max. 131I‑felvétel: | a pajzsmirigy illetve a göbök általi maximális 131I‑felvétel a beadott aktivitás százalékában, tesztdózis alkalmazásával megállapítva |
| effektív T½: | a pajzsmirigyben a 131I effektív felezési ideje napokban kifejezve |
| K: | 24,67 |
Az alábbi célszerv-dózisok alkalmazhatók:
| Unifokális autonómia | 300-400 Gy célszerv-dózis |
| Multifokális és disszeminált autonómia | 150-200 Gy célszerv-dózis |
| Graves–Basedow‑kór | 200 Gy célszerv-dózis |
Graves–Basedow‑kór, multifokális vagy disszeminált autonómia esetén a fenti célszervet érő sugárdózisok a pajzsmirigy össztömegétől függenek, míg unifokális autonómia esetén a dózis kizárólag az adenoma tömegétől függ. A szerveket érő sugárdózisok a 11. pontban találhatók.
A megfelelő célszervi dózis (Gy) meghatározása érdekében egyéb dozimetriás eljárások is alkalmazhatók, például a pajzsmirigy izotópfelvételének nátrium‑pertechnetát (99mTc)-tal történő vizsgálata.
Pajzsmirigy-ablatio és metasztázisok kezelése
A totális vagy szubtotális pajzsmirigy‑eltávolítást követően a maradék pajzsmirigyszövet kiiktatása érdekében beadandó aktivitás 1850‑3700MBq között van. Az aktivitás mértéke függ a visszamaradt pajzsmirigyszövet mennyiségétől, és annak radiojód‑felvételétől. A metasztázisok további kezelésére beadandó aktivitás a 3700 és 11100MBq közötti tartományban van.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A beadandó aktivitás mennyiségét gondosan mérlegelni kell, mivel azoknál a betegeknél, akiknek csökkent a veseműködésük, fennáll a fokozott sugárexpozíció lehetősége. A [131I]nátrium-jodid terápiás alkalmazása jelentős vesekárosodásban szenvedő betegek esetében különös figyelmet igényel (lásd a 4.4 pontban).
Gyermekek és serdülők
A [131I]nátrium-jodid gyermekeknél és serdülőknél való alkalmazását alaposan meg kell fontolni a klinikai szükségletek és az adott betegcsoportot jellemző kockázat/haszon arány felmérése alapján.
Bizonyos esetekben a beadandó aktivitást egyénileg elvégzett dozimetria segítségével kell meghatározni (lásd a 4.4 pontban).
Indokolt esetben gyermekek és serdülők jóindulatú pajzsmirigybetegsége is kezelhető radiojóddal, különösen antithyroid gyógyszerekkel történő kezelés utáni relapsus, vagy antithyroid gyógyszerek alkalmazása során jelentkező súlyos mellékhatások esetén (lásd a 4.4 pontban).
Az alkalmazás módja
131I-Nátrium-jodid ThyroTop 38-7400 MBq kemény kapszula szájon át történő alkalmazásra szolgál. A kapszulát éhgyomorra, bőséges folyadékkal, egészben kell lenyelni annak érdekében, hogy az biztosan eljusson a gyomorba és a vékonybél felső szakaszába.
Mielőtt a kapszulát gyermeknek, különösen kisgyermeknek adná, meg kell győződni arról, hogy a kapszulát le tudja‑e nyelni egészben, szétrágás nélkül. Javasolt a kapszulát pépes ételbe keverni.
A betegek előkészítését lásd a 4.4 pontban.
A vizsgálat menete
A vizsgálatra képalkotó eljárással, gamma-kamerás leképezéssel – általában a beadást követő 1–48órában – kerülhet sor. A pajzsmirigy-szcintigramot általában elölnézetből készítjük el, de hasznos lehet a bal és jobb elülső, félferde felvétel (LAO, RAO) is.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
terhesség és szoptatás (lásd a 4.6 pontban);
-
dysphagia, nyelőcső-strictura, nyelőcsőszűkület, nyelőcső-diverticulum, aktív gastritis, gyomornyálkahártya-erózió és gyomorfekély esetén;
-
olyan betegek esetében, akiknél fennáll a csökkent gastointestinalis motilitas gyanúja;
Túlérzékenységi vagy anaphylaxiás reakciók lehetősége
Ha túlérzékenységi vagy anaphylaxiás reakciók fordulnak elő, a gyógyszer alkalmazását azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, intravénás kezelést kell kezdeni. Vészhelyzet esetére az azonnali cselekvéshez szükséges gyógyszereknek és felszerelésnek, például endotrachealis tubusnak és lélegeztető ballonnak azonnal rendelkezésre kell állnia.
Egyéni előny/kockázat indoklása
A sugárterhelésnek minden egyes beteg esetében indokolhatónak kell lennie a várható előny alapján. A beadott aktivitásnak minden esetben a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges lehető legalacsonyabbnak kell lennie.
