SOGROYA 5 MG/1,5 ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SOGROYA 5 MG/1,5 ML
A Sogroya az endogén növekedési hormon (GH – Growth Hormone) pótlására javallott, 3 éves és annál idősebb gyermekeknél, továbbá növekedési hormon hiánya miatt a növekedésben elmaradt serdülőknél (a növekedési hormon gyermek- és serdülőkori hiánya, gyermek- és serdülőkori GHD – Growth Hormone Deficiency) valamint növekedési hormon hiányában (a növekedési hormon felnőttkori hiánya – felnőttkori GHD) szenvedő felnőtteknél.
A szomapacitán-kezelést olyan szakorvosnak kell elindítani és felügyelni, aki megfelelő szakképzettséggel és tapasztalattal rendelkezik a növekedésihormon-hiányban szenvedő betegek diagnosztizálásában és kezelésében (például endokrinológus).
Adagolás
-
táblázat: Javasolt dózis
Gyermek- és serdülőkori GHD Javasolt kezdő dózis Korábban kezelésben nem részesült gyermek és serdülő betegek és más növekedésihormon-készítményről átálló gyermek és serdülő betegek 0,16 mg/ttkg/hét Felnőttkori GHD Javasolt kezdő dózis Kezelésben korábban nem részesült betegekFelnőttek (≥ 18 évestől < 60 évesig)Orális ösztrogén-kezelésben részesülő nők (életkortól függetlenül) Idősek (60 évesek vagy idősebbek) 1,5 mg/hét2 mg/hét1 mg/hét Naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményről átálló betegekFelnőttek(≥ 18 évestől < 60 évesig)Orális ösztrogén-kezelésben részesülő nők (életkortól függetlenül) Idősek (60 évesek vagy idősebbek) 2 mg/hét4 mg/hét1,5 mg/hét Gyermek- és serdülőkori GHD A dózis titrálása
A szomapacitán dózisát egyénileg kell beállítani és módosítani a növekedési sebesség, a gyógyszermellékhatások, a testtömeg és a szérum inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-I) koncentrációja függvényében.
A szérum inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-I) átlagos standard deviációs pontszáma (SDS –
Standard Deviation Score) útmutatásként szolgálhat a dózis titrálásához (az adagolást követően
4 nappal mérve). A dózis beállításánál az a kitűzött cél, hogy az IGF-I SDS átlagos értéke a normál
tartományban – azaz −2 és +2 között – legyen (lehetőleg közel a 0 SDS értékhez).
Ha az IGF-1 (SDS) > 2, akkor a következő adag alkalmazása után újra kell értékelni. Ha az érték > 2 marad, akkor ajánlott a dózist hetenként 0,04 mg/ttkg-mal csökkenteni. Egyes betegeknél egynél több dóziscsökkentő lépésre is szükség lehet.
Azoknál a betegeknél, akiknél korábban csökkentették a dózist, de a növekedésük nem megfelelő, a dózist, annak tolerálhatósága függvényében, fokozatosan növelni lehet legfeljebb a 0,16 mg/ttkg/hét maximális dózisig. A dózisnövelés mértéke nem haladhatja meg a heti 0,02 mg/ttkg-ot.
A kezelés eredményességének értékelése
A hatásosságot és a biztonságosságot körülbelül 6–12 havonta értékelni kell, melyhez a növekedési paramétereket, a biokémiai értékeket (IGF-I-, hormon-, glükóz- és lipidszint), és a pubertás státuszát lehet számításba venni. A pubertás időszakában megfontolandó a gyakoribb értékelés.
A kezelést abba kell hagyni, amikor a beteg eléri a végleges testmagasságát vagy annak közelébe kerül, azaz az éves növekedési sebesség < 2 cm/év és a csont szerinti kor lányok esetén > 14 év vagy fiúk esetén > 16 év, ami az epiphysealis növekedési fugák záródásának felel meg, lásd 4.3 pont. Amint az epiphysealis növekedési fugák záródása bekövetkezik, klinikai szempontból ismételten értékelni kell, hogy a betegnek szüksége van-e még a növekedésihormon-terápiára.
Amennyiben a növekedésihormon-hiány a növekedés befejeződése után is megmarad, a növekedésihormon-kezelést folytatni kell a felnőttekre jellemző teljes szomatikus fejlettség elérése érdekében, beleértve a zsírmentes testtömeg és a csont ásványianyag-tartalmának gyarapodását is (az adagolásra vontakozó útmutatással kapcsolatban lásd a felnőtteknél ajánlott dózist (1. táblázat).
Felnőttkori GHD
A dózis titrálása
A szomapacitán dózisát minden egyes betegnél személyre szabottan kell beállítani. A dózist fokozatosan, 2–4 hetes időközönként 0,5–1,5 mg-mal ajánlott növelni, a beteg klinikai válaszának és a gyógyszermellékhatások jelentkezésének függvényében, legfeljebb heti 8 mg szomapacitán dózisig.
A szérum inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-I) szintjei (az adagolást követően 3–4 nappal mérve) útmutatásként szolgálhatnak a dózis titrálásához. Az IGF-I standard deviációs pontszám (SDS – Standard Deviation Score) kitűzött célértékét úgy kell meghatározni, hogy a normáltartomány felső részében legyen, és ne haladja meg a 2 SDS-t. Rendszerint a dózistitrálás 8 hete alatt az IGF-I SDS értékek elérik a céltartományt. Néhány felnőttkori GHD-ben szenvedő betegnek hosszabb ideig tartó dózistitrálásra lehet szüksége (lásd a lenti részt és az 5.1 pontot).
A kezelés eredményességének értékelése
Az IGF-I SDS értékét biomarkerként használva a dózis titrálásához, az a kitűzött cél, hogy a
12 hónapos titrálási időszak alatt az IGF-I SDS értéke a korral módosított felső referenciatartományba kerüljön (IGF-I SDS felső referenciatartomány: 0 és +2). Ha ezen időszak alatt ezt a céltartományt nem sikerül elérni, vagy a betegnél nem jelentkezik a kívánt klinikai válasz, egyéb kezelési lehetőségeket kell fontolóra venni.
A fenntartó szomapacitán-kezelés hatásosságát és biztonságosságát körülbelül 6–12 havonta értékelni kell, melyhez a biokémiai értékeket (IGF-I-, glükóz-, lipidszint), a testösszetételt és a testtömegindexet lehet számításba venni.
Gyermek- és serdülőkori valamint felnőttkori GHD
Átállítás más növekedésihormon-készítményről
Azoknak a betegeknek, akik a heti adagolású növekedésihormon-készítményükről szomapacitánra
váltanak át, a heti egyszeri adagolási napjukon kell folytatniuk az alkalmazást.
Naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményről a heti egyszeri adagolású szomapacitánra átálló betegeknél ki kell választani a heti adagolásra megfelelő napot, majd a napi kezelés utolsó adagját az ezt megelőző napon, vagy legalább 8 órával azelőtt kell beadni, hogy beadnák a heti egyszeri adagolású szomapacitán első adagját. A dózisra vonatkozólag a betegeknek az 1. táblázatban megadott utasításokat kell követni.
