ANIDULAFUNGIN ROMPHARM 100 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ANIDULAFUNGIN 100 MG
Az Anidulafungin Rompharm kezelést az invazív gombás fertőzések ellátásában jártas orvosnak kell elkezdenie.
Adagolás
A terápia megkezdése előtt gombatenyésztéshez mintát kell venni. A terápiát a tenyésztési eredmények ismerete előtt meg lehet kezdeni, és módosítani lehet, ha az eredmények rendelkezésre állnak.
Felnőttek (adagolás és a kezelés időtartama)
Az első napon egyszeri 200mg-os telítő dózist kell adni, amit naponta 100mg-os adagokkal kell folytatni. A kezelés időtartamát a beteg klinikai válasza alapján kell meghatározni.
Általánosságban, a gombaellenes kezelést az utolsó pozitív tenyésztési eredményt követően legalább 14napig kell folytatni.
Nem áll rendelkezésre elegendő adat, ami alátámasztaná a 100mg-os adaggal történő 35napnál hosszabb kezelést.
Vese-, illetve májkárosodásban szenvedő betegek
Az enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges az adagolás módosítása. Az adagolás módosítása semmilyen mértékű vesekárosodásban szenvedő betegnél nem szükséges, még dializált betegnél sem. Az Anidulafungin Rompharm a hemodialízis időpontjától függetlenül adható (lásd 5.2pont).
Egyéb különleges betegcsoportok
Nem szükséges az adagolás módosítása felnőtt betegeknél a nem, a testtömeg, az etnikai hovatartozás, a HIV-pozitivitás vagy az életkor alapján (lásd 5.2pont).
Gyermekek és serdülők (1hónapos és <18éves kor között) (adagolás és a kezelés időtartama)
Az első napon egyszeri 3,0 mg/ttkg-os (200 mg-ot meg nem haladó) telítő dózist kell adni, majd naponta 1,5 mg/ttkg-os (100 mg-ot meg nem haladó) fenntartó adagokkal folytatni a kezelést.
A kezelés időtartamát a beteg klinikai válasza alapján kell meghatározni.
Általában, a gombaellenes kezelést az utolsó pozitív tenyésztési eredményt követően legalább 14napig kell folytatni.
Az Anidulafungin Rompharm biztonságosságát és hatásosságát újszülöttek (< 1hónapos korúak) esetében nem igazolták (lásd 4.4pont).
Az alkalmazás módja
Kizárólag intravénás alkalmazásra.
Az Anidulafungin Rompharm készítményt injekcióhoz való vízzel kell feloldani
3,33mg/ml-es koncentrációra, majd ezt követően 0,77mg/ml-es koncentrációra kell felhígítani a végső infúziós oldathoz. Gyermekeknél és serdülőknél a dózis beadásához szükséges infúziós oldat térfogata a beteg testtömegétől függ. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
Az Anidulafungin Rompharm készítményt 1,1mg/percet (ami az utasításnak megfelelően feloldva és hígítva 1,4ml/percnek felel meg) nem meghaladó infúziós sebességgel javasolt alkalmazni. Az infúzióval összefüggő reakciók nem gyakoriak, ha az anidulafungin infúzió sebessége nem haladja meg az 1,1mg/perc értéket (lásd 4.4pont).
Az Anidulafungin Rompharm készítményt tilos bólusinjekcióban beadni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az echinokandin-osztályba tartozó egyéb gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység.
Az anidulafungin alkalmazását nem vizsgálták Candida okozta endocarditisben, osteomyelitisben vagy meningitisben szenvedő betegeknél.
Az anidulafungin hatásosságát csak korlátozott számú neutropeniás betegnél vizsgálták (lásd 5.1pont).
Gyermekek és serdülők
Az Anidulafungin Rompharm kezelés újszülötteknél (< 1hónapos életkor) nem javasolt. Az újszülöttek kezelése körültekintést igényel a központi idegrendszert érintő disszeminált candidiasis vonatkozásában; a nem klinikai infekciós modellek szerint nagyobb mennyiségű anidulafungin szükséges a megfelelő központi idegrendszeri penetrációhoz (lásd 5.3pont), ami nagyobb mennyiségű poliszorbát 80 beadásával jár, mert ez a készítmény egyik segédanyaga. A nagydózisú poliszorbátot a szakirodalomban összefüggésbe hozták a potenciálisan életveszélyes toxicitásokkal újszülötteknél.
Az anidulafungin 4.2pontban javasolt dózisánál nagyobb dózis hatásosságát és biztonságosságát támogató klinikai adatok nincsenek.
Májfunkcióra gyakorolt hatások
Az anidulafunginnal kezelt egészséges önkénteseknél és a betegeknél a májenzimek szintjének emelkedését észlelték. A súlyos alapbetegségekben szenvedő, az anidulafungin mellett egyidejűleg több gyógyszerrel is kezelt betegek egy részénél klinikailag jelentős májrendellenességek jelentkeztek. Jelentős májműködési zavar, hepatitis és májelégtelenség esetei a klinikai vizsgálatok során nem voltak gyakoriak. Az anidulafungin-kezelés alatt a májenzimek szintjének emelkedését mutató betegeknél ellenőrizni kell a májfunkció romlására utaló jeleket, és értékelni kell az anidulafungin-kezelés folytatásával járó előny-kockázat arányt.
Anaphylaxiás reakciók
Anaphylaxiás reakciókat, köztük sokkot is, jelentettek az anidulafungin alkalmazásakor. Ha ilyen reakciók jelentkeznek, az anidulafungin adását le kell állítani, és megfelelő kezelést kell alkalmazni.
Az infúzióval kapcsolatos reakciók
Infúzióval összefüggő nemkívánatos eseményeket, köztük kiütést, csalánkiütést, kipirulást, pruritust, dyspnoét, bronchospasmust és hypotoniát jelentettek az anidulafungin alkalmazása mellett. Az infúzióval összefüggő nemkívánatos események nem gyakoriak, ha az anidulafungin infúzió sebessége nem haladja meg a 1,1mg/percet (lásd 4.8pont).