Jóindulatú pajzsmirigybetegség miatt radiojóddal kezelt betegek esetében, a széleskörű alkalmazás ellenére kevés bizonyíték van arra, hogy emberben fokozódna a carcinoma, a leukaemia vagy a mutációk előfordulásának gyakorisága. A rosszindulatú pajzsmirigybetegségek kezelése során a húgyhólyagrák gyakoribb előfordulását figyelték meg egy vizsgálatban olyan páciensek esetében, akik több mint 3700 MBq 131I-aktivitást kaptak. Egy másik tanulmányban a leukaemia kismértékű többletéről számoltak be azon betegek körében, akik rendkívül nagy dózist kaptak. Ezért 26000 MBq kumulált összaktivitásnál több beadása nem tanácsos.
Ivarmirigyek működése férfiaknál
Súlyos betegségben szenvedő férfiak esetében, akiknek magas a radiojód-terápiás adagja, a spermabank használatát fontolóra lehet venni a gonadalis funkció lehetséges visszafordítható károsodásának kompenzálására.
Vesekárosodás
Ezeknél a betegeknél az előny/kockázat arány gondos mérlegelésére van szükség, mivel fennáll a fokozott sugárexpozíció lehetősége. Ezeknél a betegeknél a dózis beállítására lehet szükség.
Gyermekek és serdülők
A javallat gondos mérlegelésére van szükség, mivel az egy MBq‑re eső effektív dózis magasabb, mint a felnőtteknél (lásd 11pont). Gyermekek és fiatal felnőttek kezelése során figyelembe kell venni a gyermekek szöveteinek fokozottabb érzékenységét, és ezen betegek hosszabb várható élettartamát. A kezelés kockázatait mérlegelni kell egyéb lehetséges kezelések kockázataival szemben (lásd a 4.2 és a 11. pontot).
Indokolt esetben gyermekek és serdülők jóindulatú pajzsmirigybetegsége is kezelhető radiojóddal, különösen antithyroid gyógyszerekkel történő kezelés utáni relapsus, vagy antithyroid gyógyszerek alkalmazása során jelentkező súlyos mellékhatások esetén. Jóindulatú pajzsmirigybetegség miatt radiojóddal kezelt betegek esetében a széleskörű alkalmazás ellenére nincs rá bizonyíték, hogy emberben fokozódna a carcinoma, a leukaemia vagy a mutációk előfordulásának gyakorisága. Azokat a betegeket, akik gyermek- vagy serdülőkorukban radiojód-terápián esnek át, évente meg kell vizsgálni.
A betegek előkészítése:
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy sok folyadékot fogyasszanak és amilyen gyakran csak lehet, ürítsék a vizeletüket, hogy ezzel csökkentsék a húgyhólyag sugárterhelését, különösen nagy dózisú, pl. pajzsmirigy‑carcinoma-kezelés esetén. A vizeletürítési problémákkal küzdő betegeket nagy dózisú radiojód beadását követően meg kell katéterezni.
A vastagbél sugárterhelésének csökkentése érdekében enyhe hashajtókra (kivéve székletlágyítók, amelyek nem stimulálják a belet) lehet szükség olyan betegeknél, akiknek napi egynél kevesebb széklete van.
A nagydózisú radiojód-kezelés szövődményeként esetlegesen fellépő nyálmirigygyulladás elkerülése érdekében a betegnek javasolt édességet vagy citromsavat tartalmazó italt fogyasztani, hogy serkentse a nyálelválasztást a terápia előtt. Ezen felül további farmakológiai védőintézkedések is alkalmazhatók. A jodid alkalmazása előtt meg kell vizsgálni az ételekből vagy gyógyszerekből származó jodid-túlterhelést (lásd a 4.5 pontban). A kezelést megelőzően alacsony jódtartalmú diétával fokozható a működő pajzsmirigyszövet jódfelvétele. Ezért 3-10 nappal a [131I]nátrium-jodid alkalmazása előtt a betegnek célszerű áttérnie jódban szegény táplálkozásra.
Pajzsmirigy-carcinoma esetében a radiojód beadása előtt a pajzsmirigyhormon‑pótlást be kell fejezni a megfelelő felvétel biztosítása érdekében. Tízennégy napos trijódtironin-mentes időszak, illetve négyhetes tiroxinmentes időszak ajánlott. Ezeket két nappal a kezelés után újra el lehet kezdeni adagolni.
Hasonlóan, a karbimazol és a propil‑tiouracil adását egy héttel a hyperthyreosis kezelésének megkezdése előtt le kell állítani, majd a kezelés után néhány nappal az adagolás újrakezdhető.
Graves-Basedow-kór radioterápiáját – különösen endokrin ophthalmopathia fennállása esetén – kortikoszteroid-terápiával kell kiegészíteni.
Olyan betegek esetében, akiknél fennáll gastrointestinalis megbetegedés gyanúja, fokozott elővigyázatossággal kell elvégezni a 131I-kapszula beadását. Ajánlott H2-antagonisták vagy protonpumpagátlók egyidejű alkalmazása.
Kezelés után:
Legalább egy hétig kerülni kell a szoros érintkezést csecsemőkkel és terhes nőkkel.
