COLISTIMETHATE SODIUM ACCORD 1 000 000 NE POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ/INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - COLISTIMETHATE 1 000
A Colistimethate sodium Accord kiválasztott aerob Gram‑negatív patogének által okozott súlyos fertőzések kezelésére javallott olyan felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél – beleértve az újszülötteket is –, akiknél a kezelési lehetőségek korlátozottak (lásd 4.2, 4.4, 4.8 és 5.1pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Az alkalmazandó dózis és a kezelés időtartamának meghatározásakor figyelembe kell venni a fertőzés súlyosságát, valamint a klinikai választ. A terápiára vonatkozó iránymutatásokat be kell tartani.
A dózist a kolisztimetát-nátrium (CMS) nemzetközi egységben (NE‑ben) megadott mennyiségében fejezik ki. A kolisztimetát‑nátrium mennyiségének NE‑ről mg‑ra konvertálását, valamint a kolisztin‑bázis aktivitásnak (colistin base activity, CBA) mg‑ban kifejezett értékeit tartalmazó átváltási táblázat ennek a pontnak a végén található.
Adagolás
A következő adagolási javaslatok kritikus állapotú betegek korlátozott populációs farmakokinetikai adatai alapján kerültek megadásra (lásd 4.4pont).
Felnőttek és serdülők
A fenntartó dózis napi 9millió nemzetközi egység (MNE), 2‑3 dózisra elosztva.
Kritikus állapotú betegeknél 9MNE telítő dózis alkalmazandó.
Az első fenntartó dózis alkalmazásáig szükséges legmegfelelőbb időintervallumot nem állapították meg.
A kísérleti modellek szerint jó veseműködésű betegeknél bizonyos esetekben legfeljebb 12MNE telítő és fenntartó dózisra lehet szükség. Az ilyen dózisokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok azonban igen korlátozottak, és a biztonságosság nem igazolt.
A telítő dózis alkalmazható normál vesefunkciójú és vesekárosodásban szenvedő betegek esetén is, beleértve a vesepótló kezelésben részesülőket is.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban dózismódosítás szükséges, de vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok.
A következő dózismódosítási javaslatok irányadóak.
Dóziscsökkentés javasolt azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e <50ml/perc:
Napi kétszeri adagolás javasolt.
| Kreatinin‑clearance (ml/perc) | Napi dózis |
| <50–30 | 5,5–7,5MNE |
| <30–10 | 4,5–5,5MNE |
| <10 | 3,5MNE |
MNE= millió nemzetközi egység
Haemodialysis és folyamatos haemo(dia)filtratio
Úgy tűnik, hogy a kolisztin dializálható a konvencionális haemodialysissel és folyamatos veno-venosus haemo(dia)filtratióval (CVVHF, CVVHDF). Nagyon korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre populációs farmakokinetikai vizsgálatokból, nagyon kis számú beteg vesepótló kezelése alapján. Határozott dózisajánlás nem áll rendelkezésre. A következő adagolási sémákat lehet számításba venni.
Haemodialysis
HD- (haemodialysis) kezelés nélküli napok: 2,25MNE/nap (2,2‑2,3MNE/nap).
HD-kezeléses napok: 3MNE naponta a HD-kezeléses napokon, a HD-kezelés után alkalmazva.
Napi kétszeri adagolás javasolt.
Folyamatos veno-venosus haemofiltratio (CVVHF)/folyamatos veno-venosus haemodiafiltratio (CVVHDF)
Az adagolás a normál veseműködésű betegekével egyezik. Napi háromszori adagolás javasolt.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nincsenek adatok. Az ilyen betegeknél körültekintően kell eljárni a kolisztimetát-nátrium adagolásakor.
Idősek
Normál vesefunkciójú idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra.
Gyermekek
Gyermekek esetében az adagolási protokollra vonatkozó adatok erősen korlátozottak. A dózis kiválasztásánál figyelembe kell venni a vese érettségi fokát. Az adagolásnál a zsírmentes testtömeget kell alapul venni.
