DESFERAL 0,5 G POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ

Javallatok:

Vaskeláció monoterápia – krónikus vastúlterhelés kezelésére, pl.

• transzfúziós haemosiderosis (thalassaemia majorban, sideroblastos anaemiában, autoimmun haemolyticus anaemiában és más krónikus anaemiákban),

• idiopathiás (primer) haemochromatosis, ha a betegnél egyéb, egyidejűleg fennálló rendellenesség (pl. súlyos anaemia, szívbetegség, hypoproteinaemia) nem teszi lehetővé a phlebotomiát,

• prophyria cutanea tardával együtt járó vastúlterhelés, amennyiben a betegek a phlebotomiát nem tolerálják.

Akut vasmérgezés kezelésére.

Krónikus alumíniumtúlterhelés kezelésére végstádiumú vesebetegség miatt krónikusan dializált betegek esetében, ha

• alumínium okozta csontbetegség,

• dialízis encephalopathia, vagy

• alumínium okozta anaemia

áll fenn.

Vas- vagy alumíniumtúlterhelés diagnosztizálására.

A vastúlterhelés vaskelációs terápiájának célja jól kontrollált betegeknél a vasegyensúly fenntartása és a haemosiderosis megelőzése; míg vastúlterheléses betegeknél a negatív vasegyensúly elérése a kívánatos azért, hogy a megnövekedett vasraktárak csökkenjenek, és a vas toxikus hatását elkerüljék.

Gyermekek és felnőttek

A deferoxamin-kezelést az első 10‑20 transzfúzió után el kell kezdeni, illetve akkor, ha a klinikai adatok szerint krónikus vastúlterhelés áll fenn (pl. a szérumferritinszint magasabb az 1000mikrogramm/l‑nél). A vastúlterhelés, ill. a nagy deferoxamin-adagok növekedés-visszamaradást idézhetnek elő. Ha a kelációs kezelés 3éves kor alatt kezdődik, a növekedést gondosan ellenőrizni kell, és az átlagos napi adag nem haladhatja meg a 40mg/ttkg‑ot (lásd 4.4pont).

A dózis és a kezelés módja egyénileg határozandó meg, és a beteg vastúlterhelésének súlyossága alapján változtatandó a kezelés folyamán. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A kelációs kezelésre adott válasz monitorozására a 24órás vizelet-vasürítés szolgálhat, amelyet eleinte naponta célszerű ellenőrizni a folyamatosan emelt, megfelelő Desferal-dózis beállításáig. Ha a megfelelő dózis beállítása sikerült, a vasürítést elég néhány hetenként ellenőrizni. Az átlagos napi dózis beállítható a ferritinszint alapján is, a terápiás indexet 0,025 alatt tartva (index = az átlagos napi deferoxamin-adag (mg/ttkg) osztva a ferritin (mikrogramm/l) értékével). A terápiás index hasznos eszköz a felesleges keláció megelőzésére, de nem helyettesíti a gondos klinikai megfigyelést.

Az átlagos napi deferoxamin-dózis 20 és 60mg/ttkg között van.Általában: 2000mikrogramm/l alatti szérumferritin-érték esetén a dózis kb. 25mg/ttkg/nap, 2000‑3000 mikrogramm/l közötti szérumferritin-érték esetén a szükséges dózis 35mg/ttkg/nap. Magasabb szérumferritin-érték esetén 55mg/ttkg/nap dózisra is szükség lehet. Az 50mg/ttkg/nap dózist azonban rendszerint csak a növekedés befejezése után, illetve olyankor ajánlott túllépni, ha intenzív kelációra van szükség. Ha a ferritinszint 1000mikrogramm/l alá csökken, a deferoxamin-toxicitás kockázata megnő. Ilyenkor a beteget gondosabban kell ellenőrizni, és mérlegelni kell a heti adag csökkentését. Az itt meghatározott adagok az átlagos napi dózisok. Mivel a legtöbb beteg kevesebb mint heti hét napon át alkalmazza a Desferal‑t, az aktuális adag/infúzió nem azonos az átlagos napi dózissal (vagyis, ha 40mg/ttkg napi dózisra van szükség és a beteg az infúziós pumpát 5éjszaka használja, minden infúzió 56mg/ttkg adagot kell tartalmazzon).