Az infúzióval összefüggő reakciók exacerbációját észlelték anesztetikumok egyidejű alkalmazásakor, egy nem klinikai (patkány) vizsgálatban (lásd 5.3pont). Ennek klinikai jelentősége nem ismert. Mindazonáltal az anidulafungin és anesztetikumok egyidejű alkalmazásakor körültekintően kell eljárni.
Fruktóztartalom
Az Anidulafungin Rompharm fruktózt tartalmaz.
Örökletes fruktóz intoleranciában (HFI) szenvedő betegeknek a készítmény csak akkor adható, ha feltétlenül szükséges.
A csecsemőket és kisgyermekeket (2éves kor alatt) még nem feltétlenül diagnosztizálták HFI-vel. Az intravénásan alkalmazott (fruktózt tartalmazó) gyógyszerek életveszélyesek lehetnek, ezért nem adhatók ennek a betegcsoportnak, hacsak nincs rájuk elengedhetetlen szükség, és nincs alternatív készítmény.
A gyógyszer beadása előtt minden betegnél fel kell venni a HFI tüneteire részletesen kiterjedő kórtörténetet.
Nátriumtartalom
Az Anidulafungin Rompharm kevesebb mint 1mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz injekciós üvegenként. Az alacsony nátriumtartalmú diétán lévő betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez a gyógyszer gyakorlatilag ‘nátriummentes’.
Az Anidulafungin Rompharm nátriumtartalmú oldatokkal hígítható (lásd 6.6pont), és ezt figyelembe kell venni a betegnek beadásra kerülő valamennyi forrásból származó teljes nátriummennyiség tekintetében.
Az anidulafungin klinikailag nem jelentős szubsztrátja, induktora vagy inhibitora a citokróm P450 izoenzimeknek (1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 3A). Megjegyzendő azonban, hogy az in vitro vizsgálatok nem zárják ki teljesen az in vivo gyógyszerkölcsönhatások lehetőségét.
Interakciós vizsgálatokat az anidulafungin és olyan egyéb gyógyszerek között végeztek, amelyekkel valószínűleg egyidejűleg kerülnek alkalmazásra. Egyik gyógyszer adagjának módosítása sem javasolt, ha az anidulafungint ciklosporinnal, vorikonazollal vagy takrolimusszal alkalmazzák együtt, valamint nem javasolt az anidulafungin adagjának módosítása, ha azt amfotericin B-vel vagy rifampicinnel alkalmazzák egyidejűleg.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Az anidulafungin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont).
Az Anidulafungin Rompharm a terhesség ideje alatt nem javasolt, csak akkor, ha az anya számára biztosított előnyök egyértelműen felülmúlják a magzatot érintő kockázatot.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az anidulafungin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az anidulafungin kiválasztódását igazolták az anyatejbe.
A szoptatott csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják/tartózkodnak az Anidulafungin Rompharm-kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
Hím és nőstény patkányokkal végzett vizsgálatokban az anidulafungin nem volt hatással a termékenységre (lásd 5.3pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Az anidulafungin klinikai vizsgálataiban az infúzióval összefüggő mellékhatásokról számoltak be, amelyek között szerepelt a bőrkiütés, pruritus, dyspnoe, bronchospasmus, hypotonia (gyakori események), kipirulás, hőhullám, valamint az urticaria (nem gyakori események), ezeket az 1.táblázat foglalja össze (lásd 4.4pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat 840, 100 mg anidulafunginnal kezelt betegnél bármilyen okból előforduló mellékhatásokat (MedDRA terminológia) tartalmazza, a következő gyakorisági kategóriákban: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 –<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és spontán bejelentésekből származó nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat: Mellékhatások
| Szervrendszer | Nagyon gyakori ≥1/10 | Gyakori ≥1/100 – <1/10 | Nem gyakori ≥1/1000 – <1/100 | Ritka ≥1/10000 – <1/1000 | Nagyon ritka <1/10000 | Nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Coagulopathia | |||||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphy-laxiás sokk, anaphylactoid reakció* | |||||
| Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek | Hypokalaemia | Hyperglykaemia | ||||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Konvulzió, fejfájás | |||||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio, hypertensio | Kipirulás, hőhullám | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Bronchos-pasmus, dyspnoe | |||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés, hányinger | Hányás | Felhasi fájdalom | |||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Emelkedett a glutamát-piruvát-transzamináz (GPT/ALAT) szintje, emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint, emelkedett a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT/ASAT) szintje, emelkedett bilirubinszint, cholestasis | Emelkedett gamma- glutamil-transzferáz-szint | ||||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | Kiütés, viszketés | Csalánkiütés | ||||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Emelkedett kreatininszint a vérben | |||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: | Fájdalom az infúzió beadásának helyén |
* Lásd 4.4pont.
Gyermekek és serdülők
Az anidulafungin biztonságosságát 68, invazív candidiasisban (ICC) szenvedő gyermek és serdülő (1hónapos - < 18éves korú) betegnél vizsgálták egy prospektív, nyílt, nem összehasonlító gyermekgyógyászati vizsgálatban (lásd 5.1pont). Bizonyos hepatobiliaris nemkívánatos események gyakorisága, – beleértve az emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz, azaz GPT (alanin-amino-transzferáz, ALAT)-szintet és az emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz, azaz GOT(aszpartáz-amino-transzferáz, ASAT)-szintet – nagyobb gyakorisággal (7–10%) fordult elő ezeknél a gyermekeknél és serdülőknél, mint a felnőtteknél megfigyelt érték (2%). Noha ehhez hozzájárulhatott a véletlen vagy az alapbetegség súlyosságának a különbsége, nem zárható ki, hogy nagyobb gyakorisággal jelentkeznek hepatobiliaris mellékhatások gyermekeknél és serdülőknél, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Mint bármilyen túladagolásnál, szükség szerint általános szupportív intézkedéseket kell alkalmazni. Túladagolás esetén a 4.8pontban említett mellékhatások jelentkezhetnek.
A klinikai vizsgálatok során telítő dózisként véletlenül egy egyszeri 400 mg-os anidulafungin dózist alkalmaztak. Klinikai mellékhatásokról nem számoltak be. Nem észleltek dózislimitáló toxicitást egy vizsgálatban, amelyben 10 egészséges önkéntes kapott 260mg telítő dózist, majd ezt követően napi 130mg-os adagot. A 10 alany közül 3-nál észleltek átmeneti, tünetmentes (a normálérték felső határának háromszorosát elérő vagy azt meghaladó) transzamináz-szint emelkedést.
Gyermekeknél és serdülőknél folytatott klinikai vizsgálatban egy alany két anidulafungin-dózist kapott, ami a várt dózis 143%-a volt. Nem jelentettek klinikai mellékhatást.
Az anidulafungin dialízissel nem távolítható el.
Farmakológiai tulajdonságok - ANIDULAFUNGIN 100 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás alkalmazású gombaellenes szerek, egyéb szisztémás antimikotikumok, ATC kód: J02AX06
Hatásmechanizmus
Az anidulafungin egy félszintetikus echinokandin, az Aspergillus nidulans fermentációs termékéből szintetizált lipopeptid.
Az anidulafungin szelektíven gátolja az 1,3-béta-D-glükán-szintetázt, amely egy gombákban jelen lévő enzim, de az emlőssejtekben nem található meg. Ez a gombasejtfal egy nélkülözhetetlen alkotóelemének, az 1,3-béta-D-glükán képződésének gátlását eredményezi. Az anidulafungin fungicid hatást mutatott a Candida fajokkal szemben, és hatásos az Aspergillus fumigatus gombafonalainak aktív sejtnövekedést mutató régiói ellen is.
In vitroaktivitás
Az anidulafungin in vitro hatásosságot mutatott C. albicans, C. glabrata, C. parapsilosis, C. krusei és C. tropicalis fajokkal szemben. Ezen eredmények klinikai jelentőségét lásd a „Klinikai hatásosság és biztonságosság” című részben.
A célgén „forrópont” területén mutációt tartalmazó izolátumok terápiás kudarccal vagy áttöréses fertőzésekkel jártak. A legtöbb klinikai esetben kaszpofungin-kezelést is végeztek. Mindamellett, állatkísérletekben ezek a mutációk keresztrezisztenciát okoznak mindhárom echinokandinnal szemben, és ezért az ilyen izolátumok echinokandin-rezisztensnek minősülnek, amíg további klinikai tapasztalatok nem állnak rendelkezésre az anidulafunginnal kapcsolatban.
Az anidulafungin Candida fajokkal szembeni, in vitro hatásossága nem egységes. A C.parapsilosis esetében az anidulafungin MIC értéke magasabb, mint a többi Candida faj esetében.
Az Antimikrobiális Érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing [EUCAST]) meghatározott egy szabványos módszert a Candida fajok anidulafungin-érzékenységének meghatározására, valamint meghatározta a hozzá tartozó értelmezési határértékeket.
| 2. táblázat: EUCAST határértékek | ||
| Candidafajok | MIC határértékek (mg/l) | |
| ≤É (érzékeny) | >R (rezisztens) | |
| Candida albicans | 0,03 | 0,03 |
| Candida glabrata | 0,06 | 0,06 |
| Candida tropicalis | 0,06 | 0,06 |
| Candida krusei | 0,06 | 0,06 |
| Candida parapsilosis | 4 | 4 |
| Egyéb Candida spp.1 | Nincs elegendő bizonyíték | |
| 1A fajtól független határértékek meghatározása alapvetően az FK/FD adatok alapján történt, melyek függetlenek az egyes Candida fajok MIC eloszlásától. Csak olyan organizmusok esetén használandó, amelyeknek nincs specifikus határértékük. | ||
In vivoaktivitás
A parenterálisan alkalmazott anidulafungin a jól működő és a gyenge immunrendszerű egér és nyúl modellekben hatásos volt a Candida fajokkal szemben. Az anidulafungin-kezelés meghosszabbította a túlélést, és 24–96órával az utolsó kezelést követően vizsgálva csökkentette a szervekben a Candida fajok mennyiségét.
A kísérletes fertőzések közé tartozott a neutropeniás nyulak disszeminált C. albicans fertőzése, neutropeniás nyulak flukonazol-rezisztens C. albicans okozta oesophagealis/oropharyngealis fertőzése, valamint neutropeniás egerek flukonazol-rezisztens C. glabrata disszeminált fertőzése.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Candidaemia és az invazív candidiasis egyéb formái
Az anidulafungin biztonságosságát és hatásosságát egy kulcsfontosságú, III. fázisú, randomizált, kettősvak, multicentrikus, multinacionális vizsgálatban értékelték, főként nem neutropeniás candidaemiás betegeknél, valamint korlátozott számú, mélyszöveti Candida fertőzésben vagy tályogképződéssel járó betegségben szenvedő betegnél.
A Candida-endocarditisben, osteomyelitisben vagy meningitisben szenvedő betegeket, illetve C. krusei okozta fertőzésben szenvedő betegeket specifikusan kizárták a vizsgálatból. A betegeket anidulafunginra (200mg intravénás telítő adag, majd napi 100mg intravénásan) vagy flukonazolra (800mg intravénás telítő adag, majd napi 400mg intravénásan) randomizálták, és az APACHE II-pontszám (≤20 és >20), valamint a neutropaenia megléte, illetve hiánya szerint rétegezték. A kezelést legalább 14, de legfeljebb 42napig alkalmazták. Mindkét vizsgálati karon engedélyezték, hogy a betegek legalább 10napig tartó intravénás kezelést követően orális flukonazolra váltsanak azzal a feltétellel, hogy tolerálni tudták a per os kezelést, és legalább 24 órája láztalanok voltak, valamint a legutolsó hemokultúráik Candida fajokra nézve negatívak voltak.