Hányás esetén figyelembe kell venni a kontamináció veszélyét.
A pajzsmirigy‑radioterápiában részesülő betegek állapotát megfelelő időközönként ellenőrizni kell.
Különleges figyelmeztetések
Olyan betegek esetében, akik túlérzékenyek a zselatinra vagy annak valamely katabolikus termékére, a radiojód-terápiára előnyben kell részesíteni a [131I]nátrium-jodid-oldat alkalmazását.
Ez a gyógyszer 115 mg nátriumot tartalmaz kapszulánént, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5,75% -ának felnőtteknél – ezt kontrollált nátriumdiéta esetén figyelembe kell venni.
Hyponatraemia:
[131I]nátrium-jodid-terápiát követően súlyos hyponatraemiás eseteket jelentettek olyan, idős betegeknél, akik teljes pajzsmirigyeltávolításon estek át. A kockázati tényezők közé tartozik az időskor, a női nem, a tiazid diuretikumok alkalmazása, valamint a [131I]nátrium-jodid-terápia kezdetén fennálló hyponatraemia. Ezeknél a betegeknél megfontolandó az elektrolitok szérumszintjének rendszeres mérése.
A környezetre fennálló veszély tekintetében az óvintézkedéseket lásd a 6.6pontban.
Több, farmakológiailag aktív hatóanyag kölcsönhatásba lép a radiojóddal. Többféle mechanizmus létezik, amely befolyásolja a radioaktív jód protein-kötődését, farmakokinetikáját vagy farmakodinamikáját. Ezért figyelembe kell venni, hogy esetleg csökkenteni kell a pajzsmirigy általi felvételt. Következésképpen fontos azonosítani az összes gyógyszert, amelyeket a beteg szed, és meg kell határozni, hogy ezek szedését abba kell-e hagyni a [131I]nátrium-jodid beadása előtt.
A pajzsmirigy radiojód-leadását – szükség esetén – lítium-karbonát vagy kolchicin beadásával lassítani lehet.
Például, a következő anyagokkal végzett kezelést fel kell függeszteni a megadott időpontban.
| Hatóanyagok | A szüneteltetés időtartama a131I alkalmazása előtt |
| Az antithyroid készítmények (pl. karbimazol, metimazol, propiltiouracil,), perklorát | a kezelés megkezdése előtti 1 héttől kezdve néhány nappal a terápia utánig |
| Szalicilátok, kortikoszteroidok, nátrium-nitroprusszid, nátrium szulfobromoftalein, véralvadásgátlók, antihisztaminok, parazitaölő szerek, penicillinek, szulfonamidok, tolbutamid, tiopentál | 1 hét |
| Fenilbutazon | 1-2 hét |
| Jódtartalmú köptetőszerek és vitaminkészítmények | Kb. 2 hét |
| Pajzsmirigyhormont tartalmazó készítmények | trijódtironin: 2 hét, tiroxin: 6 hét |
| Benzodiazepinek, lítium | Kb. 4 hét |
| Amiodaron*, | 3-6 hónap |
| Helyileg alkalmazott, jódtartalmú készítmények | 1-9 hónap |
| Vízben oldódó jódtartalmú kontrasztanyagok | 6-8 hét |
| Zsírban oldódó jódtartalmú kontrasztanyagok | akár 6 hónap |
*az amiodaron hosszú felezési ideje miatt néhány hónapig a jódfelvétel a pajzsmirigyszövetben csökkent lehet
Fogamzóképes korú nők
Amikor fogamzóképes korú nőnél radioaktív gyógyszer alkalmazását tervezik, fontos annak megállapítása, hogy terhes‑e az illető. Minden nő, akinek kimaradt egy menzesze, terhesnek tekintendő mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Amennyiben bizonytalanság áll fenn a lehetséges terhességét illetően (ha kimaradt egy menstruáció, vagy nagyon rendszertelen a menstruáció stb.), fel kell ajánlani a betegnek olyan alternatív eljárások alkalmazását, amelyek nem járnak ionizáló sugárzással (amennyiben léteznek ilyenek). A [131I]nátrium-jodid-kezelésen átesett nőknek tanácsolni kell, hogy NE essenek teherbe az alkalmazást követő 6‑12hónapon belül.
Férfiak és nők fogamzásgátlása
A [131I]nátrium-jodiddal végzett terápiát követően mindkét nem számára 6 hónapig (jóindulatú pajzsmirigy-megbetegedés esetén) vagy 12 hónapig (rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés esetén) fogamzásgátlás alkalmazása javasolt. Férfiak elővigyázatosságból, a besugárzott spermiumok nem besugárzottra cserélődésének érdekében 6hónapig tartózkodjanak a gyermeknemzéstől. Spermabank igénybevételét fontolóra kell vennie azoknak a férfiaknak, akik súlyos betegségük miatt magas dózisú [131I]nátrium-jodid-terápiában részesülnek.