A Desferal‑lal történő rendszeres kelációs kezelés a thalassaemiás betegek várható élettartamát meghosszabbítja.

Lassú subcutan infúzió

A lassú subcutan infúzió – hordozható, könnyű infúziós pumpával 8-12órán át adva – a kezelés hatékony módjának tekinthető (és különösen kényelmes a járóbetegek számára). Adható 24órán át is. Normál esetben – pumpával – hetente 5‑7‑szer kell alkalmazni.

A Desferal nem subcutan bolus injekció céljára készült.

Idősek

A klinikai vizsgálatokban nem vizsgáltak kellő számú 65éves és 65évnél idősebb beteget annak megállapítására, hogy ők a fiatalabb egyénekhez képest másképp reagálnak‑e. Általánosságban: a dóziskiválasztást körültekintéssel kell végezni (általában a dózisskála alsó tartományában), minthogy időseknél a csökkent máj-, vese- vagy szívfunkciók és a kísérőbetegségek gyakrabban észlelhetők, ill. az idősek egyéb gyógyszeres kezelésben is részesülnek (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodás fennállása esetén óvatosságra van szükség (lásd 4.4pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

Intravénás infúzió a transzfúzió alatt

Vértranszfúzió alatt, intravénás bevezetéssel is beadható a deferoxamin, például, ha a beteg nem együttműködő és/vagy a subcutan infúziót nehezen tűri. A Desferal oldat közvetlenül nem adható a vérvételi zsákba, hanem a vénához közeli Y-csőbe külön szereléken csatlakoztatható. A beteg Desferal‑t adagoló pumpája szokásosan működhet. Minthogy a vértranszfúzió alatt intravénás infúzióban beadható gyógyszerek száma alacsony, ezen beadási mód klinikai előnye korlátozott. A betegnek és az egészségügyi szakszemélyzetnek különösen ügyelnie kell arra, hogy az infúzió nem gyorsítható, mivel a deferoxamin intravénás bolusként történő beadása a keringés összeomlásához vezethet (lásd 4.4pont).

Folyamatos intravénás infúzió

Implantált intravénás infúziós rendszer alkalmazandó intenzív kelációs terápia esetén. Azoknál a betegeknél indokolt a folyamatos intravénás infúzió adása, akik esetében a subcutan infúzió nem adható, vagy a vastúlterhelés miatt szívproblémáik vannak. A deferoxamin dózisa a vastúlterhelés fokától függ. A vizelettel történő 24órás vasürítés intenzív keláció esetén rendszeresen ellenőrizendő, a dózis ehhez igazítandó. Az infúziós vezeték átöblítésekor óvatosság ajánlott annak érdekében, hogy a vezeték holtterében maradt deferoxamin ne hirtelen kerüljön a keringésbe (keringésösszeomlást okozhat, lásd 4.4pont).

Intramuscularis adás

Mivel a subcutan infúzió sokkal hatékonyabb, intramuscularis injekció kizárólag abban az esetben adható, ha a subcutan infúzió adása nem kivitelezhető.

Bármilyen adagolást választunk, az egyéni fenntartó adag a beteg vasürítésétől függ.

C‑vitamin egyidejű adása

Vastúlterhelés fennállása esetén a betegek szervezetében általában C‑vitamin‑hiány fejlődik ki, valószínűleg azért, mert a vas oxidálja a C‑vitamint. A kelációhoz adjuváns kezelésként C‑vitamin adható, napi 200mg adagig több részre osztva, amit általában egy hónapos rendszeres Desferal‑kezelés után célszerű elkezdeni (lásd 4.4pont). A C‑vitamin fokozza a vas kelációra való alkalmasságát.

Általában 10év alatti gyermekeknek napi 50mg, idősebb gyermekeknek 100mg a szokásos adag. Nagyobb adagban adva nem fokozza a vaskomplex ürítését.