Orális ösztrogén-kezelés
Orális ösztrogént tartalmazó terápiában részesülő nőknél alacsonyabb lehet az IGF-I szintje és a terápiás cél eléréséhez a növekedési hormon adagjának módosítására lehet szükség (lásd 4.4 pont) Gyermek- és serdülőkori GHD esetén 0,16 mg/ttkg/hét feletti dózist nem vizsgáltak és alkalmazása nem ajánlott.
Kimaradt adag
Azoknak a betegeknek, akik kihagyják a heti egyszeri adagolású szomapacitán egy adagjának beadását, javasolt a kihagyott adagot a mulasztás észrevételét követően a lehető leghamarabb, a kimaradt adag napjától számított 3 napon belül pótolni, majd a szokásos heti egyszeri adagolási rendet folytatni. Ha már több mint 3 nap eltelt, a kimaradt adagot teljesen ki kell hagyni, és a következő adagot a szokásos rend alapján előírt napon kell beadni. Ha kettő vagy több adag beadása maradt ki, a következő adagot a szokásos rend alapján előírt napon kell beadni.
Az adagolási nap módosítása
A heti beadás napja szükség szerint módosítható, ha legalább 4 nap eltelik a két adag beadása között. Az új beadási nap kiválasztása után, a heti egyszeri adagolást ennek a napnak megfelelően kell folytatni.
Az alkalmazás időzítésének rugalmassága
Olyan esetekben, amikor nem lehetséges a dózist a tervezett napon beadni, a heti egyszeri adagolású
szomapacitán alkalmazható a tervezett heti adagolási napnál legfeljebb 2 nappal korábban vagy
3 nappal később, feltéve, hogy legalább 4 nap (96 óra) időtartam biztosított két dózis beadása között. A következő dózissal a heti egyszeri adagolás a szokásosan tervezett adagolási napon visszaállítható.
Különleges betegcsoportok
Idősek (60 évesek és idősebbek)
Általánosságban alacsonyabb szomapacitán dózisokra lehet szükség idős betegek esetén. További információkért, lásd az 5.2 pontot.
Gyermekek és serdülők
Gyermekkori GHD-ben szenvedő 3 évesnél fiatalabb betegekről korlátozottan állnak rendelkezésre adatok a szomapacitán klinikai hatásáról. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és az
5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Nem
A férfiak az idő előrehaladtával nagyobb IGF-I-érzékenységet mutatnak. Ez azt jelenti, hogy fennáll a kockázata annak, hogy a férfiakat túlkezelik. A nőknek, különösen azoknak, akik orális ösztrogén-kezelésben részesülnek, nagyobb dózisokra és hosszabb titrálási időszakra lehet szükségük, mint a férfiaknak, lásd 5.1 és 5.2 pont. Orális ösztrogén-terápiában részesülő nőknél, fontolóra kell venni az ösztrogén alkalmazási módjának módosítását (például transdermalis vagy vaginalis alkalmazási módra) lásd 4.4 pont.
Vesekárosodás
A vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a kezdő dózis módosítása. A vesekárosodásban szenvedő betegeknél alacsonyabb szomapacitán-dózisokra lehet szükség, de mivel a szomapacitán dózisát az egyes betegek igényei szerint egyénileg állítják be, nincs szükség további dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
A májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a kezdő dózis módosítása. Közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében magasabb szomapacitán dózisokra lehet szükség, de mivel a szomapacitán dózisát az egyes betegek igényei szerint egyénileg állítják be, nincs szükség további dózismódosításra. Nem áll rendelkezésre a szomapacitán alkalmazására vonatkozó információ a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek vonatkozásában. Ezen betegek szomapacitán-kezelésénél fokozott elővigyázatosság szükséges (lásd 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
A szomapacitán injekciót hetente egyszer kell alkalmazni és a nap bármely szakában beadható.
A szomapacitán injekciót a dózis módosítása nélkül a bőr alá a hasba, a combba, a farba vagy a felkarba kell beadni.
A lokális lipoatrophia megelőzése érdekében hetente váltogatni kell az injekció beadási helyét.
Sogroya 5 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
A Sogroya 5 mg/1,5 ml (3,3 mg/ml) injekciós toll 0,025 mg (0,0075 ml) – 2 mg (0,6 ml) közötti dózisok beadását biztosítja, amelyeket 0,025 mg-os lépésekben lehet beállítani.
Sogroya 10 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
A Sogroya 10 mg/1,5 ml (6,7 mg/ml) injekciós toll 0,05 mg (0,0075 ml) – 4 mg (0,6 ml) közötti dózisok beadását biztosítja, amelyeket 0,05 mg-os lépésekben lehet beállítani.
Sogroya 15 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
A Sogroya 15 mg/1,5 ml (10 mg/ml) injekciós toll 0,1 mg (0,01 ml) – 8 mg (0,8 ml) közötti dózisok beadását biztosítja, amelyeket 0,1 mg-os lépésekben lehet beállítani.
A gyógyszeralkalmazás előtti utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.
Tumoraktivitásra vonatkozó bármely lelet esetén a szomapacitánt nem szabad alkalmazni. Az intracranialis daganatoknak inaktívnak kell lenniük és a daganatellenes terápiát be kell fejezni mielőtt a szomapacitán-terápiát megkezdik. A kezelést le kell állítani, ha a daganat növekedése bebizonyosodik (lásd 4.4 pont).
Már zárult epiphysis növekedési fugákkal rendelkező gyermekeknél tilos szomatropint alkalmazni a
hosszirányú növekedés elősegítésére, lásd 4.2 pont.
A nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát, akut légzőszervi elégtelenséget vagy hasonló állapotot követő szövődményekkel küzdő, akut kritikus betegségben szenvedő betegeket nem szabad szomapacitánnal kezelni (a szubsztitúciós terápiában részesülő betegeket illetően lásd a
pontot).
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Mellékvesekéreg-elégtelenség
A növekedésihormon-kezelés megkezdése a 11βHSD-1 gátlásához és a szérum kortizol-koncentrációjának a csökkenéséhez vezethet. A növekedési hormonnal kezelt betegeknél a korábban nem diagnosztizált centrális (másodlagos) hypoadrenalismus manifesztálódhat, és glükokortikoid-pótlás válhat szükségessé. Ezenkívül, a korábban hypoadrenalismussal diagnosztizált, és emiatt glükokortikoidpótló-terápiában részesülő betegeknél a növekedésihormon-kezelés megkezdését követően a fenntartó- vagy a stresszdózis emelése válhat szükségessé. Az ismert hypoadrenalismusban szenvedő betegeket monitorozni kell a szérum kortizolszintjének csökkenése és/vagy a
glükokortikoid-terápia megnövekedett dózisa miatt (lásd 4.5 pont). A glükóz-anyagcsere zavara
Különösen nagyobb dózisok alkalmazása esetén, az erre érzékeny betegeknél a növekedésihormon-kezelés csökkentheti az inzulin-érzékenységet, így az elégtelen inzulin-szekréciós képességgel rendelkező személyeknél hyperglykaemia alakulhat ki. Ennek eredményeként, a korábban nem diagnosztizált csökkent glükóztolerancia vagy manifeszt diabetes mellitus jelentkezhet a növekedésihormon-kezelés során. Ezért minden növekedési hormonnal kezelt beteg glükózszintjét rendszeresen monitorozni kell, különösen azokat a betegeket kell monitorozni, akiknél jelen vannak a diabetes mellitus kockázati tényezői, mint például az elhízás, vagy akiknek a családi anamnézisében fellelhető a cukorbetegség. Azokat a betegeket, akiknél már eleve fennállt az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség vagy a csökkent glükóztolerancia, szorosan monitorozni kell a növekedésihormon-kezelés során. Ezeknél a betegeknél az antidiabetikus gyógyszerkészítmények dózisának módosítására lehet szükség, ha növekedésihormon-terápiát kezdenek.
