MEXALEN 500 MG TABLETTA

Enyhe és közepesen súlyos fájdalom és/vagy láz tüneti kezelésére.

A Mexalen felnőttek, serdülők és legalább 22kg testtömegű (6éves és idősebb) gyermekek számára javallott.

Rendszerint a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

A dózis az életkortól és a testtömegtől függ, egyszeri dózisban általában 10-15mg/ttkg adható, legfeljebb a javasolt maximális 60mg/ttkg teljes napi dózisig ismételve (nem meghaladva a 4000mg‑ot). A testtömeg-tartományokat és az adagolási példákat lásd az alábbi táblázatban.

Az adagolási intervallum minden esetben a tünetektől és a maximális teljes napi dózistól függ. Ez nem lehet kevesebb, mint 4óra.

Ha a fájdalom több mint 5napig tart, a láz pedig 3nap után is fennáll, rosszabbodik, vagy más tünetek jelentkeznek, akkor orvoshoz kell fordulni.

A beteg gondozóját tájékoztatni kell arról, hogy forduljon orvoshoz, ha 12év alatti gyermeknél a magas láz, a fertőzés jelei vagy a tünetek 2napnál hosszabb kezelés után is fennállnak.

Adagolás

Az adagolást a következő táblázatban található információk alapján kell végezni:

A ritkább alkalmazási gyakoriság a megfelelő testtömeg- és/vagy életkor-kategória alsó határába eső gyermekeknél javasolt.

Ez a gyógyszer nem alkalmazható 22kg testtömeg alatti (6évesnél fiatalabb) gyermekeknél a nem megfelelő dózis/a megfelelő adagolás kivitelezhetetlensége miatt. 6év alatti gyermekek számára megfelelőbb készítmények állnak rendelkezésre.

6 és 9éves kor közötti gyermekek (22 és 30kg között): a maximális egyszeri dózis fél tabletta (250mg paracetamol).

Különleges betegcsoportok:

Idősek

Időseknél nincs szükség dózismódosításra. Figyelembe kell venni azonban, hogy a vese- és/vagy májelégtelenség gyakoribb az időseknél (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

Orvosi utasítás hiányában, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egyes alkalmazások közötti minimális intervallumot módosítani kell, és a maximális napi dózist a következő ütemterv szerint kell csökkenteni:

Májkárosodás

A paracetamolt óvatosan kell alkalmazni májkárosodás vagy Gilbert-szindróma esetén. A dózist csökkenteni kell, vagy az adagolási intervallumot meg kell hosszabbítani.

A napi 2000mg-os dózist felnőtteknél orvosi javaslat nélkül nem szabad túllépni.

Egyéb megfontolások

A hatásos napi dózis nem haladhatja meg a 60mg/ttkg/napot (legfeljebb 2g/nap) a következő esetekben:

- 50kg-nál kisebb testtömegű felnőttek és serdülők,

- dehydratio;

- krónikus alultápláltság;

- a krónikus alkoholfogyasztás csökkentheti a paracetamol toxicitási küszöbértékét. Ezeknél a betegeknél két dózis között legalább 8órának kell eltelnie.

Alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. A tablettát egy pohár vízzel kell lenyelni.

Paracetamollal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A túladagolás kockázatának elkerülése érdekében meg kell győződni arról, hogy az egyidejűleg szedett gyógyszerek nem tartalmaznak paracetamolt.

A következő esetekben a paracetamolt különös óvatossággal kell alkalmazni, azaz az adagolási intervallum növelésével vagy a dózis csökkentésével (lásd 4.2pont), és orvosi felügyelet mellett:

• hepatocellularis elégtelenség (Child-Pugh <9),

• krónikus alkoholfogyasztás,

• veseelégtelenség (kreatinin-clearance <10ml/perc);

• Gilbert-szindróma (Meulengracht-kór);

• súlyos fertőzés, mivel ez növelheti a metabolikus acidózis kockázatát. A metabolikus acidózis jelei a következők:

• mély, gyors légzés, nehézlégzés;

• hányinger, hányás;

• étvágytalanság;

• akut hepatitis;

• májfunkciót befolyásoló gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés;

• glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány;

• glutation-hiány;

• hemolyticus anaemia;

• dehydratio;

• krónikus alultápláltság;

• idős kor.

További elővigyázatossági intézkedések (lásd 4.2pont)

A hosszan tartó vagy gyakori alkalmazás nem javasolt. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ne szedjenek egyidejűleg paracetamolt tartalmazó más készítményeket. A napi dózis többszörösének egyszerre történő bevétele súlyosan károsíthatja a májat; ilyen esetekben a betegnél nem következik be eszméletvesztés. Ennek ellenére túladagolás esetén azonnal orvosi segítséget kell kérni, a visszafordíthatatlan májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát, (lásd 4.9pont). A hosszan tartó alkalmazás orvosi felügyelet nélkül ártalmas lehet. Naponta 60mg/ttkg paracetamollal kezelt gyermekeknél és serdülőknél más lázcsillapítóval való kombináció nem indokolt, kivéve hatástalanság esetén.

