VESICULTURE 30 MG POR INTRAVEZIKÁLIS SZUSZPENZIÓHOZ

• A húgyhólyag elsődleges vagy kiújuló „lapos” (flat) urothelsejtes insitu carcinomájának kezelése felnőtteknél.

• A húgyhólyag elsődleges vagy kiújuló felszínes urothelsejtes carcinomájának transzuretrális reszekciója utáni adjuváns kezelése felnőtteknél, akiknél közepes vagy magas kockázatú betegség áll fenn.

A Vesiculture-kezelést a BCG-vel történő intravezikális instillációban jártas egészségügyi szakembereknek kell irányítaniuk.

A Vesiculture a szuszpenzió elkészítését követően intravezikális instillációra szolgál.

Az ajánlott dózis minden indikáció esetén 4injekciós üveg (összesen 120mg), ami 1–14×10⁸CFU-nak felel meg. A 4injekciós üveg tartalmát 50ml steril, tartósítószer-mentes 9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatos injekcióban kell szuszpendálni.

Adagolás

Indukciós terápia

A BCG-kezelést általában legalább 2héttel a húgyhólyag transzuretrális reszekcióját (TUR) vagy a biopsziát követően kezdik meg, és 6héten keresztül hetente egyszer meg kell ismételni. A kezelést csak akkor szabad megkezdeni, ha a TURB után kialakult nyálkahártya-elváltozások meggyógyultak.

Fenntartó terápia

Az indukciós terápiát követően fenntartó terápia alkalmazása ajánlott. A közepes vagy magas kockázatú nem izominvazív hólyagrákban (non-muscle-invasive bladder cancer, NMIBC) szenvedő betegeknek az első BCG-indukciós ciklusok befejezése után 1–3évig fenntartó BCG-terápiát kell kapniuk.

A konkrét időtartam a beteg kockázati profiljától, a kezelés tolerálhatóságától és a dokumentált terápiás választól függ. A tagállami ajánlásokat be kell tartani.

Gyermekek és serdülők

A Vesiculture biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Vesiculture-t intravezikális instillációval kell beadni.

Húgycsőkatétert kell bevezetni a húgyhólyagba aszeptikus körülmények között. Elegendő mennyiségű síkosítóanyagot kell alkalmazni a húgyhólyag-nyálkahártya traumatizálásának elkerülése, valamint az eljáráshoz kapcsolódó diszkomfortérzés csökkentése érdekében. A BCG instillációja előtt a hólyagot ki kell üríteni, és az instilláció előtt a betegnek 4órán át és azt követően 2órán át nem szabad innia. A húgyhólyag katéterezés utáni teljes kiürítése csökkenti a hólyagba esetlegesen bekerült síkosítóanyag-maradvány mennyiségét a Vesiculture instillációját megelőzően.

A szuszpenziót lassan, a katéteren keresztül kell az üres húgyhólyagba juttatni, ügyelve arra, hogy az áramlás soha ne legyen erőltetett. Az instillációt követően a katétert el kell távolítani és a beteget utasítani kell, hogy a szuszpenziót lehetőleg 2órán keresztül tartsa meg a húgyhólyagban. Ezalatt a szuszpenziónak a húgyhólyag teljes nyálkahártya‑felületével megfelelően érintkeznie kell. Ezért a beteget a lehető legnagyobb mértékben mobilizálni kell, vagy az ágyhoz kötött beteget 15percenként át kell fordítani hátról hasra és fordítva. 2óra elteltével a bejuttatott szuszpenziót ülő helyzetben kell kiüríteni.

A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A Vesiculture nem alkalmazható immunszupprimált betegeknél vagy veleszületett vagy szerzett immunhiányban szenvedő személyeknél, függetlenül attól, hogy a deficienciát

• A Vesiculture nem alkalmazható aktív tuberculosisban szenvedő betegeknél. Az aktív tuberculosis kockázatát a megfelelő anamnézissel, illetve a helyi irányelveknek megfelelő diagnosztikai vizsgálatokkal ki kell zárni.

• Kezelés tuberculosis elleni gyógyszerekkel, például izoniaziddal, rifampicinnel, sztreptomicinnel és etambutollal.

• Terhesség és szoptatás.