Neoplazmák
Nincs bizonyíték az új primer rosszindulatú daganatok kialakulásának fokozott kockázatára a növekedési hormonnal kezelt betegeknél.
A malignus betegségek teljes remissziójában lévő betegeknél, és azoknál, akiket jóindulatú daganatok
miatt kezeltek, a növekedésihormon-kezelés nem vezetett a kiújulás gyakoribb előfordulásához.
A malignus betegségek teljes remissziójában lévő betegeknél, és azoknál, akiket jóindulatú daganatok miatt kezeltek, a növekedésihormon-kezelés megkezdése után szoros utánkövetésre van szükség, hogy az esetleges visszaesés idejében észlelhető legyen. A jó-vagy rosszindulatú daganat kialakulása vagy újbóli megjelenése esetén meg kell szakítani a növekedési hormonnal történő kezelést.
Azoknál a gyermekkori daganatos betegséget túlélőknél, akiket növekedési hormonnal kezeltek, szekunder neoplazma – leggyakrabban intracranialis tumor – előfordulásának általános kismértékű növekedését figyelték meg. Úgy tűnik, hogy a korábban végzett besugárzás a szekunder neoplazma domináns kockázati tényezője.
Jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás
Súlyos vagy visszatérő fejfájás, látászavarok, hányinger és/vagy hányás esetén szemfenéktükrözés ajánlott a papillaödéma kizárására. Amennyiben a pangásos papilla gyanúja megerősítést nyer, fel kell vetni a jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás diagnózisát, és – ha szükséges – meg kell szakítani a növekedésihormon-terápiát. Jelenleg nem rendelkezünk elegendő bizonyítékkal, amely a klinikai döntéshozatalt irányítaná azon betegek esetében, akiknél korábban koponyaűri nyomásfokozódás lépett fel. Ha újra elkezdik a növekedésihormon-terápiát, akkor a koponyaűri nyomásfokozódás tüneteire figyelő gondos monitorozásra van szükség.
Pajzsmirigyfunkció
A növekedési hormon fokozza a pajzsmirigyen kívüli T4-T3 konverziót, amelynek eredményeképpen kezdődő hypothyreosis manifesztálódhat. Mivel a hypothyreosis jelenléte hátrányosan befolyásolhatja a növekedésihormon-kezelésre adott választ, rendszeres megfigyelés alatt kell tartani a betegek pajzsmirigyfunkcióját, és adott esetben pajzsmirigyhormon-szubsztitúciós kezelésben kell részesíteni őket (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Orális ösztrogén-terápiával való együttes alkalmazás
Az orális ösztrogén befolyásolja a növekedési hormonra adott IGF-I választ, így a szomapacitánra adott IGF-I választ is.
Orális ösztrogént bármilyen formában (hormonkezelésként vagy fogamzásgátlásra) alkalmazó nőknél fontolóra kell venni az ösztrogén alkalmazási módjának módosítását (például transdermalisan vagy vaginalisan alkalmazandó készítményre való átállítással) vagy más fogamzásgátlási módszert kell alkalmazni. Ha egy orális ösztrogént szedő nőnél szomapacitán-terápiát indítanak, nagyobb kezdő dózisokra és hosszabb titrálási időszakra lehet szükség (lásd 4.2 pont).
Ha szomapacitánnal kezelt nőnél orális ösztrogén-terápiát kezdenek, a szomapacitán dózisának emelése válhat szükségessé, hogy a szérum IGF-1-szintje az életkor szerinti normál tartományban maradjon. Ezzel szemben, ha a szomapacitánnal kezelt nőnél megszakítják az orális ösztrogén-terápiát, lehet, hogy a szomapacitán dózisát csökkenteni kell annak érdekében, hogy elkerüljék a túl sok szomapacitán alkalmazását és/vagy a nemkívánatos mellékhatások megjelenését (lásd 4.2 és 4.5 pont).
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ha a szomapacitánt hosszabb ideig ugyanarra a helyre adják be, a bőr alatti szövetben lokális elváltozás például lipohypertophia, lipoatrophia vagy szerzett lipodystrophia léphet fel. A kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében váltogatni kell az injekció beadási helyét (lásd 4.2 és
4.8 pont).
Antitestek
Felnőttkori GHD-ben szenvedő betegeknél nem figyeltek meg szomapacitán-ellenes antitesteket. Kevés gyermek- és serdülőkori GHD-betegnél mutatott pozitív eredményt a szomapacitán-kötő antitest vizsgálata. Ezek közül az antitestek közül egyik sem volt neutralizáló antitest és az antitestek nem befolyásolták a klinikai hatásosságot. A terápiára rezisztens betegeknél szomapacitán-ellenes antitestekre irányuló vizsgálatot kell végezni.
Akut kritikus megbetegedések
A növekedési hormon felépülésre gyakorolt hatását két olyan placebokontrollos vizsgálatban értékelték, amelyeket kritikus betegségben szenvedő, nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát vagy akut légzési elégtelenséget követő szövődményekkel küzdő 522 felnőtt beteg bevonásával végeztek. A napi 5,3 mg vagy 8 mg növekedési hormonnal kezelt betegek esetében magasabb volt a halálozási arány, mint a placebóval kezelteknél (42%, illetve 19%).
Következésképpen, az ilyen betegek nem kezelhetők szomapacitánnal. Mivel nem áll rendelkezésre információ az akut kritikus betegségben szenvedő betegek növekedésihormon-pótlásának biztonságosságáról, ezért az adott helyzetben továbbra is fenntartott kezelés előnyeit mérlegelni kell annak potenciális kockázataival szemben.
A felnőttek növekedésihormon-hiánya élethosszig tartó betegség, és ennek megfelelően kezelendő; bár a hatvan évnél idősebb betegekkel és a felnőttkori növekedésihormon-hiány miatt több mint öt évig kezelt betegekkel kapcsolatosan még nagyon kevés a tapasztalat.
Pancreatitis
Más növekedésihormon-gyógyszerrel végzett kezelés során kevés pancreatitises esetet jelentettek. Ezért pancreatitisre kell gyanakodni, ha meghatározhatatlan eredetű hasi fájdalom jelentkezik szomapacitán-kezelésben részesülő betegnél.
A combcsontfej epiphyseolysise
Gyorsan növekedő gyermekeknél és endokrin rendellenességekben szenvedő betegeknél, köztük növekedésihormon-hiányban, az általános populációhoz képest gyakrabban fordulhat elő a combcsontfej elcsúszása. Klinikai vizsgálatra van szükség azoknál a gyermekeknél, akiknél perzisztens csípő-/térdfájdalom és/vagy sántítás jelentkezik a szomapacitánnal végzett kezelés során.