A módosított, beválasztás szerinti („modified intent-to-treat” (MITT) populációba kerültek azok a betegek, akiknél a vizsgálatba való belépés előtt egy egyébként steril testtájról vett tenyésztés eredménye Candida fajokra nézve pozitív volt, és akik legalább egy adagot kaptak a vizsgálati szerből. Az elsődleges hatásossági elemzésben, ami az MITT-populáció globális válasza volt az intravénás kezelés végén, az anidulafungint a flukonazollal vetették össze egy előre meghatározott, kétlépéses statisztikai összehasonlításban („nem rosszabb, mint” típusú [„non-inferioritási”] vizsgálat, amit „jobb, mint” típusú [„superioritási”] vizsgálat követett). A sikeres globális választ a klinikai javulás és a mikrobiológiai eradikáció jelentette. A betegek állapotát minden kezelés befejezése után még 6 héten keresztül követték.
Kétszázötvenhat, 16–91 éves beteget randomizáltak, akik legalább egy adag vizsgálati szert kaptak. A vizsgálat megkezdésekor a leggyakoribb izolált fajok a
C. albicans (63,8% anidulafungin, 59,3% flukonazol), majd a C. glabrata (15,7%, 25,4%), C. parapsilosis (10,2%, 13,6%) és a C. tropicalis (11,8%, 9,3%) voltak, az anidulafungin-csoportban sorrendben 20, 13 és 15 izolátum az utóbbi 3 fajt jelentette. A betegek többségének Apache II-pontszáma ≤ 20 volt, közülük nagyon kevés volt neutropeniás.
Mind az átfogó, mind a különböző alcsoportok hatásossági adatait a 3. táblázat mutatja be.
| 3. táblázat: Globális siker a MITT-populációban: elsődleges és másodlagos végpontok | |||
| Anidulafungin | Flukonazol | A csoportok közötti különbséga (95%-os CI) | |
| Az iv. kezelés vége (elsődleges végpont) | 96/127 (75,6%) | 71/118 (60,2%) | 15,42 (3,9; 27,0) |
| Csak candidaemia | 88/116 (75,9%) | 63/103 (61,2%) | 14,7 (2,5; 26,9) |
| Egyéb steril testtájakb | 8/11 (72,7%) | 8/15 (53,3%) | - |
| Peritonealis folyadék/IAc tályog | 6/8 | 5/8 | |
| Egyéb | 2/3 | 3/7 | |
| C. albicansd | 60/74 (81,1%) | 38/61 (62,3%) | - |
| Non-albicans speciesekd | 32/45 (71,1%) | 27/45 (60,0%) | - |
| Apache IIpontszám ≤ 20 | 82/101 (81,2%) | 60/98 (61,2%) | - |
| Apache IIpontszám > 20 | 14/26 (53,8%) | 11/20 (55,0%) | - |
| Nem neutropeniás (ANC, sejt/mm3> 500) | 94/124 (75,8%) | 69/114 (60,5%) | - |
| Neutropeniás (ANC, sejt/mm3≤ 500) | 2/3 | 2/4 | - |
| Más végpontoknál | |||
| Az összes kezelés végén | 94/127 (74,0%) | 67/118 (56,8%) | 17,24 (2,9; 31,6)e |
| 2 hetes utánkövetés | 82/127 (64,6%) | 58/118 (49,2%) | 15,41 (0,4; 30,4)e |
| 6 hetes utánkövetés | 71/127 (55,9%) | 52/118 (44,1%) | 11,84 (-3,4; 27,0)e |
a Az anidulafungin és a flukonazol különbségéből számítva
b Egyidejű candidaemiával vagy anélkül
c Intraabdominalis
d Olyan betegek adatai, akiknél a vizsgálat megkezdésekor egyetlen patogén volt.
e A szekunder időpontok többszörös összehasonlításával post hoc korrigált 98,3%-os konfidencia-intervallumok.
ANC = abszolút neutrofilszám
Az anidulafungin- és a flukonazol-karok mortalitási arányait a 4. táblázat mutatja:
| 4. táblázat: Mortalitás | ||
| Anidulafungin | Flukonazol | |
| Összmortalitás a vizsgálat során | 29/127 (22,8%) | 37/118 (31,4%) |
| Mortalitás a vizsgálati kezelés alatt | 10/127 (7,9%) | 17/118 (14,4%) |
| A Candida fertőzésnek tulajdonított mortalitás | 2/127 (1,6%) | 5/118 (4,2%) |
További adatok neutropeniás betegek körében
Az anidulafungin (200 mg intravénás telítő dózis, majd ezt követően napi 100mg intravénásan) hatásosságát értékelték mikrobiológiailag igazolt invazív candidiasisban szenvedő, felnőtt neutropeniás betegek körében (definíció: abszolút neutrofilszám ≤500 sejt/mm3, fehérvérsejtszám ≤ 500 sejt/mm3 vagy a kiinduláskor a vizsgáló megítélése szerint neutropaenia állt fenn) 5 prospektív vizsgálat (1, a kaszpofunginnal összehasonlító vizsgálat és 4 nyílt, nem összehasonlító vizsgálat) összesített adatai alapján. A betegeket legalább 14napig kezelték. A stabil klinikai állapotú betegek számára engedélyezték a per os azol-terápiára történő áttérést legalább 5–10napi anidulafungin-kezelés után. Az elemzésbe összesen 46beteget vontak be. A betegek többsége csak candidaemiában szenvedett (84,8%; 39/46). A vizsgálat megkezdésekor a leggyakrabban izolált kórokozók a következők voltak: C. tropicalis (34,8%; 16/46), C. krusei (19,6%; 9/46), C. parapsilosis (17,4%; 8/46), C. albicans (15,2%; 7/46) és C. glabrata (15,2%; 7/46). A sikeres globális válasz aránya az intravénás kezelés végén (elsődleges végpont) 26/46 (56,5%), illetve bármelyik kezelés végén 24/46 (52,2%) volt. Az összmortalitás a vizsgálat végéig (a 6 hét utáni kontrollvizsgálatig) 21/46 (45,7%) volt.