• A húgyhólyag sugárkezelése az anamnézisban.

• Akut húgyúti fertőzés (lásd 4.4pont).

• A húgycső sérülése vagy a húgyhólyag nyálkahártyájának károsodása, amely a súlyos szisztémás fertőzések fokozott kockázatát okozhatja (lásd 4.4pont).

A Vesiculture-kezelést a húgyhólyag rosszindulatú betegségeiben és azok kezelésében szakértelemmel rendelkező orvosoknak kell végezniük.

A Vesiculture kizárólag a húgyhólyagba történő instilláció céljára használható, és nem alkalmazható subcutan, intradermalis, intramuscularis vagy intravénás beadásra, illetve BCG-vakcinációra.

Súlyos szisztémás BCG-fertőzések/reakciók

• A húgycső sérülése vagy a húgyhólyag nyálkahártyájának károsodása (pl. traumatikus katéterezés hatására) macroscopikus haematuriát okozhat. A Vesiculture-kezelés ellenjavallt ilyen esetekben, mivel BCG-fertőzés és sepsis alakulhat ki. A kezelést el kell halasztani a nyálkahártya teljes gyógyulásáig és a haematuria megszűnéséig.

• A húgyúti fertőzést valamennyi instilláció előtt ki kell zárni, mivel a húgyhólyag nyálkahártyájának gyulladása növelheti a BCG hematológiai disszeminációjának kockázatát. Ha a kezelés során húgyúti fertőzés lép fel, a kezelést meg kell szakítani addig, amíg a vizelettenyészet eredménye negatívvá nem válik és az antibiotikumokkal történő kezelést le nem állították.

• A betegeket minden kezelést követően ellenőrizni kell a szisztémás BCG-fertőzés tünetei fennállására nézve. A szisztémás fertőzés kockázata magasabb idős betegeknél, valamint máj- és vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ezt a Vesiculture-kezelés előtt mérlegelni kell.

• Az implantátumok és a transzplantátumok fertőzéséről számoltak be a BCG-vel végzett kezelést követően például aneurysmában szenvedő vagy protézissel élő betegeknél.

Szisztémás fertőzés gyanúja esetén fertőzőbetegség-specialista orvossal kell konzultálni. A BCG-fertőzés potenciálisan halálos kimenetelű lehet. További információkért lásd a 4.8pontot.

A látens BCG-fertőzés kiújulása (beleértve a késleltetett diagnózist is)

Egyedi esetekben beszámoltak arról, hogy a BCG baktériumok több évig a szervezetben maradtak. Ezek a látens BCG-fertőzések évekkel az első fertőzés után újra megjelenhetnek, és granulomatosus pneumoniához, tályogokhoz, fertőzött aneurysmákhoz, valamint implantátum, graft vagy környező szövetek fertőzéséhez vezethetnek.

A betegeket figyelmeztetni kell a látens BCG-fertőzés késői reaktiválódásának lehetőségére, és tájékoztatni kell őket arról, hogy mit kell tenniük, ha olyan tünetek jelentkeznek, mint láz és ismeretlen eredetű testsúlycsökkenés.

Ha a látens BCG-fertőzés reaktiválódásának gyanúja merül fel, fertőzőbetegség-specialista orvossal kell konzultálni.

A BCG törzs antibiotikumokkal szembeni érzékenysége

Lásd a 4.8pontot.

Kezelési óvintézkedések

• A Vesiculture-t nem szabad ugyanabban a helyiségben elkészíteni, ahol citosztatikumokat készítenek elő, illetve nem kezelheti olyan egészségügyi szakember, aki ezzel foglalkozik.

• A Vesiculture-t nem szabad olyan személyek kezelniük, akikről ismert, hogy immunhiányban szenvednek.

• Ha nem alkalmaznak zárt gyógyszerátviteli rendszert (CSTD, Closed System Transfer Device), lásd a 6.6pontot, a szuszpenzió elkészítését aszeptikus körülmények között kell elvégezni.

• A BCG-vel történő autoinokuláció például a Vesiculture bőrön található nyílt seben keresztüli bejutásával, belégzésével vagy lenyelésével lehetséges. A BCG-vel történt expozíciónak várhatóan nincs egészségkárosító hatása az egészséges személyekre nézve. Ha autoinokuláció bármilyen gyanúja merül fel, javasolt azonnal Mantoux-próbát végezni a bőrön, majd 6hét elteltével javasolt ismételten elvégezni a próbát.

• A Vesiculture bőrrel vagy nyálkahártyával történő érintkezését kerülni kell. A kontamináció túlérzékenységi reakciót válthat ki. A bőrlaesiok kontaminációja esetén használjon megfelelő bőrfertőtlenítőszert.

A BCG kiömlése

A Vesiculture kiömlése BCG-vel történő kontaminációt okozhat. A kiömlött készítményt ezért kórházi fertőtlenítőszerrel vagy 10%-os klóraminoldattal átnedvesített papírral legalább 10percre le kell fedni. Minden hulladékanyagot potenciálisan fertőző veszélyes hulladékként kell kezelni és megsemmisíteni.

Általános higiénia a beteg számára

A vizelés után, különösen a BCG-instillációt követő első vizelés után, ajánlott megmosni a kezeket és a nemi szervek területét.

Tuberkulin vizsgálat

A Vesiculture-rel történő instilláció 6–8hét elteltével szenzitizálhatja a betegeket a tuberkulinnal szemben, ami pozitív Mantoux-próbát okoz. Ezért a Vesiculture alkalmazása előtt vizsgálni kell a tuberkulinnal szembeni reaktivitást.

Alacsony hólyagkapacitás

Alacsony hólyagkapacitású betegeknél nőhet a húgyhólyag-kontrakciók kockázata.

HLA-B27

HLA-B27-pozitív betegeknél gyakrabban fordulhat elő reaktív arthritis vagy Reiter-szindróma.

Immunszupprimált személyekkel érintkező betegek

A Vesiculture-rel kezelt betegeknek kerülniük kell az immunkompromittált személyekkel való érintkezést.

Szexuális úton terjedés

A BCG esetleges terjedésének megelőzése érdekében javasolt, hogy a beteg a kezelést követő elsőhéten tartózkodjon a nemi közösüléstől, vagy használjon óvszert.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

A Vesiculture érzékeny a legtöbb antibiotikumra, különösen a rutinszerűen alkalmazott tuberculosis elleni gyógyszerekre, mint a sztreptomicin, a para-amino-szalicilsav, az izoniazid, a rifampicin és az etambutol. Ezért a Vesiculture tumor elleni hatását befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott antibiotikum-kezelés. Ha a beteget antibiotikumokkal kezelik, akkor javasolt a Vesiculture-rel történő intravezikális instilláció elhalasztása az antibiotikum-kezelés befejezéséig (lásd még 4.3pont).

Az immunszuppresszánsok, a myelosuppressiót okozó anyagok és/vagy a radioterápia befolyásolhatják az immunválaszt és ezáltal a Vesiculture terápiás hatását is. Az ilyen típusú gyógyszereket, kezeléseket ezért nem szabad alkalmazni a Vesiculture-kezelés alatt.

Terhesség

A Vesiculture alkalmazása a terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Szoptatás

A Vesiculture alkalmazása a szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Nem jelentős.

A Vesiculture mellékhatásai kismértékben vagy mérsékelten befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A Vesiculture-rel végzett intravezikális kezelés nemkívánatos hatásai, amelyek lehetnek lokálisak és szisztémásak, általában gyakoriak, de gyakran enyhék és átmeneti jellegűek. Úgy tűnik, hogy a toxicitás és a mellékhatások közvetlenül összefüggenek a teljes kezelés alatt beadott BCG életképes csíraszámának (CFU) kumulatív mennyiségével. A kezelt betegek kb. 90%-ánál alakul ki cystitis és gyulladásos reakciók, amelyek pollakisuriát és dysuriát idéznek elő. Ezek a reakciók feltehetően összefüggenek a BCG daganatellenes aktivitásával. Ezek a tünetek általában az instilláció után két (2) napon belül megszűnnek és nem igényelnek kezelést. A BCG-vel folytatott fenntartó kezelés során a cystitis tünetei kifejezettebbé válhatnak és állandósulhatnak. A súlyos tünetekkel járó epizódokat napi 300mg izoniaziddal és analgetikumokkal lehet kezelni, amíg a tünetek el nem múlnak.