Nátrium
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Citokróm P450 rendszeren keresztül metabolizálódó gyógyszerek
Egy növekedésihormon-elégtelenségben szenvedő felnőttekkel végzett interakciós vizsgálat adatai szerint, a növekedési hormon adagolása növelheti a citokróm P450 izoenzimek által metabolizált vegyületek clearance-ét. A citokróm P450 által metabolizált vegyületek (pl. nemi hormonok, kortikoszteroidok, antikonvulzív gyógyszerek és ciklosporin) clearance-e nagymértékben megnőhet, ezen vegyületek alacsonyabb plazmaszintjét eredményezve. E megfigyelés klinikai jelentősége nem ismert.
Glükokortikoidok
A növekedési hormon csökkenti a kortizon kortizollá való átalakulását, és ezáltal felfedheti a korábban nem diagnosztizált centrális hypoadrenalizmust vagy hatástalaníthatja az alacsony glükokortikoid-pótló dózisokat (lásd 4.4 pont).
Orális ösztrogének
Az orális ösztrogén-pótló terápiában részesülő nőknél a terápiás cél eléréséhez nagyobb dózisú szomapacitánra lehet szükség (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Antihyperglykaemiás szerek
Mivel a szomapacitán csökkentheti az inzulin-érzékenységet, antihyperglykaemiás kezelésnél, beleértve az inzulinterápiát is, szükség lehet a dózis módosítására szomapacitán egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Egyéb információk
Az egyéb hormonkezelésekkel, pl. tesztoszteron- vagy pajzsmirigyhormon-terápiával történő egyidejű alkalmazás is befolyásolhatja a szomapacitán metabolikus hatásait (lásd 4.4 pont).
Terhesség
Terhes nőknél történő szomapacitán-alkalmazásról nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).
A Sogroya alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nőknél, akik nem
alkalmaznak fogamzásgátlást.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a szomapacitán és metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe.
A rendelkezésre álló, állatkísérletekből nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok a szomapacitán kiválasztódását igazolták az anyatejbe, lásd 5.3 pont.
Az anyatejjel táplált újszülöttre / csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A Sogroya alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.
Termékenység
Nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat a szomapacitán termékenységre gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatban.
Patkánykísérletek során nem mutattak ki a hímek vagy nőstények termékenységére kifejtett
nemkívánatos hatást (lásd 5.3 pont).
A Sogroya nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
Szomapacitán-kezelést követően általában leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatások (csökkenő sorrendben [gyermek- és serdülőkori GHD, felnőttkori GHD]): fejfájás (12%, 12%), végtagfájdalom (9%, N/A), hypothyreosis (5%, 2%), reakciók az injekció beadási helyén (5%, 1%), perifériás oedema
(3%, 4%), arthralgia (2%, 7%), hyperglykaemia (2%, 1%), kimerültség (2%, 6%) és mellékvesekéreg-
elégtelenség (1,5%, 3%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A 2. táblázatban felsorolt mellékhatások egy gyermek- és serdülőkorú (életkor a kiinduláskor: 2,5–11 év) GHD-ben szenvedő betegek bevonásával végzett, jelenleg is folyamatban lévő, III. fázisú (52 hetes) pivotális klinikai vizsgálat biztonságossági adatain és szomapacitán-kezelés során észlelt
mellékhatásokon alapulnak. A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a III. fázisú pivotális klinikai vizsgálatban tapasztalt előfordulási gyakoriság alapján számították ki.
A 3. táblázatban felsorolt mellékhatások GHD-ben szenvedő felnőtt (életkor a kiinduláskor: 19–77 év) betegek bevonásával végzett három III. fázisú klinikai vizsgálat összegyűjtött biztonságossági adatain alapulnak.
A gyógyszermellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszeri kategóriánként kerülnek felsorolásra, a következő gyakorisági kategóriákba besorolva: Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000).
-
táblázat: GHD-ben szenvedő gyermekek és serdülők bevonásával végzett III. fázisú klinikai vizsgálatból származó mellékhatások
MedDRA szerinti szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Endokrin betegségek és tünetek Hypothyreosis* Mellékvesekéreg-elégtelenség Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek Hyperglykaemia Idegrendszeri betegségek éstünetek Fejfájás* Csont- és izomrendszer,valamint a kötőszövet betegségei és tünetei ArthralgiaVégtagfájdalom** Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Perifériás ödéma*Az injekció beadási helyén fellépőreakciók# Kimerültség *Ezek a mellékhatások általában nem súlyosak, intenzitásukat tekintve enyhe fokúak és átmeneti
jellegűek voltak.
#Az injekció beadási helyén fellépő reakciók, többek között, a következők voltak: sérülés az injekció beadási helyén (1,5%), fájdalom az injekció beadási helyén (1,5%), haematoma az injekció beadási helyén (1,5%), és duzzanat (0,8%) az injekció beadási helyén.
**Elsődlegesen enyhe lábfájás
-
táblázat: GHD-ben szenvedő felnőtt betegek bevonásával végzett három III. fázisú klinikai
vizsgálatból származó mellékhatások
MedDRA szerinti szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Endokrin betegségek és tünetek Mellékvesekéreg-elégtelenség Hypothyreosis Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek Hyperglykaemia* Idegrendszeri betegségek éstünetek Fejfájás Paraesthesia Carpalis alagút-szindróma A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei Bőrkiütés*Csalánkiütés* Lipohypertrophia*Viszketés* Csont- és izomrendszer,valamint a kötőszövet betegségei és tünetei ArthralgiaMyalgia Izommerevség* Ízületi merevség Általános tünetek, az alkalmazáshelyén fellépő reakciók Perifériás ödéma Kimerültség Asthenia MedDRA szerinti szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Az injekció beadási helyén fellépő reakciók* *Ezek a mellékhatások általában nem súlyosak, intenzitásukat tekintve enyhe vagy közepes fokúak és
átmeneti jellegűek voltak. Kiválasztott mellékhatások leírása
Perifériás ödéma
Gyakran észleltek perifériás ödémát (3%-ban gyermek- és serdülőkori GHD-ben és 4%-ban felnőttkori GHD-ben). A növekedésihormon-hiányos betegekre jellemző az extracelluláris folyadékdeficit.
Növekedési hormont tartalmazó készítménnyel történő kezelés megkezdésével csökken ez a deficit. Előfordulhat perifériás ödémával járó folyadék-visszatartás. A tünetek általában átmenetiek, dózisfüggők, és szükségessé tehetik a dózis átmeneti csökkentését.
Mellékvesekéreg-elégtelenség
Gyakran észleltek mellékvesekéreg-elégtelenséget (1,5%-ban gyermek- és serdülőkori GHD-ben és 3%-ban felnőttkori GHD-ben), lásd 4.4 pont.
Gyermekek és serdülők
A szomapacitán-kezelés biztonságosságát igazolták a GHD-ban szenvedő növekedési elmaradásban lévő 3 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél. A szomapacitán biztonságossági profilját
3 évesnél fiatalabb GHD-ben szenvedő betegeknél nem értékelték.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szomapacitán túladagolására vonatkozóan korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.