40kg vagy az alatti testtömegű gyermekek
75000–150000 NE/ttkg/nap 3 dózisra osztva.
40kg feletti testtömegű gyermekek esetében a felnőttek számára javasolt dózisajánlásokat kell figyelembe venni.
150000NE/ttkg/nap feletti dózisok alkalmazásáról számoltak be cisztás fibrózisban szenvedő gyermekek esetében.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok kritikus állapotú gyermekek esetében a telítő dózis alkalmazására és mennyiségére vonatkozóan.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek esetében nem állapítottak meg a dózisra vonatkozó ajánlásokat.
Intrathecalis és intracerebroventricularis alkalmazás
A korlátozottan rendelkezésre álló adatok alapján felnőtteknél az alábbi dózis javasolt:
Intracerebroventricularis alkalmazás
125000NE/nap
Az intrathecalisan beadott dózisok nem haladhatják meg az intracerebroventricularis alkalmazáshoz ajánlott dózisokat.
Gyermekek esetében az intrathecalis és intracerebroventricularis alkalmazásokra vonatkozóan nemadhatók specifikus adagolási ajánlások.
Az alkalmazás módja
A Colistimethate sodium Accord‑ot intravénásan kell beadni lassú infúzióban, 30‑60perc alatt.
Teljes beültetett vénás eszközzel (TIVAD) ellátott betegek nagyobb dózis – legfeljebb 2MNE 10ml térfogatban beadva – bólus injekciót tolerálhatnak, amelyet legalább 5perces időtartam alatt adnak be (lásd 6.6pont).
A kolisztimetát‑nátrium vizes oldatban a hatóanyaggá, kolisztinné hidrolizálódik. A dózis előkészítésénél, különösen, ha több injekciós üveget kell használni, a szükséges dózis feloldását szigorúan aszeptikus technikával kell elvégezni (lásd 6.6pont).
Dózis-átváltási táblázat:
Az EU‑ban a kolisztimetát‑nátrium (CMS) dózisát kizárólag nemzetközi egységben (NE) lehet felírni és alkalmazni. A készítmény címkéje tartalmazza az injekciós üvegenkénti mennyiséget NE-ben.
A hatáserősség különféle kifejezési módjai miatt félreértések és gyógyszerelési hibák fordultak elő. A dózist az Amerikai Egyesült Államokban és a világ egyéb részein kolisztin‑bázis-aktivitás milligrammban (mgCBA‑ban) fejezik ki.
A következő átváltási táblázat tájékoztató jellegű, és a benne foglalt értékeket csak névlegesnek és hozzávetőlegesnek kell tekinteni.
CMS-átváltási táblázat
| Hatáserősség | ≈ CMS tömeg (mg)* | |
| NE | ≈ mgCBA | |
| 12500 | 0,4 | 1 |
| 150000 | 5 | 12 |
| 1000000 | 34 | 80 |
| 4500000 | 150 | 360 |
| 9000000 | 300 | 720 |
* A gyógyszerhatóanyag névleges hatáserőssége = 12500NE/mg
Lehetőség szerint fokozott figyelmet kell fordítani az intravénás kolisztimetát-nátrium egyéb antibakteriális szerekkel való együttes alkalmazására, figyelembe véve a kórokozó(k) fennmaradó érzékenységét a kezelés alatt. Mivel az intravénás kolisztinre rezisztencia kialakulásáról számoltak be, különösen monoterápiában, a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében fontolóra kell venni az egyéb antibakteriális szerekkel történő együttes alkalmazást is.
Klinikai vizsgálatokból korlátozott számú adat áll rendelkezésre az intravénás kolisztimetát‑nátrium hatásosságát és biztonságosságát illetően. A javasolt dózisok valamennyi alpopuláció esetében egyaránt korlátozott (klinikai és farmakokinetikai/farmakodinámiás) adatokon alapulnak. Különösen a nagy dózisok (>6MNE/nap) és a telítő dózis alkalmazása, valamint a különleges betegcsoportok (vesekárosodásban szenvedő betegek és gyermekek és serdülők) esetében korlátozott számú biztonságossági adat áll rendelkezésre. A kolisztimetát-nátrium csak akkor alkalmazható, ha más, gyakrabban felírt antibiotikumok nemhatásosak vagy nemmegfelelőek.