Egy prospektív, kettős vak, randomizált, kontrollos vizsgálatban az anidulafungin hatásosságát
értékelték invazív candidiasisban szenvedő, felnőtt neutropeniás betegek körében (definíció: abszolút neutrofilszám ≤ 500 sejt/mm3 a vizsgálat kezdetekor). A beválasztható betegek vagy anidulafungint (200 mg intravénás telítő dózis, majd ezt követően napi 100 mg intravénásan), vagy kaszpofungint (70 mg intravénás telítő dózis, majd napi 50 mg intravénásan) kaptak (2:1 arányú randomizálás). A betegeket legalább 14napig kezelték. A stabil klinikai állapotú betegek esetében engedélyezték a per os azol-terápiára való áttérést legalább 10napi vizsgálati kezelés után. Összesen 14, mikrobiológiailag igazolt invazív candidiasisban szenvedő, neutropeniás beteget vontak be a vizsgálatba (MITT populáció; 11 beteg kapott anidulafungint és 3 beteg kaszpofungint). A betegek többsége csak candidaemiában szenvedett. A vizsgálat megkezdésekor a leggyakrabban izolált kórokozók a következők voltak: C. tropicalis (anidulafunginnal kezelt: 4 beteg, kaszpofunginnal kezelt: 0 beteg), C. parapsilosis (2; 1), C. krusei (2; 1) és C. ciferrii (2; 0). A sikeres globális válaszarány az intravénás kezelés végén (elsődleges végpont) az anidulafungin esetében 8/11 (72,7%) és a kaszpofungin esetében 3/3 (100%) volt (különbség: -27.3, 95% CI: -80,9, 40,3); a sikeres globális válaszarány bármely kezelés végén az anidulafungin esetében 8/11 (72,7%) a kaszpofungin esetében pedig 3/3 (100%) volt (különbség: -27.3, 95% CI: -80,9, 40,3). A bármely okból bekövetkező mortalitás a 6 hetes utánkövetési vizitig (MITT populáció) az anidulafungin esetében 4/11 (36,4%), míg a kaszpofungin esetében 2/3 (66,7%) volt.
Mikrobiológiailag igazolt, invazív candidiasisban szenvedő, neutropeniás betegeket (MITT populáció) azonosítottak 4, hasonló kialakítású prospektív, nyílt, nem összehasonlító vizsgálat összesített adatai alapján. Az anidulafungin (200mg intravénás telítő dózis, majd ezt követően napi 100mg intravénásan) hatásosságát értékelték 35, felnőtt, neutropeniás betegnél (definíció: abszolút neutrofilszám ≤ 500 sejt/mm3 vagy fehérvérsejtszám ≤ 500 sejt/mm3 –22 betegnél; vagy a vizsgálat kezdetekor a vizsgáló megítélése szerint neutropeniás – 13 beteg) A betegeket legalább 14napig kezelték. A stabil klinikai állapotú betegek számára engedélyezték a per os azol-terápiára áttérést legalább 5–10napi anidulafunginkezelés után. A betegek többsége csak candidaemiában szenvedett (85,7%). Kiinduláskor a leggyakrabban izolált kórokozók a következők voltak C. tropicalis (12 beteg), C. albicans (7 beteg), C. glabrata (7 beteg), C. krusei (7 beteg) és C. parapsilosis (6 beteg). A teljes sikeres globális válaszarány az intravénás kezelés végén (elsődleges végpont) 18/35 (51,4%), illetve bármely kezelés végén 16/35 (45,7%) volt. Az összmortalitás a 28.napig 10/35-nek bizonyult (28,6%). A vizsgálat kezdetén a vizsgáló által neutropeniásnak ítélt 13betegnél a teljes sikeres globális válaszarány az intravénás kezelés végén, illetve bármely kezelés végén 7/13 (53,8%) volt.
További adatok a mély szöveti fertőzésben szenvedő betegek körében
Az anidulafungin (200 mg intravénás telítő dózis, majd ezt követően napi 100 mg intravénásan) hatásosságát értékelték mikrobiológiailag igazolt mélyszöveti candidiasisban szenvedő felnőtteknél, 5 prospektív vizsgálat (1, a kaszpofunginnal összehasonlító vizsgálat és 4 nyílt, nem összehasonlító vizsgálat) összesített adatai alapján. A betegeket legalább 14napig kezelték. A 4 nyílt vizsgálatban a stabil klinikai állapotú betegek esetében engedélyezték a per os azolkezelésre áttérést legalább 5–10 napi anidulafung-inkezelés után. Az elemzésbe összesen 129beteget vontak be. Egyidejűleg candidaemiában szenvedett 21beteg (16,3%). Az APACHE IIpontszám átlagosan 14,9 (tartomány: 2–44) volt. A fertőzés helye a leggyakrabban a hasüreg (54,3%, 70/129 beteg), az epeutak (7,0%, 9/129), a mellüreg (5,4%, 7/129) és a vese (3,1%, 4/129) volt. A mély szövetekből a leggyakrabban izolált kórokozók a következők voltak: C. albicans (64,3%; 83/129), C. glabrata (31,0%; 40/129), C. tropicalis (11,6%; 15/129) és C. krusei (5,4%; 7/129).
