MONTELUKAST TEVA 4 MG GRANULÁTUM
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MONTELUKAST 4 MG
A Montelukast Teva granulátum kiegészítő terápiaként javallt az asztma kezelésében azoknál a 6hónap és 5év közötti betegeknél, akik enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvednek, és akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a „szükség szerint” adagolt rövid hatású béta‑agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját.
A Montelukast Teva granulátum alternatív szerként is alkalmazható az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok helyett azoknál a 2‑5éves betegeknél, akik enyhe perzisztáló asztmában szenvednek, és közeli kórtörténetükben nem szerepel olyan súlyos asztmás roham, amely orális kortikoszteroid-használatot tett szükségessé, valamint azoknál, akikről bebizonyosodott, hogy nem képesek használni az inhalációs kortikoszteroidokat (lásd 4.2pont).
A Montelukast Teva granulátum az asztma megelőzésére is javallt azoknál a 2éves vagy idősebb gyermekeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által kiváltott bronchoconstrictio.
Adagolás
Ez a gyógyszer csak felnőtt felügyelete mellett alkalmazható a gyermekeknél. Az ajánlott adag 6hónap és 5év közötti gyermekkorú betegek részére napi egy tasak 4mg‑os granulátum, amelyet este kell bevenni. Ebben a korcsoportban dózismódosítás nem szükséges. A perzisztáló asztmában szenvedő 6hónap és 2év közötti beteg gyermekekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó hatásossági adatok mennyisége korlátozott. A betegeknél 2‑4hét montelukaszttal folytatott kezelés után értékelni kell a kezelésre adott választ. Terápiás válasz hiánya esetén a kezelést abba kell hagyni. A Montelukast Teva 4mg granulátum alkalmazása 6hónapos kor alatt nem ajánlott.
Általános ajánlások:
A Montelukast Teva granulátum terápiás hatása az asztma-kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Montelukast Teva granulátumot az asztma egyensúlyi állapotában és romlásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni.
Nem szükséges a dózismódosítás veseelégtelenség vagy enyhe, illetve közepes fokú májkárosodás esetén. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos a fiúk és lányok esetében.
A Montelukast Teva granulátum az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok helyettesítő terápiájaként enyhe perzisztáló asztmában:
A montelukaszt nem ajánlott monoterápiaként közepes fokú perzisztáló asztmában. A montelukaszt használata az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok alternatív terápiájaként csak azoknál az enyhe perzisztáló asztmában szenvedő, 2‑5éves gyermekeknél megfontolandó, akiknek közeli kórtörténetében nem szerepel olyan súlyos asztmás roham, amely orális kortikoszteroid-használatot tett szükségessé, valamint azoknál, akikről bebizonyosodott, hogy nem képesek az inhalációs kortikoszteroidok használatára (lásd 4.1pont). Az enyhe perzisztáló asztmát a következők szerint definiálják: az asztma tüneteinek megjelenése hetente több mint egyszer, de napi egynél kevesebbszer, az éjszakai tünetek megjelenése havi kettőnél többször, de heti egynél kevesebbszer, az epizódok között normális tüdőfunkcióval. Ha az ellenőrző vizsgálatig (általában egyhónapon belül) nem áll be az asztma kielégítő egyensúlyi állapota (asztma‑kontroll), az asztma kezelésének lépcsőzetes terápiás módszere alapján meg kell állapítani, hogy szükséges-e kiegészítő vagy eltérő gyulladáscsökkentő terápia. A betegek állapotát az asztma‑kontroll szempontjából rendszeresen ellenőrizni kell.
AMontelukast Tevagranulátumaz asztma megelőzéseként olyan 2‑5éves betegeknél, akiknél a predomináns komponens a fizikai megterhelés által okozott bronchoconstrictio:
A 2‑5éves betegeknél a fizikai megterhelés által okozott bronchoconstrictio a perzisztáló asztma predomináns megjelenési formája lehet, amely inhalációs kortikoszteroid-kezelést igényel. 2‑4hét montelukaszttal történő kezelés után a betegeket ellenőrizni kell. Ha a kezelés nem ér el kielégítő hatást, kiegészítő vagy másfajta terápiára lehet szükség.