A napi adagolású növekedésihormon-kezeléssel kapcsolatos tapasztalatok alapján olyan rövid távú túladagolás fordulhat elő, amelynél kezdetben alacsony vércukorszint jelentkezik, amit magas vércukorértékek követhetnek. Az alacsonyabb vércukorszint biokémiai vizsgálattal kimutatható volt, de nem járt hypoglykaemiás klinikai tünetekkel.
Hosszú távú túladagolás a humán növekedési hormon túlzott mennyiségének ismert hatásaival
összhangban lévő jeleket és tüneteket okozhat.
Farmakológiai tulajdonságok - SOGROYA 5 MG/1,5 ML
Farmakoterápiás csoport: A hypohysis és a hypothalamus hormonjai és analógjaik, szomatropin és szomatropin-agonisták, ATC kód: H01AC07
Hatásmechanizmus
A szomapacitán egy hosszú hatástartamú, rekombináns humán növekedésihormon-származék. Az endogén humán növekedési hormonhoz hasonlóan 191 aminosavból áll, egyetlen szubsztitúcióval az aminosavvázában (L101C), amelyhez egy albuminkötő molekularész kapcsolódik. Az albuminkötő molekularész (oldallánc) a fehérje 101. pozíciójához kapcsolódik, és egy zsírsavcsoportból valamint egy hidrofil áthidaló molekularészből (spacer) áll.
A szomapacitán közvetlenül a GH receptoron keresztül és/vagy közvetetten az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-I) révén fejti ki a hatását, ami a test szöveteiben termelődik, elsősorban a májban.
A növekedésihormon-hiány szomapacitánnal történő kezelésekor normalizálódik a test összetétele (azaz csökken a testzsír, nő a zsírmentes testtömeg) és a normalizálódnak a metabolikus folyamatok.
A szomapacitán serkenti a csontrendszer növekedését gyermek és serdülő GHD-ben szenvedő betegeknél a csontok epiphysis fugáira gyakorolt hatása következtében, lásd 5.3 pont.
Farmakodinámiás hatások
IGF-I
Az IGF-I általánosan elfogadott biomarker a kezelés hatékonyságának mérésére növekedésihormon-hiányban (GHD).
A szomapacitán beadását követően dózisfüggő IGF-I válasz indukálódik.
1-2 heti dózis alkalmazását követően kialakul az IGF-I-válasz dinamikus egyensúlyi állapotra jellemző
mintázata.
Az IGF-I szintek változnak a hét folyamán. A maximális IGF-I-válasz 2–4 nap elteltével alakul ki. A napi adagolású növekedésihormon-kezeléssel összehasonlítva, a szomapacitán-kezelés más IGF-I-profilt mutat, lásd az 1. ábrát.
Gyermek- és serdülőkori GHD-ben szenvedő betegeknél a szomapacitán a dózissal lineárisan összefüggő IGF-I választ mutat, ahol átlagosan a 0,02 mg/ttkg dózisnál változás áll be, ami az IGF-I SDS-érték 0,32-es változását okozza.
szomapacitán
szomatropin
Nap (dinamikus egyensúlyi állapotban)
1. ábra: Modellezésből származó, a szomapacitán és a szomatropin kezelés által létrehozott dinamikus egyensúlyi állapotban meghatározott IGF-I profilok (felnőttkori GHD adatok alapján)Klinikai hatásosság és biztonságosság
Gyermek- és serdülőkori GHD
REAL 4 (III. fázisú klinikai vizsgálat)
A heti egyszeri adagolású szomapacitán hatásosságát és biztonságosságát egy olyan 52 hetes
randomizált, több centrumban végzett, nyílt, aktív kontrollos, párhuzamos csoportos elrendezésű,
III. fázisú klinikai vizsgálattal értékelték, melyben 200, kezelésben korábban nem részesült GHD-ben szenvedő gyermek és serdülő beteg vett részt. A betegeket 0,16 mg/ttkg/hét heti egyszeri szomapacitán-dózissal (N=132) vagy 0,034 mg/ttkg/nap napi egyszeri szomatropin-dózissal (N=68) végzett kezelésre randomizálták.
A kiinduláskor a 200 beteg átlagéletkora 6,4 év (tartomány: 2,5–11 év) volt. A betegek 74,5%-a volt
fiú.
Az éves növekedési sebesség az 52. héten hasonló volt a szomapacitán és a szomatropin esetében
(4. táblázat).
-
táblázat: GHD-ben szenvedő gyermek és serdülő betegek növekedési eredménye az 52. héten
Heti egyszeri adagolású szomapacitán(N=132) Napi egyszeri adagolású szomatropin (N=68) Becsült kezelési különbség (95%-os CI) (szomapacitánmínuszszomatropin) Éves növekedési sebesség (cm/év) 11,2 11,7 −0,5 [−1,1; 0,2] Ennek megfelelően a kiinduláshoz viszonyított 52. heti testmagasság SDS-értékének és az IGF-I SDS-értékének változása is hasonló volt a szomapacitán és a szomatropin esetében (5. táblázat).
-
táblázat: A testmagasság SDS értéke és az IGF-I SDS értéke GHD-ben szenvedő gyermek és serdülő betegeknél – 52 hetes kezelés
Heti egyszeri adagolású szomapacitán(N=132) Napi egyszeri adagolású szomatropin(N=68) Becsült kezelési különbség (95%-os CI) (szomapacitánmínusz szomatropin) Testmagasság SDS-érték, a kiinduláskor −2,99 −3,47 Testmagasság SDS-érték változás a kiinduláshoz képest 1,25 1,30 −0,05 [−0,18; 0,08] IGF-I SDS-érték, a kiinduláskor −2,03 −2,33 IGF-I SDS-érték,52. héta 0,28 0,10 Az IGF-I SDS-szint változásaa kiinduláshoz képest 2,36 2,33 0,03 [−0,30; 0,36] a A tapasztalt átlag
Heti egyszeri adagolású szomapacitánnal, 52 hetes kezelést követően a gyermek és serdülő betegek túlnyomó többsége (96,9%) a normál (−2-től +2-ig terjedő) tartományba eső átlagos IGF-I SDS-szintet ért el a klinikai vizsgálat során (6. táblázat). A betegek kis számánál volt az IGF-I SDS-érték átlaga +2
felett (2,3%) és egyik betegnél sem volt az IGF-I SDS-érték átlaga +3 felett.
-
táblázat: Az IGF-I SDS átlagos értéke 52 hetes, heti egyszeri adagolású szomapacitán-kezelés
után GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél
IGF-I SDS-kategória 52. heti átlag (N=132) < −2 0,8% −2 – 0 21,2% 0 − +2 75,8% +2 − +3 2,3% > +3 0 REAL 3 (II. fázisú klinikai vizsgálat)
Összesen 59 olyan gyermek és serdülő beteg, aki korábban növekedésihormon-kezelésben nem részesült és a növekedésihormon-hiányban szenvedett, fejezte be a klinikai vizsgálat 26 hetes fő szakaszát és annak 26 hetes kiterjesztését, melyben a betegek 4 karon, párhuzamos elrendezésben 0,04, 0,08 vagy 0,16 mg/ttkg/hét dózisú heti egyszeri szomapacitán kezelésben vagy az aktívkontroll-karon 0,034 mg/ttkg/nap napi szomatropin kezelésben részesültek. A betegek folytatólagosan a klinikai vizsgálat 104 hetes nyílt, párhuzamos elrendezésű gyógyszerbiztonságossági kiterjesztésébe kerültek, ahol az egyik karon 0,16 mg/ttkg/hét dózisú szomapacitánt vagy a másik karon
0,034 mg/ttkg/nap dózisú napi szomatropin-kezelést kaptak. Ezt követően az összes beteg átkerült a klinikai vizsgálat 208 hetes hosszú távú gyógyszerbiztonságossági kiterjesztésébe, ahol
0,16 mg/ttkg/hét dózisban heti egyszeri szomapacitán-kezelésben részesült.
