Tuberculosis: Friss, előrehaladott és krónikus pulmonális és extrapulmonális tuberculosis minden formája, más antituberkulotikumokkal kombinálva, beleértve a gyógyszer-rezisztens eseteket is. A rifampicin hatékony a Mycobacteriumok atípusos törzseivel szemben is.

Lepra: Legalább egy másik lepraellenes szerrel kombinálva multibacilláris és paucibacilláris lepra kezelésére, a fertőző állapot nem-fertőzővé való alakítására.

Egyéb infekciók: Nem mycobacterialis fertőzések (pl. brucellosis, Legionella fertőzés, súlyos Staphylococcus fertőzés) kezelése, amennyiben

• az alkalmazott antibiotikumra a kórokozó-rezisztens,

• a kórokozó érzékenysége a rifampicinre megállapított,

• kombinálva más antibiotikumokkal/kemoterapeutikumokkal, melyekre a kórokozó érzékeny.

Meningococcus-meningitis profilaxisa: AN. meningitidistünetmentes hordozóinak kezelésére, a Meningococcusok eliminálására a nasopharynxból.

Haemophilus influenzae: AH. influenzaetünetmentes hordozóinak kezelésére és a fertőzésnek kitett 4éves vagy ennél fiatalabb gyermekek kemoprofilaxisára.

Adagolás

A Rifamed napi adagjának megállapításakor figyelembe kell venni a beteg testtömegét.

Tuberculosis:

Felnőttek:

Az ajánlott napi adag 8-12 mg/ttkg naponta egyszer.

Szokásos napi adag: 50 kg vagy annál kisebb testtömegű betegeknek 450 mg, 50 kg-nál nagyobb testtömegű betegeknek 600 mg naponta egy adagban más antituberkulotikumokkal kombinálva.

Gyermekek:

Az ajánlott adag 10-20 mg/ttkg naponta, de a teljes napi adag nem haladhatja meg a 600 mg-ot.

Lepra kezelése:

Havonta egyszer 600 mg rifampicin.

Alternatív kezelésként alkalmazható napi adagokban is. Az ajánlott napi adag 10 mg/ttkg.

Szokásos napi adag: 50 kg vagy annál kisebb testtömegű betegnek 450 mg, 50 kg-nál nagyobb testtömegű betegeknek 600 mg naponta egy adagban. Lepra kezelésére a rifampicint legalább egy másik lepraellenes szerrel (pl. dapszon, klofazimin) kombinálva kell alkalmazni.

Egyéb, nem mycobacterialis fertőzésben, pl. brucellosisban:

Felnőttek:

Az ajánlott napi adag felnőtteknek napi 600-1200 mg, 2-4 részre elosztva, más antibiotikumokkal kombinációban, a bakteriális rezisztencia kialakulásának megelőzése céljából.

Gyermekek:

3-4 éves kortól 10-20 mg/ttkg.

Meningococcus-meningitis megelőzése:

Felnőttek: 600 mg naponta kétszer 2 napon át.

Gyermekek (1-12 év között): 10 mg/ttkg naponta kétszer 2 napon át.

Gyermekek (3 hónaptól-1 éves korig): 5 mg/ttkg naponta kétszer 2 napon át.

Haemophilus influenzae profilaxisa:

Felnőttek és gyermekek:

Ha egy háztartás tagjai H. influenzae B fertőzésnek vannak kitéve, és a háztartásban 4 éves vagy ennél fiatalabb gyermek van, javasolt valamennyi családtagot (a gyermeket is beleértve) 4 napon át napi egyszeri 20 mg/ttkg rifampicin-kezelésben részesíteni. A maximális napi adag 600 mg rifampicin. Az index eseteket a kórházból való elbocsátás előtt kell kezelni.

Újszülöttek(1 hónapos):

10 mg/ttkg naponta 4 napon át.

Károsodott májműködésű betegek

A napi 8 mg/ttkg adagot nem szabad túllépni károsodott májműködésű betegek esetében.