AMontelukast Tevagranulátumterápia egyéb asztma‑kezelésekkel összefüggésben:
Az inhalációs kortikoszteroidok mellé kiegészítő kezelésként adott Montelukast Teva granulátum esetén nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani a Montelukast Teva granulátummal (lásd 4.4pont).
Gyermekek
6 hónaposnál fiatalabb gyerekeknek a Montelukast Teva granulátum nem adható. A Montelukast Teva granulátum biztonságosságát és hatásosságát 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazás.
A Montelukast Teva granulátum beadható egyenesen a szájba vagy összekeverve egy kanálnyi hideg vagy szobahőmérsékletű puha étellel (pl. almaszósz, fagylalt, répa és rizs). A tasakot nem szabad kinyitni, amíg nem kerül felhasználásra. A tasak kinyitása után a teljes adag Montelukast Teva granulátumot azonnal (15percen belül) be kell adni. Étellel összekeverve a Montelukast Teva granulátumot tilos későbbi felhasználás céljából tárolni. A Montelukast Teva granulátum nem folyadékban történő feloldásra készült. Mindazonáltal folyadék fogyasztható a gyógyszer bevétele után.
A Montelukast Teva granulátumot étkezéstől függetlenül be lehet venni.
Egyéb rendelkezésre álló hatáserősségek/gyógyszerformák:
15éves vagy annál idősebb fiatalok és felnőttek részére a 10mg‑os filmtabletta áll rendelkezésre.
6‑14éves gyermekkorú betegek részére az 5mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
2‑5éves gyermekek részére alternatív gyógyszerformaként a 4mg‑os rágótabletta is rendelkezésre áll.
Nagyon fiatal betegeknél (6hónap és 2év között) a perzisztáló asztma fennállását gyermekorvosnak vagy pulmonológusnak kell diagnosztizálnia.
A beteget tájékoztatni kell arról, hogy a szájon át szedett montelukasztot sose használja akut asztmás rohamok oldására, és az erre a célra általa használt rohamoldó gyógyszer mindig legyen nála. Akut rohamok esetén rövid hatású inhalációs béta‑agonistát kell alkalmazni. A betegnek mihamarabb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású béta‑agonistára van szüksége.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok dózisa csökkenthető lenne montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Az asztma-ellenes készítményekkel, köztük a montelukaszttal kezelt betegeknél ritka esetekben szisztémás eosinophilia léphet fel, néhány esetben a Churg‑Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel, amit gyakran szisztémás kortikoszteroid‑terápiával kezelnek. Ezek az esetek néha a kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Habár a leukotrién‑receptor antagonistákkal való okozati összefüggés nem bizonyított, az orvosoknak figyelniük kell az eosinophilia, a vasculitises kiütések, a rosszabbodó pulmonális tünetek, a cardialis szövődmények és/vagy neuropathia megjelenésére. A fenti tüneteket mutató betegeket ki kell vizsgálni és kezelésüket újra kell értékelni.
Acetilszalicilsavra érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését.
Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8pont). A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és továbbra is fennállhatnak. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során.
A betegek és/vagy a gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak.
Segédanyag(ok)
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tasakonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt alkalmazható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen használt egyéb készítményekkel együtt. Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinilösztradiol/noretindron35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbe alatti területe (AUC) megközelítőleg 40%‑kal csökkent. Mivel a montelukasztot a CYP3A4, 2C8 és 2C9 metabolizálja, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukaszt CYP3A4, 2C8 és 2C9 induktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) kerül együttadásra.
Az in vitrovizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt erős inhibitora a CYP2C8 enzimnek. Azonban, egy a montelukaszt és a roziglitazon (egy elsődlegesen a CYP2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll‑szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azt bizonyították, hogy a montelukaszt in vivo nem gátolja a CYP2C8‑at. A montelukaszt tehát várhatóan nem változtatja meg jelentős mértékben az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek (pl.paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) metabolizmusát.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim, és kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzim szubsztrátja. Egy montelukaszt és gemfibrozil (CYP2C8 és 2C9 inhibitor) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat alapján a gemfibrozil 4,4-szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására a gemfibrozillal vagy más erős CYP2C8 inhibitorokkal való együttadásakor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma megemelkedhet.
In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás kevésbé erős CYP2C8 inhibitorokkal (pl.trimetoprim). A montelukaszt és az erős CYP3A4 inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését.
Terhesség
Az állatkísérletek a terhesség vagy az embrionális/magzati fejlődés során nem jeleztek káros hatásokat.
A terhes nőkkel montelukaszt alkalmazása mellett végzett publikált prospektív és retrospektív kohorsz vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok nem igazoltak a gyógyszerrel összefüggő kockázatot a jelentős fejlődési rendellenességek tekintetében. A rendelkezésre álló vizsgálatoknak metodológiai korlátai vannak, ide értve a kisszámú mintát, egyes esetekben a retrospektív adatgyűjtést, és az inkonzisztens komparátor csoportok alkalmazását.
A montelukaszt terhességben csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Nem ismeretes, hogy a montelukaszt vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe.
A Montelukast Teva szoptató anyáknak csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
A montelukaszt nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, nagyon ritka esetekben jelentettek álmosságot vagy szédülést.
A montelukasztot a következők szerint értékelték a klinikai vizsgálatokban perzisztáló asztmában szenvedő betegeken:
-
a 10mg‑os filmtablettát kb.4000felnőtt, 15éves, vagy annál idősebb betegen,
-
az 5mg‑os rágótablettát kb.1750, 6‑14év közötti gyermekgyógyászati betegen,
-
a 4mg‑os rágótablettát 851, 2‑5év közötti gyermekgyógyászati betegen, és
-
a 4mg‑os granulátumot 175, 6hónap és 2év közötti gyermekgyógyászati betegen.
A montelukasztot a következők szerint értékelték egy intermittáló asztmában szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatban:
-
4mg‑os granulátumot és rágótablettát 1038, 6hónap és 5év közötti gyermekgyógyászati betegen.
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt betegek körében az alábbi, gyógyszer alkalmazásával összefüggő gyakori mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb (≥1/100,<1/10) arányban:
| Szervrendszer | 15éves vagy annál idősebb fiatalok és felnőttek(két 12hetes vizsgálat, n=795) | 6‑14éves gyermekek(egy 8hetes vizsgálat, n=201);(két 56hetes vizsgálat, n=615) | 2‑5éves gyermekek(egy 12hetes vizsgálat, n=461)(egy 48hetes vizsgálat; n=278) | 6hónap és 2év közötti gyermekek(egy 6hetes vizsgálat, n=175) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás | hyperkinesia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | asztma | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom | hasi fájdalom | hasmenés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | eczemás dermatitis, bőrkiütés | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | szomjúság |
Korlátozott számú betegen végzett (felnőttek esetén maximum 2évvel, 6‑14éves gyermekek esetén maximum 12hónappal) meghosszabbított kezelés során a klinikai vizsgálatokban a biztonságossági profil nem változott.
Összesen 502, 2‑5év közötti beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3hónapig, 338beteget 6hónapig vagy annál tovább és 534beteget 12hónapig vagy annál tovább. A biztonságossági profil ezeknél a betegeknél sem változott a meghosszabbított kezelés során.
A biztonságossági profil a 6hónap és 2év közötti betegeknél sem változott a 3hónapig meghosszabbított kezelés során.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások szervrendszer és specifikus mellékhatások szerinti felsorolása a lenti táblázatban található. A gyakorisági kategóriákat a vonatkozó klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg.
| Szervrendszeri osztályozás | Mellékhatás leírása | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felső légúti fertőzés† | nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | ritka |
| thrombocytopenia | nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát | nem gyakori |
| hepaticus eosinophil‑beszűrődés | nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok (beleértve a rémálmokat), insomnia, somnambulismus, szorongás, nyugtalanság, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort§) | nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | ritka | |
| hallucinációk, zavartság, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes, dysphemia | nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypaesthesia, görcsroham | nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | nem gyakori |
| Churg‑Strauss‑szindróma (CSS) (lásd 4.4pont), pulmonalis eosinophilia | nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés‡, hányinger‡, hányás‡ | gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | nem gyakori | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) | gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májlaesiót) | nagyon ritka | |
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés‡ | gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | nem gyakori | |
| angiooedema | ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | nagyon ritka | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia, beleértve az izomgörcsöket | nem gyakori |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekeknél enuresis | nem gyakori |
| Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia‡ | gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, ödéma | nem gyakori |
*Gyakorisági kategória: a klinikai vizsgálati adatbázisban jelentett előfordulási gyakoriság szerint került meghatározásra minden egyes mellékhatásnál, a következők szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000).