A heti egyszeri adagolású szomapacitánnal végzett kezelés folyamatos terápiás előnyhöz vezetett legalább a 208. hétig. A testmagasság SDS-értéke −1,06 volt (a kiindulási értékhez képest bekövetkezett változás: 2,85) 38 betegnél.
A 0,034 mg/ttkg/nap napi adagolású szomatropin-kezelésről a 156. héten 0,16 mg/ttkg/hét heti egyszeri adagolású szomapacitán-kezelésre váltó betegek 208. heti testmagassági eredménye azt jelezte, hogy a napi növekedésihormon-kezeléssel elért terápiás előny megmarad a heti egyszeri adagolású szomapacitán-kezelésre átállást követően.
Az IGF-I SDS átlagos értéke a normál tartományban maradt mindegyik kezelési csoport esetében.
Felnőttkori GHD
Egy 34-hetes placebokontrollos (kettős vak) és aktív kontrollos (nyílt) klinikai vizsgálat során 301 terápia-naiv felnőtt GHD-s beteget randomizáltak (2:1:2 arányban) és 300 beteget kezeltek heti egyszer adott szomapacitánnal vagy placebóval, illetve napi egyszer adott szomatropinnal a 34 hetes kezelési időszak során (a klinikai vizsgálat fő szakaszában). A betegek átlagéletkora 45,1 év volt (23–77 év; 41 beteg volt 65 éves vagy annál idősebb), 51,7%-uk volt nő és 69,7%-uk szenvedett felnőttkorban kezdődött GHD-ban.
A vizsgálat 34 hetes fő szakaszát befejező betegek közül összesen 272 felnőttkori GHD-ben szenvedő beteg folytatta a részvételt a vizsgálat 53 hetes, nyílt elrendezésű, kiterjesztett szakaszában. A placebocsoportban részt vett betegeket szomapacitánra állították át, míg a szomatropinnal kezelt betegeket ismét randomizálták (1:1 arányban) szomapacitán- vagy szomatropin-kezelésre.
Az alábbiakban a fő vizsgálati szakaszban (7. táblázat) és a kiterjesztett vizsgálati szakaszban
(8. táblázat) megfigyelt, elsődleges vizsgálati végpontokra kifejtett klinikai hatások láthatóak.
-
táblázat: 34. heti eredmények
A vizsgálat megkezdésekor mért értékekhez viszonyított változás a34. hétrea szomapacitán szomatropin placebo A szomapacitán és a placebo közötti különbség[95%-os CI]p-érték A szomapacitán és a szomatropin közötti különbség [95%-os CI] Betegek száma (N) 120 119 61 A törzs zsírtartalma % (Elsődleges végpont) −1,06 −2,23 0,47 −1,53[−2,68; −0,38]0,0090b 1,17[0,23; 2,11] Zsigeri zsírszövet(cm2) −10 -9 3 −14[−21; −7] −1[−7; 4] Végtagokvázizomtömege (g) 558 462 −121 679[340; 1019] 96[−182; 374] Zsírmentes testtömeg(g) 1394 1345 250 1144[459; 1829] 49[−513; 610] IGF-I SDS-érték 2,40 2,37 −0,01 2,40[2,09; 2,72] 0,02[−0,23; 0,28] Rövidítések: N = Betegszám a teljes elemzési készletben, CI = Konfidencia intervallum, DM=Diabetes mellitus.
IGF-I SDS: Inzulinszerű növekedési faktor-I standard deviációs pontszám.
a A testösszetétel paraméterei a kettős energiájú röntgensugár abszorpciós (DXA) módszerrel végzett méréseken alapulnak.
b Az elsődleges elemzési szempont annak összehasonlítása volt, hogy a törzs %-ban kifejezett zsírtartalma a kiindulási értékhez viszonyítva hogyan változik a szomapacitán és a placebo esetében. A törzs zsírtatalmának %-ban kifejezett kiindulási értékének a 34. héten mért értékre történő változását kovariációs modell analízise segítségével elemezték, ahol a kezelést, a növekedésihormon-hiány jelentkezésének típusát, a nemet, a régiót, a diabetes mellitust és a nemet a régió és a diabetes mellitus interakció szerint mint tényezőt, míg a kiindulási értékeket pedig mint kovariánst vették figyelembe egy olyan többszörös imputációs technika segítségével, ahol a hiányzó 34. heti adatokat a placebocsoport adatainak a felhasználásával imputálták.
Post-hoc alcsoportelemzéssel vizsgálták a törzs százalékban (%) kifejezett zsírtartalmának a kiindulási értékhez képest a 34. hétre bekövetkezett változását a placebóval összehasonlítva, ami a következő (szomapacitán – placebo) becsült kezelési különbségeket adta: −2,49% [−4,19; −0,79] férfiaknál,
−0,80% [−2,99; 1,39] orális ösztrogén-kezelésben nem részelő nőknél, −1,44% [−3,97; 1,09] orális
ösztrogén-kezelésben részesülő nőknél.
-
táblázat: 87. heti eredmények
A vizsgálat megkezdésekor mért értékhez viszonyított változás a87. hétrea szomapacitán/ szomapacitán szomatropin/ szomatropin placebo/ szomapacitán szomatropin/ szomapacitán A szomapacitán/ szomapacitán és a. szomatropin/szomatropin közötti különbség[95%-os CI] Vizsgálati alanyok száma (N) 114 52 54 51 Törzsi zsírtömeg % −1,52 −2,67 −2,28 −1,35 1,15[−0,10; 2,40] Zsigerizsírszövet (cm2) −6,64 −6,85 −10,21 −8,77 0,22[−10; 10] A vizsgálat megkezdésekor mért értékhez viszonyított változás a87. hétrea szomapacitán/ szomapacitán szomatropin/ szomatropin placebo/ szomapacitán szomatropin/ szomapacitán A szomapacitán/ szomapacitán és a. szomatropin/szomatropin közötti különbség[95%-os CI] Járulékos vázizomtömeg (g) 546,11 449,09 411,05 575,80 97,02[−362; 556] Zsírmentestesttömeg (g) 1739,05 1305,73 1660,56 1707,82 433,32[−404; 1271] a A testösszetétel paraméterei a DEXA-módszerrel végzett méréseken alapulnak.
