Az Rh(D)-vel szembeni immunizálódás megelőzése Rh(D)-negatív vércsoportú, fogamzóképes korú nőknél

• Szülést megelőző profilaxis

• Tervezett szülést megelőző profilaxis.

• Szülést megelőző profilaxis a terhesség során fellépő alábbi szövődmények esetén: Vetélés/vetélés veszélye, ektópiás terhesség vagy mola hydatidosa esetén, méhen belüli magzatelhalás antepartum vérzés okozta transzplacentális vérzés, amniocentézis, chorion biopszia, kézzel végzett szülészeti eljárások, pl.: külső fordítás, invazív beavatkozások, cordocentesis, tompa hasi trauma vagy magzati terápiás beavatkozás.

• Szülést követő profilaxis

• Rh(D)-pozitív (D, D^gyenge, D^részleges) újszülött szülése ilyen magzattal.

Rh(D)-negatív fogamzóképes korú nők kezelése Rh(D)-pozitív vér- vagy egyéb vörösvértest-készítménypl. thrombocyta koncentrátuminkompatibilis transzfúzióját követően.

Adagolás

Az anti-D immunglobulin adagját az Rh(D)-pozitív vörösvértest expozíció mértéke alapján kell meghatározni, valamint annak ismerete alapján, hogy 0,5 ml csomagolt Rh(D)-pozitív vörösvértest vagy 1ml Rh(D)-pozitív vér körülbelül 10mikrogramm (50 NE) anti-D immunglobulinnal semlegesíthető.

A Rhesonativ-val végzett klinikai vizsgálatok alapján az alábbi adagok alkalmazása javasolt.

Rh(D) immunizálódás megelőzése Rh(D)-negatív nőknél

• Szülést megelőző profilaxis. Az általános javaslatok alapján a jelenleg alkalmazott adag 50‑330mikrogramm, azaz 250‑1650NE.

• Tervezett szülést megelőző profilaxis:

Egy adag (pl. 250mikrogramm vagy 1250NE) a terhesség 28-30 hetében vagy két adag a 28. és a 34. héten.

• Szülést megelőző profilaxis a terhesség során fellépő komplikációk után:

Egy adagot (pl. 125mikrogrammot vagy 625NE-t a terhesség 12. hete előtt, illetve 250mikrogrammot vagy 1250NE-t a terhesség 12. hete után) a lehető leghamarabb, de legkésőbb 72 órán belül be kell adni, majd szükség esetén 6-12 hetente ismételni kell a terhesség alatt.

Amniocentézist és chorion-biopsziát követően egy adagot (pl. 250mikrogrammot vagy 1250NE-t) kell adni.

• Szülést követő profilaxis. Az általános javaslatok alapján a jelenleg alkalmazott adag 100‑300mikrogramm, azaz 500‑1500NE. A vizsgálatokat lásd az 5.1 pontban. Az alacsonyabb adag (100mikrogramm vagy 500 NE) alkalmazása esetén vizsgálni kell a magzati-anyai vérzés mennyiségét.

Szokásos adagja: 1250 NE (250 mikrogramm).

Szülést követő alkalmazás esetén a készítményt az Rh-pozitív (D, D^gyenge, D^részleges) csecsemő megszülését követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb 72 órán belül be kell adni az anyának. Ha több mint 72 óra telik el, a készítményt nem szabad visszatartani, hanem a lehető leghamarabb be kell adni.

A szülést követő adagot akkor is be kell adni, ha a szülést megelőző profilaxist is alkalmazták, illetve akkor is, ha a szülést megelőző profilaxis hatása még kimutatható az anyai szérumból.