Akut vasmérgezés kezelése

A deferoxamin az akut vasmérgezés szokásos kezelési sémájához adható adjuváns terápia.

A deferoxamin-kezelés az alábbi esetekben indokolt:

• minden tünettel rendelkező beteg esetében, aki a múló, enyhe tüneteknél többet produkál (pl. egynél több hányás vagy egynél több híg széklet),

• akiknél letargia, jelentős hasi fájdalom, hypovolaemia vagy acidózis tünetei észlelhetők,

• akiknél a has radiológiai lelete többszörös radioopacitást (fedettséget) mutat (ezeknek a betegeknek nagy többsége a vasmérgezés tüneteit mutatja),

• minden tünettel rendelkező beteg esetében, akinek szérumvasszintje 54–63mikromol/l (300‑350mikrogramm/dl) felett van, függetlenül a teljes vaskötő kapacitástól (TVK). Azoknál a tünetmentes betegeknél, akiknek szérumvasszintje az 54–90mikromol/l (300–500mikrogramm/dl) tartományba esik, a konzervatív kezelés javasolt deferoxamin nélkül, hasonlóan azon tünettel rendelkező betegekhez, akik múló, nem véres hányásról vagy hasmenésről panaszkodnak.

Akut vasmérgezés deferoxamin-kezelésekor a folyamatos intravénás infúzió alkalmazása javasolt. Az ajánlott infúziós sebesség 15mg/ttkg/óra, ami – amint a körülmények megengedik (általában 4-6óra után) – csökkentendő: úgy, hogy a teljes intravénás dózis 24óra alatt nem haladhatja meg a 80mg/ttkg‑ot.

A deferoxamin-kezelés abbahagyását az alábbi kritériumok alapján dönthetjük el. A kelációs kezelés addig folytatandó, amíg az összes alább felsorolt kritérium teljesül:

• Megszűntek a beteg szisztémás vasmérgezéssel kapcsolatos tünetei és panaszai (pl. nincs acidózis, nem fokozódik a hepatotoxicitás).

• Ideálisan a korrigált szérumvasszint normál vagy alacsony (ha 18mikromol/l [100mikrogramm/dl] alá csökken). Mivel deferoxamin jelenlétében a laboratóriumok nem tudnak pontos vasszintet mérni, elfogadható a kezelés abbahagyása, ha a többi kritérium teljesült, és a mért vasszint nem emelkedett.

• Ismételt hasi radiológiai vizsgálatot kell végezni, bizonyítandó, hogy a korábban látott többszörös radioopacitás (fedettség) – mely a folyamatos vasfelszívódás jelzője – eltűnt, mielőtt még a Desferal adását abbahagyták volna.

• Ha a deferoxamin-kezeléssel összefüggő rózsaszínű vizelet színe a terápia leállítása előtt normalizálódik (önmagában a nem rózsaszínű vizelet nem indokolja a kezelés abbahagyását).

A kezelés hatásossága a kellő vizeletürítéstől függ, mert a ferrioxamin–vas komplex a vizelettel ürül ki. Ha oliguria vagy anuria lép fel, peritonealis dialízisre, hemodialízisre vagy hemofiltrációra lehet szükség.

Krónikus alumíniumtúlterhelés kezelése végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél

A vas és alumínium deferoxaminnal alkotott komplexei dializálhatóak. Veseelégtelenségben eliminációjuk dialízissel fokozható.

Azokat a betegeket kell Desferal‑lal kezelni, akiknek alumíniumtúlterhelés okozta tünetei vagy szervi funkciózavarai vannak. Azokat a tünetmentes betegeket is érdemes Desferal-lal kezelni, akiknek szérumalumínium-szintje tartósan 60ng/ml felett van és az infúziós Desferal-tesztjük pozitív (lásd később), kivált, ha a csontbiopsziás mintában az alumínium okozta csontbetegség igazolható.

