MONTELUKAST SANDOZ 10 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MONTELUKAST 10 MG
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta kombinációs terápiaként javallt az asztma kezelésében azon betegek esetében, akik enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvednek, és akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint adagolt rövid hatású béta‑agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját. Azon asztmás betegek esetében, akiknél a Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta asztma kezelésére javallt, a Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta enyhíti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is.
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta az asztma megelőzésére is javallt olyan esetekben, mikor a predomináns ok a fizikai megterhelés által okozott bronchokonstrikció.
Adagolás
15 éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek ajánlott adagja asztma vagy asztma és egyidejű szezonális allergiás rhinitis esetén naponta egy 10mg-os tabletta, amelyet este kell bevenni.
Általános ajánlások
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta terápiás hatása az asztma‑kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta étkezéskor, vagy attól függetlenül is bevehető. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Montelukast Sandoz 10mg filmtablettát az asztma egyensúlyi állapotában és rosszabbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni. A Montelukast Sandoz 10mg filmtablettát nem szabad montelukasztot tartalmazó más készítményekkel együtt szedni.
Nem szükséges a dózismódosítás az idősek, illetve veseelégtelenségben vagy enyhe-középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos a férfiak és a nők részére.
Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta-terápia az asztma más kezeléseivel összefüggésben:
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta hozzáadható a beteg már meglévő kezelési rendjéhez.
Inhalációs kortikoszteroidok
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta-kezelés kiegészítő terápiaként alkalmazható olyan betegek esetében, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint alkalmazott rövid hatású béta‑agonisták nem biztosítanak megfelelő klinikai kontrollt. Az inhalációs kortikoszteroidokat nem szabad minden átmenet nélkül felváltani Montelukast Sandoz 10mg filmtablettával (lásd4.4pont).
Gyermekek és serdülők
Ne adja a Montelukast Sandoz 10 mg filmtablettát 15 évesnél fiatalabb gyermekeknek. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta 15 évesnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó biztonságosságára és hatásosságára nem áll rendelkezésre elegendő adat.
A 6‑14éves gyermekek részére az 5mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
A 2‑5éves gyermekek részére a 4mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
A 6 hónapostól 5éves korú gyermekek részére az 4mg‑os granulátum áll rendelkezésre.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A beteget tájékoztatni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot sose használja akut asztmás rohamok kezelésére, és az erre a célra használt megfelelő rohamoldó gyógyszere mindig legyen nála. Akut rohamok esetén rövid hatású inhalációs béta-agonistát kell alkalmazni. A betegnek mihamarabb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású béta-agonistára van szüksége.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok dózisa csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Az asztmaellenes készítményekkel, köztük a montelukaszttal kezelt betegeknél ritka esetekben szisztémás eosinophilia lépett fel, néhány esetben a Churg-Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel, amit gyakran szisztémás kortikoszteroid‑terápiával kezelik. Ezek az esetek néha a kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Bár ezidáig nem igazoltak ok-okozati összefüggést a leukotrién‑receptor‑antagonistákkal, a kezelőorvosoknak figyelniük kell a következők megjelenésére: eosinophilia, vasculitises kiütés, rosszabbodó pulmonalis tünetek, cardialis szövődmények és/vagy neuropathia. A fenti tüneteket mutató betegeket újra ki kell vizsgálni és kezelésüket újra kell értékelni.
Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem‑szteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését.
Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8pont).
A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és továbbra is fennállhatnak. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során. A betegek és/vagy a gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak.
A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen alkalmazott egyéb készítményekkel. Gyógyszerinterakciós vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinil‑ösztradiol/noretindron 35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbe alatti területe (AUC) megközelítőleg 40%‑kal csökkent. Mivel a montelukasztot a CYP3A4, 2C8 és 2C9 metabolizálja, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot CYP3A4-, 2C8- és 2C9‑induktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) adják együtt.
Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt erős inhibitora a CYP2C8 enzimnek. Egy montelukaszt és roziglitazon (az elsődlegesen a CYP 2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll-szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt in vivo nem gátolja a CYP 2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem változtatja meg jelentős mértékben az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek (pl.: paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) lebomlását.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim, és kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzimek szubsztrátja. Egy montelukaszttal és gemfibrozillal (CYP2C8- és 2C9‑inhibitor) végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálatban a gemfibrozil 4,4‑szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására gemfibrozillal vagy más erős CYP2C8-inhibitorokkal való együttes alkalmazáskor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma növekedhet.
In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás a kevésbé erős CYP2C8-inhibitorokkal (pl.trimetoprim). Montelukaszt és az erős CYP3A4-inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését.
Terhesség
Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásra.
A terhességi adatbázis alapján rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat nem utal arra, hogy ok‑okozati összefüggés lenne a Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta használata és azon fejlődési rendellenességek (pl. végtaghiányok) között, amelyekről a forgalomba hozatalt követően ritkán, világszerte beszámoltak.
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta terhességben csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt/metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe (lásd 5.3pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt kiválasztódik-e az emberi anyatejbe.
A Montelukast Sandoz 10mg filmtabletta a szoptatás alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges.
A montelukaszt nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyedi esetekben azonban jelentettek álmosságot és szédülést.
Klinikai vizsgálatok során a montelukasztot az alábbiak szerint értékelték:
-
a 10mg-os filmtablettát kb. 4000 felnőtt és 15 éves, vagy idősebb serdülőkorú, asztmás betegen
-
a 10mg-os filmtablettát kb. 400 felnőtt és 15 éves, vagy idősebb serdülőkorú, szezonális allergiás rhinitisben szenvedő és asztmás betegen
-
az 5mg-os rágótablettát kb. 1750, 6-14 éves kor közötti asztmás gyermeken
-
a 4 mg–os rágótablettát 851, 2-5 éves kor közötti gyermeken
-
a 4 mg-os granulátumot 175, 6 hónap és 2 éves kor közötti gyermeken
Klinikai vizsgálatok során a montelukasztot intermittáló asztmában az alábbiak szerint értékelték:
-
a 4mg-os granulátumot és rágótablettát 1038, 6hónapos és 5éves kor közötti gyermeken
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt asztmás betegek körében az alábbi, gyógyszer alkalmazásával összefüggő gyakori (≥1/100 -<1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb arányban:
| Szervrendszer | 15 éves és idősebb serdülők és felnőttek(két 12hetes vizsgálat;n=795) | 6-14 éves gyermekek(egy 8hetes vizsgálat;n=201)(két 56hetes vizsgálat;n=615) | 2‑5éves gyermekek(egy 12hetes vizsgálat,n=461)(egy 48hetes vizsgálat; n=278) | 6hónapos és 2éves kor közötti gyermekek(egy 6hetes vizsgálat,n=175) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás | hyperkinesia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | asztma | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom | hasi fájdalom | hasmenés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ekcémás dermatitis, kiütés | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | szomjúság |
Korlátozott számú betegeken végzett (felnőttek esetén maximum 2évvel, 6–14 éves gyermekek esetén maximum 12 hónappal) meghosszabbított kezelés során a klinikai vizsgálatokban a biztonságossági profil nem változott.
Összesen 502, 2‑5év közötti beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3hónapig, 338beteget 6hónapig vagy tovább, és 534beteget 12hónapig vagy tovább. A tartós kezelés mellett sem változott a biztonságossági profil ezeknél a betegeknél.
A biztonságossági profil a 6hónap és 2év közötti betegeknél sem változott a legfeljebb 3hónapig tartó kezelés során.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat tartalmazza a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat szervrendszer valamint előfordulási gyakoriság szerint felsorolva. A gyakorisági katagóriákat a vonatkozó klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg.