Idősek

Idősebb betegeknél a rifampicin renális kiválasztódása a veseműködés fiziológiás csökkenésének arányában csökken; a hepatikus kiválasztódás kompenzatorikus emelkedése következtében a terminális szérum felezési idő hasonlóan alakul, mint fiatalabb betegek esetén. Azonban mivel egy idősebb betegeken végzett klinikai vizsgálatban magasabb szérumkoncentrációkat mértek, fokozott óvatossággal kell eljárni, ha a rifampicint ilyen betegek esetében alkalmazzák, különösen, ha májműködésük bizonyítottan károsodott.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A teljes felszívódás biztosítására a filmtablettát étkezés előtt legalább fél órával vagy étkezés után két órával kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Sárgaság.

• Egyidejű szakvinavir/ritonavir-kezelés (lásd 4.5 pont).

• A rifampicin tüdőgyógyász vagy más megfelelő szakorvos felügyelete mellett alkalmazható.

• Fokozott óvatossággal adható vesekárosodás esetén, ha a napi dózis meghaladja a 600 mg-ot.

• Károsodott májműködésű betegeknek a rifampicin csak indokolt esetben, fokozott óvatossággal és gondos orvosi ellenőrzés mellett adható. Ezeknek a betegeknek alacsonyabb rifampicin dózis javasolt, a májfunkció (különösen AST/SGPT és ALT/SGOT) kezelés előtti, majd kéthetenkénti monitorozása mellett legalább 6héten át.

• Hepatocelluláris károsodás jelei esetén az adagolást meg kell szakítani. A rifampicin-kezelést félbe kell hagyni akkor is, ha májfunkció klinikailag jelentős változásokat mutat. Más antituberkulotikus terápiáról vagy más adagolási rendről gondoskodni kell. Ha a rifampicint a májfunkciós értékek normalizálódása után újra adjuk, a májfunkciós értékeket naponta kell ellenőrizni.

• Csökkent májműködésű, idős vagy alultáplált betegek, és 2 éven aluli gyermekek esetén fokozott óvatossággal kell megállapítani a dózist, különösen izoniaziddal kombinációban adva. Ha a beteg anamnézisében nem szerepelt csökkent májműködés, a májfunkció mérést csak láz, hányás, sárgaság vagy egyéb állapotromlás esetén kell elvégezni.

• A betegnek a kezelés alatt legalább havonta egyszer meg kell jelennie ellenőrzésen, és a beteget különös gonddal ki kell kérdezni a mellékhatásokkal kapcsolatos tünetek jelentkezéséről. Néhány betegnél a kezelés első napjaiban hyperbilirubinaemia előfordulhat, ami a hepatikus kiválasztás során a bilirubin és rifampicin közötti kompetíció eredménye.

• A mérsékelt bilirubinszint- vagy transzaminázszint-emelkedés önmagában még nem indokolja a kezelés megszakítását. Ilyenkor többszöri mérés szükséges, és emelkedő értékek esetén a beteg klinikai állapotának figyelembevételével kell dönteni a kezelés megszakításáról.

• Minden tuberculosisos betegnél el kell végezni a kezelés megkezdése előtt a májfunkciós értékek mérését.

• Intermittáló terápia (kevesebb mint heti 2-3 alkalom) esetén az immunológiai reakciók, beleértve az anaphylaxiát is (lásd 4.8 pont) kialakulásának lehetséges veszélye miatt a betegeket szigorúan monitorozni kell. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az ezekre utaló tüneteket észlelik, a kezelést azonnal hagyják abba.

• A rifampicin enzimindukáló tulajdonságú, ez érinti bizonyos endogén szubsztrátok metabolizmusát, így pl. a mellékvese hormonokét, a thyroid hormonokét és D-vitaminét is. Elvétve beszámoltak porphyria rosszabbodásról rifampicin adását követően.

• A rifampicin a vizelet, a verejték, a köpet és a könnyek vöröses elszíneződését okozhatja, amire a beteget előre figyelmeztetni kell.