A klinikai vizsgálatban megfigyelt és a szimulált IGF-I SDS-értékek
A klinikai vizsgálat fő fázisában, 8-hetes dózistitrálási időszakot követően, összességében a szomapacitánnal kezelt felnőttkori GHD-ben szenvedő betegek 53%-a ért el 0 vagy annál nagyobb IGF-I SDS-értéket. Ez a részarány azonban alacsonyabb volt olyan sajátos alcsoportok esetében, mint az orális ösztrogén-kezelésben részesülő nők (32%) vagy a gyermekkori kezdetű növekedésihormon-hiányban szenvedő betegek (39%), lásd 9. táblázat. A post-hoc szimulációs analízis azt jelezte, hogy abban az esetben, ha megengedett lett volna a szomapacitán dózistitrációs időszakát 8 hetesnél hosszabbra nyújtani, akkor a 0 IGF-I SDS-értéknél magasabb értéket elérő felnőttkori GHD-ben szenvedő betegek várt aránya magasabb lenne. Ennél a szimulációs analízisnél azzal a feltételezéssel éltek, hogy mindegyik beteg egészen addig jól tolerálja a szomapacitánt a dózistitrációs időszak alatt, amíg az IGF-I SDS céltartományát vagy a heti 8 mg dózist el nem éri.
- táblázat A 0 feletti IGF-I SDS-értéket elérő, szomapacitánnal kezelt felnőttkori GHD-ben szenvedő betegek aránya
| Alcsoport | Férfiak | Orális ösztrogén-kezelésben nem részesülő nők | Orális ösztrogén-kezelésben részesülő nők | Gyermekkori kezdetű felnőttkori GHD | Felnőttkori kezdetű felnőttkori GHD | Összesen |
| Megfigyelt | 71% | 46% | 32% | 39% | 60% | 53% |
| Post-hocszimuláció | 100% | 96% | 70% | 84% | 92% | 90% |
a A klinikai vizsgálatot úgy tervezték meg, hogy a titrálás célértéke a −0,5 IGF-I SDS értéknél magasabb tartományban legyen.
Fenntartó dózis:
A fenntartó dózis személyenkénti és nemenkénti eltérést mutat. A szomapacitán 3. fázisú klinikai vizsgálatokban megfigyelt átlagos fenntartó dózisa 2,4 mg/hét volt.
Gyermek- és serdülőkori valamint felnőttkori GHD
Klinikai biztonságosság
A szomapacitán gyógyszerbiztonságossági profilja hasonló volt a szomatropin jól ismert gyógyszerbiztonságossági profiljához. Nem azonosítottak új gyógyszerbiztonságossági aggályt, lásd
4.8 pont.
Immunogenitás
Nem gyakran azonosítottak gyógyszerellenes antitesteket gyermekeknél és serdülőknél (16/132). Ezek közül az antitestek közül egyik sem volt neutralizáló antitest. Semmilyen bizonyíték nem utalt arra, hogy a gyógyszerellenes antitestek befolyásolnák a farmakokinetikát, a hatásosságot vagy a gyógyszerbiztonságot. Felnőtt betegeknél gyógyszerellenes antitesteket nem azonosítottak.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a a Sogroya vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a növekedésihormon-hiány esetében (lásd 4.2. pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
A szomapacitán farmakokinetikai tulajdonságai összeegyeztethetőek a heti egyszeri beadással. Az endogén albuminhoz való reverzibilis kötődés késlelteti a szomapacitán eliminációját, és ezáltal meghosszabbítja az in vivo felezési időt és a hatástartamot.
A szomapacitán szubkután alkalmazást követő farmakokinetikáját gyermekeknél és serdülőknél (2,5–14 éves) 0,02–0,16 mg/ttkg/hét dózistartományban, egészséges felnőtteknél 0,01–0,32 mg/ttkg, felnőttkori GHD-ben szenvedő betegeknél 0,12 mg/ttkg-ig terjedő dózistartományban vizsgálták.
A szomapacitán általában non-lineáris farmakokinetikát követ a vizsgált dózistartományban. Mindemellett, a felnőttkori GHD-ben szenvedő betegek esetében, a klinikailag releváns dózistartományban, a szomapacitán farmakokinetikája megközelítőleg lineáris.
Gyermek- és serdülőkori GHD-ben 0,16 mg/ttkg/hét szomapacitán-dózis 80,2 ng/ml átlagos koncentrációnak felel meg, míg felnőttkori GHD-ben a klinikailag releváns tartományba eső szomapacitán-dózisok 0,1–36,2 ng/ml átlagos koncentrációnak felelnek meg.
Felszívódás
GHD-ben szenvedő felnőtt valamint gyermek és serdülő betegeknél a tmax mediánja 4–25,5 óra között
volt, 0,02 mg/ttkg/hét és 0,16 mg/ttkg/hét közötti dózisok mellett.
A dinamikus egyensúlyi expozíció heti egyszeri beadás mellett 1‑2 hétig tartó kezelés után alakult ki. A szomapacitán abszolút humán biohasznosulását még nem vizsgálták.
Eloszlás
A szomapacitán nagymértékben (> 99%) kötődik a plazmafehérjékhez, és várhatóan az albuminhoz hasonlóan oszlik el a szervezetben. A populációs farmakokinetikai (PK) elemzések alapján, a becsült eloszlási térfogat (V/F) 1,7 l volt gyermek- és serdülőkori GHD-ben szenvedő betegeknél, továbbá 14,6 l volt felnőttkori GHD-ben szenvedő betegeknél.
Elimináció
0,16 mg/ttkg/hét egyszeri dózisú és ismételt adagolású alkalmazását követően a terminális felezési idő körülbelül 34 óra volt gyermek- és serdülőkori GHD-ben szenvedő betegeknél.
A terminális felezési időt a mértani átlagok alapján körülbelül 2–3 napra becsülték gyermek- és serdülőkori valamint felnőttkori GHD-ben szenvedő betegeknél, dinamikus egyensúlyi állapotban (dózisok: 0,02-től 0,12 mg/ttkg-ig).
A szomapacitán az utolsó adag beadása után körülbelül 2 hétig marad a keringésben. Többszöri adagolást követően a szomapacitán csak kis mértékben vagy egyáltalán nem halmozódott fel (átlagos akkumulációs arány: 1-2) a szervezetben.
Biotranszformáció
A szomapacitán nagymértékben metabolizálódik a peptid- és az albuminkötő rész közötti linker-szekvencia proteolitikus lebontásával és hasításával.
A szomapacitán nagymértékben metabolizálódott a kiválasztás előtt; ezt a kiválasztást megelőző teljes biotranszformációt jelzi, hogy intakt szomapacitán nem volt mérhető sem a vizeletben, ami a fő kiválasztási útvonal (81%), sem a székletben, ahol a szomapacitán-eredetű anyagok 13%-át detektálták.
Különleges betegcsoportok
Gyermek- és serdülőkori GHD-ben szenvedő betegek
Populációs farmakokinetikai elemzések alapján, testtömegtől függő dozírozást követően, a nem, a
rassz és a testtömeg nincs klinikailag jelentős hatással a farmakokinetikára.
Felnőttkori GHD-ben szenvedő betegek
Életkor
Azonos szomapacitán-dózisok alkalmazásánál a 60 évnél idősebbeknél (29%-kal) magasabb az expozíció, mint a fiatalabbaknál. A 60 év felettiek alacsonyabb kezdő dózisával kapcsolatban lásd
4.2 pont.
