Felnőttek:

• A vázizomzat sclerosis multiplexben kialakuló spasticitásának kezelése.

• Fertőzéses, degeneratív, traumás, daganatos, vagy ismeretlen eredetű gerincvelő-károsodás esetén fennálló spasticus állapotok (pl. spasticus spinalis paralysis, amyotrophiás lateralsclerosis, syringomyelia, myelitis transversa, traumás paraplegia vagy paraparesis, gerincvelő‑kompresszió) kezelése.

• Agyi eredetű izomspasmus oldása, cerebrovascularis történés után, vagy az agy daganatos, illetve degeneratív betegségeiben.

Gyermekek és serdülők

A Lioresal a cerebralis eredetű spasticitás tüneti kezelésére javallt, főként infantilis cerebrális bénulás esetén, valamint cerebrovascularis történés után vagy az agy daganatos, illetve degeneratív betegségeiben.

A Lioresal a fertőzéses, degeneratív, traumás, neoplasticus vagy ismeretlen eredetű gerincvelő‑betegségekben, mint például sclerosis multiplex, spasticus spinalis paralysis, amyotrophiás lateralsclerosis, syringomyelia, myelitis transversa, traumás paraplegia vagy paraparesis, valamint a gerincvelő kompressziójakor kialakuló izomspasmus tüneti kezelésére javallt még.

Adagolás

A Lioresal‑kezelést mindig alacsony, fokozatosan növekvő dózisokkal kell kezdeni. Az optimális terápiás választ kiváltó legalacsonyabb dózis ajánlott. Az optimális napi adagokat oly módon kell a beteg egyedi szükségleteihez igazítani, hogy a kezelés a lehető legkevesebb mellékhatás árán enyhítse a clonust, a hajlító és feszítő izmok görcsét, valamint a vázizomzat spasticitását.

A túlzott izomgyengeség kialakulásának és az elesés megelőzésének érdekében körültekintően kell alkalmazni a Lioresal‑t azokban az esetekben, amelyekben az izomzat spasticitása nélkülözhetetlen az álló testhelyzet, ill. mozgás közben az egyensúly fenntartásához, illetve, ha a spasticitás valamely funkció fenntartásának fontos tényezője. Bizonyos mértékű izomtónus fenntartása – akár az izomspasmus esetenkénti kialakulásának kockázatát is vállalva – fontos lehet a vérkeringés fenntartásának elősegítése szempontjából.

Ha a maximális adag elérését követő 6‑8héten belül nincs nyilvánvaló terápiás haszon, dönteni kell arról, hogy folytatódjon‑e a Lioresal szedése.

A kezelés abbahagyásának mindig fokozatosan kell történnie, az adagot folyamatosan, megközelítőleg 1‑2hét alatt csökkentve, kivéve a túladagolásból eredő sürgősségi eseteket, vagy amikor súlyos mellékhatások alakultak ki (lásd 4.4pont).

A kezelést általában napi 15mg dózissal célszerű kezdeni (lehetőleg 2‑4adagra szétosztva). A dózist három naponként napi 15mg‑mal óvatosan kell növelni a szükséges napi adag eléréséig. Egyes, a gyógyszer hatásaira érzékenyen reagáló betegek esetében célszerűnek bizonyulhat alacsonyabb (5vagy 10mg‑os) napi kezdő dózist adni és ezt fokozatosabban növelni (lásd 4.4pont). Az optimális adag általában napi 30‑80mg. Kórházi körülmények között a beteg állapotának gondos ellenőrzésével 100‑120mg‑os napi adag is alkalmazható.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A baklofén‑kezelést általában nagyon alacsony (kb. 0,3mg/ttkg/nap adagnak megfelelő) dózissal kell elkezdeni 2‑4részre (lehetőség szerint 4részre) elosztva. Ezért a Lioresal 10mg és 25mg tabletta - az általuk tartalmazott hatóanyag mennyiség miatt - nem alkalmas 33kg alatti testtömegű gyermekek kezelésére, ebben a populációban a baklofén szirup gyógyszerformában alkalmazható.

Az adagot csak óvatosan, kb. 1hetes időközönként szabad növelni a gyermek egyéni szükségleteinek megfelelő szintig.

A szokásos fenntartó napi baklofén adag 0,75‑2mg/ttkg.

A 33 kg feletti testtömegű gyermekeknél maximális napi dózisként 60mg/nap adható.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Lioresal‑t körültekintően és csökkentett dózisban kell alkalmazni. Krónikus haemodialízissel kezelt betegek vérplazmájában magasabb a baklofén plazmaszint, ezért különösen alacsony (pl. napi kb. 5mg) dózist kell alkalmazni.