† Ez a mellékhatás, mely a montelukasztot kapó betegek körében a „nagyon gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „nagyon gyakori” jelentett kategóriába tartozott.
‡Ez a mellékhatás, mely a montelukasztot kapó betegek körében a „gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „gyakori” jelentett kategóriába tartozott.
§ Gyakorisági kategória: ritka.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül
Perzisztáló asztma vizsgálatokban felnőtteknek 22héten át adott napi maximum 200mg montelukaszt, valamint rövid távú vizsgálatokban kb.1héten át adott, napi maximum 900mg nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket.
A forgalomba hozatalt követően, valamint klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról. Ezek között voltak olyan jelentések, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg‑os adagokról számoltak be (egy 42hónapos gyermek esetében ez hozzávetőleg 61mg/kg-os dózis). A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem lépett fel mellékhatás.
A túladagolás tünetei
A leggyakrabban előforduló mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának, és a következőket foglalták magukba: hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és pszichomotoros hiperaktivitás.
A túladagolás kezelése
A montelukaszt‑túladagolás kezelésére vonatkozóan nincs specifikus információ. Nem ismeretes, hogy a montelukaszt peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel eltávolítható‑e.
Farmakológiai tulajdonságok - MONTELUKAST 4 MG
Farmakoterápiás csoport: Leukotrién‑receptor-antagonista
ATC kód: R03DC03
Hatásmechanizmus
A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, amelyek különféle sejtekből, pl. mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Az asztma ezen fontos mediátorai a légutakban található ciszteinil-leukotrién-receptorokhoz (CysLT) kötődnek és légúti történéseket okoznak, beleértve a bronchoconstrictiót, nyákelválasztást, érpermeabilitás-növekedést és az eosinophil sejtek felszaporodását.
Farmakodinámiás tulajdonságok
A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, amely erős affinitással és magas szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt mindössze 5mg‑os adagban is már blokkolta a belélegzett LTD4 által indukált bronchoconstrictiót. Szájon át történő alkalmazását követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A béta‑agonisták által kifejtett bronchodilatatiós hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatatio összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigén hatására fellépő korai és késői fázisú bronchoconstrictiót. A montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát a felnőtt és a gyermekkorú betegeknél. Egy másik vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés a placebóhoz képest szignifikánsan csökkentette (a köpetben mért) légúti eosinophilek számát is. A felnőtt és a 2‑14év közötti betegeknél a montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma‑kontrollt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Felnőtteken végzett vizsgálatok során, a napi egyszeri 10mg‑os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli FEV1-értékekben (10,4% javulás a 2,7%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5l/perc javulás a 3,3l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest) és jelentős csökkenést eredményezett a teljes béta‑agonista-használatban (-26,1% a -4,6%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek pontértékei szignifikánsan javultak.
Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (a FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt kezelés esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200μg) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti hatást mutatott, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon nagyobb átlagos terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, beklometazon esetén 13,3%; béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén -28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy része az inhalációs beklometazonhoz hasonló klinikai hatást tapasztalt (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%‑ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%‑os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%‑a tapasztalta).
Gyermekek
Egy 8hétig tartó, 6‑14éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5mg‑os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%‑kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” béta‑agonista-használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%‑kal szemben).
Egy 12hónapig tartó vizsgálatban, amely a montelukaszt és az inhalációs flutikazon asztma‑kontrollra gyakorolt hatásosságát hasonlította össze enyhe perzisztáló asztmában szenvedő 6‑14éves betegeknél, a montelukaszt nem volt klinikailag kevésbé hatékony a flutikazonnál az asztma kisegítő asztmakezelés nélküli napok (rescue‑free days, RFD) százalékos növelésében, ami a vizsgálat primer végpontja volt. A kezelés 12hónapjának átlaga alapján az RFD‑k százalékos aránya 61,6‑ről 84,0‑ra növekedett a montelukaszt‑csoportban és 60,9‑ről 86,7‑re a flutikazon‑csoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége az RFD‑k százalékos növekedésében statisztikailag szignifikáns volt (-2,8, 95% KI: -4,7, -0,9), de az előre meghatározott klinikai noninferioritási küszöbértéken belül maradt. Mind a montelukaszt, mind a flutikazon javulást eredményezett az asztma‑kontroll azon másodlagos paramétereiben, amelyek értékelésre kerültek a kezelés 12hónapja alatt:
-
A FEV1 1,83literről 2,09literre növekedett a montelukaszt-csoportban és 1,85literről 2,14literre a flutikazon‑csoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége a FEV1növekedésében -0,02liter volt, 95% KI:-0,06, 0,02. Az elvárt érték százalékában kifejezett FEV1 növekedésének átlaga a kezdeti értékekhez képest 0,6% volt a montelukaszt‑csoportban és 2,7% volt a flutikazon-csoportban. A két eredmény legkisebb négyzetes átlag különbsége szignifikáns volt: -2,2%, 95%KI: -3,6%, -0,7%.