A vesefunkciót valamennyi betegnél monitorozni kell a kezelés kezdetén és rendszeresen a kezelés alatt. A kolisztimetát‑nátrium dózisát a kreatinin‑clearance értékének megfelelően kell megállapítani (lásd 4.2pont). Hypovolaemiás betegeknél és azoknál, akik egyéb potenciálisan nefrotoxikus gyógyszereket kapnak, a kolisztin alkalmazásakor fokozott lehet a nefrotoxicitás kockázata (lásd 4.5és 4.8pont).
Egyes vizsgálatokban nefrotoxicitásról számoltak be, amely a kumulatív dózissal és a kezelés időtartamával hozható összefüggésbe. A tartós kezelés előnyét a vesetoxicitás valószínűsíthetően fokozott kockázata függvényében kell mérlegelni.
Gyermekek
A kolisztimetát‑nátriumot körültekintéssel kell alkalmazni 1évesnél fiatalabb csecsemőknél, mivel ebben a korcsoportban a vesefunkció nem teljesen érett. Ezenfelül a fejletlen vesének és a metabolikus funkciónak a hatása a kolisztimetát‑nátriumnak kolisztinné való konverziójára nem ismert.
Allergiás reakció esetén a kolisztimetát‑nátrium‑kezelést abba kell hagyni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni.
A kolisztimetát‑nátrium magas szérumkoncentrációinál, amelyek a túladagolással vagy a vesekárosodásban szenvedő betegek elmulasztott dóziscsökkentésével hozhatók összefüggésbe, olyan neurotoxikus hatásokról számoltak be, mint facialis paraesthesia, izomgyengeség, vertigo, elkent beszéd, vasomotoros instabilitás, látászavar, zavartság, psychosis és apnoe. A beteget monitorozni kell a perioralis és a végtagokban jelentkező paraesthesia észlelése érdekében, mivel ezek a túladagolás tünetei (lásd 4.9pont).
A kolisztimetát‑nátrium ismerten csökkenti a neuromuscularis junctiókban az acetilkolin preszinaptikus felszabadulását, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegnél csak a lehető legnagyobb körültekintéssel és csak indokolt esetben alkalmazható.
A kolisztimetát-nátrium intramuscularis alkalmazását követően légzésleállásról számoltak be. A vesekárosodás megnöveli az apnoe és a neuromuscularis blokád kialakulásának valószínűségét kolisztimetát‑nátrium alkalmazását követően.
A kolisztimetát‑nátriumot rendkívüli körültekintéssel kell alkalmazni porphyriás betegek esetén.
Antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitisről és pseudomembranosus colitisről számoltak be majdnem minden antibakteriális szerrel kapcsolatosan, és ezek a kolisztimetát‑nátrium alkalmazásakor is előfordulhatnak. Ezek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Fontos ennek a diagnózisnak a figyelembevétele az olyan betegnél, akinél diarrhoea lép fel a kolisztimetát‑nátrium alkalmazása közben vagy azt követően (lásd 4.8pont). A kezelés abbahagyása és a Clostridioidesdifficile elleni specifikus terápia bevezetése megfontolandó. Perisztaltikát gátló gyógyszert ilyen esetben nemszabad adni.
Néhány esetben pszeudo-Bartter-szindrómáról számoltak be a kolisztimetát-nátrium intravénás alkalmazásával összefüggésben gyermekeknél és felnőtteknél. Pszeudo-Bartter-szindróma gyanújakor el kell kezdeni az elektrolitok szérumszintjének monitorozását, és megfelelő kezelést kell alkalmazni; azonban a felborult elektrolitegyensúly nem feltétlenül állítható helyre a kolisztimetát-nátrium alkalmazásának leállítása nélkül.