Terhesség
A [131I]nátrium-jodid ellenjavallt megerősített vagy gyanított terhesség esetén, illetve ha a terhesség nem került kizárásra, mert a [131I]nátrium-jodid átjut a placentán, és súlyos, valószínűleg irreverzibilis hypothyreosist okozhat az újszülöttnél (a méh által felvett dózis ennek a gyógyszernek az esetében valószínűleg 11–511mGy között van, és a foetus pajzsmirigyében fokozott jódkoncentráció van jelen a terhesség második és harmadik trimeszterében) (lásd 4.3 pont). A terhesség során diagnosztizált differenciált pajzsmirigy-carcinoma esetén a [131I]nátrium-jodid-terápiát el kell halasztani a terhesség végéig.
Szoptatás
Szoptató anyák esetében, radioaktív gyógyszer alkalmazása előtt meg kell fontolni a radioaktív gyógyszer alkalmazásának esetleges elhalasztását a csecsemő elválasztásáig, valamint azt, hogy melyik radioaktív gyógyszer a legmegfelelőbb, tekintetbe véve, hogy az aktivitás megjelenik az anyatejben. Amennyiben szükség van a készítmény alkalmazására, akkor a szoptatást legalább 8 héttel a [131I]nátrium-jodid alkalmazása előtt abba kell hagyni és azt követően nem szabad folytatni (lásd a 4.3 pontban).
Sugárvédelmi okokból, tanácsos elkerülni az anya és a csecsemő közötti közeli érintkezést legalább egy hétig.
Termékenység
A pajzsmirigy‑carcinoma radiojód‑kezelését követően férfiak és nők esetében egyaránt károsodhat a fertilitás az alkalmazott dózistól függően. 1850 MBq-től nagyobb dózisok esetében, dózisfüggő módon károsodik a spermatogenesis, amely azonban reverzibilis. Klinikailag releváns hatásokat, ideértve az oligospermiát és azoospermiát, valamint emelkedett FSH-szérumszintet írtak le 3700MBq-nél nagyobb dózis alkalmazását követően.
A [131I]nátrium-jodid nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességet.
A jelentett mellékhatások gyakorisága a szakirodalmi adatokból származik. A [131I]nátrium-jodid biztonságossági profilja az alkalmazott dózistól függően jelentősen eltérhet, az alkalmazott dózis pedig a kezelés típusától függ (pl. benignus vagy malignus betegség kezelése). A biztonságossági profil függ továbbá az alkalmazott kumulatív dózisoktól és az adagolási rendtől. Ezért a jelentett mellékhatások a szerint kerültek csoportosításra, hogy azok a benignus vagy a malignus megbetegedések kezelése során fordultak elő.
A gyakran előforduló mellékhatások a következők: hypothyreosis, átmeneti hyperthyreosis, nyál- és könnymirigy-megbetegedések, valamint a besugárzás helyi hatásai. A carcinoma kezelésekor ezeken túlmenően gastrointestinalis reakciók és csontvelő-suppressio is gyakran előfordulhat.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatok a jelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerinti csoportosításban tartalmazzák. Azok a tünetek, melyek inkább megfelelnek egy szindrómacsoport másodlagos tüneteinek (pl. sicca-szindróma) a megfelelő szindróma után zárójelben szerepelnek.
A nemkívánatos hatásokat előfordulásuk gyakorisága szerint a következőképpen csoportosítják: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000– < 1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.
Jóindulatú megbetegedések kezelése után fellépő mellékhatások:
| Szervrendszer | Tünet | Gyakoriság |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphylactoid reakció | Nem ismert |
| Endokrin betegségek és tünetek | Maradandó hypothyreosis, hypothyreosis | Nagyon gyakori |
| Átmeneti hyperthyreosis | Gyakori | |
| Thyreotoxicus krízis, thyroiditis, hypoparathyreosis (szérumkalciumszint-csökkenés, tetania) | Nem ismert | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Endocrin ophthalmopathia (Graves–Basedow-kórban) | Nagyon gyakori |
| Sicca-szindróma | Nem ismert | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Hangszalagbénulás | Nagyon ritka |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nyálmirigygyulladás | Gyakori |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | kóros májműködés | Nem ismert |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Jód által kiváltott akne (akneszerű kiütés) | Nem ismert |
| Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek | Veleszületett hyperthyreosis | Nem ismert |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Helyi duzzanat | Nem ismert |
Rosszindulatú megbetegedések kezelése után fellépő mellékhatások:
| Szervrendszer | Tünet | Gyakoriság |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Leukaemia | Nem gyakori |
| Szolid malignus tumorok, pl. húgyhólyag-carcinoma, vastagbél-carcinoma, gyomor-carcinoma, emlőrák | Nem ismert | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Erythropenia, csontvelő-rendellenesség | Nagyon gyakori |
| Leukopenia, thrombocytopenia | Gyakori | |