• A lágy kontaktlencsék tartósan elszíneződhetnek (lásd 4.8 pont).

• Minden betegnek, akinél rendellenességet észleltek, utómegfigyelésben kell részesülnie, beleértve a laboratóriumi vizsgálatokat is.

• A készítmény 16 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

5. Gyógyszer kölcsönhatások és egyéb interakciók

Citokróm P-450 enzim-interakciók

A rifampicin hatékony induktora bizonyos citokróm P-450 enzimeknek. A rifampicin együttadása más gyógyszerekkel, amelyek szintén ezen citokróm P-450 enzimek útján metabolizálódnak, meggyorsíthatja ezeknek a gyógyszereknek a metabolizmusát, és csökkentheti aktivitásukat. Ezért óvatosan kell eljárni rifampicin és olyan gyógyszerek egyidejű rendelésekor, amelyek a citokrómP‑450 enzimek révén metabolizálódnak. Az optimális terápiás vérszint fenntartása céljából a citokróm P-450 enzimek útján metabolizálódó gyógyszerek adagolásának változtatására lehet szükség, amikor egyidejűleg rifampicin-kezelést kezdenek, vagy leállítják azt.

Példák a citokróm P-450 enzimek útján metabolizálódó gyógyszerekre:

• antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, mexiletin, kinidin, propafenon, tokainid);

• antiepileptikumok (pl. fenitoin);

• hormon antagonisták (antiösztrogének pl. tamoxifén, toremifén, gesztinon);

• antipszichotikumok (pl. haloperidol, aripiprazol);

• antikoagulánsok (pl. kumarinok);

• antifungális szerek (pl. flukonazol, itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol);

• antivirális szerek (pl. szakvinavir, indinavir, efavirenz, amprenavir, nelfinavir, atazanavir, lopinavir, nevirapin);

• barbiturátok;

• béta-blokkolók (pl. bizoprolol, propanolol);

• anxiolitikumok és hipnotikumok (pl. diazepám, benzodiazepinek, zopiklon, zolpidem);

• kalciumcsatorna-blokkolók (pl. diltiazem, nifedipin, verapamil, nimodipin, izradipin, nikardipin, nizoldipin);

• antibakteriális szerek (pl. klóramfenikol, klaritromicin, dapszon, doxiciklin, fluorokinolonok, telitromicin);

• kortikoszteroidok;

• szívglikozidok (digitoxin, digoxin);

• klofibrát;

• szisztémás hormonális fogamzásgátlók;

• ösztrogének;

• antidiabetikumok (pl. klórpropamid, tolbutamid, szulfonilureák, roziglitazon);

• immunszuppresszív szerek (pl. ciklosporin, szirolimusz, takrolimusz);

• irinotekán;

• thyroid hormonok (pl. levotiroxin);

• lozartán;

• analgetikumok (pl. metadon, kábító fájdalomcsillapítók);

• prazikvantel;

• progesztogének;

• kinin;

• riluzol;

• szelektív 5-HT3-receptor antagonisták (pl. ondanszetron);

• CYP 3A4 által metabolizálódó sztatinok (pl. szimvasztatin);

• teofillin;

• triciklusos antidepresszánsok (pl. amitriptilin, nortriptilin);

• citotoxikus szerek (pl. imatinib);

• diuretikumok (pl. eplerenon).

Orális fogamzásgátló szert használó betegeknek más, nem hormonális védekezést kell javasolni a Rifamed-terápia idejére. A diabetes mellitus szintén nehezebben kontrollálhatóvá válhat.

Ha a rifampicint egyidejűleg szakvinavirrel vagy ritonavirrel együtt adják, megnövekedik a hepatotoxicitás kockázata. Ezért a Rifamed egyidejű alkalmazása szakvinavirrel vagy ritonavirrel ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Egyéb interakciók

Az atovakon-koncentráció csökkenése, míg a rifampicin-koncentráció emelkedése volt megfigyelhető, ha a két gyógyszert együtt adták.