Az intravénás kolisztimetát‑nátrium nemjut át a vér‑agy gáton klinikailag jelentős mértékben. A kolisztimetát‑nátrium intrathecalis vagy intracerebroventricularis alkalmazását meningitis kezelésében nemvizsgálták szisztematikusan, klinikai vizsgálatokban, így ezeket az alkalmazásokat kizárólag esetleírások támasztják alá. Az adagolásra vonatkozó adatok nagymértékben korlátozottak. A CMS alkalmazáskor leggyakrabban megfigyelt mellékhatás az asepticus meningitis volt (lásd 4.8pont).
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Az intravénás kolisztimetát‑nátriumot az egyéb, potenciálisan nefrotoxikus vagy neurotoxikus gyógyszerekkel együttesen alkalmazva elővigyázatossággal kell eljárni. A vesetoxicitást mutató gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás megnöveli a nefrotoxicitás kockázatát. Ha ilyen kombinációra van szükség, fokozni kell a vese monitorozását. Ezek közé a vegyületek közé tartoznak főleg a jódozott kontrasztanyagok, az aminoglikozid antibiotikumok, mint a gentamicin, amikacin, netilmicin és tobramicin, a szerves platinavegyületek, a magas dózisú metotrexát, egyes antivirális szerek (például „ciklovirek”, foszkarnet), a pentamidin, a ciklosporin vagy a takrolimusz.
Cefalosporin antibiotikumokkal együtt alkalmazva a nefrotoxicitás kockázata megnövekedhet.
Egyéb kolisztimetát‑nátrium gyógyszerformák egyidejű alkalmazása során elővigyázatossággal kell eljárni, mivel kevés tapasztalat áll rendelkezésre, és fennáll az összeadódó toxicitás lehetősége.
Invivo interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A kolisztimetát‑nátriumnak a hatóanyaggá – kolisztinné – történő konverziójának mechanizmusát nem írták le. A kolisztin‑clearance mechanizmusa, beleértve a vesében történő kiválasztást is, egyaránt ismeretlen. Humán májsejteken végzett invitro vizsgálatok szerint a kolisztimetát‑nátrium vagy a kolisztin egyetlen vizsgált P450 (CYP) enzim (CYP1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19 és 3A4/5) aktivitását sem indukálta.
A lehetséges gyógyszer‑gyógyszer interakciókat figyelembe kell venni, ha a kolisztimetát‑nátriumot ismerten gyógyszer‑metabolizáló enzimeket indukáló vagy gátló gyógyszerekkel vagy bármely renalis transzportmechanizmus ismert szubsztrátjaival együttesen adagolják.
A kolisztinnek az acetilkolin felszabadulására gyakorolt hatásának köszönhetően a nem depolarizáló izomrelaxánsok – esetleges elhúzódó hatásuk miatt – csak különös körültekintéssel alkalmazhatók kolisztimetát‑nátrium-kezelés alatt álló betegnél (lásd 4.4pont).
A kolisztimetát‑nátrium egyidejű alkalmazása olyan makrolidokkal, mint például az azitromicin és a klaritromicin, vagy fluorokinolonokkal, mint például a norfloxacin és ciprofloxacin, myasthenia gravisban szenvedő betegnél különös körültekintést igényel (lásd 4.4pont).
Orális antikoagulánsok
A kolisztimetát orális antikoagulánsokkal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az antikoagulánsok véralvadásgátló hatásait. A kockázat a beteg fennálló fertőzése, életkora és általános állapota szerint változhat, így nehéz megállapítani a kolisztimetát INR- (nemzetközi normalizált arány) emelkedéshez történő hozzájárulását. Az INR gyakori monitorozása szükséges a kolisztimetát orális antikoagulánsokkal való egyidejű alkalmazása alatt és röviddel azt követően.