Az 5. táblázatban látható a teljes sikeres globális válaszarány az intravénás kezelés végén (elsődleges végpont), illetve bármely kezelés végén, valamint az összmortalitás a 6. hét utáni kontrollvizsgálatig.
| 5.táblázat A sikeres globális válaszaés az összmortalitás aránya mélyszöveti candidiasisban szendedő betegekkörében – összesített elemzés | |
| MITT populáción/N (%) | |
| Globális sikeres válasz (EOIVT)b | |
| Összesen | 102/129 (79,1) |
| Hasüreg | 51/70 (72,9) |
| Epeutak | 7/9 (77,8) |
| Mellüreg | 6/7 (85.7) |
| Vese | 3/4 (75,0) |
| Globális sikeres válasz (EOT)b | 94/129 (72,9) |
| Összmortalitás | 40/129 (31,0) |
| a Globális sikeres válasznak minősült a klinikai és mikrobiológiai siker egyidejű jelenléte b EOIVT: az intravénás kezelés végén; EOT: a bármilyen kezelés végén | |
Gyermekek és serdülők
Egy prospektív, nyílt, nem komparatív, nemzetközi vizsgálatban az anidulafungin biztonságosságát és hatásosságát mérték fel 68, invazív candidiasisban (ICC), beleértve candidaemiában szenvedő, 1hónapos – < 18éves korú gyermeknél és serdülőnél. A betegeket életkor szerint rétegezték (1hónap – < 2év, 2 – < 5év, illetve 5 – <18év), és naponta egyszer intravénásan anidulafungint kaptak (3,0mg/ttkg telítő dózist az 1.napon, majd azt követőennapi 1,5mg/ttkg fenntartó dózist) legfeljebb 35napig, ami után opcionálisan orális flukonalzolra válthattak (napi 6–12mg/ttkg, legfeljebb napi 800mg). A betegeket a kezelés befejezése után 2 és 6 héttel utánkövették.
Az anidulafungint kapó 68 beteg közül 64-nek volt mikrobiológiailag igazolt Candida fertőzése, és őket értékelték hatásosság szempontjából a módosított, beválasztás szerinti (MITT) populációban. Összesen 61 betegnél (92,2%) csak a vérből volt izolálható a Candida. A leggyakrabban izolált patogén a Candida albicans (25 beteg [39,1%]) volt, amit a Candida parapsilosis (17 beteg [26,6%]) és a Candida tropicalis (9 beteg [14,1%]) követett. A sikeres globális válasz meghatározása a sikeres klinikai válasz (gyógyulás vagy javulás) és a sikeres mikrobiológiai válasz (eradikáció vagy feltételezett eradikáció) együttese volt. A sikeres globális válasz összesített arányát a MITT populációra vonatkozóan a 6.táblázat mutatja be.
| 6. táblázat: A sikeres globális válasz összefoglalása korcsoportonként, MITT populáció | |||||
| Sikeres globális válasz, n (%) | |||||
| Időpont | Globális válasz | 1 hónap –< 2 év (N=16) n (n/N, %) | 2 – < 5 év (N=18) n (n/N, %) | 5 – < 18 év (N=30) n (n/N, %) | Összesítve (N=64) n (n/N, %) |
| EOIVT | Siker | 11 (68,8) | 14 (77,8) | 20 (66,7) | 45 (70,3) |
| 95%CI | (41,3; 89,0) | (52,4; 93,6) | (47,2; 82,7) | (57,6; 81,1) | |
| EOT | Siker | 11 (68,8) | 14 (77,8) | 21 (70,0) | 46 (71,9) |
| 95%CI | (41,3; 89,0) | (52,4; 93,6) | (50,6; 85,3) | (59,2; 82,4) | |
| 2 hetes utánkövetés | Siker | 11 (68,8) | 13 (72,2) | 22 (73,3) | 46 (71,9) |
| 95%CI | (41,3; 89,0) | (46,5; 90,3) | (54,1; 87,7) | (59,2; 82,4) | |
| 6 hetes utánkövetés | Siker | 11 (68,8) | 12 (66,7) | 20 (66,7) | 43 (67,2) |
| 95%CI | (41,3; 89,0) | (41,0; 86,7) | (47,2; 82,7) | (54,3; 78,4) | |
95%-os CI =pontosan 95%-os konfidencia intervallum binomiális arányokhoz Clopper–Pearson-módszerrel meghatározva; EOIVT = intravénás kezelés vége; EOT = kezelés vége; MITT = módosított, beválasztás szerinti; N = populáció alanyainak száma; n = választ adó alanyok száma.
Általános farmakokinetikai jellemzők
Az anidulafungin farmakokinetikáját egészséges alanyokon, speciális betegcsoportokon és betegeken jellemezték. A szisztémás expozíció alacsony interindividuális változékonyságát észlelték (variációs koefficiens ~25%). A dinamikus egyensúlyi állapot az első napon kialakult egy telítő adag (a napi fenntartó adag kétszeresének) beadása után.
Eloszlás
Az anidulafungin farmakokinetikáját a gyors eloszlási felezési idő (0,5–1óra) és 30–50l-es eloszlási volumen jellemzi, ami a teljes test folyadéktérfogatához hasonló. Az anidulafungin nagymértékben kötődik (>99%) az emberi plazmafehérjékhez. Ember esetében nem végeztek az anidulafunginnal specifikus szöveti eloszlási vizsgálatokat. Ezért az anidulafungin cerebrospinalis folyadékba és/vagy a vér-agy gáton keresztül történő penetrációját illetően nem áll rendelkezésre információ.
Biotranszformáció
Az anidulafungin hepatikus metabolizációját nem figyelték meg. Az anidulafungin klinikailag nem releváns szubsztrátja, induktora vagy inhibitora a citokróm P450 izoenzimeknek. Nem valószínű, hogy az anidulafunginnak klinikailag jelentős hatása lenne a citokróm P450 izoenzimek által metabolizált gyógyszerek metabolizmusára.
Az anidulafunginból fiziológiás hőmérsékleten és pH-értéken lassú kémiai lebomláson keresztül egy nyílt gyűrűs peptid keletkezik, amelynek nincs gombaellenes hatása. Az anidulafungin in vitro lebomlásának felezési ideje fiziológiás körülmények között megközelítőleg 24óra. Ezt követően in vivo a nyílt gyűrűs vegyület peptidekre bomlik, és főként biliáris exkrécióval ürül.
Elimináció
Az anidulafungin clearance-e kb. 1l/óra. Az anidulafungin eliminációs felezési ideje kb. 24óra, ami a plazmakoncentráció-idő profil legnagyobb részére jellemző, terminális felezési ideje pedig 40–50óra, ami a profil terminális eliminációs fázisát jellemzi.