A ketokonazol és a rifampicin egyidejű adása mindkét gyógyszer koncentrációjának csökkenését eredményezte.

Az enalapril és a rifampicin egyidejű adása az enalaprilát, az enalapril aktív metabolitjának koncentráció csökkenését eredményezte. Az adagolás módosítása szükséges, ha a beteg klinikai állapota ezt szükségessé teszi.

Egyidejű antacidum-adagolás csökkentheti a rifampicin felszívódását. A rifampicin napi adagját legalább 1 órával az antacidum bevétele előtt kell alkalmazni.

Ha a rifampicint halotánnal vagy izoniaziddal egyidejűleg adják, megnövekedik a hepatotoxicitás kockázata. Kerülni kell rifampicin és halotánok együttadását. Azokat a betegeket, akik mind rifampicin-, mind izoniazid-kezelésben részesülnek, fokozottan kell monitorozni hepatotoxicitás szempontjából.

Ha a kezelés para-aminoszalicilsavat (PAS) és rifampicint egyaránt tartalmaz, a két gyógyszer bevétele között legalább 8 órának kell eltelnie a megfelelő szérumszintek biztosítása céljából.

Laboratóriumi és diagnosztikai tesztekkel való kölcsönhatás

A rifampicin terápiás szérumszintje gátolja a szérum folát és a B12-vitamin standard mikrobiológiai mérését, ezért más módszert kell választani.

Átmeneti BSP és szérum bilirubinszint-emelkedés előfordulhat. A rifampicin kompetíció révén gátolhatja a kontrasztanyag kiválasztását az epehólyag képalkotó diagnosztikai eljárása esetén. Ezért ezeket a vizsgálatokat a rifampicin reggeli adagjának bevétele előtt kell végezni.

Terhesség

A rifampicin nagyon nagy dózisokban állatokon teratogén hatást mutatott.

Kontrollált vizsgálatok terhes nőkön nem történtek. Bár a rifampicin átjut a placentán, és megjelenik a köldökzsinór vérében, az önmagában vagy kombinációban adott rifampicin hatása az emberi magzatra nem ismert. Ezért terhes vagy fogamzóképes nőknek csak akkor adható, ha a várható terápiás haszon meghaladja a magzatot fenyegető potenciális kockázatot.

A rifampicint a terhesség utolsó néhány hetében adva mind az anyánál, mind a csecsemőnél posztnatális haemorrhagiát okozhat, ami K1-vitaminnal kezelhető.

Szoptatás

A rifampicin kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptató anyáknál alkalmazása kerülendő. Ha a gyógyszer adása elengedhetetlenül szükséges, a szoptatást abba kell hagyni.

Nem végeztek vizsgálatok arra nézve, hogy a rifampicin befolyásolja-e a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások mind a napi, mind az intermittáló adagoláskor kialakulhatnak:

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Thrombocytopenia fordulhat elő, purpurával vagy anélkül, általában az intermittáló kezeléssel kapcsolatban, amely reverzibilis, ha a purpura megjelenése után megvonják a kezelést. Purpura kialakulása ellenére folytatott rifampicin-terápia vagy a purpura megjelenését követően újraadott rifampicin cerebralis haemorrhagiához vagy halálhoz vezethet.

Ritkán disszeminált intravasculáris coagulatio megjelenését jelentették.

A betegek kis %-ánál lépett fel eosinophilia, leukopenia.

Agranulocytosist nagyon ritkán jelentettek.

Endokrin betegségek és tünetek

Ritkán mellékvesekéreg-elégtelenség előfordulását figyelték meg beszűkült mellékvese működésű betegeknél.