A Desferal hetente egy alkalommal adandó 5mg/ttkg adagban (lásd 6.6pont). Azokat a betegeket, akiknek a Desferal-teszt utáni szérumalumínium-szintje legfeljebb 300ng/ml, lassú intravénás deferoxamin infúzióval kell kezelni a dialízis utolsó 60perce alatt. Azokat a betegeket, akiknek a Desferal-teszt utáni szérumalumínium-szintje meghaladja a 300ng/ml‑t, a dialízist megelőzően 5órás lassú, intravénás infúziós kezelésben kell részesíteni. Az első három hónapos kezelést egy 4hetes kimosási periódus követi, ezután az infúziós Desferal-tesztet meg kell ismételni. Ha két, egy hónapos időközzel végzett infúziós Desferal-teszt 50ng/ml-nél alacsonyabb alumíniumszintet mutat, további deferoxamin kezelés nem javasolt.

Folyamatos ambuláns peritonealis dialízis (CAPD) vagy folyamatos ciklikus peritonealis dialízis (CCPD) kezelésben részesülő betegeknek a deferoxamin hetente egyszer adandó 5mg/ttkg dózisban az utolsó mosófolyadék-cserét megelőzően. Ezeknél a betegeknél az intraperitonealis adás javasolt, de a Desferal adható im. vagy lassú iv., vagy sc. infúzióban is.

Desferal-teszt

Ez a teszt azon alapszik, hogy egészséges egyéneknél a deferoxamin nem emeli bizonyos szint fölé a vas vagy az alumínium ürítését.

1. Desferal-teszt a vastúlterhelés vizsgálatára normál vesefunkció mellett

Intramuscularisan 500mg Desferal‑t kell beadni. Utána a vizeletet 6órán át gyűjtik, majd vastartalmát meghatározzák. Az 1‑1,5mg (18-27mikromol) vas ürítése ez alatt a 6óra alatt vastúlterhelésre gyanús, 1,5mg (27mikromol) feletti ürítés kórosnak tekintendő. A teszt csak ép vesefunkciók mellett ad megbízható eredményt.

2. Infúziós Desferal-teszt az alumíniumtúlterhelés vizsgálatára végstádiumú vesebetegség esetén

Az infúziós Desferal-teszt elvégzése azon betegeknél indokolt, akiknek szérumalumínium-szintje magasabb, mint 60ng/ml, és szérumferritinszintje meghaladja a 100mikrogramm/l‑t.

A hemodialízis megkezdése előtt vérmintát kell venni a kiindulási alumíniumszint meghatározásához.

A hemodialízis utolsó 60perce alatt 5mg/ttkg deferoxamint kap a beteg lassú intravénás infúzióban (lásd 6.6pont).

A következő hemodialízis megkezdése előtt (azaz 44órával a deferoxamin infúzió után) újabb vérvétel történik az alumíniumszint ismételt meghatározása céljából.

Az infúziós Desferal-teszt pozitív, ha az alumíniumszint 150ng/ml‑lel meghaladja a kiindulási értéket. A negatív teszt azonban nem zárja ki az alumíniumtúlterhelés lehetőségét.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, kivéve, ha a sikeres deszenzibilizálás a kezelést lehetővé teszi.

Figyelmeztetés

Gyors intravénás infúzió

A gyors intravénás infúzió hipotóniához és sokkhoz vezethet (pl. bőrpír, tachycardia, keringés-összeomlás és urticaria).

Látás- és hallászavarok

A deferoxamin nagy adagjai, főként az alacsony ferritinszintű betegeknél látás- és hallászavarokhoz vezethetnek. A veseelégtelenség miatt rendszeresen dializált betegek, akiknek alacsony a ferritinszintje, különösen hajlamosak a mellékhatásokra (látászavart írtak le egyetlen deferoxamin-adag után). A mellékhatások kockázata a kis dózisú kezelés alkalmazása mellett csökken. Ha látás- vagy hallászavar jelentkezik, a kezelést azonnal félbe kell szakítani. A deferoxamin okozta eltérések, ha korán felismerik őket, általában reverzibilisek. A deferoxamin-kezelés később újrakezdhető csökkentett adaggal a látás- és hallásfunkciók szoros ellenőrzése mellett.