Egy egyszeri dózissal végzett klinikai vizsgálatban izotóppal (14C) jelölt anidulafungint (~88mg) adtak egészséges alanyoknak. Az alkalmazott radioaktivitás kb. 30%-a választódott ki a széklettel 9nap alatt, melynek kevesebb, mint 10%-a volt a gyógyszer változatlan formája. Az alkalmazott radioaktivitás kevesebb mint 1%-a választódott ki a vizelettel, jelezve az elhanyagolható renális clearance-t. Az anidulafungin-koncentrációk az adagolás után 6nappal a kimutathatósági határ alá esnek. Nyolc héttel az adagolást követően elhanyagolható mennyiségű gyógyszer eredetű radioaktivitás volt visszanyerhető a vérből, a vizeletből és a székletből.
Linearitás
Az anidulafungin a napi adagok széles tartományában (15–130 mg) lineáris farmakokinetikát mutat.
Speciális betegcsoportok
Gombafertőzésben szenvedő betegek
A populációs farmakokinetikai analízisek alapján az anidulafungin farmakokinetikája a gombafertőzésben szenvedő betegeknél az egészséges egyéneknél észlelthez hasonló. A 200/100mg napi adagolási rend és 1,1mg/perc infúziós sebesség mellett 7 mg/l-es Cmax-érték és 3mg/l-es minimális koncentráció (Cmin) érhető el egyensúlyi állapotban, kb. 110mg×óra/l-es átlagos dinamikus egyensúlyi AUC-vel.
Testtömeg
Bár a populációs farmakokinetikai analízis során a testtömeget a clearance-ben bekövetkező változékonyság egyik forrásaként azonosították, a testtömegnek csekély klinikai jelentősége van az anidulafungin farmakokinetikáját illetően.
Nem
Az anidulafungin plazmakoncentrációi egészséges férfiaknál és nőknél hasonlóak voltak. Betegek bevonásával, ismételt dózisokkal végzett vizsgálatokban a gyógyszer clearance-e férfiaknál kissé gyorsabb volt (kb. 22%-kal).
Idősek
A populációs farmakokinetikai analízis azt mutatta, hogy a clearance medián értéke némiképp különbözött az idősek (betegek kora ≥ 65 év, clearance medián értéke = 1,07 l/óra) és a nem idős betegek (betegek kora < 65év, a clearance medián-értéke = 1,22l/óra csoportjai között, azonban a clearance-értékek tartománya hasonló volt.
Etnikai hovatartozás
Az anidulafungin farmakokinetikája kaukázusiak, feketék, ázsiaiak és hispán származásúak között hasonló volt.
HIV-pozitivitás
HIV-pozitivitás miatt nem szükséges az adagolás módosítása, tekintet nélkül az egyidejűleg alkalmazott antiretrovirális kezelésre.
Májelégtelenség
Az anidulafungint a máj nem metabolizálja. Az anidulafungin farmakokinetikáját Child-Pugh A, B vagy C stádiumú májelégtelenségben szenvedő betegeknél vizsgálták. Az anidulafungin koncentrációk semmilyen súlyossági fokú májkárosodásban szenvedő betegnél nem emelkedtek. Bár a Child-Pugh C stádiumú májelégtelenségben szenvedő betegeknél az AUC csekély csökkenését figyelték meg, a csökkenés az egészséges alanyoknál végzett populációs vizsgálatok során észlelt eredmények tartományán belüli volt.
Vesekárosodás
Az anidulafungin renális clearance-e elhanyagolható (<1%). Az enyhe, közepesen súlyos, súlyos vagy végstádiumú (dialízisfüggő) veseelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatban az anidulafungin farmakokinetikája az egészséges veseműködésű alanyoknál megfigyelthez hasonló volt. Az anidulafungin nem dializálható, és a hemodialízis időpontjától függetlenül beadható.
Gyermekek és serdülők
Az anidulafungin farmakokinetikáját legalább 5napig tartó adagolást követően vizsgálták 24, károsodott immunrendszerű, neutropeniás, (2–11éves) gyermeknél és (12–17éves) gyermeknél és serdülőnél. A dinamikus egyensúlyi állapot egy (a napi fenntartó adag kétszeresének megfelelő) telítő adag beadása után alakult ki az első napon, míg dinamikus egyensúlyi állapotban a Cmax és az AUCss a dózissal arányos módon növekedett. A 0,75 mg/ttkg/nap, illetve 1,5mg/ttkg/nap, napi fenntartó dózis utáni szisztémás expozíció ebben a betegcsoportban hasonló volt ahhoz, amit felnőtteknél az 50 mg/nap, illetve 100 mg/nap napi adag után tapasztaltak. Ezek a betegek mindkét adagolási rendet jól tolerálták.
Az anidulafungin farmakokinetikáját 66, ICC-ben szenvedő gyermeknél és serdülőnél (1 hónapos - < 18éves korú) vizsgálták egy prospektív, nyílt, nem komparatív gyermekgyógyászati vizsgálatban, 3,0mg/ttkg telítő dózis, majd napi 1,5mg/ttkg fenntartó dózis adását követően (lásd 5.1pont). Az ICC-ben szenvedő felnőttek, gyermekek és serdülők összesített adataiból készített populációs farmakokinetikai elemzés alapján az átlagos expozíciós paraméterek (AUC0-24,ss és Cmin,ss) értéke dinamikus egyensúlyi állapotban, az összes gyermekgyógyászati korcsoportban (1 hónap - < 2 év, 2– < 5 év, illetve 5 – < 18 év) összemérhető volt a 200 mg telítő dózist és napi 100 mg fenntartó dózist kapó felnőttekével. A testtömeggel korrigált CL (l/óra/ttkg) és egyensúlyi eloszlási volumen (l/ttkg) hasonló volt az egyes korcsoportokban.
Gyógyszerészeti jellemzők - ANIDULAFUNGIN 100 MG
fruktóz,
mannit,
poliszorbát 80,
borkősav
1M nátrium-hidroxid (a pH beállításához),
1M sósav (a pH beállításához)
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsoroltgyógyszerekkel vagy elektrolitokkal keverhető.