Pszichiátriai kórképek

Ritkán pszichózisról számoltak be.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gastrointestinalis reakciók, mint étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi diszkomfort, hasmenés. Pseudomembranosus colitisről is beszámoltak rifampicin-kezelés kapcsán.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Hepatitis kialakulhat, a májfunkciós teszteket ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

A bőrreakciók enyhék, önkorlátozó folyamatok, olyan mértékben, hogy nem is tűnnek a túlérzékenység jeleinek. Tipikusan megjelenő tünetek a kivörösödés, viszketés, kiütéssel vagy anélkül. Urticaria és súlyosabb túlérzékenységi bőrreakciók nem gyakran előfordulhatnak. Ritkán exfoliatív dermatitis, pemphigoid reakciók, erythema multiforme (beleértve a Stevens-Johnson szindrómát is), Lyell szindróma és vasculitis előfordulását jelentették.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Izomgyengeség és myopathia előfordul.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Alkalmanként a menstruációs ciklus zavarairól is beszámoltak hosszú időn át rifampicint tartalmazó kombinációval kezelt nőknél.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritkán ödéma alakulhat ki.

A rifampicin narancsvörösen elszínezheti a vizeletet, a verejtéket, a köpetet és a könnyet. Erre a beteget előre figyelmeztetni kell. A lágy kontaktlencse tartósan elszíneződhet.

Előfordulnak még, főleg intermittáló kezelésnél az alábbi, valószínűleg immunológiai eredetű reakciók:

• infuenzaszerű tünetegyüttes: láz, hidegrázás, fejfájás, szédülés, csontfájdalom, leggyakrabban a terápia 3-6. hónapja között. Ennek a szindrómának a gyakorisága változó, de a hetenként egyszeri adagolásban részesülő betegek 50 %-ánál is előfordulhat, ha a rifampicin dózisa eléri, vagy meghaladja a 25 mg/ttkg-ot.

• nehézlégzés, zihálás.

• vérnyomás-csökkenés, sokk.

• anaphylaxia.

• akut haemolyticus anaemia, thrombocytopenia.

• akut veseelégtelenség, általában akut tubuláris nekrózis vagy akut interstitialis nephritis következtében.

A súlyos mellékhatások jelentkezésekor a rifampicin adását azonnal abba kell hagyni, és többet nem szabad alkalmazni.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.

Tünetek

Hányinger, hányás, hasi fájdalom, pruritus, fejfájás és fokozódó letargia jelentkezik röviddel a túladagolás után; súlyos májkárosodás esetén eszméletvesztés. A májenzimek és/vagy a bilirubinszint átmeneti emelkedése fordulhat elő. A bőr, a vizelet, a verejték, a nyál, a könny és a széklet vörösesbarnára vagy narancssárgára színeződik, a bevett mennyiség függvényében. Pediátriai betegeken faciális vagy periorbitális ödémáról is beszámoltak. Hypotensio, sinus tachycardia, ventricularis arrhythmiák, görcsrohamok és szívmegállás fellépéséről számoltak be fatális kimenetelű esetekben.

A minimális akut letális vagy toxikus dózist nem sikerült megállapítani. Azonban nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be felnőttek esetében 9-12 g adag rifampicin bevitelét követően. Fatális kimenetelű túladagolást jelentettek felnőttek esetében 14-60 g adag rifampicin bevitelét követően. Alkoholfogyasztás vagy korábbi alkohol-abúzus is szerepet játszott néhány fatális és nem fatális eset során.

Nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be 1-4 éves gyermekeknél egyszeri vagy kétszeri 100mg/ttkg bevitelét követően.

Kezelés

Intenzív szupportív terápia és az egyedileg fellépő tünetek kezelése javasolt. Mivel hányinger és hányás valószínűleg jelentkezik, mielőbbi gyomormosást kell végezni hánytatás céljából. A gyomortartalom kiürítése után carbo activatus-tartalmú szuszpenziót kell instillálni gyomorszondán át, ami segíthet a gyomor-bélrendszerben maradt gyógyszer abszorbeálásában. Súlyos hányinger és hányás esetén antiemetikus kezelés válhat szükségessé. Aktív diurézis (kontrollált folyadékbevitel és kiválasztás mellett) segítheti a gyógyszer kiválasztódását. Néhány betegnél a hemodialízis hasznos lehet.