A Desferal-kezelés előtt, valamint azt követően rendszeresen (háromhavonta) szemészeti és hallásvizsgálat javasolt, főként, ha a ferritinszint alacsony. Thalassaemiás betegeknél az audiometriás rendellenességek rizikója csökkenthető, ha az átlagos napi Desferal-adag (mg/kg) és a szérumferritininszint (mikrogramm/l) hányadosa 0,025 alatt tartott.

Vesekárosodás

A fémkomplex mintegy fele a veséken keresztül ürül ki a vastúlterhelésben szenvedő betegeknél, ha a vesefunkció normális. Ezért súlyos vesekárosodás fennállása esetén óvatosságra van szükség.

A vas, ill. alumínium deferoxaminnal alkotott komplexei dializálhatóak, eliminációjuk a veseelégtelenségben alkalmazott dialízissel megnő.

Egyedi esetekben akut veseelégtelenséget jelentettek (lásd még 4.8pont). A vesefunkció változásainak (pl. megnövekedett kreatininszint) monitorozása szükséges.

Gyermekek és serdülők

Növekedés-visszamaradás

Növekedés-visszamaradás azoknál a betegeknél következhet be, akiknek szérumferritinszintje alacsony és nagy adagban kapják a deferoxamint, illetve azoknál, akiket 3 éves kor alatt kezdtek el kezelni (lásd 4.2pont). A deferoxamin nagy adagjai okozta növekedés-visszamaradást el kell különíteni a vastúlterhelés által okozottól. A deferoxamin okozta növekedés-visszamaradás ritka, ha a dózist 40mg/ttkg alatt tartják. Ha ennél nagyobb dózis alkalmazásához társult a növekedés-visszamaradás, akkor a dózis csökkentése mellett a normál növekedési sebesség visszatér, habár a várható felnőtt testmagasság alacsonyabb lesz.

A Desferal‑t kapó pediátriai betegek testtömegét és hossznövekedését 3havonta ellenőrizni kell.

Akut respiratorikus distress szindróma

Akut respiratorikus distress szindrómát (ARDS) írtak le a rendkívül nagy adagú iv. deferoxamin-kezelés mellett akut vasmérgezésben szenvedő betegeknél, valamint thalassaemia esetén. Az ajánlott napi adagot tehát nem célszerű túllépni.

Fertőzés

Vastúlterheléses betegeknél leírták, hogy a deferoxamin-kezelés során fokozódott az infekciókra való hajlam (pl. Yersinia enterocolitica,Yersinia pseudotuberculosis). Ha a deferoxamin-kezelés alatt a betegnél láz mellett akut enteritis/enterocolitis tünetei lépnek fel diffúz hasi fájdalommal vagy pharyngitissel, a kezelést átmenetileg fel kell függeszteni, bakteriológiai vizsgálatot kell végezni és azonnal megfelelő antibiotikus kezelést kell alkalmazni. Az infekció gyógyulása után a deferoxamin-kezelés újrakezdhető.

Alumínium- és vastúlterhelés miatt Desferal-lal kezelt betegeknél ritkán mucormycosist észleltek, amely néhány esetben halálos kimenetelű volt. Ha ezen fertőzés tünetei vagy gyanújelei észlelhetőek, a deferoxamin-kezelést fel kell függeszteni, mikológiai vizsgálatokat kell végezni és a megfelelő kezelést haladéktalanul el kell kezdeni. Mucormycosis deferoxamin-kezelés nélkül is bekövetkezhet, jelezve, hogy egyéb tényezők is szerepet játszhatnak ezen infekció kialakulásában (úgymint dialízis, diabetes mellitus, a sav-bázis egyensúly zavara, hematológiai malignitások, immunszuppresszív gyógyszerek, illetve legyengült immunrendszer).

Cardialis károsodás nagy dózisú C-vitamin adása mellett

Súlyos krónikus vastúlterhelés esetén nagy dózisú (>500mg/nap) C‑vitamin és deferoxamin együttes alkalmazását követően a cardialis funkció károsodását írták le. A funkciózavar reverzibilis volt (a C‑vitamin-adás abbahagyását követően megszűnt).

A deferoxamin és C-vitamin együttes adásakor az alábbi óvintézkedések javasoltak:

• C-vitamin-kiegészítést nem szabad adni szívelégtelenség esetén.

• A C-vitamin-kiegészítést csak egy hónappal a rendszeres deferoxamin-kezelés kezdete után szabad elkezdeni.

• C-vitamin-kezelést csak a tartós deferoxamin-kezelést kapó betegeknek adjunk, ideális esetben röviddel azután, hogy a pumpás kezelést elkezdjük.

• A napjában több részletben adott C-vitamin összdózisa ne haladja meg a 200mg/nap adagot.

• A kombinált kezelés mellett a cardialis funkció monitorozása javasolt.

Krónikus alumíniumtúlterhelés miatt kezelt betegek

Alumínium okozta encephalopathiában a deferoxamin nagy adagjai súlyosbíthatják a neurológiai dysfunctiót (convulsio), feltehetően az alumínium vérszintjének akut növelése révén (lásd 4.8pont). A deferoxamin meggyorsíthatja a dialízis okozta dementia megjelenését. Irodalmi adatok szerint a klonazepámmal való előkezelés ezt a neurológiai romlást megakadályozza.

Az alumíniumtúlterhelés kezelése hypocalcaemiát okozhat és súlyosbíthatja a hyperparathyreoidismust.

Óvintézkedések

A deferoxamin az ajánlottnál nagyobb adagban nem adható. A gyógyszer nem adható 95mg/ml‑nél nagyobb koncentrációban subcutan, mert fokozza a lokális reakció kockázatát. Intramuscularisan – ha ez az adagolás az egyetlen lehetőség – nagyobb koncentráció megkönnyíti az injekció alkalmazását (lásd 6.6pont).

Használati és kezelési útmutatás

Az ajánlott 95mg/ml‑es koncentrációban az oldat átlátszó, színtelen vagy enyhén sárgás színű. Kizárólag átlátszó, tiszta oldat adható be. Az opaleszkáló vagy csapadékot tartalmazó oldatot meg kell semmisíteni.

Ügyelni kell az injekciós technikára.

Subcutan infúzió: a tű ne érjen nagyon közel a dermishez.

A vizelet elszíneződése

A vaskomplex a vizelettel ürülve azt vörösesbarnára színezheti.

Proklórperazinnal (egy fenotiazin-származékkal) való egyidejű kezelés átmeneti tudatzavarhoz vezethet.

Súlyos krónikus vastúlterhelésben szenvedő betegeknél, akik deferoxamin-kezelés mellett nagy adagú (>500mg/nap) C-vitamin-kezelést is kapnak, a cardialis funkció romlása várható (lásd 4.4pont), ami reverzibilis (a C-vitamin-szedés abbahagyása után megszűnik).

A Gallium-67 szcintigráfia eredményét zavarhatja az egyidejű deferoxamin-kezelés, mert a Desferal-hoz kötött gallium ürítése gyors, ezért a szcintigráfia előtt 48 órával a deferoxamin-kezelést célszerű felfüggeszteni.

Terhesség

A deferoxamin terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok (nyulak) reprodukciós toxicitást/teratogenitást igazoltak (lásd 5.3pont). A magzatra / terhes nőre vonatkozó kockázat nem ismert.

A deferoxamin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható előny nagyobb, mint a magzatra kifejtett lehetséges kockázat.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a deferoxamin kiválasztódik‑e a humán anyatejbe. Mivel sok gyógyszer kiválasztódik az anyatejbe, és minthogy az újszülöttben/csecsemőben potenciálisan súlyos mellékhatások léphetnek fel, el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg, halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Fogamzóképes nőknél, illetve férfiaknál történő alkalmazásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre információ.