Javasolt az acetilszalicilsavra érzékeny asztmás betegek megfigyelése, mivel a paracetamol alkalmazásakor enyhe bronchospasmussal járó reakciókat jelentettek (keresztreakció). Bár ilyen reakciók csak az érzékeny betegek kis részénél fordultak elő, egyes esetekben súlyos reakciók is bekövetkezhetnek, különösen nagy dózisú paracetamol alkalmazásakor.

A paracetamol-kezelés alatt nem szabad alkoholt fogyasztani.

A túladagolás veszélye nagyobb a nem cirrhosisos alkoholos májbetegségben szenvedőknél. Krónikus alkoholizmus esetén óvatosan kell eljárni. Alkohol abúzusban szenvedő betegeknél a dózist csökkenteni kell (lásd 4.2pont). Ilyen esetben a napi dózis nem haladhatja meg a 2grammot.

Az alkoholabúzus, étvágytalanság vagy helytelen táplálkozás miatt alultáplált betegeknek a toxikus májreakciók kockázata miatt nem ajánlott a hosszan tartó kezelés, valamint a maximális dózisok alkalmazása.

Magas láz, másodlagos fertőzés tüneteinek jelentkezésekor, vagy ha a tünetek három napnál tovább fennállnak, orvoshoz kell fordulni.

Orvos vagy fogorvos tanácsa nélkül a paracetamolt tartalmazó gyógyszereket fájdalom esetén általában csak öt napig, láz esetén pedig három napig szabad alkalmazni, és nem szabad nagy dózisokat bevenni.

A fájdalomcsillapítók hosszan tartó, nagy dózisú, helytelen alkalmazása esetén fejfájás léphet fel, amelyet nem szabad a gyógyszer megnövelt dózisával kezelni.

Általánosságban elmondható, hogy a fájdalomcsillapítók szokássá váló szedése, különösen, ha több fájdalomcsillapító hatóanyagot kombinálnak, tartós vesekárosodáshoz vezethet, ami a veseelégtelenség (analgetikum nephropathia) kockázatával jár.

A fájdalomcsillapítók hosszan tartó, nagy dózisú, helytelen használatának hirtelen abbahagyása esetén fejfájás, fáradtság, izomfájdalom, idegesség és vegetatív tünetek jelentkezhetnek. Az elvonási tünetek néhány napon belül elmúlnak. Ezen idő alatt kerülni kell a fájdalomcsillapítók további szedését, és alkalmazásukat orvosi javaslat nélkül nem szabad újra elkezdeni.

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolinszintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

A laboratóriumi vizsgálati eredményekre gyakorolt hatás

A paracetamol szedése befolyásolhatja a foszfor-volfrámsavval végzett húgysavvizsgálatokat és a glükóz-oxidáz-peroxidázzal végzett vércukorszint-vizsgálatokat.

• Probenecid szedése gátolja a paracetamol glükuronidációját, ezáltal a paracetamol clearance-e körülbelül felére csökken. Probenecid egyidejű szedése esetén a paracetamol dózisát csökkenteni kell.

• Különös óvatossággal kell eljárni az enzimindukcióhoz vezető gyógyszerek, valamint a potenciálisan májkárosító anyagok egyidejű szedése esetén (lásd 4.9pont). A paracetamol metabolizmusa fokozódik az enzimindukáló gyógyszereket, például fenitoint, karbamazepint, fenobarbitált, primidont és rifampicint szedő betegeknél. Elszigetelt esetekről szóló jelentések nem várt májkárosító hatásról számolnak be az enzimindukáló gyógyszereket szedő betegeknél.

• Paracetamol és AZT (zidovudin) egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a neutropenia és a májkárosító hatás kialakulására való hajlam. A zidovudin-terápiában részesülő betegeknél kerülendő a paracetamol krónikus/többszörös dózisban történő alkalmazása, és csak orvosi javaslatra adható. Ha azonban paracetamol és zidovudin hosszan tartó együttes alkalmazására van szükség, a fehérvérsejtszámot és a májfunkciós teszteket monitorozni kell, különösen az alultáplált betegeknél.

• A gyomorürülést lassító szerek egyidejű szedése esetén a paracetamol felszívódása és hatásának kezdete késhet.

• A gyomorürülést gyorsító szerek, például a metoklopramid és a domperidon egyidejű szedése felgyorsítja a paracetamol felszívódását és hatásának kezdetét.

• A kolesztiramin csökkenti a paracetamol felszívódását. Amennyiben paracetamol és kolesztiramin egyidejű alkalmazása szükséges, a paracetamolt legalább 1órával a kolesztiramin bevétele előtt vagy 4órával utána kell bevenni.

• Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

• K-vitamin antagonisták: a K-vitamin antagonisták hatása fokozódhat, különösen a paracetamol nagy dózisainak rendszeres szedése esetén. Ebben az esetben ajánlott a Nemzetközi Normalizált Arány (International Normalized Ratio, INR) rendszeres ellenőrzése. Paracetamol hosszan tartó, rendszeres szedése fokozhatja a warfarin és más kumarinok véralvadásgátló hatását, ami növeli a vérzés kockázatát, ugyanakkor az alkalmanként bevett dózisoknak nincs jelentős hatásuk.

• Lamotrigin: a paracetamol csökkentheti a lamotrigin biohasznosulását, és esetleg a hatását is, a lamotrigin májban történő metabolizmusának lehetséges indukciója miatt.

Terhesség

Terhes nőkre vonatkozóan nagyszámú adat áll rendelkezésre, amelyek nem mutatnak sem malformatív, sem magzati/újszülöttkori toxicitást. A méhen belül paracetamol hatásának kitett gyermekek neurofejlődésével kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok nem mutattak egyértelmű eredményeket. Klinikailag indokolt esetben a paracetamol adható terhesség alatt, azonban a lehető legkisebb hatásos dózisban, a lehető legrövidebb ideig és a lehető legalacsonyabb gyakorisággal kell alkalmazni.

Szoptatás

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de az ajánlott dózisokban klinikailag nem jelentős mennyiségben. A rendelkezésre álló publikált adatok nem ellenjavallják a szoptatást.

Termékenység

Nincsenek megfelelő klinikai adatok a férfi vagy női termékenységre vonatkozóan.

A paracetamol nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások szervrendszerenként és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

*Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.

A paracetamol túladagolása májelégtelenséget okozhat, ami májátültetéshez vagy halálhoz vezethet.

Fennáll a paracetamol-mérgezés veszélye, különösen időseknél, kisgyermekeknél, májbetegségben szenvedő betegeknél, krónikus alkoholizmus esetén, krónikus alultápláltságban szenvedő betegeknél, enzimindukáló szereket használóknál és 50kg alatti testtömegű felnőtteknél. A túladagolás ezekben az esetekben halálos kimenetelű lehet.

Tünetek

A tünetek általában az első 24órán belül jelentkeznek, és a következők lehetnek: hányinger, hányás, étvágytalanság, sápadtság és hasi fájdalom, vagy a betegek tünetmentesek lehetnek.

A paracetamol egyszeri dózisban történő túladagolása felnőtteknél vagy gyermekeknél májsejt‑nekrózist idézhet elő, ami valószínűleg teljes és visszafordíthatatlan nekrózist okoz, májsejt‑elégtelenséget, metabolikus acidózist és encephalopathiát eredményezve, ami kómát és halált okozhat. Ezzel egyidejűleg a máj transzaminázok (GOT, GPT), a laktát-dehidrogenáz és a bilirubin szintjének emelkedése figyelhető meg, valamint a protrombinidő növekedése, amely a bevétel után 12‑48órával jelentkezhet. Májkárosodás azoknál a felnőtteknél valószínű, akik az ajánlott paracetamol-dózisnál többet vettek be. Úgy vélik, hogy a toxikus metabolitok túlzott mennyisége (amelyet a paracetamol szokásos dózisainak bevételekor általában a glutation megfelelően méregtelenít) visszafordíthatatlanul kötődik a májszövethez.

Egyes betegeknél fokozott lehet a paracetamol-toxicitás okozta májkárosodás kockázata.

Akut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség is kialakulhat,.

Szívritmuszavarok és hasnyálmirigy-gyulladás eseteit is jelentették.

Kockázati tényezők, többek között: Ha a beteg:

• hosszú távú karbamazepin-, fenobarbitál-, fenitoin-, primidon-, rifampicin-, orbáncfű- vagy más, májenzimeket indukáló gyógyszerekkel végzett kezelésben részesül.

• rendszeresen fogyaszt az ajánlott mennyiséget meghaladó alkoholt.

• valószínűleg glutationhiányos, pl. étkezési zavarok, cisztás fibrózis, HIV-fertőzés, éhezés, cachexia esetén.

A fent említett kockázati tényezők csökkenthetik a májtoxicitás küszöbét.

Kezelés

Sürgősségi eljárás:

A paracetamol-túladagolás esetén azonnali kezelés szükséges. A betegeket haladéktalanul kórházba kell szállítani azonnali orvosi ellátás céljából.

Aktivált szén adagolását fontolóra kell venni, ha a beteg 1órán belül >150mg/ttkg paracetamolt vett be.

Egyszeri akut túladagolás esetén a plazma paracetamol-koncentrációját a bevételt követően legalább 4órával kell meghatározni. A kezdeti paracetamol-plazmakoncentráció meghatározására vérvételt kell végezni.

Az N-acetilciszteinnel történő kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni a nemzeti kezelési irányelveknek megfelelően.

Tüneti kezelést kell alkalmazni.