| Aplasticus anaemia, állandó vagy súlyos csontvelő‑depresszió | Nem ismert | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphylactoid reakció | Nem ismert |
| Endokrin betegségek és tünetek | Thyreotoxicus krízis, átmeneti hyperthyreosis | Ritka |
| Thyroiditis (átmeneti leukocytosis), hypoparathyreosis (szérumkalciumszint-csökkenés, tetania), hypothyreosis hyperparathyreosis | Nem ismert | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Parosmia, anosmia | Nagyon gyakori |
| Agyödéma | Nem ismert | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Sicca-szindróma (conjunctivitis, szemszárazság, orrszárazság) | Nagyon gyakori |
| A ductus nasolacrimalis obstructioja (megnövekedett könnyelválasztás) | Gyakori | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoe | Gyakori |
| Torokszorítás*, pulmonalis fibrosis, respiratoricus distress, obstructiv légúti megbetegedés, pneumonia, tracheitis, hangszalagműködési rendellenesség (hangszalagbénulás, dysphonia, rekedtség), oropharyngealis fájdalom, stridor | Nem ismert | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nyálmiriggyulladás (szájszárazság, a nyálmirigy fájdalma, a nyálmirigy megnagyobbodása, fogszuvasodás, a fogak elvesztése), sugárbetegség, hányinger, az ízérzés, illetve a szaglás elvesztése, ízérzészavar, étvágycsökkenés | Nagyon gyakori |
| Hányás | Gyakori | |
| Gastritis, dysphagia | Nem ismert | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májműködés | Nem ismert |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Besugárzási cystitis | Nem ismert |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Az ovarium működési rendellenességei, menstruációs zavar | Nagyon gyakori |
| Azoospermia, oligospermia, a férfiak csökkent fertilitása, | Nem ismert | |
| Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek | Hypothyreosis congenitalis | Nem ismert |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Influenzaszerű megbetegedés, fejfájás, fáradtság, nyaki fájdalom | Nagyon gyakori |
| Lokális duzzanat | Gyakori |
*: különösen fennálló tracheastenosis esetén
Egyes nemkívánatos hatások részletes leírása
Általános tanács
Az ionizáló sugárterhelés rák, valamint örökletes rendellenességek kialakulásának kockázatával hozható kapcsolatba. A terápiából eredő sugárterhelés a karcinóma és a mutációk gyakoribb előfordulását okozhatja. Minden esetben meg kell arról győződni, hogy a sugárzásból eredő kockázat kisebb, mint a kezelendő betegségből származó. A [131I]nátrium-jodid terápiás dózisának beadásából származó effektív dózis értéke 3,108 mSv (blokkolt pajzsmirigy-felvételnél), amennyiben 11100MBq javasolt maximális aktivitást alkalmaznak. A készítmény effektívdózis-értéke 2,072 mSv (blokkolt pajzsmirigy-felvételnél), amennyiben a lehetséges legmagasabb (7400 MBq) aktivitást alkalmazzák.
A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy rendellenességei:
A hyperthyreosis radiojód-kezelésének késői következményeként, az alkalmazott dózistól függően, hypothyreosis léphet fel.
A malignus betegségek kezelésekor a hypothyreosisról mint mellékhatásról gyakran számolnak be, jóllehet a malignus betegségek kezelésekor a radiojód-kezelés a thyroidectomiát követi.
A [131I]nátrium‑jodid által leadott sugárzás a pajzsmirigy‑follikulusok szétroncsolása útján 2‑10nap után a már fennálló hyperthyreosis fellángolását eredményezheti, és akár thyreotoxicus krízis is kialakulhat. Alkalmanként előfordulhat, hogy a kezdeti normalizálódás után (2‑10hónapos latenciával) immuneredetű hyperthyreosis alakul ki. Nagy dózisú radiojód‑kezelés után 1‑3nappal átmeneti gyulladásos thyroiditis és tracheitis, valamint esetlegesen súlyos tracheaszűkület alakulhat ki, különösen akkor, ha már korábban is fennállt tracheastenosis. Ritka esetekben még a funkcionális pajzsmirigy‑carcinoma kezelését követően is átmeneti hyperthyreosis alakulhat ki.
Radiojód-kezelést követően átmeneti hypoparathyreosist is megfigyeltek; ezeket a betegeket ennek megfelelően monitorozni kell, és hormonpótló kezelést kell alkalmazni.
Késői következmények:
A hyperthyroidismus radiojódos kezelésének késői következménye lehet dózistól-függő hypothyreoidismus, ami kialakulhat hetekkel vagy évekkel a kezelés után. Ezért a pajzsmirigyfunkció mérése és megfelelő hormonpótló terápia szükséges. A radiojód beadása után kialakuló hypothyreoidismus általában 6-12 héttel a kezelés utánig nem jelentkezik.
Szembetegségek
A hyperthyreosis vagy Graves‑Basedow‑kór radiojód-kezelését követően endokrin ophtalmopathia alakulhat ki, vagy a már fennálló ophtalmopathia súlyosbodhat. A Graves‑Basedow‑kór radiojód-kezelését kortikoszteroidokkal kell kiegészíteni.
