EXBLIFEP 2 G/0,5 G POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - EXBLIFEP 2 G/0,5 G
Az EXBLIFEP a következő fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél (lásd 4.4 és 5.1 pont):
-
szövődményes húgyúti fertőzések (complicated urinary tract infection, cUTI), beleértve a pyelonephritist;
-
kórházban szerzett pneumonia (hospital-acquired pneumonia, HAP), beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát (ventilator associated pneumonia, VAP);
Bármely fent felsorolt fertőzéssel összefüggésben, vagy gyaníthatóan azzal összefüggésben kialakuló bacteraemiában szenvedő betegek kezelése.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Szövődményes húgyúti fertőzések (cUTI) – beleértve a pyelonephritist – esetén a javasolt dózis normál vesefunkciójú betegeknél 2 g/0,5 g cefepim/enmetazobaktám 8 óránként, intravénás infúzióban adva 2 óra alatt.
Fokozott vese-clearance-t (eGFR > 150 ml/perc) mutató betegeknél javasolt az infúzió beadási időtartamának meghosszabbítása 4 órára (lásd 5.2 pont).
Kórházban szerzett pneumonia (HAP) – beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát (VAP) –
esetén a javasolt dózis normál vesefunkciójú betegeknél 2 g/0,5 g cefepim/enmetazobaktám 8 óránként, intravénás infúzióban adva 4 óra alatt.
A kezelés szokásos hossza 7–10 nap. A kezelés általában nem lehet rövidebb 7 napnál és nem lehet
hosszabb 14 napnál. Bacteraemiában szenvedő betegeknél akár 14 napos kezelés is szükséges lehet. Különleges betegcsoportok
Idősek
Csak életkori alapon nem szükséges a dózis módosítása időseknél (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Dózismódosítás ajánlott azoknál a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknek az abszolút becsült glomerulusfiltrációs rátájuk (eGFR) kevesebb, mint 60 ml/perc (lásd 5.2 pont). A különböző vesefunkciójú betegeknél ajánlott dózist az 1. táblázat mutatja be.
Folyamatos vesepótló kezelésben (CRRT) részesülő betegeknek magasabb dózisra van szükségük, mint a haemodialysist kapó betegeknek. A folyamatos vesepótló kezelésben részesülő betegeknél a dózist a CRRT-clearance (CLCRRT ml/percben kifejezve) alapján kell módosítani.
Változó vesefunkciójú betegeknél a szérum-kreatininkoncentrációt és az eGFR-t legalább naponta kell monitorozni, és az EXBLIFEP dózisát ezeknek megfelelően módosítani.
Kórházban szerzett pneumoniában (HAP) – beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát (VAP) – szenvedő betegeknél az infúzió beadási idejének 4 órának kell lennie, függetlenül a vesekárosodás mértékétől.
-
táblázat Az EXBLIFEP javasolt dózisa vesekárosodásban szenvedő betegeknél
Abszolút eGFR (ml/perc) Az EXBLIFEP (cefepim és enmetazobaktám) javasolt adagolási rendje Adagolási intervallu m Enyhe (60 – < 90) 2 g cefepim és 0,5 g enmetazobaktám 8 óránként Közepesen súlyos (30 – < 60) 1 g cefepim és 0,25 g enmetazobaktám 8 óránként Súlyos (15 – < 30) 1 g cefepim és 0,25 g enmetazobaktám 12 óránként Végstádiumú vesebetegség (< 15) 1 g cefepim és 0,25 g enmetazobaktám 24 óránként Haemodialysisre szoruló betegek 1 g cefepim és 0,25 g enmetazobaktám feltöltő dózis a kezelés első napján, majd azt követően 0,5 g cefepim és 0,125 g enmetazobaktám (24 óránként, de a haemodialysis napján a haemodialysis-kezelés után kell alkalmazni). 24 óránként Folyamatos ambuláns peritonealis dialysisben (CAPD) részesülő betegek 2 g cefepim és 0,5 g enmetazobaktám 48 óránként Májkárosodás
Nincs szükség dózismódosításra májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont). Gyermekek és serdülők
Az EXBLIFEP biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Az EXBLIFEP-et intravénás infúzióban kell beadni.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Bármely cefalosporin típusú antibakteriális hatóanyaggal szembeni túlérzékenység.