Ha erős magzati-anyai vérzés (> 4ml [a nők 0,7%–0,8%-a]) gyanúja áll fenn, pl. magzati/újszülött anaemia vagy méhen belüli magzatelhalás esetén, annak mértékét erre alkalmas módszerrel meg kell határozni. Ilyen módszer pl. a Kleihauer-Betke savhígításos teszt, amely a magzati HbF kimutatására alkalmas, vagy a flow cytometria, amely az RhD-pozitív sejtek specifikus kimutatására szolgál. A továbbiakban az anti-D immunglobulint az eredményeknek megfelelően kell beadni (0,5 ml magzati vörösvértestenként 10 mikrogramm vagy 50 NE).

Vörösvértestek inkompatibilis transzfúziója

A javasolt adag 20 mikrogramm (100 NE) anti-D immunglobulin/2 ml átömlesztett Rh(D)-pozitív vér vagy per 1 ml vörösvértest koncentrátum. A keringésben található D‑pozitív vörösvértestek mennyiségének csökkentése érdekében a vércsere kivitelezhetőségének értékelése és az immunizáció gátlásához szükséges anti‑D immunglobulin adagjának meghatározása tekintetében transzfuziológus szakorvossal javasolt konzultálni. A D-pozitív vörösvértestek kontrollvizsgálatát 48óránként kell elvégezni, és további anti-D immunglobulint kell adni, amíg D-pozitív vörösvértestek már nem mutathatók ki a keringésben. A haemolysis kockázata miatt azonban semmi esetre sem javasolt túllépni a 3000mikrogrammos (15000NE) maximális dózist.

Alternatív intravénás készítmény alkalmazása javasolt, mert ezzel azonnal biztosítható a megfelelő plazmaszint. Ha nem áll rendelkezésre intravénás készítmény, a nagyon nagy térfogatot intramuszkulárisan, több napon át kell beadni (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

Biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében még nem igazolták.

Túlsúlyos betegek

Túlsúlyos/elhízott betegek esetében intravénás anti‑D készítmény alkalmazása megfontolandó (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

Intramuszkuláris alkalmazás

Ha nagyobb adag (>2 ml gyermekek esetén, >5 ml felnőttek esetén) beadása válik szükségessé, célszerű ezt több részletben, különböző helyeken beinjekciózni.

Ha az intramuszkuláris beadás ellenjavallt (véralvadási zavarok), másik intravénás készítmény alkalmazása javasolt. Az injekció szubkután is alkalmazható, ha nem áll rendelkezésre intravénás készítmény. Beadás után az injekció helyét manuális nyomással óvatosan le kell szorítani.

A készítmény hatóanyagá(ai)val vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Humán immunglobulinokkal szembeni túlérzékenység, különösen IgA elleni antitestekkel rendelkező betegeknél.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, a beadott gyógyszer nevét és gyártási számát egyértelműen kell jegyezni.

A sokk veszélye miatt ügyelni kell arra, hogy a Rhesonativ injekciót ne érbe adják be. Az injekció beadása intramuszkulárisan történik. A készítmény beadása előtt a fecskendő dugattyújának visszahúzásával meg kell győződni arról, hogy a tű nem ért-e véreret.

Szülés utáni alkalmazás esetén a készítményt az anya kapja. A készítmény nem adható az újszülöttnek.

A gyógyszer nem alkalmazható sem Rh(D)-pozitív egyéneknél, sem olyanoknál, akik már immunizálódtak az Rh(D)-antigénnel szemben.

A betegeket a beadást követően legalább 20 percen át – véletlen intravénás beinjektálás esetén legalább 1 órán át – megfigyelés alatt kell tartani.

Túlérzékenység

Az igazi túlérzékenységi reakció ritka, azonban anti-D immunglobulinnal szembeni allergiás-típusú válaszok előfordulhatnak. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről. Ezek az alábbiak lehetnek: csalánkiütés, generalizált urticaria, mellkasi szorító érzés, asztmás légzés, hypotonia és anaphylaxia. A szükséges kezelés a mellékhatások természetétől és súlyosságától függ.

A Rhesonativ kis mennyiségű IgA-t tartalmaz. Bár az anti-D immunglobulint sikerrel alkalmazták egyes IgA-hiányos betegeknél; IgA-hiányos egyéneknél IgA-t tartalmazó, plazmából készült gyógyszerek beadását követően IgA elleni antitestek képződhetnek, és anaphylaxiás reakciók léphetnek fel. Ezért a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a Rhesonativ előnyeit és a túlérzékenységi reakciók lehetséges kockázatát.

A humán anti-D immunglobulin ritkán vérnyomásesést és anaphylaxiás reakciót válthat ki olyan betegeknél is, akik a korábbi humán immunglobulin-kezelést jól tolerálták.

Allergiás vagy anaphylaxiás típusú reakciók gyanúja esetén az injekció adagolását azonnal meg kell szakítani. Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások követendők.

Hemolitikus reakciók

Azokat az inkompatibilis transzfúzióval kezelt betegeket, akik nagyon nagy mennyiségű anti-D immunglobulint kapnak, a hemolitikus reakció kockázata miatt klinikai megfigyelés alatt kell tartani a biológiai paraméterek ellenőrzése mellett.

Thromboembolia

Az immunglobulinok alkalmazását artériás és vénás thromboemboliás eseményekkel, köztük szívizominfarktussal, stroke-kal, mélyvénás trombózissal és tüdőembóliával hozták összefüggésbe. Bár a Rhesonativ alkalmazásakor nem figyeltek meg thromboemboliás eseményeket, immunglobulinok alkalmazása előtt a betegeknek megfelelően hidrált állapotban kell lenniük. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknél trombotikus eseményekre hajlamosító kockázati tényezők állnak fenn (például hypertonia, diabetes mellitus és az anamnézisben szereplő érbetegség vagy trombotikus epizódok, szerzett vagy öröklött trombofíliás rendellenesség, elhúzódó immobilizáció, súlyos hipovolémia, a vér viszkozitását növelő betegség), különösen a Rhesonativ nagyobb adagban történő felírásakor.

A betegeket tájékoztatni kell a thromboemboliás események első tüneteiről – amelyek közé többek között a légszomj, a végtagi fájdalom és duzzanat, a neurológiai góctünetek és a mellkasi fájdalom tartoznak –, valamint fel kell hívni a figyelmüket, hogy a tünetek jelentkezésekor azonnal forduljanak kezelőorvosukhoz.

A szerológiai vizsgálatokat zavaró hatás

Az immunglobulin készítmény beadását követően a beteg vérébe passzív módon bejuttatott antitestek miatt a szerológiai vizsgálatok álpozitív eredményt mutathatnak.

A vörösvértest antigénekkel, pl. A, B, D antigénekkel szembeni antitestek passzív bejutása zavarhatja egyes vörösvértest antitestek szerológiai vizsgálatát, például az antiglobulin tesztet (Coombs teszt), különösen olyan Rh(D)-pozitív újszülöttek esetén, akiknek édesanyja a szülést megelőzően profilaxisban részesült.

Túlsúlyos/elhízott betegek

Túlsúlyos/elhízott betegeknél intravénás anti‑D készítmény alkalmazása ajánlott, mivel intramuscularis beadás esetén a készítmény nem feltétlenül lesz hatásos.

Átvihető ágensek

Az emberi vérből, illetve plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásából eredő fertőzések megelőzésére az alábbi, előírásszerű óvintézkedéseket foganatosítják: a megfelelő donorok kiválasztása, az egyes leadott vérminták és plazma poolok vizsgálata a fertőzés jellemző markereinek kiszűrése érdekében, valamint a vírusok deaktiválására/eltávolítására szolgáló hatékony gyártási folyamatok alkalmazása. Mindezek ellenére az emberi vérből vagy plazmából készült gyógyszerek alkalmazása során nem zárható ki teljesen a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége. Ugyanez vonatkozik az ismeretlen eredetű vagy újonnan felbukkanó vírusokra, illetve egyéb kórokozókra is.