-
Azon napok száma, amelyeken béta‑agonista-használatra volt szükség, lecsökkent 38,0‑ról 15,4‑re a montelukaszt-csoportban és 38,5‑ről 12,8‑ra a flutikazon-csoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége a béta‑agonista használatát igénylő napok százalékos arányában szignifikáns volt: 2,7, 95% KI: 0,9, 4,5.
-
Azon betegek százalékos aránya, akiknél asztmás roham lépett fel (asztmás rohamnak az asztmás állapot romlásának olyan időszakát tekintették, ami orális szteroid‑kezelést, nem tervezett orvosi ellátást, sürgősségi ellátást vagy hospitalizációt igényelt) 32,2% volt a montelukaszt‑csoportban és 25,6% volt a flutikazon‑csoportban, az esélyarány (95% KI) szignifikáns volt: 1,38 (1,04, 1,84).
-
A szisztémás (főleg orális) kortikoszteroid‑használat a vizsgálati időszakban 17,8% volt a montelukaszt‑csoportban és 10,5% a flutikazon‑csoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége szignifikáns volt: 7,3%, 95% KI: 2,9%, 11,7%.
Egy 12hétig tartó, 2‑5éves gyermekek bevonásával végzett placebo-kontrollos vizsgálat során a napi egyszeri 4mg montelukaszt az egyidejű egyéb kezeléstől (inhalációs/porlasztott kortikoszteroidok vagy inhalációs/porlasztott nátrium-kromoglikát) függetlenül javította az asztma‑kontroll paramétereit a placebóhoz képest. A betegek 60%‑a nem kapott egyéb asztma‑kezelést. A montelukaszt szignifikánsan javította mind a nappali tüneteket (így a köhögést, a zihálást, a nehezített légzést, valamint a korlátozott aktivitást), mind az éjszakai tüneteket a placebóhoz viszonyítva. A montelukaszt ezen felül a placebónál szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a béta‑agonisták „szükség esetén” való használatát, illetve a kortikoszteroidok az asztma romlása miatt szükséges sürgősségi használatát. A montelukasztot kapó betegeknek több asztma-mentes napja volt, mint a placebót kapóknak. A kezelés hatása már az első adag után jelentkezett.
Egy 12hónapig tartó, placebo‑kontrollos vizsgálat során, melyet 2‑5éves, exacerbációs epizódokkal járó enyhe asztmában szenvedő gyermekek bevonásával végeztek, a napi egyszer 4mg dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan (p≤0,001) csökkentette az asztmás exacerbációs epizódok (EE) éves arányát (1,60EE vs. 2,34EE, ahol az EE meghatározása:≥3egymást követő nap, amikor a nappali tünetek enyhítésére béta‑agonista vagy orális/inhalációs kortikoszteroid használatára vagy asztma miatti hospitalizációra volt szükség). Az EE éves gyakorisága 31,9%-kal csökkent (95%KI: 16,9, 44,1.)
Egy placebo‑kontrollos vizsgálatban, amelyet olyan 6hónapos és 5éves kor közötti, intermittáló asztmában szenvedő gyermekbetegeken végeztek, akik nem szenvedtek perzisztens asztmában, a montelukaszt‑kezelést 12hónapig adták, vagy naponta egyszer 4mg-os adagolási rend, vagy 12napos kezelési sorozatok formájában, amelyek mindegyikét az intermittáló tünetek felléptekor kezdték meg. A 4mg montelukaszttal vagy placebóval kezelt betegek között nem figyeltek meg jelentős különbséget az olyan asztmarohammal végződő asztma-epizódok számát illetően, amelyek egészségügyi beavatkozást, pl.:nem tervezett orvosi ellátást, sürgősségi ellátást vagy hospitalizációt, illetve orális, intravénás vagy intramuszkuláris kortikoszteroid‑kezelést igényeltek.