-
Súlyos túlérzékenység (pl. anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely egyéb típusú
béta-laktám antibakteriális hatóanyagra (pl. penicillinek, karbapenemek vagy monobaktámok).
Túlérzékenységi reakciók
A cefepim és a cefepim/enmetazobaktám alkalmazása kapcsán súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.3 és 4.8 pont).
Azok a betegek, akiknek anamnézisében más béta-laktám antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység szerepel, túlérzékenyek lehetnek a cefepim/enmetazobaktámra is. A kezelés megkezdése előtt alapos kikérdezéssel meg kell határozni, hogy a betegnek volt-e korábban túlérzékenységi reakciója béta- laktám antibiotikumokra (lásd 4.3 pont).
A cefepim/enmetazobaktámot körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek anamnézisében asztma vagy allergiás diathesis szerepel.
A beteget gondosan monitorozni kell az első alkalmazás során. Ha allergiás reakció lép fel, a kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeni.
Vesekárosodás
Dózismódosítás ajánlott azoknál a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknek az abszolút eGFR- jük kevesebb, mint 60 ml/perc (lásd 4.2 pont).
Reverzibilis encephalopathiáról (tudatzavar, többek közt zavartság, hallucinációk, stupor és kóma), myoclonusról, görcsrohamokról (többek között nem konvulzív status epilepticusról) és/vagy veseelégtelenségről számoltak be a cefepim/enmetazobaktám alkalmazásával kapcsolatban, amikor a dózist nem csökkentették vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Bizonyos esetekben neurotoxicitásról számoltak be vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózismódosítások ellenére is.
A vesefunkciót gondosan monitorozni kell, ha nephrotoxicus potenciállal rendelkező gyógyszereket, például aminoglikozidokat és erős diuretikumokat alkalmaznak a cefepim/enmetazobaktámmal egyidejűleg.
Clostridioides difficile okozta hasmenés (Clostridioides difficile associated diarrhoea, CDAD)
CDAD-ról számoltak be a cefepim/enmetazobaktám alkalmazásával kapcsolatban, aminek a súlyossága enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. A CDAD diagnózisának lehetőségét figyelembe kell venni azon betegeknél, akiknél hasmenés jelentkezik a cefepim/enmetazobaktám alkalmazása során vagy azt követően. Fontolóra kell venni a cefepim/enmetazobaktámmal végzett kezelés abbahagyását és szupportív intézkedések alkalmazását a
C. difficile specifikus kezelésének alkalmazásával együtt. Nem adhatók a peristalsist gátló gyógyszerek.
Nem érzékeny mikroorganizmusok
A cefepim/enmetazobaktám alkalmazása nem érzékeny mikroorganizmusok túlszaporodását okozhatja, ami a kezelés megszakítását vagy más megfelelő intézkedést tehet szükségessé.
Idősek
Nem szükséges a dózis módosítása életkor alapján. Mivel időseknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy csökkent a vesefunkciójuk, körültekintően kell eljárni a dózis kiválasztásakor, és monitorozni kell a vesefunkciót.
A klinikai adatok korlátai
Kórházban szerzett pneumonia, beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát
A cefepim/enmetazobaktám alkalmazása kórházban szerzett pneumoniában – beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát – szenvedő betegek kezelésére az önmagában alkalmazott cefepimmel szerzett tapasztalatokon, illetve a cefepim/enmetazobaktám farmakokinetikai- farmakodinámiás elemzésén alapul.
Az antibakteriális aktivitás spektrumának korlátai
A cefepim nem mutat aktivitást vagy kismértékű aktivitást mutat a Gram-pozitív mikroorganizmusok és anaerobok többségével szemben (lásd 4.2 és 5.1 pont). További antibakteriális hatóanyagokat kell alkalmazni, ha ezek a kórokozók ismerten vagy gyaníthatóan hozzájárulnak a fertőzéses folyamathoz.
Az enmetazobaktám gátlási spektrumába beletartoznak az A osztályú széles spektrumú β-laktamázok (ESBL-ek). Az enmetazobaktám nem gátolja megbízhatóan az A osztályú karbapenemáz
Klebsiella pneumoniae karbapenemázt (KPC), és nem gátolja a B osztályú, C osztályú vagy D osztályú béta-laktamázokat. A cefepim általánosságban stabil a C osztályú AmpC és a D osztályú OXA–48-enzimek általi hidrolízissel szemben (lásd 5.1 pont).
Kölcsönhatás szerológiai vizsgálatokkal
A közvetlen vagy közvetett Coombs-teszt pozitív lehet a cefepim/enmetazobaktámmal végzett kezelés során igazolt haemolysis fennállása nélkül, ahogy azt a cefepimmel tapasztalták.
A cefalosporin antibiotikumok alkalmazásakor a vizelet glükóztartalmának rézion-redukciós vizsgálata (Benedict- vagy Fehling-oldat vagy Clinitest tabletta) álpozitív eredményt adhat, de glycosuriát vizsgáló enzimalapú tesztekkel (glükóz-oxidáz) nem. Ezért enzimatikus glükóz-oxidáz reakción alapuló vizeletglükóztartalom-tesztek használata javasolt.
Klinikai interakciós vizsgálatokat nem végeztek az enmetazobaktámmal.
In vitro vizsgálatok alapján és az eliminációs útvonalakat figyelembe véve azonban a farmakokinetikai interakciós potenciál az enmetazobaktám esetén alacsony.
Bakteriosztatikus antibiotikumokkal végzett egyidejű kezelés gátolhatja a béta-laktám antibiotikumok hatását. A cefalosporin antibiotikumok fokozhatják a kumarin antikoagulánsok hatását, ahogy azt a cefepimnél tapasztalták.
Terhesség
A cefepim/enmetazobaktám terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok.
Az állatokkal végzett vizsgálatok reproduktív toxicitást igazoltak releváns klinikai enmetazobaktám- expozíció mellett, de teratogenitás jeleit nem igazolták (lásd 5.3 pont). Az enmetazobaktám csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha az egyértelműen javallott, és csak akkor, ha az előnyök az anya szempontjából meghaladják a kockázatokat a gyermek szempontjából.
Szoptatás
Fiziko-kémiai adatok alapján a cefepim/enmetazobaktám nagy valószínűséggel kiválasztódik a humán anyatejbe, és a cefepim/enmetazobaktám laktáló patkányok tejébe történő kiválasztódását igazolták. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
A cefepim/enmetazobaktám alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A cefepim és az enmetazobaktám humán termékenységre gyakorolt hatásait nem vizsgálták.
Nem tapasztalták a termékenység károsodását cefepimmel vagy enmetazobaktámmal kezelt hím és nőstény patkányoknál (lásd 5.3 pont).
Az EXBLIFEP közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Bizonyos lehetséges mellékhatások, mint a megváltozott tudatállapot, szédülés, zavartság vagy hallucinációk befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.4, 4.8 és 4.9 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A III. fázisú vizsgálatban előforduló leggyakoribb mellékhatások az emelkedett glutamát-piruvát- transzamináz-szint (GPT, ALAT) (4,8%), emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, (GPT, ASAT) (3,5%), a hasmenés (2,9%) és a phlebitis az infúzió beadási helyén (1,9%) voltak. Súlyos mellékhatásként Clostridioides difficile colitis 0,2%-nál (1/516) jelentkezett.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő mellékhatásokat jelentették az önmagában alkalmazott cefepim kapcsán klinikai vizsgálatokban vagy forgalomba hozatalt követő felügyelet során és/vagy azonosították a cefepim/enmetazobaktámmal végzett II. és/vagy III. fázisú vizsgálatokban.