Azok a betegek, akiknél szédülés vagy más központi idegrendszeri zavar, vagy látás-, ill. hallásromlás mutatkozik, ne vezessenek járművet, illetve ne kezeljenek gépeket (lásd 4.8pont).

A mellékhatások a MedDRA szerinti szervkategóriák szerint, az egyes szervkategóriákon belül pedig gyakoriságuk szerint kerülnek felsorolásra, a leggyakoribbal kezdve (lásd 1.táblázat). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A következő konvenció kerül alkalmazásra: nagyon gyakori (≥↔10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10000) ide értve az egyedi eseteket is; „nem ismert” (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A mellékhatásnak tulajdonított tünet az alapbetegség (vas- és/vagy alumíniumtúlterhelés) következménye is lehet.

1.táblázat Mellékhatások

* Alumínium okozta dialízis encephalopathia kialakulása vagy romlása

** Ha a beadással kapcsolatos óvintézkedéseket nem tartják be

*** Nagyobb adagoknál és fiatal gyermekek esetében

Megjegyzések

A sensorineuralis süketség, ill. a tinnitus nem gyakori, ha a dózist megfelelő tartományban tartják, illetve a dózist csökkentik, ha a ferritinszint csökken. A deferoxamin/ferritin index 0,025 alatt kell, hogy maradjon (deferoxamin/ferritin index: átlagos napi Desferal-adag (mg/ttkg) és a szérumferritinszint (mikrogramm/l) hányadosa (lásd 4.4pont).

A különböző szembetegségek ritkák, kivéve, ha nagy dózisokat kap a beteg (lásd 4.4pont)

A növekedés-visszamaradás és csontelváltozások (pl. metaphysis dysplasia) gyakoriak, ha 60mg/ttkg/nap‑nál nagyobb adagokat alkalmaznak, különösen, ha a terápia 3éves kor előtt kezdődik. Ha a dózist 40mg/ttkg/nap szinten vagy az alatt tartják, a kockázat jelentősen csökken.

A tű beszúrásának helyén fájdalom, duzzanat, beszűrődés, bőrpír, viszketés és var nagyon gyakran jelentkezik, a hólyagképződés, lokális ödéma, égő érzés nem gyakori. A lokális tüneteket szisztémás reakciók kísérhetik, pl. arthralgia (nagyon gyakori), myalgia (nagyon gyakori), fejfájás (gyakori), urticaria (gyakori), hányinger (gyakori), láz (gyakori), hányás (nem gyakori), hasi fájdalom (nem gyakori) vagy asztma (nem gyakori).

A vaskomplexek ürülése a vizelet vörösesbarna elszíneződését okozhatja.

Többnyire alumíniumtúlterhelés miatt dializált betegeknél fellépő görcsről számoltak be (lásd 4.4pont).

Ritkán megnövekedett transzaminázszintet jelentettek Desferal‑lal kezelt betegeknél, azonban nem állapítottak meg ok–okozati összefüggést a gyógyszerrel.

Krónikus alumíniumtúlterhelés miatt kezelt betegek

Az alumíniumtúlterhelés Desferal-kelátkezelése hypocalcaemiát okozhat és súlyosbíthatja a hyperparathyreoidismust (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nem szándékos túladagolás vagy intravénás bolus adása, ill. gyors intravénás infúzió alkalmazása kapcsán jelentkező hipotónia, tachycardia, gyomor-/bélpanaszok, akut, de átmeneti látásvesztés, aphasia, agitatio, fejfájás, nausea, bradycardia, valamint akut veseelégtelenség (lásd 4.8pont) eseteiről számoltak be.

Akut respiratorikus distress szindróma fellépését írták le akut vasmérgezésben szenvedő betegeknél alkalmazott nagyon nagy adagú iv. deferoxamin-kezelést követően, valamint thalassaemiában (lásd 4.4pont).

Kezelés

Nincs specifikus ellenszer. A deferoxamin adását meg kell szakítani, és megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni.

A deferoxamin dializálható.