A montelukaszt hatásosságát 6hónap és 2év közötti betegeknél a 2éves és annál idősebb asztmás betegeknél mutatott hatásosság extrapolációja támasztja alá, és a hasonló farmakokinetikai adatokon, valamint azon a feltevésen alapul, hogy a betegség lefolyása, patofiziológiája és a gyógyszer hatása alapvetően hasonló ezeknél a betegcsoportoknál.
Egy felnőtteken végzett, 12hetes vizsgálat során a montelukaszt szignifikánsan gátolta a fizikai megterhelés által kiváltott bronchoconstrictiót (excercise-induced bronchoconstriction, EIB) (a FEV1 maximális esése a montelukaszt‑kezelésnél 22,33%, míg placebo esetén 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%‑kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22perc, a placebo esetén 60,64perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12hete alatt.
Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális esése 18,27%, míg placebo esetén 26,11% volt; a kezdeti értékeket 5%‑on belül megközelítő javuláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén 27,98perc volt). A hatás a napi egyszeri adagolási intervallum végén is kimutatható volt.
Aszpirin-érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy per os kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte, (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a ‑1,74%‑kal szemben, és a teljes béta‑agonista-használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest ‑27,78% volt a 2,09%‑kal szemben).
Felszívódás
Szájon át történő alkalmazást követően a montelukaszt gyorsan felszívódik. A 10mg‑os filmtabletta plazma csúcskoncentrációja (Cmax) éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követően 3óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosulás 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosulást és a cmax értékét. A biztonságosságot és hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokban mutatták ki, ahol a 10mg‑os filmtablettát az étel elfogyasztásának időpontjától függetlenül alkalmazták.
Az 5mg‑os rágótabletta cmax értéke éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosulás 73%, amely 63%‑ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
A 4mg-os rágótabletta cmax értéke éhgyomorra beadva 2‑5éves gyermekeknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos Cmax 66%-kal magasabb, míg a Cmin alacsonyabb, mint azoknál a felnőtteknél, akik 10mg‑os tablettát kaptak.
Felnőttek esetében az éhgyomorra alkalmazott 4mg‑os granulátum bioekvivalens a 4mg‑os rágótablettával. A 4mg‑os granulátum Cmax értéke 6hónap és 2év közötti gyermekeknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. A Cmax közel kétszerese a 10mg‑os tablettát kapó felnőtteknél mért értéknek. Almaszósz vagy magas zsírtartalmú standard étkezés együttadása a granulátummal nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a montelukaszt AUC-val meghatározott farmakokinetikáját (1225,7ngóra/ml almaszósszal és 1223,1ngóra/ml anélkül, valamint 1191,8ngóra/ml magas zsírtartalmú standard étkezéssel és 1148,5ngóra/ml anélkül).
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A montelukaszt átlagos megoszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 8‑11liter. Patkányokon radioaktív jelzett montelukaszttal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a szer csak minimális mértékben jut át a vér‑agy‑gáton. Ezen felül az adagolást követő 24órával a radioaktív jelzett anyag koncentrációja az egyéb szövetekben minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során felnőttekben és gyermekekben dinamikus egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P4502C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP3A4 és 2C9 is, habár a CYP3A4‑inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit napi 10mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómákkal végzett invitrovizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
Egészséges felnőttekben a montelukaszt átlagos plazmaclearance‑e 45ml/perc. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adását követően a radioaktivitás 86%‑a az 5napig gyűjtött székletben, és kevesebb mint 0,2%‑ban a vizeletben volt megtalálható. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Különleges betegcsoportok
Idős, illetve enyhe vagy közepes májelégtelenségben szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, nem várható, hogy dózismódosítás lenne szükséges a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos májelégtelenségben (Child‑Pughpontszám>9) szenvedőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
A montelukaszt nagy dózisban (az előírt felnőtt dózis 20‑60‑szorosa) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ez a hatás az ajánlott napi 10mg‑os adag alkalmazása esetén nem volt megfigyelhető.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