Nem
Azonos szomapacitán-dózisok alkalmazása mellett, a nőknél, és különösképp az orális ösztrogént alkalmazó nőknél, alacsonyabb az expozíció, (53% az orális ösztrogén-terápiával kezelt nőknél és 30% az ebben nem részesülő nőknél) mint férfiaknál. Az orális ösztrogénnel kezelt nők magasabb kezdő dózisával kapcsolatban lásd 4.2 pont.
Rassz
Nem volt különbség a szomapacitán-expozíció és az IGF-I-válasz tekintetében a japán és a fehér betegek között. A nem japán ázsiai betegek fehér betegekhez viszonyított magasabb expozíciója ellenére, egyforma szomapacitán-dózisok alkalmazása mellett, a fehér, a japán és a nem japán ázsiai betegeknek ugyanolyan dózisokra volt szükségük a hasonló IGF-I-szintek eléréséhez. Ezért nincs rassz alapján történő dózisbeállítási ajánlás.
Etnikum
Az etnikumot (spanyol vagy latin 4,5% (15 beteg kapott szomapacitánt)) nem vizsgálták a fejlesztési
program kis mintája miatt.
Testtömeg
Annak ellenére, hogy egyforma szomapacitán-dózis mellett az alacsony testtömegű egyéneknél magasabb volt az expozíció, mint a nagy testtömegűeknél, a 35–150 kg testtömegtartományban az alanyoknak ugyanakkora dózisokra volt szükségük a hasonló IGF-I-szintek eléréséhez. Ezért nincs testtömeg alapján történő dózisbeállítási ajánlás.
Vesekárosodás
Dinamikus egyensúlyi állapotban a szomapacitán 0,08 mg/ttkg dózisa vesekárosodásban szenvedőknél magasabb expozíciót eredményezett, ami legkifejezettebben a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél és a haemodialysis kezelést kapó betegeknél jelentkezett, úgy, hogy náluk az AUC0–168óra érték normál vesefunkcióhoz viszonyított aránya 1,75 és 1,63 volt. Általánosságban megállapítható, hogy a szomapacitán-expozíció növekvő tendenciát mutatott a GFR csökkenésével.
Magasabb IGF-I AUC0-168óra-szinteket észleltek a mérsékelt és a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint a hemodialízisre szoruló betegeknél, a normál vesefunkcióhoz viszonyított 1,35, 1,40, illetve 1,24 arányokkal.
Az IGF-I-szint mérsékelt növekedésének következtében, valamint az adagolás során alkalmazott alacsony kezdő dózisok és a szomapacitán egyénenkénti dózistitrálása miatt a vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs dózisbeállítási ajánlás.
Májkárosodás
Dinamikus egyensúlyi állapotban, a 0,08 mg/ttkg-os szomapacitán-dózis magasabb expozíciót eredményezett a mérsékelt májkárosodásban szenvedő betegeknél, a normál májfunkcióhoz viszonyított arány az AUC0-168óra-érték esetében 4,69-nek, a Cmax esetében pedig 3,52-nek adódott. Alacsonyabb szomapacitán-stimulálta IGF-I-szinteket találtak az enyhe és mérsékelt májkárosodásban szenvedő betegeknél, a normál májfunkcióval rendelkezőkhöz képest (a normálértékhez viszonyított arány 0,85-nek adódott enyhe és 0,75-nek a mérsékelt májkárosodásban).
Az IGF-I-szint mérsékelt csökkenésének és a szomapacitán egyénenkénti dózistitrálásának
eredőjeként, a májkárosodásban szenvedőknél nincs dózisbeállítási ajánlás.
Gyógyszerészeti jellemzők - SOGROYA 5 MG/1,5 ML
hisztidin mannit poloxamer 188 fenol
injekcióhoz való víz sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához)
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
2 év.
Az első felbontás után:
6 hét. Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Nem fagyasztható! Bármilyen hűtést biztosító alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó.
A fénytől való védelem érdekében a Sogroya injekciós toll, a ráhelyezett kupakkal együtt, a külső dobozában tartandó.
Az első felbontás előtt és az első felbontás után:
Ha a hűtés nem lehetséges (például utazás alatt) a Sogroya átmenetileg, maximum 30 °C-on, összesen legfeljebb 72 óráig (3 napig) tárolható. Ilyen hőmérsékleten történt tárolás után a Sogroya injekciót ismét vissza kell tenni a hűtőszekrénybe! Ha hűtőszekrényen kívül tárolták, majd azután visszatették a hűtőszekrénybe, az összes hűtőszekrényen kívüli tárolás időtartama nem haladhatja meg a 3 napot, ezt gondosan ellenőrzini kell. A Sogroya injekciós tollat ki kell dobni, ha több mint 72 órán át volt legfeljebb 30 °C-on (3 nap) vagy 30 °C feletti hőmérsékleten tartották bármilyen időtartamban.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható! Bármilyen hűtést biztosító (fagyos) alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó!
A fénytől való védelem érdekében a Sogroya injekciós toll, a ráhelyezett kupakkal együtt, a külső dobozában tartandó.
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Az előretöltött injekciós toll 1,5 ml oldatot tartalmaz üvegpatronban (1-es típusú, színtelen üveg), klórbutil gumiból készült dugattyúval és peremes alumíniumkupakkal lezárt brómbutil/izoprén gumidugóval. A patront egy polipropilénből, poliacetálból, polikarbonátból és akrilnitril-butadién-sztirolból készült többadagos, eldobható, injekciós tollba szerelték, amely két fémrugót is tartalmaz. A patront el nem távolítható módon szerelték be az előretöltött injekciós tollba.
Sogroya 5 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Színkóddal ellátott előretöltött injekciós toll, kékeszöld színű adagológombbal.
Sogroya 10 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Színkóddal ellátott előretöltött injekciós toll, sárga színű adagológombbal.
Sogroya 15 mg/1,5 ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Színkóddal ellátott előretöltött injekciós toll, rubinvörös színű adagológombbal.
Kiszerelési egységek: 1 db előretöltött tollat tartalmazó csomagolás és 5 db (5 doboz, dobozonként 1 db) injekciós tollat tartalmazó gyűjtőcsomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Az injekciós toll csak egyetlen személy által történő használatra való.
A Sogroya csak akkor használható fel, ha az oldat tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy enyhén sárga, és nincsenek benne látható részecskék.
A Sogroya injekciót nem szabad felhasználni, ha korábban megfagyott.
A patront nem szabad kivenni az előretöltött injekciós tollból, és tilos újratölteni.
Az injekciós tűt mindig a használat előtt kell csatlakoztatni. A tűket tilos ismételten felhasználni. Az injekciós tűt minden egyes injekció beadása után le kell venni és az injekciós tollat hozzácsatlakoztatott tű nélkül kell tárolni. Ezzel elkerülhető a tű elzáródása és szennyeződése, a fertőzések átvitele, az oldat kiszivárgása és a pontatlan adagolás.
Tűelzáródás esetén a betegtájékoztató hátoldalán lévő használati utasításban megadottak szerint kell
eljárni.
A csomagolás nem tartalmaz tűt. A Sogroya előretöltött injekciós tollakat 4 – 8 mm közötti
hosszúságú és 30G – 32G közötti vastagságú eldobható injekciós tűkkel történő használatra tervezték.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.