Terhesség
A kolisztimetát-nátrium terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek megfelelő adatok. Az egyszeri dózis vizsgálata kimutatta, hogy a kolisztimetát-nátrium átjut a placenta-barrieren és így fennállhat a foetalis toxicitás kockázata, amennyiben ismételten alkalmazzák a készítményt a terhesség idején. Az állatokkal végzett vizsgálatokból nem áll rendelkezésre elegendő adat a kolisztimetát-nátrium reprodukcióra és magzati fejlődésre kifejtett hatásának megítéléséhez (lásd 5.3pont, A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei). Terhesség ideje alatt a kolisztimetát‑nátrium csak akkor adható, ha a kezelés előnyei az anyára nézve felülmúlják a magzatra vonatkozó potenciális kockázatot.
Szoptatás
A kolisztimetát-nátrium kiválasztódik az anyatejbe. A kezelés alatt a szoptatás nemjavasolt.
Termékenység
Nincsenek rendelkezésre álló adatok a kolisztimetát-nátrium humán termékenységre gyakorolt lehetséges hatásairól.
A kolisztimetát-nátrium parenterális alkalmazása során neurotoxicitás léphet fel, előfordulhat szédülés, zavartság vagy látászavarok. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy nevezessenek gépjárművet, illetve nekezeljenek gépeket, ha az említett hatások előfordulnak.
A leggyakrabban jelentett mellékhatás a vesefunkció károsodása és ritkábban a veseelégtelenség volt, amelyet általában a javasoltnál magasabb dózis alkalmazása után jelentettek normál veseműködésű betegek esetében, illetve azon esetekben, amikor a vesekárosodásban szenvedő betegeknél nemsikerült kellő mértékben csökkenteni a dózist, vagy egyéb nefrotoxikus antibiotikumokkal történő együttes alkalmazás során. Ezen hatás általában reverzibilis a kezelés leállítása után, de ritkán beavatkozás (művesekezelés) lehet szükséges.
A kolisztimetát-nátrium neurotoxikus hatásokhoz (például arc paraesthesia, izomgyengeség, vertigo, elkent beszéd, vazomotoros instabilitás, látászavarok, zavartság, pszichózis és apnoea) vezető magas szérumkoncentrációit jelentették, amelyek összefügghetnek a túladagolással vagy azon esetekkel, amikor a vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem sikerült csökkenteni az adagolást. Nemdepolarizáló izomrelaxánsokkal vagy hasonló neurotoxikus hatásokkal rendelkező antibiotikumokkal történő egyidejű alkalmazás is neurotoxicitáshoz vezethet. A kolisztimetát-nátrium dózisának csökkentése enyhítheti a tüneteket.
Túlérzékenységi reakciók, pl. bőrkiütés és angiooedema fordultak elő. Amennyiben ilyen reakciók előfordulnak, a kolisztimetát-nátriummal végzett kezelést abba kell hagyni.
A mellékhatások szervrendszeri kategória és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra az alábbi táblázatban. A gyakorisági kategóriákat az alábbiak szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyonritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszeri kategória | Gyakoriság | Jelentett mellékhatás |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem ismert | Túlérzékenységi reakciók, például bőrkiütés és angiooedema |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Neurotoxicitás, például arc-, száj- és perioralis paraesthesia, fejfájás és izomgyengeség |
| Nem ismert | Szédülés, ataxia | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Nagyon gyakori | Viszketés |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | A vér emelkedett kreatininszintje és/vagy karbamidszintje és/vagy a csökkent renalis kreatinin-clearance által igazolt vesekárosodás |
| Ritka | Veseelégtelenség | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nem ismert | Pszeudo-Bartter-szindróma* |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nem ismert | A tű beszúrásának helyén fellépő reakció |
* Lásd 4.4pont
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V.függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás neuromuscularis blokádot okozhat, ami izomgyengeséghez, apnoéhoz és lehetséges légzésleálláshoz vezethet. A túladagolás akut veseelégtelenséget is okozhat, mely csökkent vizeletmennyiséggel és a vér karbamidnitrogén-, valamint a szérum kreatininszintjének emelkedésével jár.
Nincs specifikus antidotum, a túladagolás szupportív terápiával kezelhető. A kolisztin eliminációs sebességét növelő beavatkozásokat, pl.mannit diuresist, tartós haemodialysist vagy peritonealis dialysist meg lehet próbálni, de ezek hatékonysága nem ismert.
Farmakológiai tulajdonságok - COLISTIMETHATE 1 000
Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antibakteriális szerek, egyéb antibakteriális szerek, polimixinek
ATC kód: J01XB01
Hatásmechanizmus
A kolisztin a polimixin csoportba tartozó ciklikus polipeptid antibakteriális szer. A polimixinek a sejtmembrán károsítása révén hatnak, és a létrejövő fiziológiai hatás letális a baktériumokra. A polimixinek szelektív hatásúak a hidrofób külső membránnal rendelkező aerob Gram‑negatív baktériumokra nézve.
Rezisztencia
A rezisztens baktériumokra jellemző, hogy módosítják a lipopoliszacharidok foszfátcsoportját, etanolaminnal vagy amino-arabinózzal helyettesítve azt. A természetes rezisztenciával rendelkező Gram‑negatív baktériumok, mint a Proteus mirabilis és Burkholderia cepacia esetében a lipid‑foszfátok teljes mértékben etanolaminnal és amino‑arabinózzal vannak helyettesítve.
A kolisztin (E‑polimixin) és a B‑polimixin között keresztrezisztencia várható. Mivel a polimixinek hatásmechanizmusa eltér a többi antibakteriális szerétől, a kolisztinnel és a polimixinnel szembeni rezisztencia a fent leírt mechanizmussal önmagában nem várható, hogy más gyógyszercsoportokra is rezisztenciát eredményez.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
A polimixinek koncentrációfüggő baktericid hatásáról számoltak be érzékeny baktériumok esetében. Az fAUC/MIC arányt tekintik a klinikai hatásossággal összefüggésben lévő tényezőnek.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a kolisztimetát-nátrium vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx.
Érzékenység
Az adott fajra vonatkozó szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzilag és időben változhat, ezért igen fontos a helyi rezisztenciaviszonyok ismerete, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kikérni akkor, ha a rezisztencia helyi előfordulási gyakorisága olyan, hogy a készítmény alkalmazhatósága – legalábbis bizonyos típusú fertőzésekben – megkérdőjelezhető.
| Általában érzékeny fajok |
| Acinetobacter baumanniiHaemophilus influenzaeKlebsiella spp. Pseudomonas aeruginosa |
| Fajok, melyek szerzett rezisztenciája problémát jelenthet |
| Stenotrophomonas maltophiliaAchromobacter xylosoxidans (korábbi nevén Alcaligenes xylosoxidans) |
| Eredendően rezisztens organizmusok |
| Burkholderia cepacia és hasonló fajok Proteus spp. Providencia spp. Serratia spp. |
A kolisztimetát‑nátrium (CMS) és a kolisztin farmakokinetikai tulajdonságairól csak korlátozott információk állnak rendelkezésre. Léteznek arra vonatkozó adatok, hogy a kritikus állapotú betegek farmakokinetikája eltér a kevésbé súlyos betegekétől és az egészséges önkéntesekétől. A következő adatok a CMS-/kolisztin-plazmakoncentrációk meghatározására használt HPLC‑vizsgálatokon alapulnak.
A kolisztimetát‑nátrium-infúzió beadását követően az inaktív prodrug aktív kolisztinné alakul át. Kritikus állapotú betegeknél a kolisztimetát‑nátrium alkalmazását követően a kolisztin plazma-csúcskoncentrációjának legfeljebb 7órás késleltetéssel történő kialakulását mutatták ki.
Eloszlás
Egészséges alanyoknál a kolisztin eloszlási térfogata alacsony, és megközelítően az extracelluláris folyadékkal (az ECF‑fel) egyenlő. Kritikus állapotú betegek esetén az eloszlási térfogat relevánsan megnő. A plazmafehérje‑kötődés mérsékelt, és magasabb koncentrációknál csökken. Az agyhártyagyulladást kivéve a cerebrospinális folyadékba (a CSF-be) való penetráció minimális, viszont agyhártyagyulladás jelenlétében nő.
A klinikailag releváns dózistartományban a CMS és a kolisztin egyaránt lineáris farmakokinetikát mutat.
Elimináció
Becslések szerint egészséges alanyoknál a kolisztimetát‑nátrium körülbelül 30%‑a kolisztinné alakul, a clearance a kreatinin‑clearance‑től függ, és a vesefunkció romlásával nagyobb mennyiségű kolisztimetát‑nátrium alakul át kolisztinné. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (a kreatinin‑clearance <30ml/perc), a konverzió mértéke akár 60‑70% is lehet. A kolisztimetát‑nátrium elsősorban a vese útján eliminálódik a szervezetből glomeruláris filtráció révén. Egészséges alanyoknál a kolisztimetát‑nátrium 60‑70%‑a változatlan formában választódik ki a vizelettel 24óra alatt.
Az aktív kolisztin eliminációját nemjellemezték teljesen. A kolisztin nagymértékű renalis tubuláris reabszorpción esik át, és vagy nemrenalisan ürül, vagy renalis metabolizmuson esik át, potenciális renalis felhalmozódással. A kolisztin-clearance vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökken, amely valószínűleg a kolisztimetát‑nátrium megnövekedett konverziójának tudható be.
A kolisztin felezési ideje a jelentések szerint egészséges alanyoknál körülbelül 3óra, cisztás fibrózisban szenvedőknél körülbelül 4óra volt, körülbelül 3l/óra teljes clearance mellett. Kritikus állapotú betegek esetében a jelentések szerint a felezési idő körülbelül 9-18óra értékre hosszabbodott.
Gyógyszerészeti jellemzők - COLISTIMETHATE 1 000
A kolisztimetát-nátriumot tartalmazó kevert infúziók és injekciók alkalmazása kerülendő.
Bontatlan injekciós üveg:
2év.
Elkészített/hígított oldat:
A kolisztimetát hidrolízise jelentős mértékben megnő, ha a feloldás és hígítás eredményeként kapott oldat koncentrációja a körülbelül 80000NE/ml‑es kritikus micellaképződési koncentráció alatti érték. Az ez alatti koncentrációjú oldatokat azonnal fel kell használni.
Bólus injekcióként történő felhasználáskor az eredeti injekciós üvegben elkészített, ≥80000NE/ml koncentrációjú oldat kémiai és fizikai stabilitása 2°C–8°C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, amikor a felnyitás/feloldás/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Az eredeti injekciós üvegnél nagyobb térfogatra hígított oldatokat és/vagy azokat, amelyek koncentrációja <80000NE/ml, azonnal fel kell használni.
Az intrathecalis és intracerebroventricularis alkalmazásra szánt elkészített oldatot azonnal fel kell használni.
Ez a gyógyszer nemigényel különleges tárolást.
A gyógyszer feloldás/hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
10 ml-es, szürke brómbutil gumidugóval és piros, lepattintható alumínium kupakkal lezárt I. típusú injekciós üveg.
1db injekciós üveg vagy 10db injekciós üveg dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bólus injekcióhoz:
Az injekciós üveg tartalmát legfeljebb 10ml injekcióhoz való vízzel vagy 0,9%‑os nátrium‑klorid-oldattal kell feloldani.
Infúzióhoz:
Az injekciós üveg feloldott tartalma hígítható, rendszerint 50ml 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal.
Intrathecalis és intracerebroventricularis beadási mód alkalmazásakor a beadott térfogat nemhaladhatja meg az 1ml‑t (feloldás utáni koncentráció 125000NE/ml).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Az elkészített oldatnak tisztának és színtelennek vagy halványsárgának kell lennie és nem tartalmazhat látható szilárd részecskéket. A feloldás kevesebb, mint 3 perc alatt befejeződik.
Az oldat kizárólag egyszeri alkalmazásra való, és a fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).