3 év
Elkészített oldat
Az elkészített oldat felhasználás előtti kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 24órán át igazolt, ha a ha a feloldás injekcióhoz való vízzel történik.
Feloldott és hígított oldat
Az infúziós oldat (elkészített és felhígított oldat) felhasználás előtti kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on 48órán át igazolt, ha az oldat hígítása 9mg/ml (0,9%-os) infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal vagy 50mg/ml (5%-os) infúzióhoz való glükózoldattal történik.
Mikrobiológiai szempontok miatt a készítményt azonnal fel kell használni.
Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
Színtelen I-es típusú injekciós üveg, szürke brómbutil gumidugóval és fehér színű, lepattintható védőlappal ellátott alumíniumkupakkal lezárva. 1 injekciós üveg dobozonként.
Csomagonként 1 injekciós üveg.
A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.
Az Anidulafungin Rompharm készítményt injekcióhoz való vízzel kell feloldani, és ezt követően CSAK 9mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid infúziós oldattal vagy 50mg/ml (5%) koncentrációjú glükózinfúzióval szabad hígítani. Az elkészített Anidulafungin Rompharm 9mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid infúziótól vagy 50mg/ml-es (5%) glükózinfúziótól eltérő intravénás anyagokkal, adalékanyagokkal vagy gyógyszerekkel való kompatibilitását nem állapították meg. Az infúziót nem szabad lefagyasztani.
Feloldás
Az injekciós üveg tartalmának 30ml injekcióhoz való vízzel, aszeptikus körülmények között történő feloldása 3,33 mg/ml koncentrációt biztosít. A feloldáshoz szükséges idő legfeljebb 5perc. Feloldást követően az oldatnak tisztának és színtelennek, részecskéktől és precipitátumtól mentesnek kell lennie. Az ezt követő hígítás után, ha az oldatban részecskék láthatók vagy elszíneződés tapasztalható, az oldatot meg kell semmisíteni.
Hígítás és az infúzió beadása
Amennyiben az oldat és a tartály tulajdonságai megengedik, a parenterális gyógyszert a beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e szilárd részecskéket vagy nem színeződött-e el. Ha szilárd részecskék észlelhetők benne vagy elszíneződött, az oldatot meg kell semmisíteni.
Felnőtt betegek
Az injekciós üveg(ek) feloldott tartalmát aszeptikusan kell átjuttatni vagy 9mg/ml (0,9%) nátrium-klorid infúziót vagy 50mg/ml (5%) glükózinfúziót tartalmazó infúziós zsákba (vagy palackba), hogy megfelelő koncentrációjú anidulafungin oldat keletkezzen. Az alábbi táblázat megadja a 0,77mg/ml végső koncentrációjú infúzió elkészítéséhez szükséges hígításokat és az egyes dózisok beadására vonatkozó utasításokat.
Hígítási követelmények az Anidulafungin Rompharm beadásához
| Adag | Port tartalmazó injekciós üvegek száma | Teljes feloldott mennyiség | Infúzió térfogataA | Infúzió össztérfogataB | Az infúzió sebessége | Az infúzió beadásának minimális időtartama |
| 100 mg | 1 | 30 ml | 100 ml | 130 ml | 1,4 ml/perc vagy 84 ml/óra | 90perc |
| 200 mg | 2 | 60 ml | 200 ml | 260 ml | 1,4 ml/perc vagy 84 ml/óra | 180perc |
A Vagy 9mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid infúzió vagy 50mg/ml koncentrációjú (5%-os) glükózinfúzió.
B 0,77 mg/ml koncentrációjú infúziós oldat
Az infúzió sebessége nem haladhatja meg az 1,1mg/perc-et (ami az utasításnak megfelelően feloldva és hígítva 1,4ml/perc-nek vagy 84ml/óra-nak felel meg) (lásd 4.2, 4.4 és 4.8pont).
Gyermekek és serdülők
Az 1hónapos – <18éves korú gyermekek és serdülők esetében a megfelelő dózis beadásához szükséges infúziós oldat térfogata a beteg testtömegétől függ. Az elkészített oldatot tovább kell hígítani, amíg a végső infúziós oldat koncentrációja el nem éri a 0,77 mg/ml-t. Programozható fecskendő vagy infúziós pumpa használata javasolt. Az infúzió sebessége nem haladhatja meg az 1,1mg/perc értéket (ez az utasítások szerint történő feloldás és hígítás esetén 1,4ml/perc vagy 84ml/óra sebességnek felel meg) (lásd 4.2 és 4.4pont).
-
Számítsa ki a beteg dózisát, és oldja fel a szükséges számú injekciós üveg tartalmát a feloldásra vonatkozó utasításoknak megfelelően, hogy 3,33mg/ml koncentrációt kapjon (lásd 2. és 4.2pont).
-
Számítsa ki, hogy mekkora térfogatú feloldott anidulafunginra van szükség (ml-ben):
-
Anidulafungin térfogata (ml) = Anidulafungin dózisa (mg) ÷3,33mg/ml
-
Számítsa ki a dózis beadásához használt oldat teljes térfogatát (ml-ben), hogy a végső koncentráció 0,77mg/ml legyen:
-
A dózis beadásához használt oldat teljes térfogata (ml) =
Anidulafungin dózisa ÷ 0,77mg/ml
-
Számítsa ki a hígítószer (5%-os glükózinfúzió vagy 0,9%-os nátrium-klorid infúzió térfogatát, ami a dózis beadásához használt oldat elkészítéséhez szükséges:
-
Hígítószer térfogata (ml) = A dózis beadásához használt oldat teljes térfogata (ml) – Anidulafungin térfogata (ml).
-
Aszeptikus technikával juttassa az anidulafungin és az 5%-os glükózinfúzió vagy a 0,9%-os nátrium-klorid infúzió szükséges térfogatát (ml-ben) a beadáshoz szükséges infúziós fecskendőbe vagy infúziós zsákba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).