A nagyon gyakori (≥1/10) nemkívánatos hatások közé tartozik az általános rossz közérzet, enyhe vagy közepesen súlyos láz és/vagy influenza-szerű tünetek (láz, izommerevség, rossz közérzet és izomfájdalom). Az ilyen tünetek általában az instilláció után 4órán belül jelentkeznek és 24–48órán át állnak fenn. A 39°C-ot meghaladó láz általában 24-48órán belül megszűnik, ha a beteget lázcsillapítókkal kezelik és folyadékpótlást kap. Gyakran nehéz megkülönböztetni a komplikációmentes lázas reakciókat a szisztémás BCG-fertőzés korai tüneteitől, amely esetben tuberculosis elleni kezelés javallt. Az olyan, 39°C-ot meghaladó láz, amely lázcsillapító kezelés ellenére 12órán belül nem szűnik meg, szisztémás BCG-fertőzésre utalhat, ami klinikai diagnózist és kezelést igényel.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbiakban felsorolt mellékhatások felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokból és spontán jelentésekből származó adatokon alapulnak, és a MedDRA szervrendszeri kategóriák szerint vannak besorolva.

A következő, a MedDRA szervrendszeri kategóriák szerinti mellékhatásokat figyelték meg. Az alábbi gyakoriságok definíciói a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100– <1/10); nem gyakori (≥1/1000– <1/100); ritka (≥1/10000– <1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nemismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Kiválasztott mellékhatások leírása:

A szisztémás BCG-fertőzéseket okozhatja traumatikus katéterezés, húgyhólyag perforatio, túladagolás vagy túl korai BCG-instilláció az urothelsejtes carcinoma kiterjedt transzuretrális reszekciója után. A szisztémás BCG-fertőzés pneumonitis, hepatitis, cytopenia, vasculitis, fertőzéses aneurysma és/vagy sepsis formájában jelentkezhet egy lázzal és rossz közérzettel kísért periódust követően. BCG-fertőzést implantátumokban és a környező szövetekben is megfigyeltek. A szisztémás BCG-fertőzés tüneteit mutató betegeket tuberculosis elleni gyógyszerekkel kell kezelni, a tuberculosis-fertőzések esetében alkalmazandó kezelési protokolloknak megfelelően (lásd A BCG törzs antibiotikumokkal szembeni érzékenysége). Ilyen esetekben a Vesiculture-rel történő további kezelés ellenjavallt.

Szisztémás fertőzések az utolsó dózis beadása után hónapokkal vagy évekkel később is előfordulhatnak, ezért a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha olyan tünetek jelentkeznek, mint ismeretlen eredetű láz vagy testsúlycsökkenés, akkor orvoshoz kell fordulniuk.

A Vesiculture-kezelés következtében fellépő szisztémás fertőzések vagy tartósan fennálló helyi fertőzések helyes kezelésével kapcsolatban mindig szakorvos tanácsát kell kérni.

A BCG törzs antibiotikumokkal szembeni érzékenysége

Nincs hivatalos meghatározás a BCG Danish 1331törzs tuberculosis elleni gyógyszerekkel szembeni érzékenységére vonatkozóan. Ennek megfelelően a Mycobacterium tuberculosis-ra vonatkozó definíciót használják. Az izoniazid minimális gátló koncentráció (MIC)-értéke a BCG Danish 1331törzs esetében 0,4mg/l, a Bactec460és a BactecMGIT módszerrel meghatározva. Nem határozták meg, hogy az M.bovisBCG besorolható-e Mycobacterium tuberculosis-ra vonatkozó kritériumok (0,4 mg/l-es MIC) alapján az izoniazidra érzékenyként, közepesen érzékenyként vagy rezisztensként, de a törzs az izoniazidra közepesen érzékenynek tekinthető, és a sztreptomicinre, a rifampicinre és az etambutolra teljes mértékben érzékeny.

A BCG Danish 1331törzs pirazinamidra rezisztens.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A BCG-fertőzés kockázata megnőhet túladagolás esetén. Túladagolás esetén a beteget meg kell figyelni a szisztémás BCG-fertőzés tünetei tekintetében, és szükség esetén tuberculosis elleni gyógyszerekkel kell kezelni (lásd 4.8pont).