A Lioresal csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható terápiás előnyök meghaladják a kezelés potenciális kockázatát. Ezeket a betegeket a toxicitás korai jelei és/vagy tünetei (pl. somnolentia, letargia) vonatkozásában szoros, rendszeres megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.4 és 4.9pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegekkel a Lioresal‑kezelés alatt nem végeztek vizsgálatokat. A Lioresal per os adása után a máj nem játszik jelentős szerepet a baklofén metabolizmusában (lásd 5.1pont). Ugyanakkor a Lioresal a májenzimek aktivitását növelő potenciállal rendelkezik. A Lioresal‑t a májkárosodásban szenvedő betegeknek óvatosan kell rendelni (lásd 4.4pont).

Idősek(65évesek vagy idősebbek)és cerebrális eredetű spasticus állapotokban szenvedő betegek

Mivel a mellékhatások előfordulásának valószínűsége időskorú betegeknél vagy cerebralis eredetű spasticus állapotokban nagyobb, ezért a kezelésük során óvatos adagolási sémát kell kidolgozni és a beteget megfelelő felügyelet alatt kell tartani.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Lioresal‑t étkezés közben, kevés folyadékkal kell bevenni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Pszichiátriai és idegrendszeri betegségek és tünetek

Pszichotikus betegségekben, schizophréniában, depressziós vagy mániás betegségekben, zavart állapotokban, illetve Parkinson‑kórban szenvedő betegek esetében a Lioresal kezelést óvatosan, gondos orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, mert fennáll az említett állapotok heveny súlyosbodásának lehetősége.

Baklofénnel kezelt betegeknél öngyilkosságot és öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket jelentettek. A legtöbb esetben a betegeknél további, fokozott öngyilkossági kockázattal járó kockázati tényezők álltak fenn, beleértve az alkoholizmust, depressziót és/vagy korábbi öngyilkossági kísérleteket. Az öngyilkosságra vonatkozóan további kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél a gyógyszeres kezelés mellett szoros felügyeletre van szükség. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

A baklofén-kezeléssel kapcsolatosan visszaélés, abúzus és függőség eseteiről számoltak be. Körültekintően kell eljárni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében szerhasználattal kapcsolatos abúzus szerepel, és monitorozni kell a baklofénnel történő visszaélés, abúzus vagy függőség tüneteit, például a dózisemelést, kóros gyógyszerigénylési viselkedést és a tolerancia kialakulását.

Epilepszia

Az epilepsziás betegek kezelését különösen körültekintően kell végezni, mert előfordulhat a görcsküszöb csökkenése, és a Lioresal elhagyása vagy túladagolása után észleltek már epilepsziás rohamot. A beteg gondos ellenőrzése mellett folytatni kell a megfelelő anticonvulsiv kezelést.

Encephalopathia

Baklofén terápiás dózisaival kezelt betegeknél encephalopathia eseteiről számoltak be, amelyek a kezelés abbahagyását követően reverzibilisek voltak. A tünetek közé tartozott a somnolentia, csökkent éberségi szint, zavartság, myoclonus és kóma.

Encephalopathia jeleinek észlelése esetén abba kell hagyni a baklofén alkalmazását.

Egyéb állapotok

Úgyszintén indokolt az óvatosság, ha a beteg pepticus fekélyben, valamint cerebrovascularis betegségekben, légzőszervi‑ vagy májkárosodásban szenved, illetve anamnézisében szerepeltek az említett kórképek.

Mivel nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nemkívánatos hatások, időseknél és cerebrális eredetű spasticus állapotú betegeknél körültekintő adagolási rendet kell alkalmazni (lásd 4.2pont).

Gyermekek és serdülők

A Lioresal egy évnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésre álló klinikai adat nagyon korlátozott.

A baklofén alkalmazása ebben a korcsoportban az orvos egyéni terápiás előny‑kockázat mérlegelése alapján történik.

Vesekárosodás

A Lioresal‑t óvatosan kell használni vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatot (lásd 4.2pont - Adagolás és alkalmazás). A túladagolás neurológiai jeleit és tüneteit – beleértve a toxikus encephalopathia klinikai tüneteit (például zavartság, dezorientáció, aluszékonyság és csökkent tudatszint) – figyelték meg napi 5mg‑nál nagyobb dózisú baklofént szájon át szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint napi 5mg‑os dózis esetében tartós hemodialízis kezelésben részesülő, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A vesekárosodásban szenvedő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a toxicitás korai tüneteinek azonnali diagnosztizálása céljából (lásd 4.9pont, Túladagolás).

Különös óvatosság szükséges akkor, ha a Lioresal‑t olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolják a vesefunkciót. A vesefunkciót szorosan monitorozni kell, és a Lioresal napi adagját annak megfelelően kell módosítani a baklofén toxicitás megelőzése érdekében.

A kezelés megszakítása mellett soron kívüli haemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén‑ toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A haemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.

Húgyúti rendellenességek

A Lioresal kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.

Testtartás és egyensúly

A Lioresal‑t óvatosan kell alkalmazni, ha a spasticitás szükséges az egyenes testtartáshoz és a helyváltoztatás közbeni egyensúlyhoz (lásd 4.2pont).

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Ritkán beszámoltak a szérum aszpartát‑aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz, valamint a vércukorszint emelkedéséről, ezért máj‑ vagy cukorbetegek kezelésekor időszakos laboratóriumi vizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a gyógyszeres kezelés nem befolyásolja‑e az említett betegségek kórlefolyását.

A Lioresal‑kezelés hirtelen megvonásával kapcsolatosan -különösen hosszú időtartamú kezelést követően- szorongásról és zavart állapotról, deliriumról, hallucinációkról, pszichotikus kórképekről, mániáról vagy paranoiáról, convulsiókról (status epilepticus), dyskinesiáról, tachycardiáról és hyperthermiáról, rhabdomyolysisről, valamint „rebound” jelenségként a spasticitás átmeneti fokozódásáról és hypertoniáról számoltak be.

A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.6 és 4.8pont).

A Lioresal intrathecalis alkalmazása kapcsán arról számoltak be, hogy a megvonás klinikai tünetei hasonlóak lehetnek, mint az autonom dysreflexia, a malignus hyperthermia, a neurolepticus malignus szindróma, vagy egyéb hipermetabolikus állapot, illetve a kiterjedt rhabdomyolysis tünetei.

Túladagolás vagy jelentős mellékhatások következtében kialakult szükséghelyzeteket leszámítva a kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1‑2hét alatt) kell abbahagyni.

Segédanyagok

A Lioresal búzakeményítőt tartalmaz.

Ez a gyógyszer csak nagyon kis mennyiségű glutént tartalmaz (búzakeményítőben), és nem valószínű, hogy problémákat okozhat cöliákiában szenvedő betegeknél. Búzaallergiában szenvedő beteg, ami nem azonos a cöliákiával, nem szedheti ezt a gyógyszert.

Mérlegelendő észlelt kölcsönhatások:

Központi idegrendszeri depressziót okozó gyógyszerek

Ha a Lioresal‑t más, a központi idegrendszer depresszióját okozó gyógyszerekkel szedik egyidejűleg, köztük egyéb izomrelaxánsokkal (például tizanidinnel), szintetikus opiátokkal vagy alkohollal, fokozott szedatív hatás alakulhat ki (lásd 4.7pont), ezen kívül a légzésdepresszió előfordulásának a veszélye is megnőhet. Emellett a morfin és az intrathecalis baklofén egyidejű alkalmazásakor hypotoniáról számoltak be. A légzés és a cardiovascularis működések gondos monitorozása különösen a szív‑érrendszeri és légzőszervi megbetegedésekben szenvedő páciensek kezelésekor, továbbá a légzőizmok gyengesége esetén elengedhetetlen.

Antidepresszánsok

Az egyidejűleg adott triciklusos antidepresszánsok potencírozhatják a Lioresal hatását és emiatt nagyfokú izomhypotonia alakulhat ki.

Lítium

A per os Lioresal és lítium egyidejű alkalmazása súlyosbodó hyperkineticus tüneteket eredményezett. Ezért a Lioresal és a lítium egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.

Vérnyomáscsökkentők és a vérnyomást ismerten csökkentő egyéb gyógyszerek

Hirtelen vérnyomáscsökkenés lehetősége miatt megfelelően módosítani kell az egyidejűleg adott vérnyomást csökkentő gyógyszerek adagját.

Levodopa/Dopa‑dekarboxiláz (DDC) inhibitor (karbidopa)

Parkinson-kórban szenvedő, Lioresal és levodopa kombinációjával (önmagában vagy a dopa‑dekarboxiláz inhibitor karbidopával adva) kezelt betegeknél zavartság, hallucinációk, fejfájás, émelygés és izgatottság kialakulásáról számoltak be. A Parkinsonismus tüneteinek romlásáról is beszámoltak. Ezért a Lioresal és a levodopa/karbidopa egyidejű alkalmazása alatt elővigyázatosság javasolt.

A vesefunkciót csökkentő szerek

A vesefunkciót jelentősen befolyásoló gyógyszerek csökkenthetik a baklofén kiürülését, amely toxikus hatásokhoz vezethet (lásd 4.4pont).

Terhesség

A kockázatok összefoglalása

Terhes nőkön nem végeztek adekvát, jól kontrollált vizsgálatokat. Az állatkísérletek adatai azt mutatták, hogy a baklofén átjut a vér‑placenta gáton. A Lioresal ezért a terhesség ideje alatt nem alkalmazható, hacsak a kezelés várható előnyei felül nem múlják a magzatot potenciálisan fenyegető kockázatot.

Klinikai szempontok

Magzati/újszülöttkori mellékhatások

A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.8pont).

Szoptatás

Bár terápiás Lioresal dózisokkal kezelt szoptató anyák esetében a baklofén átjut az anyatejbe, a csecsemő szervezetébe olyan csekély mennyiségben jut be, hogy mellékhatások nem várhatók.

Termékenység

A baklofén humán fertilitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban nincsenek rendelkezésre álló adatok. Abaklofén patkányoknál anyai toxicitást nem okozó dózisokban nem károsította a hím vagy nőstény fertilitást.

A Lioresal alkalmazása kapcsán olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a szédülés, szedáció, aluszékonyság és látásromlás (lásd 4.8pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.

Mellékhatások (pl. szedáció, somnolentia) főként a kezelés kezdeti szakában, az adag túlságosan gyors növelésekor, illetve túlságosan nagy adagok alkalmazásakor jelentkeznek. Gyakran átmeneti jellegűek és a dózis csökkentésével enyhíthetők, illetve megszüntethetők; ritkán érik el azt a súlyosságot, amely szükségessé teszi a kezelés félbeszakítását. A kórelőzményben szereplő pszichiátriai betegség, illetve cerebrovascularis kórkép (pl. stroke) esetén, továbbá idős betegeknél súlyosabb lefolyásúak lehetnek a mellékhatások.

A görcsküszöb csökkenése és convulsiók is előfordulhatnak, legfőképpen epilepsziás betegeknél.

Néhány esetben a gyógyszerre adott paradox reakcióként az izomspascticitás fokozódását figyelték meg.

A jelentett mellékhatások jelentős része valójában a kezelt alapbetegség okozta rendellenességből adódik.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra, a leggyakoribb az első (1.táblázat): nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1.táblázat

* Centrális alvási apnoé szindróma eseteit figyelték meg nagy dózisú (≥100mg) baklofén alkalmazásakor alkoholfüggő betegeknél.

**A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási szindrómáról (beleértve a postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.6pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelek és tünetek

Tünetek: A klinikai képet a központi idegrendszeri depresszió vagy az encephalopathia jelei uralják: somnolentia, csökkent éberségi szint, légzésdepresszió, kóma és tinnitus.

Kialakulhat továbbá: zavartság, hallucinációk, izgatottság, convulsiók, kóros elektroenkefalogram (”burst suppression” mintázat és trifázisos hullámok, az EEG‑n észlelt általános lassulás), akkomodációs zavarok, renyhébb pupillareflex, generalizált izomhypotonia, myoclonia, hyporeflexia vagy areflexia, görcsrohamok, perifériás értágulat, hypotensio vagy hypertensio, bradycardia vagy tachycardia, illetve szívritmuszavarok, hypothermia, émelygés, hányás, hasmenés, túlzott nyálképződés, emelkedett májenzimszintek, alvási apnoe, rhabdomyolysis.

A túladagolási szindróma romlása fordulhat elő különböző, központi idegrendszerre ható anyagok, illetve gyógyszerek (pl. alkohol, diazepám, triciklusos antidepresszánsok) egyidejű alkalmazása esetén.

Kezelés

Specifikus antidotum nincs.

Túladagolás esetén a szövődmények, mint a hypotonia, hypertonia, convulsiók, emésztőrendszeri panaszok, légzésdepresszió vagy cardiovascularis elégtelenség kezelésére szupportív és tüneti kezelés alkalmazandó.

Mivel a hatóanyag főleg a vesén keresztül ürül ki a szervezetből, bőséges folyadékpótlás szükséges, esetleg diuretikum adásával együtt. Haemodialízis (olykor soron kívül) hasznos lehet a veseelégtelenséggel társult súlyos mérgezésben (lásd 4.4pont).