A mellékhatások szervrendszeri kategóriánként, gyakoriság szerint, a MedDRA terminológiának megfelelő preferált kifejezések szerint kerülnek felsorolásra. A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka
(≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek bemutatásra.
-
táblázat Mellékhatások gyakorisága szervrendszeri kategóriánként
Szervrendszeri kategória Gyakoriság MedDRA javasolt kifejezés Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Clostridioides difficile okozta hasmenés (CDAD), oralis candidiasisa, hüvelyi fertőzés Ritka Candida-fertőzésa Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Pozitív Coombs-vizsgálata Gyakori Megnyúlt prothrombinidőa, megnyúlt parciális tromboplasztinidőa, anaemiaa, eosinophiliaa Nem gyakori Thrombocytopenia, leukopeniaa,neutropeniaa Nem ismert Aplasicus anaemiab, haemolyticus anaemiab, agranulocytosisa Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anaphylaxiás reakcióa, angioedemaa, allergiás dermatitis Nem ismert Anaphylaxiás shocka Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem ismert Álpozitív vizeletglükóztartalom- vizsgálati eredménya Pszichiátriai kórképek Nem ismert Zavart állapota, hallucinációa Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás Nem gyakori Szédülés Ritka Convulsioa, paraesthesiaa, dysgeusia Nem ismert Kómaa, stupora, encephalopathiaa, megváltozott tudatállapot a, myoclonusa Érbetegségek és tünetek Gyakori Phlebitis az infúzió beadási helyén Ritka Vasodilatatioa Nem ismert Vérzésb Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis betegségek és tünetek Ritka Dyspnoea Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hasmenés Nem gyakori Pseudomembranosus colitis, colitis, hányás, hányinger Ritka Hasi fájdalom, székrekedés Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori Emelkedett glutamát-piruvát- transzamináz-szint, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, emelkedett bilirubinvérszint, emelkedettalkalikusfoszfatáz-szint A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Kiütés Nem gyakori Erythema, urticaria, viszketés Szervrendszeri kategória Gyakoriság MedDRA javasolt kifejezés Nem ismert Toxicus epidermalis necrolysisb, Stevens–Johnson-szindrómab, erythema multiformeb Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori Emelkedett karbamidvérszint, emelkedett kreatininvérszint Nem ismert Veseelégtelenséga, toxicus nephropathiab A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Ritka Vulvovaginalis viszketés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Reakció az infúzió beadási helyén, fájdalom az infúzió beadási helyén,gyulladás a tű beszúrásának helyén Nem gyakori Láza, gyulladás az infúzió beadási helyén Ritka Hidegrázása Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori Emelkedett amilázszint, emelkedett lipázszint, emelkedettlaktát-dehidrogenáz-szint a: Önmagában alkalmazott cefepimmel kapcsolatban jelentett mellékhatások.
b: Olyan mellékhatások, amelyekről általában úgy tartják, hogy a gyógyszercsoport más vegyületeinek tulajdoníthatóak (gyógyszercsoportra jellemző hatás).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A túladagolás tünetei közé tartozik az encephalopathia (tudatzavar, ideértve a zavartságot, hallucinációkat, stuport és kómát), a myoclonus és a görcsrohamok (lásd 4.8 pont).
Kezelés
Véletlen túladagoláshoz vezetett, amikor nagy dózisokat adtak károsodott vesefunkciójú betegeknek (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Súlyos túladagolás esetén, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél a haemodialysis segíti a cefepim és az enmetazobaktám szervezetből való kiürülését; a peritonealis dialysis nem hatásos (lásd 5.2 pont).
Farmakológiai tulajdonságok - EXBLIFEP 2 G/0,5 G
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, egyéb béta-laktám antibiotikumok, negyedik generációs cefalosporinok. ATC kód: J01DE51
Hatásmechanizmus
A cefepim baktericid aktivitását a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBP) való kötődés és azok gátlása eredményeként a peptidoglikán-szintézis (és ezáltal a sejtfalszintézis) gátlásával fejti ki. A cefepim általában stabil a C osztályú AmpC és a D osztályú OXA-48 enzimek általi hidrolízissel szemben.
Az enmetazobaktám egy penicillinsav-szulfon típusú béta-laktamáz-inhibitor, amely szerkezetileg hasonló a penicillinhez. Az enmetazobaktám kötődik a β-laktamázokhoz, és megakadályozza a cefepim hidrolízisét. Aktív az A osztályú ESBL-ekkel szemben. Az enmetazobaktám nem gátolja megbízhatóan az A osztályú karbapenemáz KPC-t, és nem gátolja a B, C vagy D osztályú béta- laktamázokat.
Rezisztencia
A cefepim/enmetazobaktámot esetlegesen befolyásoló bakteriális rezisztencia-mechanizmusok közé tartozik a mutáns vagy szerzett PBP, a külső membrán csökkent permeabilitása bármelyik vegyület számára, bármely vegyület aktív effluxa és az enmetazobaktám gátlására refrakter és a cefepim hidrolízisére képes β-laktamáz enzimek.
Antibakteriális hatás más hatóanyagokkal kombinációban
Nem mutattak ki antagonizmust a cefepim/enmetazobaktámmal és az azitromicinnel, aztreonámmal, klindamicinnel, daptomicinnel, doxiciklinnel, gentamicinnel, levofloxacinnal, linezoliddal, metronidazollal, trimetoprim-szulfametoxazollal vagy vankomicinnel végzett in vitro gyógyszerkombinációs vizsgálatokban.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a(z) cefepim/enmetazobaktám vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic- breakpoints_en.xlsx
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A cefepim antimikrobiális aktivitása a legjobb korrelációt az adagolási intervallum idejének azon százalékával mutatta, amelyben a szabadhatóanyag-koncentráció a cefepim/enmetazobaktám MIC fölött volt (% fT >MIC). Az enmetazobaktám esetén a farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK–PD) index az adagolási intervallum idejének azon százaléka, amelyben a szabadhatóanyag-koncentráció a koncentrációs küszöbérték felett volt (% fT >CT).
Klinikai hatásosság specifikus kórokozók ellen
A hatásosságot igazolták klinikai vizsgálatokban az egyes javallatok alatt felsorolt kórokozókkal szemben, amelyek in vitro érzékenyek voltak a cefepim/enmetazobaktámra.
Szövődményes húgyúti fertőzések (cUTI), beleértve a pyelonephritist
Gram-negatív mikroorganizmusok:
-
Escherichia coli
-
Klebsiella pneumoniae
-
Proteus mirabilis
A klinikai hatásosságot nem igazolták a következő, az engedélyezett javallatokban releváns kórokozókkal szemben, bár in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy szerzett rezisztencia-
mechanizmusok hiányában érzékenyek lennének a cefepimre és a cefepim/enmetazobaktámra:
Gram-negatív mikroorganizmusok:
-
Klebsiella aerogenes
-
Klebsiella oxytoca
-
Serratia marcescens
-
Citrobacter freundii
-
Citrobacter koseri
-
Providencia rettgeri
-
Providencia stuartii
-
Acinetobacter baumannii
-
Pseudomonas aeruginosa
-
Enterobacter cloacae
Gram-pozitív mikroorganizmusok:
-
Staphylococcus aureus (csak a meticillin-érzékeny S. aureus)
In vitro adatok azt mutatják, hogy a következő fajok nem érzékenyek a cefepim/enmetazobaktámra:
-
Enteroccocus spp.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az EXBLIFEP vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a Gram-negatív mikroorganizmusok által okozott fertőzések kezelésében (a következő célzott javallatokban: „Szövődményes húgyúti fertőzések (cUTI) – beleértve a pyelonephritist – kezelése”,
„Kórházban szerzett pneumonia (HAP) – beleértve a lélegeztetéshez kapcsolódó pneumoniát (VAP) – kezelése” és „Bármely fent felsorolt fertőzéssel összefüggésben, vagy gyaníthatóan azzal összefüggésben kialakuló bacteraemiában szenvedő betegek kezelése”) (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
2 g cefepim és 0,5 g enmetazobaktám cUTI-ban szenvedő betegeknél 8 óránként, 2 órán keresztül történő intravénás (iv.) alkalmazását követően az 1. napon és a 7. napon mért plazma- csúcskoncentráció (Cmax) 87–100 µg/ml volt a cefepim és 17–20 µg/ml volt az enmetazobaktám esetén. Nem volt jelentős különbség a Cmax- és az AUC-értékekben egészséges önkéntesek és cUTI-ban szenvedő betegek között a populációs farmakokinetikai analízisben.
Eloszlás
A cefepim és az enmetazobaktám jól eloszlik a testfolyadékokban és a szövetekben, ideértve a hörgők nyálkahártyáját. A populációs farmakokinetikai elemzés alapján a teljes eloszlási térfogat 16,9 l volt a cefepim és 20,6 l az enmetazobaktám esetén.
A cefepim szérumbeli fehérjékhez kötődése körülbelül 20%-os, és független a szérumbeli koncentrációjától. Az enmetazobaktám esetén a szérumbeli fehérjékhez kötődés elhanyagolható.
Egészséges önkénteseknél a epithelialis felszínt borító folyadék (ELF) vizsgálata azt mutatta, hogy az infúzió kezdetét követően 8 órával a tüdőpenetráció a cefepim (legfeljebb 73%) és az enmetazobaktám esetében (legfeljebb 62%) hasonló; a teljes 8 órás adagolási intervallum során a biodisztribúciós együttható fAUC (ELF/plazma) a cefepim esetén 47%, az enmetazobaktám esetén 46%.
Biotranszformáció
A cefepim kismértékben metabolizálódik. Az elsődleges metabolit az N-metil-pirrolidon (NMP), ami az alkalmazott dózis körülbelül 7%-át teszi ki.
Az enmetazobaktám minimális metabolizmuson megy át a májban. Elimináció
A cefepim és az enmetazobaktám egyaránt elsődlegesen a vesén keresztül ürül változatlan formában.
A 2 g dózisban alkalmazott cefepim átlagos eliminációs felezési ideje 2,7 óra, az 500 mg dózisban alkalmazott enmetazobaktám átlagos eliminációs felezési ideje 2,6 óra volt cUTI-ban szenvedő betegeknél történő együttes alkalmazás mellett.
A változatlan formájú cefepim vizeletből történő visszanyerhetősége az alkalmazott dózis körülbelül 85%-át teszi ki. Az enmetazobaktám esetén a dózis körülbelül 90%-a ürült változatlan formában vizelettel egy 24 órás időszakban. Az enmetazobaktám átlagos vese-clearance-e 5,4 l/óra, az átlagos teljes clearance-e 8,1 l/óra volt.
A cefepim és az enmetazobaktám nem akkumulálódott normális vesefunkciójú vizsgálati alanyoknál 7 napon keresztül 8 óránként történő, többszöri intravénás infúziós alkalmazás után.
Linearitás/nonlinearitás
A cefepim és az enmetazobaktám maximális plazmakoncentrációja (Cmax) és a
plazmakoncentráció-idő görbe alatti területe (AUC) arányosan növekedett a dózissal a vizsgált dózistartományban (1 gramm–2 gramm a cefepim esetén és 0,6 gramm–4 gramm az enmetazobaktám esetén), egyszeri intravénás infúzióban alkalmazva.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A cefepim farmakokinetikáját vizsgálták idős (65 éves és idősebb) férfiaknál és nőknél. A biztonságosság és a hatásosság időseknél hasonló volt a felnőttekéhez, míg az eliminációs felezési idő kissé hosszabb, a vese-clearance alacsonyabb volt időseknél. Dózismódosítás szükséges csökkent vesefunkciójú időseknél (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Az enmetazobaktám populációs farmakokinetikai elemzése nem mutatott klinikailag releváns változást
a farmakokinetikai paraméterekben időseknél.
Vesekárosodás
A cefepim esetén, dózismódosítás nélkül az AUC0inf a normál vesefunkciójú alanyoknál mértnek körülbelül 1,9-szerese az enyhe, 3-szorosa a közepesen súlyos és 5-szöröse a súlyos vesekárosodásban szenvedő alanyok esetén és 12–szerese az ESRD-ben szenvedő olyan betegek esetén, akik dialysisen estek át a cefepim/enmetazobaktám alkalmazása előtt.
Az enmetazobaktám esetén, dózismódosítás nélkül az AUC0inf a normál vesefunkciójú alanyoknál mértnek körülbelül 1,8-szerese az enyhe, 3-szorosa a közepesen súlyos és 5-szöröse a súlyos vesekárosodásban szenvedő alanyok esetén, és 11–szerese az ESRD-ben szenvedő olyan betegek esetén, akik dialysisen estek át a cefepim/enmetazobaktám alkalmazása előtt.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél – a normál vesefunkciójú betegekéhez hasonló szisztémás expozíció fenntartása érdekében – dózismódosítás szükséges (lásd 4.2 pont).
A haemodialysisben részesülő önkénteseknél (n = 6) az átlagos eliminációs felezési idő az adagolás után 23,8 óra volt a cefepim és 16,5 óra az enmetazobaktám esetén. Haemodialysis esetén a dózist közvetlenül a dialysis-kezelés befejezése után kell alkalmazni (lásd 4.2 pont). A haemodialysis növelte a szisztémás clearance-t ESRD-ben szenvedő betegeknél, ha a dialysist az adagolás után végezték (a clearance a cefepim esetén 2,1 l/óra, az enmetazobaktám esetén 3,0 l/óra), összehasonítva azokkal az értékekkel, amikor a dialysist az adagolás előtt végezték (a clearance a cefepim esetén 0,7 l/óra, az enmetazobaktám esetén 0,8 l/óra).
A cefepim felezési ideje 19 óra volt folyamatos ambuláns peritonealis dialysis esetén.
Fokozott vese-clearance
A populációs PK-modellt alkalmazó szimulációk igazolták, hogy a normálisnál magasabb kreatinin- clearance-t (> 150 ml/perc) mutató betegeknél a szisztémás expozíció 28%-kal csökkent, összehasonlítva a normál vesefunkciójú (80 – 150 ml/perc) betegekkel. Ebben a betegcsoportban a farmakokinetikai/farmakodinámiás megfontolások alapján az infúzió időtartamának 4 órára történő meghosszabbítása javasolt a megfelelő szisztémás expozíció fenntartása érdekében (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
1 g egyszeri dózis alkalmazásakor a cefepim farmakokinetikája változatlan volt májkárosodásban szenvedő betegeknél.
Az enmetazobaktám a májban minimális metabolizmuson megy át, és a farmakokinetika módosulásának kismértékű lehetősége áll fenn májkárosodás mellett. Így nincs szükség dózismódosításra.
Gyermekek és serdülők
A cefepim/enmetazobaktám farmakokinetikáját még nem értékelték 18 éves és fiatalabb betegeknél.
Gyógyszerészeti jellemzők - EXBLIFEP 2 G/0,5 G
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel és oldatokkal keverhető.
Fizikai-kémiai inkompatibilitás áll fenn a következő antibiotikumokkal: metronidazol, vankomicin, gentamicin, tobramicin-szulfát és netilmicin-szulfát. Amennyiben egyidejű terápia javallott, ezeket a hatóanyagokat külön kell alkalmazni.
2 év.
Feloldást követően
Az elkészített koncentrátumot azonnal tovább kell hígítani. Hígítást követően
A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolva 6 órán át, ezt
követően 25 °C-on tárolva 2 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni, kivéve, ha a
felnyitás/feloldás/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Ha
nem használják fel azonnal, a felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért és körülményeiért a felhasználó felelős.
Hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
20 ml-es, átlátszó, I-es típusú üvegből készült, brómbutil gumidugóval és lepattintható kupakkal lezárt
injekciós üveg.
Egy doboz 10 db injekciós üveget tartalmaz.
és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Ez a gyógyszer kizárólag intravénás infúzióban adható. Minden egyes injekciós üveg kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.
Az oldatos infúzió elkészítése során aszeptikus technikát kell követni. A dózisok elkészítése
A cefepim/enmetazobaktám kompatibilis a 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval/infúzióval, az 5%-os glükóz oldatos injekcióval/infúzióval és a glükóz- és a nátrium-klorid oldatos injekció/infúzió kombinációjával (amely 2,5% glükózt és 0,45% nátrium-kloridot tartalmaz).
Az EXBLIFEP száraz porként kapható egyadagos injekciós üvegben, amelyet az intravénás infúzióban történő beadás előtt fel kell oldani és tovább kell hígítani az alábbiak szerint.
A szükséges dózis intravénás infúzióhoz történő elkészítéséhez oldja fel az injekciós üveg tartalmát az
alábbi 3. táblázatban meghatározottak szerint:
-
Szívjon fel 10 ml-t egy 250 ml kompatibilis oldatos infúziót tartalmazó infúziós zsákból, és oldja fel a cefepim/enmetazobaktámot tartalmazó injekciós üveg tartalmát.
-
A feloldás elősegítésére óvatosan keverje össze az elegyet. Az elkészített cefepim/enmetazobaktám-oldat cefepim-koncentrációja körülbelül 0,20 g/ml, enmetazobaktám- koncentrációja körülbelül 0,05 g/ml lesz. A végleges térfogat körülbelül 10 ml.
FIGYELEM: AZ ELKÉSZÍTETT KONCENTRÁTUM NEM SZOLGÁL KÖZVETLEN INJEKCIÓZÁSRA.
Az elkészített koncentrátumot azonnal tovább kell hígítani egy 250 ml kompatibilis oldatos infúziót tartalmazó infúziós zsákban az intravénás infúzióban történő beadás előtt. Az elkészített koncentrátum hígításához szívja fel az elkészített koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg teljes vagy részleges tartalmát, és az alábbi 3. táblázat szerint juttassa vissza az infúziós zsákba.
-
A hígított oldat intravénás infúzióban történő beadását 8 órán belül be kell fejezni, ha hűtött körülmények között (vagyis 2 °C és 8 °C között) tárolják (ha 6 óránál rövidebb ideig tárolták hűtve, hagyták szobahőmérsékletre melegedni, majd szobahőmérsékleten beadták 2 vagy 4 óra alatt).
-
táblázat: A cefepim/enmetazobaktám-dózisok elkészítése
| Cefepim/enmetazobaktám- dózis | Szükséges injekciós üvegek száma | Az elkészített koncentrátumot tartalmazó egyes injekciós üvegekből a további hígításhozfelszívandó térfogat | Az infúziós zsák tartalmának végleges térfogata |
| 2,5 g (2 g / 0,5 g) | 1 | Teljes tartalom (körülbelül 10 ml) | 250 ml |
| 1,25 g (1 g / 0,25 g) | 1 | 5,0 ml(a fel nem használt részt semmisítse meg) | 245 ml |
| 0,625 g (0,5 g / 0,125 g) | 1 | 2,5 ml(a fel nem használt résztsemmisítse meg) | 242,5 ml |
Használat előtt vizsgálja meg az injekciós üveget. Csak akkor használható fel, ha az oldat látható
részecskéktől mentes. Kizárólag tiszta oldatot használjon.
Mint más cefalosporinoknál, a cefepim/enmetazobaktám-oldatban is kialakulhat sárgás vagy borostyánszín, a tárolási körülményektől függően. Ez azonban nem befolyásolja negatívan a készítmény hatását.
A hígított oldatot intravénás infúzióban kell alkalmazni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.