| Szervrendszer | Mellékhatások | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felső légúti fertőzés§ | Nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | Ritka |
| thrombocytopenia | Nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát | Nem gyakori |
| hepaticus eosinophil‑beszűrődés | Nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok, beleértve a rémálmokat, insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort**) | Nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | Ritka | |
| hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), dysphemia, obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypoesthesia, görcsroham | Nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | Ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | Nem gyakori |
| Churg‑Strauss szindróma (CSS) (lásd 4.4pont) pulmonalis eosinophilia | Nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés§§, hányinger§§, hányás§§ | Gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | Nem gyakori | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) | Gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májkárosodást) | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés§§ | Gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | Nem gyakori | |
| angio-oedema | Ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | Nagyon ritka | |
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia (beleértve az izomgörcsöket is) | Nem gyakori |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekeknél enuresis | Nem gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia§§ | Gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema | Nem gyakori | |
| * Gyakorisági kategória: Minden mellékhatás esetében a klinikai kutatási adatbázisban jelentett előfordulási arány alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100‑<1/10), Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), Ritka (≥1/10000‑<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000). § Klinikai vizsgálatokban nagyon gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukaszttal, mind a placebóval kezelt betegeknél. §§ Klinikai vizsgálatokban gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukaszttal, mind a placebóval kezelt betegeknél. ** Gyakorisági kategória: ritka | ||
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Krónikus asztma vizsgálatokban 22 héten keresztül napi 200mg-ig terjedő, rövid távú vizsgálatokban pedig kb. egy héten át napi 900mg-ig terjedő adagokban kaptak a betegek montelukasztot klinikailag lényeges nemkívánatos hatások nélkül.
A forgalomba hozatalt követően, valamint klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg-os (egy 42 hónapos gyermekre számított hozzávetőleg 61mg/kg) adagról is beszámolnak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem jelentettek mellékhatást.
A túladagolás tünetei
A leggyakrabban jelentett mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának és ide tartozott a hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és a pszichomotoros hiperaktivitás.
A túladagolás kezelése
A montelukaszt túladagolásának kezelésére vonatkozóan nincs specifikus információ. Nem ismeretes, hogy a montelukaszt peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel eltávolítható-e.
Farmakológiai tulajdonságok - MONTELUKAST 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek egyéb szisztémás gyógyszerei.
Leukotrién-receptor antagonisták
ATC kód: R03D C03
Hatásmechanizmus
A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, melyek különféle sejtekből, pl. mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Az asztma ezen fontos mediátorai a ciszteinil-leukotrién-receptorokhoz (CysLT) kötődnek. Az I. típusú (CysLT1) receptor az emberi légutakban (beleértve a simaizomsejteket, valamint a légúti macrophagokat), illetve egyéb proinflammatorikus sejtekben (köztük az eosinophilek és egyes myeloid sejtek) található meg. A ciszteinil‑leukotrién-receptorokat összefüggésbe hozták az asztma, illetve az allergiás rhinitis patofiziológiájával. Asztmában a leukotrién-mediált hatások közé tartozik a bronchokonstrikció, a nyákelválasztás, az érpermeabilitás-növekedés és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben az allergén expozíciót követően mind a korai, mind a késői fázisú reakciók során CysLT-ek szabadulnak fel az orrnyálkahártyáról; ez összefüggésbe hozható az allergiás rhinitis tüneteivel. Kísérletképpen adott intranasalis CysLT után az orrban fokozott légúti ellenállást, illetve az orrdugulás tüneteit figyelték meg.
Farmakodinámiás hatások
A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és magas szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorokhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, mindössze 5mg-os adagban is már jelentős mértékű blokádot hozott létre az inhalált LTD4 kiváltotta bronchokonstrikcióban. Szájon át történő alkalmazását követően két órán belül bronchodilatációt figyeltek meg. A béta‑agonisták által kifejtett bronchodilatációs hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatáció összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigénnel szembeni reakció folyományaként fellépő korai és késői fázisú bronchokonstrikciót. Placebóhoz viszonyítva a montelukaszt felnőtteknél és gyermek betegeknél egyaránt csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés szignifikánsan csökkentette a (köpetben mért) légúti, valamint a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma‑kontrollt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Felnőtteken végzett vizsgálatokon a napi egyszeri 10mg-os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctérfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5l/perc a 3,3l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest) és jelentős csökkenést eredményezett a teljes béta‑agonista használatban (-26,1% a -4,6% kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek pontértékei szignifikánsan javultak.
Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200mcg) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti hatást mutatott, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon nagyobb átlagos terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, beklometazon esetén 13,3%; béta-agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén -28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy része az inhalációs beklometazonhoz hasonló klinikai hatást tapasztalt (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%-ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%-os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%-a tapasztalta).
15 éves vagy annál idősebb serdülő és felnőtt, asztmában és egyidejűleg allergiás rhinitisben szenvedő betegek szezonális allergiás rhinitisének tüneti kezelésére adott montelukaszt értékelését egy klinikai vizsgálat során végezték el. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer adott 10mg montelukaszt tabletta a placebóval összehasonlítva statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a „napi náthatünetek” pontszámában. A „napi náthatünetek” pontszáma a „nappali orrtünetek” (orrdugulás, orrfolyás, tüsszentés, orrviszketés összesített értékelése) és az „éjszakai tünetek” (orrdugulás ébredéskor, elalvási nehézség és éjszakai felébredések összesített értékelése) pontszámának átlaga. A placebóval összehasonlítva a betegek és kezelőorvosaik allergiás rhinitisre vonatkozó összesített értékelése szignifikáns javulást mutatott. Az asztmára vonatkoztatott hatásosság értékelése e vizsgálat során nem volt elsődleges célkitűzés.
Egy 8 hétig tartó, 6-14 éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5mg-os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%-kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” béta‑agonista használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%-kal szemben).
Egy felnőtteken végzett, 12hetes vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchokonstrikciót (excercise-induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan gátolta a montelukaszt (a FEV1 maximális esése 22,33%, míg placebo esetén ez az érték 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%‑kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő montelukaszt esetén 44,22perc, placebo esetén 60,64perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12 hete alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves gyermekgyógyászati betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális esése 18,27%, míg placebo esetén ez az érték 26,11% volt; a kezdeti értékeket 5%-on belül megközelítő javuláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén ez az érték 27,98perc volt). A hatás a napi egyszeri adagolási intervallum végén is kimutatható volt.
Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroidok‑kezelést kaptak, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a ‑1,74%-kal szemben, és a teljes béta-agonista használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest -27,78% volt a 2,09%-kal szemben).
Felszívódás
A montelukaszt gyorsan felszívódik szájon át történő alkalmazást követően. A 10mg‑os filmtabletta plazma csúcskoncentrációja (Cmax) éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követően 3óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax értékét. A biztonságosságot és a hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokban bizonyították, ahol a 10mg‑os filmtablettát az étkezés idejére való tekintet nélkül alkalmazták.
Az 5mg‑os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%‑ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A montelukaszt átlagos eloszlási térfogata egyensúlyi állapotban 8-11liter. Patkányokon radioaktív jelzett montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér-agy-gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül az adagolást követő 24 órával a radioaktív jelzett anyag koncentrációja egyéb szövetekben minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során, felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P4502C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP3A4 és 2C9 is, habár a CYP3A4‑inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit napi 10mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómákkal végzett invitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
A montelukaszt átlagos plazmaclearance-e egészséges felnőttekben 45ml/perc. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adását követően a radioaktivitás 86%-a az 5napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%-a a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Különleges betegcsoportok
Az idős, ill. az enyhe-közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, vesekárosodásban szenvedő betegeknél várhatóan nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos májelégtelenségben (Child-Pugh pontszám>9) szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
A montelukaszt nagy dózisban (a javasolt felnőtt adag 20–60-szorosa) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ezt a hatást a javasolt napi egyszeri 10mg montelukaszt alkalmazása esetén nem észlelték.
Gyógyszerészeti jellemzők - MONTELUKAST 10 MG
Tablettamag
Laktóz-monohidrát,
EF-típusú hidroxipropil-cellulóz,
Mikrokristályos cellulóz,
Kroszkarmellóz-nátrium,
Magnézium-sztearát.
Filmbevonat
Poli(vinil)alkohol,
Titán-dioxid (E171),
Makrogol 400,
Talkum,
Sárga vas-oxid (E172),
Vörös vas-oxid (E172).
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
7, 10, 14, 20, 21, 28, 30, 49, 50, 56, 60, 84, 90, 98, 100, 140, 200 db filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható