BICALUTAMIDE PHARMACENTER 150 MG FILMTABLETTA

A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta önmagában vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia mellett adjuváns terápiaként javallt lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek kezelésére, akiknél nagy a betegség progressziójának kockázata (lásd 5.1 pont).

Nem metasztatizáló prosztatarák kezelésére, amikor mihamarabb hormonális terápia megkezdése javasolt.

Metasztatizáló prosztatarák kezelése olyan betegek esetében, akiknél a sebészeti vagy a gyógyszeres kasztráció nem vezet eredményre, vagy nem elfogadható.

Adagolás

Felnőtt férfiak, az időseket is beleértve:

Naponta egyszer 150 mg, legalább 2 éves kezelési periódusban.

Gyermekpopuláció:

A bikalutamid nem adható gyermekeknek vagy serdülőkorúaknak (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás:

Dózismódosítás nem szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) nincs tapasztalat a bikalutamid alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont).

Májkárosodás:

Dózismódosítás nem szükséges enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Akkumuláció előfordulhat közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell lenyelni étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül.

A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta nőknél (lásd 4.6pont), gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél történő alkalmazása ellenjavallt.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddel történő egyidejű adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.

A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. A rendelkezésre álló adatok szerint a gyógyszer eliminációja nagymértékben lassulhat súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben, melynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat. Ezért a gyógyszer csak megfelelő körültekintéssel alkalmazandó közepesen súlyos illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben. Időnként májfunkciós vizsgálatok elvégzése válhat szükségessé, mivel a máj működésében változások következhetnek be. Az esetek többsége a kezelés első 6 hónapjában fordul elő.

A bikalutamid alkalmazásakor ritkán májelégtelenséget és súlyos májműködési zavarokat figyeltek meg és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd 4.8 pont). A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben bármilyen rendellenesség súlyossá válik.

Mivel a bikalutamid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincs tapasztalat (kreatinin-clearance < 30ml/perc), a bikalutamidot ezeknél a betegeknél csak óvatosan szabad alkalmazni.

Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség objektív progresszióját és a PSA-szint emelkedését tapasztalják, megfontolandó a bikalutamid-kezelés felfüggesztése.

A bikalutamid a citokróm P450 (CYP 3A4) inhibitora, ezért a CYP 3A4 által metabolizált szerekkel való együttadásakor óvatosság szükséges (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A szívműködés rendszeres ellenőrzése ajánlott szívbetegségben szenvedő, bikalutamid 150 mg-mal kezelt betegeknél.

Androgén-szupressziós kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum.

Olyan betegek esetében, akiknek a kórtörténetében QT-intervallum–megnyúlás vagy a QT‑szakasz megnyúlását előidéző kockázati tény szerepel, továbbá azoknál, akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetlegesen megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5pont), a kezelőorvosnak a bikalutamid‑kezelés elindítása előtt fel kell mérnie az előny-kockázat arányt, beleértve ebbe a torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.

Az antiandrogén-terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid-terápia során és azt követően 130 napig.

A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid-terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombinidő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (international normalised ratio, INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Segédanyag

A filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

In vitro vizsgálatokban beigazolódott, hogy az (R)-bikalutamid a CYP 3A4 inhibitora. Kevésbé fejt ki gátló hatást a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 izoenzimekre.

Bár azok a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszerinterakciót bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően az átlagos midazolám-expozíció (AUC) 80%-ra emelkedett.

Szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért a terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), valamint a ciklosprinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a gyógyszerhatás fokozódására vagy mellékhatásra utaló jelek vannak.

Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációs értékek követése és a beteg klinikai állapotának szoros monitorozása javasolt, a bikalutamid-terápia megkezdését illetve befejezését követően.

Óvatosan adható olyan gyógyszerekkel együtt, melyek a bikalutamid oxidációját gátolják, mint pl. cimetidin vagy ketokonazol. Elméletileg ezek hatására a bikalutamid plazmakoncentrációja megemelkedhet, ami növelheti a mellékhatások számát.

In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoagulánst, a warfarint, a plazmafehérje kötődési helyekről. A bikalutamiddal együtt adva a warfarin és más kumarin-típusú véralvadásgátlók fokozott hatásáról számoltak be. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Mivel az androgénmegvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT–szakaszt igazoltan megnyújtó, vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az IA osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy a III. osztályba. (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiaritmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4pont).

Terhesség

A Bicalutamide Pharmacenter 150mg filmtabletta alkalmazása nőknél ellenjavallt, terhes nőknek pedig tilos adni.

Szoptatás

A Bicalutamide Pharmacenter 150mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt.

Termékenység

Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.

Nem valószínű, hogy a Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása hátrányosan befolyásolná a gépjárművezetői, illetve a gépkezelői képességet. Azonban figyelembe kell venni, hogy esetenként aluszékonyság előfordulhat. Az érintett betegeknek óvatosság ajánlott.

Ebben a pontban a mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100); ritka (≥1/10000 - ≤ 1/1000); nagyon ritka (≤ 1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: A mellékhatások előfordulási gyakorisága

^a A poszt-marketing adatok áttekintését követően került felsorolásra mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok randomizált kezelési periódusában bejelentett interstitialis tüdőbetegség nemkívánatos események gyakoriságából határozták meg.

^b A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak. Ezek az elváltozások gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával, vagy a terápia befejeztével (lásd 4.4pont).

^c A poszt-marketing adatok áttekintését követően felsorolásra került mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok nyílt fázisú 150 mg bikalutamidot kapó betegcsoportból jelentett májelégtelenség nemkívánatos mellékhatás gyakoriságából határozták meg.

^d Az EPC vizsgálatokban használt nevezéktan miatt a „bőrszárazság” nemkívánatos eseményt a COSTART szerinti „bőrkiütés” kategóriába kódolták. Ezért a 150mg-os hatáserősségnél nem határozható meg külön a gyakorisági kategória.

^e A bikalutamid 150mg monoterápiában részesülő betegek nagy részénél jelentkezik gynecomastia és/vagy emlőfájdalom. A vizsgálatokban ezek a tünetek a betegek 5%-ánál bizonyultak súlyosnak. Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem rendeződik spontán a terápia befejezését követően, különösen tartós kezelés után.

Emelkedett PI/INR érték: Forgalomba hozatal utáni vizsgálatok során feljegyezték, hogy a kumarin típusú antikoagulánsok kölcsönhatásba lépnek a bikalutamiddal (lásd 4.4. és 4.5. pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Mivel a bikalutamid az anilid vegyületek közé tartozik, elméletileg fennáll a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata. Túladagolást követően állatoknál methaemoglobinaemiát figyeltek meg. Következésképp az akut mérgezésben szenvedő betegnél cianózis alakulhat ki.

Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. Dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, s mivel nem jelenik meg változatlan formában a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.