Lokális besugárzási hatások
131I‑jód beadását követően a hangszalag működési zavaráról, valamint bénulásáról is beszámoltak, bár az esetek egy részében ezt a pajzsmirigysebészeti beavatkozás is okozhatta és nem lehetett eldönteni, hogy a hangszalagok működési zavarát a besugárzás vagy a sebészeti kezelés okozta-e.
A nagymértékű radiojód‑felvétel helyi fájdalommal, diszkomforttal és ödémával járhat, például a megmaradt pajzsmirigy radiojód-kezelése során a fej‑nyaki régióban diffúz, súlyos lágyszöveti fájdalom jelentkezhet.
Differenciált pajzsmirigy‑carcinoma diffúz tüdőmetasztázisainak – főként nagy dózisú – radiojód‑kezelését követően irradiációs pneumonia és tüdőfibrózis is előfordult, melyet a metasztatikus szövet destrukciója okoz.
Központi idegrendszeri metasztázist adó pajzsmirigy‑carcinoma esetén számítani kell lokális agyödéma kialakulására és/vagy a meglévő agyödéma súlyosbodására.
Gastrointestinalis rendellenességek
Nagy dózisú radioaktivitás gastrointestinalis panaszokat okozhat, általában a beadást követő első órákban, illetve napokban. Az ilyen rendellenességek megelőzését lásd a 4.4. pontban.
Nyál- és könnymirigy-rendellenességek
A nyálmirigyek duzzanatával és fájdalmával, az ízérzés részleges elvesztésével és szájszárazsággal járó nyálmirigygyulladás is előfordulhat. A nyálmirigygyulladás általában magától vagy gyulladásgátló-kezelésre meggyógyul, dózisfüggő hatásként előfordult azonban tartós ízérzés-vesztés és tartósan fennálló szájszárazság. A nyál hiánya fertőzésekhez, például fogszuvasodáshoz vezethet, amit a fogak kihullása követhet. A nyálmirigyek működési rendellenességeinek megelőzését lásd a 4.4pontban.
A nyál‑ és/vagy a könnymirigyek működészavara következményes sicca-szindrómával a radiojód‑kezelés után néhány hónappal, de akár két év elteltével is jelentkezhet. Bár a sicca-szindróma a legtöbb esetben átmeneti, a tünetek néhány beteg esetében évekig is fennállhatnak.
Csontvelő-depresszió
Késői következményként megnő a valószínűsége a reverzibilis csontvelő-depresszió kialakulásának, amit izolált thrombopenia vagy erythrocytopenia súlyosbíthat, ami halálos kimenetelű lehet. A csontvelő-depresszió kialakulásának valószínűsége nagyobb, ha 5000 MBq-t meghaladó egyszeri dózis kerül beadásra, vagy ha 6 hónapon belüli ismételt alkalmazás történik.
Másodlagos malignus folyamatok
A nagyobb aktivitásdózisok esetében, jellemzően rosszindulatú pajzsmirigybetegségek esetén, fokozódott a leukaemia gyakorisága. Szintén kimutatták, hogy nagyobb aktivitásdózisok esetén (7,4GBq fölött) megnő a másodlagos szolid malignus tumorok előfordulási gyakorisága.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél ugyanolyan típusú mellékhatások előfordulása várható, mint a felnőtteknél. Tekintettel azonban a gyermekek szöveteinek nagyobb sugárérzékenységére (lásd. 11. pont), valamint ezen betegek hosszabb várható élettartamára, a mellékhatások gyakorisága és súlyossága a felnőttekétől eltérő lehet.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Ezt a gyógyszert csak arra felhatalmazott személyzet alkalmazhatja kórházi körülmények között. A túladagolás kockázata ezért elméleti.
Túlzott sugárterhelés alkalmazása esetén a beteg által elnyelt dózis csökkenthető (ahol lehetséges) a radionuklid eliminációjának növelésével: a kiválasztás forszírozott diurézissel és gyakori vizeletürítéssel történő elősegítésével. Javasolt pajzsmirigyblokkoló ágensek, pl. kálium-perklorát alkalmazása a pajzsmirigy sugárexpozíciójának csökkentése érdekében. Hánytatószerek adagolásával a [131I]nátrium-jodid-felvétel is csökkenthető.
Farmakológiai tulajdonságok - [131]I-NÁTRIUM-JODID 38
Farmakoterápiás csoport: terápiás célú radioaktív készítmények, 131I-vegyületek, ATC kód: V10XA01
A készítmény farmakológiailag aktív anyaga a [131I]nátrium-jodid formájában található jód-131, amelyet a pajzsmirigy halmoz fel. A hosszú retenciós idő következtében főleg a pajzsmirigyben bomlik, így a sugárzás szelektíven ezt a szervet éri. A terápia során beadott kismennyiségű [131I]nátrium-jodid esetében nem várhatók farmakodinámiás hatások.
A jód-131 sugárhatásának több mint 90%-a a kibocsátott béta-sugárzásnak köszönhető, amelynek közepes sugárzási tartománya a szövetekben 0,5 mm. Ez – dózistól függő mértékben – a pajzsmirigysejtek működésének és sejtosztódásának csökkenését okozza, amely sejtlebomláshoz vezet. Mivel a [131I]nátrium-jodid hatástartománya rövid és csak a pajzsmirigyben tárolódik, ezért a pajzsmirigyen kívüli sugárterhelés elhanyagolható mértékű.
Felszívódás
A szájon át beadott a [131I]nátrium-jodid gyorsan felszívódik a gastrointestinalis tractus felső részében (90% 60 percen belül). A gyomorürítés befolyásolja a felszívódást. Hyperthyreosis esetén a felszívódás fokozottabb, hypothyreosis esetén csökkent mértékű.
A szérum-aktivitás tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy 10-20 percig tartó gyors növekedés után az egyensúly megközelítőleg 40 perc után alakul ki. A szájon át beadott [131I]nátrium‑jodid esetében az egyensúly beállásához ugyanennyi idő volt szükséges.
Eloszlás és az egyes szervek általi felvétel
A farmakokinetika hasonló a nem radioaktív jód farmakokinetikájához. A vérbe jutott jód-131 az extrathyroidalis kompartmentbe kerül, ahonnan főként a pajzsmirigybe jut, amely egyszerre a jód megközelítőleg 20%-át veszi fel, vagy pedig az a vesén át kiürül.
A jódfelvétel a pajzsmirigyben 24-48 órán belül eléri a maximális értéket, a csúcsmaximum 50%-át 5órán belül éri el. A felvételt számos tényező befolyásolja: a beteg életkora, a pajzsmirigy mérete, a vese-clearance, a keringő jód mennyisége és más gyógyszerek (lásd a 4.5 pontban). Normális esetben a jód pajzsmirigyből való kiürülése 5-50 ml/perc, jódhiány esetén 100 ml/perc, hyperthyreosis esetén 1000 ml/perc értékig emelkedhet, míg telítettség esetén 2–5ml/perc értékre csökkenhet. A jód a vesékben is felhalmozódik, kis mennyiséget a nyálmirigyek és a gyomornyálkahártya is felvesz. Kimutatható továbbá az anyatejben, a méhlepényben és az agykamrák artériás fonataiban.
Biotranszformáció
A pajzsmirigy által felvett jód a pajzsmirigyhormonok jól ismert metabolizmusát követi, tehát szerves vegyületekké alakul, amelyekből pajzsmirigy hormonok termelődnek.
Eliminació
A jód 37-75%-a a vesén át ürül, 10 % távozik a széklettel, a verejtékmirigyeken át történő ürülés elhanyagolható. A vese általi kiválasztást a vese-clearance határozza meg, amely a vesén áthaladó jód kb. 3%-át teszi ki, és viszonylag állandó érték különböző egyének esetében is. Hypothyreosis és károsodott veseműködés esetén ez az érték alacsonyabb, hyperthyreosis esetén magasabb. Euthyreoid egyéneknél, normális veseműködés esetén az alkalmazott aktivitás 50-75%-a 48 órán belül ürült a vizelettel.
Felezési idő
A jód-131 effektív felezési ideje a plazmában kb. 12 óra, míg a pajzsmirigyben kb. 6 nap.
Ezáltal, a [131I]nátrium-jodid beadása után az aktivitás 40%-ának effektív felezési ideje 6 óra, míg a maradék 60%-é 8 nap.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkent lehet a radiojód-clearance, ami fokozott, [131I]nátrium-jodid általi sugárterheléshez vezet. Az egyik tanulmány szerint azoknak a károsodott vesefunkciójú betegeknek, akik folyamatos ambuláns peritonealis dialízisben (CAPD-ben) részesülnek, a radiojód-clearance a normál vesefunkciójú betegekének az ötöde.
Gyógyszerészeti jellemzők - [131]I-NÁTRIUM-JODID 38
Kapszulatöltet:
Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-tioszulfát, nátrium-hidroxid, nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, injekcióhoz való víz.
Kapszulatok:
zselatin
Legfeljebb 25°C–on tárolandó. A külső sugárterhelés elkerülése érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A radioaktív gyógyszereket a radioaktív anyagokra vonatkozó nemzeti hatósági előírásoknak megfelelően kell tárolni.
Nedvességtől, savgőzöktől, oxidatív ágensektől védve tárolandó.
A terápiás célú [131I]nátrium-jodid-kapszula olyan 15–38mm falvastagságú ólomtokba kerül, amelybe előzőleg 9,5mm belső átmérőjű, 32mm magasságú, csavaros tetővel ellátott műanyag ampullát rögzítettek. Az ólomtok aljában az ampulla alsó része, a tetejében a felső része kerül rögzítésre. Egy ólomtokban rögzített ampullába egy kapszula kerül. Az ólomtok falvastagsága a kapszula aktivitásának a függvénye. A felcímkézett ólomtok feltéphető fedelű felcímkézett fémdobozba kerül. („A” típusú csomagolás).
Kiszerelés:
38–7400MBq (a feltüntetett kalibrációs dátum napján)
A csomagolás tartalma
Kemény kapszula. A rendelésnek megfelelő számú kapszulát tartalmaz.