A fenti óvintézkedések a lipidburokkal rendelkező vírusok, így a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és hepatitis C vírus (HCV), valamint a lipidburokkal nem rendelkező hepatitis A vírusok (HAV) esetén tekinthetőek hatékonynak.

A lipidburokkal nem rendelkező vírusok, például a parvovírus B19 esetében ezen eljárások hatása korlátozott lehet.

A klinikai tapasztalatok megnyugtatóan igazolják, hogy a hepatitis A, illetve a parvovírus B19 fertőzések immunglobulin révén nem vihetők át, sőt feltételezhető, hogy a készítmény antitesttartalma jelentős mértékben hozzájárul a vírusokkal szembeni védettséghez.

A Rhesonativ minden egyes alkalmazásakor kifejezetten ajánlott a betegnek beadott készítmény nevének és gyártási számának dokumentálása annak érdekében, hogy mindig pontosan megállapítható legyen, hogy a beteg melyik gyártási tételből származó készítményt kapta.

Fontos információk a Rhesonativ egyes összetevőiről

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz 1ml‑enként (625NE), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Élő attenuált vírus vakcinák

Élő attenuált vírus vakcinákkal (pl. morbilli, mumps vagy rubeola) történő aktív immunizálás az anti‑D immunglobulin utolsó beadását követő 3 hónapon át nem végezhető, mert a készítmény csökkentheti az élővírus-tartalmú vakcinák hatásosságát.

Ha az anti-D immunglobulin beadására az élővírus-tartalmú oltást követő 2–4 héten belül kell sorra kerülnie, az immunizálás hatásossága csökkenhet.

Terhesség

Ez a gyógyszer terhesség alatt alkalmazandó.

Szoptatás

Ez a gyógyszer adható szoptatás idején.

Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Nem jelentettek a gyógyszerrel összefüggő nemkívánatos eseményt több mint 450 olyan nő gyermekénél, akik a szülés után Rhesonativ-ot kaptak.

Termékenység

A Rhesonativ-val állatoknál nem végeztek fertilitás vizsgálatokat. Mindazonáltal a humán anti-D immunglobulinnal kapcsolatos klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy a termékenységre gyakorolt káros hatás nem várható.

A Rhesonativ nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

Esetenként felléphetnek mellékhatások, például hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és közepesen erős derékfájás.

A humán immunglobulinok ritka esetekben hirtelen vérnyomásesést, elszigetelt esetekben pedig anaphylaxiás sokkot okozhatnak, még abban az esetben is, ha a korábbi alkalmazások során a betegnél nem jelentkezett túlérzékenység.

Az injekció beadásának helyén előforduló lokális reakciók: duzzanat, érzékenység, bőrpír, induratio, helyi melegség, viszketés, véraláfutás, lokális fájdalom és nyomásérzékenység, valamint bőrkiütés, melyek közül néhány megelőzhető azzal, ha a nagyobb adagokat több különböző injekciózási helyre elosztva adják be.

Az átvihető ágensekkel kapcsolatos biztonságosságra vonatkozóan lásd a 4.4 pontot.

A mellékhatások gyakoriságával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre megalapozott adatok a klinikai vizsgálatokból. A következő mellékhatásokról számoltak be:

Az alábbiakban bemutatott táblázat a MedDRA szervrendszeri osztályok, valamint a szintekbe rendezett preferált kifejezések alkalmazásával készült.

A gyakoriságok értékelése a következő rendszer szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás következményei nem ismertek. Azokat az inkompatibilis transzfúzióval kezelt betegeket, akik nagyon nagy adag anti-D immunglobulint kaptak, a hemolitikus reakciók veszélye miatt a biológiai paraméterek ellenőrzése mellett klinikai megfigyelés alatt kell tartani.

Egyéb Rh(D)-negatív egyének esetében a túladagolás nem feltétlenül vezet a normál adagnál tapasztalt mellékhatásokhoz képest gyakoribb vagy súlyosabb tünetek kialakulásához.

5. Farmakológiai tulajdonságok