Általános figyelmeztetések
A radiológiai gyógyszereket csak arra feljogosított személy veheti át, használhatja és adhatja be, meghatározott klinikai körülmények közt. Átvételük, tárolásuk, használatuk, szállításuk és megsemmisítésük a vonatkozó szabályozás és/vagy az illetékes hivatalos szerv megfelelő engedélyei alapján történhet. A radioaktív gyógyszerek elkészítése során ügyelni kell a sugárzással kapcsolatos biztonsági követelmények, valamint a gyógyszerekre vonatkozó minőségi követelmények betartására is.
A gyógyszer beadása előtt alkalmazandó óvintézkedések
A [131I]nátrium-jodid terápiás célra történő alkalmazása relatív nagy sugárdózist jelenthet a legtöbb beteg számára, továbbá mások számára, a külvilág felé történő sugárzással, illetve a kiömlött vizelettel, hányadékkal stb. történő kontamináció révén. Az alkalmazott aktivitás mértékétől függően ez a kezelt betegek közeli családtagjait, valamint a lakosságot érintheti. Ezért, hogy a kontamináció elkerülhető legyen, a beteg által kiválasztott aktivitással kapcsolatban gondoskodni kell a sugárvédelmet szolgáló óvintézkedésekről, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően.
A gyógyszer beadása során minimalizálni kell a készítmény szennyeződésének, illetve a felhasználók sugárterhelésének kockázatát. A megfelelő sugárvédelem alkalmazása kötelező.
A kezelő személyzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy a csomagolás kinyitását követően a sugárzásjelző berendezések szabad radioaktivitás jelenlétét mutathatják. Ez az aktivitás a 131mXe-tól származik, mely a 131I bomlása során 1,17%-ban keletkezik. Bár ez észlelhető a sugárzásjelző berendezéseken de nem jelent releváns kockázatot a személyzet számára. A képződött 131mXe inhalációjakor az ólomtoktól 1 m-re az effektív dózis a dózis 0,1%-a.
Óvintézkedések
A jód (131I) 1,3%-a xenononná (131mXe) bomlik (felezési idő 12 nap), és kis mennyiségű [131mXe]xenon‑aktivitás jelen lehet a csomagolásban a diffúzió eredményeként. Ezért javasolt, hogy a szállítótartályt szellőztetett helyiségben nyissa ki, és a kapszula eltávolítása után a csomagolóanyagokat hagyja egy éjszakán át állni az ártalmatlanítás előtt, hogy lehetővé váljon a felszívódott [131mXe]xenon felszabadulása.
A 38-7400 MBq aktivitású kapszulák csomagolásának kinyitása
-
Tépje fel a fémdoboz fedelét.
-
Emelje ki a fölső habbetétet.
-
Ha a fémdoboz tartalmaz védő ólomtokot, emelje ki azt a fémdobozból.
-
Emelje ki a kapszulát tartalmazó ólomtokot a fémdobozból vagy a védő ólomtokból, és helyezze a munkafelületre.
-
Az ólomtokot kétféleképpen lehet kinyitni az alábbi két célnak megfelelően:
-
Aktivitásmérés – a műanyag betét zárva marad és a kapszulát nem vesszük ki.
-
A műanyag betét kinyitása és a kapszula kiemelése.
-
Az ólomtok kinyitása aktivitásméréshez
-
A műveleteket megfelelő sugárárnyékolás mögött végezze.
-
Egyik kezével fogja erősen az ólomtok alsó részét, a másik kezével pedig húzza felfelé tengelyirányban az ólomtok felső részét.
-
A műanyag betét az ólomtok felső részében marad, de az ólomvédelem nem takarja el a műanyag betét alsó részét. Ebben a helyzetben az aktivitásmérés elvégezhető egy laboratóriumi aktivitásmérővel anélkül, hogy a kapszulát eltávolítanánk a műanyag betétből.
-
Mérés után az ólomtokot zárjuk vissza.
Az ólomtok és a műanyag betét egyszerre történő kinyitása
-
Tartsa függőleges helyzetben a tokot.
-
Csavarja le az ólomtok tetejét az óramutató járásával ellenkező irányban. Így az ólomtok és a műanyag tok is ki fog nyílni.
-
A műanyag betét felső része az ólomtok felső részében marad, alsó része pedig, amely a kapszulát tartalmazza, az ólomtok alsó részében lesz.
-
Most a kapszulát könnyen kiveheti vagy az ólomtok alsó részét a beteg kezébe adva a kapszula közvetlenül abból is bevehető.
A kapszula aktivitása a kalibrálás dátumától számított nap 12 órakor az 1. táblázatból számolható ki.
1. táblázat
| Nap | Koefficiens | Nap | Koefficiens |
| -6 -5 -4 -3 -2 -1 0 1 2 3 4 | 1,677 1,539 1,412 1,295 1,188 1,090 1,000 0,917 0,842 0,772 0,708 | 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 | 0,650 0,596 0,547 0,502 0,460 0,422 0,387 0,355 0,326 0,299 |
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).